Városlőd története. / A Karthauziak Leveldi monostorának  története. / des Kartäuserklosters von Leveld.

 

Részlet Vida Beáta: A karthauzi rend története a középkori Magyar Királyság területén

A néma barátok megtelepedése és berendezkedése

Doktori értekezés

   Lövöld Veszprém megyében állott, a Bakony Somló felöli részén. Ott ahol a pápai és Devecseri országút vonul, egy hosszan elnyúló völgy vezetett, mely természeti szépségénél fogva "paradicsom völgyének" neveztetett._{001(Koppintás bal egér)}

    Leveld falutól délre, egy hosszan elnyúló völgyben, a mai templomnak és környékének helyén épült. A monostor helyének megválasztásában, a sűrű erdőség, az itt folydogáló Tornapatak, és a templomtér Északi részén előtörő bővizű forrás játszhattak főszerepet. Hogyan nézett ki a Lövöldi karthauzi monostor, egy a nürnbergi Nemzeti Múzeumban (Nürnbergische Nationalmuseum) 1893-as katalógusában /sorszám: GM580/ 1512 – 1513 körül, található táblaképről ismerjük, ahol az összes karthauzi monostort lefestették.  A középső ablak 162,9 cm magas, 98,6 cm széles. A két szárny egyenként 161,3 cm magas és 41,6 cm széles.₀₀₂ Úgy képzeljük el, mint egy családfát. A kép 16. századi állapotot mutatja. A kép hitelesnek tekinthető, egyrészt a kép felett a "Vallis Sancti micha-helis in lewl In vngaria" felirat olvasható, másrészről a képen a templom jobb oldalán található színes tetőcserepes épület helyén, az 1990-ben kezdődött ásatások alkalmával, a régészek megtalálták, a sekrestye mellett a színes tetőcserepek maradványait.(Szerk.)

   A lövöldi monostor alapításának pontos körülményeit nem tudjuk teljes bizonyossággal rekonstruálni. Noha a monostor 1378. március 17-én kiállított alapítólevelének másolata fennmaradt,₀₀₃ korábbról is rendelkezünk ismeretekkel. Már 1347-ben jelentik I. Lajos királynak,_003/1 hogy körülhatárolták a Leueldi monostor Tapolcai birtokát. A vitás határokkal rendelkező birtok ügyéről 1348. szeptember 30-án újra olvashatunk. A fehérvári káptalan jelentette Lajos királynak, hogy kiküldte Tót István mester kanonokot, akinek kíséretében megbízottai, Miklós káplán, Kolos testvére, Lachk és Lőrinc fia, János a szomszédok és határosok, valamint János szigligeti alvárnagynak a jelenlétében a lövöldi monostor tapolcai birtokát Meggyesi Simon szigligeti birtokától IV. Béla 1259. október 17-i oklevele szerint meghatárolták.₀₀₄ 1357. március 5-én Lajos király (31.-ik születésnapján. Szerk.) parancsára a veszprémi káptalan járta meg újból a határokat, melyekben „csak a Leveldi monostort említik.

   Az 1361. évben Szécsi Miklós országbíró rendelkezése alapján, egy másik helyen kellett a határokat megállapítani.₀₀₅ A fehérvári káptalan Lajos királynak szóló jelentése szerint Szécsi Miklós országbíró levele értelmében kiküldték embereiket, akiknek a tanúsága mellett a király embere a szomszédok összehívása után és a felek képviselőinek jelenlétében a karthauziak herendi és a veszprémi káptalan Mester nevű birtoka közötti vitás területet 1 ekealjnyira becsülték meg. A felek és a tanúk nem tudtak megegyezni a terület hovatartozásáról.₀₀₆ Innentől már konkrétan a Leueldi Szt. Mihály karthauzi monostor perjeléről van szó. Ha figyelembe vesszük, hogy perjel csak egy felszentelt templommal rendelkező monostorban található, akkor 1361-ben már minden bizonnyal egy „kész” rendházról beszélünk.

   Ám ekkor még nem lett vége a Tapolca birtok körüli vitáknak. 1363-ból további birtokperes oklevélről tudunk.₀₀₇ A forrás szövegéből jól kivehető, hogy a szerzeteseknek már annak megkezdése előtt jelen kellett lenniük. Mindebből egyértelmű, hogy a monostor ekkor már működött, illetve felszentelték,₀₀₈ sőt már a kezdet kezdetén összetűzésbe került az Ajkai családdal.

   Egy 1369-ből származó forrásban is szerepel a konvent: a perjel háborgatta a Bakonybéli monostor joghatósága alá tartozó Borsod nevezetű birtokot, amely szomszédos volt a konvent lövöldi birtokával. A pannonhalmi konvent tanúbizonysága és a király embere a helyszínre utaztak, de a karthauziak jobbágyai sűrű nyilazással fogadták őket, „csak lovaik legsebesebb futásával mentették meg életüket.“₀₀₉ A veszprémi alispán a júliusban lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy a perjel lövöldi – név szerint felsorolt – emberei Polány és Borsod birtokokat elpusztították. Vezetőjük a perjel vérszerinti testvére, Jakab volt, a támadókkal együttműködtek a monostor építésénél dolgozó kőcsiszolók és kőfaragók.₀₁₀ A történetben részt vevő személyek foglalkozása alapján feltételezhető, hogy a szakemberek jelenléte a monostor még folyó építkezéseire utal. 1370. október 3-án is említik forrásaink Erzsébet királyné ekkor kérte Szécsi Miklós országbíró közbenjárását egy bírság elengedésében, amelyben érintett volt Ajkai István és a lövöldi perjel.₀₁₁

   A fentebbi okleveles adatok jól kiegészítik Dedek Crescens Lajos egyik megjegyzését: míg a magyar történetírók az alapítást Lajos király okleveléhez kötik, addig a rend történetírói azt sokkal korábbra datálják. A leghihetőbben Tappert és Lefebure karthauzi szerzetesek érveltek az 1364. év mellett, mégpedig a Generális Káptalan feljegyzései alapján.₀₁₂ Hasonlóan vélekedett az alapítás évéről Mályusz Elemér is korai munkájában, amit 1971-ben publikált.₀₁₃

   Békefi Remig ugyan nem utasította el Dedek nézetét az alapítást illetően, de ő is azt valószínűsítette, hogy az 1378-ban történt.₀₁₄ Németh Péternek₀₁₅ az előbbi szerzőknél idézett évszámnál sikerült korábbi adattal is alátámasztania a lövöldi barátok jelenlétét Veszprém megyében. A Németh Péter által felkutatott adat alapján a rendtörténész James Hogg szintén az 1347-es évet fogadta el, mint a lövöldi karthauzi monostor első említését, illetve ugyanezt olvashatjuk Zsiray László egyik tanulmányában.₀₁₆

   A seitzi monostort kérhették fel az alapítandó telep birtokainak feltérképezésére, amit Veszprém megyében ideálisnak tartottak a karthauzi élet megteremtésére. A későbbiek során innen érkeztek az első szerzetesek is.₀₁₇ Mivel Seitzben tartották a rend Generális Káptalanjait, így a legkézenfekvőbb azt feltételezni, hogy ennek a virágzó monostornak voltak megfelelő feltételei a konvent küldésére. A folyamatot úgy kell elképzelni, hogy az elöljáró hatalmánál fogva egy perjelt és egy procuratort küld a helyszínre, akik ezután részben hazai szerzetesekkel népesíthették be a monostort.₀₁₈

     Mindezek fényében valószínűtlennek tűnik az a korábbi feltevés,₀₁₉ hogy a szepességi telepek egyikéből küldtek volna szerzeteseket, mivel egy ilyen fontos esemény a magyarországi néma barátok életében nem maradt volna említés nélkül. Történelmünkben nem példa nélküli, hogy egy monostor megalapítása és annak tényleges, okleveles megerősítése között hosszabb idő telik el.

   A lövöldi szerzetesi élet kezdeteiről nem találunk említést a rend Generális Káptalanjának feljegyzései között. Németh Péter úgy véli, hogy a monostor alapításának valódi oka benne rejlik az alapítólevél szövegében.₀₂₀

   Abban ugyanis úgy fogalmaznak, hogy „a boldog emlékezetű lelkek gyógyulásáért és üdvösségéért“ alapította Lajos király a házat. A Szent Mihály patrocínium választása összefügghet, öccse András herceg tragikus halálával, amely 1345. szeptember 19-én következett be._020/1 Németh úgy véli – nem ok nélkül –, hogy a lövöldi monostor alapítása valószínűleg 1346-ban történt. A hatalmas épületegyüttes felépítése hosszú ideig tartott, ezért az alapítólevél kiállítása, a birtokokkal való ellátás csak az után történt meg, hogy a karthauzi telep munkálatait befejezték.₀₂₁ A templom szentelése nem ekkor történt, bármennyire népszerű ez a feltételezés a szakirodalomban. Ez ellentmondana a rend szabályainak: a karthauziak ugyanis (mint már említettük) nem küldenek perjelt egy fel nem szentelt templomba, csak rektort, mint ez hazai példából is jól ismert a menedékszirti alapítás körülményeiből.₀₂₂

   Kétségtelenül Lajos király érdeme volt a monostor alapítása: 1374-ben meghagyta a fehérvári káptalannak, hogy emberük vizsgálja ki az ajkai nemesek és a karthauziak közötti vitás határ kérdését. Ebben az oklevélben a lövöldi monostort fundacionis nostre-ként említette.₀₂₃ A királyi alapítólevelet az után bocsáthatták ki, hogy a monostor kőből készült épületei is lakhatóvá váltak, de még az építkezések legelején egy kápolnát kellett emelniük, amelyben az első karthauziak misézhettek.

   Lajos király nagy tiszteletnek örvendett a karthauziak körében. A Generális Káptalan 1383. évi nekrológiuma alapján a rend megemlékezett az uralkodó haláláról.₀₂₄ Hasonló történt özvegye, Erzsébet királyné esetében is 1390-ben.₀₂₅ A Veszprém megyei monostor jelentős méreteiről árulkodnak az újkori leírások. Gulden István veszprémi kanonok így számolt be az épületekről: „Ott, ahol a pápai és Devecseri országút vonul, egy hosszan elnyúló völgy vezetett, mely természeti szépségeinél fogva Paradicsom-völgyének neveztetett... Nagy Lajos idejében s később is mindaddig, míg a karthausiak itt tartózkodtak, őserdők homályába volt borítva s köröskörül lassan emelkedő hegyek zárták el lakóinak szeme elől azon világot, melyet egyedül Istennek élni óhajtván, elhagytak. Maga a zárda egyike volt a világ legszebb molostorainak.“₀₂₆

   Gulden megemlítette azt is, hogy a későbbi építkezések során felbukkant romok alapján egyértelmű, hogy a lövöldi monostor a Lechnicire hasonlított a legjobban, így teljesen megfelelt a rend sajátosságainak. A magas, kettős kőkerítés nyomai még az ő idejében is látszottak. A keleti hegyoldalon patak folydogált és a közelben négy halastavat táplált. A monostor közvetlen környezete, tehát az elzárt terület, 50 hold nagyságú volt, közepén helyezkedett el a műremekként emlegetett templom. Körülötte feküdtek a felső monostor cellái, míg az alsó része a település felőli oldalon volt. A néphagyomány szerint a templom vörös márványból épült, ám Rómer Flórisnak köszönhetően tudjuk, hogy anyaga tégla volt.₀₂₇ Színük és formájuk alapján a tatai és száki műhelyek munkáival mutatnak rokonságot.₀₂₈

   Bél Mátyás Veszprém vármegye leírása során természetesen nem hagyta ki Városlődöt sem. Feljegyezte, hogy a falu nyugati részén egykor tágas templom állt, de akkortájt már elhagyatott volt és fák nőtték be. Meglátása szerint csekély költséggel helyrehozható lett volna.₀₂₉

   Az alapító megszabta, hány szerzetes élhet a házban. Hangsúlyozta: csak tizenketten lehetnek, ráadásul felszentelt papokat, vagy papjelölteket vehettek csak fel rendtagnak.₀₃₀ A jelöltek számát is megemlítette: egy szerpap és egy alszerpap lehetett csak a kötelékükben,₀₃₁ tehát a perjellel együtt 15 barátról beszélhetünk.

  Ennek megfelelően építhették meg a felső monostor cellasorát is (a szimbolikus tizenkettes szám szerepéről nem feledkeztek meg), legfeljebb 16 különálló cellával rendelkezett a monostor. Viszont mindezek ellenére is a lövöldi volt az egyik legnagyobb monostor, mivel sok helyen a rend szabályainak figyelembe vétele nélkül, akár két szerzetes is lakhatott egy lakrészben.₀₃₂

   Meg kell jegyezni, hogy valóban monumentális méretű épületegyüttesről beszélhetünk Lövöldön. Tudjuk, hogy a londoni karthauzi monostorban is előfordult, hogy egy cellában 2 szerzetes lakott, ekkor a néma barátok megszegték a rendi előírásokat, ám még akkor is csak 25-en éltek a házban – ami a londoniak saját bevallása szerint a megengedett kétszerese volt.₀₃₃ Az anyagi szükségletekkel függ össze, hogy központilag előírták, hányan lakhatják a monostort.

   Eszerint 14 monachusnál és 16 laikus testvérnél többen nem élhettek egy remeteségben. Ezen felül még 18 szolgát tarthattak, akik azonban a monostoron kívül laktak.₀₃₄ A monostor legbőkezűbb jótevője magától értetődően az alapító volt. Lajos királytól kapták a szerzetesek a működésükhöz szükséges javaikat. Az uralkodó az alapítólevélben is felsorolta az adományokat: köztük volt a bakonyi Hölgykő is, ami eredetileg vadászkúriaként szolgált. A királyi erdőkben való vadászatok központja lehetett, de az uralkodó leromboltatta, így köveit a monostor építésére felhasználták és a hangos vadászat sem zavarta a szerzeteseket.₀₃₅ Miután a várat a monostornak ajándékozták, az oklevelekben többé nem találkozunk annak említésével. A dolog hátterében ismét a karthauzi rend szabályait kell keresnünk, miszerint a monostor falai és az első határ közötti területről kitiltották a vándorlókat, csavargókat, nőket és mindenkit, aki megzavarhatja a szerzetesek nyugalmát. Az építőanyagok felhasználása csak praktikus eleme lehetett az intézkedésnek.    

    Hölgykő várával külön fejezetben foglalkozunk. (Szerk.)

    A törzsbirtokok közé tartozott a Győr megyei Nyúl, a Sopron megyei Barbács, Sárkány és Kisfalud, valamint a monostor helyéül szolgáló Alsó- és Felső-Lövöld is. Azonban nem sokkal ezután változás állt be a birtokok szerkezetében. Mária királynő engedélyével a Sopron megyében található birtokokat Zsigmond király elvette a szerzetesektől és azokat Kanizsai Istvánnak adományozta.₀₃₆ Az 1390. március 10-én kelt oklevél tanúsága szerint az uralkodó egyúttal kárpótolta is a karthauziakat, a megyében több birtokot adott nekik.₀₃₇ A lövöldieké lett többek között a karádi uradalom is, amihez 13 település tartozott Somogy megyében, így a szerzetesek vagyonát szinte kizárólag egykori királyi birtokok alkották.₀₃₈ Fontos megjegyezni, hogy Zsigmond csere útján szerezte meg az említett birtokokat, ugyanis az egyházi tulajdon elidegeníthetetlennek számított.

   A cseréről az 1393. évi jegyzőkönyvek szerint értesült a Generális Káptalan is.₀₃₉ Természetesen korántsem véletlen, hogy a monostor legfőbb patrónusa az uralkodóházból származott, mint láttuk Lajos király alapította Lövöldöt, így már csak ebbéli kötelességéből adódóan is neki kellett a meghatározó jótevőnek lennie. Ugyanakkor a legkedvesebb adományozónak a szerzetesek mégsem őt, hanem Szilágyi Erzsébetet tekintették, legalábbis a megmaradt források erről árulkodnak.₀₄₀

   1408. július 10-én Garai Miklós nádor kötelezte a veszprémi káptalant és Mórichidai Simon bán fia, János mestert, hogy János lövöldi perjel ellen a kúriában mutassák be azokat az okleveleiket, amelyekre tiltakozásuk során hivatkoztak.₀₄₁

   Azt állították ugyanis, hogy a perjel az előbbinek Nagyrét nevű rétjét, az utóbbinak pedig egész Újfalu nevű birtokát belefoglalták a határokba, amikor a Zala megye közgyűléséből kiküldött Szentgyörgyi Bálint mester nádori ember Béli László fia, Miklós királyi és Büki Péter diák fehérvári káptalani emberekkel Tapolca birtok határait kitűzték. 1409. március 4-én a zalai konvent is résztvevője lett a vitának.₀₄₂

     A konvent előtt ugyanis Bessenyei Gergely volt Hegyesdi várnagy Mihály, Gergely és Egyed nevű familiárisaival Garai Miklós ítéletlevele értelmében ötvened magával megesküdött, hogy három évvel ezelőtt nem rontott rá János lövöldi perjel tapolcai birtokára. Nem vette el az egyik ottani jobbágy két ökrét és azokat nem vitte el Hegyesd várába.₀₄₃ Sőt egy évvel később még fogott bírák is ítélkeztek a birtok ügyében.₀₄₄

   A tiszteletük ékes bizonyítéka még Zsigmond perjel 1463. április 24-én kelt oklevele, amellyel ő és konventje felvette Erzsébetet, Mátyás király anyját a monostor iránt tanúsított jótéteményeiért a rend confraternitásába és mindazon kegyelmekben részesíti, amelyek a rendtársak ájtatos cselekedetei folytán elnyerhetők.₀₄₅ Így a szerzetesek vagyonát szinte kizárólag egykori királyi birtokok alkották.  

   Különleges eseményt jelentett Mátyás király 1480. január 25-i látogatása, mikor Mátyás király, Beatrix királyné és annak fivére, Aragóniai János pápai követ és kísérete érkezik,₀₄₆ külön pápai feloldozás szükséges, hogy a királyné és hölgy kísérete egyáltalán beléphessen, továbbá hogy –e jeles vendégeknek vacsorára húst tálaljanak. Mivel mi húst nem csak halat fogyasztanak. Másnapra a király megbetegedett, így a rövid látogatás elhúzódott, de gyógyító szerzetes testvérünk segítsége és imádságunk hamar gyógyulást hozott. Ennek hálájaképp 400 magyar forintot és egy könyvet, az úgynevezett Lövöldi Corvinát ajándékozta, amelybe vörös tintával 12 sorban összefoglalták az eseményeket. Az ajándékozásra való tekintettel festették bele a király címerét, és 1488-as évszámmal datált díszes kötéssel látták el₀₄₇

   A történtekről az úgynevezett lövöldi corvina feljegyzéséből értesülünk. Raynerus de Pisis Pantheologia című ősnyomtatványát az uralkodótól kapták a szerzetesek,₀₄₈

   Lövöldi corvina Raynerius de Pisis (1116-1161), Pantheologia sive Summa Universae Theologiae jelzete: Inc.XV. I. 1/a/I. Raynerius de Pisis (1116-1161), Pantheologia sive Summa Universae Theologiae Nürnberg, Anton Koberger, 1477. február 12. terjedelme: [439] fol. Vaknyomásos, barna bőrkötésben, fatáblákon, sarokveretekkel, két kapoccsal. Tulajdonbejegyzései: I. Mátyás (1443 - 1490), Magyarország királya Csergő Miklós (? - ?1558) barsi főesperes, esztergomi kanonok. A kötéstábla egykorú kéziratos bejegyzése szerint a kötetet Mátyás király ajándékozta 1480-ban a lövöldi (ma Városlőd) karthauziaknak.

   Kötése eredeti, ún. lövöldi kötés: gótikus, vaknyomásos technikával készült, rombusz alakú mezőkre tagolva, a találkozási pontoknál rozettadíszekkel. A lövöldi kolostor a török időkben megsemmisült, kötetei szétszóródtak. Csergő Miklós 1558-ban végrendeletileg hagyta a hozzá került kötetet az esztergomi egyházra. A Bibliotheca Corvina - Hunyadi Mátyás könyvtárának virtuális rekonstrukciójának keretében digitalizálta a Lövöldi corvinát, melyet

https://corvina.hu/kepnezegeto/index.php?corvina=inc_xv_i_1ai&lang=hu&img=6#6 tekinthetnek meg,

   A karthauzi rend követe pápai engedéllyel jóváhagyta, hogy Beatrix udvarhölgyei társaságában a procurator cellájában aludjon. Az uralkodó kíséretével együtt három napot maradt a szigorú szabályokat követő szerzetesek otthonában. Távozásuk után 710 forintot adományozott nekik két cella megépítésére, további adományokat tett a könyvtár részére, halastavak építésére, valamint könyveket is adományozott a Lövöldieknek.

   A monostor vagyoni helyzetét talán valamelyest tükrözi az 1498. évi országgyűlés határozata is, ahol a lövöldi perjelt a bandériumtartó prelátusok közé sorolták.₀₅₂ Mindez azt jelentette, hogy bár hadiadót nem kellett fizetniük, de elvben állandóan, a valóságban azonban csak háború alkalmával a győri és a veszprémi püspökökhöz hasonlóan 200 lovast voltak kötelesek kiállítani. Németh Péter ezt túlzónak találta, ám megemlítette, hogy 1528-ból is hasonló adattal rendelkezünk.₀₅₃

   A következő évtizedek sem hoztak megnyugvást a Lövöldiek mindennapjaiba. Veszprém vármegye utolsó ítélőszékét a mohácsi csata előtt 1526. június 18-án Lövöldön tartották.(?) Az eseményekről nem tudunk sokat, az viszont árulkodó, hogy az ellenséges csapatok közeledtének hírére Lukács testvér a monostor mozgatható értékeit Sopronba vitte.₀₅₅ Az említett év szeptember 21-én Mária királyné az egyházi kincseikkel elmenekült lövöldi karthauziak érdekében a soproni polgárok védelmét kérte.₀₅₆

   Két hónappal később, november 14-én, a török veszély elmúltával a lövöldi perjel és a konvent köszönetet mondott a soproni polgároknak a barátságos fogadtatásért, amelyben Lukács testvérüket részesítették. Kérték, hogy a kegytárgyakat Nagy Balázs polgártársuk, akinél őrizetbe helyezték, adja vissza nekik.₀₅₇

   Bornemissza János budai várnagy jóvoltából is sikerült gyarapítani a szerzetesek birtokait. Elek Imre és néhai Elek Imre fiai: Imre és Endre alsó-ajkai nemesek az uralkodó előtt hűtlenség gyanújába keveredtek, mivel a vádak alól nem tudták magukat tisztázni, így a király megfosztotta őket birtokaiktól. A konfiskált vagyon egy részét a várnagy kapta meg, aki 1515. február 6-án kelt végrendeletében István perjelnek és a lövöldi karthauziaknak adta azokat.₀₄₉

   Bornemissza János valószínűleg ennél többet is tett a monostorért, mivel haláláról megemlékeztek a karthauzi nekrológiumban is.₀₅₀ 1528-ban ehhez hasonlóan kapták meg a Somogy megyei Szárszót Buzlai Mózes özvegyétől, Podmaniczky Annától.₀₅₁ A XV. században a karthauziak életét már nemcsak a forrásokból ismert peres ügyek nehezítették, hanem folyamatosan jelentkeztek a kevésbé súlyos rablótámadások is, ám ezt tetézte az országban uralkodó készenléti állapot. Az anyagi károk ellenére a monostor gazdagságának gyorsan híre ment, így a kialakult hadi állapotban folyamatosan kölcsönkérelmekkel keresték fel a szerzeteseket.₀₅₈ Ferdinánd király hadi célokra 1500 forintot kért tőlük 1528. december 8-án.₀₅₉

   A Lövöldiek csak 500 forintot tudtak adni, amiről az uralkodó kötelezvényt állított ki, és elismerte, hogy a birtokaik után járó hadisegélybe beszámítja a kölcsönt. Csakhogy a pénz beszedése olyan nehéz volt, hogy a perjel inkább lemondott róla.₀₆₀ 1531. január 21-én Máté apát és a pannonhalmi konvent beismerték, hogy még akkor, amikor Bakics Pál királyi főkapitány bírta a pannonhalmi várat, kölcsön vettek a lövöldi karthauziaktól 200 forintot. Egyúttal ígéretet tettek arra, hogy amint várukat visszaszerzik, tartozásukat megadják. A kamara viszont visszavonta korábbi engedélyét arról, hogy az 1529. évi fél forintos hadiadóból saját birtokaikon beszedhetik a kölcsönt.₀₆₁

   A Pannonhalmiak nehéz helyzetükben újabb 200 forintot voltak kénytelenek kölcsön venni, ezért a 400 forint adósság fejében zálogba adták a Lövöldieknek Istvánd és Apáti falvakat Zala megyében.₀₆₂ Veszprém török ostroma után, valószínűleg 1531-ben, a monostort védelemre is alkalmassá építették át. Ennek tényéről Péter perjel 1542. október 31.-én Lövöldön kelt leveléből tudunk, amit Nádasdy Tamásnak írt.₀₆₃ A következő év június 28-án I. Ferdinánd okleveléből kiderül, hogy fegyvereket, élelmiszert és vásznat vásároltak a szerzeteseknek.₀₆₄

   A szepességi monostorok kapcsán leírt hadi állapot nemcsak az ország felső részeit érintette. A dunántúli részek rettegett urai a Podmaniczkyak voltak. A fennmaradt oklevelek alapján először 1538. október 21-én kerültek összetűzésbe a szerzetesekkel. A szüret után a somogyi szőlőkből a mustot a monostorba akarták szállítani. Ekkor a Podmaniczky-féle csapatok a szállítók foki szállásán lepték meg őket. A 72 hordó borból kiválogatták a legjavát, a többit pedig visszaadták a Lövöldiek embereinek. A lefoglalt bor értékét Péter perjel 400 arany forintra becsülte.₀₆₆ A következő évben a konvent szolgáit támadták meg, akik éppen a pálosi Margit-napi vásárról tértek haza, és a szerzeteseknek két lovat vásároltak.

   A 150 forint értékű állatokat Podmaniczky emberei elvették tőlük. Végül az 1542. évi országgyűlésen Jánost és Rafaelt száműzték és jószágvesztésre ítélték feltéve, ha nem teszik le a hűségesküt Ferdinándnak és nem adják vissza az egyháznak az elrabolt javakat.₀₆₇ Csakhogy a lövöldi monostor sorsa is azt mutatja, hogy a Podmaniczky család tagjai nem törődtek ezzel a határozattal, és kihasználták a kedvező alkalmat javaik gyarapítására. Betörtek azok Vanyolai birtokára, és a lakosoktól elloptak 40 ökröt. A következő évben is hasonlóan cselekedtek, ekkor 50 ökör lett a zsákmányuk, majd a Kis-lövöldi jobbágyokat fosztották meg jószágaiktól. Összesen mintegy 1200 forint kárt okoztak a monostornak.₀₆₈

   A perjel valószínűleg nem jelentette az eseteket, mivel ismerte a rablók hatalmát, valamint azzal is tisztában volt, hogy a hatóságok kezei is meg vannak kötve. Csakhogy miután az 1544. évi országgyűlésen kegyelmet kaptak, a perjel is megjelent, és beszámolt a nekik okozott kárról.₀₆₉ 1545-ben rendi vizitátor érkezett Lövöldre, aki vizsgálata során felmérte a rendtagok vallásosságát és javainak biztonságát,₀₇₀ megrótta a testvéreket hanyagságuk miatt.₀₇₁

   Ugyanekkor nem felejtette el emlékeztetni őket a rendi adók befizetésére: „A szokásosnál buzgóbbak legyenek a feladatukban, hogy megküldjék a Generális Káptalannak az engedelmességi tanúsítványokat, a Káptalan aktájáért járó adókat, az útiköltségét a Káptalanra utazónak, és ne halogassák megfizetni a vizitátoroknak a vizitációjuk díját.“₀₇₂

   Az 1547. évi nagyszombati országgyűlésen elrendelték Lövöld megerődítését és az őrséget 25 lovas és 10 gyalogos katonában állapították meg, ezt három évvel később 25 huszárral kiegészítették.₀₅₄ Bizonyára jól felszerelt erődítményről beszélhetünk, mivel 1548-ban a dunántúli véghelyek között szerepelt Lövöld.₀₆₅

   Az 1550. és az 1551. évi feljegyzésekben azt olvashatjuk, hogy a káptalan biztatta a perjelt, hogy őrizze meg hitét Istenben, és tartson ki a veszedelmes időkben.₀₇₃ Minden nehézség ellenére a monostor lakói kitartottak,₀₇₄ egészen addig, míg a török elleni harcban az épületeket lerombolták. Pontosan nem tudjuk, mikor következett ez be. Ha a környéken zajló harci cselekményeket vesszük alapul, akkor Dedek Crescens Lajos feltételezése szerint a karthauziak otthonát 1551- ben pusztíthatták el, Békefi Remig hasonlóképpen vélekedett.₀₇₅

   Németh Péter szerint a lövöldi karthauziak utolsó okleveles forrása 1554. augusztus 24-én Sümeg várában kelt.₀₇₆ Lényegében egy bérleti szerződésről beszélhetünk, amelyben a perjel a monostor Veszprém, Győr és Zala megyei birtokait évi 90 forintért a püspöknek adta bérbe, mivel a távol lévő szerzetesek nem tudják igazgatni a területeket.₀₇₇ A szerződés érvényes egészen „az ország rendjének szerencsés visszaállításáig és a mi rendünknek a Magyar Királyságban eredeti állapotába való visszahelyezéséig.“₀₇₈

   Péter perjel idejében 1551-ben még nem volt szó az épületek helyreállításáról, viszont László perjel bevallása szerint 1554-ben a monostor romokban állt, tehát Lövöld elpusztulása valamikor a két időpont között következett be. Miután 1552-ben a megye a végvárvonal részévé lett, a helyi nemesek és földesurak kénytelenek voltak óvintézkedéseket tenni, mivel szerették volna távol tartani a portyázók pusztításait. Egy kihallgatási jegyzőkönyv szerint ezek az urak a Vázsonyi, a Tálodi és a városlődi monostorokat lerombolták, mivel attól féltek, hogy a törökök elfoglalják azokat.₀₇₉ Míg Gulden István ezen adatok alapján úgy véli, hogy 1553-ban szűnhetett meg a monostor,₀₈₀ Németh Péter figyelembe véve a török csapatok vonulását, 1552. június hónap elejére tette a lövöldi ház pusztulását.₀₈₁

     Még Veszprém ostroma idején a leveldi kolostorerődbe Rátkay Pál lovasságából 50 lovast, ezen kívül 100 gyalogost, majd pedig két hónappal később 200 gyalogost helyeztek. ₀₈₂ A káptalani jegyzőkönyvekből is kivehető, hogy 1552-ben oly nagy volt a veszély a törökök által elfoglalt területeken, hogy a szerzetesek elmenekültek Lövöldről.

   Az osztrák házakba távoztak, főleg a Bécshez közeli Mauerbachba.₀₈₃ A monostor megszűnésének időpontját a Generális Káptalan is későbbre teszi. 1550-től már egyértelműen a veszélyről írtak, buzdították a perjelt, hogy tartson ki, de csak az 1555. évben olvashatjuk, hogy Lövöldnek rektora van.₀₈₄ Tehát a változásnak az előző évben kellett megtörténnie. 1556-ban a rend tudomásul veszi, hogy a monostor értéktárgyai, a templomi ékszerek, kelyhek, keresztek és minden, ami mozdítható volt, a Seitzi barátok házában van.₀₈₅ Egy 1559-ben keletkezett feljegyzés szerint a rend a Brünni perjelt bízta meg a lövöldi monostor felügyeletével.₀₈₆ A monostor címe nem pusztult el azonnal. Az életben maradt szerzetesek nagy része elmenekülhetett, csak a perjel időzött az országban.

   „Időközben a Pápai várban az éhség teljes erővel kitört, mire a lázadók szökést határoztak, mely 1600 augusztus 9-ike éjjelén volt végbemenendő. De Nádasdy huszárőrjáratai ezt észrevették, mire Nádasdy és Kollonics az összes magyar, Tliurn gróf pedig a német lovassággal fölkerekedve, a szökevényeknek útjokat állották. Borzasztó vérengzés keletkezett most; a 2000 lázadó tervök fölfedezését látva, előbb 100 társukat, kikre gyanakodtak, önmaguk konczolták föl, majd minden irányban menekülni próbáltak; 200 véletlenül a császári tábornak tartott, hol a gyalogság által részben elfogatott, részben levágatott; a többi a lovasság által üldöztetett; Kollonics maga vágta le La Motte lázadó főnököt, ki eddig az egésznek lelke volt; Nádasdy pedig a leufeldi carthause-nál(?) szorította közre a lázadók zömét, kik közül több száz maradt a helyszínén.”₀₈₇

   Nem volt remény arra, hogy a rend helyreáll, a lövöldi monostor birtokainak bérbe adása csak Köves András veszprémi püspök hivatali idejében valósult meg. Miután az uralkodó értesült az eseményekről, Ferdinánd maga is jóváhagyta a megkötött szerződést. Feltételeket is szabott, mégpedig hogy más püspökségre nem szállhat át a bérlet és megszűnik, amint a karthauziak újra visszatérnek az országba. Minderre 1557. január 8-án került sor.₀₈₈ Valószínűleg már a megerősítés előtt birtokolta a püspök a javakat, azt viszont biztosan tudjuk, hogy még több, mint fél évszázaddal később is jogilag a lövöldi perjel tulajdonában voltak. 1575-ben a királyi udvar Fejérkövi István veszprémi püspököt bízta meg a monostor adminisztrálásával.₀₈₉

 

   1584. május 1. Győriek csapdája a törököknek.

A győri katonaság tudta azt, hogy a török a szőlőkbe kivonuló földművesekre azonnal rátámad, ezért csapdát eszelt ki nekik. Sok parasztot küldött ki a szőlőkbe, majd elrejtőzött a leshelyen. Nem csalódtak. A törökök kémei jelentették, hogy sok paraszt dolgozik kinn a földeken, mire 100 lovast és gyalogost küldtek ki.

   A magyar katonaság azonban rájuk rontott, sok foglyot ejtettek. A budai pasa erre bosszút esküdött, és elhatározta, hogy erőddé építteti ki a Veszprém melletti leveldi (városlődi) kolostort, illetve egy másik helyet Károlyváros közelében.

   A győri esetről a velencei követ jelentéséből értesülünk.₀₉₀

  A szerzetesek otthona ebben az időben már lakhatatlanná vált.A szerzetesek számára ekkora minden remény elillant: a monostorukat nem sikerült helyreállítani. A későbbiek során néhol még megemlítik a tulajdonukban lévő településeket, de a néma barátok nem tértek vissza lakóhelyükre. Birtokaik a veszprémi püspökség tulajdonába kerültek. 1747 és 1750 között Padányi Bíró Márton veszprémi püspök az egykori karthauzi templom romjai fölé emeltetett egy új templomot. _{091 092}

 

Die Geschichte von Városlőd. / Geschichte des Kartäuserklosters von Leveld.

 

Teil von Beáta Vida:Die Geschichte des Kartäuserordens im mittelalterlichen Königreich Ungarn

Ansiedlung und Gründung der Stillen Mönche.

Dissertation

 

   Lövöld lag im Komitat Veszprém, im Bakony oberhalb von Somló. Dort, wo die Pápa- und die Devecser Straße zusammentreffen, befindet sich ein langgezogenes Tal, das wegen seiner Naturschönheiten "Tal des Paradieses" genannt wurde._{001(linke Maustaste)}

   Es wurde südlich des Dorfes Leveld, in einem langen Tal, an der Stelle der heutigen Kirche und ihrer Umgebung errichtet. Die Wahl des Klosterstandorts wurde durch die dichten Wälder, den Tornabaches, der durch das Gebiet fließt, und die Quelle, die im nördlichen Teil des Kirchhofs entspringt, beeinflusst. Das Aussehen des Kartäuserklosters von Lövöld ist von einer Tafel im Katalog des Nürnberger Nationalmuseums (1893) /Seriennummer GM580/, ca. 1512 - 1513, bekannt, auf der alle Kartäuserklöster abgebildet sind. Das zentrale Fenster ist 162,9 cm hoch und 98,6 cm breit. Die beiden Flügel sind jeweils 161,3 cm hoch und 41,6 cm breit.₀₀₂ Stellen Sie sich das Bild als Stammbaum vor. Das Bild zeigt das 16. Jahrhundert. Das Bild gilt als authentisch, zum einen wegen der Inschrift "Vallis Sancti micha-helis in lewl In vngaria" über dem Bild, zum anderen, weil Archäologen bei Ausgrabungen, die 1990 begannen, die Reste der farbigen Dachziegel neben der Sakristei, an der Stelle des farbigen Dachziegelgebäudes auf der rechten Seite der Kirche, gefunden haben.

   Die genauen Umstände der Gründung des Klosters in Lövöld lassen sich nicht mit absoluter Sicherheit rekonstruieren. Obwohl eine Abschrift der Urkunde des Klosters vom 17. März 1378 überliefert ist,₀₀₃ haben wir frühere Informationen. Bereits 1347 wurde König Ludwig I._003/1 berichtet, dass die Besitztümer des Klosters Lövöld in Tapolca abgegrenzt worden waren. Am 30. September 1348 lesen wir erneut über die Angelegenheit des Anwesens mit umstrittenen Grenzen. Das Kapitel von Batavia berichtete König Ludwig, dass es den Domherrn István Tót in Begleitung seiner Delegierten, des Kaplans Miklós, des Bruders von Kolos, Lachk, und des Sohnes von Lőrinc, János, im Beisein der Nachbarn und Angrenzer sowie des Untervorstehers János von Sigligeti ausgesandt hatte, um den Besitz des Klosters Leueld in Tapolca vom Besitz des Simon Meggyesi von Sigliget abzugrenzen, in Anwesenheit des Klostervorstehers IV. Béla vom 17. Oktober 1259.₀₀₄ Am 5. März 1357 überprüfte das Kapitel von Veszprém auf Befehl von König Ludwig (an seinem 31. Geburtstag, Anm. d. Red.) die Grenzen, in denen "nur das Kloster von Leveld erwähnt wird.

   Im Jahr 1361 mussten die Grenzen gemäß dem Erlass des Landrichters Miklós Szécsi an einem anderen Ort festgelegt werden.₀₀₅ Nach dem Bericht des Bataverkapitels an König Ludwig, gemäß dem Schreiben des Landrichters Miklós Szécsi, wurden die Männer des Königs ausgesandt, und nach der Einberufung der Nachbarn und in Anwesenheit der Vertreter der Parteien schätzten die Männer des Königs die strittige Fläche zwischen dem Herender Gut der Kartäuser und dem Mesteri Gut des Veszprémer Kapitels auf 1 Acker. Die Parteien und die Zeugen konnten sich nicht über die Eigentumsverhältnisse an dem Gebiet einigen.₀₀₆ Von diesem Zeitpunkt an geht es konkret um das Priorat des Kartäuserklosters St. Michael von Leueld. Wenn man bedenkt, dass ein Priorat nur in einem Kloster mit einer geweihten Kirche zu finden ist, handelt es sich 1361 sicherlich um ein "fertiges" Kloster.

   Aber die Streitigkeiten um das Gut Tapolca waren noch nicht zu Ende. Wir wissen von einer weiteren Urkunde aus dem Jahr 1363.₀₀₇ Aus dem Text der Quelle geht hervor, dass die Mönche schon vor Beginn des Streits anwesend gewesen sein müssen. Daraus geht hervor, dass das Kloster zu diesem Zeitpunkt bereits in Betrieb oder geweiht war,₀₀₈ und sogar von Anfang an Konflikte mit der Familie Ajka hatte.

   Das Kloster wird auch in einer Quelle aus dem Jahr 1369 erwähnt: Der Prior störte das Gut Borsod, das der Gerichtsbarkeit des Klosters Bakonybél unterstand, das an das Gut des Klosters in Lövöld angrenzte. Der Zeuge des Pannonhalmaer Klosters und der Mann des Königs reisten zum Ort des Geschehens, aber die Kartäusersoldaten empfingen sie mit einem dicken Pfeilhagel, "nur das verwundete Laufen ihrer Pferde rettete ihnen das Leben. "₀₀₉ Der stellvertretende Landvogt von Veszprém stellte bei einer Untersuchung im Juli fest, dass die namentlich aufgeführten Männer des Priorats aus Lövöld die Güter von Polány und Borsod zerstört hatten. Ihr Anführer war der Blutsbruder des Priors, Jakab, und zu den Angreifern gesellten sich Steinhauer und Steinmetze, die am Bau des Klosters arbeiteten.₀₁₀ Die Berufe der in die Geschichte involvierten Personen lassen vermuten, dass die Anwesenheit dieser Fachleute ein Hinweis auf den laufenden Bau des Klosters ist. Am 3. Oktober 1370 erwähnt Königin Elisabeth auch, dass sie den Richter des Gerichts, Miklós Szécsi, um den Erlass einer Geldstrafe bat, die István Ajkai und den Prior von Lövöld betraf.₀₁₁

   Die oben genannten dokumentarischen Daten ergänzen eine Bemerkung von Ludwig Dedek Crescens: Während die ungarischen Historiker die Gründung mit der Charta von König Ludwig in Verbindung bringen, datieren die Historiker des Ordens sie viel früher. Am plausibelsten argumentierten die Kartäusermönche Tappert und Lefebure für das Jahr 1364, gestützt auf die Aufzeichnungen des Generalkapitels.₀₁₂ Elemér Mályusz vertrat in seinem 1971 erschienenen Frühwerk eine ähnliche Meinung zum Gründungsjahr.₀₁₃

   Remig Békefi lehnte Dedeks Ansicht über das Gründungsjahr zwar nicht ab, schlug aber ebenfalls vor, dass es wahrscheinlich 1378 war.₀₁₄ P. Péter Németh₀₁₅ gelang es, die Anwesenheit der Lövölder-Bruder im Komitat Veszprém mit früheren Daten als dem von den vorherigen Autoren genannten Jahr zu belegen. Auf der Grundlage der von Péter Németh recherchierten Daten akzeptierte auch der Ordenshistoriker James Hogg das Jahr 1347 als erste Erwähnung des Kartäuserklosters in Lövöld, und dasselbe ist in einer Studie von László Zsiray zu lesen.₀₁₆

   Das Kloster Seitz wurde gebeten, die Ländereien der neuen Kolonie zu kartieren, die als ideal für die Ansiedlung der Kartäuser im Komitat Veszprém angesehen wurde. Später kamen die ersten Mönche von hier.₀₁₇ Da das Generalkapitel des Ordens in Seitz abgehalten wurde, liegt die Vermutung nahe, dass dieses blühende Kloster die richtigen Voraussetzungen für die Entsendung eines Konvents hatte. Man muss sich den Vorgang so vorstellen, dass der Magistrat in seiner Macht einen Prior und einen Prokurator an den Ort schickte, der dann das Kloster teilweise mit einheimischen Mönchen besiedeln konnte.₀₁₈

   Vor diesem Hintergrund erscheint die frühere Annahme, dass die Mönche aus einer der Siedlungen der spartanischen Ländereien geschickt wurden, unwahrscheinlich,₀₁₉ da ein so wichtiges Ereignis im Leben der stillen Freunde in Ungarn nicht unerwähnt geblieben wäre. Es ist in unserer Geschichte nicht ungewöhnlich, dass zwischen der Gründung eines Klosters und seiner tatsächlichen, urkundlichen Bestätigung eine lange Zeitspanne verstreicht.

   Die Anfänge des monastischen Lebens im Orden werden in den Aufzeichnungen des Generalkapitels des Ordens nicht erwähnt. Péter Németh glaubt, dass der wahre Grund für die Gründung des Klosters im Text der Gründungsurkunde liegt.₀₂₀

   Darin heißt es, dass König Ludwig das Haus "zur Heilung und Rettung der Seelen glücklicher Erinnerung" gründete. Die Wahl des Schutzpatrons St. Michael könnte mit dem tragischen Tod seines Bruders Prinz Andreas am 19. September 1345 zusammenhängen._020/1 Németh glaubt - nicht ohne Grund -, dass die Gründung des Klosters Lövöld wahrscheinlich im Jahr 1346 erfolgte. Der Bau des riesigen Gebäudekomplexes nahm viel Zeit in Anspruch, so dass die Urkunde erst nach Abschluss der Arbeiten an der Kartäuserkolonie ausgestellt und der Besitz verliehen wurde.₀₂₁ Die Kirche wurde zu diesem Zeitpunkt nicht geweiht, so populär diese Annahme in der Literatur auch sein mag. Dies würde den Regeln des Ordens widersprechen: Die Kartäuser schickten (wie bereits erwähnt) keinen Prior in eine nicht geweihte Kirche, sondern nur einen Rektor, wie aus dem häuslichen Beispiel der Umstände der Gründung des Heiligtums bekannt ist.₀₂₂

   Zweifellos war König Ludwig für die Gründung des Klosters verantwortlich: 1374 befahl er von Balaton, die umstrittene Grenze zwischen den Adligen von Ajka und den Kartäusern von ihrem Mann untersuchen zu lassen. In dieser Urkunde bezeichnete er das Kloster Lövöld als fundacionis nostre.₀₂₃ Die königliche Urkunde wurde ausgestellt, nachdem die steinernen Gebäude des Klosters bewohnbar geworden waren, aber es war notwendig, gleich zu Beginn des Baus eine Kapelle zu bauen, in der die ersten Kartäuser die Messe lesen konnten.

   König Ludwig genoss bei den Kartäusern hohes Ansehen. Laut dem Nachruf des Generalkapitels von 1383 gedachte der Orden des Todes des Monarchen.₀₂₄ Ähnliches geschah im Falle seiner Witwe, Königin Elisabeth, im Jahr 1390.₀₂₅ Das Kloster im Komitat Veszprém wird in der Neuzeit als von beachtlicher Größe beschrieben. Der Kanoniker von Veszprém, István Gulden, beschrieb die Gebäude wie folgt. Zur Zeit Ludwigs des Großen und später, solange die Bewohner von Karthaus hier wohnten, war der Ort von der Düsternis der Urwälder bedeckt, und ringsum verschlossen langsam aufsteigende Berge die Welt, die sie verlassen hatten, um allein für Gott zu leben, vor den Augen ihrer Bewohner. Das Kloster selbst war eines der schönsten der Welt. "₀₂₆

   Gulden erwähnte auch, dass aus den Ruinen, die bei späteren Bauarbeiten gefunden wurden, hervorgeht, dass das Kloster in Lövöld dem von Lechnic am ähnlichsten war und somit den Merkmalen des Ordens voll entsprach. Spuren des hohen doppelten Steinzauns waren zu seiner Zeit noch sichtbar. Ein Bach floss den Osthang hinunter und speiste vier Fischteiche in der Nähe. Die unmittelbare Umgebung des Klosters, die Klausur, war 50 Hektar groß, mit der Kirche, dem so genannten Monument, in der Mitte. Um sie herum befanden sich die Zellen des oberen Klosters, während der untere Teil auf der Seite der Siedlung lag. Der Überlieferung nach wurde die Kirche aus rotem Marmor gebaut, aber dank Rómer Flóris wissen wir, dass sie aus Ziegeln bestand.₀₂₇ Farbe und Form des Marmors weisen Ähnlichkeiten mit den Werken der Werkstätten von Tata und Szák auf.₀₂₈

   Natürlich hat Mátyás Bél in seiner Beschreibung des Komitats Veszprém auch Városlőd nicht ausgelassen. Er stellte fest, dass es im westlichen Teil des Dorfes einst eine große Kirche gab, die aber zu diesem Zeitpunkt bereits verlassen und von Bäumen überwuchert war. Seiner Ansicht nach hätte sie mit geringem Aufwand restauriert werden können.₀₂₉

   Der Gründer legte die Anzahl der Mönche fest, die in dem Haus leben durften. Er betonte, dass es nur zwölf sein durften und dass nur geweihte Priester oder Kandidaten für die Priesterweihe aufgenommen werden durften.₀₃₀ Er erwähnte auch die Anzahl der Kandidaten: ein Mönch und ein Subpriester durften Mitglieder sein,₀₃₁ so dass es, einschließlich des Suffix, 15 Bruder sein konnten.

   Die Zellenreihe des oberen Klosters wurde entsprechend gebaut (die symbolische Zahl Zwölf wurde nicht vergessen), mit maximal 16 Einzelzellen. Trotz alledem war das Kloster in Lövöld eines der größten Klöster, da vielerorts, ohne Rücksicht auf die Ordensregeln, bis zu zwei Mönche in einer Wohnung leben konnten.032

   Es sei darauf hingewiesen, dass es sich um einen wirklich monumentalen Gebäudekomplex in Lövöld handelt. Wir wissen, dass es im Londoner Kartäuserkloster auch Fälle gab, in denen zwei Mönche in einer Zelle lebten, wobei die stummen Freunde gegen die Ordensregeln verstießen, aber selbst dann lebten nur 25 Personen in dem Haus - was nach eigener Aussage der Londoner doppelt so viele waren wie erlaubt.₀₃₃ Die Anzahl der Personen, die im Kloster leben durften, wurde zentral durch finanzielle Bedürfnisse bestimmt.

   Demnach durften nicht mehr als 14 Mönche und 16 Laienbrüder und -schwestern in einer Einsiedelei leben. Darüber hinaus durften sie 18 Diener halten, die jedoch außerhalb des Klosters lebten.₀₃₄ Der großzügigste Wohltäter des Klosters war natürlich der Gründer. König Ludwig schenkte den Mönchen die Güter, die sie für ihren Betrieb benötigten. Der Monarch listete die Schenkungen auch in der Gründungsurkunde auf: Dazu gehörte das Hölgykő in Bakony/ Buchenwald, das ursprünglich als Jagdhaus diente. Möglicherweise war es ein Zentrum für die Jagd in den königlichen Wäldern, aber der Monarch ließ es abreißen, damit seine Steine für den Bau des Klosters verwendet werden konnten und die Mönche nicht durch den Jagdlärm gestört wurden.₀₃₅ Nachdem das Schloss dem Kloster geschenkt wurde, wird es in den Urkunden nicht mehr erwähnt. Der Grund dafür sind wiederum die Regeln des Kartäuserordens, die aus dem Gebiet zwischen den Klostermauern und der ersten Grenze alle Landstreicher, Vagabunden, Frauen und jeden, der die Ruhe der Mönche stören könnte, verbannten. Die Verwendung von Baumaterialien konnte nur ein praktisches Element der Maßnahme sein. 

 

   Der Burg Hölgykő ist ein eigenes Kapitel gewidmet. 

 

   Zu den Gütern gehörten Nyúl im Komitat Győr, Barbács, Sárkány und Kisfalud im Komitat Sopron sowie das Kloster Nieder- und Ober-Lövöld. Bald darauf änderte sich jedoch die Struktur der Ländereien. Mit der Erlaubnis von Königin Maria nahm König Sigismund den Mönchen die Güter im Komitat Sopron ab und schenkte sie István Kanizsai.₀₃₆ Laut einer Urkunde vom 10. März 1390 entschädigte der Monarch die Kartäuser, indem er ihnen weitere Ländereien im Komitat zuwies.₀₃₇ Unter anderem erwarben die Lövölds auch die Herrschaft Karád, zu der 13 Siedlungen im Komitat Somogy gehörten, so dass der Besitz der Mönche fast ausschließlich aus ehemaligen königlichen Gütern bestand.₀₃₈ Es ist wichtig zu erwähnen, dass Sigismund die genannten Güter im Tausch erwarb, da kirchliches Eigentum als unveräußerlich galt.

   Dem Protokoll von 1393 zufolge wurde auch das Generalkapitel über den Tausch informiert.₀₃₉ Natürlich ist es kein Zufall, dass der Hauptförderer des Klosters aus dem Königshaus stammte, wie wir gesehen haben, gründete König Ludwig Lövöld, so dass er aufgrund seiner Pflicht der Hauptstifter gewesen sein muss. Gleichzeitig hielten die Mönche aber nicht ihn, sondern Elisabeth von Szilágy für den gütigsten Spender, so berichten es zumindest die erhaltenen Quellen.₀₄₀

   Am 10. Juli 1408 verpflichtete der Gouverneur von Veszprém, Miklós Garai, das Kapitel von Veszprém und den Sohn des Bischofs Simon von Mórichida, Meister János, die Dokumente vorzulegen, auf die sie sich in ihrem Protest gegen Prior János von Lövöld in der Kurie berufen hatten.₀₄₁

   Sie behaupteten, dass das Priorat die Nagyrét genannte Wiese des Priors und dessen gesamtes Gut Újfalu in die Grenzen einbezogen hatte, als der Mann vom Komitatsrat von Zala, Bálint Szentgyörgyi, der Meister des Adels, László Béli, der Sohn des Königs, Miklós Béli, und Péter Büki, ein Student des Bistums vom Balaton, die Grenzen des Gutes Tapolca festgelegt hatten. Am 4. März 1409 beteiligte sich auch der Konvent von Zala an dem Streit.₀₄₂

   Vor der Versammlung schwor Gergely Bessenyei, der ehemalige Kastellan von Hegyesd, zusammen mit seinen Familienmitgliedern Mihály, Gergely und Egyed, nach dem Urteil von Miklós Garai unter Eid, dass er vor drei Jahren das Gut von János, dem Prior von Lövöld, in Tapolca nicht überfallen habe. Er habe nicht die beiden Ochsen eines der dortigen Leibeigenen genommen und sie zur Burg von Hegyesd gebracht.₀₄₃ Tatsächlich wurden ein Jahr später sogar gefangene Richter in der Sache des Gutes verurteilt.₀₄₄

   Ein weiterer beredter Beweis für ihre Achtung ist die Urkunde von Prior Sigismund vom 24. April 1463, mit der er und sein Konvent Elisabeth, die Mutter von König Matthias, für ihre guten Taten gegenüber dem Kloster in die Ordensgemeinschaft aufnahmen und ihr alle Gunst gewährten, die durch die frommen Taten der Mönche erlangt werden konnte.₀₄₅ Der Besitz der Mönche bestand also fast ausschließlich aus ehemaligen königlichen Gütern.

   Ein besonderes Ereignis war der Besuch von König Matthias am 25. Januar 1480, als König Matthias, Königin Beatrix und ihr Bruder, der päpstliche Gesandte Johannes von Aragon und sein Gefolge eintrafen.₀₄₆ Es bedurfte einer besonderen päpstlichen Dispens, damit die Königin und ihr Gefolge überhaupt eingelassen wurden und den vornehmen Gästen Fleisch zum Abendessen serviert werden konnte. Denn wir essen Fleisch, nicht nur Fisch. Am nächsten Tag erkrankte der König, so dass sich der Kurzbesuch verzögerte, aber mit der Hilfe unseres heilenden Mönchsbruders und unseren Gebeten wurde eine rasche Genesung erreicht. Aus Dankbarkeit schenkte er uns 400 ungarische Forint und ein Buch, die so genannte Lövöldi Corvina, in dem die Ereignisse in 12 Zeilen mit roter Tinte zusammengefasst waren. Zur Erinnerung an das Geschenk wurde das Buch mit dem Wappen des Königs versehen und mit einem Einband mit der Jahreszahl 1488₀₄₇ verziert.

Die Ereignisse sind in der so genannten "Corvina" festgehalten. Die Pantheologia von Raynerus de Pisis wurde den Mönchen vom Monarchen geschenkt,₀₄₈

  Schießbodenkorvina Raynerius de Pisis (1116-1161), Pantheologia sive Summa Universae Theologiae, bezeichnet Inc.XV. I. 1/a/I. Raynerius de Pisis (1116-1161), Pantheologia sive Summa Universae Theologiae Nürnberg, Anton Koberger, 12. Februar 1477. In blindgeprägtem braunem Ledereinband, auf Holzdeckeln, mit Eckfalten, zwei Heftklammern. Besitzeintragungen: Matthias I. (1443 - 1490), König von Ungarn Miklós Csergő (? - ?1558) Archidiakon von Barsi, Kanoniker von Esztergom. Laut einer handschriftlichen Inschrift auf der Einbandplatte mit demselben Datum wurde der Band 1480 von König Matthias den Kartäusern von Lövöld (heute Városlőd) geschenkt.

   Der Einband ist original, ein sogenannter Rotgusseinband: gotisch, mit Blinddruck, in rautenförmige Felder unterteilt, mit Rosettenverzierungen an den Kreuzungspunkten. Das Kloster wurde in der Türkenzeit zerstört und die Bände wurden verstreut. Im Jahr 1558 vermachte Miklós Csergő die Bände, die er geerbt hatte, der Kirche von Esztergom. Im Rahmen der virtuellen Rekonstruktion der Bibliotheca Corvina - der Bibliothek von Hunyadi Mátyás Hunyadi - wurde die Lövöldi corvina digitalisiert und

   https://corvina.hu/kepnezegeto/index.php?corvina=inc_xv_i_1ai&lang=hu&img=6#6

können Sie sehen.

   Der Botschafter des Kartäuserordens erklärte sich mit päpstlicher Erlaubnis bereit, mit den Hofdamen von Beatrix in der Zelle des Prokurators zu schlafen. Sie und ihr Gefolge blieben drei Tage lang im Haus der Mönche, die strenge Regeln befolgten. Nach ihrer Abreise spendete er 710 Forint für den Bau von zwei Zellen, machte weitere Spenden für die Bibliothek, für den Bau von Fischteichen und schenkte den Mönchen von Lövöld Bücher.

   Der Reichtum des Klosters spiegelt sich vielleicht in gewissem Maße in der Entschließung des Reichstages von 1498 wider, in der das Priorat Lövöld zu den Prälaten gezählt wurde, die das Band des Bandes innehatten.₀₅₂ Das bedeutete, dass sie zwar keine Kriegssteuern zahlen mussten, aber im Prinzip, aber in Wirklichkeit nur in Kriegszeiten, wie die Bischöfe von Győr und Veszprém 200 Reiter stellen mussten. Péter Németh fand dies übertrieben, erwähnte aber, dass wir ähnliche Daten aus dem Jahr 1528 haben.₀₅₃

   Die darauf folgenden Jahrzehnte brachten keine Erleichterung für das tägliche Leben der Einwohner von Schrotflinte. Das letzte Gericht des Komitats Veszprém vor der Schlacht bei Mohács wurde am 18. Juni 1526 in Lövöld abgehalten.(?) Wir wissen nicht viel über die Ereignisse, aber es ist bezeichnend, dass Bruder Lukács die beweglichen Wertsachen des Klosters nach Sopron brachte, als er vom Herannahen der feindlichen Truppen erfuhr.₀₅₅ Am 21. September desselben Jahres bat die Königin Maria die Bürger von Sopron um Schutz für die Kartäuser von Lövöld, die mit ihren Kirchenschätzen geflohen waren.056

   Zwei Monate später, am 14. November, nachdem die türkische Bedrohung vorüber war, bedankten sich der Prior von Lövöld und der Konvent bei den Bürgern von Sopron für den freundlichen Empfang, den sie ihrem Bruder Lukács bereitet hatten. Sie baten um die Rückgabe der Gegenstände durch ihren Mitbürger Balázs Nagy, bei dem sie inhaftiert worden waren.₀₅₇

   Auch die Güter der Mönche wurden dank der guten Dienste von János Bornemissza, dem Kastellan von Buda, bereichert. Imre Elek und seine Söhne, Imre und Endre, Adlige aus Nieder-Acre, wurden vor dem Monarchen der Untreue verdächtigt, da sie sich nicht von den Anschuldigungen freisprechen konnten, und der König entzog ihnen ihre Güter. Ein Teil des konfiszierten Besitzes ging an den Kastellan, der ihn in seinem Testament vom 6. Februar 1515 an Prior Stephan und die Kartäuser von Lövöld verschenkte.049

   János Bornemissza hat wahrscheinlich noch mehr für das Kloster getan, denn sein Tod wird auch im Nekrolog der Kartäuser erwähnt.₀₅₀ Im Jahr 1528 wurde János Bornemissza von der Witwe von Mózes Buzlai, Anna Podmaniczky, das Komitat Szárszo in Somogy geschenkt.₀₅₁ Jahrhundert wurde das Leben der Kartäuser nicht nur durch die aus den Quellen bekannten Rechtsstreitigkeiten erschwert, sondern auch durch das ständige Auftreten weniger schwerwiegender Raubüberfälle, die durch den im Land herrschenden Zustand der Bereitschaft noch verschärft wurden. Trotz der finanziellen Verluste wurde der Reichtum des Klosters schnell bekannt, und in der kriegerischen Situation wurden die Mönche ständig um Darlehen gebeten.₀₅₈ König Ferdinand bat sie am 8. Dezember 1528 um 1.500 Forint für militärische Zwecke.₀₅₉

   Die Einwohner von Lövöld konnten nur 500 Forint geben, wofür der Herrscher eine Bürgschaft ausstellte und zugab, dass er das Darlehen in die Kriegszulage für ihre Ländereien einbeziehen würde. Am 21. Januar 1531 gaben Abt Maté und das Kloster Pannonhalma zu, dass sie sich 200 Forint von den Lövöder Kartäusern geliehen hatten, als der königliche Hauptmann Pál Bakics noch für die Burg Pannonhalma zuständig war. Gleichzeitig versprachen sie, ihre Schulden zurückzuzahlen, sobald sie ihre Burg zurückerhalten hätten. Die Kammer zog jedoch ihre frühere Erlaubnis zurück, das Darlehen aus der Halbforint-Kriegssteuer von 1529 auf ihren eigenen Gütern zu erheben.₀₆₁

   In ihrer schwierigen Lage waren die Pannonhalmaer gezwungen, sich weitere 200 Forint zu leihen, und verpfändeten deshalb die Dörfer Istvánd und Apáti im Komitat Zala an die Lövölds, um die Schulden von 400 Forint zu tilgen.₀₆₂ Nach der Türkenbelagerung von Veszprém, wahrscheinlich im Jahr 1531, wurde das Kloster so umgebaut, dass es zur Verteidigung geeignet war. Dies geht aus einem Brief hervor, den Prior Peter am 31. Oktober 1542 an Tamás Nádasdy in Lövöld schrieb.₀₆₃ Am 28. Juni des folgenden Jahres geht aus einer Urkunde Ferdinands I. hervor, dass für die Mönche Waffen, Lebensmittel und Leinen gekauft wurden.064

   Der beschriebene Kriegszustand in Bezug auf die Klöster in "Szepesség" betraf nicht nur die oberen Landesteile. Die gefürchteten Herren der transdanubischen Landesteile waren die Familie Podmaniczky. Den überlieferten Dokumenten zufolge gerieten sie am 21. Oktober 1538 erstmals mit den Mönchen aneinander. Nach der Weinlese wollten sie Most aus den Weinbergen von Somogy zum Kloster transportieren. Bei dieser Gelegenheit wurden Podmaniczkys Truppen im Quartier der Transporteure am Kap überrascht. Sie wählten die besten der 72 Weinfässer aus und gaben den Rest an die Einwohner von Lövöld zurück. Der Wert des beschlagnahmten Weins wurde von Prior Peter auf 400 Forint Gold geschätzt.₀₆₆ Im folgenden Jahr überfielen sie die Bediensteten des Klosters, die vom Margarethenfest in Palos zurückkehrten, und kauften zwei Pferde für die Mönche.

   Die Tiere, die 150 Forint wert waren, wurden ihnen von Podmaniczkys Männern abgenommen. Auf dem Landtag von 1542 wurden János und Rafael schließlich verbannt und zum Verfall ihres Besitzes verurteilt, sofern sie nicht den Treueeid auf Ferdinand leisteten und die gestohlenen Güter an die Kirche zurückgaben.₀₆₇ Das Schicksal des Klosters in Lövöld zeigt jedoch, dass sich die Mitglieder der Familie Podmaniczky nicht um dieses Urteil kümmerten und die günstige Gelegenheit nutzten, um sich zu bereichern. Sie brachen in ihr Anwesen in Vanyola ein und stahlen den Bewohnern 40 Ochsen. Im darauffolgenden Jahr taten sie dasselbe und stahlen 50 Ochsen und beraubten dann die Leibeigenen in der Kleinen Horde ihres Viehs. Insgesamt richteten sie im Kloster einen Schaden von etwa 1200 Forint an.₀₆₈

   Der Prior meldete die Vorfälle wahrscheinlich nicht, da er wusste, wie mächtig die Räuber waren und dass den Behörden die Hände gebunden waren. Nachdem sie jedoch auf dem Reichstag von 1544 begnadigt worden waren, meldete sich der Prior und berichtete über den Schaden, der ihnen zugefügt worden war.₀₆₉ Im Jahr 1545 traf ein Besucher des Ordens in Lövöld ein, der bei seiner Untersuchung die Religiosität der Ordensmitglieder und die Sicherheit ihres Eigentums beurteilte,₀₇₀ und die Brüder für ihre Nachlässigkeit rügte.071

   Gleichzeitig vergaß er nicht, sie an die Zahlung der Ordensabgaben zu erinnern: "Seid eifriger als sonst in eurer Pflicht, dem Generalkapitel die Gehorsamsbescheinigungen, die Abgaben für die Akten des Kapitels, die Reisekosten derer, die zum Kapitel reisen, zu schicken, und zögert nicht, den Visitatoren die Gebühren für ihre Visitation zu zahlen. "₀₇₂

   Auf dem Reichstag von Nagyszombat 1547 wurde die Befestigung von Lövöld angeordnet und die Wache auf 25 Reiter und 10 Fußsoldaten festgelegt, die drei Jahre später durch 25 Husaren ergänzt wurde.₀₅₄ Man kann sicherlich von einer gut ausgerüsteten Festung sprechen, da Lövöld 1548 zu den Endorten in Transdanubien gehörte.₀₆₅

   In den Aufzeichnungen von 1550 und 1551 ist zu lesen, dass der Kaplan den Prior ermutigte, seinen Glauben an Gott zu bewahren und in Zeiten der Gefahr durchzuhalten.₀₇₃ Trotz aller Schwierigkeiten hielten die Bewohner des Klosters durch,₀₇₄ bis die Gebäude in der Schlacht gegen die Türken zerstört wurden.Wir wissen nicht genau, wann dies geschah.Aufgrund der Kämpfe in der Gegend vermutet Lajos Dedek Crescens, dass das Kartäuserkloster 1551 zerstört wurde, und Remig Békefi vertritt eine ähnliche Meinung.₀₇₅

   Laut Péter Németh ist die letzte urkundliche Quelle der Lövöld-Karthäuser auf den 24. August 1554 in der Burg von Sümeg datiert.₀₇₆ Im Wesentlichen kann man von einem Pachtvertrag sprechen, in dem der Prior die Ländereien des Klosters in den Komitaten Veszprém, Győr und Zala für 90 Forint pro Jahr an den Bischof verpachtete, da die abwesenden Mönche die Territorien nicht verwalten konnten.₀₇₇ Der Vertrag galt bis zur "glücklichen Wiederherstellung der Ordnung im Lande und der Wiederherstellung unseres Ordens im Königreich Ungarn in seinen ursprünglichen Zustand."₀₇₈

   Zur Zeit von Prior Peter, im Jahr 1551, war von einer Wiederherstellung der Gebäude nicht die Rede, aber laut Prior László war das Kloster 1554 eine Ruine, so dass die Zerstörung von Lövöld irgendwann zwischen diesen beiden Daten stattfand. Nachdem das Komitat 1552 Teil der Garnisonslinie geworden war, sahen sich die örtlichen Adligen und Grundherren gezwungen, Vorkehrungen zu treffen, um die Plünderer in Schach zu halten. Einem Vernehmungsbericht zufolge zerstörten diese Herren die Klöster Vázsony, Tálod und Városlőd aus Angst vor der Besetzung durch die Türken.₀₇₉ Während István Gulden aufgrund dieser Daten glaubt, dass das Kloster 1553 zerstört worden sein könnte,₀₈₀ setzt Péter Németh unter Berücksichtigung des Vormarsches der türkischen Truppen die Zerstörung des Hauses von Lövöld auf Anfang Juni 1552 an.₀₈₁

   Zur Zeit der Belagerung von Veszprém wurden in der Klosterfestung Leveld neben 100 Infanteristen 50 Kavalleristen aus der Kavallerie von Rátkay Pál und zwei Monate später 200 Infanteristen untergebracht.₀₈₂ Aus den Protokollen der Kaplanei geht auch hervor, dass 1552 die Gefahr in den von den Türken besetzten Gebieten so groß war, dass die Mönche aus Lövöld flohen.

   Sie zogen in österreichische Häuser, vor allem nach Mauerbach bei Wien.₀₈₃ Auch das Datum der Auflösung des Klosters wird im Generalkapitel erst später genannt.Ab 1550 gab es eindeutige Berichte über Gefahren, die das Priorat zum Durchhalten aufforderten, aber erst 1555 lesen wir, dass Lövöld einen Rektor hatte.₀₈₄ Der Wechsel muss also im Jahr zuvor stattgefunden haben.1556 vermerkt der Orden, dass sich die Wertsachen des Klosters, die Kirchenjuwelen, Kelche, Kreuze und alles, was bewegt werden konnte, im Haus der Seitz-Freunde befanden.₀₈₅ Einer Aufzeichnung aus dem Jahr 1559 zufolge betraute der Orden den Prior von Brünn mit der Obhut des Klosters in Lövöld.₀₈₆ Der Titel des Klosters wurde nicht sofort zerstört. Die meisten der überlebenden Mönche durften fliehen, nur der Prior blieb im Land.

   "In der Zwischenzeit brach in der Burg von Pápa der Hunger aus, und die Aufständischen beschlossen zu fliehen, was in der Nacht des 9. August 1600 geschehen sollte. Doch Nádasdys Husarenpatrouillen bemerkten dies, woraufhin sich Nádasdy und Kollonics mit allen Ungarn und Graf Tliurn mit der deutschen Kavallerie aufmachten, um die Flüchtenden aufzuhalten. Nun kam es zu einem furchtbaren Gemetzel: Die 2.000 Aufständischen, die die Entdeckung ihrer Pläne bemerkten, griffen zunächst 100 ihrer Mitstreiter an, die sie verdächtigten, und versuchten dann, in alle Richtungen zu fliehen; 200 gelangten zufällig in das kaiserliche Lager, wo sie von der Infanterie teils gefangen, teils niedergemetzelt wurden; der Rest wurde von der Kavallerie verfolgt; Kollonich selbst erschlug den Rebellenführer La Motte, der die Seele des Ganzen gewesen war; und Nádasdy, auf der Karthause in Leufeld(?) den größten Teil der Aufständischen zusammen, von denen mehrere hundert an Ort und Stelle blieben. "₀₈₇

   Es gab keine Hoffnung, dass die Ordnung wiederhergestellt würde, und die Verpachtung der Klostergüter wurde erst während der Amtszeit von Bischof András Köves von Veszprém abgeschlossen. Nachdem der Kaiser über die Ereignisse informiert worden war, genehmigte Ferdinand selbst den Vertrag. Er stellte auch Bedingungen, nämlich dass der Pachtvertrag nicht auf ein anderes Bistum übertragen werden durfte und dass er erlöschen würde, sobald die Kartäuser ins Land zurückkehrten. Dies geschah am 8. Januar 1557.₀₈₈ Es ist wahrscheinlich, dass der Bischof bereits vor der Bestätigung im Besitz des Anwesens war, aber wir wissen mit Sicherheit, dass es mehr als ein halbes Jahrhundert später immer noch rechtmäßig im Besitz des Priors von Lövöld war. Im Jahr 1575 übertrug der königliche Hof die Verwaltung des Klosters dem Bischof István Fejérkövi von Veszprém.₀₈₉

1. Mai 1584 Győr stellt den Türken eine Falle.

   Die Militärs in Győr wussten, dass die Türken die Bauern, die in die Weinberge gegangen waren, sofort angreifen würden, also legten sie einen Hinterhalt. Er schickte viele Bauern in die Weinberge und versteckte sich dann in dem Hinterhalt. Sie wurden nicht enttäuscht. Die Spione der Türken berichteten, dass viele Bauern auf den Feldern arbeiteten, und es wurden 100 Reiter und Fußsoldaten ausgesandt.

   Doch die ungarische Armee griff sie an, und es wurden viele Gefangene gemacht. Der Pascha von Buda schwor Rache und beschloss, im Kloster Leveld bei Veszprém und an einem anderen Ort bei Károlystadt eine Festung zu errichten.

   Über den Fall Győr erfahren wir aus dem Bericht des venezianischen Botschafters.₀₉₀

   Das Haus der Mönche war zu dieser Zeit unbewohnbar geworden. Für die Mönche gab es keine Hoffnung mehr: Ihr Kloster konnte nicht wiederhergestellt werden. In späteren Jahren wurden die Siedlungen, die sie besaßen, erwähnt, aber die stillen Freunde kehrten nie mehr in ihre Behausung zurück. Ihr Besitz ging in des Bistums Veszprém über. Zwischen 1747 und 1750 ließ Bischof Márton Padányi Bíró von Veszprém eine neue Kirche auf den Ruinen der ehemaligen Kartäuserkirche errichten._{091 092}