Városlőd története. Helytörténet. Honismeret. Leveldiensis.hu

Ahogy Városlődön énekelték. / Wie sie es im Waschludt gesungen haben.

 

"Bakony alján ha leszáll az alkony,...

Magyar és német dalok, ahogy Városlődön énekeltük." 

Speyer 2005-ben kiadott 6 CD szövegkönye.   Dr. Roth Fe­renc

 

Előszó.

   A népdalok, magyar nóták és népszerűségre tett slágerek, ma­gukban rejtik a nép lelkét. A nép jelle­gét, történetét, gondolko­dásmódját, érzelmi-, sze­rető- és szenvedő képességeit tükrö­zik. Így az énekléssel az emberben ép­pen e tulajdonságok lesznek ápolva és erősítve. Emiatt a népdalok értéke fel­mérhe­tetlen.

   Az éneklés egy érzéketlenség és eldurvulás elleni erő, ami egy po­zitív, egészsé­ges, vidám, maga­biztos élet-beállítottságot te­remt. Ezt fejezik ki a követ­kező, né­metből magyarra fordított, Népböl­csességek is:

"Hol dalolnak, ott lepihenhetsz. Nincs daluk gonosz embereknek”

"Aki reggelente háromszor mosolyog,

délben nem ráncolja a homlokát,

és este hangosan énekel,

százhúsz éves lesz."

„Ha valami keserít – az éneklés felvidít”

 

   Zenetudósok tapasztalatai szerint az éneklés, úgy nevezett zeneterápiás ön­gyógyító erőket termel. Azt tapasztalták, hogy az énekes emberek vidá­mabbak, kiegyenlítettebbek, biza­kodóbbak és na­gyobb önbizalommal ren­delkeznek. Nehéz, fájdalmas pillanatokhoz az ének­léssel, egy pozitív szemszög kapcsolható. A kellemetlen érzést így letompíthatjuk, és né­mely esetben teljesen el is űz­het­jük. Egy Svájci tanulmány bi­zonyítja, hogy töb­bet éneklő iskolások jobban tud­nak koncent­rálni. 

   Énekléshez nem kell különleges tehetség. Mindenki tud éne­kelni. Éneklés­hez és hangzatos beszéd­hez az egész testre van szükség, szívvel és lélek­kel együtt – mellesleg az érte­lemnek ebben inkább zavaró hatása van. Az éneklésnél olyan pszichológiai folyamatok indulnak be, melyek nyilván­va­lóan a félelmet is se­gítik legyőzni. Nemcsak gyerekek énekelnek vagy züm­mögnek, ha sötét pincébe kell nekik egyedül menni. Az embe­reknek már év­századok óta is­meretes, hogy az ének a gyász feldolgozásá­nál is se­gít. Még ma is tradíció, temetkezéseken gyászénekeket énekelni.

   Az ének – ez az egyedülálló összhang a hangszálak és a lé­legzet között - a lel­künk zeneszerszáma. Az ének a telt lélek, a lelki fájdalmunk kieresztő szelepé­nek szolgálhat. A test a hangnak terjedel­met ad. Az énekléshez fontos, a tüdő, a szív, a rekeszizom, sőt a has-, lábszár- és farizomzat is, melyek az ének­lésnél megfeszülnek. A “hangzatos be- és kilélegzés“ által az egész test len­gésbe ke­rül. Az éneklés­nél akaratlanul is, mélyebben lé­legzünk, így a test job­ban lesz oxi­génnel ellátva és a fennálló feszültségek fel lesznek oldva.

   Zenetudósok kimutatták, hogy az éneklés az emocionális feszült­ségeket leépíti, a teljesítőképességet valamint a szociális beillesz­kedést elősegíti. Az té­telezik fel, hogy az éneklés testsajátos öröm-anyagok, úgy nevezett Endorfinek termelé­sét serkenti és ez által betegségeknél is enyhülést okoz. Aki valaha is énekelt, bizonyára emlékszik még, milyen volt utána a közér­zete. Nem érezte magát utána sokkal szabadabbnak és jobbkedvűnek? So­kan azt mondják, hogy éneklés után boldognak ér­zik magukat. Sőt már nagy fájdalom­tól tudták a lelküket megszabadítani, vagy az éneklés által leg­alább jobb ked­vűek lettek. A zenetudós Adamek kísérletekkel be tudta bizonyítani, hogy az éneklés az ér­telmet és éleselméjűséget erősíti, tá­masztja.

   Kíséreljük meg, újra meg újra az éneklést. Meglátjuk mennyire kellemes ér­zel­met okoz, milyen jól érezzük magunkat, ha a bennünk, a lelkünkben, felhalmozott nyomást fel­szabadítjuk, kieresztjük. Nem kell egy első osz­tályú hangélményt produ­kálni. Mindenki tud énekelni. Hagyjuk a hangun­kat megint harsanni: a für­dőkádban, autó­ban, ván­dorláson. Egy vidám ének emeli a hangulatot. Régebben az éneklés mindenféle alkalomnál, hétköznapokon is, egy ter­mé­szetes dolog volt: a csa­ládban, baráti kör­ben, a munkánál, a mezőn, vándorlás­nál, vagy csak úgy.

   A hatvanas évek óta az éneklési kedv mindjobban fogyóban van. Legfőbb eset­ben popzenét imitál­nak. A más hangok imitációja azonban oda vezet, hogy a saját hangunk csenevészbe kerül. Aki imitál, az nem a saját hang­tónusán és hang­színében éne­kel. Csak aki a saját hangjával énekel, pro­fi­tálhat az éneklés pozitív egészségi kihatásától.

  Németországban a zenetudósok, pszichológusok és pedagógu­sok már évek óta panaszolják, hogy Németországban az éneklés mind­jobban felejtésbe ke­rül. Az igaz, hogy kb. 75 ezer ember, kb. 20 ezer kórusban énekel, de ez a né­met lakósság­nak csak egy szá­zaléka. Magyarországban ez a száza­lék­arány va­ló­színű ha­sonló mértékű.

   Hogy egy kórusban énekelhessünk, természetesen a szabad időnk egy ré­szét erre fel kell áldoznunk. A befektetett időért cserében, egy jó karnagyot feltételezve, a tagok hangja tovább lesz képezve, úgy­hogy maga az ének­lés fokozatosan öröm­ben részesít.

Egy énekkaros, pl. így nyilatkozott:

„Most már 2 éve, hogy kórusban énekelek. Előfordult, hogy kimerülve jöttem haza a munkából, de mindig megpróbáltam magamat a heti kórus­próbákhoz kénysze­ríteni. Soha nem merült fel az a gondolat, hogy ezt az időt jobban tudtam volna használni. Függetlenül attól, hogy napközben mennyit kellett bosszan­kodnom, vagy milyen fáradt voltam a próbák előtt, utána min­dig úgy érez­tem magam, mintha szárnyaim lennének, fesztele­nül boldog voltam. Sokszor da­lolva mentem még haza is, a bosszankodás rég el volt felejtve.”

   Hogy a társadalomban az éneklés hasznosságáról való tudatot fejlessze, Dr. Karl Adamek zenepszi­chológus, az „il-canto-del mondo”-t alapította meg. Tájé­koz­tatás kapható az Internetben: WWW.il-canto-del-mondo.org, vagy postai úton: il canto del mondo, Sauerländerweg 2 a, D-48145 Münster, alatt. Érdemes az Internetbe belenézni. Az éneklés fent említett pozitív hatásai miatt nagyon is sajná­latos, hogy az éneklés ennyire hanyat­lóba került.

   Ha a népdalok, a magyar nóták és az éneklés feledésbe ke­rülnek, úgy egy to­vábbi sajátosság, mely egy népet jellemez, veszik el. Éneklés hiányában az emberek mindig egyenlőbbek, közömbösebbek, érzéketlenebbek, gono­szab­bak, elfásultab­bak és üresebbek lesznek. Ez a ten­dencia úgy Magyaror­szágban, mint Németországban fennáll. Más országokban való­színűleg hasonló a hely­zet. Fiatal ko­romban, melyet Városlődön töltöttem, sokat és szí­vesen énekeltünk - úgy az azelőtti ge­nerá­cióknál is. Léteztek baráti körök tíz-húsz kb. egykorú lányokból és fiukból, melyek a sza­bad idejü­ket, ha csak lehetet, szíve­sen együtt töltöt­ték. Ilyen társaságokban so­kat dalol­tak is. Annak, akinek az éneklés kü­lönleges szívbeli dolga volt, volt egy kéziratú énekfü­zete, melyben minden új szerze­mény be lett írva. Így magyar és német népdalokból terje­delmes gyűjtemények jöttek létre. Ma, ahogy a kevert ba­ráti körök, úgy a kéz­iratú énekfüzetek is fele­désbe kerülnek. Sokszor tapasztaljuk, hogy az ének­lés­ben azért is akadunk meg, mert az énekek szövegének csak a tö­redékei is­mertek. Ezt a tapasztalatot a már 2001-ben megje­lent énekfüzetemmel pró­bál­tam orvosolni.

   Ha az énekek szövege mellett a dallamuk is feledésbe ke­rül, úgy min­den­korra elvesztek. Ezért már ez elejétől fogva az a gondolat vezetett, hogy az énekek szövege mellett a dalla­mukat is meg kell örökíteni. Ez volt az in­dító oka, ezen énekfü­zethez tartozó hangfelvételek készítéséhez.

   Mint az 2001-ben megjelent énekfüzet, ez a munka is, különö­sen az ifjúsá­got szeretné egy nagy nemzeti értékéhez köze­lebb hozni, azzal a feladat­tal, hogy a népdalokat és az ének­lést ne hagyja feledésbe kerülni. Minden­kit arra is akar ser­ken­teni, hogy az énekkönyvben nem található énekek szö­vegét és dallamát gyűjtse, hogy a feledéstől megmentse. Az idő­sebb ge­ne­ráció, a tanítók, taná­rok, szervezetek, clubok fel le­gyenek hívva, hogy mindannyian, töb­bet énekelje­nek és minden tőlük telhetőt megtegyenek, érezzék feladatuk­nak, legyenek serkentve, a fiatalságot e nemzeti értékhez újra közelebb hozni, az értékét felmutatni, erre lelkese­dést kelteni. Mindig úgy volt, hogy a fiatalok az idősebbektől tanulták meg az énekeket. Most hogy tanulhatnák meg, ha az idő­sebbek sem éne­kelnek.

Speyer, 2005. január.                                                                               Dr. Roth Ferenc

 

A magyar dalok szövege
CD-1/6
1.  A cigányok sátora     1-1

A cigányok sátora, ladi-ladi-lom, sárga liliom,

Leégett az éjszaka, ladi-ladi-lom, sárga liliom,

// Én a vajdát nem bánom, csak a lányát sajnálom.

  Õ volt ám az a zimberi-zombori szép asszony

  Jó asszony, ladi-ladi-lom, sárga liliom. //

 

2.  A Csitári hegyek alatt     1-2          

A Csitári hegyek alatt, régen leesett a hó,

Azt hallottam kisangyalon, véled esett el a ló,

// Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet,

   Így hát kedves kisangyalon, nem lehetek a tied. //

 

3.  A faluban nincs több kislány     1-3

A faluban nincs több kislány csak kettő, csak kettő,

Az egyiket elszerette a jegyző, a jegyző,

A másik meg a kapuban neveti, neveti,

Hogy őt meg a segédjegyző szereti, szereti.

 

Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra,

// Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra,

   Valamennyit ragassza le a padra, a padra. //

 

4. A hajnal már nem simogat     1-4 

A hajnal már nem simogat, nem csókolgat ibolyákat,

Orgonákat, jázminokat,

Piros Pünkösd virradatja pátyolgatja a szívemet,

A lelkemet megvigadja,

Fehér volt a mi szerelmünk, mint az oltár,

Egyetlenegy Madonnám is csak te voltál,

De a bánat az oltárt is gyászba vonja, hogyha te sírsz,

Hogyha könnyez a Madonna,

Lehullott az akác szirma, réges-régen vele szállt el,

Reménységem, üdvösségem,

Piros Pünkösd virradatja pátyolgatja a szívemet,

A lelkemet megvigadja,

Te vagy minden boldogságom, minden kincsem,

// Úgy elmentél madár sem szólt, virág sincsen,

  De a bánat az oltárt is gyászba vonja, hogyha te sírsz,

  Hogyha könnyez a Madonna. //

 

5.  A Horgosi csárda ki van festve     1-5

A Horgosi csárda ki van festve.

Odajár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni minden este.

// Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egy valaki. //

Gyere ki a réti tarka rétre.

Ott dudál az öreg dudás dudájával dudanótát minden este.

// Duda szóra vígan jár botos táncot a bojtár, a kis bojtár. //

 

6.  A régi mániám     1-6

A régi mániám, végighajtani a Stefánián.

Egy fess fiákeren és a gomblyukamban virág terem.

// De szép platános út, langyos esti szél a fülembe súg.

  Ragyog a napsugár, ragyog a holdsugár,

  Egy fess fiákeren vidám a nyár. //

 

7.  A Városlődi fenyves erdő aljában     1-7

A Városlődi fenyves erdő aljában, oda van a kicsi tanyám csinálva,

Jöjj el hozzám édes rózsám, nézd meg az én kicsi tanyám,

A Városlődi fenyves erdő aljában,

 

Százados úr búcsúzik a századtól, előveszi harci sípját, bele fúj,

Olyan szépen szól a sípja, a századját vissza hívja,

A Városlődi fenyves erdő aljába.

 

Öreg baka búcsúzik a századtól, előveszi szerelvényét, elindul,

// Isten veled édes bajtárs, látjuk-e még viszont egymást,

  A Városlődi fenyves erdő aljában. //

 

8.  Ahogy én szeretlek     1-8

Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki,

Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki,

Így sohase vártak, így sohase kértek,

Így még nem szerettek soha, soha téged,

Minden virág az én szerelmemből nyílik,

Ez az én szerelemem elkísér a sírig,

// Minden nóta az én bánatomat zengi,

  Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki. //

 

9.  Akácos út, ha végig megyek     1-9

Akácos út, ha végig megyek rajtad én,

Eszembe jút egy régi szép emlék,

Nyár este volt, madár dalolt a fán,

Ott kóborolt, csavargott egy cigány,

 

Megszólitám, de jó hogy itt talállak én,

A legszebb lány, tudod-e hol lakik,

Ott, arra lent, túl az akácsoron,

Ma este még egy ház elé oson,

Egy ablaknál állj meg cigány,

Úgy muzsikálj, hadd sírjon az a szép leány,

Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás,

Csak csendesen, ne hallja senki más.

 

Az éjmadár ha átsuhan a városon,

Éjfélre jár, én az utcát rovom,

A holdsugár deres hajamra süt,

Hideg sivár csend honol mindenütt,

Te csak dalolj, kacagj, nevess,

Enyém a könny, számomra úgysincs más öröm,

Attól sem félj, hogy a kacaj szívemen üt sebet,

Csak a csóknak élj, kacagj ki engemet.

 

Azóta már, más asszonya lett a lány,

Ez a kis dal, fülébe cseng talán,

Én Istenem, az idő úgy elszalad,

Nekem csupán ez a kis dal marad,

Te csak dalolj, kacagj, nevess,

Enyém a könny, számomra úgysincs más öröm,

Attól sem félj, hogy a kacaj szívemen üt sebet,

Csak a csóknak élj, kacagj ki engemet.

 

10.  Álltam ablakid alatt     1-10

Álltam ablakid alatt egy holdvilágos éjjel,

Enyhe szellő suttogott a fáknak levelében,

// Aludj édes álmodjál, senki sincs már ébren,

  Köztünk csak a szerelem és a hold az égen. //

 

11.  Alma a fa alatt     1-11

Alma a fa alatt, nyári piros alma,

Engem gyaláz a szeretőm édesanyja,

Engem gyaláz, engem tesz a, vesz a szóra,

Szeretem a lányát, nem tehetek róla.

 

Ez a kis barna lány, ha bemegy a boltba,

Megkérdi, hogy van-e vőlegénybokréta,

// A boltos úr sej-haj, azt feleli néki,

  Tán a szeretője el akarja venni. //

 

12.  Amikor majd nem leszek már     1-12

Amikor majd nem leszek már,

Akkor tud meg, hogy ki voltam, néked,

Amikor majd a szívedet száz tövissel tépi meg az élet,

Nem véd senki hazug szótól,

Kővel dobnak, nem lesz kinek fájjon,

Hazudtad csak a szerelmet, el is tűnt mint szép tavaszi álom.

 

De ha egyszer megtudod majd,

Hogy a vétked vitt engem a sírba,

Gyere ki a temetőbe, boruljál le a fejfámra sírva,

// Ott mond el, hogy megbántad már,

  Hogy néked is fáj ez a nagy vétked

  Akkor szívem a sír mélyén mindörökre megbocsát majd néked. //

13.  Amikor még a házunk előtt eljártál     1-13

 Amikor még a házunk előtt eljártál,

Más legénytőlrozmaringot nem vártál,

Babos kötény, selyemkendő, jól illett rád mind a kettő

Szebb is voltál kéknefelejcs virágnál.

 

Hová lett a selyemkendő, mi lelte,

Azt a cifra kis kalapot ki vette,

// Nem lobog már fodros szoknyád, nem nyikorog rámás csizmád,

  Fehér cipőt, selymet viselsz helyette. //

 

14.  Asszony lesz a lányból     1-14

Asszony lesz a lányból, bimbóból a rózsa,

Sok-sok édes percből lesz egy boldog óra,

Órákból a napok, napokból évek,

Fekete hajadból lassan hófehér lesz, lassan hófehér lesz.

 

Meg nem állíthatjuk, az idő múlását,

Késő ősz időben virág hervadását,

// A világ elmúlik, a virág lehullik,

  De a mi szerelmünk soha el nem múlik, soha el nem múlik. //

 

15.  Az esküvődön én is ott leszek     1-15

Az esküvődön én is ott leszek, ne félj semmi rosszat nem teszek,

Csak állok majd az emberek között, és elbújok az oszlopok mögött,

És én is nézlek mint a többiek, és hallgatom az esküvésedet,

// És amikor elindulsz haza,

   Én is megyek, csak nem tudom hova. //

 

16.  Badacsonyi nyárfás erdőn      1-16

Badacsonyi nyárfás erdőn elmerengve járok,

Balatonnak tükre felett szállnak a sirályok,

El-elnézem mindegyiknek van párja,

Csak én vagyok a világon egyedül az árva,

Amikor a felkelő hold sarlós volt az égen,

Szerelemről boldogságról mesélgettél nékem,

// Szentírásként elhittem a beszédet,

   Nem tudlak én elfeledni csak szeretni  téged. //

 

17.  Bakonyalján, ha leszáll az alkony     1-17

Bakonyalján, ha leszáll az alkony, búcsúzni jöttem hozzád angyalom,

Belenéztem a szemed kék tüzébe, tőle kérdem, hogy szeretsz-e még,

Még egy éjszakán legyen az ajkad az ajkamon,

Még egy éjszakán hallgasd meg utolsó panaszom,

Még egy éjszakán, azután örökre elmegyek,

Még egy éjszakán, többé az utadba nem leszek.

 

Megpróbáltam nálad nélkül élni, azt hittem, hogy elfelejtelek,

Nem akartam rólad már beszélni, letagadtam, hogy szerettelek,

Még egy éjszakán legyen az ajkad az ajkamon,

Még egy éjszakán hallgasd meg utolsó panaszom,

Még egy éjszakán, azután örökre elmegyek,

Még egy éjszakán, többé az utadba nem leszek.

 

18.  Bakonyalján Pünkösd éjjel kinyílott egy rózsa     1-18

Bakonyalján Pünkösd éjjel kinyílott egy rózsa,

El is hervadt hamarosan, másnap, virradóra,

Olyan volt a mi szerelmünk, mint volt az a rózsa,

Kinyílt, elmúlt talán most már nem is beszélsz róla.

 

Ha az Isten csak még egyszer oly nagyon szeretne,

A kedvemért csak még egyszer rózsanyílás lenne,

// Rózsa nyíló Pünkösd éjjel soha el nem szállna,

   A szerelmed maradna a szívem legszebb álma. //

 

19.  Be van írva fenn az égben     1-19

Be van írva fönn az égben az Úristen nagykönyvébe minden,

Be van írva minden vétked, csalfaságod, hűtlenséged itt lenn,

Nagy betűkkel az is ott áll hitegettél, csalogattál engem,

Soha, soha nem szerettél, bánatot neveltél a szívemben.

 

Csak egy percig fájna néked ami engem kínzón éget folyton,

Mikor fájó gyötrelemben a vágyakat bús szívembe fojtom,

// Csak egy percig éreznéd át az árvaság égő kínját rózsám,

   Tudom Isten megijednél, bűnbánóan visszajönnél hozzám. //

 

20.  Befogom a lovam     1-20

Befogom a lovam, befogom a lovam, zöldre festett kis kocsimba,

Elviszem a búzám, elviszem a búzám, budapesti gőzmalomba,

Megkérem a lisztes molnárt, őrölje meg a búzámat,

Úgyis más öleli, úgyis más öleli odahaza a rózsámat.

 

Csingilingi csárda csingilingi csárda, fehérre van bemeszelve,

Odajár a leány, odajár a legény, mulatozni minden este,

// Mindenkinek van babája kivel mulat a csárdába,

  Sej csak az enyém, sej csak az enyém hervad el a kaszárnyába. //

 

21.  Beszegődtem Tarnócára bojtárnak     1-21 

Beszegődtem Tarnócára bojtárnak, jó legelője van ott a gulyának,

Fizetésem tíz forint és húsz krajcár, megél abból egy bojtár.

 

Szent-György napján jönnek értem szekérrel,

A gazdámmal leszek majd egy kenyéren,

Fölteszik a túli-tulipános ládámat, furulyámat dudámat.

 

Addig-addig furulyálok dudálok, míg egy szőke, barna kislányt találok,

// Van a pusztán sok szép szőke, barna lány, belém szeret egy talán. //

 

22.  Csak egy kislány van a világon     1-22 

Csak egy kislány van a világon, az is az én drága galambom,

A jó Isten jaj de nagyon szeretett, hogy énnékem adott tégedet.

 

Szép virág az égő szerelem, piros miként ajkad édesem,

// Hej, de annyi mézet nem terem, mint pici szád édes kedvesem. //

 

23.  Csíkországi fenyvesekben     1-23 

Csíkországi fenyvesekben elhervadtak mind a gyöngyvirágok,

Csíkországi kis faluban elfeledtek kacagni a lányok,

Elvitték a gyöngyvirágot, ellopták a székely nótát a csíki hegyekből,

És azóta bánatosan hallgatnak a csíki székely lányok.

 

Ha majd egykor visszajönnek a sok csíki fehér gyöngyvirágok,

Akkor újra megtanulnak kacagni a csíki székely lányok,

// Magyar fiúk sapkájukra feltűzik a harmatozó fehér gyöngyvirágot,

Akkor újra megtanulnak kacagni a csíki székely lányok. //

 

24.  Csitt csak rózsám hallod     1-24

Csitt csak rózsám hallod, micsoda régi nótát hallok,

Sej, haj, dínom-dánom,

De csuda csárdást penget az én prímásom,

Húzd rá prímás betyár a kedvem,

Sarkantyú peng, a szoknya lebben,

Perdülj, fordulj karomba párom,

Ezt a csuda csárdást rogyásig járom.

 

Hopp hát rózsám járjad, perdüljön táncra táncos lábad,

Ég a talpam, tudd meg,

Míg ezt a csárdást járjuk, dehogy halunk meg,

// Húzd rá prímás betyár a kedvem,

  Sarkantyú peng, a szoknya lebben,

  Perdülj, fordulj karomba párom,

  Ezt a csuda csárdást rogyásig járom. //

 

25.  Darumadár fenn az égen     1-25

Darumadár fenn az égen hazafelé szálldogál,

Vándorbottal a kezében cigány legény meg-megáll,

Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,

Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson, felejtsen el engemet.

 

Ha még egyszer hamarjában veled együtt lehetnék,

Violaszín nyoszolyában oldaladhoz simulnék,

// Szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,

  Lehajtanám bús fejemet, fehér hattyú, hattyú fehér kebledre. //

 

26.  Debreceni lányok     1-26

Debreceni lányok tyúkot ültettek,

Egy tyúk alá harminchat tojást tettek,

Harminchat tojásból csak egy kakas lett,

Az is kappan lett.

 

Debreceni lányok mi lesz veletek,

Szép szatmári lányok, Isten veletek,

Már én többet nem beszélek veletek,

// Nyíljon ki a bazsarózsa a kezetekbe,

  Három évig nem szakítok belőle. //

 

27.  Deres már a határ     1-27

Deres már a határ, őszül a vén betyár,

Rá se néz már sohasem a fehérnép.

 

Nem is vár több nyarat, senkije se maradt,

Egyetlenegy hü társa a szegénység.

 

Más se kell az egész világból, csak a pipa, meg egy pohár bor.

 

Deres már a határ, őszül a vén betyár, rá se néz már sohasem a fehérnép.

 

Deres már a határ, sose bánd vén betyár, akad még az őszi erdőn virágszál.

 

Bár a nyár elszaladt, egy szív tiéd maradt, kivirulna, hogyha reá találnál,

// Van az úgy, hogy egy szál virágtól, tavasz lesz az egész világból,

  Deres már a határ, sose bánd vén betyár, nyílik még az őszi erdőn virágszál. //

 

28.  Édesanyám is volt nékem     1-28

Édesanyám is volt nékem,

Keservesen nevelt engem, éjszaka font, nappal mosott,

Jaj de keservesen tartott, bujdosik az árva madár,

Minden erdőszélen leszáll, hát az olyan árva mint én,

Hogyne bujdokolna szegény, mikor mentem hazafelé,

Megnyílt az ég háromfelé.

// Ragyogtak rám a csillagok, mert tudják, hogy árva vagyok. //

  

29.  Édesanyám kössön kendőt     1-29

Édesanyám kössön kendőt, selymet a fejére,

Menjen el a legszebb lányhoz a falu végére,

Mondja meg a legszebb lánynak, el akarom venni,

Kérdezze meg, akar-e a feleségem lenni.

 

Édes fiam azt a kislányt verd ki a fejedből,

Nem érdemli hogy szeressed szívedből, lelkedből,

// A minap is azt üzente, szebb is, jobb is kérte,

  Édesanyám fáj a szívem, majd meghasad érte. //

 

30.  Ég a kunyhó, ropog a nád     1-30

Ég a kunyhó, ropog a nád, szorítsd hozzád azt a barnát,

Míg a barnát szorongatod, azt a szőkét elszalajtod.

 

Haja cica, kis Katica, mit álmodtál az éjszaka,

Barna rózsám csókolgatott, olyan nagyon szorongatott.

 

Kis Komárom, nagy Komárom, jaj, de szép lány ez a három,

De szeretném az egyiket, várom közül a legszebbiket.

 

Kicsi a lány, nagy a gondja, az anyjának meg sem mondja,

// Ha nem mondja az anyjának, megmondja a babájának. //

 

31.  Egy tangó-harmonikán     1-31

Egy tangó-harmonikán sírom el néked,

hogy mennyit gondolok rád, azt el sem hiszed,

Te vagy a csillagos ég a napsugár,

A szívem érted dobog és téged vár,

Egy tangó-harmonikán bevallom drágám,

Hallod a hívó szavát, úgy ég a szám,

// Boldogok leszünk talán , ha te is szeretsz babám,

  A szívem küldöm egy harmonikán. //

 

32.  Egy vallomás, ez a tangó egy vallomás      1-32

Egy vallomás, ez a tangó egy vallomás,

Melyet nem ért meg senki más, pedig mindent bevall,

A fák alól csak egy kopott gitár dalol,

Mely az erkélyen áthatol, ez a szerelmi dal,

// Ha kinyitod az ablakod, lehajolnak a büszke pálmafák,

  Úgyis tudom hogy hallgatod ezt a csodás melódiát,

  Egy vallomás, ez a tangó egy vallomás,

  Melyet nem ért meg senki más, pedig mindent bevall. //

 

33.  Együtt téptük, tépegettük     1-33

Együtt téptük, tépegettük az akácfa levelét,

Háromszor is azt mondta, hogy nem szeret, hogy nem szeret,

De az a lány reám nézett, azt mondotta csendesen,

Hazudik az akác levél, mert én mégis, mert én mégis szeretem.

 

A nagy-erdő muzsikáját csak egyedül hallgatom,

// Könnyes szemmel messze nézek, lelkem csupa fájdalom,

  Belemarkol a szívembe, megnyugodni nem tudok,

  Akkor este nem az akác, nem az akác, hanem a lány hazudott. //

 

34.  Éj van csend van, nyugalomnak éje     1-34

Éj van, csend és nyugalomnak éje, a magas menny holdas csillagos,

Szőke gyermek, kék szemű kökényfa, drága gyöngyöm mit csinálsz, te most,

Drága gyöngyöm, mit csinálsz te most.

 

Engem édes álmok környékeznek, de nem alszom, ébren álmodom,

Minden álmom egy fényes királyság, koronája te vagy angyalom,

Koronája te vagy angyalom.

 

De szeretném, hogyha lopni tudnék, a lopás bármily rút lelki folt,

Meglopnám az álmod kincstárát, hogy gazdagítsam a szegény valót,

Hogy gazdagítsam a szegény valót.

 

35.  Elmegyek a templom mellett     1-35

Elmegyek e templom mellett, jaj, de szépen énekelnek,

//Valamikor, réges-régen, nékem is volt reménységem,

Imádságom, nékem is volt kit szeressek, de már nincsen.//

 

36.  Elmentünk Steierba     1-36

Elmentünk Steierba, megnéztük mit csinál,

Megnéztük mit csinál a három lány,

Hollári holláró, hollári  holláró, hollári hollária holláró.

.

Az egyik mosogat, a másik varrogat,

A harmadik pedig csak csókolgat,

Hollári holláró, hollári holláró, hollári hollária holláró.

 

Az egyik szobalány, a másik varrólány,

A harmadik pedig az én rózsám,

Hollári holláró, hollári holláró, hollári hollária holláró.

 

37.  Én gyermekem ne keress ibolyát     1-37 

Én gyermekem ne keress ibolyát a nyár hevében,

Ibolya akkor már nincs,

Kora tavasszal ibolyák nyílnak,

Tudd meg, hogy nyáron ibolya nincs,

Siess, akadályt ne tekints,

Tudd meg, hogy nyáron át ibolya nincs.

 

Én gyermekem ne szakíts tavasszal rózsát,

Rózsafa akkor még nincs,

Kora tavasszal ibolyák nyílnak,

Hervadt virágért könnyet ne ejts,

// Siess, akadályt ne tekints,

   Tudd meg, hogy nyáron át ibolya nincs. //

 

38.  Én vagyon a falu rossza     1-38

Én vagyon a falu rossza egyedül,

Engem ugat minden kutya messziről,

Sem az anyám, sem az apám nem volt rossz,

Csak egyedül, csak egyedül, magam vagyok a gonosz.

 

Édesanyám leányának neveznek,

Nem tehetek róla, hogy így szeretlek,

Édesanyám azt kötötte lelkemre,

Ne öleljek, ne szorítsak csalfa legényt keblemre.

 

Nincsen annyi tenger csillag az égen,

Mint ahányszor eszembe jutsz te nékem,

// Ha te engem, tiszta szívből szeretnél,

  Mélyebb lenne, nagyobb lenne szerelmünk a tengernél. //

 

39.  Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma     1-39

Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma,

Erdőszélen esküszik a cigány vajda lánya,

Táncra perdül, vígan dalol az egész cigányhad,

Csak egyedül a mennyasszony arcán ül a bánat,

Arcán ül a bánat.

 

Szomorú a cigány vajda lánya,

Rejtett könnyét senki más, csak édesanyja látja,

Vigasztalja: felejtsed el, fellejtsd el a régit,

Édesanyám, nékem az kell, az a rongyos régi,

Az a rongyos régi.

 

Már biz én azt a rongyost nem bánnám,

Ez rangosabb, ezüst pityke fityeg a dolmányán,

// Azt a régit meg se látnám, semmilye sincs néki,

  Édesanyám, fáj a szívem, majd meghasad érte,

  Majd meghasad érte. //

 

40.  Esik eső, sűrű cseppje     1-40

Esik eső sűrű cseppje, sötét felhők járnak,

Szomorúan verdesi a ragyás csárda falát,

Tört ablakán süvít a szél, benne rozzant lámpa,

Meg-meginog hosszú drótján füstös már a lángja.

 

Vendég ide hogy is jönne, ily cudar időben,

A csapláros is alszik már, lenn a kármentőben,

Hej, az ilyen jómadarak, most már nem is járnak,

Vége van már réges-régen a betyár világnak.

 

Ámde mégis ajtó nyílik lassan belép rajta,

Őszült ember meglátszik, hogy régi betyárfajta,

A csaplárné egy nagyot néz, hogy még egyszer lássa,

Csaplárosné, száz szál gyertyát, száz icce bort ide az asztalra,

A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja,

Csaplárosné száz szál gyertyát, száz icce bort ide az asztalra.

 

41.  Esti csillag ha az égen fenn ragyog     1-41

Esti csillag ha az égen fenn ragyog,

Szívemben a szerelem csak úgy sajog,

Ránk néz a hold, ránk néznek a csillagok,

Mert tudják, hogy én is olyan árva vagyok.

 

Tengeren áll a hajó süvít a szél, jó anyám,

Mondj imát fiadért, ki útra kél,

Parton láttam keseregni jó anyám,

Ki értem a tengerben emészti el magát.

 

Ha elnyel a tenger menthetetlenül,

Hozzád anyám két galamb repül hírül,

// Fel tehát a vitorlát, evezzünk a tengeren át,

  Felejtsük el a gondot és a bút,

  Gond nélkül szerencsés lesz az út. //

 

42.  Ez a kislány megy a kútra     1-42

Ez a kislány megy a kútra, nem talál a gyalogútra,

Hajnalba, ha, ha, ha, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt.

 

Ez a kislány olyan kislány, maga jár a legény után,

Hajnalba, ha, ha, ha, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt.

 

Ez a kislány azt akarja, hogy a legény megcsókolja,

Hajnalba, ha, ha, ha, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt.

 

Akármilyen öreg asszony, ha férjhez megy csak menyasszony,

Hajnalba, ha, ha, ha, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt.

 

Még azt mondják a legények, adjon Isten engem kendnek,

Hajnalba, ha, ha, ha, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt.

 

Elesett a lúd a jégen, majd felkel a jövő héten,

Hajnalba, ha, ha, ha, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt.

 

43.  Fa leszek, ha fának vagy virága     1-43

Fa leszek, ha fának vagy virága, ha harmat vagy, én virág leszek,

Harmat leszek, ha te napsugár vagy, csak, hogy lényünk egyesüljenek.

 

Ha, leányka, te vagy a mennyország, akkor én csillaggá változom,

Ha, leányka, te vagy a pokol, hogy egyesüljünk én elkárhozom.

 

CD-2/6

 

44.  Favilla, fakanál, fatányér     2-1

 

Favilla, fakanál, fatányér, meghalok, meghalok a babámér,

Favilla, fakanál, fatányér, meghalok, meghalok a babámér,

Ha bemegyek a kocsmába, bent leszek,

Ha kidobnak a kocsmából kint leszek,

Favilla, fakanál, fatányér, meghalok, meghalok a babámér.

 

Fatányér, fakanál, favilla, bolond az, aki a lányt siratja,

Fatányér, fakanál, favilla, bolond az, aki a lányt siratja,

Azt az egyet jól véssed a fejedbe,

Ha egy elmegy, másik akad helyette,

Fatányér, fakanál, favilla, bolond az, aki a lányt siratja.

 

Borban az, borban az igazság, bor nélkül nincsen igaz vigasság,

Borban az, borban az igazság, bor nélkül nincsen igaz vigasság,

// Csak azért is, csak azért is kívánom,

  Úgysem ihatok a másik világon,

  Borban az, borban az igazság, bor nélkül nincsen igaz vigasság, //

 

45.  Folyjon élted     2-2 

Folyjon élted, mint virágos partú kis patak,

Merre lépsz utadba rózsák mindig nyíljanak,

Élj soká, oly soká, oly nagyon, nagyon sokáig,

Mindig boldogan, mert szívünknek mélyéből száll ezer sóhaj,

/// Éljen, éljen, éljen ő soká, soká, éljen, éljen, éljen ő soká,

   Az Isten éltesse soká, éljen ő soká. ///  (háromszor)

 

46.  Galambszívet örököltem     2-3

Galambszívet örököltem az édesanyámtól,

A víg dalos nótás kedvet az édesapámtól,

Õk neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,

A bóbitás kis galambom szerelemre, csókra.

 

Megbecsülöm édesanyám, apám örökségét,

Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét,

// Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,

  Én pedig a nótás kedvű édes jó apámra.//

 

47.  Gólya, gólya, hosszúláb gólya     2-4

Gólya, gólya, hosszúlábú gólya, hányszor mondtam ne menj le a tóra,

Oda járnak fürödni a lányok, gólya madár szégyent ne hozz rájuk.

 

Oda jár a hosszúlábú gém is, oda járok a babámmal én is,

Addig-addig jártunk le a tóra, míg házunk felett megjelent a gólya.

 

Kis Mariska mossa bugyogóját, a lábával ringatja a pólyát,

// Aludj-aludj szerelem virága, szerelemből jöttél a világra.//

 

48.  Gyere bodri kutyám     2-5

Gyere bodri kutyám, szedd a sátorfádat,

Megvertek bennünket, kövesd a gazdádat,

Téged bottal vertek, engem kacagással,

Gyere bodri kutyám, megleszünk egymással.

 

Egymás mellett megyünk, mint két kivert kutya,

Miért bántak így velünk, egyikünk sem tudja,

// Ne könnyezz jó pajtás, menjünk csak előre,

  Majd csak megpihenünk kint a temetőben. //

 

49.  Gyere velem akáclombos falumba     2-6

Gyere velem akáclombos falumba, oda viszlek ölelő két karomba,

Édesanyám gondol majd rád, rózsalevél lesz a párnád.

 

Lábad nyomán kinyílik a virág is, nézlek, nézlek mint a nap a felleget,

Hátha szíved valamikor megszeret.

// Hogyha látlak, hogyha nézlek, sír bennem a fájó lélek,

  Szegény szívem úgy elfogja a bánat. //

 

50.  Gyöngyvirágtól illatozik     2-7 

Gyöngyvirágtól illatozik májusban az oltár,

Gyöngyvirág nyílt a szívemben, míg az enyém voltál,

Napsugaras nyár van újra gyöngyvirág is nyílik,

Csak a szívem és a lelkem szomorú a sírig.

 

Hogyha egyszer, május este meghallgatnál végre,

Leborulnék a templomba az oltár elébe,

// Gyöngyvirággal díszíteném a Mária-képet,

  Úgy vinnélek szent vasárnap esküvőre téged. //

 

51.  Ha valamikor arra jár     2-8

Ha valamikor arra jár, hol legelőször várt,

Keresse fel a kispadot, hol karjaiba zárt,

Szép júniusi este volt, a sűrű lomb reánk hajolt,

A madár is nekünk dalolt, emlékszik még.

 

Ha valamikor másra vár, ne várjon ugyanott,

Hisz maga akkor ott nekem mély hűséget fogadott,

// A hűség ugyan messze szállt, és maga is már másra vár,

   Ha valamikor arra jár, gondoljon rám. //

 

52.  Hajlik a jegenye     2-9

Hajlik a jegenye, zöldül a levele, nappalom, éjjelem, orcáddal van tele,

Napsugár vagy nappal, éjjel édes álom,

Hajnalom, csillagom, egyetlen virágom, gyönyörű virágom.

 

Hajlik a rózsafa, nyílik a virága, hívtalak, kértelek, vártalak hiába,

Ha nem éri harmat, elhervad a rózsa,

Gyere ki galambom, egyetlen egy szóra, egyetlenegy csókra.

 

Hajlik a jegenye, pereg a levele, kertetek aljába még egyszer gyere be,

// Csak annyit szeretnék elmondani néked,

  Ne menj el, ne hagyj itt, fáj a szívem érted, majd meghalok érte. //

 

53.  Haragszik az édesanyám     2-10

Haragszik az édesanyám, mért járok a lányok után,

Ne haragudj édesanyám, utánad is járt az apám,

Néhanapján, vasárnap.

 

Ablak alá járt az apám, kend lakott ott, édesanyám,

Hol beugrott, hol kiugrott, egyszer-másszor bent maradott,

Néhanapján, vasárnap.

 

Haragszanak rám a lányok, mert én menyecskéhez járok,

// Ne haragudjatok lányok, hozzátok is el-el járok,

  Néha napján, vasárnap. //

 

54.  Házunk előtt muzsikálnak     2-11 

Házunk előtt muzsikálnak, annak a szép barna lánynak,

Kék a szeme, göndör haja, jaj de szép kis leány maga.

 

Nem tudok én nélküled élni, nem tudok én nélküled halni,

Érted élek, érted halok, mindörökre tied vagyok,

 

Meghalok én nemsokára, piros pünkösd hajnalában,

Koszorúm sem legyen másból, piros pünkösdi rózsából.

 

Az én sírom nem lesz messze, nem lesz aki felkeresse,

Nem lesz annak jártas útja, rózsalevél eltakarja.

// Mindenkinek azt ajánlom, szerelemnél szebb az álom,

  Mert az álom nyugodalom, a szerelem szívfájdalom. //

 

55.  Hej cigányok húzhatjátok már     2-12                 

Hely cigányok húzhatjátok már, csordulásig teli a pohár,

Szép leányok Isten veletek, mert én innen úgyis elmegyek.

 

Senkinek én nem panaszkodom, nem seggit a könny a bánatom,

Fájó szívvel elmegyek tovább, csendes kis falum jó éjszakát.

 

Jó éjszakát szép szülőhazám. az én szívemben nincsen boldogság,

Nincs boldogság, nem is lesz soha, elvette egy kislány mosolya.

 

Hely cigányok húzhatjátok már, csordulásig teli a pohár,

Fájó szívvel elmegyek tovább, csendes kis falum jó éjszakát.

 

Hely cigányok húzhatjátok már, itt van már az én édesanyám,

                                                 Ne sírjon hát drága jó anyám,                                                 visszajön a fiad nemsoká.

// Búcsúzásom mindenkinek szól, tenéked is kicsike babám,

  Fájó szívvel elmegyek tovább, csendes kis falum jó éjszakát. //

 

56.  Hideg szél fúj édesanyám     2-13

Hideg szél fúj édesanyám, adja ki a kendőm,

Még az éjjel felkeresem a régi szeretőm,

Kiállok a kapujába, kibeszélgetem magamat véle utoljára,

Ellőtték a jobb karomat, folyik piros vérem,

Nincsen itt az én édesanyám, ki bekösse nékem,

// Gyere kis angyalom kösd be sebeimet,

  Gyógyítsd meg a bánatos szívemet. //

 

57.  Hogyha ír majd édesanyám     2-14

Kerülöm a házatokat nem akarlak látni,

Úgyis tudom, hogy a szíved más után fog fájni,

Így talán majd elfelejtem, bánatomban megnyugszik a lelkem,

El akarlak felejteni, mást szeressél kicsikém, nem engem.

 

Hogyha ír majd édesanyám írjon a falunkról,

Küldjön egy szál virágot az öreg akáclombról,

Írja meg, hogy az emberek sajnáltak-e, hogy el kellett mennem,

Írja meg, hogy magán kívül megsiratott-e valaki engem.

 

Írja meg, hogy házunk előtt áll-e még a nyárfa,

Írja meg, hogy a faluba milyen nóta járja,

// Él-e még az öreg cigány, járnak-e a fonóba mint régen,

Mindenkiről írjál anyám, csak egy lányról sose írjál nékem //.

 

Írok, írok édes fiam, írok a falunkról,

Küldök egy szál virágot az öreg akácunkról,

Nem él már az öreg cigány,

Nem járnak a fonóba mint régen,

Az a kislány kit szerettél, kinn nyugszik a temetőben régen.

 

58.  Hogyha nékem sok pénzem lesz     2-15

Hogyha nékem sok pénzem lesz felülök egy repülőre,

Úgy elszállok, mint egy fecske oda fent a levegőben,

// Amerre én járok, bámul a világ, irigylik a sok pénzt, amit költök rád,

  Én a sok pénzt nem sajnálom, csak te légy a kicsi párom. //

 

59.  Így élni szép     2-16

 

Így élni szép, így élni jó, így oly vidám az élet,

Éljen az egész lump kompánia,

Hajnalban pálinkát iszunk, ha van, csak úgy,

// A sör, a sör a bor az éjszakában,

  Szép lányt ölelgetünk mi minden éjszakán. //

 

60.  Itt hagyom a falutokat nemsokára     2-17

Itt hagyom a falutokat nemsokára,

Elmegyek én titőletek más országba,

Csillagtalan sötét éjjel, jövök hozzád búcsút venni,

Hogy a könnyem meg ne lássa soha senki.

 

Ha elmegyek nem mondjatok rosszat rólam,

Kártevője én senkinek sosem voltam,

// Te sem vethetsz a szememre egyéb hibát, egyéb vétket,

  Csak annyit, hogy szerettelek nagyon téged. //

 

61.  Jaj de magas, jaj de magas     2-18

Jaj de magas, jaj de magas, ez a vendégfogadó,

Van-e benne, van-e benne, jó vörös bor eladó,

Ha nincs benne jó vörös bor eladó, dűljön össze ez a vendégfogadó.

 

Nemcsak bor van, nemcsak bor van, hanem lány is eladó,

Pedig éppen, pedig éppen az én kedvemre való,

Ha megittam a csárdás vörösborát, elveszem azt a gyönyörű leányát.

 

Három a tánc, három a tánc, mindig így volt Pest-Budán,

Jaj de szépen, gyönyörűen járja ez a kisleány,

Mint a rózsa ha a szellő lengeti, táncra termett kis lábait úgy szedi.

 

Kakukkmadár, kakukkmadár azt tanítja fiának,

Rakjon fészket, rakjon fészket, ott ahol tud, magának,

// Te is keres szebbet, jobbat nálamnál, akkor tud meg, ki volt, akit elhagytál. //

 

62.  Jegenyefán fészket rak a csóka     2-19

Jegenyefán fészket rak a csóka, barna kislány tanított a csókra,

Tüzes csókját jaj de sokszor vissza-vissza kérte.

 

A szívemet, a lelkemet adtam oda neki érte, adtam csókot az Isten tudja hányat,

Csókolom a csókra termett szádat,

// De mióta széjjelszakad szerelmünknek lánca,

  Városlődön nincsen olyan kovács, aki összekalapálja. //

 

63.  Jégvirágos hideg tél volt      2-20 

Jégvirágos hideg tél volt, mikor megismertelek,

Rózsa sem volt, virág sem volt, mégis megszerettelek,

Nem tavasszal jöttél hozzám, a szívembe mégis májust hoztál,

Melletted oly szép az élet, áldjon meg az Isten téged,

Legyél az én párom.

 

Akácfa-virágos nyár volt mikor elvesztettelek,

Ölelgetvén, csókolgatván, más karjában leltelek,

Megátkoznom kéne téged, de én azért megbocsájtok néked,

// Büszkeségem sutba vágom, gyere vissza rosszaságom,

  Legyél az én párom. //

 

64.  Jó (é)jszakát kell mondani      2-21

Jó (é)jszakát kell mondani, nem kell álmot rontani,

Jó (é)jszakát szép rózsaszál, felőlem széped álmodjál.

 

Ez az utca liliom, benne járni de finom,

Benne járni de finom, Isten veled szép angyalom.

 

Ez az utca de köves, benne járni keserves,

Benne járni keserves, Isten veled édes kedves.

 

Kukorica, ricaszál, kapálatlan maradtál,

// Kapáljon meg az a lány, aki a legény után jár. //

 

65.  Jó éjszakát, jó éjszakát     2-22

Jó éjszakát, jó éjszakát,

Elválunk s ébren álmodom tovább.

 

// Ha hallaná a szívem dobogását,

Bocsássa meg nekem, ha elviszem az álmát,

Jó éjszakát, jó éjszakát,

Elválunk s ébren álmodom tovább, //

Jó éjszakát.

 

66.  Jöjjön Óbudára      2-23

Jöjjön Óbudára, egy jó túrós csuszára,

A kerthelységben sramli szól, és ott lehet csak inni jól.

 

// Az abrosz tarka-barka, rajta a jó kadarka,

  És már az első csók után meglátja de jó lesz itt Óbudán. //

 

67.  Kár valakit hazug szóval visszahívni      2-24

Hull a levél hideg ősszel hideg földre,

A szívemben meghalt a vágy mindörökre,

A világot mosolyogva vígan járom,

Nem tudják, hogy siratom a boldogságom.

 

Kár valakit hazug szóval visszahívni,

Amikor már minden elmúlt nem fáj semmi,

// Minek százszor esküdözni, könnyet sírni,

   Kár valakit hazug szóval visszahívni. //

68.  Kecskebéka felmászott      2-25

Kecskebéka felmászott a fűzfára, annak is a legmagasabb ágára,

Így sem volt jó, úgy sem volt jó, sehogyan sem volt az jó,

Mindig csak a más asszonya volt a jó.

 

A kis cica felmászott a padlásra, kisegeret hozott le a szájába,

// Ide tette, oda tette, mindenhová letette,

  Utoljára fülét, farkát megette. //

69.  Kéket nyílik az ibolya nem sárgát      2-26

Kéket nyílik az ibolya nem sárgát,

Mit tagadjam én is jártam tehozzád.

 

Cifra szűröm szemtanúja,

Hányszor voltál a vállamra borulva.

 

Vállaimra ráborultál, zokogtál,

Ajkaimra forró csókot osztottál,

// Esküdöztél égre, földre,

   Hogy hű leszel mindörökre, de megcsaltál. //

 

70.  Kéknefelejcs, kéknefelejcs      2-27 

Kéknefelejcs, kéknefelejcs virágzik a, virágzik a tó partján,

Beteg vagyok, fáj a szívem, nem sokáig, nem sokáig élek én.

// De nem azért, hanem azért, koszorút ha meghalok,

  A síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjátok. //

 

71.  Kendő, kendő      2-28

Kendő, kendő, csipkés szélű, drága kicsi kendő,

Mond meg nékem, súgd meg nékem, mit hoz a jövendő,

Enyém lesz-e a te gazdád, ó, ha te azt megmondhatnád,

Kendő, kendő, csipkés szélű, drága kicsi kendő.

 

Kendő, kendő, csipkés szélű, drága kicsi kendő,

Te maradtál csak meg nékem, amikor elment ő,

// Mennyi édes tündérálom! Hová lett a boldogságom,

  Fehér selyem, csipkés szélű, drága kicsi kendő. //

 

72.  Ki tudja merre, merre visz a végzet     2-29

Ki tudja merre, merre visz a végzet,

Göröngyös utunk, sötét éjjelén,

Vezesd még egyszer, győzelemre néped,

Csaba királyfi, csillag ösvényen.

 

// Maroknyi székely, porlik mint a szikla,

  Népek harcának zajló tengerén,

  Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,

  Ne hagyd elveszni, Erdélyt Istenünk. //

 

Ameddig élünk magyar ajkú népek,

Megtörni lelkünk nem lehet soha,

Szülessünk bárhol földünk bármely pontján,

Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

// Maroknyi székely….//

 

Keserves múltunk, évezredes balsors,

Tatár, török dúl labanc rabigát,

Jussunk a honba magyar székely földön,

Szabad hazában élni boldogan.

// Maroknyi székely….//

                                                                                                                                                

Már másfél ezer év óta Csaba népe,

Sok vihart élt át, sorsa mostoha,

Külső ellenség jaj de gyakran tépte,

Nem értett egyet otthon sem soha.

// Maroknyi székely….//

 

Hős szabadságát elveszti Segesvár,

Madéfalvára fájón kell tekints,

Földet dús kincsét népek élik s dúlják,

Fiaidnak sokszor, még kenyérre sincs,

// Maroknyi székely….//

 

73.  Kicsi fehér meszelt szoba     2-30

Kicsi fehér meszelt szoba, falon függő mária kép,

Az asztalnál a sarokban, halvány fényű gyertya ég,

Mellette egy lány és legény, szívükben vágy és remény,

Szívükben a szerelem,

Tulipános ládán ülve tervezgetnek csendesen.

 

A kemence szögletében öreganyó kuporog,

Olvasót tart a kezében, de az ajka nem mozog, //

Az ifjakat ézi-nézi, a múltakat felidézi,

Könny szökik a szemébe.

Csak a jó Isten tudja, Hogy mi jutott az eszébe. //

74.  Kidőlt a fa mandulástól     2-31

Kidőlt a fa mandulástól, elválok én a rózsámtól,

Úgy elválok én szegénytől, mint ősszel fa levelétől elválik.

 

Hogyha tudtad, hogy nem szeretsz, miért csaltad meg a szívemet,

Hagytál volna békét nékem, más is elvett volna engem valaha.

 

Kákatövén költ a ruca. Jó földben terem a búza,

Ott ahol a szép lány terem, azt a helyet nem ismerem seholsem.

 

75.  Kínálgattam mindenkinek     2-32

Kínálgattam mindenkinek az én árva szívemet,

Egy kisleány elfogadta, százszor mondta, hogy szeret,

Megunván a sárba dobta, egyet rá is taposott,

A bolond szív még akkor is csak őérte dobogott.

 

Öreg anyó jött az úton, haja fehér mint a hó,

Felvette a vérző szívet, ne szenvedj te kis bohó,

// Gyógyítót is tett a sebre, könnyes szemmel ráhajolt,

   Édesanyám mennyországból földre szállott lelke volt. //

 

76.  Kis Katóka ilyen ez az élet     2-33

Kis Katóka ilyen ez az élet, hazudnak a május éjszakák,

Álmok után jönnek ébredések, elfeledni nem tudom magát.

 

Tévedés csupán az élet, sokszor tévedünk,

// Múlnak órák, múlnak évek, szeretünk feledünk,

  Kis Katóka ilyen ez az élet, meglátod mi boldogok leszünk. //

 

77.  Kis kút kerekes kút     2-34

Kis kút, kerekes kút van az udvarunkba

Egy szép barna kislány van a szomszédunkba

Csalfa szemeimet rá sem merem vetni

Fiatal az édesanyja azt is kell szeretni

Ennek a szép barna lánynak dombon van a háza

Sudár jegenyefa van az udvarába

// Sudár jegenyefa földre hajlik az ága

  Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja //

 

78.  Kis lak áll a nagy Duna mentében     2-35

Kis lak áll a nagy Duna mentében, oh mily drága e lakocska nékem,

Könnyben úszik két szemem pillája, valahányszor emlékszem reája.

 

Bár maradtam volna benne végig, de az embert vágyai vezérlik,

Vágyaimnak sólyom szárnya támadt, oda hagytam ős lakóm, s tanyámat.

 

Szép hazámba ismerősök mennek, jó anyámnak vélük mit üzenjek,

Mondjátok meg földiek ha lészen, utazástok háza közelében.

 

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, mert fiának kedvez a szerencse,

// Óh, ha tudná mily nyomorban élek, meghasadna szíve a szegénynek. //

  

79.  Lakodalom van a mi utcánkba     2-36

Lakodalom van a mi utcánkba, férjhez megy a falu legszebb lánya,

Hivatalos vagyok oda én is,

Nem mennék el, ha százszor üzennék is.

 

Vége van már a lakodalomnak, nagy bánata van a mennyasszonynak,

// Forgatja a karikagyűrűjét, sajnálja a régi szeretőjét. //

 

80. Lányok a legényt jól megbecsüljétek     2-37

Lányok a legényt jól megbecsüljétek, ha részeg is hazakísérjétek,

// Fektessétek a zöldpaplanos ágyba,

  Nyomjatok csókot a részeg pofájára. //

 

Sej anyám, anyám, kedves édesanyám, de szomorú vasárnap délután,

// Házunk előtt szépen muzsikálnak,

  Engemet pedig visznek katonának. //

 

81.  Lányok, lányok, lányok a faluban     2.38

Lányok, lányok, lányok a faluban,

Falu végén szépen szól a muzsika,

// Addig iszok mulatok míg csak be nem rukkolok,

  Ha elvisznek katonának megsiratnak engemet a leányok. //

 

82.  Ledűlőt, ledűlőt     2-39

Ledűlőt, ledűlőt a szénaboglya teteje,

Gólyamadár sej-haj, fészket rakott belőle,

Gólyamadár sej-haj, szépen kelepel a háztetőn,

Elhagyott, elhagyott engemet a szeretőm.

 

Káposzta, káposzta, téli nyári káposzta,

Édesanyám háza, nálam nélkül de árva,

// Az van a káposzta kacskaringós levelére ráírva,

  Érted vagyok rózsám három évig katona. //

 

83.  Lenn a délibábos a Hortobágyon     2-40

Lenn a délibábos a Hortobágyon, megakadt a szemem egy barna lányon,

Hullámzott a göndör haja a sötétbe, mikor belenéztem a szemébe.

 

El is megyek hozzá, meg is kérem, legyen az én drága feleségem,

// Boldogságom tudom nála megtalálom, lenn a délibábos a Hortobágyon. //

  

84.  Leszállt a csendes éj     2-41

Leszállt a csendes éj, alszik a város, aludj hát te is fiam,

Feletted százszorszép pillangó szálldos, feléd száz tündér suhan

Búcsúzom tőled most karom kitárom, úgy súgom jó éjszakát,

Amíg a tündérek országát járod, apád majd vigyáz reád.

 

Te vagy az életem minden reménye, te vagy az élet nekem,

Add hát a kis kezed apád kezébe, s álmodjál szép gyermekem,

Álmodban hallgass majd tündér meséket, hallgasd a szívem szavát,

Szeress úgy engem, mint ahogy én téged, kis fiam jó éjszakát.

 

Ha majd az utadon virágok nyílnak, akkor is törődj velem,

Én mindig szeretlek, várok rád, hívlak, gondolj rám szép gyermekem,

Mikor majd utamnak végére értem, mond ki a búcsú szavát,

Köszönj el apádtól mint egykor régen: pihenj meg, jó éjszakát.

 

85.  Ma önről álmodtam megint     2-42

Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom,

Nincsen abban semmi bűn, ha önről álmodom.

 

Fehér selyemben jött felém a vágyak éjjelén,

Rám mosolygott könnyedén, oly boldog voltam én.

 

// Rózsa virult az ágon, csók tüze gyúlt a számon,

  Arca virult, hozzám simult a rózsa mind lehullt.

 

  Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom,

  Nincsen abban semmi bűn, ha önről álmodom. //

 

86.  Madár vígan dalol a lombos ágon     2-43

 

Madár vígan dalol a lombos ágon, nyáresti széltől csókdosott virág,

És minden, minden széles e világon, szerelmet érez, hõn szeretni vágy.

 

Bevallanám én is titkát szívemnek, elmondanám, hogy mily híven szeretlek,

Elmondanám, de hasztalan beszéd, hideg szobor vagy, meg sem értenéd.

 

Elmondanám, hogy csendes éjszakákon, midőn a földön mindent béke fed,

Az én szememről messze száll az álom, nyugalmat én akkor sem lelhetek.

 

// Ha biztat is egy percre a reménység, mint űzi azt el szászezernyi kétség,

  Elmondanám, de hasztalan beszéd, hideg szobor vagy, meg sem értenéd. //

 

87.  Magas jegenyefán     2-44

Magas jegenyefán sárgarigó fészek,

Kedves kis angyalom! De szeretlek téged,

Az a sárgarigó könnyen felszáll oda

De én tihozzátok nem megyek el soha.

 

Magas a házatok, kunyhóban lakom én,

Hogy is járna hozzád ilyen szegény mint én,

// De ha egyszer mégis, mihozzánk eljönnél,

  Magas házatokba vissza sose mennél. //

 

CD-3/6

 

88.  Mához egy hétre már nem leszek itt     3-1

Mához egy hétre már nem leszek itt, elvisz a gyorsvonat engemet is,

Gyorsvonat sebesvonat valahol megáll - ha meg áll,

Nyújtom a jobb kezem, szervusz babám.

 

Utcára nyílik a csárdaajtó, kihallatszik belőle a szép muzsikaszó,

Sört ide, bort ide te szép barna lány - az anyád,

Hadd mulatom ki magam igazán.

 

Szeretni, szeretni, szerettelek, feleségül elvenni sosem mertelek,

// Menyasszonyi fátyol a fejedre kerül - ha kerül,

  Szívem a bánatba belemerül. //

 

89.  Megismerni a kanászt     3-2

Megismerni a kanászt fürge járásáról,

Tűzött-fűzött bocskoráról, tarisznya szíjáról.

 

Hej, élet-élet kanászélet ez aztán az élet,

Ha megunom magamat, magam is úgy élek.

 

A búzába ment a disznó, csak a füle látszik,

Árokpartján a kanász menyecskével játszik.

 

// Hej, élet-élet kanászélet ez aztán az élet,

  Ha megunom magamat, magam is úgy élek. //

 

90.  Megyen már a hajnalcsillag lefelé     3-3

Megyen már a hajnalcsillag lefelé,

(Az én édes galambom most megyen hazafelé)

Az én rózsám most megyen hazafelé,

Lábán van csizmája, lakkosszárú kis csizma,

Rásütött a hajnalcsillag sugara.

 

91.  Messze, messze van egy kicsi falu     3-4

Messze, messze van egy kicsi falu, én csak oda vágyom,

Ott lakik a kis angyalom nádfedeles házban,

Nádfedeles háznak kicsi ablakában

Télen-nyáron virágzik a muskátli virágja.

 

Este mikor megszólal a kis furulyám hangja,

Este mikor megkondul a kis templom harangja,

// Mikor azt a kislányt imádkozni látom,

   Messze, messze van egy kicsi falu, én csak oda vágyom. //

 

92.  Mikor én még legény voltam     3-5

Mikor én még legény voltam a kapuba kiállottam,

Egyet-kettőt kurjantottam, mindjárt tudták, hogy én voltam.

 

Amióta házas vagyok a kapuba kiállhatok,

// Akárhányat kurjanthatok, mégsem, tudják, hogy én vagyok. //

 

93.  Minek a szőke énnékem     3-6

Minek a szőke énnékem, mikor a barnát szeretem,

Neki a földön párja nincs, de még a mennyországban sincs

 

Eszem a szemed mindenét, ne nézz reám mert megvakítsz,

Ha pici szádat csókolom, magam a menyben gondolom.

 

Tavasszal nyit az ibolya, későn hervad el a rózsa,

Nem hervad el a barna lány, nem hervad el ilyen korán.

 

// Ne mondják, hogy a szőke szép, tagadom azt én mindenképp,

  Mert a barnának párja nincs, de még a mennyországban sincs. //

 

94.  Mivel az erkölcsöm laza     3-7

  Mivel az erkölcsöm laza, mindennap más kísér haza,

Gondolni rosszra nem szabad, talán egy fess fiú akad,

Hadnagy utca hat, ott lakom én egy szám alatt. //

 

Majd ha arra megy, kicsi szobámat nézze meg,

Muskátli lesz az ablakomban, egy csók egy csuda alkalomra, 

Hadnagy utca hat, ott lakom én egy szám alatt. //

 

95.  Nekem már nincs mit vesztenem     3-8

Nekem már nincs mit vesztenem, egy másik nyerhet még talán,

Egy lapra mindent feltettem az élet játékasztalán.

 

Nem volt megállás, sodort az élet, hiába bíztam, győzött a végzet,

Elszállt a mámor, elhagyott ő is, ősz lett a nyárból, itt van a tél is.

 

Bankár a sors én vesztettem az élet játékasztalán,

Nekem már nincs mit vesztenem, egy másik nyerhet még talán.

 

Kisgyermek koromban sok szépet álmodtam, sokat bolondoztam,

Azt hittem az élet, ez a rongyos élet hoz valami szépet.

 

Egyszer csak arra ébredtem, hogy a hajam ősz,

És az én szívemben benn lakik az ősz,

Isten veled álmom, tavaszi virágom, elszállt ifjúságom.

 

Nekem már nincs mit vesztenem, egy másik nyerhet még talán,

Egy lapra mindent feltettem az élet játékasztalán.

 

96.  Nékem olyan asszony kell     3-9 

Nékem olyan asszony kell ha beteg is keljen fel,

Főzze meg a vacsorát,

// Úgy várja, várja, úgy várja, várja, úgy várja haza az urát. //

 

Nékem olyan ember kell ha beteg is keljen fel,

Vágja meg az apró fát,

// Hogy főzzek néki, hogy főzzek néki, hogy főzzek néki vacsorát. //

 

97.  Nem kell nékem a világon semmi      3-10

Nem kell nékem a világon semmi,

Csak még egyszer tudnék haza menni,

Csak még egyszer lehetnék tenálad,

Párnám lenne puha bársony ágyad,

Csak még egyszer tudnék haza menni.

 

Szebb lesz az éj, szebb lesz akkor minden,

Ha majd egykor hazamegyünk innen,

Szebb lesz, jobb lesz minden meglásd,

Ha majd egykor viszont látjuk egymást,

Csak még egyszer tudnék haza menni.

 

Tavaszodik virág van a réten,

Édes rózsám mit üzensz te nékem,

Üzend azt, hogy szeretsz úgy mint régen

Mert én akkor szabadságot kérek,

Csak még egyszer tudnék haza menni.

 

Most, hogy haza segített az Isten,

Olyan árva, olyan kihalt minden,

                                            // Az hagyott el akit úgy imádtam,                                             

  Akiért én mindig haza vágytam,

  Jobb volna most messze idegenben. //

 

98.  Nem zörög a haraszt     3-11

Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja,

Virágos a kedvem, ha a cigány húzza,

Hajlik szívem jobbra, ballra,

Mindegy neki szőke, barna,

Nem vagyok én olyan válogatós fajta.

 

Rólunk beszél már az egész világ szája,

Azt mondják, hogy te vagy az én szívem párja,

// Tagadjuk, hogy igaz volna,

  Mégis azt mondja a nóta,

  Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. //

 

99.  Nótás kedvű volt az apám     3-12

Nótás kedvű volt az apám, átmulatott sok éjszakát,

Nem sajnálta rá a napot, kettőt-hármat egybetoldott.

 

De még azt is megduplázta, ha az anyám megdorgálta,

Ha a cigány nem jól játszott, a bőgőbe belevágott.

 

Nótás kedvű édesapám jaj de régen nem dalol már,

A szívemet bánat járja egy-egy régi nótájára.

 

// Mi lett a sok nóta vége, kivitték a temetőbe,

  Dalos ajkú kis madárka, szállj az apám fejfájára. //

 

100.  Nyár volt     3-13

Nyár volt és csodásan kék volt az ég,

Hullott a rózsalevél,

Elmentél örökre itt van a tél,

A vágyam mindig csak rólad mesél.

 

Látlak-e még egyszer édes, visszajön-e majd a nyár,

A szívem úgy szenved érted, ajkam a csókodra vár.

 

// Minek is élni a földön, ha már nincs semmi remény,

  Jöjj vissza és szeress, nem bánom bármi lesz,

  Csak te légy enyém, enyém. //

 

101.  Orgonavirág, oly árva az én szívem     3-14

Orgonavirág, oly árva az én szívem,

Orgonavirág, ne menj el maradj velem.

 

// Ugye te megérted a bánatom,

  Hogyha nem is kérded, mi fáj nagyon,

  Orgonavirág, mond mért nincsen szerelmesem,

  Orgonavirág, súgd meg nekem. //

 

102.  Párjáért sír a vadgalamb     3-15

Párjáért sir a vadgalamb az ágon,

Én is sírok, mert elhagyott a párom,

Elhagy engem minden ember,

Beismerem nem birok a szívemmel.

 

Csak felőled álmodoztam, de hiába,

Nem szúlettünk mi az egymás számára,

// Én elmegyek, te csak szeress,

  Sírba viszem emlékedet magammal. //

 

103.  Piros Pünkösd napján      3-16

Piros Pünkösd napján imádkoztam érted,

Piros Pünkösd napján vártam vissza téged.

Tele volt a határ nyíló vadvirággal,

Vártalak a keresztútnál pünkösdi rózsával.

 

Mindhiába vártam ősz is lett azóta,

Elhervadt már régen a pünkösdi rózsa,

Kacagó kis párom többé sosem hívlak,

Mert a késő fagyos télben jégvirágok nyílnak.

 

Kacagó kis párom mégis visszajöttél,

Nem a tavasz hozott, hanem a hideg tél,

// Ugye, hogy nem hagysz el, a tél elmúltával,

  Telehintem kis szobádat pünkösdi rózsával. //

 

104.  Piros, piros, piros     3-17

Piros, piros, piros, háromszor is piros,

Piros bort az üvegbe,

Csinos, csinos, csinos, háromszor is csinos,

Menyecskét az ölembe,

// Gömbölyű két karja,vállamat takarja

  Megölelném, de ő nem akarja. //

 

Tilos, tilos, tilos, háromszor is tilos,

Nagypénteken bort inni,

Tilos, tilos, tilos, háromszor is tilos,

Más asszonyát szeretni

// Gyönyörű szép ajka,szívem csalogatja

  Megölelném, de ő nem akarja. //

 

105.  Repül a szán     3-18

Repül a szán, búsul a lány, fut a fakó, sír a Kató,

A szeretője megy esküvőre, lekenyerezte a bíró.

 

// Lányok, lányok ha volna eszetek, sej nem fájna annyit a szívetek,

  Mért ne volna csalóka a legény, mikor a lány oly könnyen lépremén. //

 

106.  Részeg vagyok rózsám     3-19

Részeg vagyok rózsám mint a csap,

Nem aludtam három éjjel, három nap,

// Hazamennék, sej de nem tudok,

  Hajnalig rózsám nálad maradok. //

 

107.  Réten, réten, sej a Városlődi réten     3-20

Réten, réten, sej a Városlődi réten,

Elvesztettem a zsebre való késem,

Késem után karika gyűrűmet, galambom,

Azt sajnálom, nem a régi szeretőmet.

 

Este, este sej este akar lenni,

Ez a kislány haza akar menni,

// Haza menne de nincs kísérője, galambom,

  Elkísérem leszek én a szeretője. //

 

108.  Sárga a csikó, sárga a nyereg     3-21

Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta,

Most akartam hozzád menni rajta,

Most akartam véled beszélgetni,

Itt van az idő, el kell masírozni.

 

Sej anyám, anyám, kedves édesanyám,

De szomorú vasárnap délután,

// Házunk előtt szépen muzsikálnak,

  Engemet pedig visznek katonának. //

 

109.  Sej, haj Rozi, vasárnap kirándulunk     3-22

Sej, haj Rozi, vasárnap kirándulunk,

Meglásd Rozi, unatkozni nem fogunk.

 

// Két szép szemed hamisan kacsint le rám,

  Nóta közben súgd meg nekem,

  Hogyha csókra szomjas a szád.  //

 

110.  Sír a kislány a Balaton partján     3-23 

Sír a kislány a Balaton partján, mert elhagyta szeretője csalfán,

Ne sírj kislány olyan keservesen, majd megsegít téged a jó Isten.

 

De szeretnék aranyhallá válni, Siófoktól Füredig úszkálni,

// Beleúsznék babám hálójába, elbúcsúznék tőle utoljára. //

 

111.  Söprik a Pápai utcát     3-24

Söprik a Pápai utcát, masíroznak a katonák,

Száztizenhat éves barna kislány, foga sincs már,

Sétál a regiment után.

 

Kérdi tőle a kapitány: Hová, hová barna kislány,

Mit kérdezi tőlem a kapitány, a kapitány,

Megyek a szeretőm után.

 

A szeretőm be van zárva a Pápai laktanyába,

A Pápai laktanya lukadjon ki, lukadjon ki,

Te meg babám szabadulj ki.

 

Szabadulnék de nem lehet, letöltöm a három évet,

// Egyet töltök sej haj a hazámért, a hazámért,

  Kettőt meg a szép babámért. //

 

112.  Sűrű csillag ritkán ragyog az égen     3-25

Sűrű csillag ritkán ragyog az égen,

Az én rózsám szénát kaszál a réten,

Olyan szépen penge-penge-pengeti a kaszáját,

Oda várja kökényszemű babáját.

 

Ha legény vagy gyere velem kaszálni,

Megtanítlak sűrű rendet levágni,

// Vágok olyan sűrű, sűrű, sűrű rendet a réten,

  Kilenc kislány nem szedi fel a héten. //

 

113.  Szánt a babám     3-26

Szánt babám csirreg-csörög sej haj a járom,

Szánt a babám a benedeki határon,

Száraz a föld, a hármas eke nem állja

Szép a babám, Benedeken sej-haj nincs párja.

 

Mondtam babám, ne rakd meg a sejk-haj szekeret,

Feltöri a villanyél a kezedet,

// Fábul van a villanyele nem másbul,

  Feltöri a tenyeredet sej-haj csúnyául. //

 

114.  Szellők szárnyán     3-27

Szellők szárnyán szállj velem repülj velem,

Erdők vén vadonán kószáljunk szerelmesen,

// Dús fű selyme legyen nászágyunk,

  És senki ne tudja, ne sejtse hol járunk. //

 

115.  Szép a rózsám, nincs hibája     3-28

Szép a rózsám, nincs hibája, csak egy kicsit libegõs a járása.

Huncut adta, csókos ajka, jaj, de hamis a két szeme járása.

 

Ne csodálja ha hibája nincs néki, (hisz)

Én vagyok a szeretője, őnéki,

Szép a rózsám, nincs hibája, csak egy kicsit libegős a járása.

 

Régi nóta, bárki tudja, két bolond a szerelemben is egy pár,

Mért cicáztál a szívemmel, hogyha úgyis az eszem elvetted már.

 

// A csepegő eresz alá kiállnék, érted még a pokolra is sétálnék,

  Régi nóta, bárki tudja, két bolond a szerelemben is egy pár. //

 

116.  Szép asszonynak kurizálok     3-29

Szép asszonynak kurizálok, kurizálok, kurizálok,

A lányoknak fittyet hányok, fittyet hányok, fittyet hányok,

Jaj, jaj, jaj, jaj a szívem, meg ne tudja senki sem,

Hogy én ezt a barna kislányt szeretem,

Csak a cigány egyedül, aki nékem hegedül,

Csak az tudja egyedül.

 

Házunk előtt van egy árok, van egy árok, van egy árok,

Minden este arra járok, arra járok, arra járok,

// Jaj, jaj, jaj, jaj a szívem, meg ne tudja senki sem,

  Hogy én azt a barna kislányt szeretem,

  Csak a jegyző meg a pap, aki minket összead,

  Csak az tudja egyedül. //

 

117.  Szeretnék május éjszakáján     3-30

Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát,

Amíg ölel az édes álom, díszítni véle kis szobám.

Amíg szívünk még egyre dobban,

Szeretnék mézet lopni onnan,

Csókolni édes ajkadat, mindent hiába nem szabad.

 

Szeretnék mindent elfeledni, amit feledni oly nehéz,

Nevetni, mindig csak nevetni, amíg szívem a könnyre kész,

Fájó sebekre mit sem adni, kacagva mindent elsiratni,

// Széttépni bús emlékeket, mindent hiába nem lehet. //

 

118.  Szőke kislány csitt, csitt, csitt     3-31

Szőke kislány csitt, csitt, csitt, súgok neked valamit,

Rozsbimbó pattan, három a csók csattan,

Csitt, csitt, csitt galambom egy kicsit.

 

Szőke kislány csitt, csitt, csitt, repüljünk csak egy kicsit,

Viseld magad szépen, fenn vagyunk az égben,

Csitt, csitt, csitt galambom egy kicsit.

 

119.  Tejben fürdik az én rózsám     3-32

Tejben fürdik az én rózsám, ha felkel,

Törölközik piros rózsa levéllel,

Fehérebb is az orcája a hónál,

Pirosabb is a hasadó hajnalnál.

 

Jaj de félek, hogyha hűvös szél támad,

Hűvös szellő meg ne fújd a babámat,

// Süss le rája Isten napja ragyogva,

   Szállj el madár fejem felett dalolva. //

 

120.  Tudom, hogy mért nem tetszem Önnek     3-33 

Tudom, hogy mért nem tetszem Önnek,

Tudom, hogy mért kerül ha lát, tudom mért mondta akkor este,

Hogy kerüljem el messze magát.

 

Tudom, tudok mindent, hisz azért hagyott el csupán,

Azért nem szabad szeretnem, mert kopott rongyos a ruhám,

Szegény vagyok igazán.

 

Kisasszony csak arra kérem, azt az egyet tegye meg,

Ha véget ér a szenvedésem, csak annyit mondjon, hogy szeret.

 

Csak annyit mondjon kérve kérem,

Hisz azért hagyott el csupán, azért nem szabad szeretnem,

Mert kopott rongyos a ruhám, szegény vagyok igazán.

 

Lenn a Duna parton frakkos urak kísérik,

Selyem szoknya lebbenését százan és ezren lesik.

Ön meg mind egy alvajáró, lopva néztem a nő után,

Két szememből hull a könnyem,

Mert kopott rongyos a ruhám, szegény vagyok igazán.

 

121.  Túl a Tiszán faragnak az ácsok     3-34

Túl a Tiszán faragnak az ácsok, ide hallik a kopácsolásuk,

Eredj lányom, kérdezd meg az ácsot, ád-e egy csókért egy kötény forgácsot.

 

Édesanyám, huncutok az ácsok, méreg drágán adják a forgácsot,

Kilenc csókot adtam neki érte, tizediket ráadásul kérte.

 

Kék a kökény, zöld a petrezselyem, tótágast áll bennem a szerelem,

// Én Istenem, hát most mit csináljak, szeressek-e vagy tótágast álljak. //

 

122.  Üres a fészek, elrepült belőle     3-35

Üres a fészek, elrepült belőle, a dalos ajkú, édes kis madár.

Az árnyas erdő dalos csacska őre, ki tudja merre, mely határba jár.

 

Amíg a fészket nézem elmerengve, az én szívem is, mintha üres lenne,

Vad égő kínnal felsajogva fáj, üres a fészek, nincs lakója már.

 

Nekem is volt egy édes kis madárkám, mosolygó ajkú édes angyalom,

Behunyt szemekkel, mintha most is látnám, tekintetével  rabigába van.

 

Én messze jártam, idegen országban, és zokon vette, hogy tőle messze jártam,

S hogy vissza tértem, hej mi lett az ár, üres a fészek, nincs lakója már.

 

Magam vagyok, a hűvös esti szellő, a fészek mellett némán átsuhan,

És akit várok, mindhiába, nem jön. az én madárkám  messze-messze van.

 

A múlt regénynek bűbájos varázsa, amíg a fészek nem volt üres, árva,

// Szép holdas estén vissza-vissza vár, üres a fészek, nincs lakója már. //

 

123.  Utcátokban most nyílnak az akácfa virágok     3-36

Utcátokban most nyílnak az akácfa virágok,

Minden este szerelmesen tifelétek járok.

Elsírom a bánatomat, az akácok bólingatnak rája,

Másnak adtad az esküdet, másnak leszel párja.

 

Az akácok elhervadnak, az álmok elszállnak,

Megtudod még, tudom egyszer, mit jelent a bánat.

// Megsiratod, tudom egyszer, azt a sok szép elfelejtett álmot,

   Megsiratod a lehulló akácfa virágot. //

 

124.  Valahol egy kis faluban     3-37

Valahol egy kis faluban nem nyílnak már a pünkösdi rózsák,

Valahol egy ablak alatt elnémultak a szerelmes nóták.

Valahol egy csendes utcán szomorúan, álmodozva járok,

Ne tudja meg soha senki, hogy még mindig valakire várok.

 

Valamikor boldog voltam, ha pünkösdi rózsát láttam nyílni,

Valamikor örömkönnyet tudtam én a rózsák között sírni.

Valamikor nem gondoltam, hogy én egyszer így maradok árván,

Hogy énnékem nem nyílik már soha virág a pünkösdi rózsán.

 

Ne tudja meg soha senki, mért járok az utcátokban sírva,

Ne tudja meg soha senki, mért borulok az asztalra  sírva.

// Nem születtem boldogságra, virág nincsen amerre én járok,

  Ne tudja meg soha senki, hogy én még mindig valakire várok. //

 

125.  Valakit keresek, valakire várok     3-38

Valakit keresek, valakire várok, valakit szeretek, valakit imádok.

Keresem a boldogságom, keresem a párom, sehol sem találom.

 

Valamikor egyszer, nem is olyan régen, nékem is volt csillagom odafent az égen.

Elhervad az akác lombja, elhervadok én is, de szeretlek mégis.

 

Fáj a szívem, lelkem, elkerül az álom, akit én kerestem, nem jött el a párom.

Keresem a régi álmom széles a világon, sehol sem találom.

 

// Gyere el még egyszer egyetlenegy szóra, szálljon rám még egyszer az a boldog óra,

  Mindhiába hívom, várom, keresem a párom, sehol sem találom. //

 

126.  Valamikor a mi kertünk     3-39

Valamikor a mi kertünk tele volt virággal,

Oda jártunk csókolóztunk, kacagtunk vidáman,

Elhervadtak a virágok, elmúlt minden csendben,

Minden-minden elmúlott már, szívem mégsem könnyez.

 

Hosszas csendes nyári estén könnyes lett a párnám,

Sírt a szívem, sírt a lelkem, mert itt hagytál árván,

Sem éjjelem, sem nappalom, úgy gyötör a bánat,

Álmomban is téged látlak, mindig vissza-vissza várlak.

 

Azt a szegfűt amit adtam tegye el emlékbe,

Hogyha fog a szíve fájni, tűzze a keblére,

// Ápolgassa hervadt szirmát, hullasson rá könnyet,

  Küldje vissza ha majd érzi, hogy a szíve könnyebb. //

 

127.  Van egy dalom     3-40

Van egy dalom, mit sohsaem dalolhatok,

Van egy képem, nem nézhetem soha.

Van egy elrejtett megőrzött virágom,

Egy ábránd, mely szép de ostoba.

 

Van egy név, amelynek hallatára,

Felújul minden régi-régi seb.

E virág e név, e dal e kép,

Nékem mindig csak a legkedvesebb.

 

Van egy valaki, kit én szívemből szeretek,

Engem talán már el is felejtett,

Nem tudom, hogy gondol-e még néha rám,

Él-e még szívében szerelem.

 

Életem nélküle oly nehéz lesz,

Mint végig nagy-nagy szenvedés,

// Ő az örömöm, s a bánatom,

   Hogy szeretem már meg sem mondhatom. //

 

128.  Van neki, van neki     3-41

Van neki, van neki, van neki, van neki, van.

Karika gyűrűje, barna szeretője,

Van neki, van neki , van neki, van.

 

Ha nincs néki majd lesz néki,

Jó az Isten majd ád néki,

Kinek szeretője öt-hat nincsen,

Annak egy csöpp esze sincsen, sincsen.

 

// Nekem sincsen, neked sincsen,

  Neked egy csöpp eszed sincsen,

  Kinek szeretője öt-hat nincsen,

  Annak egy csöpp esze sincsen, sincsen. //

129.  Vecsernyére szól a harang     3-42

Vecsernyére szól a harang, szelíd szavú hívogató hangja,

Imádkozik az Istenhez fűzfa-lombos kicsi falum papja.

Kíséri az orgonaszó mikor a nép boldogságát kéri,

De amit én elvesztettem, azt nem tudja többé visszakérni.

 

Én is jártam vecsernyére valamikor nem is olyan régen,

Imádkoztam az Istenhez, hogy tégedet adjon vissza nékem.

// De mióta a lelkemből a reményt is ki engedte tépni,

  Bocsássa meg a jó Isten a templomba nem tudok betérni. //

130.  Vékony héja van a piros almának     3-43

Vékony héja, de vékony héja van a piros almának,

Szép szeretője, de szép szeretője van a magyar huszárnak,

// Szép szeretője de vékony karcsú a dereka, dereka,

  Jobb válláról a bal vállára, ball válláról a jobb vállára,

  Sej, haj, göndörödik a haja, de a haja. //

 

131.  Veszprém megye kellős közepében     3-44 

Veszprém megye kellős közepében, áll egy kis fatornyos falú,

Kicsi házak egymás mellett szépen, mindegyiken van egy zöld zsalu.

 

A férfinép elment onnan régen. az asszonyok csendben sírnak ott.

És odafenn ragyognak az égen, azok a szép fényes csillagok.

 

Özvegy asszony a kicsi fiával, kiül este a pitvar elé,

Áhítatos, áhítatos arccal, néznek ketten fel az ég felé.

 

// Édesanyám mondja meg azt nékem, hogy odafenn vajon mi ragyog,

  Mit jelentnek odafenn az égen, azok a szép fényes csillagok. //

 

Két szemébe sűrű könnyek gyűlnek, s megszólal a bakonyi anya,

 Az egyik egy szakaszvezetőé, a másik egy káplár csillaga.

 

Gallérjukra volt az rájatűzve, hanem most már szegény mind halott.

Az angyalok felvitték az égbe, s ott ragyognak fent a csillagok.

  

132.  Virágéknál ég a világ     3-45

Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát,

Zimmezum-zimmezum recefice-bumbumbum.

 

Puskás Gábor odakapott, békacombot ropogtatott,

Zimmezum-zimmezum recefice-bumbumbum.

 

Bíró Marcsa későn futott, neki csak a füle jutott,

Zimmezum-zimmezum recefice-bumbumbum.

 

133.  Visszakérem a szívemet     3-46

Visszakérem a szívemet amit néked valamikor adtam,

Mert nem tudtad megbecsülni, úgy szeretni, ahogy én akartam.

 

Megpróbáltam mást szeretni, el tudlak-e felejteni,

Nálad nélkül élni,

De már nékem az életben, úgysem szabad soha mást szeretni.

 

// Elfelejtek minden gondot, ne légy te soha boldog,

  Csak az én karomban,

  Visszajössz még tudom érzem, mert így van a csillagokba írva. //

 

134.  Vörös bort ittam az este     3-47

Vörös bort ittam az este, angyalom, ragyogó csillagom,

Most is részeg vagyok tőle, angyalom, ragyogó csillagom.

A lábamon alig-alig állok, mégis szeretnek a lányok,

Angyalom, ragyogó csillagom.

 

Azt mondják, hogy beteg vagyok, angyalom, ragyogó csillagom,

Mint az égő gyertya fogyok. angyalom, ragyogó csillagom,

// Beteg az én szívem tája, te vagy annak patikája,

  Angyalom, ragyogó csillagom. //

 

135.  Zöldre van a rácsos kapu festve     3-48

Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve,

Oda járok minden szombat este,

Szombat este nem győztelek várni,

Be kellett a, be kellett a rácsos kaput zárni,

Szombat este nem győztelek várni, várni, várni,

Be kellett a, be kellett a rácsos kaput riglizni.

 

(Bezárhatod, bezárhatod rácsos kis kapudat,

Vethetsz most már szegfűt majoránnát,

Nem taposom, nem taposom többé a virágát.)

 

Texte der Deutschen Lieder

CD-4/6

 

1.   Ach Waldeslust   4-1

Ach Waldeslust, ach Waldeslust,

Ach wie einsam schlägt die Brust,

Ihr lieben Vögelein, singet mir ein Liedelein,

Singet mir mit voller Brust, die Waldeslust.

 

Ach Waldeslust, ach Waldeslust,

Ach wie einsam schlägt die Brust,

Mein Vater kennt mich nicht,

meine Mutter liebt mich nicht,

Und sterben kann ich nicht, bin noch so jung.

 

Ach Waldeslust, ach Waldeslust,

Ach wie einsam schlägt die Brust,

//: Wenn ich einst gestorben bin,

 traget mich in Friedhof hin,

 leget mich ins kühle Grab, dort hab´ ich Ruh://

 

2.  Ade zur guten Nacht    4-2

Ade zur guten Nacht! Jetzt wird der Schluß gemacht,

Dass ich muss scheiden. //: Im Sommer wächst der Klee,

Im Winter schneit´s den Schnee, da komm ich wieder://

 

Es trauern Berg und Tal, wo ich viel tausendmal bin drüber,

gegangen, //:das hat deine Schönheit gemacht, hat mich,

zum Lieben gebracht mit großem Verlangen://

 

Das Brünnlein rinnt und rauscht, wohl unterm Holderstrauch,

wo wir gesessen. //: wie manchen Glockenschlag, da Herz,

beim Herzen lag, hast du vergessen://

 

Die Mädchen in der Welt, sind falscher als das Geld, mit,

ihrem Lieben. //: Ade zur guten Nacht! Jetzt wird der Schluss,

gemacht, dass ich muss scheiden://

 

3.  Am Brunnen vor dem Tore    4-3

Am Brunnen vor dem Tore,

Da steht ein Lindenbaum, ich träumt',

In seinem Schatten so manchen süßen Traum,

Ich schnitt in seine Rinde so manches liebe Wort,

Es zog in Freud´ und Leide //: zu ihm mich immer fort ://

 

Ich mußt' auch heute wandern vorbei in tiefer Nacht,

Da hab ich noch im Dunkeln die Augen zugemacht,

Und seine Zweige rauschten, als riefen sie mir zu,

„Komm her zu mir Geselle, //: hier find'st du deine Ruh“ ://

 

Die kalten Winde bliesen mir grad´ ins Angesicht,

Der Hut flog mir vom Kopfe, ich wendete mich nicht,

Nun bin ich manche Stunde entfernt von jenem Ort,

Und immer hör´ ich´s rauschen,

"Du fändest Ruhe dort, du fändest Ruhe dort“.

 

4.  An der Waschludter Grenz    4-4

An der Waschludter Grenz hab´s ein Fuhrmann verhaft,

jedeli, jedeli, jedeliho.

Ganz Recht hat im gscheh´n, warum fahrt er so staat,

jedeli, jedeliho.

//: Tralalalla-la-la, Tralalalla-la-la, Tralalalla-la-la-la ://

 

Mein Dirndl ist sauber vom Fuß bis zum Kopf.

jedeli, jedeli, jedeliho.

Am Hals hat´s ein Pinkel, das nennt man den Kropp.

jedeli, jedeliho.

//: Tralalalla-la-la, Tralalalla-la-la, Tralalalla-la-la-la ://

 

Es gibt ja nicht´s schön´res als Schulmeisterei,

jedeli, jedeli, jedeliho.

Bald wird ein KIndseh´und bald sterb´n eins-zwei.

jedeli, jedeliho,

//: Tralalalla-la-la, Tralalalla-la-la, Tralalalla-la-la-la ://

 

5.  Annemarie    4-5

Annemarie wo steht die Reise hin,

Annemarie wo steht die Reise hin,

Wohl in die Stadt hinein,

Wo die Soldaten sein,

Anne hopp-hopsasa, Annemarie.

 

Annemarie was suchst du in der Stadt,

Annemarie was suchst du in der Stadt,

Ich such mir einen Mann,

Der mich ernähren kann,

Anne hopp-hopsasa, Annemarie.

 

6.  Auf der Lüneburger Heide    4-6

Auf der Lüneburger Heide, in dem wunderschönen Land,

Ging ich auf und ging ich unter, allerlei am Weg ich fand,

Wallarie, wallara, wallara und jucheirassa, und jucheirassa.

//: Liebster Schatz, liebster Schatz, denn du weißt, du weißt es ja ://

 

Brüder lasst die Gläser klingen, denn der Muskateller Wein,

Wird vom langen Stehen sauer, ausgetrunken muß er sein,

Wallarie, wallara …

 

7.  Auf dieser Hochzeit    4-7

Auf dieser Hochzeit, da gibt´s Kolatschen,

Nach dieser Hochzeit, da kommen die Watschen,

Nur ich und du allein, san gute Freunde,

Nur ich und du allein, auf dieser Welt.

 

Im Sommer ist´s so warm, im Winter ist´s so kalt,

Da gehen die Waschludter Madl ja in den Wald,

Nur ich und du allein, san gute Freunde,

Nur ich und du allein, auf dieser Welt.

 

Sie gehen in den Wald, setzen sich auf das Holz,

Drum san die Waschludter Madl immer so stolz,

Nur ich und du allein, san gute Freunde,

Nur ich und du allein, auf dieser Welt.

 

Auf diesem Wasser, da schwimmen zwei Enten,

Das ist die Liebe, das kannst dir denken,

//: Nur ich und du allein, san gute Freunde,

Nur ich und du allein, auf dieser Welt ://

8.  Das der Wald so dunkel ist    4-8

Das der Wald so dunkel ist, das macht das grüne Laub,

Das mein Schatz so untreu ist, das hät´ ich ja niemals geglaubt,

Ja, ja die Liebe, die Liebe ist schuld. Oder Geduld, sie war schuld.

 

Im grünen Wald spazieren, das ist ja nie erlaubt,

Zu dir, zu dir zu gehen, das ist ja mein alter Gebrauch,

Ja, ja die Liebe, die Liebe ist schuld. Oder Geduld, sie war schuld.

 

Ei Schatz warum so traurig und schaust mich gar nicht an,

Ich seh´s aus deinen Äugelein, dass du geweinet hast,

Ja, ja die Liebe, die Liebe ist schuld. Oder Geduld, sie war schuld.

 

Gedenke nur darüber, wer dein geliebter war,

Dein Leib der muß verwesen bis an den Jüngsten Tag,

Ja, ja die Liebe, die Liebe ist schuld. Oder Geduld, sie war schuld.

  

9.  Der die Liebe hat erfunden    4-9

Der die Liebe hat erfunden, hat auf Scheiden nie gedacht,

Sonnst hätt´ er die schönsten Stunden, bei der Liebe zugebracht.

 

Blaue Augen blonde Haare, haben mich zur Lieb´ gebracht,

Der´s nicht glaubt, der wird´s erfahren, was die Lieb´ für Sorgen macht.

 

Wenn die Stunde einst wird schlagen, daß du wieder denkst an mich,

Und du wirst mich nicht erkennen, weil du schon ein` andren liebst.

 

Wenn die Stunde einst wird kommen, daß du wieder denkst nach mich,

Und sie werden dir schon sagen, daß ich ruh im kühlen Grab.

 

10.  Der Pfannenflicker    4-10

Wer sein Handwerk gut versteht der leidet keine Not,

Der was Pfanne flicke kann verdienst sein täglich´s Brot,

Der Pfannenflicker, er zieht hinaus

Und schreit flick, flick, flick, flick von Haus zu Haus.

 

Da kam er zu ein Dörfelein zu einem kleinen Haus,

Drinnen war ein Mädichen beim Fenster ruft sie raus,

Ei Pfannenflicker komm Du herein,

Es wird schon was bei der Nacht zum flicken sein.

 

Da gab sie ihm ein Pfännelein das war bedeckt mit Ruß,

Darinnen war ein Löchelein so groß wie ein Ochsenfuß,

Ei Pfannenflicker nimm dich in Acht,

Daß Du das Loch bei der Nacht nicht größer machst.

                                                                       

Als das Pfännlein fertig war die Pfanne war geflickt,

Da gab sie ihm ein Silberstück wohl in die Hand gedrückt,

//: Der Pfannenflicker, er schwenkt sein Hut,

Und sagt Adieu mein Schatz der Flick war gut ://

 

11.  Der Tag war grau, der Tag war schwer   4-11

Der Tag war grau der Tag war schwer, und stürmisch ging die See,

Und kältet´s auch vom Westen her, die Brandung glänzt wie Schnee,

Ums Achterdeck die Möwe fliegt, und leise kommt der Wind,

Der mich in goldene Träume wiegt adieu, adieu,

Der mich in goldene Träume wiegt,

Adieu mein blondes Kind, adieu, adieu,

Hörst du nicht von Ferne das Schifferklavier,

Adieu, adieu, das Lied soll dich grüßen von mir.

 

Wir halten Wacht so manche Nacht, und fanden keine Ruh,

Das Schiff hat große Fahrt gemacht, und geht der Heimat zu,

Ums Achterdeck die Möwe schreit,

Ihr Flug war voll geschwind,

Bald werd ich wieder bei dir sein, adieu, adieu,

Bald werd ich wieder bei dir sein,

Adieu mein blondes Kind adieu, adieu,

Hörst du nicht von Ferne das Schifferklavier,

Adieu, adieu, adieu, mein goldenes Kind.

 

12.  Der wer im Jäne´ geboren ist    4-12

Der wer im Jäne´ geboren ist, ///: seht auf :///

Der nimmt sein vollen Glas in die Hand,

Und sauft es aus fürs Vaterland,

//: Sauf aus, sauf aus, sauf aus://

 

(wiederholen, so lange nicht ausgetrunken ist.)

Der wer in Feber...

Der wer im März...

Der wer in April...

Der wer im Mai...

Der wer in Juni...

Der wer im Juli...

Der wer in August...

Der wer im September...

Der wer in Oktober...

Der wer im November....

Der wer im Dezember...

Der wer beim Mistfijen...

 

13.  Drei Lilien, drei Lilien    4-13

Drei Lilien, drei Lilien die pflanz ich auf ein Grab,

Da kam ein stolzer Reiter und brach sie ab.

Juwi, walla-ralle-la-la-la-la, juwi, walla-ralle-la-la-la-la,

Da kam ein stolzer Reiter und brach sie ab.

 

Ach Reiter, lieber Reitersmann, laß doch die Lilien steh´n,

Die soll ja mein Feinsliebchen noch einmal sehn.

Juwi, walla-ralle-la-la-la-la, juwi, walla-ralle-la-la-la-la,

Die soll ja mein Feinsliebchen noch einmal sehn.

 

Was scher´n mich deine Lilien, was schert mich den dein Grab,

Ich bin ein stolzer Reiter und brock sie ab.

Juwi, walla-ralle-la-la-la-la, juwi, walla-ralle-la-la-la-la,

Da kam ein stolzer Reiter und brach sie ab.

 

Und sterbe ich noch heute, so bin ich morgen tot,

Dann begraben mich die Leute am Morgenrot.

Juwi, walla-ralle-la-la-la-la, juwi, walla-ralle-la-la-la-la,

Dann begraben mich die Leute am Morgenrot.

 

14.  Dreimal Rosen    4-14

Dreimal Rosen, dreimal Rosen,

Dreimal Rosen, die schöne bunte Welt,

Der Hansl trinkt den Branntwein aus,

Der Sepl trinkt den Wermutwein,

Der Hansl trinkt den Branntwein aus,

Dann muß man Lustig sein,

Dreimal Rosen, dreimal Rosen,

Dreimal Rosen, die schöne bunte Welt.

 

15.  Droben im Oberland    4-15

Droben im Oberland, hei da ist es wunderschön,

Da blüht die Jägerei, da ist das Schießen frei,

Da möchte ich Oberjäger sein, schießen, das ist meine Freud.

 

Schieß ich ein Rehbock an, fällt er oder fällt er net,

Fällt er net, so bleibt er stehn, zu mein Madl muß i gehn,

Zu mein Madl muß i gehn, alle Woche siebemol.

 

Gestern ist Sonntag gwesn, heute war sie wieder da,

//: Sie hat ein Hütel auf, eine wundaschöni Feda drauf,

Sie schaut so reizend aus,

Und ich ging mit ihr Nachhaus ://

 

16.  Du, du liegst mir im Herzen    4-16

Du, du liegst mir im Herzen, du, du liegst mir im Sinn,

Du, du machst mir viel Schmerzen, weißt nicht wie gut ich dir bin

Ja, ja, ja, ja, weißt nicht wie gut ich dir bin.

 

So, so wie ich dich liebe, so, so liebe auch mich,

Die, die zärtlichsten Triebe fühle ich einzig für dich,

Ja, ja, ja, ja, fühle ich einzig für dich.

 

Doch, doch darf ich dir trauen, dir, dir mit leichtem Sinn,

Du, du kannst auf mich bauen, weißt ja wie gut ich dir bin,

Ja, ja, ja, ja, weißt ja wie gut ich dir bin.

Und, und wenn in der Ferne mir, mir dein Bild erscheint,

Dann, dann wünscht´ ich so gerne, daß uns die liebe vereint,

Ja, ja, ja, ja, daß uns die liebe vereint.

 

17.  Du, ja du    4-17

Du ja du und wieder du, so keine auf der Welt,

Da ja du, du bist das Madl, die mir so gefällt.

Als ich dich gesehen, war´s mit mir geschehen,

Tag und Nacht hab ich kein´ Ruh´, wer hat schuld als du.

 

Du ja du und wieder du, so keiner auf der Welt,

Du ja du, du bist der Mann, der mir so gefällt,

//: So wie du küsst keiner, darum wirst du meiner,

Eine Liebe ohne dich, wäre fürchterlich ://

 

18.  Ein Tiroler wollte jagen    4-18

Ein Tiroler wollte jagen einen Gemsbock, Gemsbock silbergrau,

Doch es wollt´ ihm nicht gelingen, denn das Tierlein, Tierlein war zu schlau,

//: Holdiri, holdiriaho, holdiriaho, holdi ria, ria, riaho ://

 

Und der Gämsenjäger liebte wohl des Försters, Försters Töchterlein,

Doch sie lacht ihm, ins Gesichte, und sie lässt ihn, lässt ihn nicht herein,

//: Holdiri, holdiriaho, holdiriaho, holdi ria, ria, riaho ://

 

Meine Mutter mag´s nicht leiden, dass ich einen, einen Jäger hab,

Denn ich hab schon einen andern, einen stolzen, schönen, feschen Knab,

//: Holdiri, holdiriaho, holdiriaho, holdi ria, ria, riaho ://

 

19.  Es ist mir alles a Ding    4-19

Es ist mir alles a Ding, ob i lach oder sing,

Ich hab a Herzele wie a Vögele,

Darum lieb i a so gring.

 

Und mein Herzel ist zu, da kann niemand dazu,

Als ein einziges schönes Bürschele,

Hat das Schlüssele dazu.

 

Und du brauchst mir net trutze, weil sunst trutz i dir a,

//: Denn so e Birschele wie du eins bist,

A so a Mädel bin i a ://

 

20.  Es scheint der Mond so hell    4-20

Es scheint der Mond so hell auf dieser Welt,

Zu meinem Madel bin ich schon bestellt,

Zu meinem Madel muß ich ja geh´n, ja geh´n,

und vor ihrem Fensterlein dort bleib ich steh´n.

 

Wer ist dort drausen und klopfet an,

daß ich die ganze Nacht nicht schlafen kann,

Ich steh net auf, net auf, laß dich nicht rein, ja rein,

weil meine Eltern noch nicht schlafen ein.

 

Ein` blanken Taler den schenk ich dir,

wenn du heut´ Nacht mich schlafen läßt bei dir,

Nimm du den Taler und geh` Nachhaus, Nachhaus,

Such dir zum schlafen eine and´re aus.

 

Du wirst noch weinen und traurig sein,

Wenn Du musst schlafen heut Nacht ganz allein,

//: Du wirst noch sagen: O weh, o weh, o weh,

Hät´ ich mein Schätzelein zum Schlafen hier ://

 

21.  Es war im Böhmerwald    4-21

Im tiefen Böhmerwald, da liegt mein Heimatort,

Es ist gar lang schon her, dass ich von dort bin fort.

Doch die Erinnerung, die bleibt mir stets gewiß,

Das ich den Böhmerwald gar nie vergiß

/: Es war im Böhmerwald, wo meine Wiege stand,

Im schönen grünen Böhmerwald,

Es war im Böhmerwald, wo meine Wiege stand,

Im schönen Böhmerwald. /

 

O holde Kinderzeit, noch einmal kehr zurück,

Wo spielend ich genoß das allerhöchste Glück,

Wo ich am Vaterhaus auf grüner Wiese stand,

Und weithin schaute auf mein Vaterland,

/: Es war im Böhmerwald... /

 

Nur einmal noch o Herr, laß mich die Heimat seh´n,

Den schönen Böhmerwald, die Täler und die Höh´n,

Dann kehr ich gern zurück und rufe freudig aus,

Behüt dich Böhmerwald, ich bleib zuhaus,

/: Es war im Böhmerwald... :/

 

22.  Frage nicht warum ich weine    4-22

Frage nicht warum ich weine,

Warum ich so traurig bin,

Mein Herzgeliebter hat mich verlassen,

Darum weine ich so sehr.

 

In der späten Abendstunde,

Wo ein jedes Vöglein ruht,

Nur ich arme sitz und weine,

Bring mein Leben traurig zu.

 

Wenn mein Herz ein Fenster hätte,

Wo ein jeder reinschau´n könnt,

Marmorstein möcht´ sich erbarmen,

Über mein traurig Herz allein.

 

Hät´ ich Tinte, hät´ ich Feder.

Hät´ ich Schreibzeug und Papier,

So möchte ich Dir die Zeit abschreiben,

Die ich zugebracht bei Dir.

                                                                                                                                                

Meine Träne ist die Tinte,

Meine Wangen das Papier,

Meine Zunge ist die Feder,

Schönster Schatz da schreib ich dir.

 

Die erste Liebe ist die beste,

Und die zweite brennet heiß,

Ach wie glücklich ist der Jüngling,

Der nicht weis was Liebe heißt,

Ach wie glücklich ist der Jüngling,

Der von keiner Liebe weiß.

 

Ist das nicht die Friedhofstrasse,

Ist das nicht das Friedhofstor,

Ist das nicht mein Liebchens Grabe,

Das ich nicht vergessen kann.

 

23.  Freut euch des Lebens    4-23

Freut euch des Lebens, weil noch das Lämpchen glüht,

Pflücket die Rose, eh sie verblüht,

Man schafft so gern` sich Sorg und Müh,

Sucht Dornen auf und findet sie,

Und läßt das Veilchen unbemerkt, das uns am Wege blüht,

Freut euch des Lebens, weil noch das Lämpchen glüht,

Pflücket die Rose, eh sie verblüht.

 

Wenn schon die Schöpfung sich verhüllt,

Und laut der Donner ob uns brüllt,

Dann lacht am Abend nach dem Sturm,

Die Sonne, ach, so schön,

Freut euch des Lebens, weil noch das Lämpchen glüht,

Pflücket die Rose, eh sie verblüht.

 

Wer Neid und Missgunst sorgsam flieht,

Und G´nügsamkeit im Gärtchen zieht,

Dem schießt sie schnell zum Bäumchen auf,

Das goldene Früchte trägt,

//: Freut euch des Lebens, weil noch das Lämpchen glüht,        

Pflücket die Rose, eh sie verblüht ://

                                                                                                                                             

Wer Redlichkeit und treue übt,

Und gern dem ärmeren Bruder gibt,

Bei dem baut sich Zufriedenheit so gern ihr Hüttchen auf,

//: Freut euch des Lebens, ...://

 

Und wenn der Pfad sich furchtbar engt,

Und Mißgeschick uns plagt und drängt,

So reicht die Freundschaft schwesterlich,

Dem Redlichen die Hand,

//: Freut euch des Lebens, ....://

 

Sie trocknet ihm die Tränen ab,

Und streut ihm Blumen in das Grab,

Sie wandelt Nach in Dämmerung,

Und Dämmerung in Licht,

Freut euch des Lebens, weil noch das Lämpchen glüht

Pflücket die Rose, eh sie verblüht.

 

Sie ist des Lebens schönster Band,

Schlagt Brüder traulich Hand in Hand,

So wallt man froh, so wallt man leicht ins bess´re Vaterland,

Freut euch des Lebens, weil noch das Lämpchen glüht,

Pflücket die Rose, eh sie verblüht.

 

24.  Geh´ mach dein Fensterl auf    4-24

Geh´ mach dein Fensterl auf

Ich wart´ schon so lang drauf

Ein einzigs Pussel möchte ich nur

Vielleicht hab ich dann Ruh

Geh´ mach dein Fernsterl zu

Ich hab schon Pussell g´nug

//: Ich geb Dir ein Kreuze und

Kauf dir ein Strick

Und häng dich auf damit ://

25.  Guten Abend, gute Nacht    4-25

Guten Abend, gute Nacht, mit Rosen bedacht,

Mit Nelklein besteckt, schlupf unter die Deck,

//: Morgen früh, wenn Gott will, wirst Du wieder geweckt ://

 

Guten Abend, gute nacht, von Englein bewacht,

Die zeigen im Traum dir Christkindleins Baum,

//: Schlaf nun selig und süß, schau im Traum ´s Paradies ://

 

26.  Gyere be rózsám, komm herein    4-26

Gyere be rózsám, komm herein,

Csak magam vagyok, ganz allein,

//: Harom cigány legény spielt Musik,

Csak magam járom, ganz lustig ://

 

27.  Heimat, o Heimat    4-27

Heimat, o Heimat, Heimat wie bist du so schön,

Könnt ich, ja könnt ich, könnt ich dich wiederum sehn,

Aber es kann nicht sein, muß in die Welt hinein,

Schifflein, o Schifflein, Schifflein am blauen Fluß,

//Schaukle, schaukle, schaukle der Heimat zu ://

 

Freu dich, ja freu dich, freu dich nach Kummer und Schmerz,

Drückt mich, ja drückt mich, drückt mich mein Liebchen ans Herz,

Aber es kann nicht sein, muß in die Welt hinein,

Schifflein, o Schifflein, Schifflein am blauen Fluß,

//Schaukle, schaukle, schaukle der Heimat zu ://

 

Endlich, ja endlich, endlich nach einem Jahr,

Stehn wir, ja stehn wir, stehn wir  vorm Traualtar,

Aber es kann nicht sein, muß in die Welt hinein,

Schifflein, o Schifflein, Schifflein am blauen Fluß,

//Schaukle, schaukle, schaukle der Heimat zu ://

 

28.  Heut ist Montag (Strudel Lied)    4-28

Heut´ is Montag, heut´ ist Blau-tag

Wenn´s nur All´tag, Montag, Blau-tag wäre

Und wir lustigen Brüder beisammen wären,

Und wir lustigen Brüder beisammen sind

Heu´t ist Dienstag, heut ist Kraut-tag

Wenn´s...

Heu´t ist Mittwoch, heut ist Struhl-tag

Wenn´s...

Heut ist Donnerstag, heut ist Praahl-tag

Wenn´s...

 

Heut ist Freitag, heut ist Fischtag

Wenn´s...

Heut ist Samstag, heut ist Zahl-Tag

Wenn´s...

Heut ist Sonntag, heut ist Sauf-tag

Wenn´s...(jeweils alle vorigen Tage einbezogen singen)

 

29.  Horch was kommt von draußen rein    4-29

Horch was kommt von draußen rein? Hollari, Hollaro,

Wird wohl mein Feinsliebchen sein, hollariaho,

Geht vorbei und schaut nicht rein, hollari, hollaro,

Wird´s wohl nicht gewesen sein, hollariaho.

 

Leute haben´s oft gesagt, hollari, hollaro,

Daß ich ein Feinsliebchen hab hollariaho,

Laß sie reden, schweig fein still, hollari, hollaro,

Kann ja lieben, wen ich will, hollariaho.

 

Sagt mir Leute, ganz gewiß, hollari, hollaro,

Was das für ein Leben ist, hollariaho,

Die ich liebe krieg ich nicht, hollari, hollaro,

Und ´ne andre mag ich nicht, hollariaho.

 

Wenn mein Liebchen Hochzeit hat, hollari, hollaro,

Hab ich meinen Trauertag, hollariaho,

Geh dann in mein Kämmerlein, hollari, hollaro,

Trage meinen Schmerz allein, hollariaho.

                                                                                                                                               

Wenn ich dann gestorben bin, hollari, hollaro,

Trägt man mich zum Grabe hin, hollariaho,

Setzt mir keinen Leichensten, hollari, hollaro,

Pflanzt mir drauf Vergißnichtmein, hollariaho.

 

30.  Ich bin der Pua` vom Aubachtal    4-30

Ich bin der Pua` vom Aubachtal, hollaria riaho,

Heut sehn´ wir uns zum letzten Mal, hollaria riaho,

//: Heut muß ich fort, heut muß ich fort,

Von diesem Ort, von diesem Ort,

Muß fort vom schönen Aubachtal ://

 

Wenn ich auf hohem Berge steh´ hollaria riaho,

In meinen Augen Tränen stehn´, hollaria riaho,

//: Denk` ich zurück, denk` ich zurück,

An dieses Glück, an dieses Glück,

Ich möcht´ am liebsten heimwärts zieh´n ://

 

Und wenn ich einst gestorben bin, hollaria riaho,

So traget mich zum Friedhof hin, hollaria riaho,

//: So tragt mich fort, so tragt mich fort,

von diesem Ort, von diesem Ort,

Tragt mich in´s schöne Aubachtal ://

 

CD-5/6

31.  Ich bin ein Fischer junge    5-1

Ich bin ein Fischer junge,

Steh auf in aller Früh,

Geh außi zu dem Bächelein,

Und schau den Fischlein zu.

 

Die Fischlein in dem Wasser,

Die schwimmen hin und her,

//: Wenn ich schon glaub ich hab ihn schon,

Schlutz a´ma´ aus der Hand ://

 

32.  Ich bin heut´ Nacht vom Schlafen erwacht    5-2

Ich bin heut´ Nacht vom Schlafen erwacht,

Da hat mir der Engel die Botschaft gebracht,

Besinn mich hin, besinn mich her,

Ich weis aber nicht, was dieses werd,

Endlich ist es, gefallen ein, gefallen ein,

//: Und weil’s früh Mor(i)gen Sankt Lisabetta heißt ://

 

Sankt Lisabetta wir werd´n dich loben,

In den hohen Himmel droben,

Sankt Lisabetta, Sankt Lisabetta,

Sankt Lisabetta, wir loben dich, wir loben dich,

//: Und weil´s früh Mor(i)gen Sankt Lisabetta heißt ://

 

Sankt Lisabetta wir werd´n dich ehren,

Du sollst dein Mann und Kinder ehren,

Sankt Lisabetta, Sankt Lisabetta,

Sankt Lisabetta wir ehren dich, wir ehren dich,

//: Und weil´s früh Mor(i)gen Sankt Lisabetta heißt ://

                                                                                                                                               

Sank Lisabetta wir werd´n dich grüßen,

Du sollst uns aber nicht verdrüsen,

Sankt Lisabetta, Sankt Lisabetta,

Sankt Lisabetta wir grüßen dich, wir grüßen dich,

//: Und weil´s früh Mor(i)gen Sankt Lisabetta heißt ://

 

Sankt Lisabetta wir werd´n dich preisen,

Du sollst den Weg in Himmel weisen,

Sankt Lisabetta, Sankt Lisabetta,

Sankt Lisabetta wir preisen dich, wir preisen dich,

//: Und weil´s früh Mor(i)gen Sankt Lisabetta heißt ://

 

Sankt Lisabetta wir werd´n dich ehren,

Du sollst uns geben, was wir begehren,

Fünf Liter Wein, 10 Liter Schnaps,

Und noch vieles Geld dazu, Geld dazu,

//: Und das wir recht mulatni khenne bis in der Fruh´ ://

 

33.  Ich bin verliebt    5-3

Ich bin verliebt, und doch nicht glücklich,

das ist mein bitteres Los,

Aus meinen Augen fließen Tränen,

und mein Herz ist friedenlos.

 

Wenn du willst zu einer anderen gehen,

die du lieber hast als mich,

sag nur zu deine Liebe, sage nur,

du kennst mich nicht.

 

Warum hast du falsch geschworen,

warum kränkst du mich so sehr,

Denn du glaubst, ich geh` verloren,

denn du liebst mich niemals mehr.

 

Ein junger Bursch mit seinen Lippen,

der mein Herz so oft erfreut,

//: Ich, als armes junges Mädchen,

muß so früh verlassen sein ://

 

 

34.  Ich geh durch einen grasgrünen Wald    5-4

Ich geh durch einen grasgrünen Wald,

Und höre die Vögelein singen,

Sie singen so jung, sie singen so alt,

Die kleinen Vögelein in dem Wald,

Die hör ich so gerne wohl singen.

 

O sing nur, singe Frau Nachtigal,

Wer möchte dich Sängerin hören,

Wie wonniglich klingts im Wiederhall,

Es lauschen die Blumen die Vögel all,

Und wollen die Nachtigall hören.

 

Nun muß ich wandern bergauf, bergab,

Die Nachtigall singt in der Ferne,

//: Es wird mir so wohl, so leicht am Stab,

Und wie ich schreite hinauf, hinab,

Die Nachtigall singt in der Ferne ://

 

35.  Ich habe den Frühling gesehen    5-5

Ich habe den Frühling gesehen,

und ich habe mein Mädichen geküßt,

Die Nachtigalln die sangen schöne Lieder,

und ich habe mein Mädichen geküßt.

 

Großer Gott von dort oben,

Warum hast du mir mein Mädichen genommen,

Ach Mädichen die gibt es ja so viele,

Grad´ für mich hast du keine mehr gebaut.

 

Drauß` liegt sie mit Erde bedecket.

und die Rosen die blühen auf ihr Grabe.

//: Auch könnt ich sie noch einmal auferwecken.

Da sie mir einst die schönste Rose gab ://

 

36.  Im schönsten Wiesengrunde    5-6

Im schönsten Wiesengrunde, ist meiner Heimathaus,

Da zog ich manche Stunde ins Tal hinaus,

//: Du mein stilles Tal grüß ich tausendmal,

Da zog ich manche Stunde ins Tal hinaus ://

 

Muß aus dem Tal jetzt scheiden, wo alles Lust und Klang,

Das ist mein herbstes Leiden, mein letzter Gang,

//: Du mein stilles Tal grüß ich tausendmal,

Das ist mein herbstes Leiden, mein letzter Gang ://

 

Sterb` ich, in Tales Grunde will ich begraben sein,

Singt mir zur letzten Stunde beim Abendschein,

//: Dich mein Stilles Tal, grüß ich tausendmal,

Singt mir zur letzten Stunde beim Abendschein ://

 

37.  Jetzt kommen die lustigen Tage    5-7

Jetzt kommen die lustigen Tage, Schätzel ade,

Und dass ich es dir auch gleich sage,

Es tut ja gar nicht weh,

Denn im Sommer da blüht der rote, rote Mohn,

Und ein lustiges Blut kommt überall davon,

Schätzel ade, ade. Schätzel ade.

 

Und Morgen, da müssen wir wandern, Schätzel ade,

Und küssest du gleich einen andern,

Wenn ich es nur nicht seh´,

Und, seh' ich´s im Traum, so bilde ich mir ein,

Ach das ist ja gar nicht so, das kann ja gar nicht sein,

Schätzel ade, ade, Schätzel ade.

 

Und kehr ich dann einstmals wieder, Schätzel ade,

So sing ich die alten Lieder, vorbei ist all' mein Weh,

Und bist du mir dann wie einstmals im Mai,

So bleib ich bei dir auf ewige Treu,

Schätzel ade, ade, Schätzel ade.

 

38.  Kehr ich einst zur Heimat wieder    5-8

Kehr ich einst zur Heimat wieder,

Früh am morgen wenn die Sonn´ aufgeht,

Seh´ ich dann ins Tal hernieder,

Dort vor einer Tür ein Madel steht.

 

Da seufzt sie still ja still und flüstert leise,

Mein Heimatland, mein Schwabenland,

Ja vor Natur, Natur in alter Weise,

Wir sehn´ uns wieder, mein Heimatland,

Wir sehn´ uns wieder am Donaustrand.

 

In dem Schatten einer Eiche,

Ja da gab sie mir den Abschiedskuß,

Schatz ich kann nicht bei dir bleiben,

Weil, ja weil ich von dir scheiden muß.

 

Da seufzt sie still ja still und flüstert leise,

Mein Heimatland, mein Schwabenland,

Ja vor Natur, Natur in alter Weise,

Wir sehn´ uns wieder, mein Heimatland,

Wir sehn´ uns wieder am Donaustrand.

 

39.  Kein schöner Land    5-9

Kein schöner Land in dieser Zeit

als hier das unsre weit und breit

//:wo wir uns finden wohl unter Linden zur Abendzeit ://

Da haben wir so manche Stund'

gesessen da in froher Rund'

//: und taten singen, die Lieder klingen im Eichengrund ://

Dass wir uns hier in diesem Tal

noch  treffen so viel hundertmal

//:Gott mag es schenken, Gott mag es lenken, er hat die Gnad'://

Jetzt, Brüder eine gute Nacht

Der Herr im hohen Himmel wacht

 //: In seiner Güte uns zu behüten, ist er bedacht ://

 

40.  Lustig ist das Zigeunerleben    5-10

Lustig ist das Zigeunerleben faria,

Brauchen den Kaiser kein Zins zu geben, faria,

Lustig ist es im grünen Wald,

Wo des Zigeuners Aufenthalt,

Faria, faria, faria, faria, faria.

 

Solt uns einmal der Hunger plagen, faria,

Gen´n wir uns ein Hirschlein jagen, faria,

Hirschlein nimm dich wohl in acht,

Wenn des Jägers Büchse kracht,

Faria, faria, faria, faria, faria.

 

Solt uns einmal der Durst sehr quälen, faria,

Geh´n wir hin zu Wasserquellen, faria,

//: Trinken das Wasser wie Moselwein,

Meinen, es müßte Champagner sein,

Faria, faria, faria, faria, faria.

                                                                                                                                             

Mädchen willst du Tabak rauchen, faria,

Brauchst dir keine Pfeife zu kaufen faria,

Dort in meinem Mantelsack,

Steckt ein Pfeif und Rauchtabak,

Faria, faria, faria, faria, faria.

 

Wenn wir auch kein Federbett haben, faria,

Tun wir uns ein Loch ausgraben, faria,

Legen Moos und Reisig ´nein,

Das soll uns ein Federbett sein,

Faria, faria, faria, faria, faria.

 

Manche haben blaue Augen, faria,

Müssen eine Brille brauchen, faria,

Wir mit unserm schwarzbraunen Gesicht,

Brauchen keine Brille nicht,

Faria, faria, faria, faria, faria.

                                   

Mädchen wollest du Jungfrau bleiben, faria,

Mußt du halt von meinem Wagen absteigen, faria,

Wagen absteigen tu i net, ewig Jungfrau bleib i net,

Faria, faria, faria, faria, faria.

 

41.  Mein Land, mein Land    5-11 

Mein Land, mein Land, mein Heimatland,

Mein Land, mein Land, mein Heimatland,

Wo ist mein Land, wo ich geboren bin,

Mein Land ist dort, wo die Rosen blühn,

Mein Land ist dort wo die Feiglein blühn,

//: Die Rose richt, der Dorn der sticht,

Die Liebe heißt, vergiß mein nicht ://

 

42.  Muß i denn zum Städtele ´naus    5-12

Muß i denn, muß i denn zum Städtele ´naus,

Städtele ´naus und du mein Schatz bleibst hier,

Wenn i komm, wenn i komm, wenn i wiederum komm,

Wiederum komm, kehr i ein mein Schatz, bei dir,

Kann i gleich net all-weil bei dir sein,

Han i doch mein´ Freud an dir,

Wenn i komm, wenn i komm, wenn i wiederum komm,

Wiederum komm, kehr i ein mein Schatz, bei dir.

 

Wie du weinst, wie du weinst,

Daß i wandere muß, wandere muß,

Wie wenn d´Lieb jetzt wär´ vorbei,

Sind au drauß, sind au drauß der Mädele viel,

Mädele viel, lieber Schatz i bleib dir treu,

//: Wenn du denkst, wenn i e´ andre seh, so sei mei´ Lieb vorbei,

Sind au drauß, sind au drauß der Mädele viel,

Mädele viel, lieber Schatz i bleib dir treu ://

                                                                                                                           

Übers Jahr, übers Jahr, wenn me Träubele schneid´t,

Träubele schneid´t, stell i hier mi wiedrum ein,

Bin i dann, bin i dann dein Schätzele noch,

Schätzele noch, so soll die Hochzeit sein,

Übers Jahr da ist mein´ Zeit vorbei,

Da g´hör i mein und dein,

Bin i dann, bin i dann dein Schätzele noch,

Schätzele noch, so soll die Hochzeit sein.

 

43.  Nach der Heimat möchte ich ziehen    5-13

Nach der Heimat möchte ich ziehen, nach dem teuren Vaterort,

Wo man singt die frohen Lieder, wo man spricht ein trautes Wort,

Teure Heimat, sei gegrüßt, in der Ferne sei gegrüßt,

Sei gegrüßt in weiter Ferne. Teure Heimat, sei gegrüßt.

 

Deine Täler deine Höhen, deine heil´gen Wälder grün,

O die möchte ich wieder sehen, dorthin, dorthin möcht’ ich zieh´n,

Teure Heimat, sei gegrüßt....

 

Doch mein Schicksal will es nimmer, durch die Welt ich wandern muß,

Trautes Heim dein denk ich immer, teures Heim, dein gilt mein Gruß,

Teure Heimat, sei gegrüßt...

 

44.  No Madl willst du heiraten    5-14

No Madl willst du heiraten. Jo Muita jo,

Madl willst an Maurer hob´n? Na Muita na,

Moiltar machn konn i net, und kan Maurer brauch i net,

Hait woar bei mir ein schöner Kavallier,

 

No Madl willst du heiraten. Jo Muita jo,

Madl willst en Zimmerman hob´n? No Muita, na,

Späne glauwe mag i net und en Zimmermann brauch i net,

Hait woar bei mir ein schöner Kavallier.

 

No Madl willst du heiraten. Jo Muita jo,

Madl willst en Rafangskiara hob´n? Na Muita na,

Rafang auskiarn kann i net un den Rafangskiara mag I net,

Hait woar bei mir ein schöner Kavallier.

 

No Madl willst du heiraten. Jo Muita jo,

Madl willst en Lehrer hob´n? Jo Muita, ja,

//: Lieder singe kann i ja und en Lehrer brauch ich ja,

Hait woar bei mir ein schöner Kavallier ://

 

45.  Nun ade, du mein lieb Heimatland    5-15

Nun ade du mein  Lieb Heimatland, lieb Heimatland ade,

Es geht jetzt fort zum fremden Strand, lieb Heimatland ade,

Und so sing ich denn mit frohem Mut,

Wie man singet, wenn man wandern tut. Lieb Heimatland ade.

 

Wie du lachst mit deines Himmels blau, lieb Heimatland ade,

Wie du grüßest mich mit Feld und Au, lieb Heimatland ade,

Gott weiß, zu dir steht stets mein Sinn,

Doch jetzt zur Ferne zieht´s mich hin, lieb Heimatland ade.

 

Begleitest mich du lieber Fluß, lieb Heimatland ade,

Bist traurig, dass ich Wandern muß, lieb Heimatland ade,

//: Vom moos´gen Stein am wald´gen Tal,

Da grüß ich dich zum, letzten Mal, lieb Heimatland ade ://

 

46.  Nur noch einmal in meinem ganzen Leben    5-16

Nur noch einmal in meinem ganzen Leben,

Möchte ich meine Eltern wiedersehn,

Was würde ich dafür nicht alles geben,

Ach könnte ich sie nur einmal noch sehn.

 

Ich möchte sie so dann mit holden Blicken,

Und mit wahrem kindlichen vertraun,

An meinen heißen Busen drücken,

Und freidevoll in ihr Angesichte schaun.

 

Meine Mutter die mich in Schmerz geboren,

Und ich weiß, sie liebte mich recht sehr,

Und auf ewig hab ich sie verloren,

Und auch mein Vater lebt schon längst nicht mehr.

 

Sie sorgten stets für mich und meine Brüder,

Sie zogen uns als gute Kinder auf,

Sie sorgten stets für mich und meine Brüder,

Der liebe Gott nahm sie zu sich hinauf.

                                                              

Doch das Schicksal hat sie in mir entrücket,

Wo mein Glück, mei´ Freid mein alles war,

Und die Tränen die von mir jetzt fließen,

Die werden fließen noch im späten Jahr.  

 

47.  Schatz merk Dir den Baum    5-17

Schatz merk dir den Baum, wo wir zamm kommen sind,

Dort wächst im Winter, im wohl tiefen Schnee,

Ein weißes Blümelein auf der Höh´.

 

Ein weißes Bümelein ist gewachsen, so schnurgrad in die Höh`,

Den unsere Liebschaft, geht halt unter, und nimmimehr auf die Höh´.

 

Der Kuckuck im Walde, der hat zwei schneeweiße Fiß,

Darum sind hak bei meinem Dirndl, die Pussel so süß.

 

Der Vogel auf dem Zwetschgenbaum, der hat mich aufgeweckt

Weil sonst hätt´ ich verschlafen, bei meinem Dirndl ihrem Bett.

                                                  

Die Uhr hat eins geschlagen, sie hat zwei geschlagen,

Sie schlägt drei und vier auch,

Ich muß aufstehn und muß fort gehn´, behüt Dich Gott meine Liewi.

 

Du bist nimmirmehr mein Franzel, du bist nimmimehr bei Pua

Du kommst nimmimehr so lustig, vor meinem Fenster herzu.

 

48.  Schön ist die Jugend    5-18

Schön ist die Jugend bei frohen Zeiten,

Schön ist die Jugend, die kommt nicht mehr,

/: Drum sag ich´s noch einmal:

Schön sind die Jugendjahr´

Schön ist die Jugend, sie kommt nicht mehr :/

 

Es blüht ein Weinstock und der trägt Reben,

und aus den Reben quillt edler Wein,

/: Drum sag ich´s noch einmal...:/

 

Es blühen Rosen, es blühen Nelken,

Es blühen Rosen, sie welken ab,

/: Drum sag ich´s noch einmal...:/

 

(Vergangene Zeiten kehr´n niemals wieder,

Vergangene Zeiten, kehr´n nie zurück,

/: Drum sag ich´s noch einmal...:/ )

 

//: Sie kommt sie kommt nicht mehr,

Sie ist beim Militär,

Sie kommt ja nie mehr die goldne Zeit ://

 

49.  Schönster Schatz    5-19

Schönster Schatz verzeih´ du mir,weil ich so spät bin kommen,

Das hat gemacht, die falsche Lieb' ,die hat mich übernommen.

 

Wenn ich komm´ so schlafest du, du liegst in deinem Bette,

Erweck ich dich, erschreckest du, das tut mein Herz erbarmen.

 

Schön und reich das bin ich nicht,das kannst du ja schon wissen,

Und wenn dein Herz einen and´ren liebt,das tut mein Herz verdrießen.

 

//: Ich hab´ ein´ Ring aus reinem Gold, darin da steht meine Namen,

Wenn es bei Gott verordnet ist, dann kommen wir zusammen ://

 

50.  Steh´ ich bei meinem Fensterlein    5-20

Steh´ ich bei einem Fensterlein, schau in die dunkle Nacht hinein,

Eine nur, die hab ich gern, doch sie war so fern.

 

Sie war so fern, die ich geliebt, die mir Freud und Leiden gibt,

Freud und Leid gab sie mir viel, armes Herz schweig still.

 

Schweige still du armes Herz, trag geduldig deinen Schmerz,

Ausgeliebet hast du bald, bist dann stumm und kalt.

 

Stumm und kalt das ist der Tod, der mich erlöst aus der Not,

                                 Wenn die erste Liebe bricht, eine zweite gibt es nich                                                                                                                                                    

Meine erste Liebe war, blaue Augen blondes Haar,

Lieber Mädchen kehr zurück, denn du warst mein Glück.

 

Wenn die Schwalben heimwärts zieh´n, und die Rosen nicht mehr blüh´n,

//: So denk ich oft an dich zurück, an alt´s verlor´nes Glück ://

 

51.  Steh´ich in finstrer Mitternacht    5-21

Steh´ ich in finstrer Mitternacht, so einsam auf der stillen Wacht,

So denk ich an mein fernes Lieb, ob mir´s auch treu und hold verblieb.

 

Als ich zur Fahne fortgemusst, hat sie so herzlich mich geküsst,

Mit Bändern meinen Hut geschmückt, und weinend mich ans Herz gedrückt.

 

Sie liebt mich treu, sie ist mir gut, d´rum bin ich froh und wohlgemut,

//: Mein Herz schlägt warm in kalter Nacht, wenn ich ans ferne Lieb gedacht ://

 

52.  Steig ich den Berg hinauf    5-22

Steig ich den Berg hinauf, das macht mir Freude,

Mein Mädel an die Hand, das macht mir Lust,

Sie hat zwei wunda-wunda-schöne blaue Augen,

Sie sagt mein liewe-liewe-Pua, du bist mir gut.

 

Kennst du den Auerhahn, dort im Gebüsche,

Kennst du den Auerhahn, sein schönen Schweif,

Ja, so´ne Auerfeder trägt ein jeder gern,

Sogar die feinsten Herrn, mit zwei, drei Stern.

 

Steig ich den Berg hinauf, das mach mir Freude,

Mein Mädel an die Hand, das macht mir Lust,

//: Sie reicht zum Abschied, Abschied mir die Hände,

Und weil ich scheiden-scheiden muß von ihrer Brust ://

 

53.  Trink, trink, Brüderlein trink    5-23 

Trink, trink, Brüderlein trink, lasse die Sorgen zu Haus,

Trink, trink, Brüderlein trink, lasse die Sorgen zu Haus,

Meide den Kummer und Meide den Schmerz,

Dann ist das Leben ein Scherz,

Meide den Kummer und Meide den Schmerz,

Dann ist das Leben ein Scherz.

 

Das Trinken, das soll man nicht lassen, das trinken das ist ja die Welt,

Die Frauen die soll man nicht hassen, die sind auf zur Glütend der Stell,

(Man soll auch den Menschen nicht hassen, der stets eine Lage bestellt).

 

Trink, trink, Brüderlein trink, lasse die Sorgen zu Haus,

Trink, trink, Brüderlein trink, lasse die Sorgen zu Haus,

Meide den Kummer und Meide den Schmerz,

Dann ist das Leben ein Scherz,

Meide den Kummer und Meide den Schmerz,

Dann ist das Leben ein Scherz.

                                                                                                                                              

Man soll auch den Menschen nicht hassen,

Der stets eine Lage bestellt, trink, trink, Brüderlein trink,

Laß doch die Sorgen zu Haus, trink, Trink Brüderlein trink,

Zieh nicht die Stirne so Kraus,

//: Meide den Kummer und meide den Schmerz,

Dann ist das Leben ein Scherz ://

   

54.  Von meinem Berge    5-24

Von meinem Berge muß ich jetzt scheiden,

Und muß weiterzieh´n ins fremde Tal,

Lebt wohl ihr Berge, fließende Quellen,

Heut sehn wir uns zum letzten Mal,

O du mein Edelweiß, du meiner Liebe treu,

Grüß dich viel tausendmal, mein Herzenslieb,

Gehst du an mir vorbei, sag, dass ich gut ihr sei,

Sag ich mein Herzensgut, sie war so treu,

Wenn die Sonne lacht zum Jahr, treten wir zum Traualtar,

O du mein Edelweiß, schmück meine Braut.

 

Es ist geschehen, gar oft im Leben,

Daß meist dem Scheiden folgt ein Wiederseh´n,

Darum nicht sorgen, sich niemals Kremen,

Wenn wir vielleicht von einander zieh´n,

O du mein Rosmarein wirst grad so lieb mir sein,

Als wie das Edelweiß von Alpen höhn,

Bist grad so schön wie sie, treulos wird ich dir nie,

Denn ich schwör jetzt auf´s neu ihr meine Treu,

Wenn die Sonne lacht zum Jahr, treten wir zum Traualtar,

O du mein Edelweiß schmück meine Braut.

 

55.  Wahre Freundschaft soll nicht wanken    5-25

Wahre Freundschaft soll nicht wanken, wenn sie gleich die erste ist

Lebet fort noch in Gedanken, und die Treue nicht vergißt.

 

Keine Ader soll mir schlagen, wo ich an dich nicht gedacht

Ich will für dich Sorge tragen, bis zur späten Mitternacht.

 

Wenn der Mühlstein träget Reben, aus den Reb´ fließt kühler Wein

//: Wenn der Tod mir nimmt das Leben, hör´ ich auf getreu zu sein ://

  

56.  Wenn alle Brünnlein fließen    5-26

Wenn alle Brünnlein fließen, dann muß man trinken,

Wenn ich mein Schatz nicht rufen darf, tu ich ihn winken,

Wenn ich mein Schatz nicht rufen darf,

Ju ja rufen darf, tu ich ihn winken.

 

Ja winken mit den Äugelein und treten auf den Fuß,

Sitzt eine in der Stube drin, die meine werden muß,

Sitzt eine in der Stube drin, ju, ja Stube drin,

Die meine werden muß.

 

Warum soll sie es nicht werden, ich hab sie ja so gern,

Sie hat zwei blaue Äugelein, sie glänzen wie zwei Stern,

Sie hat zwei blaue Äugelein, ju, ja Äugelein,

Die glänzen wie zwei Stern.

 

Sie hat zwei rote Wängelein, sind röter als der Wein,

Ein solches Mädel find´ man nicht, wohl unterm Sonnenschein,

Ein solches Mädel find´ man nicht,

Ju, ja find´st du nicht wohl unterm Sonnenschein.

                                                                                                                                               

So herzig wie mein Liesele ist gar keine auf der Welt,

Vom Köpfle bis zum Füßele ist alles wohl bestellt,

Vom Köpfle bis zum Füßele, ju, ja Füßele ist alles wohl bestellt.

  

57.  Wenn die Soldaten             5-27

Wenn die Soldaten in der Stadt marschieren,

Öffnen die Mädichen die Fenster und die Türen,

Ei warum, ei warum, ei warum, ei was,

Weg´n dem Tschindarassa, bummdarassa, sa.

 

Soldaten müssen, die Mädchen küssen,

Soldaten müssen immer lustig sein,

Soldaten müssen, die Mädchen küssen,

Soldaten müssen lustig sein.

//: O wie bumbert, wie bumbert, wie bumbert mir mein Herz

vor lauter Lieb und Schmerz, vor lauter Lieb und Schmerz ://

 

Halb Liter roten Wein und ein bischen Braten,

Schenken die Mädichen Ihren Soldatren,

Ei warum, ei warum, ei warum, ei was,

Weg´n dem Tschindarassa, bummdarassa, sa.

 

Soldaten müssen, die Mädchen küssen,

                                            Soldaten müssen immer lustig sein,                                      

Soldaten müssen, die Mädchen küssen,

Soldaten müssen lustig sein.

//: O wie bumbert, wie bumbert, wie bumbert mir mein Herz

vor lauter Lieb und Schmerz, vor lauter Lieb und Schmerz ://

 

Kommen die Soldaten wieder in die Heimat,

Da sin d die Mädichen alle schon verheirat´,

Ei warum, ei warum, ei warum, ei was,

Weg´n dem Tschindarassa, bummdarassa, sa.

 

Soldaten müssen, die Mädchen küssen,

Soldaten müssen immer lustig sein,

Soldaten müssen, die Mädchen küssen,

Soldaten müssen lustig sein,

//: O wie bumbert, wie bumbert, wie bumbert mir mein Herz

vor lauter Lieb und Schmerz, vor lauter Lieb und Schmerz ://

 

58.  Wenn man die Welt umgeht    5-28

Wenn man die Welt umgeht und kommt wohin man will,

So hat man den doch nicht erreicht das schöne Ziel,

Wo man sich freundlich grüßt, reicht brüderlich die Hand,

Das find´t man nur allein im schönen Ungarland.

 

Wo der Cigány geigt und das Zimbal klingt,

Wo der magyar ember seinen Szózat singt,

Wo die menyecske ihm csókot gibt zum Pfand,

Das find´t man nur allein im schönen Ungarland.

 

Wo das Gulyásfleisch und káposzta ist zu Haus,

Wo der Paprika schaut aus dem lábos raus,

Wo der Csikós sprengt, behängt mit rotem Band,

Das find´t man nur allein im schönen Ungarland.

 

59.  Wer sich so früh in Eh´stand will begeben    5-39

Wer sich so früh in Eh´stand will begeben,

Darf auf die Liebe nicht vergessen,

Dort wo Liebe und Friede im Haus,

Der Segen Gottes, der bleibet nicht aus.

 

Wenn der Frühling einst vergeht in Jahren,

Viel Kreuz und Unglück ist wieder zu erfahren,

So traget alles mit Geduld,

Und gebt nicht einer den anderen die Schuld.

 

Wenn den Mann der Kummer tut sehr drücken,

So muß das Weib ihn mit Freude erblicken,

Sie muß ihn trösten ins Gesicht,

So denkt er wiederum aufs weitere zurück.

 

Wenn der Tod das Ehepaar tut zertrennen,

So tut einander die Ruhe vergönnen,

Verflucht einander nicht ins Grab,

Gedenket, daß ihr zusamm´ geschworen habt.

 

Gedenket an den hohen Altar,

Dort wo Jesus, der Allerhöchste war,

Dort wo Jesus, der Allerhöchste war.

 

60.  Wie die Blümlein draußen Zittern   5-30

Wie die Blümlein draußen Zittern, und die Abendlüfte wehn,

Und du willst mir´s Herz verbittern, und du willst von mir nun geh´n,

//: O bleib bei mir und geh nicht fort, an meinem Herzen ist der schönste Ort ://

 

Hab geliebet dich ohn` Ende, hab dir nie was Leids getan,

Und du drückst mir stumm die Hände, und du fängst zu weinen an,

//: O weine nicht, o geh nicht fort, mein Herz ist ja dein Heimatort ://

 

Ach da draußen in der Ferne, sind die Menschen nicht so gut,

Und ich gäb` für dich so gerne, all mein Leben all mein Blut,

//: O bleib bei mir, und geh nicht fort, mein Herz ist ja dein Heimatort ://

 

61.  Wir sitzen so fröhlich beisammen    5-31

Wir sitzen so fröhlich beisammen, und haben einander so lieb,

Wir verkürzen einander das Leben, und wenn es nur immer so blieb.

 

Die Liebe macht glücklich, macht selig, die Liebe macht Bettler zum König,

Die Liebe macht arm und macht reich, die Liebe macht alles auf gleich.

 

Ei Mädchen erhöre mich bald, und sei doch nicht immer so kalt,

//: Vertreib mir einmal meine Schmerzen, und schenk mir auf ewig dein Herz ://

 

62.  Wo die Nordseewellen spülen    5-32

Wo die Nordseewellen spülen an den Strand,

Wo die gelben Blümlein blühen im grünen Land,

Wo die Möwen schreien in dem Sturmgebraus,

Da ist meine Heimat, da bin ich Zuhaus´.

 

Wo hat mir das Leben mein Glück gestillt,

Und mir gegeben alles, was mein Herz erfüllt,

Alles ist verschwunden, was mir Leid´ und Lieb´,

Hab mein Glück gefunden, das Heimweh aber blieb.

 

Heimweh nach dem schönen grünen Land,

Wo die Nordseewellen spülen an den Strand,

Wo die Möwen schreien schrill im Sturmgebraus,

Dort ist meine Heimat, dort bin ich Zuhaus´.

 

63.  Wohlauf in Gottes schöne Welt    5-33

Wohlauf in Gottes schöne Welt, lebe wohl, ade,

Die Luft ist blau und grün das Feld, lebe wohl, ade,

Die Berge glüh´n wie Edelstein, ich wandre mit dem Sonnenschein.

//: Tra-la-la-la-la-la, tra-la-la-la-la-la, ins weite Land hinein ://

 

An meinem Wege fließt der Bach, lebe wohl, ade,

Der ruft den letzten Gruß mir nach, lebe wohl, ade,

Ach Gott da wird so eigen mir, so milde weh´n die Lüfte hier.

//: Tra-la-la-la-la-la, tra-la-la-la-la-la, als wär´s ein Gruß von dir ://

 

Ein Gruß von dir du schlankes Kind, lebe wohl, ade,

Nun den Berg hinauf geschwind, lebe wohl, ade,

Wer wandern will der darf nicht stehn, darf niemals mehr nach hinten sehn.

//: Tra-la-la-la-la-la, tra-la-la-la-la-la, muß immer weiter geh´n ://

 

Texte der deutschen Lieder

Vom zwei Frauen gesungen

CD-6/6

 

64.  Am Waldesrand die Mühle steht   6-1

Am Waldesrand eine Mühle steht, ra rara ra rara ra rara ra,

Die sich nach dem Winde dreht, la lala la lala la lala la.

 

Das Innen klappert immerzu, la lala la lala la lala la,

Der Wind der heult und pfeift dazu, a, a, a.

 

Du holde kleine Müllerin, summ, summ, summ,

Wie gerne wär´ ich bei dir drin, summ, summ, summ.

 

Wie ich mich glücklich fühle, fortsetzung, summ, summ, summ,

In deiner kleiner Műhle , a, a, a.

 

Kommt des Wegs ein junger Mann, la lala la lala la lala la,

Er klopft sehr leis´ am Fenster an, la lala la lala la lala la.

 

Da öffnet ihn die Müllerin, la lala la lala la lala la,

Flugs war er in der Mühle drin, a, a, a.

 

Du holde kleine Müllerin, summ, Summ, Summ,

Wie gerne wär´ ich bei dir drin, summ, Summ, Summ.

 

Wie glücklich ich mich fühle, summ, Summ, Summ,

In deiner kleinen Mühle a, a, a

 

65.  Bei ihrem schwerkranken Kinde  6-2

Bei ihrem schwerkranken Kinde, da sitzt die Mutter still und weint,

Weil für sie in diesem Leben, noch nie die Sonne hat gescheint.

 

Sie schluchzt, gebeugt vor Schmerz und Kummer,sodaß ihr fast das Herz zerbricht,

Da wird das kleine Kindel munter, und leise zu ihr im Fieber spricht.

 

Weist du Mutterl was mir träumt hat, ich hab in Himmel eini gseh´n,

Da war´n so viele schöne Engelein, zu denen möchte ich gerne geh´n.

 

Dort brauchen wir kein Hunger leiden, ich werd´ den leiben Herrgott sag´n,

//: Er soll mir auch zwei Flügel geben, die werden mich dann in´ Himmel trag´n ://

 

Drum fir´di Gott mein braves Mutterl, meine Hochzeit wird im Himmel sein.

 

66.  Der wer ein faules Weib will haben          6-3

Wer ein faules Waib will hab´n, darf nicht verdrießlich sein,

Der muß in aller Frühmorgen, ja, ja, Frühmorgen,

Selber hatzen ein, dass soll sein Frühstück sein.

 

Der Mann der nimmt seine Hacke und ging damit in Wald,

Er lässt seine Faule ruhen, ja, ja ruhen,

Nur drei-vierundzwanzug Stun´d, dreht sie sich einmal um.

 

Als der Mann vom  Wald heim kommt, da ruht seine Faule noch,

O du meine liewi Fauli mei, ja ja Fauli mein,

Der Hirte treibt im Wald, das Kühlein steht im Stall.

 

Die Fauli rumpelt aus dem Bett, mit ihrem Struwwelkopf,

Si jupped hin sie jupped her, ja, ja, hin und her,

Das sie den Kampl find, dass sie sich kampeln kann.

 

Die Fauli geht in Kelle um einen Schippel Gras,

Seh´ du meine liebe guti Kuh, ja, ja, guti Kuh,

Geb mir die Milch bei, der Hirte treibt im Wald.

                                                                                                                                         

Eine Halbseil melkt sie, ein halbes Schwaab dazu,

Siehst du mein lieber guter Mo, ja, ja, guter Mo,

Wie viel Milch gibt die Kuh, das macht die lange Ruh´.

 

Die Fauli nimmt einen Stecke und treibt die Kuh in Wald,

Sie treibt sie in den grünen Wald, ja, ja, Tannenwald,

Wo sich der Hirte aufhalt, wo sich der Hirte aufhalt.

 

Die Fauli will e´ Kraut koche, kein Wasser sie nicht fand,

Sie brunst in das Häfel nei, Ja; Ja, Häfel nei,

Daß sie Kraut kochen kann, daß sie Kraut kochen kann.

 

Du meine liewi Fauli mein, das Kraut das schmeckt nach Wein,

Siehst du mein lieber, guter Mo, ja, ja guter Mo,

Trag mir das Wasser bei, dann koch ich nicht mit Wein.

 

67.  Die Gedanken sind frei     6-4

Die Gedanken sind frei, wer kann sie erraten,

Sie fliegen vorbei, wie nächtliche Schatten,

Kein Mensch kann sie wissen, kein Jäger erschießen,

Mit Pulver und Blei: die Gedanken sind frei.

 

Ich denke was ich will und was mich beglücket,

Doch alles in der Still, und wie es sich schicket,

Mein Wunsch und begehren kann niemand verwehren,

Es bleibet dabei: die Gedanken sind frei.

 

Ich liebe den Wein, mein Mädchen vor allem,

Sie tut mir allein, am besten gefallen,

Ich bin nicht alleine bei meinem Glas Weine,

Mein Mädchen dabei: die Gedanken sind frei.

 

Und sperrt man mich ein im finsteren Kerker,

Das alles sind rein vergebliche Werke,

Denn meine Gedanken zerreißen die Schranken,

Und Mauern entzwei: die Gedanken sind frei.

                                                                       

Drum will ich auf immer den Sorgen entsagen,

Und will mich auch nimmer mit Grillen mehr plagen,

//: Man kann ja im Herzen stets lachen und scherzen,

Und denken dabei: die Gedanken sind frei ://.

 

68.  Droben am Berg da rauscht das Wasser  6-5

Droben am Berg da rauscht das Wasser, 

Kühler Wein der soll ja sein,

Kühler Wein der soll ja sein,

Ei Mädchen, Mädchen könnt ich bei dir sein.

 

Mädchen reich mir deine Hände,

Zum Beschluss nur einen Kuss,

Zum Beschluss nur einen Kuss,

Und weil, und weil ich von dir scheiden muß.

 

Scheiden ist ein hartes Wort,

Du bleibst hier und ich muß fort,

Du bleibst hier und ich muß fort,

Gott weis, Gott weis bestimmt auf welchem Ort.

Auf dem See dort schwimmt ein Schiff,

Lustig der noch ledig ist,

//: Lustig, lustig der noch ledig ist,

Und der, und der noch nicht verheirat´ ist: //.

 

69.  Drunt´ im Tale, wo der Ostwind weht    6-6

Drunt´  im Tale wo der Ostwind weht.,

Da stand der Jüngling vor´m  Blumenbeet,

Da stand die Blume so weiß wie Schnee,

So eine Blume hat er noch nie geseh´n.

 

Er woll´t sie pflücken aus Liebeslust,

Er woll´t sie stecken an seine Brust,

Da sprach die Blume, verschone mich,

Am nächsten Morgen blüh‘ ich viel schöner für dich.

 

Am nächsten Morgen, bei tagesgrauen,

Da ging der Jüngling seine Blume zu schauen,

Da stand die Blume ganz blätterleer,

Ich hab´ geliebet und jetzt schon nimmermehr.

 

Ich hab´ geliebet und auch genossen,

Die selige Stunden, die sind verschwunden,

Er kann nicht mehr lieben,

Und auch nicht glücklich sein.

     //: Die schönste Blume, die heißt Vergissnichtmein ://.

 

70.  Drunten im Unterland    6-7

Drunten im  Unterland steht ein hoch´s Haus, schauen drei Frauen beim Fenster heraus,

Dort möchte ich Jäger sein, dort möcht´s gut schießen sein.

 

Dort möchte ich Jäger sein, das wäre meine Freud bei der Nacht,

Dort möchte ich Jäger sein, das wäre meine Freud.

 

Zwischen zwei Berg und Tal, ist mir kein Weg zu schmal,

Zu mein Madl muß i geh´n, alle Woche siebenmal, siebenmal.

 

Zu mein Madl muß i geh´n, alle Woche siebenmal,

Ach lieb´s Dirnd´l mein, steh´ nur auf und laß mich ´nein.

 

Steh´ nur auf und laß ich ´nein, heraus ist´s kalt bei der Nacht,

Steh nur auf und laß mich ´nein, heraus ist es kalt.

 

Geh´ mach dein Fensterl auf, gib mir drei roti Röslein raus,

Gib mir drei roti Röslein raus, dann geh´ ich Nachhaus bei der Nacht.

Gib mir drei roti Röslein raus, dann geh´ ich Nachhaus

 

Den Bu den i net mag, den seh´ ich alli Tag,

Der was mei` Herzel freit, der ist gar weit bei der Nacht,

Der was mei` Herzel freit der ist gar weit.

 

71.  Ein armes Mutterl kränkt sich    6-8 

Ein armes Mutterl kränkt sich heimlich ab, denn ihr Sohn der greift zum Wanderstab,

Er zog hinaus gar mächtig, die Welt ist schön und prächtig,

Das Mutterl sagt, behüt dich Gott sie weint vor weh ihre Äuglein rot,

Sie drückt ihn leise an ihr Herz, und sagt dabei mit großem Schmerz,

„Vogel flieg in die Welt hinaus“, mutterl bleibt allein zu Haus,

Ich hab nur bloß aan dir die Bitt, vergiß dein Mutterl nicht.

 

In der Ferne, in der weiten Welt, kommt der Sohn zu Reichtum und zu Geld,

Er kennt keine Sorgen, er lebt von Heut auf Morgen,

Das Mutterl leidet bittere Not, sie ringt den Kampf ums täglich Brot,

Sie schaut betrübt beim Fenster naus, und mit Tränen ruft sie aus,

Vogel flieg in die Welt hinaus, mutterl das ist allein zu Haus,

Ich hab statt Freud nur bitteres Leid, denn es gibt keine Dankbarkeit.

 

Längst entschwunden ist des Sohnes Glück, in die Heimat kehrt er arm zurück

Einsam und verlassen steht er auf der Straße, da fällt sein Blick in das Stübel hin

Was er sucht war nicht mehr drin

Und es wie ein Rauschen kommt, fließt ihm leise an sein Ohr

Vogel flieg in den Friedhof naus, mutterl das ruht längst schon draus,

So schließ sie ein in dein Gebet, die Reue kommt zu spät,

So schließ sie ein in dein Gebet, die Reue kam zu spät.

 

 

 

 

 

 

 

 

72.  Ein Sträußchen am Hut    6-9 

Ein Sträßchen am Hut und ein Stab in der Hand,

Zieht rastlos ein Wanderer vom Lande zu Land,

Er sieht manches Städtchen, er sieht manches Land,

Aber fort muß er wieder, er muß weiter ziehen.

 

Dort sieht er am Berge ein Häuschen dort steh´n,

Mit Blumen verwachsen, so wundereschön,

Dort möcht´s ihm gefallen, dort setzt er sich hin,

Aber fort muß er wieder, er muß weiter ziehen.

 

Jetzt sieht er am Wege ein Mädchen dort steht,

Mit schneeweißem Kleide, so wundereschön,

Er schaut ihr in die Augen, sie reicht ihm die Hand,

//: Sei herzlich gegrüßet, du Wanderermann ://.

 

//: Dort steht er am Grabe und schauet zurück

Hat wenig genossen vom irdischen Glück: //.

 

73.  Es ging ein Mädichen    6-10 

Es ging ein Mädichen im grünen Walde grasen,

und sie hört den Jäger so schön blasen,

//: Sie setzt sich hin in stiller Ruh, und hört dem Jäger blasen zu ://

 

Ei liebstes Mädichen, um eins will ich dich bitten,

Ob du kommst zu meine Jägershütte.

//: Weil deine schöne blaue Aug´n, die schauen mich so traurig an ://

 

Liebster Jäger, das kann ja nicht geschehen,

denn ich muß mit Gras nachhause gehen.

//: Weil meine Mutter weint so sehr, wenn ich so spät nachhause kehr ://

 

Ei liebstes Mädichen es ist ja schon geschehen

Und du kannst mit Gras nachhause gehen.

//: Weil deine Mutter weint so sehr, wenn du so spät nachhause kehrst ://

                                                                                                                                               

Liebster Jäger eins will ich dich fragen,, ob das Kind zu dir darf Vater sagen?

//: Sobald das Kind zu dir Mutter wird sag´n , sobald wir´s auch einen Vater hab´n.://

 

74.  Es steh´n zwei Freunde    6-11 

Es steh´n zwei Freunde Hand in Hand und nehmen Abschied still,

Sie ziehen fort ins fremde Land, wie es das Schicksal will,

Sie ziehen beide traurig fort, der eine hier, der andre dort,

Noch denken beide als sie gehen, wer weiß ob wir uns wieder sehn.

 

Der Sohn der greift zum Wanderstab, lebt wohl ihr Eltern mein,

Wenn ich nur euren Segen hab, hab ich ein gut Geleit,

Der Sohn der zieht beim Tor hinaus, grüßt noch einmal sein Elternhaus,

Doch vor dem Tor da bleibt er steh´n, wer weiß ob wir uns wieder sehn.

 

Da ruft vertraut das Vaterland, der Krieger greift zum Schwert,

Er drückt des Mädchens rechte Hand, spricht, dass er wiederkehrt,

//: Er küsst des Mädchens Angesicht, sprich holdes Dirndl, weine nicht,

Doch denkt er mit leiser Weh, wer weiß ob wir uns wieder seh´n ://.

 

75.  Heut kann ich nicht schlafen ein    6-12 

Heut kann ich nicht schlafen ein. Heut fand ich keine Ruh,

Ich will nur Tanz im Lichterglanz und Musik dazu,

Grad weil ich so traurig bin, drum bleib ich nicht allein,

Ich will mein Herz betören, bei Musik und Wein.

 

Du schwarzer Zigeuner, komm spiel mir ins Ohr,

Damit ich vergessen kann, den ich verlor.

Spiel mir ein süßes Lied von Lieb und Leid,

Spiel mir ein altes Lied, von goldener Zeit,

Du schwarzer Zigeuner, du kennst ja mein Schmerz,

Wenn Deine Geige weint, weint auch mein Herz.

 

Wißt ihr was Liebe ist, ein kurzer Traum im Mai,

Und wenn dein Mund sich satt geküsst, ist alles vorbei,

Nichts als die Erinnerung bleibt dir allein zurück,

Und du, du kannst nur träumen, vom vergangenem Glück.

 

Du schwarzer Zigeuner, spiel mir etwas vor,

Damit ich vergessen kann, den ich verlor,

Spiel mir ein süßes Lied von Lieb und Leid,

Spiel mir ein altes Lied, von goldener Zeit. 

 

Du schwarzer Zigeuner, du kennst ja mein Schmerz

Wenn Deine Geige weint, weint auch mein Herz

 

76.  Ich hab geschaut dir in die Augen    6-13

Ich hab dir geschaut in die Augen,

Ich hab in dein Herz dir geblickt,

Ich hab geprüft Deine Seele, als mich deine Ehe beglückt.

 

Ich suchte nicht Reichtum nicht Perlen,

Ich suchte nicht Reichtum zum Schein,

Ich sucht mir ein Herz voller Liebe, das fand ich bei Dir allein.

 

Hörst Liebchen die festlichen Glocken,

Sie laden zur Kirche uns ein,

Sie tönen von ferne hernieder, wie die Glocken vom Himmel so rein.

 

Sie laden zwei glückliche Herzen, zu Gottes Altare ein,

//: Das was ich schon längst such´t auf Erden,

Das fand ich bei Dir allein ://.

 

77.  Ich liebte einst ein Mädichen   6-14

Ich liebte einst ein Mädichen, was jeder Jüngling tut,

Sie aber zu verführen, dazu hab ich keinen Mut,

Ich hab sie geliebt drei volle Jahre hindurch,

Den Schwur hat sie gebrochen, die Treue in die Hand.

 

Jetzt muß ich mich halt wenden, drei Jahre für´s Vaterland,

Den Schwur hat sie gebrochen, die Treue in die Hand,

Als ich kam auf Urlaub und kehr ins Gastwirtshaus,

Mein Liebchen stellt sich böse, und eilt bei der Tür hinaus.

 

Das hat mich sehr verdrossen, ich fasste mir ein Mut,

Ihr Leben muß sie lassen, das kost´ja nur ein Schuß,

Noch einmal wollt sie reden, es war ja mein Beschluß,

Ich hab sie getroffen, wohl mitten durch die Brust.

 

Sie haben mich gleich arretiert, noch in der selben Nacht,

Im Kerker eingesperrt, ins dunkle Arrest gebracht,

Meine Hände am Rücken gebunden, ins dunkle Arrest gebracht,

Jetzt bin ich halt im Kerker, mein Liebchen die ist tot,

Hät sie mich treu geliebet, hätt´ ich sie nicht ermord.

 

Hätt´ mich mein liebster Vater auf einen Baum gehängt,

  Ein´ Seil um´n Hals gebunden, ins tiefe Meer gesenkt,

       So wäre ich gestorben als armes unschuldig´s Blut,

Und hätt´ auch nicht erfahren, was falsche Liebe tut.

 

78.  In einem kühlen Grunde, da geht ein Mühlenrad   6-15

In einem Kühlen Grunde, da geht ein Mühlenrad,

Meine liebste ist verschwunden, die dort gewohnet hat,

Meine liebste ist verschwunden, die dort gewohnet hat.

 

Sie hat mir Treu geschworen, gab mir ein´n Ring dabei,

Sie hat die Treu gebrochen, das Ringlein sprang entzwei,

Sie hat die Treu gebrochen, das Ringlein sprang entzwei.

 

Ich möchte als Spielmann reisen, weit in die Welt hinaus,

Und singen meine Weisen und geh´n von Haus zu Haus,

Und singen meine Weisen und geh´n von Haus zu Haus.

 

Ich möcht als Reiter fliegen wohl in die blut´ge Schlacht,

Um Stille Feuer liegen im Feld bei dunkler Nacht,

Um Stille Feuer liegen im Feld bei dunkler Nacht.

 

Ich hör das Mühlrad gehen: Ich weiß nicht was ich will,

Ich möcht´ am liebsten Sterben, da wär´s auf einmal still,

Ich möcht´ am liebsten Sterben, da wär´s auf einmal still.

 

79.  In meiner Heimat, da blühen die Rosen    6-16 

In meiner Heimat, da blühen die Rosen,

Ein jeder heißt ja nicht umrankt vom wilden Wein,

Ich möchte so gerne mein Madelin küssen,

Und nur ein Stündchen mit ihr glücklich sein,

Mich trieb die Sehnsucht fort von diesem schönen Ort,

Wo ich das Licht der Welt zum ersten Mal geseh´n,

In meiner Heimat, da blühen die Rosen,

Ein jeder heißt ja nicht umrankt vom wilden Wein.

 

Nun muß ich ziehen, schon wieder in die Ferne,

Wer wei0 wann kehre ich zu die zurück,

Am Himmel leuchten die goldenen Sterne,

Und nach der Heimat wende ich mein Blick,

O du mein Schätzelein, du sollst nicht traurig sein,

Denn wenn ich wiederkehr, dann wollen wir glücklich sein,

In meiner Heimat, da blühen die Rosen,

Ein jeder heißt ja nicht umrankt vom wilden Wein,

 

80.  In stiller Kammer ruht das Kind    6-17

In stiller Kammer ruht das Kind,

Es Braust das Meer, es saust der Wind,

Die Mutter an dem Bettchen Kniet,

Und leise singt ihr Abendlied.

 

Auf einmal ruft´s lieb´s Mütterlein,

Kommt den mein Vater noch nicht heim,

Sei still mein Kind und bet´ für ihn,

Dein Vater muß nach Rußland zieh´n.

 

In stiller Kammer ruht das Kind,

Es Braust das Meer, es saust der Wind,

Die Mutter an dem Bettchen Kniet,

Und leise singt ihr Abendlied.

 

Auf einmal ruft´s lieb´s Mütterlein,

Kommt den mein Vater nicht mehr heim,

//: Sei still mein Kind, schließ die Äuglein zu,

Dein Vater schläft in der ewigen Ruh ://.

 

81.  Junge Mädchen wenn sie küssen      6-18

(( Ach wie süß ist doch das Küssen, kein Mensch kann den Kuß verstehn,

Der die Liebe nicht kann schätzen, der lässt auch das Küssen geh´n.

 

So ein Kuß auf roten Wangen, was so ganz elektrisiert,

Er versüßt, verkürzt das Leben, wenn er gern gegeben wird )).

 

Junge Mädchen wenn sie küssen, werden stets rot im Gesicht,

Am Anfang streiben sie sich dagegen, eine jede sagt, das schickt sich nicht.

 

Später aber, wenn die Liebe, ihnen aus den Augen schaut,

Da gibt es keine stummen Küsse, sondern küssen sie ganz laut.

                                                                                                                                               

Eilings küßt die dicke Köchin, ihren feschen Mariener,

So laut und leidenschaftlich, dass man glaubt es wackelt das ganze Kuchlgeschirr.

 

So ein Kuß von einem Matrosen, hat besonders einen hohen Wert,

Weil man sieht, es lohnt sein Küssen, ihm ein Nachtmal hat beschert.

 

Nun der beste Kuß von allen, ist und bleibt der Mutter Kuß,

Wenn das Kind von seinen Eltern, wohl in die weite Welt ´naus muß.

 

Und die Mutter mit feuchten Augen, nochmals zu ihrem Kindlein spricht,

Sei nur brav und werde glücklich, und vergiß deine Eltern nicht.

 

82.  Marithen saß weinend im Garten    6-19

Marithen saß weinend im Garten, In ihren Armen ein schlummerndes Kind,

Sie saß beim stillen Abend, beim kühlen Abendwind,

Sie saß so still und traurig, ihre heiße Träne fließt,

Sie hielt auf ihren Arnen, ihr einzig, schlummerndes Kind.

 

Dein Vater der hat uns verlassen, er wollte von uns geh´n,

Er will von uns beiden nichts wissen, von dir und mir nichts seh´n,

Nun stürzen wir uns beide wohl in die tiefe See,

Dann sind wir entbunden von lauter Kummer und Weh.

 

Da öffnet das Kind seine Augen, schaut auf die Mutter und lacht,

Die Mutter nimmt´s mit Freude, drück es an die Brust mit Kraft,

Ach nein, ach nein, wir wollen leben, wir beide ich und du,

Dein Vater sei vergessen, wie glücklich machst mich du.

 

Auf eine kleine Weile, da kommt der Vater Nachhaus,

Reicht Maritchen die Hände, mit einem Blumenstrauß,

Ach nein, auch nein, wir wollen leben,

Wir danken dem lieben Gott, dass er uns alle beide,

Das Leben geschenket hat.

 

83.  Mein beste´ Freund   6-20

Mein beste´ Freund den ich erkenn, der liegt im Wirt sein Kelle,

Er hat ein holzens Jankl an und a heißt ja Muskatelle,

Muskatelle trink ich gern, schöne Madel hab ich gern,

Holladiri, holladira, lustig muß man leben.

 

Mein Vade´ hat zu mir gesagt, du musst das Wirtshaus meiden,

Denn wenn du mal ein Weib wirst ha´m, die wird es dir nicht leiden,

//: Mit verrissene Strimpf und Schuh lauf  i´ auf das Wirtshaus zu,

Holladiri, holladira, lustig muß man leben ://.

 

84.  Mein liebes Mütterlein    5-21 

Mein liebes Mütterlein, du bist mein Sonnenschein,

Du bist mir das liebste auf erden.

 

Mein liebes Mütterlein, wie glücklich muß ich sein,

Das du hast behütet mein werden.

 

//: Und weil ich so Fern bin im Leben, vorbei ist die Jugend, das Glück

Wie gern` möchte Dank ich dir geben, jetzt denk ich an oft dir zurück.

 

Mein liebes Mütterlein, du bist mein Sonnenschein,

Du bist mir das liebste auf erden ://.

 

85.  Regiena wollt´ in Garten geh´n     6-22

Regina wollt in Garten gehen und Röslein brocken  ab,

Da begegnet ihr ein Jüngling mit ein schneeweißem Kleid,

Ach Jüngling liebster Jüngling mein, wie bist du gekommen da herein,

Meine Türen sind alle verschlossen, und auch so fest versperrt.

 

Mir ist keine Tür so fest versperrt, und auch keine Mauer zu hoch,

Denn ich bin der Rösleinmaler, der alles malen kann,

Wenn du der Rösleinmaler bist, der alles malen kann,

//: So male du mir ein Zweigelein, damit ich’s zerbrechen kann ://.

 

86.  So ist halt mein junges Leben    6-23

So ist halt mein junges Leben, so wie eine Rose blüht,

Soll ich, soll ich ein Mädchen lieben, die so viele andre Burschen liebt.

 

Roserot ist ihre Wange, zuckersüß ist auch ihr Mund,

Und ich hab von ihr empfangen, tausend Kuß´ in einer Viertelstund´.

 

Holdes Mädichen du bist verführet, schmeiß dein Unglück nicht auf mich,

//: Denn ich bin ein holder Jüngling, und das wär ja ewig schad für mich ://.

 

87.  Sobald das ich ein Jäger bin    6-24

Sobald das ich ein Jäger bin und trag ein grünes,

Sobald das ich ein Jäger bin und trag ein grünes Kleid,

Ein grünes, grünes, grünes, grünes, grünes,

Ein grünes, grünes, grünes, grünes, grünes Kleid,

Und das war meine einzige,

Und das war meine einzige Freud bei der Nacht,

Und das war meine einzige Freud.

 

Es gibt nichts schöneres auf der Welt als einen Pulver,

Es gibt nichts schöneres auf der Welt als einen Pulverschuss,

Ein Pulverschuss im grünen grünen,

Ein Pulverschuss im grünen grünen Wald,

Und das war meine einzige,

Und das war meine einzige Freud bei der Nacht, und das war meine einzige Freud.

 

Ei Madl warum stehst so traurig da und schaust mich gar so,

Ei Madl warum stehst so traurig da und schaust mich gar so an,

Ich sieh´s an deine Äuge, Äuge,

Ich sieh´s an deine Äuge, Äugelein, und daß du geweinet,

Und daß du geweinet hast bei der Nacht, und das du geweinet hast.

 

Was geht das andere Leute an wenn ich geweinet,

Was geht das andere Leute an wenn ich geweinet hab,

//: Ich hab geweint um meinen, meinen,

Ich hab geweint um meinen, meinen Schatz,

Weil er mich verlassen, weil er mich verlassen hat,

Bei der Nacht Weil er mich verlassen hat ://.

 

88.  Still ruht der See, die Vöglein schlafen    6-25

Still ruht der See. Die Vöglein schlafen,

Ein  Flüstern nur, du hörst es kaum,

Der Abend kam und senkt sich nieder,

Auf die Natur ein süßer Traum.

 

Still ruht der See. Durch das Gezweige,

Der heil‘ge Odem Gottes weht,

Die Blümlein an der Segelstange,

Sie sprechen fromm ihr Nachtgebet.

 

Still ruht der See. Vom Himmelsthrone,

Die Sternlein friedsam niederseh’n,

//: Oh, Menschenherz, gib dich zufrieden,

Auch du, auch du wirst schlafen geh’n ://.

 

89.  Tirol, Tirol, Tirol    6-26

Tirol, Tirol, Tirol du bist mein Heimatland,

Weit über Berg und Tal das Alphorn schallt.

Tirol, Tirol, Tirol.....

 

Die Wolken ziehen hin und ziehen widrum her,

Der Mensch lebt nur einmal und dann nicht mehr.

Tirol, Tirol, Tirol.....

 

Ich hab einen Schatz gekannt, der dort im Grabe ruht,

Den hab ich mein genannt, er war mir gut.

Tirol, Tirol, Tirol....

 

Ich hab keine Eltern mehr, sie sind schon längst bei Gott,

Keine Schwester, Bruder nicht mehr, sind alle dort.

Tirol, Tirol, Tirol....

 

Wenn ich einst gestorben bin, legt mich ins kühle Grab,

Wo deutsche Eichen steh´n, legt mich hinab.

Tirol, Tirol, Tirol......

 

90.  Zieh hinaus bei Morgengrau´n    6-27

Zieh hinaus bei Morgengrau´n, will das Dorf verlassen,

Schlummer müder Sterne scheint, nieder, nieder auf die Straße.

 

Trag mein Bündel Wanderslehr, doch mich drückt´s wie Eisen,

Wenn das Herz so tränenschwer, ist so schwer, so schwer das Reisen.

 

Bet`, o bete, ohne Sünd, kannst ja nicht erfassen,

Wie ich unglückselig bin, seit du, seit du, mich verlassen.

 

Schließt daran mein Augensinn, und die müden Hände,

Will ich noch vom Himmel dich, segnen, segnen, ohne Ende.

 

Vorwort

   Volkslieder bergen die Seele eines Volkes. Sie spiegeln die Art eines Vol­kes, seine Geschichte, seine Art zu Leben, zu Den­ken, zu Füh­len, zu Lie­ben und zu Leiden wider. Durch das Sin­gen von Volks­liedern werden beim Menschen ge­rade diese Merkmale gepflegt und gestärkt. Volkslieder sind deshalb ein un­schätzbares Volksgut.

   Das Singen wirkt gegen Gefühllosigkeit und Verrohung und fördert eine ge­sunde, positive, fröhliche Lebenseinstellung. Folgende Volksweisheiten bringen dies deutlich zum Aus­druck.

                                         "Wo man singt da lass dich nieder.

böse Menschen haben keine Lieder"

***

„Wer schon des Morgens dreimal schmunzelt,

des Mittags nicht die Stirne runzelt,

und abends singt, dass laut es schallt,

wird hundertzwanzig Jahre alt.“

***

„Drückt‘s dich wo, sing Dich froh.“

                                                                     ***

   Der Erfahrung von Musikwissenschaftlern zufolge, entfaltet das Singen so ge­nannte musiktherapeutische Selbstheilungskräfte. Sin­gende Menschen seien le­bensfroher, ausgeglichener, zu­ver­sichtli­cher und hätten ein größe­res Selbst­ver­trauen.

   Einem als beschwerlich empfundenen Moment kann durch das Sin­gen ein po­sitiver Aspekt hinzugefügt werden. Das unange­nehme Ge­fühl wird so etwas ab­gemildert und kann in einigen Fällen sogar ganz ausgeräumt wer­den. Eine Schweizer Studie konnte belegen, dass sich Schulkinder besser konzentrieren können, wenn sie häufi­ger singen.

   Man braucht keine außergewöhnliche Begabung um zu Sin­gen. Je­der Mensch kann singen. Zum Singen und zum klang­vollen Spre­chen benötigt man den gan­zen Körper samt Herz und Seele - der Verstand wirkt dabei eher störend. Beim Sin­gen werden psychologi­sche Prozesse in Gang ge­setzt, die offensicht­lich Ängste bewältigen helfen. Nicht nur Kinder sin­gen oder summen, wenn sie al­lein in den dunklen Keller gehen müssen. Dass Ge­sang auch bei der Verar­bei­tung von Trauer hilft, wissen die Men­schen schon seit Jahrhunder­ten. Noch heute gibt es die Tradi­tion, auf Begräbnis­sen Klagelieder zu singen.

   Singen - dieses einzigartige Zusammenspiel von Stimmbän­dern und Atemluft - ist das Musikinstrument unserer Seele. Sin­gen kann als ein Ventil für seeli­schen Druck dienen. Durch den Körper er­hält ein Ton Fülle. Wich­tig sind für das Sin­gen auch die Lunge, das Herz, das Zwerchfell, ja sogar die Bauchde­cken- Bein- und Gesäßmuskulatur, die dabei angespannt wird. Durch das „tö­nende Ein- und Ausat­men“ gerät der ganze Kör­per in Schwin­gung. Beim Singen at­men wir un­willkürlich tiefer. So wird der Or­ganismus besser mit Sauerstoff ver­sorgt, und Spannungen wer­den gelöst.

   Musikwissenschaftler haben herausgefunden, dass Singen emo­tio­nale Span­nun­gen abbaut und die Leistung und das Sozialver­halten fördert. Sie vermuten, dass Singen die Freisetzung körpereigener Glücklichmacher, der Endorphine, stimu­liert und so bei Krankheiten Linderung verschafft.

   Sicher erinnern Sie sich an das Gefühl, das Sie nach dem Singen mal hat­ten? Fühlten Sie sich nicht befreit und gut gelaunt? Viele Menschen sa­gen, dass sie sich nach dem Singen glücklich fühlen. Ja sogar, dass sie sich schon großen Schmerz von der Seele singen konnten oder sich durch das Singen zumindest besser fühlten. Sin­gen belebt den Geist. Der Musik­psy­chologe Adamek konnte das in einem Test belegen.

   Versuchen sie es doch immer wieder, sie werdet sehen, wie befrei­end es sein kann, zu Singen, wie wohl man sich fühlt, wenn man seinem Inneren Aus­druck ver­leiht, das Ventil seiner Seele öffnet. Es muss dabei kein Klangerlebnis erster Güte entstehen. Jeder kann singen. Lasst mal wieder eure Stimme erschallen: in der Badewanne, im Auto oder beim Wandern. Ein fröhliches Lied hebt die Stim­mung.

   Früher war das Singen im Alltag eine Selbstverständlichkeit - und das bei vielen Gelegenheiten: in der Familie, im Freun­deskreis, bei der Arbeit, draußen auf dem Feld, beim Wandern oder für sich allein aus reiner Lust und Laune.

   Seit den sechziger Jahren nimmt die Sangesfreude stetig ab. Besten­falls wird Popmusik nachgesungen. Das Imitieren ande­rer Stimmen führt aber dazu, dass die eigene Stimme ver­kümmert. Wer nach­singt, singt nicht mit seiner ihm eige­nen Tonlage und Stimmfarbe. Nur wer mit seiner eigenen Stimme singt, kann vom positiven Effekt des Singens für die Gesund­heit und Allgemeinbefinden profitieren.

   Seit Jahren beklagen Musikwissenschaftler, Psychologen und Päda­gogen, dass die Deutschen zunehmend das Singen ver­ler­nen. In Deutschland sin­gen zwar circa 750.000 Menschen in un­gefähr 20.000 Chören, doch das ist nicht einmal ein Prozent der Bevölke­rung. Die­ser Prozentsatz wird in Un­garn auch nicht bes­ser sein. Es ist gleich, ob man in einem Chor oder nur ganz privat singt. Wichtig ist, dass man singt!

   Um in einem Chor zu singen muss man natürlich einen Teil seiner Freizeit in­vestieren. Dafür wird in einem Chor, einen guten Chor­leiter vorausge­setzt, die eigene Stimme gebildet, sodass, dass Singen selbst auch immer mehr Spaß ma­chen kann. Ein Chormitglied äußert sich so:

   „Ich selber singe nun seit zwei Jahren in ei­nem Chor. Manchmal komme ich sehr erschöpft von der Arbeit nach Hause, aber ich ver­suche immer, mich zur wö­chentlichen Chorprobe aufzuraf­fen. Noch nie hatte ich das Gefühl, dass ich die Zeit hätte bes­ser nutzen kön­nen. Ganz egal, wie viel Ärger ich am Tag hatte oder wie müde ich vor der Probe war, hinterher fühle ich mich immer be­schwingt, ent­spannt und glücklich. Oft laufe ich sin­gend nach Hause, der Ärger ist längst vergessen.“

   Um das Bewusstsein für das Singen in der Gesellschaft zu för­dern, hat der Mu­sikpsychologe Dr. Karl Adamek die Initiative: „Il canto-del mondo“ gegründet. Informationen gibt es unter: „www.Il-canto-del-mondo.org“ oder gegen Einsen­dung von drei Euro in Briefmar­ken bei: II canto del mondo, Sauerländerweg 2 a, 48145 Münster. Es ist lehrreich ins Internet hinein zuschauen.

   Aufgrund der oben aufgeführten positiven Aspekte des Sin­gens, ist es wirklich sehr zu bedauern dass immer weniger gesungen wird. Geraten die Volkslieder und das Singen in Vergessenheit, so geht damit ein weiteres Merkmal, das zu einem Volk gehört, verloren. Die Menschen werden da­bei im­mer gleicher, ge­fühlsärmer, lustloser und auch immer leerer. Nach eige­nen Beobachtungen ist diese Ten­denz sowohl in Ungarn als auch in Deutschland zu beobachten. Ver­mutlich ist es in anderen Ländern ähnlich. In meiner Jugend, die ich in Városlõd verbrachte - wie auch in den Zeiten davor - wurde viel und gerne gesungen. Es gab Kameradschaften von zehn bis zwanzig etwa gleichaltrigen Mädchen und Buben, die ihre Freizeit gerne zu­sammen verbrachten.

   Dabei wurde auch viel gesungen. Wem das Singen eine besondere Herzensangelegenheit war, hatte ein handge­schrie­benes Liederheft, in dem alle Neuerwerbungen eingetragen wur­den. Wir hatten ein gro­ßes Liederrepertoire mit deutschen und ungarischen Lie­dern. Heute werden weder diese gemischten Kame­radschaften noch die Lieder­hefte gepflegt. Bietet sich doch mal die Gele­genheit zum Singen, so zeigt die Erfahrung, dass das Singen oft deshalb stockt, weil von den Liedtexten häufig nur mehr Bruchteile bekannt sind. Diesem Umstand sollte schon durch mein, 2001 he­rausgegebenes, Lie­derheft begegnet werden.

   Geraten aber neben dem Text der Lieder, auch deren Melodien in Verges­sen­heit, sind sie unwiederbringlich verloren. Ich hatte deshalb schon lange das Bestreben, neben den Liedtexten auch die Melodien der Volkslie­der zu archivie­ren, wie es nun, in Ver­bindung mit die­sem Lieder­heft geschehen ist.

   Wie das Liederheft von 2001 soll auch diese Arbeit besonders der Jugend ein Gut ihres Volkes mit dem Auftrag näher brin­gen, es nicht in Vergessen­heit ge­raten zu lassen. Es soll Men­schen auch anspor­nen, wei­tere, hier nicht aufge­führte Lieder in Text und Ton zu sam­meln und so dem Verges­sen zu ent­reißen. Die ältere Generation, die Lehrer und Ver­eine seien auf­gefordert, auch selbst wieder zu Singen und mit allen ihnen zur Verfügung stehenden Mitteln die Ju­gend diesem Volksgut erneut zuzu­führen, seinen Wert aufzuzeigen und dafür Be­geisterung zu wecken. Es war immer so, dass die Jugend das Liedgut von der älteren Generation übernommen hat. Wie soll das geschehen, wenn auch die älteren nicht mehr singen?

 

Speyer, im Januar 2005                                                       Dr. Franz Roth

 

A felvételeken közreműködött énekesek

Mitwirkende Sänger

  

 

  

Felvételi Információk

Aufnahme Informationen

        

                       Nők / Frauen

Férfiak / Männer

Blaha Ferencné, Staub Rosália

Blaha Ferenc

Boros Józsefné, Szalontai Mária

József Károly

Csomai Károlyné, Godinek Mária

Koppányi Béla

Eich Mária

Kővári József

Freund Mihályné, József Teréz

Lakner Mátyás

Freund Vendelné, Sóvári Ilona

Pilcz Mihály

Horváth Józsefné, Bambeck Erzsébet

Roth Mihály, Dr.

József Mihályné, Karl Teréz

Schneider Antal  †

Kléri Istvánné, Freund Mária

Schneider József

Koppányi Béláné, Simon Zsuzsanna

Staub János

Kővári Józsefné, Tóvári Erika

Staub József

Pfeifer Zsoltné, Takács Hajnalka

Tóvári Lajos

Pilcz Mihályné, Straub Mária

Ulrich Ambrus  †

Schneider Antalné, Zimmermann Mária 

 

Staub Jánosné, Kersner Mária

 

Staub Józsefné, Schneider Valeria

 

Straub Antalné, Eich Mária

 

Tepper Hugóné, Freund Teréz

 

Udvardi Ferencné, Molnár Magdolna

 

Ulrich Antalné, Krebs Katalin

 

A felvételeken vezényelt:             Pfeifer Zsoltné (Takács Hajnalka)

Es haben dirigiert:                          Tóvári Lajos

 

A felvételeket készítette:      1999-ben:Durchführung der Aufnahmen: Weisz Tibor 

                                               2003 és 2004-ben: Dr. Roth Ferenc

                                                                               

A felvételeket rendezte:              

Organisation:                             Horváth Józsefné (Bambek Erzsébet)

 

 

 

 

   Városlőd története. / A település kialakulása. / Entwicklung der Siedlung.

Folytatás.

 

  1992-97 között német segítséggel felújítják a vissza vásárolt Ifjúsági tábort (korábbi úttörőtábor). A központi épületet „kastélyt” az 1920-as években a Kőedénygyár történetének legsikeresebb tulajdonosa, a budapesti szék- és faáru nagykereskedő, Iglauer István építteti a gyár közvetlen szomszédságában, az Üveg-hegy oldalában.040 Ezt a nagyrészt fából készült villát Svájcban előre gyártott kitűnő fa alkatrészekből állították össze. A faáru gyáros Iglauer az örökzöldek tisztelőjeként a villa körül parkot is létesített.041 Szeibert József  Iglauer kertésze szerint a sokat utazó üzletember útjairól mindig valamilyen örökzöld csemetével tért haza, így a parkban minden (Ezen az éghajlaton megmaradó.) örökzöld megtalálható volt.Szerk.) Az építtető iránti tiszteletből 2001-ben e csodálatos helyet a benne található épületekkel Iglauer Parkká keresztelték. Azóta is folyamatos felújítások, átépítések vannak, az ide érkező jelentős számú tanulni, pihenni és kikapcsolódni vágyó vendégek minél színvonalasabb kiszolgálása érdekében.

     A „régi” iskolaépület átalakításával megoldották az iskolások étkeztetését is. Már nem kell az ebédhez az Iglauer parkba lesétálni.

     Öt év után 1995-ben befejeződik a műemléki oltár restaurálása. Újra régi fényében tündököl.

     1997-ben minden házhoz kiépítik községünkben a telefonhálózatot.

   1998-ban a kitelepítés 50. évfordulóján kerül felállításra/felszentelésre a templom bejáratával szemben egy be nem fejezett sírkő, mint emlékmű. A művész gondolatában, a szomorú történet szerint, a megrendelő, vagy a mester kitelepítése miatt maradhatott félkészen a mű.

   1998-ban vezetékes gáz épül a faluban. Sok családnak megkönnyítve az életet.

   1999 végén a csatornarendszer szinte minden házhoz kiépítésre került. Ezzel megszűnt a sok bosszúságot okozó, és sokhelyütt szabálytalan módon megépített, derítők környezet szennyezése.

    Az országos tendenciákkal szemben, megyénkben egyre többen vállalták nemzetiségi identitásukat, hiszen míg 1990-ben csupán 768 fő, addig 2001-ben már 3077 fő vallotta magát a német nemzetiséghez tartozónak. A német anyanyelvűek száma is növekedett: az 1990-es adatok szerint akkor 855-en, míg 2001-ben már 1150-en vallották anyanyelvüknek a németet.

    A két új kérdésre adott válaszok szerint pedig a német nyelvet családi, baráti körben használók száma 2469 fő, míg a német kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődőké 4607 fő volt. 2001-ben a németek száma Veszprémben volt a legmagasabb, ahol összesen 1055 fő vallotta magát a nemzetiséghez tartozónak. Rajta kívül pedig mindössze 13 településen haladta meg számuk a 100 főt. (Ide tartozik Városlőd is.)

    Sajnos míg 2001-ben a német kisebbséghez tartozók 19%-a vallotta anyanyelvének is a németet, addig 2011-ben már kevesebb, mint 16%-uk.041/1

    2017. szeptember 13-án A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság soros ülésén 61/2017. számú határozatával „A” kategóriában a nemzeti sírkert részévé nyilvánította Mayer György gyáros sírhelyét (Városlőd, Alsó temető).

    2019-ben új optikai kábelen jut el sok házba, a telefon, a gyors internet, és sok televíziós csatorna.(Szerk.)

   2021 Februárjában az itt élők régi vágya vált valóra. Hosszú ideje tervezgetett, régóta murvával leterített templom tér, faluközponthoz méltó burkolatot kapott. A többitől eltérő más jellegű burkolat, valamelyest tükrözi az alatta megbújó, az ásatások során elő került falmaradványok helyét.041/2

    Ugyanekkor készült el és lett átadva / felszentelve a település egészségügyi központja. Az eddig külön helyen, a Békeutca 7-ben található fogorvosi rendelő, és a csecsemőgondozó, új helyre az orvosi rendelő mellé, a szépen átalakított, volt orvosi lakásba költözött.042

   2022-ben elkészült a Kolostor utca, és a Hölgykő utca burkolása, felújítása. A Flórián kápolna előtti teret új díszburkolat díszíti. A felső temető harangja új haranglábat kapott. Városlődi Német Nemzetiségi Önkormányzat finanszírozásában megvalósult a kültéri keresztek, és a Hősők szobra felújítása. Megújúlt a Művelődési Ház földszinti üveges terme.

  2022. Novemberében 40 év után megkezdődött a Tájház épületének teljes belső felújítása, a kiállított tárgyak állagmegóvása. A szín (pajta) alatti terület mezőgazdasági bemutatótérré + foglalkoztatóvá alakult. 

    2023-ban a Kúltúrház bejárati lépcső cseréje is megtörtént. A felső temető központi kőkeresztje is cserére szorult.

 

Városlőd elöljárói:

Bírók:

Osvad Mihály         171504210

Josef Köller04211                                                    

Keller János            1768

Joannes Fölker        1804042/1                             Bartl Flórián, akiről az 1844. és 1851 

Seibert Josef mbíró (?) 1874042/2

 

Tanácselnökök:    

Retkes István        1950.10.22.-1953.04.07.       Tremmel László vb. titkár

Szekeres Dezső    1953.04.08.-1956.11.19.       Tusák Magdolna vb. titkár  

Tomkó István       1956.12.01.-1957.06.30.       Kovács Anna vb. titkár

Veres István          1957.09.16.-1978.02.11.       Albert Mihályné vb. titkár

Schell Béla el.h.   1978-1980.          Simon Tiborné vb. titkár. / Szabó Margit vb. titkár

Újhelyi Sándor     1980-től - 1990-ig         Fülöpné Klára vb. titkár majd jegyző

 

Polgármesterek

József Károly       1990 -1998-ig

Pintér Károlyné    1998 - 2002-ig

József Károly        2002 – 2006-ig     2007-től - 2012-ig Dobosi Gergely jegyző

Csekényi István    2006 – 2019-ig            2012-től Dr. Ádám Renáta jegyző

Schell Tamás        2019 –

 

 

Városlőd Község címere

 

    A címer egyes elemei a község történetének mindkét korszakára (a török dúlás előtti és az újratelepítést követő időszakokra) utalnak.043 A címer, pajzs alakú, a szélén teljesen körbefutó keskeny kékeszöld színű szegéllyel.

   Ennek jelentése: a község egy védett völgyben (amit valamikor Szt. Mihály völgynek hívtak) fekszik, és forrásokban gazdag mezők és erdők övezik.

A címert függőlegesen egy hullámos kék csík szeli ketté. Ez részben a falu közepén kanyargó Torna-patakot jelképezi, részben a Spessarti Aubach völgyére utal, ahonnan a XVIII. sz. elején néhány család ide áttelepült.

   A címer 4 mezőből áll, melyek alapszíne a sárga és a purpur. A sárga szín az érett gabonát, a kenyeret, az életet jelképezi. A purpur a hajnal, az újrakezdés színe arra utal, hogy ebben a völgyben több nép (avarok, szlávok, magyarok, németek) építette fel a maga települését az előző település romjaira vagy azok mellé.

   Bal felső mező: Sárga alapon egy fehér tányér, melynek díszítése két egymással szembefordított hal. A tányér határainkon túl is jól ismert majolikagyárra utal. A benne lévő két hal a karthauzi szerzeteseket, a hajdani kolostort és a hozzátartozó halas tavakat jelképezi.

   Jobb felső mező: Purpur alapon egy írótoll és egy üvegfúvó cső. Az írótoll a karthauzi szerzetesek egyik fontos tevékenységét, a kódexírást jelzi. Az üvegfúvó cső az 1715 körül alapított pillei üveghutára utal.

   Bal alsó mező: Purpur alapon egy ekevas látható csoroszlyával és öt gabonakalásszal. Ezek együtt azt jelzik, hogy elődeink egyik fő foglalkozása a földművelés volt.

   Jobb alsó mező: Sárga alapon tölgyfalevél két makkal. A községet régen nagy erdők övezték, amelyek lehetővé tették az üveghuta üzembe helyezését, faeszközök készítését, a sertések makkoltatását. Mivel a környékre inkább bükkfa a jellemző, a tölgylevél a fafeldolgozás mellett a XVIII. sz. elején betelepített lakosság őshazáját, a Spessarti erdőket is idézi.

 

 Die Geschichte von Városlőd. / Entwicklung der Siedlung.

   Das zentrale Gebäude, ein "Schloss", wurde in den 1920er Jahren von István Iglauer, dem erfolgreichsten Besitzer in einem Budapester Großhändler für Stühle und Holzprodukte, am Rande des Glasberges in unmittelbarer Nähe der Fabrik errichtet.040 Die größtenteils aus Holz bestehende Villa wurde aus hervorragenden, in der Schweiz vorgefertigten Holzteilen zusammengesetzt. Als Holzfabrikant war Iglauer ein Liebhaber von immergrünen Pflanzen und legte um die Villa herum einen Park an.041 Laut József Szeibert, Iglauers Gärtner, kehrte der vielgereiste Geschäftsmann von seinen Reisen immer mit einigen immergrünen Setzlingen zurück, so dass der Park alle immergrünen Pflanzen enthielt, die in diesem Klima überleben konnten. Seitdem wurden immer wieder Renovierungen und Umbauten vorgenommen, um den zahlreichen Besuchern gerecht zu werden, die hierher kommen, um zu lernen, zu entspannen und sich zu vergnügen.
     Das "alte" Schulgebäude wurde für die Verpflegung der Schulkinder umgebaut. Das Mittagessen ist nicht mehr ein Spaziergang zum Iglauer Park.
 
 Nach fünf Jahren wurde die Restaurierung des monumentalen Altars 1995 abgeschlossen. Er erstrahlt wieder in seinem alten Glanz.
 
     1997 wird in jedem Haus des Dorfes ein Telefonnetz installiert.
 
   Zum 50. Jahrestag der Vertreibung wird 1998 ein unvollendeter Grabstein gegenüber dem Eingang der Kirche aufgestellt/eingeweiht. Nach Meinung des Künstlers, so die traurige Geschichte, könnte das Werk wegen des Auftraggebers oder der Vertreibung des Meisters unvollendet geblieben sein.
 
   1998 wurde in dem Dorf eine Gasleitung gebaut. Das machte das Leben für viele Familien einfacher.
 
   Ende 1999 wurde das Abwassersystem in fast allen Häusern installiert. Damit wurde der Umweltverschmutzung durch die vielen störenden und vielerorts unregelmäßig gebauten Abwasserkanäle ein Ende gesetzt.
 
    Entgegen dem nationalen Trend haben immer mehr Menschen im Landkreis eine nationale Identität angenommen, von 768 im Jahr 1990 auf 3077 im Jahr 2001. Auch die Zahl der deutschen Muttersprachler hat zugenommen: 1990 gaben 855 Personen Deutsch als ihre Muttersprache an, 2001 waren es 1 150 Personen.
Nach den Antworten auf die beiden neuen Fragen belief sich die Zahl der Personen, die Deutsch im Familien- und Freundeskreis verwenden, auf 2 469, während die Zahl der Personen, die sich deutschen kulturellen Werten und Traditionen verbunden fühlen, 4 607 betrug. Im Jahr 2001 war die Zahl der Deutschen in Veszprém am höchsten, wo sich insgesamt 1 055 Personen zu dieser Nationalität bekannten. Außerhalb von Veszprém gab es nur in 13 Gemeinden mehr als 100 Personen (einschließlich Városlőd).
 
    Während im Jahr 2001 noch 19 % der deutschen Minderheit Deutsch als Muttersprache angaben, waren es 2011 leider nur noch 16 %.041/1
 
    Am 13. September 2017 erklärte der Nationale Gedenk- und Erinnerungsausschuss in seiner regulären Sitzung mit seinem Beschluss Nr. 61/2017 das Grab von György Mayer in Városlőd, Unterer Friedhof, als Teil des Nationalen Friedhofs in der Kategorie "A".
 
    Im Jahr 2019 wird ein neues Glasfaserkabel Telefon, Hochgeschwindigkeitsinternet und viele Fernsehkanäle in viele Haushalte bringen.
 
   Im Februar 2021 geht ein alter Wunsch der hier lebenden Menschen in Erfüllung. Der seit langem geplante Kirchplatz, der lange Zeit mit Schotter bedeckt war, erhielt eine Pflasterung, die einem Dorfzentrum würdig ist. Die Pflasterung, die sich von den anderen unterscheidet, spiegelt in gewisser Weise die Lage der darunter verborgenen Mauerreste wider, die bei den Ausgrabungen zutage traten.041/2
 
    Das Gesundheitszentrum der Gemeinde wurde zur gleichen Zeit fertiggestellt und eingeweiht/geweiht. Die Zahnarztpraxis und die Kinderklinik, die zuvor an einem anderen Standort in der Békestr 7 untergebracht waren, zogen an einen neuen Standort neben der Arztpraxis, in die schön umgebaute ehemalige Arztwohnung.042
 
   Im Jahr 2022 wurde die Pflasterung und Renovierung der Klosterstraße und der Hölgykő-Straße abgeschlossen. Der Platz vor der St.-Florian-Kapelle wurde mit einer neuen Pflasterung versehen. Die Glocke des oberen Friedhofs erhielt einen neuen Glockenturm. Die Renovierung der Kreuze im Freien und der Heldenstatue wurde von der Deutschnationalen Gemeinde Városlőd finanziert. Die Glashalle im Erdgeschoss des Hauses der Kultur wurde renoviert.
 

   Im November 2022 wurde nach 40 Jahren mit der kompletten Innenrenovierung des Dorfmuseums begonnen, wobei die Exponate erhalten blieben. Der Bereich unter der Scheune wurde in einen landwirtschaftlichen Demonstrationsbereich + wurde zu ein abeitszentrum umgewandelt.

   Im Jahr 2023 wurde die Eingangstreppe zum Kulturhaus eingang ersetzt. Das zentrale Steinkreuz auf dem oberen Friedhof musste ebenfalls ersetzt werden.

 

 

 
Die Bürgermeister in Városlőd:
 
Die Richter:
 
Mihály Osvad 171504210
 
Josef Köller04211   
                                        
János Keller 1768
 
Joannes Fölker 1804042/1                                  Flórián Bartl , Notar 1844. und in 1851
 
 
Josef Seibert (?) 1874042/2
 
 
 
Ratsvorsitzende:    
 
Retkes István 22.10.1950 - 07.04.1953        Tremmel László stellvertretender Sekretär
 
Dezső Szekeres 08.04.1953 - 19.11.1956     Magdolna Tusák stellvertretende Sekretärin  
 
István Tomkó 01.12.1956 - 30.06.1957        Anna Kovács stellvertretende Sekretärin
 
István Veres 16.09.1957 - 11.02.1978      Frau Albert Mihályné stellvertretende Sekretärin
 
Béla Schell (1978-1980)                               Tiborné Simon (1978-1980).
                                                                       Margit Szabó stellvertretende Sekretärin
 
Sándor Újhelyi von 1980 - 1990                   Klára Fülöpné vb. Sekretärin dann Notar
 
 
 
Bürgermeister
 
 Károly József  1990 -1998
 
Aranka Károlyné Pintér 1998-2002
 
Károly József 2002 - 2006                         2007 - 2012 Dobosi Gergely Notar
 
István Csekényi  2006 - 2019                ab 2012            Dr. Renáta Ádám  Notar
 
Tamás Schell 2019 -
 
 
 
Wappen von Városlőd
 
 
    Einige Elemente des Wappens beziehen sich auf beide Perioden der Geschichte des Dorfes (vor der türkischen Besatzung und nach der Wiederbesiedlung).043 Das Wappen ist schildförmig mit einem schmalen blau-grünen Rand, der um den ganzen Rand herum verläuft.
    Es bedeutet, dass das Dorf in einem geschützten Tal liegt (das früher St. Michaels-Tal hieß), umgeben von Feldern und Wäldern, die reich an Quellen sind.
    Das Wappen ist vertikal durch einen gewellten blauen Streifen geteilt. Es stellt zum einen den Bach Torna dar, der sich durch den Ortskern schlängelt, und verweist zum anderen auf das Tal des Spessarti Aubach, aus dem einige Familien zu Beginn des 18. Jahrhunderts eingewandert sind.
   Das Wappen besteht aus 4 Feldern, wobei die Grundfarben Gelb und Violett sind. Gelb ist die Farbe des reifen Getreides, des Brotes und des Lebens, während Violett die Farbe der Morgendämmerung und des Neubeginns ist, was darauf hindeutet, dass mehrere Völker (Awaren, Slawen, Ungarn, Deutsche) ihre Siedlungen in diesem Tal auf oder in der Nähe der Ruinen früherer Siedlungen errichtet haben.
  Linkes oberes Feld. Der Teller verweist auf eine über die Landesgrenzen hinaus bekannte Majolika-Fabrik. Die beiden Fische in der Schale stehen für die Kartäusermönche, das Kloster und die dazugehörigen Fischteiche.
 Rechtes oberes Feld: eine Schreibfeder und ein Glasbläserrohr auf violettem Hintergrund. Die Schreibfeder steht für eine der wichtigsten Tätigkeiten der Kartäusermönche, das Schreiben des Kodex. Die Glasbläserröhre verweist auf die um 1715 gegründete Glashütte Pille.
   Linkes unteres Feld: Purpurner Hintergrund mit einer Pflugschar mit einem Maisstängel und fünf Getreidefischen. Zusammen weisen sie darauf hin, dass eine der Hauptbeschäftigungen unserer Vorfahren die Landwirtschaft war.
    Rechtes unteres Feld: Eichenblätter mit zwei Eicheln auf gelbem Grund. Das Dorf war früher von großen Wäldern umgeben, die es ermöglichten, Glashütten zu errichten, Holzwerkzeuge herzustellen und Schweine zu mästen. Da das Gebiet mehr aus Buchenwald besteht, erinnern die Eichenblätter an die Wälder des Spessarts, der angestammten Heimat der Bewohner, die sich hier zu Beginn des 18.

 

 Városlődi lakodalmas. / Waschludter Hochzeit.

 

1920-at írunk…
   A falubeli fiatalok mind jól ismerték egymást, egy-egy közelebbi ismeretségi körben sokszor szövődtek mély barátságok, amikből gyakran szerelem, sőt néha házasság is lett, de csak akkor, ha ezzel a szülők is egyet értettek.
   Tizennégy évesen a fiúk már a kocsmába is elmehettek táncolni. A lányok csak édesanyjuk kíséretében tehették ugyanezt. Itt adódott alkalmuk a legénynek a kiszemelt lánnyal táncolni, beszélgetni. Nyaranta vasárnap délutánonként a lányok egymásba karolva énekeltek és sétáltak végig az utcán, ekkor vehették a legények jobban szemügyre őket. Télen egy-egy nagyobb közös munka (toll-vagy kukoricafosztás) közben nyílt még alkalmuk a fiataloknak meghittebb beszélgetésekre.
   Városlődön nem volt szokás a hosszú udvarlás. Ha a szülők közel hasonló anyagi háttérrel rendelkeztek, és meg tudtak egyezni a hozományban, akkor a következő farsangon általában már meg is ülték a lakodalmat. A lányok rendszerint húsz, a fiúk huszonöt éves koruk körül házasodtak. A fiút a keresztapja kísérte el lánykérőbe, és bátorította is a fülébe súgott néhány mondattal, mert a kérő legtöbbször bizony nagyon izgult. Ha a szülők igent mondtak, csak akkor hívták be a fiatal lányt a szobába, és közölték vele a látogatás célját. Ezt követően megkérdezték tőle, hogy szeretne-e a kérő
felesége lenni. A válasz legtöbbször – nagy pirulások közepette kimondott – igen volt.

 

Az eljegyzés.

   Csütörtök volt a lánykérés napja. Pénteken volt az ún. „Kviszmahe”, vagyis a kérő szülei utánakérdeztek, és így bizonyosodtak meg róla, hogy a lánykéréskor kapott „igen” érvényben van-e. Csak ezután volt lehetősége a fiatal párnak a beszélgetésre, tervezgetésre. Szombaton délelőtt elmentek a paphoz, és „feliratkoztak” – azaz bejelentették házasodási szándékukat. Este vacsora mellett tartották meg az eljegyzést szűk családi körben. Vasárnap aztán a mise végén hirdette ki a pap az ifjú házasulandók szándékát a templomban. Ezt az örömteli bejelentést még további két vasárnapon megismételte. Csak ezután lehetett megtartani a lakodalmat, amire a pár a vendégeket személyesen hívta meg. Először a közreműködőket, vagyis a keresztszülőket keresték fel, akik kikérték, később búcsúztatták a menyasszonyt, segítették a vőlegényt, a vőfélyt, a koszorús lányokat. Ezt követően pedig – utcáról- utcára járva – a leendő násznépet hívták meg.

 

A vőlegény háza.
   Délelőtt tíz óra tájban gyülekeztek a meghívott vendégek: rokonság szerint, ki-ki a menyasszony és a vőlegény házánál. Itt, a fiús háznál gyülekeztek a helybéli rezesbanda tagjai is, akik vonós hangszereken is játszottak. A vendégeket mindkét háznál disznótorossal és borral kínálták. A férfi vendégek kalapjára egy szalaggal díszített rozmaring ágacska került, - a nők ugyanezt az imakönyvükbe tették, amit kézben vittek magukkal.

 

A menyasszony háza.
   Amikor a menyasszony házához értek, előlépett a vőlegény keresztapja, és ünnepélyesen kikérte a menyasszonyt. A szülőkhöz intézte szavait. Emlékeztette őket arra, hogy három héttel ezelőtt lányuk kezét odaígérték a vőlegénynek, aki most eljött érte a násznép kíséretében, hogy aztán együtt menjenek a templomba, ahol a frigyet Isten is megáldja. A szertartás után majd közösen a lakodalmas házhoz vonulnak.

   Ezt követően a menyasszony keresztapja mondott a lány nevében a szülőknek szóló búcsúzó szavakat. Majd emlékeztette a fiatalokat arra, hogy mondjanak köszönetet nekik, akik felnevelték és minden lehetséges jóval ellátták őket. A menyasszonyt, aki ma elhagyja a szülői házat, arra intette, hogy maradjon szülei támasza, a vőlegény is tisztelje, segítse a szüleit ezután is. A koszorú, ami most a menyasszony fejét ékesíti, legyen a közös, békés, szerencsés, örömteli élet szimbóluma, erősítse a fiatal párt jóban, rosszban. Szeressék, becsüljék egymást, a közös életükhöz pedig Isten adja majd az erőt.
   A vendégek néma csendben hallgatták ezek a szavakat, majd a zenekar halkan, ünnepélyesen eljátszott egy Mária-éneket. A menyasszony sűrű könnyhullatás közepette elbúcsúzott a családtól. Édesapja, vagy –ha ő már nem élt - a fiútestvére kézen fogva a vőlegényhez vezette, majd elindult a nászmenet: élen a zenekar, majd a menyasszony és a vőfély, utánuk a vőlegény és az első koszorúslány, mögöttük az almát vivő leányka és az ő kisfiú párja. Őket követték a gyerekek nagyság szerint párosan, majd jöttek a koszorúslányok és a vőfélyek, a kereszt-és bérmaszülők, az idősebbek rokonok, a nagyszülők, végül a két szülőpár.
   Sok nézője volt a menetnek faluszerte. Gyakran „útlezárások” is nehezítették az előrejutást, amit csak „fizetség” - 2-3 liter bor- ellenében oldottak fel.

 

A templom előtt.
   A zenészek a templom előtt megálltak, a menet orgonaszó kíséretében vonult be. Az oltár előtt a jobb oldalon foglalta el a helyét a vőlegény, baloldalt a menyasszony, mögéjük a két tanú, azaz a két keresztapa állt. Majd a rozmaringos almát vivő kislány, s a násznép is bevonult, s elfoglalta a helyét a templomban.
   Fontos szimbolikus mozzanat volt az esketés során, amikor az ifjú pár összekulcsolt jobb kezét a pap stólával átkötötte és megáldotta, s az első koszorúslány a vőlegény feje fölé rozmaringkoszorút tartott. A szertartás végén az újdonsült párral az élen a menet körüljárta az oltárt, és az ott elhelyezett tálba a násznép tagjai pénzadományt tettek, miután megcsókolták a pap kezében tartott feszületet.
   A kislány az oltárra helyezte az almát, amivel az eskető papnak köszönték meg jelképesen a közreműködést.
   A templomból kilépve –zenekari kísérettel - előbb szerelemről szóló dalokat énekeltek az ifjú párnak, majd harsogó vidám induló hangjaira indult meg a menet a lakodalmas házhoz.

 

A lakodalmas ház.
   A lakodalmas házhoz érőket meszelőkkel és seprűkkel „felfegyverkezett” asszonyok fogadták, – mondván, hogy éppen nagytakarítás folyik, ide nem jöhetnek. Rövid huzavona, játékos kérlelés után a szakácsnők utat engedtek a vendégeknek, ők maguk pedig folytatták a munkájukat a konyhában.
   Ezt a hagyományos kis közjátékot az ún. „Klikwincse” vagyis a szerencsekívánatok követték. A lakodalmas ház bejáratához érve az ifjú pár megállt, és fogadta a jókívánságokat. Legtöbben a következő mondatot mondták: „Sok szerencsét kívánok szent frigyetekhez!” Ezt követően –, ha már az édesapa nem élt - a legidősebb fiútestvér szólt a menyasszonyhoz. Emlékeztette őt arra, hogy édesanyjukat soha ne feledje, és gondoljon elhunyt édesapjukra, aki ma nagyon büszke lenne, ha látná. Majd a vőlegényhez intézte a szavait, és kérte őt, hogy mindig hűséges, jó férje legyen testvérének, s akkor Isten áldása sem fogja őket elkerülni. Fogadják be lánytestvérét családjába, aki szófogadó, jó feleség lesz.
   Ezután a zenekar rázendített, és minden jelenlévő 2-3 fordulót táncolhatott a menyasszonnyal: Először a vőlegény, majd a vőfélyek, a koszorúslányok, a kereszt- és bérmaszülők, a szülők, a többi meghívottak, legvégül pedig újra a vőlegény.
   A tánc végeztével a menyasszony és a sokadalom nő tagjai hazamentek átöltözni. A férfiak így hát maguk közt maradtak, és már el is kezdték a mulatozást.

 

Ebéd.
   Miután valamennyien visszaérkeztek, elkezdődött az ünnepi ebéd. A meghívottak gyakran hoztak magukkal tányért, evőeszközt, ha ezt korábban még nem gyűjtötték volna össze, illetve az ünnepi menühöz minden meghívott vendég – még korábban – hozzájárul azzal, amivel tudott: tyúkokkal, tojással, liszttel, lekvárral, dióval, mákkal…
Egy kis falusi parasztházban nem is volt olyan könnyű elhelyezni ennyi vendéget, hiszen 80-100 fő volt általában hivatalos a menyegzőre. Hogy mindenkinek jusson hely, mindkét szobát kiürítették, és a falak menték végig asztalokat, padokat, székeket helyeztek el.
  Az ülésrend szerint középen foglalt helyet az ifjú pár, közvetlen mellettük a keresztszülők majd a koszorúslányok, vőfélyek, nagyszülők, és egyéb meghívottak ültek. A menyasszony szülei mint házigazdák úgy foglaltak helyet, hogy mások zavarása nélkül fel tudjanak kelni az asztaltól, ha intézkedniük kellett.
Minden fogást egy „mondóka” előzött meg, amit a felszolgáló asszonyok mondtak felváltva. Az első tálat mindig minden ételből a menyasszony és a vőlegény elé tették, akik egy tányérból ettek, és ők merítettek maguknak először.
   Az első felszolgáló asszony egy üres tállal a kezében jelent meg a szobában, majd az ifjú pár előtt megbotlott, elejtette a tálat, hogy az összetörjön. Az összetört edény cserepei ugyanis szerencsét hoznak.
   Első étel volt a Jézus nevében érkező tyúkhúsleves. A felszolgáló asszony is Isten áldását kérte a párra, majd mindenkit arra biztatott, hogy lásson neki jó étvággyal az evésnek.
   A második fogás leveshús volt paradicsommártással vagy tormával. Harmadikként érkezett a káposzta a benne főtt finom disznóhússal. Ezt az ételt a menyasszony elé szalagos disznófarokkal tálalták. A káposztára már inni is kellett, ezért az egyik vőfély pohárköszöntőt mondott, amelyben éltette az ifjú párt, valamennyi vendéget, és a zenekart. Legutoljára a sültekkel teli tálak következtek, majd a kuglófot és a forgácsfánkot is az asztalra tették. Az utolsó fogás elfogyasztása közben a szakácsnő részére egy nagy merítőkanál körbehordásával pénzt gyűjtöttek. Ezt megelőzőleg zajlott ugyanis az a jelent, melyben a szakácsnő hatalmas pólyával a kézén jelent meg, az egyik tálalóasszony pedig bejelentette, hogy a konyha legfontosabb embere elégette a kezét, és orvoshoz kell mennie…

 

A menyasszony kikérése az asztaltól.
   Az ebéd végeztével - amely eltartott délután 3 óráig, vagy még tovább - az asztalok, székek kirakásával helyet csináltak a tánchoz. Az asztalbontást a menyasszony kikérése vezette be. Ez az első vőfély feladata volt. Rövid mondókájában megkérdezte a jelenlévőket, hogy is ízlett nekik ez a keresztény ebéd, s reményét fejezte ki, hogy senki sem maradt éhes. Azt kívánta, hogy bárcsak Jézus és anyja Mária is itt lehetnének, mint a kánai menyegzőn. Majd a saját eddigi feladatát is összefoglalta, hogyan is vezette a menyasszonyt a vőlegény kérésére a menyasszony házától a templomig, majd a lakodalmas házba vissza. Ezután a menyasszonyhoz fordult, és arra kérte, hogy mondjon köszönetet, Istennek, kereszt-és bérmaszüleinek, szüleinek, minden meghívott vendégnek, ételért, italért és lépjen elő a menyasszonytánchoz.

   Ekkor az első vőfély a feldíszített kalapját az asztal közepére, a menyasszony elé tette, aki azt az asztal tetején átlépte. Megszólalt a zene és a menyasszony a vőféllyel néhány fordulót táncolt, majd lekérte őt tőle a vőlegény, akivel szintén egy-két fordulót táncoltak.
Ezt követően kezdődött a mulatság. Elődeink legkedvesebb táncai a keringő és a polka – a Zeppel Polka – voltak. Tánc közben mindenki énekelt, sokan kellemesen terceltek hozzá, s vidáman kurjongattak. Egy-egy „kiadós” polka után az idősebbek a fal mellett sorakozó székekre ültek egyet szusszanni, a fiatalok kart karba fűzve körbeálltak, és felzengtek szép régi német népdalaik, de szerették a mulatós magyar nótákat is. Az este folyamán megszólalt az „Ehstandlied” is, amely a házasságról, a pár jó és rossz időben, örömben és bánatban való összetartozásáról szólt, kettejük egymás melletti kitartásról mindaddig, amíg a halál el nem választja őket egymástól.

 

Ajándékozás éjfélkor.
   Éjfélkor a zene hirtelen elhallgatott, s az egyik zenész harsány hangon bejelentette: „Az ajándékozás következik!”
   A meghívottak sorban átadták az ifjú párnak szánt ajándékokat ezzel a szöveggel: „Egy kicsi ajándékot adok nektek, Isten ajándékozzon nektek nagyobbat!” A keresztanya ajándéka az ún. keresztmama-párna, amely libatollal jól kitömött, díszes vánkos volt. A
színe a hagyományos fehér, madeirahímzéssel, csipkebetéttel díszítve, amibe kék vagy rózsaszín szalagot fűztek körbe, s a szélén a szalagot csokorba kötötték. Az áttört hímzés alá piros, vagy kék alátét került, a vánkosra a menyasszony monogramját is ráhímezték.
A bérmaanya ajándéka egy vastag anyagból készült, fekete vagy kék alapon, nyomott mintás, dupla selyemkendő és egy nagyméretű szentkép volt. Előbbivel ment a menyasszony reggel áldásra a templomba, utóbbit a házaspár ágya fölé a falra függesztették. A többi vendég legtöbbször fejkendőt ajándékozott a menyasszonynak. A vőlegény részére az erre a célra a pár elé helyezett tálba pénzt tettek. Nem volt szokás drága ajándékot adni.

 

A koszorú levétele - átöltözés.
  Az ajándékozás után a lakodalmai vendégek előtt került sor a menyasszony koszorújának levétele. Előtte a bérma- vagy keresztanya a következőket mondta: „Lekerül a nagy tisztességet jelentő koszorú most a menyasszony fejéről. Ettől fogva az asszony és férje egy pár. Ezt ők sose feledjék, hiszen az egész násznép előtt esküvel fogadtak egymásnak hűséget. Ez a kötelék közöttük egészen a sírig tart, sőt még azon túl is, hiszen Isten országában is újra együtt lesznek.”
   Majd a kereszt- és bérmaanyák a menyasszonnyal elvonultak egy másik helyiségbe, és ott menyecskeruhába öltöztették át. Az új asszony fejére hátrakötött, bordó alapon kígyózó mintájú fejkendő, a mellényére a fejkendőhöz hasonló anyagú és mintájú vállkendő került.

   A menyasszony távolléte alatt újra behozták az asztalokat, és vacsorához terítettek. Különféle sültek, hurka, olajos krumplisaláta, kalács, kuglóf, forgácsfánk kerültek az asztalokra. Ezeken kívül más sütemény nem szerepelt a régi lakodalmak „étlapján”.
   Amikor a menyasszony menyecskeruhában visszatért az ünneplő sokadalomba, nagy ovációval fogadták, felharsant a zene, mindenki megpörgette egy fordulóra, a jókedv magasra hágott. Azután a vacsora következett, majd tánc, dal, mulatozás reggelig.

 

A második nap 

   Az ún. előáldással kezdődött. Amikor reggel mindenki hazatért aludni, a menyasszony még nem követte új férjét. Bérmaanyja kísérte el őt a reggeli misére, amelynek végén az oltárhoz térdeplő újasszonyt a pap imák kíséretében áldotta meg. Az áldás után a bérmaanya elkísérte őt férje házához, és ezt követően már az új pár is nyugovóra térhetett.
   A háziak elvárták, hogy a második napon valamennyi vendég megjelenjék ebédre a lakodalmas háznál. Rendszerint borleves kuglóffal, savanyúkáposzta disznóhússal, főtt tyúkhús tormával, forgácsfánk, szerepelt a kínálatban. A zenét ezen a napon egyetlen, jól játszó harmonikás szolgáltatta.
   Ebéd után a második nap fő eseménye következett: az új menyecskét „bemutatták” a faluban. A fiatal párral az élen, csoportosan összekarolva, harmonikakíséret mellett kurjongatva vonult a menet az utcákon. Minden kocsmába betértek. (A régi időkben 6 kocsma volt a faluban!) Daloltak, táncolták, fogyasztottak is keveset, aztán folytatták útjukat az utcára gyűlt nagyszámú nézősereg között a következő ivó felé. Egyéb látványosságról is gondoskodtak: a menetet kísérte az ún. „Hansel und Gretel”. Két bábut (férfi és nő) felöltöztettek, sokszor az ifjú párhoz hasonlóan, s egy kocsikerékre erősítették őket egymással szemben „összefogódzva”. A kereket egy tengellyel a rúd végére erősítették, a rúd másik végét lovaskocsi után kötötték. A két bábu a kerékkel együtt forgott: hol az egyik, hol a másik volt fenn, ami szórakoztató látványt nyújtott. A kocsira legények ültek literes üvegekkel a kezükben, s az utcán a jó ismerősöket jó szívvel kínálgatták, tréfálkoztak, kurjongattak.
   Mire minden kocsmát végiglátogattak, s már az egész falu láthatta az új menyecskét, addigra besötétedett, s a vidám menet visszatért a lakodalmas házba. Itt vacsorával várták a vendégeket, akik a sétától, az élményektől, kipirult arccal jóízűen ettek-ittak, s hangos kacagások közepette tárgyalták a délután történteket. Vacsora után nótázással, tánccal, játékokkal szórakoztak. Sokféle lakodalmas játékuk, táncuk volt, mint pl.: a párnatánc, a tükörtánc, és a sodrófatánc.
   Ezen az éjszakán váratlan vendégek is érkeztek: éjfél körül egy álarcos, jelmezes pár jelent meg a háznál. Tánc közben „rontottak be” a vendégek közé. Ők is táncra perdültek, miközben minden szem rájuk szegeződött, azt találgatva, vajon kik lehetnek. A jelmezüknek megfelelő cselekedeteikkel, játékkal szórakoztatták a lakodalmas népet, de úgy, hogy vagy végig némák maradtak, vagy elváltoztatták a hangjukat. Ha jól játszották szerepüket, szívesen látták őket 1-2 óra hosszat is, sőt étellel, itallal is megvendégelték a jelmezeseket, akik újra felpezsdítették a hangulatot. Majd amilyen titokzatosan érkeztek, olyan váratlanul el is köszöntek, és gyorsan távoztak.

A harmadik nap

   Délben újra egybegyűlt a lakodalmas nép. Aki nem jött, mert álmos vagy fáradt volt, azt az otthonából kicibálva tragacsra vagy létrára kötözve szállították a lakodalmas házhoz nagy kacagások és tréfák közepette. A harmadik napon szórakoztak mindig a legjobban. Folytatódtak a lakodalmas játékok is, mint pl.: a keresztpolka, a kovácstánc. Ebben a játékban egy kis dalocska is elhangzott a következő tartalommal:
   „A kovács, a kovács nála a kalapács, mert ha nem lenne nála kalapács, nem is volna a kovács. Kilenc az háromszor három, megtalálom én a párom.”
   A dalt egyszer-kétszer megismételték, majd folytatták a körtáncot. A sort a cipésztánc zárta. A táncokat tréfák, anekdoták követték, ezután énekelgettek hosszan, szépen kedvükre. Virradatkor újra és újra felharsant a „Jetzt ke ma nimme ham, Jetzt ke ma nimme ham.”. – vagyis a „Most már innen sosem megyünk haza…” Végül egy kiadós utolsó tánc következett, amikor a fiatalok, az idősek mind együtt táncoltak. Ezután a vendégek egyike – gyakran az első vőfély - mindenki nevében köszönetet mondott a szíves vendéglátásért, a remek szórakozásért, s az ifjú párnak ismételten sok boldogságot
kívánt. Majd mindenki egyénenként kézfogással, öleléssel elköszönt a háziaktól. Végül a fiatalok közrefogták az új asszonyt és férjét és dalolva kísérték őket harmonikaszó mellett a menyasszony új otthonába, a vőlegény házába.
   Ezzel véget ért a három napos lakodalom. Faluszerte sokat beszéltek még a menyegzőről, egészen a következőig…

 

Koppányi István gyűjtése alapján a forgatókönyvet készítette: Eich Mária 2015.


Forrás:
Koppányi István: Városlőd története 1991.

Közzétéve Eich Mária szíves közlése alapján.

 

 

 Waschludter Hochzeit. / Lang, lang ist's her.

 

Wir schreiben 1920.
  Die Mädchen und Jungen im Dorf haben sich gut gekannt, oft haben sich aus einem Freundeskries die Jugendlichen verliebt und sich verheiratet, wenn die Eltern damit einverstanden waren. Mit 14 Jahren durfte man schon ins Wirtshaus gehen wo die meisten Tanzveranstaltungen stattgefunden haben, die Mädchen natürlich nur in der Begleitung der Mutter. Hier hat man sich das Mädchen aussuchen, mit ihr sprechen und tanzen können. Im Sommer war es oft der Fall, dass die Mädchen Arm in Arm auf der Straße spazieren gegangen sind und dabei gesungen haben, im Winter – beim Maisabkörnen oder beim Federschleißen hat sich eine Möglichkeit ergeben mit der Ausgesuchten mal zu plaudern.

   In Waschludt war es nicht typisch lange einem Mädchen den Hof zu machen – wenn die Eltern den gleichen finanziellen Stand hatten und sich über die Ausstaffierung einigen konnten, hatte man schon am nächsten Fasching die Hochzeit gefeiert. Die Mädchen waren in der Regel 20, die jungen Männer so um 25 Jahren. Der Pate hat den Jungen ins Haus des Mädchens begleitet um ihre Hand anzuhalten. Wenn die Eltern Ja gesagt haben, hat man erst das Mädchen ins Zimmer gerufen und ihr mitgeteilt warum die Gäste gekommen sind auch fest vorgeschrieben. In der Mitte das junge Paar, neben ihnen die Pateneltern, dann die Kranzjungen, Kranzmädchen, Großeltern und die übrigen Gäste. Die Eltern hatten ständig zu tun, also sie haben dementsprechend an einem Tisch an der Tür Platz genommen. Vor allen Gängen wurde ein passender Spruch gesagt.

   Die Verlobung war am Donnerstag. Am Freitag war das sog. „Kwismache” („Gewissmachen“) – man hat sich vergewissert, dass alles noch so wie besprochen ist. Da hatte das junge Paar eine Möglichkeit sich etwas länger zu unterhalten. Samstag Vormittag sind sie zum Pfarrer gegangen und haben sich einschreiben lassen – also dem Pfarrer die Nachricht gebracht, dass sie heiraten wollen. Samstag Abend war dann die offizielle Verlobung im engen Familienkreis – mit einem Festessen. Am Sonntag hat man zum ersten Mal am Ende des Gottesdienstes der Dorfgemeinschaft mitgeteilt dass 2 junge Leute heiraten. Das musste man noch an 2 Sonntagen wiederholen, nur dann war die Hochzeit möglich. Die Gäste hat das junge Paar persönlich zur Hochzeit eingeladen – zuerst die Paten-und Firmpateneltern, dann die anderen von Straße zu Straße.

Am Haus des Bräutigams.

 Um 10 Uhr haben sich die Gäste im Haus des Bräutigams und der Braut versammelt, wohin auch die Kapelle – die „Spielleit“ – gekommen sind. In beiden Häusern hat man die Gäste mit einer Schlachtplatte empfangen – Brat-und Fleisch bzw. Blutwurst und Wein hat man angeboten. Einen Rosmarinzweig haben die Männer auf den Hut, die Frauen ins Gebetbuch bekommen. Der Hochzeitszug hat sich wie folg ausgestellt: Kapelle, Bräutigam und Bittmann, die Freunde des Bräutigams und die anderen Gäste.

Am Haus der Braut.

   Als der Zug vor dem Haus der Braut angekommen war, ist der Bittmann vorgetreten und hat die Braut mit einem Spruch verlangt. Darauffolgend ist der Beistand - der Pate der Braut hervorgetreten und hat sich im Namen der Braut verabschiedet. Die Gäste haben still zugehört, die Kapelle hat ein Marienlied gespielt. Die Braut hat sich von ihrer Familie – unter vielen Tränen verabschiedet. Ihr Vater oder älteste Bruder hat sie dann an der Hand genommen und sie zum Bräutigam geführt. Der Hochzeitszug hatte im Dorf viele Zuschauer – man hat sogar Wegsperren unterwegs aufgebaut, den Weg hat man nur freigegeben wenn man dafür mit 2-3 Liter Wein - bezahlt hat.

Vor der Kirche.

 Die „Speilleit“ sind vor der Kirche stehengeblieben, der Hochzeitszug ist unter Orgelmusik in die Kirche gezogen. Vor dem Altar rechts hat der Bräutigam, links die Braut – hinter ihnen die Zeugen, also die zwei Paten gestanden. Dann das Rosmarinapfel tragende Mädchen, zum Schluss die Hochzeitsgäste. Während der Trauung hat das erste Kranzmädchen einen Rosmarinkranz über den Kopf des Bräutigams gehalten. Nach der Trauung ist der ganze Hochzeitszug um den Altar gezogen – an der Spitze schon das frisch vermählte Paar. Die Hochzeitsgäste haben einen kleineren Betrag der Kirche geschnekt bzw. auch der Rosmarinapfel wurde dem Pfarrer geschenkt. Als alle aus der Kirche getreten sind hat man unter der Begleitung der Kapelle Lieder über die Liebe dem jungen Paar gesungen anschließend hat die Kapelle frische, lustige Märsche gespielt. Diese haben den Hochzeitszug bis zum Hochzeitshaus begleitet.

 

Hochzeitshaus.
   Es war oft das Elternhaus der Braut – Frauen haben auf die Hochzeitsgäste schon vor dem Haus gewartet – mit Besen, Eimern, sie putzten, weißten und behaupteten dass hier keine Hochzeit gehalten wird, hier ist Großputz angesagt. Nach einem kleinen Hin-und Her hat man den Weg dann doch freigegeben.

   Das junge Paar hat sich zum Eingang des Hauses gestellt die guten Wünsche empfangen. Darauf folgend – wenn der Vater nicht mehr lebte, hatte der älteste Bruder seine Worte an die Braut gerichtet. Die Kapelle hat angefangen dann zu spielen und alle haben mit der Braut 2-3 Runden getanzt. Es gab eine bestimmte Reihenfolge: Zuerst der Bräutigam, dann die Kranzjungen, die Kranzmädchen, die Tauf- und Firmeltern, Eltern und die übrigen Gäste und zum Schluss wieder der Bräutigam. Danach sind die Braut und die Frauen nach Hause um sich umzuziehen. Die Männer haben solange im Haus schon gefeiert.

 

Mittagessen.
   Alle haben sich beeilt – damit das Mittagessen rechtzeitig anfangen konnte. Oft hat man auch Teller, Besteck, Gläser von Zuhause mitgenommen. Zum Kochen hat man fast alles ins Hochzeitshaus gebracht - wer was hatte. Hühner, Eier, Mehl, Marmelade… Es war gar nicht so einfach in so einem kleinen Bauernhaus alle Gäste - 80-100 – unterzubringen. Damit alle Platz hatten, hat man die Zimmer leergeräumt – Tische und Stühle, Bänke reingestellt damit alle bequem das 2-3 Stunden dauernde Mittagessen zu sich nehmen konnten. Die Sitzordnung war auch fest vorgeschrieben. In der Mitte das junge Paar, neben ihnen die Pateneltern, dann die Kranzjungen, Kranzmädchen, Großeltern und die übrigen Gäste. Die Eltern hatten ständig zu tun, also sie haben dementsprechend an einem Tisch an der Tür Platz genommen. Vor allen Gängen wurde ein passender Spruch gesagt.

Das Menü bestand aus:
 Hühnersuppe, Suppenfleisch mit Tomatensouce, Kraut und Fleisch – mit einem geschmückten Schweineschwanz – Braten mit Kartoffelsalat und Gugelhupf und „geralte Krape“. Auf das Kraut musste man schon trinken. Nach dem letzten Gang ist die Köchin mit einer Helferin herumgegangen – sie hätte ihre Hand verbrannt, also man sollte in die große Suppenkelle etwas spenden.

Abverlangen vom Tisch.

   Nach dem Mittagessen – das bis 3 Uhr oder noch länger gedauerthat, hat man die Tische, Stühle herausgetragen, damit man genug Platz zum Tanzen hatte. Der erste Schritt war - dass der Brautführer einen kleinen Spruch sagte, dann legte er seinen Hut auf den Tisch vor die Braut, die auf dem Tisch über seinen Hut schritt. Schon spielte die Kapelle und sie tanzten paar Runden. Der Bräutigam abverlangte seine Braut und nach ein- zwei Runden sind die ganzen Hochzeitsgäste in die Mitte und tanzten mit. Die Lieblingstänze waren Walzer und Polka. Nach einem längeren Tanz setzten sich die älteren, die jüngeren standen im Halbkreis Arm in Arm und sangen mehrstimmig ihre schönen deutschen Lieder. Vor Mitternacht erklang auch das sog. Ehstandlied.

Schenken um Mitternacht.

   Um Mitternacht wurde plötzlich die Musik unterbrochen und ein Musiker hat ganz laut gerufen: „Kschenk kewe!“ (Geschenk geben!)Der Reihe nach hat man die Geschenke dem jungen Paar mit dem folgenden Spruch übergeben: „Ich schenk ájh a klanes kschenk, te liewe Kott soll ájh a kreszes kewe!“ (Ich schenk‘ euch ein kleines Geschenk, der liebe Gott soll euch ein größeres schenken.)Die Geschenke waren meistens ein Kopftuch oder für den Bräutigam etwas Kleingeld. Große Geschenke waren nicht üblich.
   Die Patin hat ein verziertes Kopfkissen – mit ganz viel Gänsefeder gefüllt - geschenkt, das immer mit Stickerei, Bändern und Spitze verschönert wurde. Das Monogramm der Braut hat man auch darauf gestickt. Die Firmpatin hatte ein schwarzes oder dunkelblaues Kopftuch aus Seide geschenkt und ein großes Bild mit einem Heiligen, das über das Ehebett des Paares kam.

Kranz abnehmen - Umziehen.

   Nach dem Schenken hat man noch vor den Hochzeitsgästen den Kranz der Braut von ihrem Haupt genommen. Das war die Aufgabe der Patin und der Firmpatin. Sie hatte dazu einen Spruch gesagt. Danach sind sie in einen anderen Raum gegangen, wo sie die Braut umgezogen hat d. h. so wie es sich zu einer jungen verheirateten Frau gehört. Ein bordeaux-rotes, gemustertes Kopftuch, und ein ähnliches Schultertuch hat sie angezogen.
   Als die Braut zurückkam, hat man sie mit großem Applaus empfangen, die Musik hat gespielt, alle haben mit ihr eine Runde getanzt. Danach wurde das Abendessen aufgetischt und bis früh am Morgen hat man getanzt, gesungen, gefeiert.

 

Der zweite Tag.


   Vorsegen:

   Früh am Morgen ist die Braut mit ihrer Firmpaten in die Kirche gegangen und hat an dem Frühgottesdienst teilgenommen um sich den sog. Vorsegen zu holen. Danach hat die Firmpatin die junge Frau zu ihrem Mann nach Hause begleitet und nur dann durfte auch sie sich einen kurzen Schlaf gönnen.

   Die Hausleute haben es erwartet, dass alle auch am zweiten Tag erscheinen. Man hat mit einem guten Mittagessen gestartet, da sin der Regel aus Sauerkraut mit Fleisch, gekochtem Hühnerfleisch mit Meerrettich, Weinsuppe mit Gugelhupf bestand.
   An dem Tag hat nur ein Harmonika-Spieler für gute Musik und Stimmung gesorgt.

   Nach dem Mittagessen war die Hauptattraktion des Tages – die Vorführung der jungen Ehefrau im Dorf an der Reihe. Der Zug hat sich aufgestellt – an der Spitze das junge Paar – Arm in Arm sind sie durch das Dorf spaziert, unter Harmonika Begleitung haben sie gesungen. Sie sind in alle Wirtshäuser eingekehrt, dort auch getanzt. Den Zug hat auch das Paar „ Hänsel und Gretel” begleitet. Das war ein Wagenrad, das zu einem geschmückten Pferdewagen befestigt war. Auf dem Rad hat man 2 Figuren -eine Frau und einen Mann gestellt, die sich so wie der Wagen gefahren ist, sich gedreht haben. Auf dem Wagen haben junge Männer gesessen mit Weinflaschen ausgerüstet, sie haben unterwegs allen davon Wein angeboten. Sie haben laut geschrien, witzige Sprüche losgelassen.

    Nach dem sie alle Wirtshäuser besuchten, sind sie ins Hochzeitshaus zurück wo sie mit Abendessen, Singen, Tanzen die Zeit vertrieben.
   Sie habe auch viele Hochzeitsspiele gespielt, wie zum Beispiel den Kissentanz, den Spiegeltanz und 
den Nudelwalkertanz.
   In dieser Nacht ist auch ein maskiertes, verkleidetes Paar erschienen – sie haben sich unter die Hochzeitsgäste gemischt, getanzt, Witze gemacht, damit auch die Stimmung noch gesteigert wird. Nach 1-2 Stunden sind sie dann gegangen.

Der dritte Tag.

   Am dritten Tag hat man sich wieder im Hochzeitshaus versammelt. Der zu müde war und nicht mehr kommen wollte, den hat man mit einem Mistwagen abgeholt. An dem Tag haben sich die Hochzeitsgäste am besten gefühlt, das war der lustigste Tag. Man hat auch die Hochzeitsspiele weiter gespielt, wie zum Beispiel die Kreuzpolka, den Schmidetanz, und den Schustertanz. Nach dem Singen, Tanzen, wenn es schon langsam hell wurde ist immer wieder das Lied Jetzt ke ma nimme ham, Jetzt ke ma nimme ham….” erklungen. (Jetzt gehen wir nicht mehr heim, jetzt gehen wir nicht mehr heim…)Nach einem schönen langen ausgiebigen Tanz – an dem Alt und Jung teilgenommen hat, hat sich der Brautführer im Namen aller Gäste für die Gastfreundschaft bedankt, dem jungen Paar alles Gute gewünscht und mit einer Umarmung und einem Händedruck hat man sich verabschiedet. Die jungen Leute haben das junge Paar umgeben und sie zum Haus des Bräutigams begleitet, das das neue Zuhause der Braut sein wird.

Quelle:
Koppányi István: Városlőd története 1991.


Das Drehbuch wurde von Maria Eich 2015 angefertigt.

Veröffentlicht mit freundlicher Genehmigung von Mária Eich.

 

Városlőd története. / Régi Városlődi Parasztkonyha.

 

Dr. Franz Roth

Die alte Waschludter Bauernküche. A könyv megjelent 2004-ben 500 példányban.

 

   Sajnos a Városlődi dialektusban megírt részek digitálisan nem, csak a könyvben maradtak fenn. Pótlásával később próbálkozunk.....és a végén egy kis dialektus.

 

Előszó

   Eredetileg csak a régi városlődi parasztkonyha receptjeinek gyűjtését és archiválását terveztem. Nem célom, hogy a számtalan szakácskönyvnek egy újat hozzátegyek, vagy azokkal tartalomban és felépítésben versenybe szálljak. A receptek gyűjtése során, az a gondolat is kezdett foglalkoztatni, hogy ezeknek a recepteknek szellemi oldala is van. Ezek a falunk 250 éves történetének egy részét tükrözik. Ezért megkíséreltem, a receptek leírása mellett, elődeink életkörülményeinek egy kis részét is, a felejtéstől megmenteni. Ezért a receptek közlése mellett, elődeink életterét, az ételek készítésének és fogyasztásának helyeit is próbáltam megmutatni. Ezen cél érdekében, a lakásviszonyokat több képpel mutattam be. Ebből kifolyólag a munka 6 fejezetből áll: geográfiai fekvés, életkörülmények, lakásviszonyok, konyhareceptek, a bemutatott konyha és háztáji eszközök leírása és a városlődi német tájszólás szótára. Ezen hozzácsatolt fejezetek által a könyv, egy, a szakácskönyveknél megszokott felépítéstől még jobban - egy városlődi néprajzi munka irányába - távolodott.

   Azzal, hogy az egyes receptek, a magyar nyelv mellett, városlődi német dialektusban is le vannak írva, az eltelt 250 év szakácsnőinek: az anyáinknak, nagymamáinknak és dédanyáinknak állit tisztelettel emléket. A könyv őnekik és a Városlődön élt őseinknek legyen ajánlva. Mivel a magyar szöveg a német szöveg fordításából ered, kérem a kedves olvasókat, a magyar szövegben előforduló „görbeségeket" szíveskedjenek elnézni.

   Mindazoknak a városlődi asszonyoknak, akik a receptek gyűjtésében segítségemre voltak, ezennel is hálás köszönet. A konyhareceptek olyan formában lettek felírva, amelyen „főzni tudó asszonyok" egymással cserélik és meg is főzhetők. Mivel egyes asszonyok közülük nem kívánják, hogy nevükkel is megemlékezzek, ezt mindegyiknél el szeretném hagyni.

Városlőd, 2003 december                                                                            Dr. Roth Ferenc

 

1.

Városlőd a Bakonyban

   Városlőd a Bakonynak egy É-tól D-felé húzódó völgyében, egy természeti adottságokban gazdag, gyönyörű környezetben fekszik. Városlődről első ízben 1240-ből létezik feljegyzés. A régi település a 16. és 17. században, a 150 éves török uralom alatt kihalt. A mostani falut a 18. században német telepesek népesítették be. Az új lakóknak, többnyire parasztoknak, több évtizedeken át tartó, nehéz munkába került, míg az elvadult természettől egy kenyeret adó részt kiszakítottak.

   A városlődi határban nagyon sok verejték hullott, míg a mai, termőfölddel, legelőkkel, erdőkkel, patakok és forrásokkal, dombokkal és völgyekkel megragadó panoráma kialakult. A falunak több természeti csapást is át kellett vészelnie: tífusz, kolera, tűzvészek. Nagy emberáldozatot követelt a két világháború (125 elesett katona) és a falu bombázása 1945. március 28-án (mely 43 civil áldozatot követelt).

   A falu lakóinak több évtizedeken át nagy éhínségekkel is meg kellett küzdeni. Így az ú. n. esti vakság is nagyon el volt terjedve. Az emberek / persze azon okból is, hogy a családtagok száma többször 8-10 és több főből is állt / rosszul voltak táplálva. Ha ezzel a háttérrel, az e könyvben megadott receptekre tekintünk, úgy gondoljuk, hogy elődeink nem is éltek olyan rosszul. Egy egészen más következtetésre jutunk, ha az egyes ételeknél elhagyjuk a húst és kis adagokra gondolunk, mely a valóságnak inkább megfelelhetett. De az itt leírt ételek hús nélkül is jó ízűek, bizonyára jól is ízlettek.

   Falunk lakossága a 19./20. századforduló körül érte el a legnagyobb létszámot (2200), csaknem tiszta német származású lakosokkal.

   A nagy kivándorlási hullám a tengeren túlra, a 19. század végétől a 2. világháborúig (500), a két világháború és a 1945. márciusi bombázás áldozatai (168), a 90 lakos menekülése a front elöl és 450 lakós kényszer-kitelepítése a 2. világháború után, valamint a Szlovákiából származó magyarok (522 fő) betelepítése miatt, a német származású lakósok aránya a felére csökkent.

  Városlődön 1735 óta van iskolai tanítás, és 1895 óta működik az óvoda. Jelenleg működik a faluban német kisebbségi önkormányzat, aktív Német Nemzetiségi Kultúregyesülete egy elismerten jó és kitüntetett vegyes karral, valamint egy tánccsoporttal. 1988-ban nyílt meg a Német Nemzetiségi Falumúzeum. Az óvodában és az iskolában újra tanítanak németül.

2.

Őseink hétköznapjai

   Elődeink nyelve (dialektus) és szokásai, melyek a 18. évszázadból erednek, a második világháború végéig megmaradtak az eredeti formájukban. Városlődön azonban egyes szokások a magyar és az osztrák kultúrából is át lettek véve. A nyári időszakban a mezei munka foglalta el a lakósokat. A téli időben a fiatalok elmentek a fonóba, viccelni, énekelni, és történteket mesélni. Itt adta át az egyik generáció a másiknak a szokásokat és a kultúrát. A fiatalok a szociális állásuk szerint (gazdagok, szegények, iparosok, napszámosok), baráti köröket alakítottak és közösen töltötték szabad idejüket. A 2. világháborúig a lágy nyári estéken fiuk-lányok összekarolva az utcákat sétálták végig, vagy egy lámpát álltak körbe és német illetve magyar dalokat énekeltek.

   A baráti körök, melyeknek 20-nál is több tagjai lehetett, már röviden az iskolaidő után alakultak és többségükben egy életen át tartottak. Az öregebbek (házasok) a hosszú téli estéken a szomszédságba mentek beszélgetni, vagy a szomszédok látogattak hozzájuk. A férfiak általában kártyáztak, az asszonyok a fonószéket vitték magukkal vagy varrtak. Közben a falu újdonságai, valamint a bajok és gondok lettek megbeszélve. Szóba került, milyen párok vannak alakulóban és melyek fognak farsangkor megházasodni. Nyári időben az elvégzett napi munka után szívesen kiültek a ház előtti padra és a szomszédokkal vagy a járókelőkkel pletykáltak.

 A falu lakosaira jellemző volt az éneklési és zenélő kedv. Sok házban jöttek össze daloláshoz, zenéléshez, főleg a téli időszakban. Fúvós hangszerek mellett hegedűvel, cimbalommal és klarinéttel is játszottak. A 2. világháborúig a faluban két zenekar volt. Játszottak különböző táncrendezvényeken, templomi és világi ünnepeken és lakodalmakon, a környéken és egészen a Balatonig. Egy városlődi zenekar Horthy Miklós kormányzó előtt is játszott.

   A 2. világháború végéig nagyon szűkek voltak a lakásviszonyok. Több udvarban 2-3 ház is állt. Régebben minden ház szalmatetővel volt fedve. Volt bennük egy úgy nevezett szabad kéményes konyha és a szobák döngölt agyagpadlóval rendelkeztek. A konyhában és a lakó/háló szobában sporherd állt. A szobák berendezési tárgyaihoz - szekrény, láda, asztal sarokpaddal és felette szentképekkel - tartoztak.

  Egy pár ilyen régi típusú ház még található a faluban és néhányat műemléknek minősítettek. A 80-as években egy ilyen házban nyílt meg a Német Nemzetiségi Tájház. Az épület belseje, a szobák, a berendezések, úgy lettek megtartva, ahogyan a Noe-család utoljára használta. Így egy tipikus városlődi lakóházat mutat be, amilyenben a Városlődiek a 2. világháború végéig éltek. Az udvar felső részén itt is látunk egy második házat.

   A lakosság, 1948-ig egy pár kivétellel, római katolikus vallású volt. Így a falusi élet messzemenően a katolikus vallás és az egyházi ünnepekhez igazodott. Nagy egyházi események közé tartoztak: karácsony, újév, farsang, nagyböjt, húsvét, pünkösd és a nagy templom meg az alsó falusi kápolna búcsúja. A szokásnak megfelelően a kisebb egyházi ünnepek is meg lettek tartva. Esküvőt majdnem kizárólag csak farsangkor lehetett rendezni. Az adventi, illetve nagyböjti időben, nem lehetett bálokat rendezni. Az egyes kisebb-nagyobb ünnepekhez, a nagyböjti és adventi időkhöz, részben terjedelmes előírások léteztek: mit kell tenni, mit lehet enni és mit nem.

Ehhez két példa:

   1. Áldozó csütörtökön a templom harangjai Rómába repültek és nagyszombaton,  a feltámadási  körmenetre jöttek vissza. Közben a faluban fiukból álló csoportok a harangozás helyett kerepeltek. Végigjárták az utcákat és felmondták a verseiket a reggeli-,  déli-,  és  esti  imához, valamint    a misékre emlékeztettek. Nagypéntek kivételével a Kálvárián minden pénteken háromkor harangoztak. Az ottani harangot az első világháború folyamán beolvasztották.

   2.  Nagycsütörtöktől Nagypéntekre asszonyok az éjjelen át a kálváriahegy kápolnájában a szent sírnál virradtak, énekeltek és imádkoztak. Virradatféle, úgy 3 körül már jöttek férfiak is. Nagypénteken a Kálváriahegy egész nap néppel volt tele. Délután négykor átmentek a templomba. Ott is volt egy Szentsír, melyen a Szentség volt felállítva. Ennél a sírnál megint az éjjelen át virrasztottak, énekeltek, imádkoztak. Szombaton este a templom körül volt a feltámadási körmenet. Húsvét vasárnap reggelén, már úgy ½ 5-5 óra körül, a virradat előtt, némán (nem szabadott senkivel szót váltani),   a  kálvária  hegyre   mentek  a   hívők.  

   Útközben  a kálváriához az emberek a falusi  kútnál vagy a kálvária pataknál megmosták az arcukat. Ezen a napon a hívők, az első kápolnától a stációkon keresztül a kápolnáig ima és éneklés közben, térden mentek fel. Húsvét vasárnapján napkelte előtt, ill. amíg az ember nem volt a kálvárián, nem szabadott a házban tüzet gyújtani. Vasárnap délután 3-kor a templomban litánia volt. A templom ez alkalommal is tömve volt hívőkkel. A babona is nagyon elterjed volt. Pl. Szent estén a házigazda egy halom szénát készített az udvarra. Ezt az éjféli miséről otthon marad családtag, éjfélkor az istálló jószágainak szórta be. Olyan hiedelem is létezett, hogy Szent estén éjjel 12 órakor az állatok egymással beszélni tudtak. Férjhez menni akaró lányok Szent estén titokban egy edény vizet állítottak az udvarra. Éjfélkor megnézték   milyen   alakú   jégkristályok   keletkeztek   rajta. Ezeknek a formájából próbáltak a jövendőjük foglalkozására következtetni.

   Városlődön egyszer egy évben nagyvásár is volt. A sátorokban mindenféle háztartási cikkeket és ruhaneműt árultak.  Egy időben szarvasmarha és disznóvásárt is tartottak.

Most látogassuk meg őseinket a lakásukban.

3.

Lakásviszonyok

Nappali

   Mindenkinek, aki egy ilyen szobasarok légkörét már tapasztalta, annak ez egy a hazához fűződő emléket jelent. Ilyen szobasarkot a sarokpaddal, az asztallal és a szentképekkel a falon, minden házban meg lehetett találni. Ez a hely valójában oltár volt, mert 250 év német családi élet játszódott le körülötte. Őseink itt ettek, itt hangzottak el az asztali imák. Itt kártyáztak, malmoztak vagy más játékot játszottak. A gyerekek itt végezték el házi feladataikat. Itt varrtak, foltoztak és más házi munkákat végeztek: tollat fosztottak, diót törtek, babot tisztítottak. Itt beszélték meg, ki kivel lenne jó házastárs. Mindez a petróleum pislogó lámpa fénye mellett történt.

   Ezek a szobasarkok az elmúlt 250 év minden generációjáról sokat tudnának mesélni. Ha a padon lehunyt szemmel ülnénk, bizonyára hallhatnánk meséjüket.

   Ezek a sarkok, oltárok, spirituális fókuszok, a szellem és a lélek kis hazái. Korábban az emberek, minden korszakban és minden kultúrában, a saját otthonukban teremtettek maguknak ilyen oltárokat, melyek vonzzák az embert, melyeken megnyugodni, gondolkodni, talán egy imát elmondani, valakire, kit az ember szeret, gondolni lehet. Manapság, csak ritkán talál az ember az otthonokban ilyen szent helyek, oltárok, nyomaira. Pedig mi, mai emberek, ezekre a pihenésre, gondolkodásra, nyugalomra hívogató helyekre jobban rá szorulnánk, mint valaha. Elődeink életéből ezeket az oltárokat is meg kellene őriznünk. Ezen helyeknek nem kellene úgy kinéznie, mint ez a szobasarok, csak ugyanolyan spirituális hatást gyakoroljanak ránk.

   A nappali szoba, mely egyben hálószoba is volt, berendezési tárgyai: ágyak egy szekrény, egy láda, és egy fiókos szekrény tartoztak. Ettől a szobaberendezéstől nem igen volt eltérés. A család nagyságától függően persze több-kevesebb ágy, illetve nagyobb-kisebb asztal állt rendelkezésre. Az ágyak -valamivel szélesebbek voltak, mint a mai ágyak, mert legtöbbször személynek adtak nyughelyet. A bölcsőt is az állandó szoba-berendezésekhez kell sorolnunk. Miután a saját gyerekek (4-6-8 is) ebből a korból kinőttek, már kellett a hely az unokáknak és dédunokáknak is, kik sokszor szintén e házban nőttek fel. A 20. század elején, és még előtte, az asztal körül olyan faszékek álltak, mint amilyet az ágy előtt látunk.

   Egy ilyen sarok is szolgálhat a lelkünk megnyugvásához, hozzájárulhat ahhoz, hogy a lelkünk egyensúlyban maradjon. Különösen abban az időben, amikor még szabad kéményes konyhák voltak, a hidegebb időszakban ezeken a tűzhelyeken, a szobában, főztek. Ezzel a tűzhellyel fűtötték télen a szobát. Jól el lehet képzelni, hogy milyen élvezettel vágyódtak őseink télen, az elvégzett munka után, a tűzhely melletti székekre ülni, és egy kicsit bóbiskolni. A nappali szobának, mint a más helységeknek is (szép szoba, ahol az is volt), döngölt agyagpadlója volt. A padlóminták vízzel készültek. Egy pohárba, vagy kisebb fazékba egy lukat vertek és az abból kifolyó vízzel mintákat rajzoltak a padlóra. Különösen vasár- és ünnepnapokon lettek a szobák így díszítve.

  

A konyha

   Az ételeket nyáron a konyhában, télen pedig a szobában főzték, készítették. A nappali / hálószobában erre a célra mindig állt egy tűzhely, 1-2 sütővel. A konyha rendszeres berendezéseihez tartoztak: a kemence, a tűzhely, egy a sütőket magában foglaló felépítménnyel, az üstház, egy úgynevezett vízes pad és a szekrény egy polcféle felépítménnyel a tányéroknak. A dísztányérok és más, nagyobb konyhaszereket általában a falra akasztottak. A kemencében egyszerre 6-10 nagy kenyeret lehetett sütni. A nyers tésztát a háziasszonyok előző nap este kovásszal megdagasztották, egy nagy teknőben. Az üstöt disznóöléskor, lekvár főzéshez és disznóeledel készítéséhez használták.

   A kemencének, a tűzhelynek és az üstháznak egymáshoz való elrendezése változó volt. Régen a konyha a kémény felé nyitott volt, emiatt télen hideg és huzatos volt. A nyílt kéményben egy akasztófa lógott. Disznóölés után, erre lett a sonka, kolbász, szalonna füstüléshez akasztva. A vízpadon általában két vödör víz állott, mely az udvari kútból, a községi kútból, vagy a szomszédságból lett hozva. A vizes vödrök mellett általában egy bögre állt, mellyel főzéshez vagy iváshoz merítettek vizet. Bögre helyett merőkanál is használatos volt.

Miután a konyhát is megismertük a konyhareceptekre fordíthatjuk figyelmünket.

 

4.

A régi városlődi parasztkonyha

Konyhareceptek

   Mivel az ételek elkészítési módja, az őseink emelkedő életszínvonalával természetesen egy ütemben változott, „a régi városlődi parasztkonyha" elnevezés, a receptek túlnyomó részén csak a receptek alapjára érvényes. Az ételek nyersanyagai régen csupán a saját termésekből adódtak. Ebből kifolyóan az, hogy az ember mit főzött, az évszakoktól is függött. Az életszínvonal emelkedésével mindjobban lehetővé vált a nyersanyagok ésfűszerek vásárlása, melyekkel az ételek ízletesebbé váltak. Variációk azáltal is léteztek, hogy majdnem minden konyhában egy kicsit másképp főztek, léteztek receptváltozatok. Mivel a konyharecepteket a mai világban is megfőzhetőnek, és ízletesnek akartam bemutatni, nem volt szándékomban a recepteket a régi, talán egy 100 évvel ezelőtti módra lebontani.

   Mindenesetre a receptek magja, talán nagyon kevés kivétellel a régi, jó, városlődi parasztkonyhából ered. A konyhareceptek olyan formában lettek felírva, amelyen „főzni tudó asszonyok" egymással cserélik és meg is főzhetők. Mivel nem is volt szándékom a már megjelent számtalan szakácskönyvhöz egy újat hozzátenni, illetve azokkal versenybe szállni, az ételek leképzése, akarattal, az újabb szakácskönyvekben szokásos, az ételek kinézetétől a figyelmet inkább elterelő dekorációk nélkül történt.

   Régen a sok lakodalomas főzést, sütést, egy megbízott tapasztalt "szakácsnő" vezette, a rokon és szomszédasszonyok segítettek. Ez álltalában egy hétig is eltartott. Ilyenkor adódott lehetőség praktikákat, fortélyokat ellesni/tanulni. Pl. még 2005-körül, ha 60 év feletti asszonyok péntek reggel összefutottak, szinte biztos hogy mindenkinél bableves és valamilyen kelttészta (fahélyascsiga, túrósbatyu, lekvárosbukta) volt ebédre.(Szerk.)

 

 Recept fejezetek

Mennyiség Menge

Levesek, egytálételek
Suppen, Eintöpfe

19

Krumpliból készült ételek
Zuspeisen mit Kartoffeln

10

Nem krumplis ételek
Zuspeisen ohne Kartoffeln

17

Köretek
Beilagen

5

Saláták
Salate

5

Lisztből készült ételek
Speisen aus Mehl

8

Sült tészták
Backwaren

16

Tartósítás
Konservierung

7

 

 

Levesek, egytálételek

Babgulyás

Bohnegulasch

Bableves

Bohne Suppe

Borleves

Wái Suppe

Cukorborsó leves

Erwes Suppe

Daragombóc leves

Grießknéhl Suppe

Gombaleves

Schwämme Suppe

Gulyásleves

Gulasch Suppe

Húsleves

Rindsuppe

Krumplileves

Ågschmelzti Krumpensuppe

Paprikás krumpli

Påprikakrumpen

Paradicsomleves

Pärdais Suppe

Raguleves
(csirke vagy sertés)

Åi'mach Suppe

Rántott leves

Åibrénn Suppe

Reszelt-tészta leves

Riwl Suppe

Rétesleves

Struhlsuppe

Tejfeles krumplileves

Weißi Krumpensuppe

Tejleves

Milchsuppe

Tyúkhúsleves

Hinkl Suppe

Zöldbableves

Griene Bohne Suppe

 

 

Babgulyás

Úgy készítjük, mint a babfőzeléket. Külön készítünk pörköltet és a végén a kettőt összekeverjük. Ebbe is fokhagymás rántás kerül.

Bableves

Éjjelen át a babot beáztatjuk. Tűzre tesszük és egy félórás főzés után a vizet leöntjük, és friss vízzel főzzük tovább. Teszünk bele sót. Amikor a bab majdnem megfőtt, zöldséget teszünk bele. Ha a bab és a zöldség puha, berántjuk, és csipetkét szórunk bele. Ha akarunk, keverhetünk bele tejfelt is. A rántásba fokhagymát is teszünk. Lehet belefőzni füstölt húst vagy kolbászt, de akkor már a babgulyás felé haladunk.

Borleves

1 liter jó fehérbort egy fél liter vízbe öntünk. Teszünk bele 4-5 szem szegfűszeget, egy kis darab fahéjat és felfőzzük. Levesszük a tűzről és megszűrjük. Jól habosra összekeverünk 4 egész tojást, 6-7 evőkanál kristálycukorral és belekeverjük a még meleg levesbe. Visszatesszük a tűzre és állandó keverés mellett, felfőzzük. Levesszük a tűzről és többszöri átburogatással, egyik edényből a másikba, kb. 3-4 percig, kicsit lehűtjük. Ezután belekeverünk még 1 pohár tejfelt és még egy pár percig tovább burogatjuk.

A borlevest hidegen tálaljuk. Kalácsot adunk hozzá. Régen divat volt, hogy lakodalmakon éjjel 12 kor adták a borlevest kuglóffal vagy kaláccsal. Régen, mikor még szokás volt komatálat vinni, ha valakinek kisbabája született, nem hiányzott róla a borleves.

Cukorborsó leves

30-40 deka cukorborsót, 2-3 kanál olajban vagy zsírban, 20-30 deka vegyes zöldséggel és kevés sóval megpárolunk. Amikor megpuhult, piros paprikával és egy evőkanál liszttel meghintjük, vízzel felöntjük és felfőzzük. Apróra vágott zöld petrezselyemmel ízesítjük. Aprótésztát főzünk bele.

Daragombóc leves

Daragombócot húsleveshez vagy zöldségleveshez készítünk. 1 egész tojást, fél evőkanál zsírt, egy csipet sót, 5-6 evőkanál búzadarát, egy tányérban jól összekeverünk és 2-3 órát állni hagyjuk. Kanállal dió nagyságú gombócokat formálunk, és a forró levesbe tesszük. Amikor a felszínre jönnek a gombócok, egyet kettévágunk. Ha átfőtt, kész a levesünk.

 

Gombaleves

20-25 deka gombát megmosunk, jó apróra vágjuk és 2 kanál olajon vagy zsíron megpároljuk. Sót, borsot, apró karikákra vágott zöldséget és sárgarépát teszünk bele. Ha zsírjára sült, piros paprikát szórunk rá és csontlevessel vagy vízzel, felengedjük. Zöldség zöldjével ízesítjük. Egy kevés tésztát is főzünk bele.

Gulyásleves

Egy nagy fej hagymát 2-3 evőkanál olajban megpárolunk. Piros paprikát keverünk bele, beleteszünk 30 deka apró kockákra vágott marhahúst vagy disznóhúst, 20 deka vegyes zöldséget, megsózzuk, és vízzel felengedjük. Tetszés szerint köménymagot és egy körömnyi babérlevelet is tehetünk bele. Amikor a hús majdnem puha, 50 deka krumplit kockára vágunk, és a levesbe tesszük. Nyáron cseresznyepaprikát és egy paradicsomot is tehetünk bele.

Húsleves

Disznóöléskor a karajt nyersen szokták hagyni, és a padlásra lett felakasztva. Ebből lett mindig húsleveshez levágva. A leveshúst utána tormával, vagy paradicsommártással ették meg. A húst zöldséggel, sárgarépával, borssal, szegfűszeggel, és egy egész hagymával főzzük, A hagyma héja sárga szint ad a levesnek. Nyáron főzhetünk bele zöldpaprikát meg paradicsomot is. A húslevest 3-4 óra hosszat kell főzni. Ha a hús és a zöldség puha, a levest leszűrjük a zöldséget újra beletesszük és finom metélt tésztát vagy daragombócot főzünk bele.

Hamis húsleves

A házakban legtöbbször volt tyúkzsír. Zsíros tyúkoknál kivágták a hájat és kiengedték a zsírt. Ebben, vagy disznózsírban megdinsztelünk zöldséget, és vízzel felengedjük. A leves sárgás is lesz. Daragombócot főzünk bele.

Krumplileves

3 kanál olajban egy hagymát megpirítunk, teszünk bele piros paprikát, és vízzel felengedjük. Teszünk a levesbe egy-két gyökér zöldséget, sárgarépát és kevés sót. Amikor a zöldség megpuhult, hozzáadjuk a kockára vágott krumplit, és tovább főzzük. A zöldségnek sokkal több idő kell, mire megpuhul, ezért a krumplit később tesszük bele.

Paprikás krumpli

Egy hagymát jól megdinsztelünk, piros paprikát szórunk rá és összekeverjük. A krumplit hosszú szeletekre vágjuk és hozzákeverjük a hagymához. Egy kicsit megsózzuk és nagyon kevés vízzel, felengedjük. Olyan változata is van, hogy nokedlit tesznek bele. De tejfellel is finom.

Paradicsomleves

2 evőkanál olajból és egy kanál lisztből világos rántást készítünk. 1 liter vízzel felengedjük, hozzáöntünk egy fél liter paradicsomlét és felfőzzük. Ízlés szerint cukrot tehetünk bele. Főzhetünk bele tésztát vagy rizst.

Raguleves

Hozzávalók 4-5 személynek: Egy kisebb fej hagymát 2-3 evőkanál olajban megpárolunk, piros paprikát szórunk rá és beletesszük a 30-40 deka feldarabolt szárnyas aprólékot. Megsózzuk, beleteszünk 20-30 deka apró darabokra vágott vegyes zöldséget, és puhára pároljuk. Másfél dl tejfelt és egy evőkanál lisztet csomómentesre összekeverünk és ráöntjük a puhára párolt húsra, elkeverjük és felöntjük vízzel, úgy, hogy 2-3 liter levest kapjunk. Apró nokedlit szaggatunk bele.

Rántott leves

1 kanál liszt, fokhagyma, hagyma, paprika, tojás, sült krumpli, pirított kenyér, fél kanál olaj, só. A lisztet kevés zsírban vagy olajban megpirítjuk (amilyen sötétre szeretjük), ha akarunk, egy kis fokhagymát, vagy rendes hagymát teszünk bele, de okvetlenül köménymagot meg piros paprikát. Meleg vízzel felengedjük. Változatok: Ehetjük sült krumplival (beledarabolni is lehet). Ráönthetjük kockákra vágott pirított kenyérre, vagy azt úgy esszük hozzá. A levesbe engedhetünk egy egész tojást. A tojást megkeverhetjük és finom sugárban erős keverés közben, belekeverjük a levesbe. Rizst is főzhetünk a levesbe.

Reszelt-tészta leves

Mint a tejlevesnél, reszelt tésztát készítünk. 2 kanál olajban megpárolunk 1 szál zöldséget és egy szál sárgarépát. Amikor majdnem megpuhult, beleaprítjuk a reszelt tésztát, de vigyázzunk, hogy szép világos maradjon. Sót, piros paprikát és apróra vágott zöldség zöldjét, szórunk a levesbe. 1,5-2 liter vízzel felengedjük és felfőzzük. A leves még finomabb, ha esetleg valamilyen ételhez hámozott krumplit főztünk és annak levével engedjük fel.

 

Változat:

Ha hámozott krumplit főztünk és csak a krumplit dolgozzuk tovább fel, akkor a krumpli levéből készíthetünk jó levest. Megdinsztelünk egy hagymát, piros paprikát teszünk rá és a krumpli levével, felengedjük. Teszünk bele karikára vágott zöldséget és sárgarépát, majd puhára főzzük. Egy serpenyőben, olajban pirított reszelt tésztát teszünk bele.

 

Rétes leves

Készítünk közönséges rétestésztát és kihúzzuk. 5-6 tojásból két tojássárgáját félreteszünk és a maradékot habbá verjük. Ehhez keverünk egy kevés grízt, cukrot meg tejfelt, a kihózott rétesre kenjük és összesodorjuk. Egy fazékban kevés vizet forralunk, a rétest kisebb darabokra szétnyomkodjuk és a forrásban levő vízbe tesszük. Csak annyi vizet használjunk amennyit a rétes főzés közben felvesz. Egy másik fazékban tejet forralunk fel. Ebbe a két felvert tojássárgáját, kevés (1-2 kanál) lisztet, cukrot és vaníliacukrot keverünk és felforraljuk. Ebbe a tejbe tesszük a kifőtt, feldarabolt rétest.

Tejfeles krumplileves

50 deka krumplit meghámozunk, kockára vágjuk, és sós vízben megfőzzük. Teszünk bele 1 szál zöldséget, 1 szál sárgarépát, zöldség és zelleri zöldjét és egy babérlevelet. Amikor minden megpuhult, 2 deka zsírból és 2 deka lisztből világos rántást készítünk. A rántásba egy kis hagymát is darabolhatunk. Ha kész, felengedjük és a levesbe öntjük. Egy maroknyi tésztát is főzhetünk bele (eperlevelet vagy kis kockát). Tálalás előtt belekeverünk egy pohár tejfelt. 

Tejleves

1 liter tejbe öntünk egy fél liter vizet, megsózzuk, felforraljuk és jó keményre gyúrt reszelt tésztát, vagy apró kockát főzünk bele. A reszelt tésztához 1 egész tojáshoz adunk 10 deka lisztet, jó kemény tészát gyúrunk és lereszeljük. Jó, ha a tésztát előző nap készítjük. 

Tyúkhúsleves

5 személy részére. Egy fél tyúkot beteszünk egy 5 literes fazékba, felöntjük: hideg vízzel és adunk bele: zöldséget, sárgarépát, egy jó szelet zellert és zöldjét, 10 szem egész borsot, 2-3 szem szegfűborsot, sót és kb. 4 órát takaréklángon főzzük. Csak nagyon lassan főjön, nehogy zavaros legyen. Leszűrjük és vékony cérnametélttel tálaljuk

 

Zöldbableves

Úgy készül,  mint a cukorborsóleves csak a zöldséggel való párolásnál egy gerezd fokhagymát is teszünk hozzá.

 

Krumpliból készült ételek

Káposztás bugyelláris

Krautschlappe

Krumpli főzelék

Krumpensbrie

Krumplinudli

Spitzbuwe, Schubnuhl

Krumplis gánica

Krumpensflutte

Krumplis smarni

Krumpensriwl

Krumplis tészta

Grånådiermarsch

Paradicsomos krumpli

Pårdaiskrumpen

Resztelt krumpli

Geréstete Krumpen

Tócsi

Krumpenståtsch

Tört krumpli
(lásd a köreteknél)

Krumpensterz
(s. bei Beilagen)

 

Káposztás bugyelláris

A krumplit héjában megfőzzük (egy 4-tagu családnak egy 3 literes fazékban egy sor krumpli). A főt-krumplit megpucoljuk, krumplinyomón áttörjük, egy pohár (kb. 30 Deka) liszttel és egykét tojással és egy kis sóval összegyúrjuk. A tésztát kisodorjuk (3-4 mm-re). A káposztát lereszeljük, egy kisebb fej hagymával és egy kanál zsírral megdinszteljük és megsózzuk. A kihűlt káposztát a szeletekre vágott tésztára tesszük, összehajtjuk és megsütjük. Ha az egyik fele megbarnult megfordítjuk és a másik oldalát is barnára, sütjük.

Pl. Bablevessel ehetjük. A bugyellárisba káposzta helyett lehet lekvárt vagy szilvát is tölteni. A szilvából kivesszük a magot és egy kevés fahéjjós cukrot teszünk helyébe.

Krumpli főzelék

A krumplit apró kockákra vágjuk. Fazékba tesszük. Teszünk bele babérlevelet és egy kis sót. Ha megfőtt, berántjuk és egy kis paprikát teszünk bele. Ha sok a víz, akkor a berántás előtt leveszünk róla. Tejfölt meg egy pici lisztet keverünk bele, ha úgy szeretjük. Sült kolbászt, szalonnát, fasírtot, pörköltet ehetünk hozzá. Más módon: A krumplit kockára vágjuk, felöntjük vízzel, úgy hogy ellepje. Teszünk bele 2-3 babérlevelet, sót, egy nagy fokhagymát apróra vágva. Mikor a krumpli puha, 2-3 evőkanál lisztből rántást készítünk, teszünk bele kevés piros paprikát, felengedjük, beleöntjük a krumpliba és felfőzzük. Tejfelt is tehetünk bele. Ehetünk hozzá sült szalonnát vagy tükörtojást.

 Krumplis nudli

Krumplit főzünk, meghámozunk és még melegen egy krumplinyomón áttörjük. A kihűlt krumplihoz 20-30 dkg lisztet, sót, és 2 tojást keverünk és összegyúrjuk. Itt is a lisztet csak a hideg krumplihoz szabad adni.

A tésztából 5-6 szeletet készítünk, melyekből ujjnyi vastagságú rudakat sodrunk. Késsel nudlikat vágunk belőle és kézzel megsodorjuk. Forró vízben főzzük ki. Lehet cukrot, prézlit vagy mákot rászórni.

Krumplis gánica

A meghámozott és összedarabolt krumplit sós vízben megfőzzük. A vizet leöntjük és a krumplit a krumplinyomón átnyomjuk. Hozzáteszünk kb.20 Deka lisztet. Bő zsírban sok (3-4) hagymát megdinsztelünk. A hagymás zsírból a krumpli tetejére teszünk és belenyomjuk. Ha ez kész, egy kanállal egy zsíros tepsibe szaggatjuk, a tetejét a hagymás zsírral meglocsoljuk és sütőbe tesszük. Ha az egyik oldala megsült meg kell forgatni. Zöldséglevest daragaluskával és krumplis gánicát savanyúsággal főzhetünk.

Krumplis smarni

Krumplit főzünk, meghámozzuk és lereszeljük. 20-30 dkg lisztet és sót adunk hozzá, fakanállal keverjük és jól megaprítjuk. Betesszük egy tepsibe, olajjal meglocsoljuk és megsütjük. Többször kivesszük és megkeverjük, ropogós legyen. Lehet hozzá enni aszalt szilvát, aludttejet, kompótot stb. (dzsemmel, baracklekvárral, cukorral).

 

Krumplis tészta

Egy fej hagymát megdinsztelünk és kevés piros paprikát keverünk bele. A nyers, kockára vágott krumplit hozzáadjuk, sózzuk és víz nélkül, fedő alatt pároljuk. Van aki főt krumplival készíti, de akkor a krumpli ereje elment. Ha a krumpli megpuhult, kifőzzük a kockatésztát, és a krumplival összekeverjük. Ha a vízbe, melyben a tésztát főzzük, egy kis kanál olajt teszünk, akkor nem ragad össze a tészta.

Paradicsomos krumpli

50 deka krumplit héjában megfőzünk. 3 evőkanál olajból és 2 evőkanál lisztből rántást készítünk és 2 dl vízzel felengedjük. Öntünk bele 7 dl paradicsomlevet, sót és ízlés szerint (4-5 evőkanál) cukrot, majd felfőzzük. A meghámozott krumplit karikákra vágjuk és beletesszük. Esetleg adunk még hozzá vizet, hogy egy 2 literes lábos teli legyen. Ha van maradék leveshúsunk, azt is beletehetjük, de hús nélkül is jó.

Resztelt krumpli

Egy fej hagymát egy kanál zsírban megdinsztelünk. Teszünk bele kis szeletekre darabolt főtt-krumplit, egy kis sót és összekeverjük. A tűzhelyre tesszük és megpirítjuk. Közben többször megkeverjük. Húshoz esszük, de tejjel is finom.

Tócsi

Nyers krumplit lehámozunk és lereszeljük. Hozzá adunk 5-6 evőkanál lisztet és ízlés szerint sót. Van aki tojást is tesz bele. Belekeverünk egy fél pohár tejfelt, hogy a krumpli ne barnuljon meg. Kiadós leves mellé esszük. Lehet serpenyőben, vagy tepsiben sütni. A tócsi vastagságát tetszés szerint választhatjuk. Van aki a sütés előtt hagymát, vagy almát is hozzá kever.

 

Nem krumplis ételek

Babfőzelék

Dicke Bohne

Babos káposzta

Bohneritsche

Csirkepaprikás

Hinklpáprikasch

Gombapaprikás

Schwámmepáprikasch

Húsos káposzta

Metzelkraut, Kraut mit Fleisch

Kelkáposzta főzelék

Sießes Kraut

Paradicsomos káposzta

Párdaiskraut

Párolt káposzta

Gedienstetes Kraut

Pörkölt

Pörköt

Savanyú gomba

Saure Schwämme

Savanyú tojás

Saure Aar

Sóska

Sauerrámpel

Spenót

Spinat

Sültek
(liba, kacsa, stb.)

Gebrotenes
(Gáns, Ente usw.)

Szárított zöldbåbfőzelék

Gedierte Bohne-Gemies

Tökfőzelék

Kirwes Gemies

Zöldbabfőzelék

Griene Bohne

Babfőzelék

Úgy készítjük, mint a bablevest. Annyi vizet teszünk, hogy a babot ellepje. Babérlevelet teszünk, bele meg berántjuk. Lehet krumplit is belefőzni. Ha szeretjük, keverhetünk bele tejfelt is. Ecetet is szokás belekeverni, de aki úgy szereti inkább a tányérba teszi. Fasírtot, sült szalonnát, kolbászt vagy pörköltet eszünk hozzá. Ebbe is fokhagymás rántás kerül.

Babos káposzta

Amikor húsos káposztát főzünk és a hús elfogyott - de ha kevés marad benne, annál jobb - külön edényben főzünk 5 maréknyi fehér babot. Amikor a bab már jól puha, hozzáöntjük a maradék káposztához. 2 kanál liszttel és kevés zsiradékkal rántást készítünk, teszünk bele 2-3 gerezd fokhagymát, majd felengedjük. Beleöntjük az összekevert babos káposztába és felfőzzük.

Csirkepaprikás

3 evőkanál olajban megpárolunk egy közepes fej hagymát. Amikor üvegesre sült, megszórjuk piros paprikával, teszünk bele egy összedarabolt kisebb csirkét, és 5-10 percig pároljuk és felengedjük kb. fél liter vízzel. Teszünk bele kevés őrölt borsot, sót 2-2 szál zöldséget és sárgarépát, majd puhára főzzük. Amikor megpuhult, apró galuskát szaggatunk bele. Végül 1 pohár tejfelt, 1 kanál liszttel simára keverünk, a levesbe öntjük és felfőzzük.

De lehet így is:

1 kg csirkét feldarabolunk. 2 kanál olajban vagy 3 deka zsírban gyengén megfonnyasztunk 1 fej hagymát, megszórjuk piros paprikával és beletesszük a darabolt csirkét. Teszünk bele egy kis sót és őrölt borsot és pároljuk, míg a levére sül. Adunk bele egy kis vizet és vigyázunk, nehogy túl pároljuk. 1 dl tejfölben kanál lisztet keverünk, ráöntjük a csirkére és felfőzzük. Galuskával tálaljuk

Gombapaprikás

Fél kg gomba, 2 evőkanál olaj vagy 3 deka zsír, 2 dl tejföl, 1 fej hagyma, piros paprika, só.

Az apróra vágott hagymát a zsiradékkal gyengén megpároljuk, megszórjuk piros paprikával, hozzáadjuk a szeletelt gombát, megsózzuk. Tehetünk bele még kis őrölt borsot. Addig pároljuk, míg zsírjára sül. Elkeverjük a tejföllel és felfőzzük. Galuskát vagy rizst adunk hozzá.

Húsos káposzta

Hordós káposztát kissé kinyomkodunk, közzé tesszük a besózott húst - jó a nyukla (dagadó) vagy oldalas - és puhára főzzük. Tört krumplit eszünk hozzá.

A Friss hús helyett füstölt oldalast, vagy füstölt csülköt is tehetünk.

Kelkáposzta főzelék

1 kg kelkáposztát felaprítunk, megmossuk, és sós vízbe tesszük. Teszünk még bele 30 deka kockára vágott burgonyát, kis köménymagot, piros paprikát és megfőzzük. Ha puha, 2 kanál olajból és két kanál lisztből, világos rántást készítünk. Piros paprikával és fokhagymával fűszerezzük. Ezzel berántjuk a káposztát és felfőzzük.

 

Paradicsomos káposzta

Az összevágott káposztát egy fazékba tesszük és engedünk rá vizet. Beleteszünk egy kis sót és babérlevelet, esetleg még egy kis köménymagot is. Darabokra vágott húst teszünk bele és megdinszteljük. Egy jó kanál liszttel és egy kevés paprikával készítünk hozzá rántást. Belekeverünk egy kevés cukrot és a paradicsomot (egy közepes dobozzal).

Más módon:

Disznócsülköt vagy farkot külön megfőzünk, mert több idő kell neki, mint a káposztának. 3-4 kanál lisztből sovány rántást készítünk. Mikor szép világosra pirult, a hús levével felengedjük. Teszünk bele 3 kis doboz vagy 7 dl. Paradicsomlét. Amikor felfőtt, beletesszük az összeszelt káposztát és a húst. Kevés sót teszünk bele, aki szereti, 4-5 kocka cukrot. Kb. 1 órát főzzük.

Párolt káposzta

1 kg fehér káposztát felszeletelünk és besózunk, és 1 óra után kinyomkodjuk a levet. 3 evőkanál olajban vagy 5 deka zsírban, 1 fej hagymát megfonnyasztunk. Belekeverjük a káposztát, egy kis kanál ecetet, egy kis cukrot, és egy kis köménymagot adunk hozzá és a saját levében puhára pároljuk.

Pörkölt

60-80 deka húst megtisztítunk, megmosunk, és kockára vágunk. Egy fej hagymát karikára vágunk és 5 deka zsírban üvegesre sütünk, megszórjuk paprikával, hozzátesszük a húst és egy pár percig sütjük. Hozzáadunk annyi vizet, hogy a húst éppen ellepje, és fedő alatt pároljuk, míg puha lesz. Ha a vizet elfőtte, még pótoljuk, míg a hús puha nem lesz. Sertés és borjúhúsnál kevesebb vízre van szükség. A párolás vége felé adunk hozzá zöldpaprikát (télen paprikalekvárt) meg paradicsomot.

Savanyú gomba

30-40 deka száraz gombát leforrázunk és 2-3 percet állni hagyjuk. Leöntjük róla a vizet és még kétszer hideg vízzel megmossuk és leszűrjük. Fazékban annyi vizet öntünk rá, hogy jól ellepje, teszünk bele 1-2 babérlevelet, megsózzuk és megfőzzük.

Közben 3 evőkanál olajból és 2 evőkanál lisztből világos rántást készítünk, teszünk bele piros paprikát, kevés vízzel felengedjük, hozzáöntjük a megfőtt gombához és felfőzzük. Belekeverünk 2 dl tejfelt.

Ezt  főleg  böjtkor  szokták  enni.  Krumplis   gánicával  vagy krumplisgombóccal tálaljuk. A savanyú gombát a 76-ig oldalon a krumplis gánicánál láthatjuk.

Savanyú tojás

3 evőkanál olajból és egy evőkanál lisztből világos rántást készítünk, teszünk bele piros paprikát és keverés közben kb. 7-8 dl vízzel felengedjük. Megsózzuk és felfőzzük. 2 tojást jól felkeverünk és állandó keverés közben hozzáadjuk a rántáshoz. Takarékra tesszük a lángot. Hozzáadunk egy mokkás kanálnyi ecetet. Ahány személynek főzzük, annyi egész tojást ütünk most bele, de már nem keverjük, hogy a tojások egyben maradjanak. Tejfelt is tehetünk bele, de a nélkül is nagyon finom. Főleg böjtkor szokták enni. Ezt is krumplis gombóccal vagy zsemlyegombóccal tálaljuk. 

Sóska

50 deka sóskát 2 kanál olajon addig párolunk, míg egészen szétfő. 1 Kanál liszttel meghintjük, és tejjel felengedjük. Ízlés szerint sózunk. Kis tejfelt is tehetünk bele. Burgonyapürét vagy krumpligombócot adunk mellé.

Spenót

1 kg spenótot megmosunk, forró, sós vízbe dobjuk, 10 percig főzzük, leszűrjük, ledaráljuk, vagy késsel deszkán aprítjuk.

2 kanál olajból vagy 5 deka zsírból világos rántást készítünk fokhagymával. Tejjel felengedjük, beletesszük a spenótot és megfőzzük. 1 Zsemlyét tejben áztatunk, és szétmorzsálva belekeverjük a spenótba. Ez sűrít és jó ízt ad neki.

 

Sültek

 

Liba, kacsa, csirke, tyúk, nyúl

Tyúkot nem szoktak sütni, csak csirkét. A tyúkot megfőzték levesnek és a húsát vagy paradicsommártással ették, vagy másképp dolgozták fel. Az is előfordult, hogy pl. lakodalomnál, ha valaki nem szerette a paradicsommártást, a megfőtt tyúkot felébe vágták, különböző fűszerekkel megszórták, kis leveszsiradékot tettek rá és megsütötték.

A megpucolt csirkét jól besózni és megsütni. Erre nem szoktak fokhagymát tenni, de a kacsa meg libasütésnél jó ízt ad, ha megtűzdeljük fokhagymával.

Késsel kis lyukakat vágunk és beledugjuk a megpucolt fokhagyma darabokat. Lehet zsemlyével és a májukkal egy töltelékkeveréket készíteni és a bőr és hús közé tölteni. Ha a kacsa vagy liba belsejét is töltjük a hús inkább nyersízű marad. A nyúlhúst is megtűzdeljük fokhagymával. Mivel ez inkább száraz hús, sütés előtt befedjük nagyon vékony szalonna szeletekkel. Más húsokat is besózunk, és fokhagymával tűzdeljük.

Szárított zöldbabfőzelék

3 maréknyi szárított zöldbabot 2-3 cm-es darabokra törünk és előző nap este leforrázzuk. Ebben a vízben másnapig állni hagyjuk. Főzés előtt a vizet leöntjük, hideg vizet öntünk rá, megsózzuk és kb. 1 órát főzzük. 3 krumplit apró kockára vágunk és hozzáadjuk. Amikor a krumpli megpuhult, fokhagymás rántást készítünk és berántjuk. Főtt, füstölt oldalassal nagyon finom.

Tökfőzelék

Másfél kg spárgatököt nagyobb darabokra vágunk, meghámozunk és a belsejét kanállal kiszedjük, legyaluljuk és gyengén megsózzuk.

2 evőkanál olaj, vagy 3 dkg zsírban 1 fej hagymát aprítunk, megfonnyasztjuk, piros paprikát teszünk bele. A tököt gyengén kinyomkodjuk, a hagymára tesszük és kevés vizet öntünk rá. Teszünk bele 1 kanál ecetet és kis kaprot. Ha megfőtt, 2 dl tejfölt, 1 kanál liszttel elkeverünk, a tökre öntjük és felfőzzük. Tört burgonyát adunk hozzá.

Zöldbabfőzelék

1 kg zöldbabot szálkáitól megtisztítunk, feldaraboljuk, megmossuk és 1 liter sós vízben főzzük.

4 deka lisztből és 4 deka zsírból világos rántást készítünk és teszünk bele egy gerezd fokhagymát és piros paprikát. Ezzel a puhára főtt babot berántjuk. Tehetünk bele 30 deka kockára vágott burgonyát és tejfelt is.

 

Köretek

Galuska

Nockel

Hagymás tört krumpli

Zwiefl-Quetschkrumpen

Sós krumpli

Salzkrumpen

Tört krumpli

Krumpensterz

Zsemlyegombóc

Sémlknehl

 

Galuska

50 deka liszt, 2 egész tojás, 1 teás kanál só és annyi víz, hogy a tészta sem túl lágy, sem túl kemény legyen. Ha könnyű tésztát akarunk, akkor közvetlen a kifőzés előtt keverjük össze, mert állás közben a tészta keményedik.

Forró, sós vízbe, vizezett, lyukacsos galuskaszaggatóba téve fakanállal átszaggatjuk a tésztát. Akkor van készen, ha a tészta feljön a víz tetejére. Leszűrjük, hideg vízzel leöntjük, és forró zsírba tesszük. 

Hagymás tört krumpli

80 deka krumplit héjában megfőzünk.

Egy apróra vágott, nagy fej hagymát 3-4 evőkanál olajban sárgára pirítunk. Teszünk bele piros paprikát, sózzuk, belereszeljük a meghámozott krumplit, és jól megforgatjuk.

Sós krumpli

70-80 deka krumplit meghámozunk, kockára vágunk, sós vízben megfőzzük, és a vizet leöntjük. Tálalásig letakarva hagyjuk. Tálaláskor az ételek zsiradékjából gyengén meglocsoljuk és megszórjuk apróra vágott zöldpetrezselyemmel.

Tört krumpli

1  kg krumplit meghámozunk, darabokra vágjuk, sós vízben megfőzzük, és leöntjük a vizet. 3 kanál zsiradékból rántást készítünk, kevés tejjel felengedjük és a krumplit benne simává összetörjük. Tejjel szokás enni.

Másik változata:

Ugyanúgy megfőzzük a krumplit. 10 Deka vajba és egy fél pohár tejfelben simára törjük. Ez a változat nagyon jó, pl. sült májhoz.

Zsemlyegombóc

3 szikkadt zsemlye, 3 evőkanál olaj vagy zsír, 40 deka liszt, 2 egész tojás, 1-2 db reszelt főtt krumpli.

A szikkadt zsemlyét kockára vágjuk, és a zsiradékban megpirítjuk, utána 1 dl tejjel meglocsoljuk.

40 deka lisztből, tojással, egy csipet sóval, főt krumplival és vízzel, gyenge galuska tésztát készítünk. Hozzákeverjük a kockára vágott, pirított zsemlyét és forró sós vízbe vizes kanállal gombócokat formáltunk és kifőzzük. Mártásos húshoz adjuk.

 

Saláták

Babsaláta

Bohnesalat

Krumplissaláta

Krumpensalat

Káposztasaláta

Krautsalat

Fejessaláta

Kopfsalat

Uborkasaláta

Umurkesalat

 

Babsaláta

50 deka színes babot sós vízben megfőzünk, és a levet leöntjük. 1-2 kanál ecettel és 2 dl vízzel levet készítünk. Tehetünk rá kis fokhagymát, vagy hagymát. Szórhatunk rá piros paprikát. Locsolhatunk rá 2 kanál olajt vagy egy kis tejfölt is.

Krumplis saláta

1 kg krumplit héjában megfőzünk, meghámozunk, és karikára vágunk. 2 kanál ecettel, 2 kanál olajjal, kis sóval, kis vízzel és apróra vágott hagymával levet készítünk. Szórhatunk rá piros paprikát. 1-2 főtt tojást is karikázhatunk a tetejére.

Káposzta saláta

1 kg fehér káposztát vékonyra szelünk, enyhén besózzuk és 1 -2 órát állni hagyjuk. Utána kicsit kinyomkodjuk. 1-2 kanál ecettel, egy kis vízzel, és egy kanál cukorral levet készítünk. 1 hagymát és egy zöldpaprikát karikázunk rá, és köménymaggal ízesítjük. 

 

Fejessaláta

2 fej salátát megmosunk és félbe vagy negyedbe vágjuk. 2 kanál ecettel, 1 kanál cukorral, egy kis vízzel és egy kis sóval levet készítünk. Étkezés előtt beleforgatjuk a salátát. 

Uborkasaláta

80 deka uborkát megmosunk, meghámozunk, legyalulunk, és gyengén besózunk. Egy fél óra után kinyomkodjuk. 2 kanál ecettel, 2 kanál cukorral és egy kis vízzel levet készítünk. Beleaprítunk fokhagymát, piros paprikát és őrölt borsot szórunk rá. Tejfölt locsolunk a tetejére.

 

Tésztafélék

Barátfüle

Lekwardatschkel

Dara sterc

Grießsterz

Kifőtt tészták

Mehlspeisen

Lisztes sterc

Mehlsterz

Mákos sterc

Måheflutte

Szilvásgombóc

Kwetscheknehl

Szilvásgombóc
Feri módra

Kwetscheknehl
nach art von Feri

Tejbedara

Grießbrei

 

Barátfüle

Fél kiló lisztbe teszünk 1-2 tojást, egy kis sót és kisodorjuk. Ha a sót elfelejtettük, a kifőző vízbe is tehetjük. A kisodort tésztát felére összehajtjuk, ott egy kicsit megnyomkodjuk, hogy látszódjon a fele határa, és megint felhajtjuk. Most kanállal teszünk szép sorrendbe lekvárpúpokat, míg a tészta fele megtelt. Most megint összehajtjuk. Látjuk a púpok helyét, úgyhogy ezek közt összenyomkodjuk a tésztát és utána derelyevágóval szétvágjuk. Ugyanúgy készíthetjük túróval is. A végén kifőzzük. (lsd. a képeket a 135-ig oldalon)

Dara sterc

A grízt cukros tejben egy kis sóval áztatjuk, hogy felduzzadjon.

Egy  lábosba  zsírt  vagy  olajt  teszünk,   és   a  duzzad  grízt beletesszük. A sütőbe tesszük, míg jól feljön.

Készíthetjük úgy is: A grízt (40-50 Deka) egy kis olajjal megdinszteljük, és forró vízzel felengedjük. Közben jól megkeverjük, összevágjuk. Tetejére még teszünk zsiradékot.

Hozzá ehetünk befőttet vagy lekvárt. Fahéjjal, cukorral, kakaóval meghinthetjük. Ehetünk hozzá aludttejet is.

Kifőtt tészta

Káposztával, mákkal, lekvárral, dióval, kakaóval túróval, stb. Fél kiló lisztet, egy kevés sóval és 1-2 tojással összekeverünk. Ha a tésztát meg akarjuk szárítani, nem szabad sót beletenni, mert akkor nem szárad meg. Csinálhatunk belőle krumplistésztát, káposztás kockát, vagy mák, fahéj, lekvár, túróval keverhetjük. A káposztás kockánál (kép a 136-ig oldalon) a káposztát lereszeljük, besózzuk (a káposztára egy teáskanál, ill. lapos evőkanál mennyiségű sót kell szórni a vízengedéshez) és ha vizet engedett, kinyomjuk. Amíg be van sózva, egy közepes nagyságú hagymát dinsztelünk meg paprika nélkül, belekeverjük a kinyomkodott káposztát és megdinszteljük. Körtét, almát meghámozunk, kevés zsiradékot adunk egy lábosba, beletesszük a lereszelt gyümölcsöt és kb. 10 percet puhára dinszteljük. Káposztához és krumplihoz (kép a 80-ig oldalon) kell 20-30 perc a dinszteléshez. A túrót összeaprítjuk, és a kifőzött tésztába keverjük. Lehet cukrosan-tejfelesen, vagy szalonnásan készíteni (kép a 136-ig oldalon). Fahéj-cukorkeverékkel is készíthetjük, vagy lekvárosan. Sajtos nudlihoz (trapistasajt), a sajtot citromreszelővel lereszeljük, belekeverjük a tésztába és tehetünk még rá tejfelt is.

Lisztes sterc

Zsír, liszt, só, tej, aludttej, befőtt.

Lisztet a zsírban megpirítani, amilyen barnára szeretjük, kicsit megsózzuk. Állandó keverés közben mindig egy kevés vizet adunk hozzá, addig keverjük, míg apró darabokra válik. Hozzá ehetünk tejet, aludttejet, kompótot. Változat:

Egy fél kiló lisztet kevés sóval, állandó keverés közben megpirítunk (kb. 1/2 óra). Közben vizet forralunk fel. Amikor a liszt egy kissé megpirult, aprónként kb. 1 liter vízzel felengedjük, apróra daraboljuk és kb. másfél dl. forró olajat vagy zsírt locsolunk rá és avval is összedaraboljuk, fedőt teszünk rá, hogy összepárologjon. 

Mákos sterc

Zsír, liszt, só, mák, befőtt.

Lisztet zsírban (vagy zsiradék nélkül) megpirítani, amilyen barnára szeretjük, kicsit megsózzuk. Állandó keverés közben mindig egy kevés vizet adunk hozzá, addig keverjük, míg apró darabokra válik. A végén egy mák-cukor keveréket szórunk rá és összekeverjük.

Hozzá ehetünk tejet, kompótot.

Szilvás gombóc

A tésztát úgy készítjük, mint a krumplis pogácsánál. A tésztát kisodorjuk, kis négyzetekre vágjuk, melyekbe egy-egy szilvát, vagy szilvalekvárt teszünk. A szilvákba egy kis kanalacska fahéjas cukrot teszünk. A végén a négy sarkot összefogjuk, összenyomkodjuk, és golyóformára képezzük ki. Kifőzzük. Tehetünk rá prézlit vagy mákot.

Szilvás gombóc Feri módon

Körülbelül 60 Gombóchoz veszünk: 90 deka lisztet, 50 deka túrót, 10 deka vajat, 10 deka cukrot és két tojást, egy kevés sóval, összekeverjük, és alaposan meggyúrjuk. Csinálunk belőle 3 nagy gombócot és ezeket legalább 45 percig hűtőszekrényben tartjuk.

A szilva magját kivesszük és teszünk helyébe egy kis kockacukrot. Így a szilvát be is faggyaztunk, hogy akkor is készíthessünk szilvás gombócot, amikor éppen nincs idény. Kiveszünk a hűtőből egy tészta-gombócot és két-három felé vágjuk. Egy-egy darabot majdnem olyan vékonyra kisodrunk mit a barátfüle tésztáját. A kisodort tésztát olyan nagy kockákra vágjuk, hogy egy szilvát vele körül lehessen venni. A négy sarkot összehajtjuk, minden nyílt részt összenyomunk, és gombóccá formáljuk. A tésztának hidegnek kell lenni, hogy ne ragadjon. Ha nagyon ragadós még lisztet gyúrunk bele. Ezért előnyös is, ha mélyen hűtött szilvát tudunk a tésztába tenni. A Gombócokat forró vízben kifőzzük. Ha a vízben fel jönnek, egy merőkanállal kivesszük, és hideg vízbe rakjuk, majd a vizet leszűrjük és egy lábosban felengedett vajban forgatjuk. Egy kis tejfellel is meghintjük. Szórhatunk rá mák-cukor, mák-mogyoró(dió)-cukor keveréket. Hát, nemigen léteznek ennél jobb ízű kalóriák! 

Tejbedara

1 liter tejet felforralunk, adunk hozzá egy kis sót, 3 evőkanál cukrot és 6-7 evőkanál grízt. A tejnek nem szabad forrni, amikor belekeverjük a grízt, mert akkor nem lehet a grízt olyan jól elkeverni, csomósodik. Folyamatosan keverjük, míg sűrű lesz. A tányérban tehetünk rá, amit akarunk: fahéjas cukrot, kakaót stb. 

 

Sült tészták

Fánk

Kråppe

Forgácsfánk

Geralte Kráppe

Hájas tészta

Schmeer Taach

Kalács

Kolatsche

Kakaós kalács

Kakau Kolatsche

Kelt rétes

Zeichstruhl

Kelt tészta

Zeichtaach

Krumpli pogácsa

Krumpenspogatschel

Kuglóf

Kuchlup

Kukoricaprósza

Kukeruzprose

Lisztesprósza

Mehlprose

Palacsinta

Partschinkel

Rétes

Struhl

Rétes töltelékek

Struhlfillungen

Sonkás kifli

Schunkekhibl

Tepertős pogácsa

Kramlpogatschel

 

Fánk

50 Deka liszt, 2-4 tojássárgája, 2 kockacukor a tejhez, egy csipet só, kb. egy fél liter tej. Az élesztőt 1-2 szem cukorral a meleg tejbe keverjük és hagyjuk, hogy az élesztő feljöjjön. A tésztát egy kicsit lágyabbra keverjük, mint más kelt tésztánál. Amikor a duplájára kelt, a gyúródeszkára öntjük, kiböködjük mint a pogácsát, és letakarjuk. A gyúródeszkán 1 órát hagyjuk kelni. Beletesszük forró zsírba úgy, hogy ami a tetején volt az alulra kerüljön, ha így barnára sült megfordítjuk. Amikor az első oldalát sütjük, fedővel kell letakarni. Amikor meg van fordítva, a fedőt már nem szabad rátenni. Szórhatunk rá cukrot, vagy mellé teszünk lekvárt, melybe márthatjuk. Lehet vékonyabbra kinyújtani, középre tölteléket tenni, és egy másikkal lefedni (töltött fánk). De előfordulhat, hogy szétnyílik, és a töltelék a zsiradékba folyik. 

Forgácsfánk

Amennyi tojássárgája, annyi kanál rumot (csak 2-3 evőkanállal 5 tojássárgájához) és ugyanannyi kanál tejfelt veszünk. Hozzákeverünk annyi lisztet, amennyit felvesz és egy csipet sót. Cukrot nem szabad beletenni. Van aki az egészet kinyújtja, de lehet kis gombócokat is készíteni, mint a krumplinudlinál, és azokat kinyújtani. A derelyevágóval háromfelé vágjuk és a két külsőt a középsőre hajtjuk, és forró zsírban kisütjük.

Hájas tészta

Úgy készítjük, mint a tepertős pogácsa első verzióját. A hájat ledaráljuk, belekeverünk 20 deka lisztet. A kinyújtást, összehajtást és pihentetést itt is háromszor végezzük. A tepsiben nem kell már pihentetni. 

Változat:

Kell hozzá: 50 deka háj, 75, deka liszt, 1 tojás, só.

A hájat ledaráljuk és 25 deka liszttel összegyúrjuk és kisodorjuk.

Egy ruhára kiterítve félrerakjuk.

50 deka lisztből rétestésztát készítünk, de keményebbre mint a rétesnél. Kisodorjuk a rétestésztát, és rátesszük a kisodort hájat.

Háromszor összehajtjuk (sodorjuk) és újra kinyújtjuk. Minden kinyújtás után egy fél órát pihenni hagyjuk.

Forró sütőben 50 percig sütjük. Ha megsült, vaníliás cukorban forgatjuk.

Mákos kalács, diós kalács, kakaós kalács

A tészta ugyanaz, mint buktáé. Kb. 30 deka darált mákot cukros tejjel, leforrázzuk. Ha a tej forr, a mákot beleöntjük és összekeverjük. 30 deka dióhoz, kell kb. 3 deci víz és 25 deka kristálycukor. A vízből és cukorból szirupot készítünk. Ha a cukor feloldódott belekeverjük a diót. Ízesíteni lehet rummal, vaníliás cukorral, vagy citromhéjjal.

Kalácsba csak hideg tölteléket szabad tenni. A kakaós kalácsnál 1 kiló lisztet veszünk. Összekeverünk 6 deci tejben 3 evőkanál kristálycukrot 10 deka élesztőt. A töltelékbe 3 tojás sárgája, 1 deci étolaj és 40 szem szaharint (egy fél deci meleg vízben feloldani) kerül. Mindent egybe tesszük, megdagasztjuk vagy mixerrel keverjük össze. Még teszünk bele egy vaníliás cukrot meg 1 csomag mazsolát.

Ha meg van dagasztva, egy külön tálba teszünk két kanál kakaót és 2 kanál tejet, vagy rumot, és összekeverjük, mert úgy a kakaót könnyebben tudjuk bedolgozni a tésztába. A tészta egyik felébe dagasztjuk a kakaót. Két cipót a sárga tésztából, és 2 cipót a barna tésztából készítünk és kinyújtjuk tepsi nagyságura. A barnát a tetejére tesszük, összesodorjuk, és két cipót teszünk egy tepsibe.  

Kakaós kalács - változat

Hozzávalók: 1 kg liszt, 6 dl tej, 10 deka élesztő, 3 evőkanál cukor, 1 dl étolaj, 40 szem édeske fél dl meleg vízben feloldva, 3 tojás sárgája, pici só, 1 csomag mazsola.

Elkészítés: Az élesztőt cukros tejben felfuttatjuk, és az egészet kidagasztjuk. A tészta 1/3 részébe kakaót dagasztunk (a kakaót kis víz hozzáadásával könnyebb bedolgozni). A megmarad 2/3 részét két részre osztjuk és kinyújtjuk. A Kakaóst két részre osztjuk, és a fehérre ráfektetjük, összetekerjük. Olajozott tepsibe rakjuk, és felvert tojással megkenjük. Keleszteni nem kell! Lassú tűznél fél órát takarékon sütjük. Amikor megsült gyorsan kiöntjük és megfordítjuk. Letakarni nem szabad, mert összeesik.

Tepsi méret: 24x36

Kelt rétes

60 deka liszt, csipet só, 10 deka cukor, 5 deka élesztő, 6 deka zsír vagy vaj, 2 tojássárgája.

Az élesztőt a tejben felfuttatjuk, beleöntjük a lisztbe és hozzáadjuk a többi adalékot is, és jó hólyagosra kidolgozzuk. Két cipót formálunk belőle és letakarva egy fél órát kelesztjük. Közben elkészítjük a tölteléket: 2-3 dl tejfölbe belekeverünk 5 evőkanál cukrot, 1 csomag vaníliacukrot, 1 csomag mazsolát, 5 evőkanál búzadarát, 5 tojássárgáját. A tojás fehérjét félre tesszük és közvetlen a rétes töltése előtt habosra felverjük és hozzákeverjük.

Amikor a tészta megkelt, kissé kisodorjuk, kb. akkorára, mint a tészta táblánk, kicsit megkenjük olajjal és a habos dara felét rákenjük, összetekerjük, cipó formába tekerjük és beletesszük az olajozott tepsi egyik felébe. A második cipót ugyanúgy elkészítjük, a tepsiben mellé tesszük, és a tepsiben egy fél órát keltetjük, megsütjük.

Kelt tészta, pogácsa, kifli bukta stb.

50 deka liszt, 1-2 tojás, egy csipet só, 3 deka (nyers) élesztő. Tejbe egy kis cukrot tenni, megmelegíteni, és az élesztőt abba beletenni. Ha az élesztő feljött beleönteni a liszthez és meggyúrni. Egy fél kiló liszthez biztos kell 3-4 deci tej. Még egyszer olyan nagyra keleszteni, mint a tészta volt. Az edényből kiönteni, kisodorni, vagy egy kicsit széjjeltépni. Kockákat vágunk és lekvárt, mákot, túrót stb. tehetünk rá. Összehajtjuk és a tepsiben még kb. egy órát hagyjuk kelni. Formálhatjuk mint kifli is. Ha túróval készítjük, a túró aljára egy kis grízt teszünk, hogy a túró ne süllyedjen annyira a tésztába. Négyszögletesre vágjuk és a négy sarkát összehajtjuk (túrós bukta). A túrót tojássárgájával és vaníliacukorral és porcukorral keverjük meg. A grízre kb. egy fél evőkanálnyi túrót adunk.

Krumplis pogácsa

Krumplit megfőzni, meghámozni, krumplinyomóval kinyomni, 25-30 deka lisztet és 1-2 tojást hozzáadni.

A krumplit melegen átnyomni, mert akkor könnyebben megy, de a lisztet csak akkor szabad hozzákeverni, amikor a krumpli kihűlt, mert különben megpuhul a tészta. A tésztát kisodorni, amilyen vastagra az ember akarja. Ha serpenyőben, olajban süti ki az ember, vékonyabbra kell sodorni. Ha tepsiben süti az ember, akkor a tésztához hozza kell keverni 1 -2 kanál zsírt, vagy megfelelő mennyiségű rámát, és kb. ujjnyi vastagra sodorjuk ki. Kiadós leveshez esszük (bableves, Gulyásleves).

Kuglóf

1 kiló liszt, 5 deka élesztő, 7-8 deci tej, 6 deka vaj, 2-3 kanál rum, 5 tojássárgája. A tészta 1/3 részébe kakaót kell tenni, az egész tésztába egy jó marék mazsolát. 1-1,5 órát kell neki kelni, mielőtt megsütjük. Két kuglóf lesz belőle. A kuglófformát bezsírozzuk és prézlivel behintjük. Kb. 1 órát kell neki sülni. 

Kukoricapróza

Fél kiló kukoricadara, 2-3 tojás, 3 deka élesztő, cukor ízlés szerint. Aludttejjel kell megkeverni. Egy kevés tejbe az élesztőt, a többi tej aludttej legyen. A tésztának olyan hígnak kell lenni, hogy önthető legyen. A tepsit zsírozzuk és lisztezzük, vagy papírral béleljük. A tetejére kis kanállal szilvalekvárt pöttyentünk.

Más módon:

Egy fél kiló kukoricalisztet 4 dl tejjel leforrázunk. 3 deka élesztőt kevés tejjel felfuttatunk. 3 egész tojást kb. 20 deka cukorral jól összekeverünk, és a kihűlt liszthez keverjük. Zsírozott, lisztezett tepsibe öntjük. A tetejére sok szilvalekvárt teszünk. 

Lisztpróza

Ugyanúgy készítjük, mint a kukoricaprózát. Ezt friss tejjel lehet megkeverni.

Palacsinta

25 db palacsintához kell: 30 deka liszt, 2 tojás, kb. 7 dl szódavíz vagy tej. He tejjel keverjük, egy kiskanálnyi sót teszünk bele. A kisütéshez zsírt vagy olajt használunk.

Az egészet mély tálban csomómentesre összekeverjük. Ha nagyon sűrűnek találjuk, szódával vagy tejjel hígítjuk. Sütés előtt legalább 1 óra hosszat pihentetjük.

A palacsintasütőt jól megforrósítjuk, kenőtollal megzsírozzuk és egyszerre kis tejmerőkanálnyit öntünk a sütőbe, megforgatjuk, hogy egyenletesen szétterüljön. A palacsintasütőt gyengén megmozgatjuk, hogy a tészta ne ragadjon be. Ha az első fele pirulni kezd, széles pengéjű késsel megfordítjuk. A másik oldala már pillanatok alatt pirul. Vigyázzunk, nehogy túl zsíros legyen. A palacsintát zsiradék nélkül is készthetjük teflon edényben. Akkor a tésztába 6-7 evőkanál olajt keverünk. Nagyon jó a palacsinta, ha a lisztet csak tejszínnel keverjük meg. Akkor is teflon serpenyőben lehet kisütni.

Tetszés szerint cukrozott kakaóval, lekvárral vagy túróval tölthetjük.

Túrótöltelékhez 50 deka túrót, 2 tojássárgáját, 4 kanál tejfelt és 10 deka cukrot jó összekeverünk. ízesíthetünk citromhéjjal. Miután jól el van keverve, hozzákeverjük a habosra, keményre kevert tojás fehérjét.

Rétes

60 deka liszt, 1 tojássárgája, 1 evőkanál tejfel, langyos sós vízzel (kb. 3 dl) jó hólyagos tésztát készítünk. Háromfelé osztjuk (az asztal nagyságától függően) Sima kerékre gyúrjuk, megkenjük olvadt zsírral, leborítjuk lábosokkal a lisztezett táblán és 15-20 percig így hagyjuk. Utána lisztezett abroszon hártya vékonyra kinyújtjuk. Olvadt zsírral vagy olajjal, kenőtollal megszórjuk és rátesszük a tölteléket. Nyers gyümölcs alá-fölé prézlit szórunk. A gyümölcsöt a tésztában megszórhatjuk cukorral. Utána összetekerjük. A túrótöltelékbe tojássárgáját tegyünk. A habot felkeverve külön hozzákeverjük.

Ez oldalon látjuk a káposztás rétest, a 171. oldalon az almás-mákos rétest.

Nyújtott rétes töltelékek

Egy tepsibe valóhoz:

Alma, alma-mák töltelék

1 kg almát lereszelünk és 20 percig állni hagyjuk. „Kinyomjuk". A kinyújtott rétest vékonyan megszórjuk finom morzsával. Ha mákoan szeretjük, a morzsa helyett 20 deka mákot és 20 deka cukrot szórunk rá.

Megy, cseresznye töltelék

Mindegyiknél egy fél kilót veszünk egy tepsihez. Kimagoljuk, levét gyengén kinyomjuk, és a morzsával hintet tésztára egyenletesen, elszórjuk. Utána 20 deka cukrot szórunk rá.

Túró töltelék

30 deka túró, 1 kanál tejfel, 1 tojás, 2 evőkanál cukor, 1 evőkanál dara, 5 deka morzsa, citromhéj vagy vaníliacukor. A túrót a tojássárgájával, tejfellel, darával, cukorral elkeverjük és hozzáadjuk az ízesítőket és a tojásfehérje habját. A kinyújtott tésztát meghintjük darával és rákenjük a tölteléket.

Dió töltelék

20 deka őrölt diót összekeverünk 20 deka cukorral és rászórjuk a kinyújtott tészta egyharmadára. Meglocsoljuk 3 evőkanál tejfellel és összecsavarjuk.

Káposzta töltelék

1 kg káposzta, 4 evőkanál olaj vagy zsír, só, tört bors. A káposztát megreszeljük, besózzuk és egy fél órát állni hagyjuk. Az olajat vagy zsírt megforrósítjuk, beletesszük a kinyomott káposztát és fedő nélkül sárgára pirítjuk. Borssal ízesítjük.

Sonkás kifli

Mint a tepertős pogácsánál: 1 kg liszttel, 250 g vajjal, 200 g tejfellel, 160 g cukorral, fél liter tejjel, 1 kocka élesztővel, 2 tojással és 1 evőkanál sóval tésztát gyúrunk és egy órát pihenni hagyjuk. De a kifli tésztánál másfél csomag (375 g) vajat használunk. Tölteléknek kis kockákra vágunk 500 g főt-sonkát egy hagymával üvegesre megdinsztelünk és hozzákeverünk 1 tojást. Nagy kifliket készítünk.

Tepertős pogácsa

Az elsőnél 3 deka élesztővel és fél kiló liszttel tésztát készítünk, kinyújtjuk, és a közepére tesszük a tepertőt a zsírral és összehajtjuk: először mifelénk, utána jobbról balra, utána meg a bal oldalát az aljára. Egy fél órát hagyjuk pihenni, újra kinyújtjuk és összehajtjuk, megint pihentetjük. Ezt kétszer ismételjük. Ha ez meg van, kinyújtjuk és kiböködjük, tepsibe tesszük és megsütjük. Ezt a fajtát a tepsiben nem kell már pihentetni.

A másik változata:

Fele annyi tepertőt, mint lisztet, sót, összemorzsoljuk, kinyújtjuk, és pogácsákat vágunk ki. Betesszük a tepsibe és pihenni hagyjuk, mielőtt megsütjük.

A harmadik változat:

1 kg liszttel, 250 g vajjal, 200 g tejfellel, 160 g cukorral, fél liter tejjel, 1 kocka élesztővel, 2 tojással és 1 evőkanál sóval tésztát gyúrunk és egy órát pihenni hagyjuk.

Ledarálunk 500 g jó tepertőt és esetleg még egy kicsit megsózzuk. A tésztát nagyra kinyújtjuk, a tepertőt rákenjük a felére, összehajtjuk, újra kinyújtjuk és 10 percig pihenni hagyjuk. Ezt az összehajtást, nyújtást és pihentetést még kétszer megismételjük.

A végén kb. 1 cm vastagra kinyújtjuk, késsel keresztbe karcoljuk (kissé bevágjuk, sakkminta). Pogácsaszaggatóval pogácsákat vágunk ki, és a tepsibe tesszük. 1 tojást jól összekeverünk és a tepsiben a pogácsákat megkenjük. 200 fokon kb. 20 percig sütjük.

 

Tartósítás

Hús füstölés

Fleisch rachen

Káposztasavanyítás

Sauerkraut ái 'mache

Kerékrépa
v. Tarlórépa savanyítás

Riewe saiern

Sárgabarack lekvár

Marillelekwar

Szárítás

Trickin, dijen

Szilvalekvár

Kwetschelekwar

Vegyes gyümölcs lekvár

Gemischter Obstlekwar

 

Húsfüstölés

A kolbászt két napig füstöljük. A disznósajtot is füstölhetjük. A szalonnát, sonkát nagy teknőben besózzuk 4-5 kg sóval. A hús egy nap után levet enged. Négy hétig a húst minden nap a levében megmozgatjuk és belocsoljuk. Utána meleg vízzel a sótól lemossuk, és füstre akasztjuk. A szalonnát 3 napig, a sonkát 5 napig füstöljük.

Káposztasavanyítás

30 kg őszi fejes káposzta, 5-6 szál torma, 1 csomag babérlevél, egész fekete bors, 5-6 fej vörös hagyma, só. A hordót vagy edényt kiforrázzuk. A káposztát legyaluljuk és kb. 1/5 mennyiséget a hordóba teszünk. Teszünk a tetejére egy marék sót, 5 levél babérlevelet, 8-10 szem fekete borsot, egy kis maréknyi összevágott vörös hagymát, 5-6 szelet tormát. Lehet még beletenni széttépet piros csöves paprikát. Ha van, 2-3 gerezd birsalmát is tehetünk bele. Ezután fadöngölővel addig döngöljük, míg a só levet nem enged. Ezt ismételjük, míg a káposzta elfogyott (5-6 részben). Végül légmentesen lezárjuk. Kb. egy hónap múlva megsavanyodott. Így történik a káposztasavanyítást ősszel.

Nyáron is készíthetünk egy-két ebédre savanyú káposztát:

2-3 kg-os nagy fej káposztát legyalulunk vagy vékonyra szeljük. Belekeverünk egy jó maréknyi sót, 1 szál tormát összeszeletelve, egy felszeletelt hagymát, 4 babérlevelet és 8-10 szem fekete borsot. Ezt jól összekeverjük és egy 5 literes üvegbe tesszük, öntünk rá meleg vizet, hogy éppen ellepje. A tetejére teszünk egy kenyérvéget és lekötjük. Egy hét után már felhasználhatjuk töltött vagy húsos káposztához.

Kerékrépa vagy tarlórépa savanyítás

2-3 kg-ot tökgyaluval legyalulunk, egy marék sót keverünk hozzá, 4 babérlevelet, egy fej felszeletelt vörös hagymát, 8-10 szem fekete borsot és egy szál felszeletelt tormát. Beletesszük egy edénybe, meleg vizet öntünk rá, hogy éppen ellepje. A tetejére egy marék lisztet szórunk. 1 -2 hét után hússal főzzük.

Sárgabaracklekvár

A gyümölcsöt megmossuk, kimagoljuk és meghámozzuk. Meg-hámozás után gyorsan ledaráljuk. Feleannyi cukrot adunk hozzá, mint a gyümölcs súlya és 20-25 percig főzzük. Ha sűrűbb lekvárt akarunk, 80 deka cukrot számítunk 1 kg barackhoz. A cukrot előbb kevés vízben feloldjuk és felforraljuk, hogy a hideg cukor ne hűtse le a lekvárt, mert akkor a felforralás tovább tart és a világos szín rovására megy. Egy másik készítési mód:

A gyümölcsöt megmossuk, kimagoljuk, meghámozzuk, és gyorsan ledaráljuk. A nyers gyümölcshöz kg-onként 70-80 deka cukrot veszünk. A gyümölcsöt és a cukrot rétegesen egy tálba rakjuk, úgy, hogy felül cukor legyen, letakarjuk és 12 órán át állni hagyjuk. Ez alatt a cukor teljesen feloldódik. Utána gyors tűzzel, a forrástól számított 20-25 percig főzzük.

A lekvárt mindkét eljárásnál forró üvegekbe tesszük, gyorsan lekötjük. Párnák közé vagy ládába tesszük, és kihűlni hagyjuk. Szép, világos lekvárt akkor kapunk, ha a gyümölcsöt gyorsan feldolgozzuk. Ezért egyszerre ne túl sok gyümölcsöt dolgozzunk fel, esetleg 4-5 kg-ot.

Szilvalekvár

A gyümölcsöt megmossuk, kimagoljuk és ledaráljuk. Előbb cukor nélkül főzzük a megfelelő sűrűségig. Utána adunk hozzá 30-50 deka cukrot kg-onként, ahogy a gyümölcs édessége megkívánja. A cukorral állandó keverés közben 30-40 percig főzzük, míg hideg tányérra csöpögtetve nem folyik szét. Forró üvegekbe töltjük és a tetejére egy késhegynyi szalicilt szórunk és melegen száraz dunsztba tesszük. 

Vegyes gyümölcs lekvár

Vannak gyümölcsök, melyek egymagukban nem adnak jó ízt. Pl. alma, körte, birsalma. Adhatunk ezekhez málnát, meggyet, ribizlit. Ha valamelyik gyümölcs ideje elmúlt, lekvár formájában is ízesíthetünk vele.

 

Szárítás

A zöldbabot megpucoljuk, megmossuk és sós vízben 5 percig főzzük, a vízből kiszedjük, lecsöpögtetjük. Tiszta deszkára vagy gyúrótáblára sűrűn egymás mellé rakjuk, és a napon szárítjuk. Olyan száraz legyen, hogy törni lehessen. Ruhás zacskóban tároljuk.

Hasonlóan szárítunk gomba és gyümölcs szeleteket. Szilvát kemencében szokás szárítani, kenyérsütés után.

 

5.

 

A háztartási és gazdasági tárgyak leírása

Tárgy

Gegenstand

Fonószék

Spinnrad

Népviselet Leányviselet egy kisebb ünnep első (ball) és harmadik (jobb) napján.

Volkstracht Mädchentracht am ersten (links) und am dritten (rechts) Tag eines kleineren Feiertages.

Favilla Mezei munkáknál csak ilyen villák lettek használva. A faluban, főleg téli időszakban, több lakós foglalkozott a mezei faszerszámok és fából készült háztartási eszközök előállításával.

Holzkawl Auf dem Feld hat man nur solche Gabeln verwendet. Viele Dorfbewohner haben, besonders in der Winterzeit, Holzwerkzeuge für Haus und Feld hergestellt.

Népviselet A mennyasszony és vőlegény öltözete a templomi esküvőn.

Volkstracht Bekleidung der Braut und des Bräutigams bei der kirchlichen Trauung.

Varrókosár

Nähkorb

Mosdóasztal mosakodáshoz a legtöbb háznál a lavórt inkább hokedlire tették.

Waschtisch In den meisten Häusern wurde die Lavoir jedoch auf einen Hocker gestellt.

Népviselet Mennyasszonyi ruha (fehér) a lakodalmi ebédnél, és leányviselet egy ünnep második napján.

Volkstracht Brautkleid (weiß) beim Hochzeitsessen, und Mädchentracht am zweiten Tag eines Feiertags.

Kereplő Nagycsütörtöktől Nagyszombat estig, mialatt nem harangoztak, gyerekek kerepelve járták végig a falut és emlékeztettek az imákra és a misékre.

Ratsche In der Zeit vom Gründonnerstag bis Ostersamstag Abend, in der nicht geläutet wurde, sind Buben ratschend das Dorf entlang gelaufen und haben auf die Gebete und die Messen aufmerksam gemacht.

Krisztkindli Szentestén u.n. Kriszt-kindlik, 3 lány és egy fiú, jártak házról házra. A házakban karácsonyi énekeket énekeltek és a gyerekeknek „hozták" a díszített karácsonyfát és az ajándékokat.

Christkindl Am Heiligen Abend sind die Christkindel von Haus zu Haus gegangen, haben Weichnachtslieder gesungen und den Kindern den Christbaum und Geschenke gebracht.

Kút Sok udvarban léteztek ilyen kutak. Voltak ilyen közösségi és községi kutak is.

Brunnen Viele Häuser hatten solchen Brunnen. Es gab auch solche Nachbarschaftsbrunnen und Dorfbrunnen.

Népviselet Mennyasszonyi ruha (fehér) a lakodalmi ebédnél, és leányviselet egy ünnep második napján.

Volkstracht Brautkleid (weiß) beim Hochzeitsessen, und Mädchentracht am zweiten Tag eines Feiertags.

Népviselet Hétköznapi öltözet.

Volkstracht Werktagsbekleidung.

Paprikafüzér

Paprikakranz

Tejes köcsög-A Régen a friss tejet ilyen köcsögökben tartották. Ezekben altatták is. Az aludttej tetején összegyűlt a tejszín, melyet főzéshez és vajkészítéshez használtak. Az aludttej több ételhez szolgált kiegészítésül.

Milchtechl Früher hat man die Milch nur in solchen Techl gehalten, in denen sie auch dick wurde. Der Owerst (Rahm) hat sich über die Dickmilch abgesetzt, den man zum Kochen und Bereiten von Butter verwendet hat. Die Dickmilch hat man zu vielen Speisen gegessen bzw. war Bestandteil von denen.

Vasaló Egy szép, régi parázs-vasaló.

Bügeleisen Ein schönes, altes Glut-Bügeleisen.

Zséter Ilyenbe fejték az istállóban fejéskor a tejet. Ebből lett a tej fém- vagy szövetszűrön köcsögökbe szűrve.

Sechte Da hinein wurde im Stall die Milch gemolken. Daraus wurde die Milch über Metalloder Stofffilter in die Techl gesiebt.

Passzírozó Paradicsomot és más levet eresztő gyümölcsöt és zöldséget préseltek át rajta.

Pardaispresse Tomaten und anderes, saftgebendes Obst und Gemüse wurden damit durchpassiert.

Kerek zsombor Házi kenyérsütésnél főleg ilyen kerek zsomborba rakták a dagasztott tésztát keltéshez és formázáshoz is.

Rundes Simpel Beim Brotbacken hat man in solche Simpel den Brotteig zum aufgehen, aber auch zur Formung, gegeben.

Tésztaszűrő

Nulsieb

Csörgő Kancsó Mezei munkáknál ebben tárolták az ivóvizet. A fülén levő kis nyíláson ittak belőle.

Plutze Bei Feldarbeiten hat man darin das Trinkwasser aufbewahrt. Aus der kleinen Öffnung am Henkel hat man getrunken.

Zöld Korsó Ilyen korsókat úgy boros, mint vizes korsónak használtak.

Grüner Krug Solche Krüge wurden sowohl für Wasser als auch für Wein verwendet.

Melence A fából készült melence gyakran lett használva mindenféle házi és parasztgazdasági munkálatoknál.

Melenze Die aus Holz gefertigte Melenze wurde bei Haus und Hof viel verwendet.

Vesszőkosár A parasztgazdaságban nélkülözhetetlen munkaeszköz volt. Vesszőkosárban vittek-hoztak mindenféle terméket. A téli időszakban a faluban sok helyen foglakkoztak kosárfonással. Kukoricalevélből, szalmából és fűzfavesszőből különböző használati cikkeket készítettek.

Weidekorb Der Weidekorb war ein unverzichtbarer Gegenstand bei bäuerlichen Tätigkeiten. Darin hat man die verschiedenen Produkte getragen. Während der Winterzeiten hat man im Dorf verbreitet Korbflechtarbeiten gemacht. Aus Weide, Stroh oder Maislaub (Kukeruzlaab) hat man verschiedene Gebrauchsartikel hergestellt.

Hosszú zsombor

Langes Simpel

Galuskaszaggató

Nockelsieb Mit einem Schaber wird der Nockerlteig durchgedrückt.

Krumpli törő

Krumpenstampfer

Krumpli törő (Házilag készített)

Krumpenstampfer (Hausgemacht)

Tök és Uborkagyalu Szép finomra lehetett vele uborkát és tököt szelni.

Kirweshowl, Umurkewowl Kürbisse und Umurke hat man damit schön fein schnitzeln können.

Derelyevágó Forgácsfánk és Barátfüle készítésénél, tésztavágáshoz lett használva.

Krapperahler Zum schneiden des Teiges bei Geraalte Krappe und Lekwardatschkel.

Sodródeszka, sodrófa régen a gazdaasszonyok ezen készítették saját kezűleg a különböző kifőtt tésztákat.

Nulbrett, Nulwelcher Damit haben früher die Hausfrauen ihre verschieden geformte Teigwaren hergestellt.

Tej hordó A parasztoktól ilyenekkel hozták a friss tejet.

Milchkanne Damit hat man von den Bauern die frische Milch geholt.

Mákdaráló Pépre zúzza össze a mákot.

Mohnmühle Quetscht den Mohn zu einem Brei.

Kávédaráló

Kaffeemühle

Famozsár Ilyenben morzsolták a cukrot porcukorrá és törték a mákot és a diót.

Holzstamper Darin hat man Zucker zu Puderzucker gestampft und auch Mohn und Nüsse zerkleinert (Gequetscht).

Lekváros köcsög Régebben ilyen nagynyílású köcsögökbe raktár el a főzött lekvárt.

Lekvártehl Früher hat man den Lakwar in solchen Tehl, mit weiter Öffnungen, aufbewahrt.

Tollsöprű Régen a házban és konyhában sokrétű használata volt. libaszárnytollakból készítették.

Fedewisch Er hatte früher im Haus und Küche eine vielseitige Verwendung. Er wurde aus Gänseflügelfedern hergestellt.

Krumplinyomó A még meleg főtt krumpli átpréseléséhez, krumplis tészták késztéséhez.

Krumpenpresse Zum Durchpressen von gekochten, noch warmen Krumpen, zur Herstellung von Krumpensteig und feinem Krumpensterz.

Lisztes szita

Mehlsieb

Fűszerdaráló Ezzel darálták a szárított paprikát vagy mozsárral törték apróra.

Gewürzmühle Damit hat man den getrockneten Paprika gemahlen, oder im Stampfer zerkleinert.

Hurkatöltő Házi disznóvágásnál ilyennel töltötték a hurkát.

Wurstspritze Damit hat man beim Sauschlachten die Würste gefüllt.

Húsdaráló Főleg disznóvágásnál lett használva.

Fleischwolf Er wurde besonders beim Sauschlachten benötigt.

Káposztaszelő Káposztasavanyításkor a nagymennyiségű káposztát ilyennel szelték össze.

Krauthowl Die große Mengen Kraut, die man beim Sauerkraut einlegen verarbeiten musste, hat man mit solchem Hobel geschnitten.

Zsiros Vindő Arégi, nagy, családoknak egy évben nagyon sok zsírra volt szüksége. Disznóöléskor a zsír ilyen formájú vindőkbe lett öntve és tárolva.

Schmalztéze Bei den früheren Großfamilien hat man über das Jahr viel schmalz benötigt.Beim Sauschlachten wunder das Schmalz in solche Behältern gefüllt und aufbewahrt.

 

6.

A városlődi német dialektus szótára

   Das Wörterbuch stellt keinen Anspruch auf Vollständigkeit der im Waschludter Dialekt gebräuchlichen, vom Schriftdeutschen etwas abweichender Wörter. Sein erstes Ziel ist, für deutschsprachige Leser, die in Dialekt geschriebenen Kochrezepte leichter verständlich zu machen. Weil nur mehr sehr wenig, in Waschludt lebende Bürger dieses Dialektes mächtig sind, sollte wenigstens ein Teil des Waschludter Dialektes der Zukunft bewahrt werden. In Ungarn und auch in Waschludt, wird gern die irrige Ansicht verbreitet, ein solcher Dialekt sei gar kein Deutsch, als ob man sich diesem schämen müsste.

   Besonders verwerflich und dumm sind solche Äußerungen, wenn sie in den Schulen vom Lehrpersonal vertreten werden. Die Muttersprache eines Jeden, ist die Sprache (der Dialekt), die er in seiner Kindheit, (von seiner Mutter) gelernt hat. Dieser Sprache sollte sich der Mensch nicht abwerten lassen. Dies sollte man den Kindern beibringen. Jede Sprache hat, abhängig von ihrer Verbreitung, mehr oder weniger Dialekte, so auch die ungarische Sprache. Im Vergleich zu allen deutschen Dialekten, ist der Waschludter Dialekt sogar einer, der zur Schriftsprache nicht allzu fern steht. Für einen Germanisten dürfte es sehr reizvoll sein, den Waschludter Dialekt in Ton und Schrift voll zu erfassen -solange noch die Möglichkeit dazu besteht.

 

Aussprache, Laute:

á und Ä spricht man aus wie das ungarische a und A

é und É spricht man aus wie das ungarische é und É

im Waschludter Dialekt

in Schriftdeutsch

a

auch

å A

ab, ein

å 'deckt

abdeckt

å'gseiht

abgeseiht

å'gehowlt

abgehobelt

å'gekhielti

abgekühlte

å'gekleppert

aufschlagen, verrührt

å'geriewe

abgerieben

å'gewásche

abgewaschen

å'gschmelzti

mit Einbrenne (beim Kochen)

å'hängig

abhängig

å'khiele

abkühlen

å'kleppern

aufschlagen, verrühren

å'mol

einmal

å'ner

einer

å'reiwe

abreiben

å'trope

abtropfen

Aar

Eier

Aargeeles

Eigelb

åb

ob

Acheblicke

Augenblicke

achte áhner

nacheinander

åde

oder

Aha

Kommando für Kühe für „Stehenbleiben"

åi

ein

åi' fette

einfetten

åi'brenne

einbrenne

åi'file

einfüllen

åi'gedickt

eingedickt

åi'gemachtes

Eingemachtes

åi'geriewe

eingerieben

åi'gewaacht

eingeweicht

åi'gfett

eingefettet

åi'gfillt

eingefüllt

åi'gsalze

eingesalzen

ai'gstámpt

eingestampft

åi'mache

einmachen

åi'niche

einige

åi' waache

einweichen

åi'zelne

einzelne

åi zuarwen

einzuarbeiten

Åibrennsuppe

Gericht; Einbrennsuppe

als

Gewöhnlich, üblicherweise

alsefurt

fortwährend, immer wieder

m

am

Åmschl

Amsel

ån

an, einen

ånere

andere

ånescht

anders

ånethalb

anderthalb

Api

Apfel

årwen

arbeiten

Årwet

Arbeit

åstehe

abstehen, schlachten

ausenane

auseinander

ausenánegerissene

auseinandergerissene

ausenane lafe

auseinanderlaufen

ausgebriet

ausgebrüht, (sterilisiert)

ausgedrickte

ausgedrückte

ausgekhielten

ausgekühlten

ausgelose

ausgelassen

ausgeweicht

ausgerollt

ausgezoche

ausgezogen

auslehe

auslegen

ausweiche

ausrollen

auszieche

ausziehen

åwer

aber

åzigsweis

einzeln

bal

bald

Balich

Stiefelschaft

Bårn

mit Bretter abgeteilter Raum seitlich der Tenne in einer Scheune

be

bei

behale

behalten

beleifich

so etwa

bem, ben

beim

beschriewe

beschrieben

besse

besser

bestrahn

bestreuen

bestreiche

bestreichen

bevár

bevor

beweche

bewegen

bine

binde

Bináchl

Werkzeug; Dicker Holznagel, gebraucht zum Binden von Getreidegarben mit einem Strohband

bisje

etwas, wenig

Blått

Blatt

bleiwe

bleiben

Blose

Blase

blosich

blasig

Bohnegulasch

Gericht; Bohnengulasch, Gulaschsuppe mit Bohnen darin

Bohneritsche

Gericht; Bohnen-Kraut-Mischung

brache

brauchen

bracht

braucht

Brataschl

Brataschl, alte Apfelsorte

Brie

Brühe

brieje

Brühen, abbrühen

Brombe

Brombeere

brote

braten

Brotwirf

Brotwürfel

Brotwurscht

Bratwurst

Butte

Butter

Buwe

Buben

darum

deswegen

das

das

de

der, den

de'j

der

de'rin

darin

dekå

1 dekå= 10 g

dem, den

dem, den

demit

damit

dene

denen

d'nooch

danach

deraus

daraus

derf

darf

derune

darunter

dés

das

dezi

100 ml, 1/10 Liter

dezu'gegewe

dazugegeben

dicki

dicke

dienste

dünsten

dijen

trocknen

dinn

dünn

do

da

do'druf

da darauf

do'nåi

dahinein

dopl'te

doppelte

dreimol

dreimal

dreje

drehen

Dreschflechl

Dreschflegel

Dreschkaste

Dreschmaschine

dricke

drücken

drin

darin

driwe

darüber

druf

darauf

drune

darunter

dunkl

dunkel

durchdricke

durchdrücken

e

ein, eine

e'j

er

e'lå

allein

éfter

öfter

Eigeeles

gelbes vom Ei

El

Ol

eitere

ältere

ém, en

einem, ihm, ihn

ént'stáne

entstanden

entwede

entweder

Erwes

Erbsen

esse

essen

Essih

Essig

Eßlefl

Esslöffel

etwås

etwas

étz

jetzt

ewes

etwas

fåi

fein

falschi

falsche

Famili

Familie

Fårb

Farbe

fårbiche

farbige

Fårm

Form

fårmt

formt

Faschiertes

Gericht; Fleischküchle (Hamburger)

Fastezeit

Fastenzeit

fe

für

file

füllen

Fillung

Füllung

filt

füllt

Fingedicke

fingerdicke

firtich

fertig

Fleischwasse

Fleischwasser

flene

weinen

Flutte

Gericht; Gebackener Kartoffelbrei

frije

früher

frischi

frische

g'

ge-

g'årwet

gearbeitet

g'bliewe

geblieben

g'briet

gebrüht

g'brote

gebraten

g'brunge

gebracht

g'dienstet

gedünstet

g'drickt

gedrückt

g'élti

geölte

G'fahr

Gefahr

g'fillt

gefüllt

g'fråen

gefroren

g'gewe

gegeben

g'haale

gehalten

g'howlt

gehobelt

g'khielt

gekühlt

g'kocht

gekocht

g'kriecht

bekommen

g'kumme

gekommen

g'lecheten

gelochten

g'leht

gelegt

g'losse

gelassen

g'mahle

gemahlen

g'mehlti

Gemehlte, mit Mehl bestreute

G'mies

Gemüse

g' putzte

geputzte

g'racheten

geräucherten

g'ralte

Geradelte, zackig geschnittene

g'réstet

geröstet

g'riewe

gerieben

g'saiwert

gesäubert

g'salze

gesalzen

g'schält

geschält

g'scheje

geschehen

g'schitt

geschüttet

g'schlåchene

geschlagene, aufgeschlagene

G'schmåche

Geschmack

g'schmacklich

geschmacklich

g' schmacksgewe

geschmacksgebende

g'schnitte

geschnitten

g 'schnitten

geschnitten

g'stickl'te

gestückelte

g 'straht

gestreut

g'tierte

gedörrte

g'trickl'te

getrocknete

g'tricklt

getrocknet

g 'wåsche

gewaschen

G 'wirznelke

Gewürznelke

g'wirzt

gewürzt

g'zuckert

gezuckert

gach

plötzlich

Gåns

Gänse

gånz

ganz

går

1) gar, 2) nichts übrig, ausgegangen

Gårwe

Garbe z.B. Fruchtgarbe

Gåwl

Gabel

gebts

gebt es

geel

gelb

Geeleriewe

Karotten

gewe

geben

gewende

gebende

Glås

Glas

glåsich

glasig

glåtten

glatten

gleichmäßich

gleichmäßig

gliedich

Glut heiß

Gonause

Gänserich

gråd

1 (Grad, 2) gerade, (grád so = genau so)

Grånådiermarsch

Gericht; Granadiermarsch, eine Teigware-Kartoffel Mischung

Grés

Größe

gréser

größer

griene

grüne

grienes

grünes

Grießknéhl

Gericht; Griesknödel

Griezeich

Grünzeug, Suppengemüse

Griezeichsuppe

Grünzeugsuppe, Gemüsesuppe

guti

gute

haab

eine Stück (z.B. bei Zwiebel)

Hådelump

Gauner

Håfe

Topf

Häfl

kleiner Topf

Håftlmacher

Witzmacher, Witzbold

Haifle

Häufchen

Håit

Heute

halbscheid

die Hälfte

halt

eben (eben gemeint.)

halwen

halben

halwi

halbe

håmpel

handvoll

Hånd

Hand

håndvoll

handvoll

hårt

hart

Håse

Hase

haaß

heiß

hauchdinn

hauchdünn

helli

helle

Hemelenz

ein Kind im Hemdchen, ein kleiner Bub

Heuß

Kommando für Kühe für „links"

hineschicks

rückwärts

Hinkelpåprikasch

Gericht mit Hühnerfleisch in einer Paprika-Rahm Soße, Hühnerpaprikasch,

Hinkl

Huhn

Hinklklånes

Hühnerkleines

Hirbst

Herbst

ho

habe

Hochzet

Hochzeit

Holzstick

Holzstück

Home

Hammer

hot

hat

hots

hat es

huffein

hobeln, z.B. Kraut

hupse

hüpfen

iblich

üblich

ihri

ihre

ijen

ihren

Imbier

Himbeere

is

ist

iwegieße.

übergießen

iwer

über

iweriche

übrige

iwestreiche

überstreichen

ja

Joch

1)  das Joch beim Wagen zum Einspannen der Rinder 2)   eine Flächengröße bei Feld und Wiese

ka

kein, keine

Kaffeelefl

Kaffeelöffel

Kakaukolatsche

Hefegepäck mit Kakao Füllung

kånn

1) kann, 2) keinen

Käs'nuhl

Käsenudeln

Kaufl

eine Doppel-Handvoll z.B. Getreide, Sand, Erde

kéne

können

képfichi

köpfige

Kerne

Körner

khiele

kühlen

Khilschrank

Kühlschrank

Khipl

Kipfel

khon

kann

Khu'hl

Kugel

kilå

Kilogramm

Kimmel

Kümmel

Kine

Kinder

Kirwes

Kürbis

Kirweshowl

Kürbishobel

klå

klein

klågehackte

kleingehackte

klåne

kleine

klåneren

kleineren

klebbert

Schlagen, aufschlagen, homogenisieren

Kloe

Klaue

klumpefrei

klumpenfrei

kneete

knete

Knehl

Knödel

Knochebrie

Knochenbrühe

Knofl

Knoblauch

knoflichi

knoblauchhaltige

knottem

nörgeln

ko

kann

kochenes

kochendes

kocht's

kocht es

Kockå

Würfel

Kokasch

Hahn

Kolatsche

Hefegebäck mit Füllung

konn

kann

kråftih

kräftig

Kråml

Grieben

Kråmlpogatschel

Griebenhaltiges rundes Gebäck

Kråppe

Berliner

Kråpperale

Gerät zum schneiden von Teig, für Streifenkrapfen, geradelte Krapfen

Krautfillung

Krautfüllung

Krautschlappe

Gericht; Gebackener Kartoffelteig mit Krautfüllung

Krautzweckel

Gericht; Teigware mit Zumischung von Kraut

Kree

Meerrettich

Kreiz

Kreuz

kriht

bekommt

Krimi

Krümel

Kringl

Kringel

Krumpen

Kartoffeln

Krumpensbrie

Gericht; Kartoffelgemüse

Krumpensflutte

Gericht; Kartoffelsterz gebacken

Krumpensknehl

Kartoffelknödel

Krumpenspogatschel

Gebäck; Gebackener Kartoffelteig in runder Form, Kartoffelpogatschel

Krumpensriwel

Gericht; Gerösteter Kartoffelteig, (verkrümelt)

Krumpenståtsch

Gericht; Kartoffelpuffer

Krumpensterz

Kartoffelsterz

Kuchlup

Gugelhupf

kuchlupform

Gugelhupfform

Kukemuke

Champions

Kukeruz

Mais

Kukeruzprose

Gebäck; Ähnlich zu Streuselkuchen, jedoch aus Maisgrieß

kume

kommen

kummt

kommt

Kwetsche

Zwetschge

Kwetscheknehl

Zwetschgenknödel

Kwetschelekvar

Zwetschgenmarmelade

la

art

laafe

gehen

Lab

1) Laib (Brot), 2) Laub

lång

lang

länge

länger

länge ri

längere

långsåm

langsam

Late

Leiter

Lawe

Laibe (Brot)

låweliches

lauwarmes

Lawl

Laibchen

Leche

Löcher

Leffl

Löffel

lefite lese

Ernsthaft die Meinung sagen

lehe

legen

leht

legt

Leit

Leute

Lekvardatschkel

Gericht; Teigtäschchen mit Marmelade gefüllt

Lekvarhaife

Marmeladehäufchen

Lekwar

Marmelade

lepern

tröpfeln

lepert

tröpfelt

Lewe

1) Leber, 2) leben

lite

Liter

loße

lassen

loßt

lässt

måchen"

magere

Måhe

Mohn

Måheflute

Gericht; Wie Mehlsterz, nur mit gemahlenem Mohn vermengt oder darüber gestreut.

måhle

mahlen

mån s

man es

månche

manche

måt

meint

Maulbier

Maulbeere

me

man

me's

man es

mécht

möchte

Mehlbier

Mehlbeere

Méhlichkeit

Möglichkeit

Mehlprose

Gebäck;Ähnlich zu Streuselkuchen

Melence

eine kleine Holzschüssel

Meße

Messer

Metje

Mädchen

Metze

ca. 50 kg

Metzelkraut

Gericht; Sauerkraut mit Fleisch

Milichseiche

Milchsieben

Milich

Milch

Milichschepflefl

Milchschöpflöffel

mit'n

mit ihn, mit einen

mitlgroßi

mittelgroße

mittlen

mittlere

modi

Mode, Brauch

mol

mal

Monet

Monat

Multe

größere Holzmulden bis zum Brühtrog (Brotteig anrühren, Saubrühen)

n

ein

1) nur, 2) hinunter

Nåchl

Nagel

Nåcht

Nacht

nåi

hinein

nåibreckeln

hineinbröckeln

nåigerijet

hineingerührt

nåiknete

hineinkneten

nåimische.

hineinmischen

naimodische

neumodische

nåischeppe

hineinschöpfen

nakich

nackt

natirlich

natürlich

ne

(ei)ne, (ei-)ner

net

nicht

newenane

nebeneinander

Niß

Nüsse

niwe

hinüber

nix

nichts

noch'n

je nach, nach dem

noche

nachher

nochemol

noch einmal

Nockel

Nockerl

Nockeltaach

Nockerlteig

nuf

hinauf

Nunl

Nudel

Nuhlbrett

Nudelbrett

nune

hinunter

Nußfillung

Nussfüllung

o'

an

o'dienste

andünsten

o'fång

Anfang

o' gebrote

angebraten

o'gerést

angeröstet

o'gerijet

angerührt

o'hengt

anhängt

o'låhne

anlehnen

o'macht

anmacht

o'håpe

festhalten

o'leche

anziehen, anlegen (Kleider)

o'lene

anlehnen

o'zahn

an etwas ziehen

Oderaxl

Salamander

Olå

Abhang

owe

oben

owedruf

obendrauf

Owest

Sahne

Päckl

Päckchen

Påprika

Paprika

Påprikaringl

Paprikaringel

Påprikakrumpen

Gericht; Ahnlich der Kartoffelsuppe, nur dicker und mit mehr Paprika

Påprikasch

Gericht; Ähnlich zum Pörkölt, aber Sauerrahm untergemischt, mit Paprika-Rahm-Soße

Påprikaschote

Paprikaschote

Pårdais

Tomaten

Pårdaiskraut

Gericht; Gedünstetes Kraut in Tomatensoße

Pårdaissåft

Tomatensaft

Pårdeiskrumpen

Gericht; Wie Kartoffelgemüse, aber in Tomatensoße

Pártion

Portion

Partschinkel

Pfannkuchen

Pejel

Perle

Petersill

Petersilie

Pfånne

Pfanne

Pfeffe

Pfeffer

Pflugskårn

der Zweirädrige Karren, auf dem der Pflug angehängt ist

picke

kleben

Ploche

großes Leinentuch zum abdecken von Getreidehaufen, oder ausbreiten zum trocknen von verschiedenen Dingen

Pogatschel

rund ausgestochenes Gebäck

Pogatschelfårm

runde Form

Pogatschelsteher

runder Teigausstecher

Pörköt

Gericht; Wirklich original ungarisches „Gulasch".

Presl

Brösel

protschellen

etwas unverständlich herumreden

quelle

1) Quelle, 2) aufgehen (Hefeteig)

rá'gemáhle

runtergemahlen

Rach

Rauch

rachen

räuchern

Råhm

Sauerrahm

Råi

größerer, flacher Topf

Råil

keiner, flacher Topf

Reil

Reindl, zum Säubern und wegstechen von Stauungen beim Pflugschar während des Pflügens

raiwe

reiben

Raje

Reihe

Rånd

Rand

Rånke

größeres Stück (Brot)

rårewln

herunterleiern

Rauwe

Räuber

Reiwel

Reibeisen für Küche, wie auch Riegel zum Drehen (sperren)

reken

Brechreiz, übergeben

reken

recken, z.B. die Zunge rausstrecken

richtih

richtig

Riewe

Rüben

rijen

rühren

rijet

rührt

Ringl

Ringel

rings'rum

ringsherum

rittelt

rüttelt

riwe

herüber

Riwizl

Johannisbeeren

Riwl

Krume, Graupen, z.B. fester Teig verkrümelt

riwln

zerkrümeln

Riwlsuppe

(Gemüse-)Suppe mit Graupen Einlage

Rope

Rupfen, z.B. von der „Strohtriste" mit Hilfe eines Strohrupfers, oder auch von Hand

rue

ruhen

rumsturen

in etwas herumräumen, herumsuchen

Saal

Seil

Såft

Saft

såi

sein (Eigentum)

Salizil

Salizylsäure (zum Konservieren)

salzih

salzig

Salzkrumpen

Salzkartoffeln

Salzwasse

Salzwasser

sån

sind

Saueråmpel

Sauerampel

sauers

saures

sauwen

sauberen

Schaap

Garbe, z.B. Garbe Stroh (ausgedroschenes Langstroh)

schåd

schade

Schaft

Schachtelhalm

Schaifl

Schäufel

Schåle

Schale

Schåm

Schaum

schåmich

schaumig

Schåwer

Schaber

Schawl

kleine Strohgabe zum Hausdachdecken

schee

schön

Scheibtruhe

Einrädriger Karren zum schieben

Scheie

Scheune

Scheiwe

Scheibe

schekiche

bunte

Schence

kleine flache Holzschüssel

schene

schimpfen

scheni

schöne

Schinke

Schinken

Schißl

Schüssel

schitte

schütten

schlåcht

schlägt

schlåhe

schlagen

Schlappe

Hausschuhe

Schlipe

Bahnschwelle

Schlokefaß

Wetzsteinhalter beim Mähen

Schmeer

Fett (-Lappen, vom Schwein)

Schmeertaach

Fettteig

Schniel

Schnitte

scho

schon

Schrachl

kleine Querleiter beim Wagen

Schubnuhl

Gericht; Dicke Nudel aus Kartoffelteig

Schuhfetze

Fußlappen

Schwämme

Pilze

Schwåmmepáprikåsc h

Gericht; Pörköltartiges Gericht mit Paprika-Rahm-Soße

Schwånz

Schwanz

Schwårtemäche

Schwartenmagen

schwårz

schwarz

se

sie

Sechschafl

Ein Holzschaffell z.B. um das gesponnene Garn oder Wäsche zu Spülen oder Bleichen

seht

sieht

seje

sehen

Seml

Semmel

Semlknehl

Semmelknödel

Semlwirfel

Semmelwürfel

Sieße

süße

sießes

süßes

Sißstoff

Süßstoff

Sodewasse

Sodawasser, Sprudel

solichen

solchen

sowas

so etwas

Spårflamme

Sparflamme

Speckscheiwe

Speckscheibe

Spinåt

Spinat

Spitzbuwe

Gericht; Dicke Nudeln aus Kartoffelteig

springe

1) hüpfen, 2) laufen

Stå

Stein

ståmpft

stampft

stånde pete

sofort

ståndichen

ständigen

Stånge

Stange

stårk

stark

stått

anstatt

steje

stehen

Stick

Stück

Stieflknecht

Holzbock zum Stiefelausziehen

stirze

hinfallen, umfallen, stürzen

Stirze

Topfdeckel

Stoffsäckl

Stoffsäckchen

straahn

streuen

Strafe

Streifen

Stråhl

Strahl

Streichfeder

Küchengerät; Hat man aus Gänseflügeln gemacht

Struhl

Strudel

Struhltaach

Strudelteig

Stun

Stunde

Stune

Stunden

Summe

Sommer

Sun

Sonne

sunst

sonst

sunstiches

sonstiges

sunstwu

sonst wo

Suppenul

Suppennudel

Salasch

Gatter

Taach

Teig

Taafgohl

Taufpatin

Taafkind

Taufkind

Taal

Teil

taale

teilen

Tåch

Tag

Tåtsch

Gericht; Kartoffelpuffer

Tatschkel

Täschchen

teipfenge

geh zum teipfänge (wohin der Pfeffer wächst)

Telle

Teller

Temlez

Gefängnis

tief'gfråene

tiefgefrorene

Tischgreße

Tischgröße

Toppe

Quark

Toppefillung

Quarkfüllung

Tråcht

Tracht

Tråchte

Trichter

Trågatsch

zweirädriger flacher Lettenkarren zum Schieben

trickin

trocknen

tricklt

trocknet

trieflt

träufelt

Triste

Strohhaufen

trocke

trocken

Trope

Tropfen

Tschali

Kommando für Kühe für „rechts"

Tschischme

Stiefel

Tuchet

Bettdecke (mit Federn gefüllte)

tummeln

sich beeilen

tun

machen

tut

macht

uf' bessern

aufbessern

uf' Tille

auffüllen

uf' gånge

aufgegangen

uf'geårwet

aufgearbeitet

uf' gegange

aufgegangen

uf' gehe

aufgehen

uf' gekocht

aufgekocht

uf' gelést

aufgelöst

uf'genume

aufgenommen

uf' getischt

aufgetischt

uf'lese

auflesen

uf' n

auf ein, auf den

ut nehme

autnenmen

uf tråche

Auftragen

uff

auf

ufs

auf das

umrijen

umrühren

Umurke

Gurken

un

und

unne

unter

Vånillzucker

Vanillezucker

vår

vor

vårher

vorher

Variatione

Variationen

vårihe

vorige

vev

ver-

ve'årwet

verarbeitet

ve'deitsche

erklären, verdeutschen

ve'fåinen

verfeinern

ve'knollt

verklumpt

ve'koche

verkoche

ve'långt

verlangt

ve'leicht

vielleicht

ve'rijen

verrühren

ve' wene

verwenden

vieli

viele

viergetaalt

viergeteilt

vun

von

waach

weich

Waazgries

Weizengrieß

Wåi

Wein

Wåiäpl

Weinäpfel

wall

weil

wall's

weil es

wånn

wenn

wår

war

wårm

warm

wårn

waren

wås

was

wåsche

waschen

wåscht

wäscht

Wasse

Wasser

Weichsel

Sauerkirschen

Weidling

eine größere breitrandige Schüssel

Waischrede

Hirschkäfer

weißi

weiße

weite

weiter

Weiwe

Weiber

welche

walken, rollen

wéle

wollen

wénich

wenig

wénichstens

wenigstens

wer

wer, jemand

wer's

wer es

werd

wird

wern

werden

wickln

wickeln

wie's

wie es

wiede

wieder

Wiesbåm

eine gut armdicke Stange die bei Heu-und Strohfuhren über das Heu gelegt und festgebunden wird

Windmiehl

Windmühle zum Reinigen der Körner, von mit dem Flegel gedroschenem Getreide

Wirfl

Würfel

wirze

würzen

wirzt

würzt

Wischl

Wischel, z.B. ein Strohwisch

wu

wo

Wuche

Woche

Wurzl

Wurzel

Wurzlgemies

Wurzelgemüse

zåm

zusammen

zåm'geárwet

zusammengearbeitet

zåm'geleht

zusammengelegt

zåm'gerijet

zusammengerührt

zåm'lehe

zusammenlegen

ze'fetze

zerfetzen

Zeckreschl

Stachelbeere

Zeich

Hefe

Zeichstruhl

Gebäck; Hefestrudel

Zellerich

Sellerie

Zimet

Zimt

Zitronereiwe

Zitronenreibe

Zitroneschåle

Zitronenschale

Ziwewe

Rosinen

Zopfnockel

gezupfte Nockerl

Zuckerwirfel

Zuckerwürfel

zugewe

zugeben

Zurache

Hilfs- oder Handlangerarbeit, Zureichen

zwa

zwei

zwamol

zweimal

zwat

zweite

Zweckel

Nudelteig quadratisch geschnitten

Zwiefl

Zwiebel

Zwiefl-Quetschkrumpen

Gericht; Gequetschte Kartoffel mit Zwiebelschmalz vermengt

Zwieflschåle

Zwiebelschale

 

Köszönet

Köszönet mindazoknak,  akik a könyv elkészítésében segítségemre voltak:

  • Ezek elsősorban azok a Városlődi asszonyok, akik a konyharecepteket rendelékezésemre bocsátották és az ételeket meg is főzték.
  • Azon szövegek szerzőinek, melyekből a könyvben idéztem: Koppányi István, Oswald József és Dr. Roth Mihály uraknak.
  • Azoknak, akik a magyar és német szövegek redikálását elvégezték: Bollingerné, Freund Anikó és Roth Klaus.

Ajánlás

E munka minden Városlődön élt elődünknek legyen ajánlva.

                                                                                                                   Dr. Franz Roth

 

 

A Vegyeskar./ Der Gemischte Chor. 

 

   Városlődön a kórusdal kultúrának régi hagyományai vannak. Gulden István a városlődi plébánia történetében már a múlt század közepén ír elismerő dicsérettel a Városlődiek négyszólamú, szépen hangzó énekléséről.  

   A Veszprém Megyei Múzeumi Közlemények 10/1971. számában Molnár László „ A városlődi kőedénygyár 1866—1950." c. írásában a következüket mondja:

„A városlődi kőedénygyár 1866-ban Mayer György000 tulajdona és 1884-ben bekövetkezett haláláig vezeti. Ekkor a fejlődést mutató számok valóban egy virágzás kezdetét jelentik, amely a városlődi kőedénygyártás tekintetében az egész községre hatott. Az úgyszólván teljes egészében német ajkú lakosság művelődéstörténetéhez tartozó adalék, hogy a helyi tanító Stangl Sándor kezdeményezésére és Mayer György támogatása és elnöksége mellett létrehozott dalárda ünnepélyes alkalmakkor magyar szövegű énekeket ad elő. (Erről ír a Veszprém Megyei Hivatalos Heti Közlöny 1878. december 1-jei 48. száma.)

   Stangl Sándor 1919-ig működött Városlődön. Utóda az 1880-ban született Jáhni József tanító, kántortanító, majd igazgató tanító, akinek szülőfaluja is Városlőd volt. 1920-ban 24 taggal ujjászervezte az énekkart, két aranyérmet szerzett, 1929-ben Pápára került pedagógusnak. Kántortanítóként Vesztergom György követte, aki ugyancsak sokat foglalkozott az énekkar (vegyeskar) működtetésével. 1931-ben a Dalárda Királyi díjat kapott, mely akkor a legmagasabb elismerés volt.

   A városlődi vegyeskar a harmincas években, mint falusi kórus Székesfehérváron, egy ízben 1937-ben Budapesten Erkel színházban dec. 6.-án szerepelt énekkari díszhangversenyen Horthy Miklós tiszteletére. Utóbbi szereplésükről az egykori újságcikk így ír: „Meglepetéssel a két vidéki együttes szereplése szolgált. A Veszprém megyei Városlőd község r. k. vegyeskarának vezetője, Vesztergom György példát mutatott sok fővárosi énekkarnak, hogyan kell magasrendű műsort összeállítani. Ádám—Bárdos—Halmos műveket énekeltek lelkesen, meglepő hangtisztasággal és karfegyelemmel."

   Az Országos dalosszövetség 1938. június 25-26.án Székesfehérváron rendezte meg XXV. országos dalosversenyét. A rendezvény művészeti vezetője Bárdos Lajos volt. A versenyre 160 énekkar nevezett be, köztük a városlődi r.k. vegyes kar is, Vesztergom György karnagy vezetésével. A városlődi kórus a VI. Bronzérmes vegyes kari csoportban indult, és 35-ös rajtszámmal lépett a dobogóra. A kötelező mű ebben a csoportban Dr. Török Zoltán: Kedves édesanyám-című darabja volt, míg a Városlődiek szabadon választott kórusműve: Nádasdy Kálmán: Három út és Cifra Palota-című népdalfeldolgozása volt. A városlődi kórus a népes mezőnyben (40 versenyző között) az előkelő III. helyezett címet nyerte el. Magyar Dal 1938 évi számaiból.001

   A Városlődiek éneklési kedve kimeríthetetlen volt. A vegyeskar mellett, azzal egy időben férfikórus is működött. A dalárdát Magyar Károly szervezte és vezette, számos sikeres fellépéssel, kellemes, tisztacsengésű műsorszámmal szórakoztatta nemcsak a helybeli, de gyakran a vidéki közönséget is.1940-től, a háborús helyzet miatt megszűnnek az énekkarok.

   Ez idáig (A 60-as években a televízió elterjedéséig) nem csak a kórusban, hanem vasár és ünnepnapon, bálokon, a kóruson kívül is szerettek az emberek énekelni.001/1 A lakosok körében közismert, közkedvelt régi nóták dalok, megőrzése érdekében 1999-ben és 2003-ban Dr. Roth Ferenc a maga technikájával (nem stúdió, de jó minőség), az idősebb énekkarosok tevékeny közreműködésével 6 CD-nyi anyagot vett fel, mellékelve elhangzási sorrendben a szövegeket is.(Szerk.)002

   Az elmondottak azt szemléltetik, hogy az ősök dalolási kedve egyik generációról a másikra öröklődött. Tóvári Lajos 1965. november 8.-ára hirdette meg az ujjá alakulás megszervezését. A jelentkezők létszáma várakozáson felüli volt: 28 nő, 20 férfi. Egy igen nagy vegyeskart tett ki.

   Az immár évek óta sikert sikerre halmozó vegyeskar felkészüléseiben segítséget kapott a vezető az iskola pedagógusaitól, akik szólamvezetőkként működtek közre: Schell Béláné tanító, Páter Mária óvónő, Koppányi István ig.h. majd később Pelczmann Zsuzsanna, Takács Hajnalka, Tóvári Erika, Udvardy Ágnes, Roth János, Bauernhuber József. A felsoroltak több-kevesebb évig adtak segítséget a műsorszámok betanításához. Koppányi István iskolaigazgató helyettes, majd iskolaigazgató, a vegyeskar újra-alakulásától megszakítás nélkül szólamvezető.

Az első fellépésre 1965. dec. 11.-én került sor a kultúrházban.  

   Kezdetekben a vegyeskar fenntartója a Veszprém és Vidéke ÁFÉSZ, aki ruhával látja el a tagokat, szereplési lehetőségeket biztosít, a MESZÖV-vel együtt fedezi azok anyagi költségeit. A Tóvári Lajos által vezetett vegyeskar számtalanszor vívta ki nemcsak a széles közönség tetszését, hanem az igényes szakemberek elismerését is. A teljesség igénye nélkül alábbi sikeres szerepléseket emeljük ki:

   1966: Megyei minősítő hangversenyen Arany fokozatot értek el.

     A szakszervezeti kórusok megyei találkozóin:

   1966., 1968., 1970., 1974., 1980., 1982. években szerepeltek kiváló  

     teljesítménnyel. A Földműves szövetkezetek Együttesei vetélkedőjén 1968-

     ban Dicsérő Elismerést kaptak. A Mozgalmi Dalfesztiválon 3 ízben, a

     Szolnoki Kulturális Heteken 5 ízben, a Forradalmi Ifjúsági Napokon 1 ízben,

     a Vándor Sándor Dalfesztiválon 2 ízben hívták fel magukra tiszta hangzású,

     kulturált éneklésükkel a figyelmet.

   1967 óta rendezték meg Szolnokon kétévenként a Szakszervezeti Kórusok

     Országos Találkozóját. Ide azokat a kórusokat hívják meg az egész ország

     területéről, amelyek az előzően megrendezett területi döntőkön kiemelkedő

     produkciójukkal azt kiérdemlik. A városlődi vegyeskar a következő szolnoki

     szerepléseken vett részt:  

   1967., 1969., 1971., 1973., 1975., 1977., 1979., 1981. Az 1983. évi szolnoki

     szereplésre szóló meghívásnak az NSZK-beli vendégszereplése miatt nem

     tudott eleget tenni.

   1975. évi szolnoki teljesítményért NÍVÓDÍJAT, az

   1977. éviért pedig a zsűri NAGYDÍJÁT kapta az együttesünk.

   1968. febr. 17.-én Magyar rádió „Veszprém megye” műsort vette fel.

   1969-ben Miniszteri Dicsérő Oklevelet,

   1971-ben a Baján megrendezett Dunamenti Folklór Fesztiválon a

     Szövetkezetek Országos Szövetségének Díját,

    1971. november 9-én a „KIVÁLÓ EGYÜTTES" címet nyerte el a vegyeskar.

       Az Országos Minősítő Hangversenyeken alábbi eredményeket érte el:

    1968. Bronzkoszorú,

    1970. Bronzkoszorú Diplomával,

    1972. Ezüstkoszorú Diplomával,

    1974. Arany fokozat,

    1976. Aranykoszorú fokozat,

    1979. Aranykoszorú Diplomával,

    1983. Aranykoszorú fokozat.

   A felsorolásból érzékletesen lemérhető a minden elismerést kiérdemlő, felfelé ívelő munka. A kórus átlagos létszáma 45 fő, 1981-ben az NDK-ban, 1983-ban pedig az NSZK-ban voltak cserevendég szereplésre. A felsorolásban nem szerepelnek a helyi, járási, megyei ünnepélyekre, nemzetiségi találkozókra szóló meghívások alapján történt számos szereplések, a többszörös rádiófelvételek alapján a rádió Kóruspódium műsorában való közvetítések. Kiemelkedően sikeres a vegyeskar színvonala.

   1984.márc. 24. Magyar rádió „Kóruspódium” felvétele.

   1983-tól 2000-ig évente mintegy 8 - 14 fellépést lehet összeszámlálni.

    

   2000. március 11. rádiófelvétel.

  2000 őszén Tóvári Lajos karnagy 83 éves korában, 35 évi karnagyi munka után lemond karnagyi teendőiről.003

  2001-től Bankó Mónika (Veszprémből) veszi át a kórus irányítását.

  A 2003-ban Budapesten a Vigadóban megrendezésre került Nemzetközi Kórus-versenyen, ahol több országból főleg nagyvárosi énekkarok szerepeltek, a „Városlődi Vegyeskar" ezüst III. minősítést nyert el.

   2004 Gradói (Olaszország) Nemzetközi kórusversenyen ezüst II. minősítés.

   2004 Német nemzetiségi kórusok Országos fesztiválja Fesztiváldíj.

   2007., 2010., 2013 Német nemzetiségi minősítés Városlődön arany fokozat.

   2016., 6. Városlődi Német Nemzetiségi Kórusminősítő - Többszólamú  

             kottából éneklő kategória Arany minősítés.004

   2019. május 11. Csolnok Német Nemzetiségi Kórusminősítő - Többszólamú kottából éneklő kategória Rozmaringos Arany minősítés.005

A felsorolásból Bankó Mónika vezetése alatt is, lemérhető a minden elismerést kiérdemlő, felfelé ívelő munka.

Máig közkedvelt és rendszeres fellépői a városlődi svábbáloknak, falunapoknak, az adventi és újévi koncerteknek.

 

Der Gemischte Chor.

 

   Die Chorkultur hat in Városlőd eine lange Tradition. István Gulden schrieb in der Geschichte der Gemeinde Stadtlőd schon in der Mitte des letzten Jahrhunderts mit Lob für den schönen Gesang des vierstimmigen Chors der Városlőder.

   Im Bulletin des Komitatsmuseums Veszprém Nr. 10/1971 schrieb László Molnár in seinem Artikel mit dem Titel "Die Steingutfabrik von Városlőd 1866-1950":

    "Die Steingutfabrik in Városlőd war 1866 im Besitz von György Mayer000 und wurde von ihm bis zu seinem Tod im Jahr 1884 betrieben. Die Zahlen, die die Entwicklung des Unternehmens zeigen, waren damals in der Tat der Beginn eines Aufschwungs, der das gesamte Dorf in Bezug auf die Steingutproduktion in Városlőd betraf. Eine Ergänzung zur Kulturgeschichte der fast ausschließlich deutschsprachigen Bevölkerung ist die Tatsache, dass der auf Initiative des örtlichen Lehrers Sándor Stangl gegründete und von György Mayer unterstützte und geleitete Gesangschor bei festlichen Anlässen ungarische Lieder vorträgt (wie im Wochenblatt des Komitats Veszprém vom 1. Dezember 1878, Nr. 48, berichtet).

   Sándor Stangl war bis 1919 in Városlőd tätig. Sein Nachfolger wurde der 1880 geborene József Jáhni, Lehrer, Kantorlehrer und später Schulleiter, dessen Heimatdorf ebenfalls Városlőd war. 1920 reorganisierte er den Chor mit 24 Mitgliedern, gewann zwei Goldmedaillen und wurde 1929 zum Lehrer in Pápa ernannt. György Vesztergom trat seine Nachfolge als Kantorlehrer an, der auch viel Zeit mit der Leitung des Chors (gemischter Chor) verbrachte. 1931 erhielt er den Königlichen Preis des Gesangschors, die höchste Auszeichnung der damaligen Zeit.

  Der gemischte Chor Városlőd trat in den dreißiger Jahren als Dorfchor in Székesfehérvár auf, und einmal 1937 in Budapest im Erkel-Theater am 6. Dezember bei einem Chorkonzert zu Ehren von Miklós Horthy. In einem Zeitungsartikel von damals wurde über ihren letzten Auftritt berichtet. György Vesztergom, der Leiter des gemischten Chors des Dorfes Városlőd im Komitat Veszprém, war für viele Chöre in der Hauptstadt ein Beispiel dafür, wie man ein hochwertiges Programm zusammenstellt. Sie sangen Werke von Ádám-Bárdos-Halmos mit Enthusiasmus, überraschender Klarheit des Tons und Armdisziplin."

   Am 25. und 26. Juni 1938 veranstaltete der Nationale Gesangsverein in Székesfehérvár seinen XXV. nationalen Gesangswettbewerb. Der künstlerische Leiter der Veranstaltung war Lajos Bárdos. An dem Wettbewerb nahmen 160 Chöre teil, darunter auch der gemischte Chor von Városlőd unter der Leitung von György Vesztergom. Der Városlőd-Chor trat in der Gruppe der VI. Bronzemedaille für gemischte Chöre an und erreichte das Podium mit einer Punktzahl von 35. Das Pflichtstück in dieser Gruppe ist Dr. Zoltán Török: Kedves édesanyám (Meine liebe Mutter), während der Chor des Városlőd-Chores Kálmán Nádasdys Volksliedbearbeitung von Három út (Drei Straßen) und Cifra Palota (Fancy Palace) wählte. Der Chor aus Városlőd belegte in dem großen Teilnehmerfeld (unter 40 Mitbewerbern) den prestigeträchtigen dritten Platz. Aus dem Ungarischen Lied von 1938.001

   Die Gesangslaune der Dorfbewohner war unerschöpflich. Neben dem gemischten Chor gab es auch einen Männerchor. Der von Károly Magyar organisierte und geleitete Chor unterhielt nicht nur das örtliche, sondern oft auch das überörtliche Publikum mit vielen gelungenen Auftritten und angenehmen, klar klingenden Programmen.

   Bis zu dieser Zeit (bis zur Verbreitung des Fernsehens in den 1960er Jahren) wurde nicht nur im Chor, sondern auch an Sonn- und Feiertagen, auf Bällen und außerhalb des Chors gerne gesungen.001 /1 Um die alten, bei den Einwohnern bekannten und beliebten Lieder zu bewahren, hat Dr. Ferenc Roth in den Jahren 1999 und 2003 mit seiner eigenen Technik (nicht im Studio, aber in guter Qualität) und unter aktiver Beteiligung der älteren Chormitglieder 6 CDs mit den Texten in der Reihenfolge ihres Vortrags aufgenommen (Hrsg.)002

    Das Gesagte zeigt, dass die Liebe der Vorfahren zum Gesang von einer Generation zur nächsten weitergegeben wurde. Am 8. November 1965 gab Lajos Tóvári die Organisation der Reformation bekannt. Die Zahl der Bewerber war höher als erwartet: 28 Frauen und 20 Männer. Es handelte sich um ein sehr gemischtes Gremium.

   Die Lehrerin Béláné Schell, die Kindergärtnerin Mária Páter, István Koppányi und später Zsuzsanna Pelczmann, Hajnalka Takács, Erika Tóvári, Ágnes Udvardy, János Roth, József Bauernhuber und andere, die als Solisten tätig waren, halfen dem Chor bei den Vorbereitungen zum Erfolg des Chores. Sie alle halfen mehr oder weniger Jahre lang bei der Einstudierung der Nummern. István Koppányi, stellvertretender Schulleiter und späterer Schulleiter, ist seit der Wiedergründung des gemischten Chores der Solist.

 

Der erste Auftritt fand am 11. Dezember 1965 im Kulturhaus statt.

   Anfangs wurde der gemischte Chor von der "Veszprémer und Vidéke ÁFÉSZ" unterstützt, die die Mitglieder mit Kleidung versorgte, ihnen Auftrittsmöglichkeiten bot und zusammen mit dem "MESZÖV" die finanziellen Kosten übernahm. Der gemischte Chor unter der Leitung von Lajos Tóvári hat nicht nur beim Publikum, sondern auch bei den anspruchsvollen Fachleuten großen Anklang gefunden. Ohne den Anspruch auf Vollständigkeit erheben zu wollen, seien hier die folgenden erfolgreichen Aufführungen genannt:

    1966. Bei der Bezirksqualifikation erreichten sie die Note Gold.

    Bei den Bezirkstreffen der Gewerkschaftschöre:

  In den Jahren 1966, 1968, 1970, 1974, 1980, 1982, haben sie hervorragende mit hervorragenden Leistungen. Beim Wettbewerb der landwirtschaftlichen Genossenschaften1968.

   Im Jahr 1968 erhielten sie eine ehrenvolle Erwähnung. 3 Mal beim Wettbewerb für Bewegungslieder, bei den Szolnoker Kulturwochen 5 Mal, bei den Revolutionären Jugendtagen 1 Mal, 2 Mal beim Vándor Sándor Song Festival, mit ihrem sauberen und kultivierten Gesang.

   Seit 1967 findet die alle zwei Jahre stattfindende Konferenz der Gewerkschaftschöre in Szolnok statt Nationales Treffen der Gewerkschaftschöre. Eingeladen werden die Chöre aus dem ganzen Land aus dem ganzen Land eingeladen, die bei den vorangegangenen Regionalausscheidungen herausragende Leistungen erbracht haben, mit ihren heraus-ragenden Leistungen die Auszeichnung verdient haben. Der gemischte Chor aus Városlőd wird der nächste Chor sein, der sich bei den

Auftritt in Szolnok sein:

   

   1967, 1969, 1971, 1973, 1975, 1977, 1979, 1981.

   Die Einladung zu einem Auftritt am 1983 in Szolnok, wurde wegen eines Gastspiels in Deutschland nicht teilnehmen konnte.

   Für seinen Auftritt 1975 in Szolnok wurde er mit den Großen Preis der Jury für das Jahr 1977. erhielt unser Ensemble den Großen Preis der Jury.

 Am 17. Februar 1968 wurde im ungarischen Rundfunk "Veszprém megye" aufgenommen.

   Im Jahr 1969 erhielt er ein ministerielles Belobigungszertifikat,

  1971, anlässlich des Folklorefestivals der Donauregion in Baja, hat der Nationale Vereinigung der Genossenschaften,

    Am 9. November 1971 wurde dem Chor der Titel "EXCELLENT CHOIR" verliehen.

  Die folgenden Ergebnisse wurden bei den nationalen Qualifikationswettbewerben erzielt:

   1968. Krone aus Bronze,

   1970. bronzenes Kronendiplom,

   1972. silbernes Kronendiplom,

   1974. Gold-Diplom,

   1976. Goldkronen-Diplom,

   1979. mit Goldkronendiplom,

   1983. Goldkronendiplom.

   Die Liste gibt einen klaren Hinweis auf die aufstrebende Arbeit, die alle Anerkennungen verdient. Die Durchschnittsgröße des Chores liegt bei 45 Mitgliedern, wobei 1981 ein Austausch mit der DDR und 1983 mit der BRD stattfand. Nicht mitgezählt sind die zahlreichen Auftritte bei Orts-, Kreis- und Bezirksfesten, Einladungen zu nationalen Treffen und die vielen Rundfunkaufnahmen des Chores in der Sendung "Kóruspodium". Die Qualität des gemischten Chores ist außerordentlich erfolgreich.

   24. März 1984 Ungarischer Rundfunk "Kóruspódium" Aufnahme.

   Von 1983 bis 2000 können etwa 8 - 14 Auftritte pro Jahr gezählt werden.

   11. März 2000, Rundfunkaufnahme.

   Im Herbst 2000 tritt der Dirigent Lajos Tóvári im Alter von 83 Jahren nach 35 Jahren Dirigententätigkeit zurück.003

   Im Jahr 2001 übernahm Mónika Bankó (aus Veszprém) die Leitung des Chores.

   2003 gewann der "Városlődi Mixed Choir" beim Internationalen Chorwettbewerb in Budapest im Vigadó, an dem hauptsächlich Chöre aus Großstädten aus mehreren Ländern teilnahmen, einen silbernen III.

   2004. Grado (Italien) Internationaler Chorwettbewerb, Silber II.

   2004. Nationales Festival der deutschen Nationalchöre Festivalpreis.

   2007, 2010, 2013 Qualifikation der deutschen Nationalität in Városlőd, Goldstufe.

   2016. Goldzertifikat in der Kategorie "Singen nach Noten".004

   11. Mai 2019 Csolnok Deutsche Nationalität Chorqualifikation - mehrstimmig

Kategorie Gesang nach Noten Rosemary Gold Bewertung.005

   Aus der Liste, auch unter der Leitung von Mónika Bankó, kann man die aufstrebende Arbeit erkennen, die alle Auszeichnungen verdient.

   Bis heute sind sie beliebt und treten regelmäßig bei den Városlőd-Schwanenmessen, Dorffesten, Advents- und Neujahrskonzerten auf.