Városlőd története. / A Karthauziak Leveldi monostorának  története.

 

Részlet Vida Beáta: A karthauzi rend története a középkori Magyar Királyság területén

A néma barátok megtelepedése és berendezkedése

Doktori értekezés

   Lövöld Veszprém megyében állott, a Bakony Somló felöli részén. Ott ahol a pápai és Devecseri országút vonul, egy hosszan elnyúló völgy vezetett, mely természeti szépségénél fogva "paradicsom völgyének" neveztetett.001(Koppintás vagy bal egér)

    Leveld falutól délre, egy hosszan elnyúló völgyben, a mai templomnak és környékének helyén épült. A monostor helyének megválasztásában, a sűrű erdőség, az itt folydogáló Tornapatak, és a templomtér Északi részén előtörő bővizű forrás játszhattak főszerepet. Hogyan nézett ki a Lövöldi karthauzi monostor, egy a nürnbergi Nemzeti Múzeumban (Nürnbergische Nationalmuseum) 1893-as katalógusában /sorszám: GM580/ 1512 – 1513 körül, található táblaképről ismerjük, ahol az összes karthauzi monostort lefestették.  A középső ablak 162,9 cm magas, 98,6 cm széles. A két szárny egyenként 161,3 cm magas és 41,6 cm széles.002 Úgy képzeljük el, mint egy családfát. A kép 16. századi állapotot mutatja. A kép hitelesnek tekinthető, mivel a képen a templom jobb oldalán található színes tetőcserepes épület helyén, az 1990-ben kezdődött ásatások alkalmával, a régészek megtalálták, a sekrestye mellett a színes tetőcserepek maradványait.(Szerk.)

   A lövöldi monostor alapításának pontos körülményeit nem tudjuk teljes bizonyossággal rekonstruálni. Noha a monostor 1378. március 17-én kiállított alapítólevelének másolata fennmaradt,003 korábbról is rendelkezünk ismeretekkel. Már 1347-ben jelentik I. Lajos királynak,003/1 hogy körülhatárolták a Leueldi monostor Tapolcai birtokát. A vitás határokkal rendelkező birtok ügyéről 1348. szeptember 30-án újra olvashatunk. A fehérvári káptalan jelentette Lajos királynak, hogy kiküldte Tót István mester kanonokot, akinek kíséretében megbízottai, Miklós káplán, Kolos testvére, Lachk és Lőrinc fia, János a szomszédok és határosok, valamint János szigligeti alvárnagynak a jelenlétében a lövöldi monostor tapolcai birtokát Meggyesi Simon szigligeti birtokától IV. Béla 1259. október 17-i oklevele szerint meghatárolták.004 1357. március 5-én Lajos király (31.-ik születésnapján. Szerk.) parancsára a veszprémi káptalan járta meg újból a határokat, melyekben „csak a Leveldi monostort említik.

   Az 1361. évben Szécsi Miklós országbíró rendelkezése alapján, egy másik helyen kellett a határokat megállapítani.005 A fehérvári káptalan Lajos királynak szóló jelentése szerint Szécsi Miklós országbíró levele értelmében kiküldték embereiket, akiknek a tanúsága mellett a király embere a szomszédok összehívása után és a felek képviselőinek jelenlétében a karthauziak herendi és a veszprémi káptalan Mester nevű birtoka közötti vitás területet 1 ekealjnyira becsülték meg. A felek és a tanúk nem tudtak megegyezni a terület hovatartozásáról.006 Innentől már konkrétan a Leueldi Szt. Mihály karthauzi monostor perjeléről van szó. Ha figyelembe vesszük, hogy perjel csak egy felszentelt templommal rendelkező monostorban található, akkor 1361-ben már minden bizonnyal egy „kész” rendházról beszélünk.

   Ám ekkor még nem lett vége a Tapolca birtok körüli vitáknak. 1363-ból további birtokperes oklevélről tudunk.007 A forrás szövegéből jól kivehető, hogy a szerzeteseknek már annak megkezdése előtt jelen kellett lenniük. Mindebből egyértelmű, hogy a monostor ekkor már működött, illetve felszentelték,008 sőt már a kezdet kezdetén összetűzésbe került az Ajkai családdal.

   Egy 1369-ből származó forrásban is szerepel a konvent: a perjel háborgatta a Bakonybéli monostor joghatósága alá tartozó Borsod nevezetű birtokot, amely szomszédos volt a konvent lövöldi birtokával. A pannonhalmi konvent tanúbizonysága és a király embere a helyszínre utaztak, de a karthauziak jobbágyai sűrű nyilazással fogadták őket, „csak lovaik legsebesebb futásával mentették meg életüket.“009 A veszprémi alispán a júliusban lefolytatott vizsgálat során megállapította, hogy a perjel lövöldi – név szerint felsorolt – emberei Polány és Borsod birtokokat elpusztították. Vezetőjük a perjel vérszerinti testvére, Jakab volt, a támadókkal együttműködtek a monostor építésénél dolgozó kőcsiszolók és kőfaragók.010 A történetben részt vevő személyek foglalkozása alapján feltételezhető, hogy a szakemberek jelenléte a monostor még folyó építkezéseire utal. 1370. október 3-án is említik forrásaink Erzsébet királyné ekkor kérte Szécsi Miklós országbíró közbenjárását egy bírság elengedésében, amelyben érintett volt Ajkai István és a lövöldi perjel.011

   A fentebbi okleveles adatok jól kiegészítik Dedek Crescens Lajos egyik megjegyzését: míg a magyar történetírók az alapítást Lajos király okleveléhez kötik, addig a rend történetírói azt sokkal korábbra datálják. A leghihetőbben Tappert és Lefebure karthauzi szerzetesek érveltek az 1364. év mellett, mégpedig a Generális Káptalan feljegyzései alapján.012 Hasonlóan vélekedett az alapítás évéről Mályusz Elemér is korai munkájában, amit 1971-ben publikált.013

Békefi Remig ugyan nem utasította el Dedek nézetét az alapítást illetően, de ő is azt valószínűsítette, hogy az 1378-ban történt.014 Németh Péternek015 az előbbi szerzőknél idézett évszámnál sikerült korábbi adattal is alátámasztania a lövöldi barátok jelenlétét Veszprém megyében. A Németh Péter által felkutatott adat alapján a rendtörténész James Hogg szintén az 1347-es évet fogadta el, mint a lövöldi karthauzi monostor első említését, illetve ugyanezt olvashatjuk Zsiray László egyik tanulmányában.016

   A seitzi monostort kérhették fel az alapítandó telep birtokainak feltérképezésére, amit Veszprém megyében ideálisnak tartottak a karthauzi élet megteremtésére. A későbbiek során innen érkeztek az első szerzetesek is.017 Mivel Seitzben tartották a rend Generális Káptalanjait, így a legkézenfekvőbb azt feltételezni, hogy ennek a virágzó monostornak voltak megfelelő feltételei a konvent küldésére. A folyamatot úgy kell elképzelni, hogy az elöljáró hatalmánál fogva egy perjelt és egy procuratort küld a helyszínre, akik ezután részben hazai szerzetesekkel népesíthették be a monostort.018

     Mindezek fényében valószínűtlennek tűnik az a korábbi feltevés,019 hogy a szepességi telepek egyikéből küldtek volna szerzeteseket, mivel egy ilyen fontos esemény a magyarországi néma barátok életében nem maradt volna említés nélkül. Történelmünkben nem példa nélküli, hogy egy monostor megalapítása és annak tényleges, okleveles megerősítése között hosszabb idő telik el.

   A lövöldi szerzetesi élet kezdeteiről nem találunk említést a rend Generális Káptalanjának feljegyzései között. Németh Péter úgy véli, hogy a monostor alapításának valódi oka benne rejlik az alapítólevél szövegében.020

   Abban ugyanis úgy fogalmaznak, hogy „a boldog emlékezetű lelkek gyógyulásáért és üdvösségéért“ alapította Lajos király a házat. A Szent Mihály patrocínium választása összefügghet, öccse András herceg tragikus halálával, amely 1345. szeptember 19-én következett be.020/1 Németh úgy véli – nem ok nélkül –, hogy a lövöldi monostor alapítása valószínűleg 1346-ban történt. A hatalmas épületegyüttes felépítése hosszú ideig tartott, ezért az alapítólevél kiállítása, a birtokokkal való ellátás csak az után történt meg, hogy a karthauzi telep munkálatait befejezték.021 A templom szentelése nem ekkor történt, bármennyire népszerű ez a feltételezés a szakirodalomban. Ez ellentmondana a rend szabályainak: a karthauziak ugyanis (mint már említettük) nem küldenek perjelt egy fel nem szentelt templomba, csak rektort, mint ez hazai példából is jól ismert a menedékszirti alapítás körülményeiből.022

   Kétségtelenül Lajos király érdeme volt a monostor alapítása: 1374-ben meghagyta a fehérvári káptalannak, hogy emberük vizsgálja ki az ajkai nemesek és a karthauziak közötti vitás határ kérdését. Ebben az oklevélben a lövöldi monostort fundacionis nostre-ként említette.023 A királyi alapítólevelet az után bocsáthatták ki, hogy a monostor kőből készült épületei is lakhatóvá váltak, de még az építkezések legelején egy kápolnát kellett emelniük, amelyben az első karthauziak misézhettek.

   Lajos király nagy tiszteletnek örvendett a karthauziak körében. A Generális Káptalan 1383. évi nekrológiuma alapján a rend megemlékezett az uralkodó haláláról.024 Hasonló történt özvegye, Erzsébet királyné esetében is 1390-ben.025 A Veszprém megyei monostor jelentős méreteiről árulkodnak az újkori leírások. Gulden István veszprémi kanonok így számolt be az épületekről: „Ott, ahol a pápai és Devecseri országút vonul, egy hosszan elnyúló völgy vezetett, mely természeti szépségeinél fogva Paradicsom-völgyének neveztetett... Nagy Lajos idejében s később is mindaddig, míg a karthausiak itt tartózkodtak, őserdők homályába volt borítva s köröskörül lassan emelkedő hegyek zárták el lakóinak szeme elől azon világot, melyet egyedül Istennek élni óhajtván, elhagytak. Maga a zárda egyike volt a világ legszebb molostorainak.“026

   Gulden megemlítette azt is, hogy a későbbi építkezések során felbukkant romok alapján egyértelmű, hogy a lövöldi monostor a Lechnicire hasonlított a legjobban, így teljesen megfelelt a rend sajátosságainak. A magas, kettős kőkerítés nyomai még az ő idejében is látszottak. A keleti hegyoldalon patak folydogált és a közelben négy halastavat táplált. A monostor közvetlen környezete, tehát az elzárt terület, 50 hold nagyságú volt, közepén helyezkedett el a műremekként emlegetett templom. Körülötte feküdtek a felső monostor cellái, míg az alsó része a település felőli oldalon volt. A néphagyomány szerint a templom vörös márványból épült, ám Rómer Flórisnak köszönhetően tudjuk, hogy anyaga tégla volt.027 Színük és formájuk alapján a tatai és száki műhelyek munkáival mutatnak rokonságot.028

   Bél Mátyás Veszprém vármegye leírása során természetesen nem hagyta ki Városlődöt sem. Feljegyezte, hogy a falu nyugati részén egykor tágas templom állt, de akkortájt már elhagyatott volt és fák nőtték be. Meglátása szerint csekély költséggel helyrehozható lett volna.029

   Az alapító megszabta, hány szerzetes élhet a házban. Hangsúlyozta: csak tizenketten lehetnek, ráadásul felszentelt papokat, vagy papjelölteket vehettek csak fel rendtagnak.030 A jelöltek számát is megemlítette: egy szerpap és egy alszerpap lehetett csak a kötelékükben,031 tehát a perjellel együtt 15 barátról beszélhetünk.

     Ennek megfelelően építhették meg a felső monostor cellasorát is (a szimbolikus tizenkettes szám szerepéről nem feledkeztek meg), legfeljebb 16 különálló cellával rendelkezett a monostor. Viszont mindezek ellenére is a lövöldi volt az egyik legnagyobb monostor, mivel sok helyen a rend szabályainak figyelembe vétele nélkül, akár két szerzetes is lakhatott egy lakrészben.032

   Meg kell jegyezni, hogy valóban monumentális méretű épületegyüttesről beszélhetünk Lövöldön. Tudjuk, hogy a londoni karthauzi monostorban is előfordult, hogy egy cellában 2 szerzetes lakott, ekkor a néma barátok megszegték a rendi előírásokat, ám még akkor is csak 25-en éltek a házban – ami a londoniak saját bevallása szerint a megengedett kétszerese volt.033 Az anyagi szükségletekkel függ össze, hogy központilag előírták, hányan lakhatják a monostort.

   Eszerint 14 monachusnál és 16 laikus testvérnél többen nem élhettek egy remeteségben. Ezen felül még 18 szolgát tarthattak, akik azonban a monostoron kívül laktak.034 A monostor legbőkezűbb jótevője magától értetődően az alapító volt. Lajos királytól kapták a szerzetesek a működésükhöz szükséges javaikat. Az uralkodó az alapítólevélben is felsorolta az adományokat: köztük volt a bakonyi Hölgykő is, ami eredetileg vadászkúriaként szolgált. A királyi erdőkben való vadászatok központja lehetett, de az uralkodó leromboltatta, így köveit a monostor építésére felhasználták és a hangos vadászat sem zavarta a szerzeteseket.035 Miután a várat a monostornak ajándékozták, az oklevelekben többé nem találkozunk annak említésével. A dolog hátterében ismét a karthauzi rend szabályait kell keresnünk, miszerint a monostor falai és az első határ közötti területről kitiltották a vándorlókat, csavargókat, nőket és mindenkit, aki megzavarhatja a szerzetesek nyugalmát. Az építőanyagok felhasználása csak praktikus eleme lehetett az intézkedésnek.    

                                                Hölgykő várával külön fejezetben foglalkozunk. (Szerk.)

     A törzsbirtokok közé tartozott a Győr megyei Nyúl, a Sopron megyei Barbács, Sárkány és Kisfalud, valamint a monostor helyéül szolgáló Alsó- és Felső-Lövöld is. Azonban nem sokkal ezután változás állt be a birtokok szerkezetében. Mária királynő engedélyével a Sopron megyében található birtokokat Zsigmond király elvette a szerzetesektől és azokat Kanizsai Istvánnak adományozta.036 Az 1390. március 10-én kelt oklevél tanúsága szerint az uralkodó egyúttal kárpótolta is a karthauziakat, a megyében több birtokot adott nekik.037 A lövöldieké lett többek között a karádi uradalom is, amihez 13 település tartozott Somogy megyében, így a szerzetesek vagyonát szinte kizárólag egykori királyi birtokok alkották.038 Fontos megjegyezni, hogy Zsigmond csere útján szerezte meg az említett birtokokat, ugyanis az egyházi tulajdon elidegeníthetetlennek számított.

   A cseréről az 1393. évi jegyzőkönyvek szerint értesült a Generális Káptalan is.039 Természetesen korántsem véletlen, hogy a monostor legfőbb patrónusa az uralkodóházból származott, mint láttuk Lajos király alapította Lövöldöt, így már csak ebbéli kötelességéből adódóan is neki kellett a meghatározó jótevőnek lennie. Ugyanakkor a legkedvesebb adományozónak a szerzetesek mégsem őt, hanem Szilágyi Erzsébetet tekintették, legalábbis a megmaradt források erről árulkodnak.040

   1408. július 10-én Garai Miklós nádor kötelezte a veszprémi káptalant és Mórichidai Simon bán fia, János mestert, hogy János lövöldi perjel ellen a kúriában mutassák be azokat az okleveleiket, amelyekre tiltakozásuk során hivatkoztak.041

   Azt állították ugyanis, hogy a perjel az előbbinek Nagyrét nevű rétjét, az utóbbinak pedig egész Újfalu nevű birtokát belefoglalták a határokba, amikor a Zala megye közgyűléséből kiküldött Szentgyörgyi Bálint mester nádori ember Béli László fia, Miklós királyi és Büki Péter diák fehérvári káptalani emberekkel Tapolca birtok határait kitűzték. 1409. március 4-én a zalai konvent is résztvevője lett a vitának.042

     A konvent előtt ugyanis Bessenyei Gergely volt Hegyesdi várnagy Mihály, Gergely és Egyed nevű familiárisaival Garai Miklós ítéletlevele értelmében ötvened magával megesküdött, hogy három évvel ezelőtt nem rontott rá János lövöldi perjel tapolcai birtokára. Nem vette el az egyik ottani jobbágy két ökrét és azokat nem vitte el Hegyesd várába.043 Sőt egy évvel később még fogott bírák is ítélkeztek a birtok ügyében.044

   A tiszteletük ékes bizonyítéka még Zsigmond perjel 1463. április 24-én kelt oklevele, amellyel ő és konventje felvette Erzsébetet, Mátyás király anyját a monostor iránt tanúsított jótéteményeiért a rend confraternitásába és mindazon kegyelmekben részesíti, amelyek a rendtársak ájtatos cselekedetei folytán elnyerhetők.045 Így a szerzetesek vagyonát szinte kizárólag egykori királyi birtokok alkották.  

   Különleges eseményt jelentett Mátyás király 1480. január 25-i látogatása, mikor Mátyás király, Beatrix királyné és annak fivére, Aragóniai János pápai követ és kísérete érkezik,046 külön pápai feloldozás szükséges, hogy a királyné és hölgy kísérete egyáltalán beléphessen, továbbá hogy –e jeles vendégeknek vacsorára húst tálaljanak. Mivel mi húst nem csak halat fogyasztanak. Másnapra a király megbetegedett, így a rövid látogatás elhúzódott, de gyógyító szerzetes testvérünk segítsége és imádságunk hamar gyógyulást hozott. Ennek hálájaképp 400 magyar forintot és egy könyvet, az úgynevezett Lövöldi Corvinát ajándékozta, amelybe vörös tintával 12 sorban összefoglalták az eseményeket.047

   A történtekről az úgynevezett lövöldi corvina feljegyzéséből értesülünk. Raynerus de Pisis Pantheologia című ősnyomtatványát az uralkodótól kapták a szerzetesek,048

   Lövöldi corvina Raynerius de Pisis (1116-1161), Pantheologia sive Summa Universae Theologiae jelzete: Inc.XV. I. 1/a/I. Raynerius de Pisis (1116-1161), Pantheologia sive Summa Universae Theologiae Nürnberg, Anton Koberger, 1477. február 12. terjedelme: [439] fol. Vaknyomásos, barna bőrkötésben, fatáblákon, sarokveretekkel, két kapoccsal. Tulajdonbejegyzései: I. Mátyás (1443 - 1490), Magyarország királya Csergő Miklós (? - ?1558) barsi főesperes, esztergomi kanonok. A kötéstábla egykorú kéziratos bejegyzése szerint a kötetet Mátyás király ajándékozta 1480-ban a lövöldi (ma Városlőd) karthauziaknak.

   Kötése eredeti, ún. lövöldi kötés: gótikus, vaknyomásos technikával készült, rombusz alakú mezőkre tagolva, a találkozási pontoknál rozettadíszekkel. A lövöldi kolostor a török időkben megsemmisült, kötetei szétszóródtak. Csergő Miklós 1558-ban végrendeletileg hagyta a hozzá került kötetet az esztergomi egyházra. A Bibliotheca Corvina - Hunyadi Mátyás könyvtárának virtuális rekonstrukciójának keretében digitalizálta a Lövöldi corvinát, melyet

https://corvina.hu/kepnezegeto/index.php?corvina=inc_xv_i_1ai&lang=hu&img=6#6 tekinthetnek meg,

   A karthauzi rend követe pápai engedéllyel jóváhagyta, hogy Beatrix udvarhölgyei társaságában a procurator cellájában aludjon. Az uralkodó kíséretével együtt három napot maradt a szigorú szabályokat követő szerzetesek otthonában. Távozásuk után 710 forintot adományozott nekik két cella megépítésére, további adományokat tett a könyvtár részére, halastavak építésére, valamint könyveket is adományozott a Lövöldieknek.

A monostor vagyoni helyzetét talán valamelyest tükrözi az 1498. évi országgyűlés határozata is, ahol a lövöldi perjelt a bandériumtartó prelátusok közé sorolták.052 Mindez azt jelentette, hogy bár hadiadót nem kellett fizetniük, de elvben állandóan, a valóságban azonban csak háború alkalmával a győri és a veszprémi püspökökhöz hasonlóan 200 lovast voltak kötelesek kiállítani. Németh Péter ezt túlzónak találta, ám megemlítette, hogy 1528-ból is hasonló adattal rendelkezünk.053

   A következő évtizedek sem hoztak megnyugvást a Lövöldiek mindennapjaiba. Veszprém vármegye utolsó ítélőszékét a mohácsi csata előtt 1526. június 18-án Lövöldön tartották.(?) Az eseményekről nem tudunk sokat, az viszont árulkodó, hogy az ellenséges csapatok közeledtének hírére Lukács testvér a monostor mozgatható értékeit Sopronba vitte.055 Az említett év szeptember 21-én Mária királyné az egyházi kincseikkel elmenekült lövöldi karthauziak érdekében a soproni polgárok védelmét kérte.056

   Két hónappal később, november 14-én, a török veszély elmúltával a lövöldi perjel és a konvent köszönetet mondott a soproni polgároknak a barátságos fogadtatásért, amelyben Lukács testvérüket részesítették. Kérték, hogy a kegytárgyakat Nagy Balázs polgártársuk, akinél őrizetbe helyezték, adja vissza nekik.057

   Bornemissza János budai várnagy jóvoltából is sikerült gyarapítani a szerzetesek birtokait. Elek Imre és néhai Elek Imre fiai: Imre és Endre alsó-ajkai nemesek az uralkodó előtt hűtlenség gyanújába keveredtek, mivel a vádak alól nem tudták magukat tisztázni, így a király megfosztotta őket birtokaiktól. A konfiskált vagyon egy részét a várnagy kapta meg, aki 1515. február 6-án kelt végrendeletében István perjelnek és a lövöldi karthauziaknak adta azokat.049

   Bornemissza János valószínűleg ennél többet is tett a monostorért, mivel haláláról megemlékeztek a karthauzi nekrológiumban is.050 1528-ban ehhez hasonlóan kapták meg a Somogy megyei Szárszót Buzlai Mózes özvegyétől, Podmaniczky Annától.051 A XV. században a karthauziak életét már nemcsak a forrásokból ismert peres ügyek nehezítették, hanem folyamatosan jelentkeztek a kevésbé súlyos rablótámadások is, ám ezt tetézte az országban uralkodó készenléti állapot. Az anyagi károk ellenére a monostor gazdagságának gyorsan híre ment, így a kialakult hadi állapotban folyamatosan kölcsönkérelmekkel keresték fel a szerzeteseket.058 Ferdinánd király hadi célokra 1500 forintot kért tőlük 1528. december 8-án.059

   A Lövöldiek csak 500 forintot tudtak adni, amiről az uralkodó kötelezvényt állított ki, és elismerte, hogy a birtokaik után járó hadisegélybe beszámítja a kölcsönt. Csakhogy a pénz beszedése olyan nehéz volt, hogy a perjel inkább lemondott róla.060 1531. január 21-én Máté apát és a pannonhalmi konvent beismerték, hogy még akkor, amikor Bakics Pál királyi főkapitány bírta a pannonhalmi várat, kölcsön vettek a lövöldi karthauziaktól 200 forintot. Egyúttal ígéretet tettek arra, hogy amint várukat visszaszerzik, tartozásukat megadják. A kamara viszont visszavonta korábbi engedélyét arról, hogy az 1529. évi fél forintos hadiadóból saját birtokaikon beszedhetik a kölcsönt.061

   De nehéz helyzetükben újabb 200 forintot voltak kénytelenek kölcsön venni, ezért a 400 forint adósság fejében zálogba adták a Lövöldieknek Istvánd és Apáti falvakat Zala megyében.062 Veszprém török ostroma után, valószínűleg 1531-ben, a monostort védelemre is alkalmassá építették át. Ennek tényéről Péter perjel 1542. október 31.-én Lövöldön kelt leveléből tudunk, amit Nádasdy Tamásnak írt.063 A következő év június 28-án I. Ferdinánd okleveléből kiderül, hogy fegyvereket, élelmiszert és vásznat vásároltak a szerzeteseknek.064

   A szepességi monostorok kapcsán leírt hadi állapot nemcsak az ország felső részeit érintette. A dunántúli részek rettegett urai a Podmaniczkyak voltak. A fennmaradt oklevelek alapján először 1538. október 21-én kerültek összetűzésbe a szerzetesekkel. A szüret után a somogyi szőlőkből a mustot a monostorba akarták szállítani. Ekkor a Podmaniczky-féle csapatok a szállítók foki szállásán lepték meg őket. A 72 hordó borból kiválogatták a legjavát, a többit pedig visszaadták a Lövöldiek embereinek. A lefoglalt bor értékét Péter perjel 400 arany forintra becsülte.066 A következő évben a konvent szolgáit támadták meg, akik éppen a pálosi Margit-napi vásárról tértek haza, és a szerzeteseknek két lovat vásároltak.

   A 150 forint értékű állatokat Podmaniczky emberei elvették tőlük. Végül az 1542. évi országgyűlésen Jánost és Rafaelt száműzték és jószágvesztésre ítélték feltéve, ha nem teszik le a hűségesküt Ferdinándnak és nem adják vissza az egyháznak az elrabolt javakat.067 Csakhogy a lövöldi monostor sorsa is azt mutatja, hogy a Podmaniczky család tagjai nem törődtek ezzel a határozattal, és kihasználták a kedvező alkalmat javaik gyarapítására. Betörtek azok Vanyolai birtokára, és a lakosoktól elloptak 40 ökröt. A következő évben is hasonlóan cselekedtek, ekkor 50 ökör lett a zsákmányuk, majd a Kis-lövöldi jobbágyokat fosztották meg jószágaiktól. Összesen mintegy 1200 forint kárt okoztak a monostornak.068

   A perjel valószínűleg nem jelentette az eseteket, mivel ismerte a rablók hatalmát, valamint azzal is tisztában volt, hogy a hatóságok kezei is meg vannak kötve. Csakhogy miután az 1544. évi országgyűlésen kegyelmet kaptak, a perjel is megjelent, és beszámolt a nekik okozott kárról.069 1545-ben rendi vizitátor érkezett Lövöldre, aki vizsgálata során felmérte a rendtagok vallásosságát és javainak biztonságát,070 megrótta a testvéreket hanyagságuk miatt.071

   Ugyanekkor nem felejtette el emlékeztetni őket a rendi adók befizetésére: „A szokásosnál buzgóbbak legyenek a feladatukban, hogy megküldjék a Generális Káptalannak az engedelmességi tanúsítványokat, a Káptalan aktájáért járó adókat, az útiköltségét a Káptalanra utazónak, és ne halogassák megfizetni a vizitátoroknak a vizitációjuk díját.“072

   Az 1547. évi nagyszombati országgyűlésen elrendelték Lövöld megerődítését és az őrséget 25 lovas és 10 gyalogos katonában állapították meg, ezt három évvel később 25 huszárral kiegészítették.054 Bizonyára jól felszerelt erődítményről beszélhetünk, mivel 1548-ban a dunántúli véghelyek között szerepelt Lövöld.065

   Az 1550. és az 1551. évi feljegyzésekben azt olvashatjuk, hogy a káptalan biztatta a perjelt, hogy őrizze meg hitét Istenben, és tartson ki a veszedelmes időkben.073 Minden nehézség ellenére a monostor lakói kitartottak,074 egészen addig, míg a török elleni harcban az épületeket lerombolták. Pontosan nem tudjuk, mikor következett ez be. Ha a környéken zajló harci cselekményeket vesszük alapul, akkor Dedek Crescens Lajos feltételezése szerint a karthauziak otthonát 1551- ben pusztíthatták el, Békefi Remig hasonlóképpen vélekedett.075

   Németh Péter szerint a lövöldi karthauziak utolsó okleveles forrása 1554. augusztus 24-én Sümeg várában kelt.076 Lényegében egy bérleti szerződésről beszélhetünk, amelyben a perjel a monostor Veszprém, Győr és Zala megyei birtokait évi 90 forintért a püspöknek adta bérbe, mivel a távol lévő szerzetesek nem tudják igazgatni a területeket.077 A szerződés érvényes egészen „az ország rendjének szerencsés visszaállításáig és a mi rendünknek a Magyar Királyságban eredeti állapotába való visszahelyezéséig.“078

   Péter perjel idejében 1551-ben még nem volt szó az épületek helyreállításáról, viszont László perjel bevallása szerint 1554-ben a monostor romokban állt, tehát Lövöld elpusztulása valamikor a két időpont között következett be. Miután 1552-ben a megye a végvárvonal részévé lett, a helyi nemesek és földesurak kénytelenek voltak óvintézkedéseket tenni, mivel szerették volna távol tartani a portyázók pusztításait. Egy kihallgatási jegyzőkönyv szerint ezek az urak a Vázsonyi, a Tálodi és a városlődi monostorokat lerombolták, mivel attól féltek, hogy a törökök elfoglalják azokat.079 Míg Gulden István ezen adatok alapján úgy véli, hogy 1553-ban szűnhetett meg a monostor,080 Németh Péter figyelembe véve a török csapatok vonulását, 1552. június hónap elejére tette a lövöldi ház pusztulását.081

     Még Veszprém ostroma idején a leveldi kolostorerődbe Rátkay Pál lovasságából 50 lovast, ezen kívül 100 gyalogost, majd pedig két hónappal később 200 gyalogost helyeztek. 082 A káptalani jegyzőkönyvekből is kivehető, hogy 1552-ben oly nagy volt a veszély a törökök által elfoglalt területeken, hogy a szerzetesek elmenekültek Lövöldről.

   Az osztrák házakba távoztak, főleg a Bécshez közeli Mauerbachba.083 A monostor megszűnésének időpontját a Generális Káptalan is későbbre teszi. 1550-től már egyértelműen a veszélyről írtak, buzdították a perjelt, hogy tartson ki, de csak az 1555. évben olvashatjuk, hogy Lövöldnek rektora van.084 Tehát a változásnak az előző évben kellett megtörténnie. 1556-ban a rend tudomásul veszi, hogy a monostor értéktárgyai, a templomi ékszerek, kelyhek, keresztek és minden, ami mozdítható volt, a Seitzi barátok házában van.085 Egy 1559-ben keletkezett feljegyzés szerint a rend a Brünni perjelt bízta meg a lövöldi monostor felügyeletével.086 A monostor címe nem pusztult el azonnal. Az életben maradt szerzetesek nagy része elmenekülhetett, csak a perjel időzött az országban.

„Időközben a Pápai várban az éhség teljes erővel kitört, mire a lázadók szökést határoztak, mely 1600 augusztus 9-ike éjjelén volt végbemenendő. De Nádasdy huszárőrjáratai ezt észrevették, mire Nádasdy és Kollonics az összes magyar, Tliurn gróf pedig a német lovassággal fölkerekedve, a szökevényeknek útjokat állották. Borzasztó vérengzés keletkezett most; a 2000 lázadó tervök fölfedezését látva, előbb 100 társukat, kikre gyanakodtak, önmaguk konczolták föl, majd minden irányban menekülni próbáltak; 200 véletlenül a császári tábornak tartott, hol a gyalogság által részben elfogatott, részben levágatott; a többi a lovasság által üldöztetett; Kollonics maga vágta le La Motte lázadó főnököt, ki eddig az egésznek lelke volt; Nádasdy pedig a leufeldi carthause-nál(?) szorította közre a lázadók zömét, kik közül több száz maradt a helyszínén.”087

   Nem volt remény arra, hogy a rend helyreáll, a lövöldi monostor birtokainak bérbe adása csak Köves András veszprémi püspök hivatali idejében valósult meg. Miután az uralkodó értesült az eseményekről, Ferdinánd maga is jóváhagyta a megkötött szerződést. Feltételeket is szabott, mégpedig hogy más püspökségre nem szállhat át a bérlet és megszűnik, amint a karthauziak újra visszatérnek az országba. Minderre 1557. január 8-án került sor.088 Valószínűleg már a megerősítés előtt birtokolta a püspök a javakat, azt viszont biztosan tudjuk, hogy még több, mint fél évszázaddal később is jogilag a lövöldi perjel tulajdonában voltak. 1575-ben a királyi udvar Fejérkövi István veszprémi püspököt bízta meg a monostor adminisztrálásával.089

 

   1584. május 1. Győriek csapdája a törököknek.

A győri katonaság tudta azt, hogy a török a szőlőkbe kivonuló földművesekre azonnal rátámad, ezért csapdát eszelt ki nekik. Sok parasztot küldött ki a szőlőkbe, majd elrejtőzött a leshelyen. Nem csalódtak. A törökök kémei jelentették, hogy sok paraszt dolgozik kinn a földeken, mire 100 lovast és gyalogost küldtek ki.

A magyar katonaság azonban rájuk rontott, sok foglyot ejtettek. A budai pasa erre bosszút esküdött, és elhatározta, hogy erőddé építteti ki a Veszprém melletti leveldi (városlődi) kolostort, illetve egy másik helyet Károlyváros közelében.

A győri esetről a velencei követ jelentéséből értesülünk.090

   A szerzetesek otthona ebben az időben már lakhatatlanná vált. 1747 és 1750 között Padányi Bíró Márton veszprémi püspök az egykori karthauzi templom romjai fölé emeltetett egy új templomot. A szerzetesek számára ekkora minden remény elillant: a monostorukat nem sikerült helyreállítani. A későbbiek során néhol még megemlítik a tulajdonukban lévő településeket, de a néma barátok nem tértek vissza lakóhelyükre. Birtokaik a veszprémi püspökség tulajdonába kerültek.091 092

Tetejére