Városlőd története. / A település kialakulása. / Entwicklung der Siedlung.
Az 1699-es Karlóczai békeszerződés után a nagyurak, sőt városok és vármegyék is nagyban telepítettek már, amikor a Neoacquistica Commissió (Újszerzeményi Bizottság) Lipót császárral 1701.-i rendeletét kiadatta, mely az új telepeseknek általában három évre mentességet ígér adó, vám, beszállásolás alól. A betelepítés valószínüleg a Rákóczi-féle szabadságharc miatt megakadt, az 1711-es Szatmári béke után ismét megkezdődött.
Városlődre először a Mainz-i, Rajna környéki választó fejedelemségből érkeztek német katolikus telepesek. E német terület ez időben erősen túl volt népesedve, így a választófejedelem minden megszorítás nélkül engedélyezte a kivándorlást. A főurak és Mária Terézia is a német birodalom nagy medencéjébe nyúlt, Ulmban, Kölnben, majnai Frankfurtban, Schweinfurtban és Regensburgban császári gyarmatosítási biztosokat nevezett ki, akik most már a kiindulási helyen kezdték meg a kivándorlók gondozását.001 (Koppintás bal egér)
Német földön a toborzók magyar uraik megbízásából 5—7 évi adómentességet, vetőmagot és egyéb kedvezményeket ígértek az áttelepülőknek. Toborzó versek, énekek terjesztésével csináltak kedvet a lakosság között ahhoz, hogy szülőföldjüket otthagyják, és nekivágjanak a másnyelvű idegenbe. Egy ilyen ének:
„Das Ungarland ist's reichste Land,
Dort wächst viel Wein und Treid.
So hat's in Günsburg man verkünd't,
Die Schiff steh'n schon bereit.
Dort gibt's viel Vieh und Fisch und G'flüg
Und taglang ist die Waid,
Wer jetzt zieht ins Ungarland,
Dem blüht die goldene Zeit."
- Magyarország a leggazdagabb ország, Ott sok bor és gabona terem. Így hirdették ezt Günsbergben, a hajók már készenlétben. - Ott sok a szarvasmarha, hal, baromfi, és napi járásnyi a legelő. Aki most Magyarországba vonul, annak virágzik arany idő -.002
A német telepesektől a magyar földesurak megkövetelték, hogy bizonyos pénzösszeggel rendelkezzenek, ami által jelentékeny tőke vándorolt be az országba. A bevándorlók tehát nem üres kézzel jöttek.
Összeírásokban - Lőd, először 1715-ben szerepel. Ahol még nincs Kislőd vagy Városlőd megkülönböztetve.003
Mikor és honnan érkeztek a német telepesek Városlődre? Gulden az időpontot 1723-ra teszi. Név szerint Kunkel Jakab neve ismeretes, aki 1726-ban Heilbrick-ből érkezve telepedett le - bizonyára nem egyedül - Városlődön.004
A városlődi Önkormányzat birtokában jelenleg is megvan a község eredeti pecsétnyomója, amely 1728-ból való. A pecsétnyomó évszáma azt bizonyítja, hogy Városlőd 1728-ban szervezett község volt pappal, választott bíróval, esküdtekkel.009 A városlődi iskoláról először 1730 körül találunk feljegyzéseket.
Az iskoláról bővebben külön fejezetben.
A mai falukép kialakulása a német családoknak a 18. század elején történt betelepítésével kezdődött. Az egyes porták és az utcák helyének kiválasztását a település földrajzi helyzete, a domborzati viszonyok határozták meg. Ajka felől közeledve a Torna-patak völgye (a karthauziak idején Szt. Mihály-völgy) elég széles, oldalai lankások. Városlőd déli határánál, ahol a Fokhagymahegy emelkedik meredeken közvetlenül a patak bal oldalán, hirtelen beszűkül. A Kőhegy alatt öblösebbé válik, majd a Kálvária után tovább szélesedik, partoldalai ismét egyre lankásabbá válnak. A völgy ezen utóbbi része tűnt a legalkalmasabbnak a megtelepedéshez. A Veszprémi utca a régi főút (8-as) egy szakasza. A házhelyek kiválasztásánál arra is tekintettel kellett lenni, hogy a karthauzi kolostornak a 16. sz. elején halastavai voltak a patak vizének felduzzasztása révén, amelyeket a török időkben senki sem gondozott, ezért elmocsarasodtak. Ez a körülmény a völgy aljában egyelőre lehetetlenné tette az építkezést, előbb a patakot keskenyebb mederbe kellett szorítani.
Mindezeket figyelembe véve először a mai felsőtemető környéke (Kecskehegy, mai Petőfi utca) települt be, itt építették fel az érkezett Wiesthal-i (Hessbach-i, Aschaffenburg-i, Heilbrick-i, Weslern-i, Mainz-i) frank családok005 első templomukat és iskolájukat. Említés történik egy 1730. augusztus 02.-án kötött szerződés (a község népének képviselete, bíró és esküdtek,) első plébánosukkal Bayermann Jánossal.(? Szerk.) Lakóházakat a Kecskehegyen (Petőfi S. u.), az Új utcában (József A. u.), a Pápai és Veszprémi utcában, a faluban (Kossuth Lajos u. felső szakasza) és a mai Kolostor utcának a templomtól északra eső részében emeltek.
Mialatt a völgy északi részében folyt az új falu felépítése, a Kőhegy lábánál már állt Pille, működött az üveghuta, és az üveggyártáshoz kiirtott erdők helyét a betelepült bajorok kezdték feltörni és művelni. Néhány évtized alatt közös erővel mederbe szorították a Torna-patakot, a halastavak maradványait lecsapolták és kiszárították. Ezek után kerülhetett sor a 18. sz. közepén az új faluközpont kialakítására (templom, plébánia, iskola építése), majd a század második felében a két település (Városlőd és Pille) egyesítésére, amit azok összeépítése követett.
A lakóházak formáinak, építési módjuknak változásait ma már nem lehet bemutatni, hiszen a fejlődést mindig a régi házak lebontása kísérte. Mivel a falut maguknak kellett felépíteniük (Az ország egyes vidékein a földesúr által építtetett házak várták a német telepeseket.), a betelepült családok minden valószínűség szerint a szülőföldjükről hozott technikával építkeztek. Ez akár a favázas (Fachwerk) építési mód is lehetett, hiszen az ahhoz szükséges anyagok (fa, agyag, kövek) itt rendelkezésükre álltak, de ezt semmi sem bizonyítja. Hacsak nem tekintjük bizonyítéknak az 1747-es püspöki látogatásnak a pillei Anna kápolnáról szóló feljegyzését, mely szerint a kápolna fából és fonóanyagból készült, amit agyaggal kentek be. (Azaz gerendaváz, annak két oldalán fonás, közötte tömésfal.)006 A kápolnát később átépítették, ehhez követ használtak. Mindenesetre ez a község legöregebb épülete.
A paraszti udvarok kialakítása a német földről hozott ismeretek szerint történhetett. A lakóház 2–3 helyiségből (konyha, szoba, kamra) állt, ezek közül a szabadkéményes konyhában tartózkodtak legtöbbet. A házak alacsonyak voltak, kis ajtóval és ablakkal, tetejüket szalmával vagy fazsindellyel fedték. A lakóház folytatása volt az istálló, ahova a szobából vagy kamrából legtöbbször belső ablak is nyílott, hogy a gazda azonnal meghallja, ha az állatoknál valami nincs rendben.
Általában külön álltak az ólak és a pajták. Utóbbiak többnyire a téglalap alakú szalagteleknek az utcától távolabbi felén, a lakóházra merőlegesen épültek. Ily módon a pajták a szántóföldek, kertek felől egyfajta védelmi funkciót is elláttak. A természeti adottságok miatt a telkek keskenyek és hosszúak voltak, a házak közel álltak egymáshoz, ami tűz esetén egész utcák pusztulásához vezethetett, vezetett is.007
Az 1747. évi egyházi népszámlálás latin nyelvű szövegében olvasható, hogy a bevándorlók által épített kis templom harangját 20 évvel azelőtt vették és helyezték el.008 Ezek szerint 1727-ben már megépültek a házak, és állt már a templomuk is. Az erdő adta fát, az agyagos föld szolgáltatta a vályogot, de mindebből hajlékot, templomot készíteni, sok verejtékbe került.
Milyen nagy lehetett az öröm, amikor az összefogás gyümölcseként egy-egy család saját otthonába, szalma vagy nádtető alá költözhetett, és 3-4 év alatt egész falu lett.
Akik mindenüket pénzzé téve Ulmban hajóra szálltak, Magyarországon hamar látniok kellett, hogy létüket csak emberfeletti erőfeszítések árán tudják biztosítani. A feljegyzések szerint: "Der Erste hat den Tod - der Zweite hat die Not - Der Dritte hat erst Brot." Szabadon fordítva: Az elsőnek „nemzedéknek” a halál jutott, a másodiknak az ínség, csak a harmadiknak jutott már kenyér.
A nehéz körülmények ellenére fontosnak tartották, mély vallásosságuk bizonyítékaként, házaik után elsőként templomot építeni. „A német telepesek tehát nem tűntek el a rác, oláh, tót környék chaoszában, hanem ősi jellegükhöz és szokásaikhoz híven ragaszkodva, az új Magyarország tarka etnográfiai térképén szorgalmas lojális, aránylag művelt szigeteket alkottak, melyek a magyar lakossággal legkönnyebben harmonizálhattak akkor, ha érintkezés adódott. Keresztény vallásosságuk ugyanaz volt, mint a magyaroké, s ez ebben a vallásilag jellegzetes korszakban sokat számított”010
A már említett 1747. évi Visitatio Canonica-ból még alábbiak fontosak számunkra:…van egy fából készült templom Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelve, benne egy hordozható oltár, azon misekellékek, a szószék fából, a kórus fából — túl nagy ehhez a kicsiny templomhoz,"„... Az orgonának 6 regisztere (hangváltó) van,...011 „A plébániába és a hozzátartozó fíliákba főtisztelendő Grossinger Ignác plébános és a kántortanító (Schulmeister) Angermann Pál egyházjogilag be vannak iktatva. Ő a fiúk tanításában szorgalmas.
A templom fából van, benne két haranggal, az egyik 111 fontot, a másik 50 fontot mér, 20 évvel ezelőtt lettek beszerezve..."A templomot kizárólag a hívek közös munkája hozta létre és kötelezik magukat annak további fenntartására. A templomnak ugyanis nincs telke, nincs szántóföldje, nincsenek malmai és más hasonló. A csomózott szalmatetőt a mai napig a lehetőségekhez képest rendben tartják." – „Az idézetből kitűnik, hogy korábbi hiedelemmel ellentétben a Rauch őrháztól K-re lévő, ,,Tumkirche" (vagy Domkirche) nevű dűlő nem ettől a templomtól, hanem az 1296-ban itt élő szerzetesek templomáról kapta nevét."(? Szerk.)012
A betelepítést követő 50 év alatt az itt élő német családok teljes jobbágysorba süllyedtek. A telepítő szerződés nem maradt ránk, a sorozatosan megkötött későbbi kontraktusok (1746, 1749, 1752, 1758 és 1765.) viszont megmaradtak és az életfeltételek súlyosbodását rögzítették. Nehezítette helyzetüket, hogy Padányi Bíró Márton püspök az 1750-es években bevezette birtokain a majorsági gazdálkodást. Ennek során a jobb minőségű, könnyebben művelhető földeket egy táblába vonta össze, ezek központjában gazdasági épületeket és cselédlakásokat építtetett. (Keresztmajor, Rúdermajor, Újmajor ekkor keletkezett.) Az elvett földek helyett a parasztok többnyire rosszabb minőségű, távolabb fekvő földterületeket kaptak. Városlőd Úrbéri szerződései 1749., 1752., 1758., 1765., 1770., 1772. 1778. maradtak fenn.Ezek 1749 - 65-ig latin/magyar, 1770-től német nyelven íródtak.013
Egy jobbágytelek nagysága Városlődön 23–24 hold volt jegyezve. Ekkora telke azonban az 1770. évi urbárium szerint senkinek sem volt a faluban:
3-6 hold földdel 38 családfő, 7-10 hold földdel 30 családfő,
11-15 hold földdel 2 családfő, 16-21 hold földdel 1 családfő rendelkezett.
A földművelés szerves kísérője volt az állattartás. Az 1773-as kamarai összeírás szerint 312 sertést, 235 szarvasmarhát, 96 család méhet és 106 juhot tartottak Városlődön. Ezt az állományt számos baromfi egészítette ki. Jelentős szerepet játszott a település lakóinak életében a háziipar. Fából különféle szerszámokat és eszközöket (favilla,014 fagereblye, falapát, faeke, talicska), minden fajta épületfákat (szelemen, mestergerenda, koszorúfa, léc, zsindely), bútorokat (szekrény, ágy, asztal stb.) készítettek. Az erdökből éltek a szén-, mész- és hamuzsírégetők is.015
Padányi Bíró Márton 1752-ben Rómába küldött jelentésében Kislőd és Ajkarendek püspöki birtokokat, valamint Polányt, Noszlopot, Ajkát, Berényt, Tósokot és Csékutat mint Városlőd leányegyházait sorolta fel.016
A II. József által elrendelt állami népszámlálást Városlődön 1785-ben végezték el. Ennek egyik adata a férfiak számára vonatkozott, megoszlásukat az alábbi táblázat szemlélteti:
pap 2 összes férfi 757
sarjadék 1-12 éves 228 polgár és paraszt örököse 102
13-17 éves 65 zsellér 184
tisztviselő - egyéb 48
polgár 30 szabadságolt katona 1
paraszt 97
Az összeírás szerint parasztnak számított az ¼ vagy annál nagyobb telekkel rendelkező földműves. Előtte ide sorolták már az 1/8 telekkel rendelkezőket is. A zselléreknek csak egy része rendelkezett házzal és telekkel. A többiek az urasági majorokban vagy módosabb gazdáknál kerestek munkát, esetleg iparos tevékenységre váltottak. Az összeírásban szereplő „polgár és paraszt örököse” kifejezés a legidősebb fiút jelentette, aki mindent örökölt. Az örökség testvérek közötti megosztása csak jóval később vált szokássá.
A városlődi német lakosság a 19. század elejére jelentősen gyarapodott, mind számban, mind haszonvételi lehetőségekben. Egy 1802-ben készült kamarai összeírás szerint határa közepesen termékeny, a búza 2 ¾, az árpa 3 ½ és a zab 3 mérő átlagtermést hozott. A veszprémi püspökség legszebb erdei Városlődön voltak, benne bőséges legelővel, ahol több mint 2000 db különféle állatot legeltetett a lakosság. Az agrártermelés mellett nagyobb számmal foglalkoztak kézműiparral, 1802-ben 52 a kézművesek száma.
1802-ben „van a falunak királyi postája"-017 írja a Veszprém Megye Helytörténeti Lexikon. Az 1791-es falutérkép a TSz mostani melléküzem telepe helyén egy „Oraság Vendégfogadóját" tüntet fel,017/1 amely a közeli Petőfi S. u. 1. sz. alatti lovas posta állomással lehetett összefüggésben.018 1848. május 1-jén lépett életbe Győr-Városlőd közötti lovas posta.018/1
1828-ban egy kereskedő külföldi árut is árult, hét iparos egész éven át dolgozott, nyolc pedig egy-két segédet is foglalkoztatott. A kézművesek többsége csak a földművelés mellett, főként a téli időszakban űzte az ipart. Három őrlőmalma közül az egyik az uraságé volt, a másik kettő a községé. Városlődhöz tartozott a pillei deszkametsző és az üveggyár, valamint egy vasbánya, a Csehbánya és Németbánya nevű két üveghuta, és a közutak mentén felállított Farkasgyepű és Koplaló nevű vendégfogadók.
Császári dekrétum alapján 1828-ban (? Szerk.) is felmérték Városlődön a háztartások vagyoni helyzetét. A dokumentumokban az alábbi adatok olvashatóak: Városlődön 126 telkes zsellér, 121 házas és 68 házatlan zsellér élt. A háztartások száma 331, adózó házak száma 276. Az összeírás szerint 26 kézműves iparos, 6 szolga, 1 kereskedő dolgozott. A gabonatermés abban az évben összesen 17.110 pozsonyi mérő volt, rét 384 kasza, szarvasmarha 317 db, ló 50 db, sertés 391 db, juh 252 db, kacsa 170 db.
Az iparosok körében hazánkban is felvirágzottak a céhtársulások. Képviselőiket Városlődön is megtaláljuk. Négy céh is működött takács, varga, szabó és vegyes céh. Mesterségük mellett kis földjükön mezei munkát is végeztek. Akkoriban a körmenet a kolostor utcán át a falu felső részéig tartott, majd a főutcán tért vissza a templomba. Két helybeli fúvósbanda is emelte szent énekek előadásával az ünnepi hangulatot. A céhek réznyelű és védőüveggel ellátott lámpáit, egyházi körmeneteken még most is használják. Sajnos 1851-ben már megtiltották új céhek alapítását, majd az 1872:VIII. tc. kimondta, hogy a törvény életbelépésétől számított három hónapon belül minden céhnek meg kell szűnnie. A városlődi céhiparról bővebben Koppányi István: Városlőd története. 41. oldaltól - 46.-ik bővebben olvashatunk.
Városlőd zenészei az egész környéken máig híresek. Lakodalmak és bálok alkalmával távoli falvakba is meghívják őket.
A kézművesek mellett jelentős szerepet játszottak Városlőd ipari tevékenységében a manufaktúrák is. Stingl Vince és Stingl Károly az 1830-as években létesített egy kis kőedényműhelyt, amely a század második felében már világhírnévvel büszkélkedő kőedénygyárrá fejlődött. Elsősorban étkészleteket gyártottak, de készítettek kulacsokat, vázákat, virágcserepeket, köcsögöket és kályhacsempéket is, sőt egy ideig még porcelánt is festettek. A foglalkoztattok száma a 19. század utolsó negyedében 12–13 festő és 50–60 munkás, termelési értéke elérte az évi 45–50 ezer forintot.
A kőedénygyárról bővebben külön fejezetben.
Az 1848-as márciusi forradalom illetve az azt követő szabadságharc Városlőd népére nem jelentett veszélyt, hisz köztudomású tény, hogy a szabadságharc idején a német nemzetiség a magyar szabadságharcosokkal együtt vonult a csatába, a császári sereggel szemben saját otthonát és jövőjét féltette és védte. A helyi hagyomány tudni véli, hogy a szabadságharc kitörésekor a Városlődiek 50%-a nemzetőr volt. (Karácsonyi J.-né, szül. 1908. Dr. Frick Andortól szerzett értesülése.) — Gácser Lajos ny. adóügyi jegyző gyermekkorában (1900-ban született) idős, 70 év körüli férfiakra emlékezik, akik katonazubbonyban, civil nadrágban jártak, rokkant is volt közöttük, és „Kossuth katonáknak" nevezték őket a faluban. Hadisegélyből éltek. - Bartl Flórián, akiről az 1844. és 1851-es évekből van írásos bizonyíték (?Szerk.) arról, hogy Városlődön jegyző volt, a hagyomány szerint Kossuth századosaként harcolta végig a szabadságharcot. A bukás után Bécs mellől menekült Városlődre lóháton, ahol jó emberei rejtegették a veszély elmúltáig. — A városlődi plébánia anyakönyvében két 48-as honvéd neve van bejegyezve hősi halottként: Kovács László 1848. június 28-án és Teiner István 1849 novemberében lettek itt eltemetve.
A Veszprém megyei Helytörténeti Lexikon 388. oldala szerint
1802.-ben van a falunak „kirurgusa” (orvosa).
Egy Városlődi anyakönyvi bejegyzése szerint 1851-ben Mayr József „orvos” leányát keresztelték.
Orvosok: Asszisztensek - segítők:
1851 Mayr József
1922-1945 Dr. Kronfeld Alajos
1945- Dr. Szabó András
Dr. Gelencsér Antal
1946 Dr. Kopp Ida
1946-1956 Dr. Próder István
1956-1966 Dr. Szarvas Andor
1967-1971 Dr. Németh Jenő
1971-1973 Dr. Dorsics István
1973-1974 Dr. Kisari Eszter Blank Franciska
1974-1981 Dr. Váli Béla 1972 - 1980 Szűcs Jánosné Anna
1981-1982 Dr. Tóth Gusztáv 1975 - 2013 Schell Zoltánné Lujza
1983-1987 Dr. Ugróczky Judit 1980 - 1989 Szilágyi Lászlóné Karolin
1987-2018 Dr. Baráth Emőke 1989 - 2017 Bódi Jánosné Mária
Kisegítő: Dr. Lóderer Alajos Kislőd 2014- Papp Szilvia
2018- Dr. Fuchs Diána
Kisegítő: Dr. Lóderer Alajos Kislőd
Védőnők:
Kovács Margit
1955-1964 Kurucz Lászlóné
1964-1998 Pintér Aranka
1998- Auerbach Hajnalka
A ma is használt orvosi rendelőt 1908-ban építették. Azóta többször, utoljára 2018-ban korszerűsítették. 2021-ben állami támogatással sikerült ugyanebbe az épületbe költöztetni a fogorvosi, és a védőnői rendelést is.
Kisebb volumenű üzeme volt a községnek a pipagyár, melyet a 19. és 20. század fordulója körül Boskovicz Sámuel Pápai műhelye mellé Városlődön is alapított. Az üzem évtizedeken keresztül biztosított 30–40 embernek folyamatos munkalehetőséget.019 Működésének egy bombatalálat (1945. márc. 23.) vetett véget.
A Béke utca 1. számú háza homlokzatán községünk egyedülálló érdekességeként egy napóra látható.020 Gantner János készítette közvetlen az 1848-as szabadságharc után. (A kezdetekben állítólag a perceket is mutatta. Szerk.) Említésre méltó, hogy Gantner János az 1850-es években a napórás házban nagy kovácsműhelyt létesített, ahol 12 segéddel az egyéb kovácsmunkák mellett napi 400 lópatkót készítettek. A kovácsmester szerette a könyveket, egyik fennmaradt magyar—latin szótárába ez van írva: „1832-ben kezdtem ebből a szótárból magyarul tanulni”
A lakosság számának növekedése 1864-ben 2123 katolikus, 34 zsidó adja, ebből 297 iskolás szükségessé tette, hogy egy-egy telken illetve udvarban több család háza és melléképületei álljanak. Kezdetben közvetlen rokonok építkeztek egy telekre, de később már idegenek is laktak egy udvarban. A helyzet jelenleg is megtalálható. Ez a megoldás a falunak arra a részére volt leginkább jellemző, ahol az első faluközpont kialakult. Az alsófaluban már szűkebb a völgy, meredekebbek a partoldalak, ami nem kedvezett a hosszú szalagtelkek kialakításának.
A nagy kolerajárvány.
Veszprém Vegyes tartalmú hetilap 1866. okt. 14.-től közli:
— Városlődre állítólag két odavaló asszony vitte be a cholerát Csatkáról, hova búcsúra mentek el. Nem ok nélkül ütöttek zajt a fővárosi lapok a végett, hogy a búcsujárásokat járványos vidéken be kellene tiltani.
1866. okt. 8-ig. 198 beteg 98 halott
15.-ig. 229 108
16.-ig. 251 118
23.-ig. 279 141
nov. 7.-ig. 310 beteg 155 halott
Az első három összeírásnál messze 10 szerese a környék településeihez képest. Késöbb is csak Pápa városa előzte meg.
Az úgynevezett „Magyar Nyugati Mozdonyvasút” 1869 és 1872 között, az akkori munkamódszerekhez viszonyítva hihetetlenül rövid idő alatt épült. Az építési engedélyt 1869. július 14-én írta alá Ferenc József császár és Andrássy Gyula miniszterelnök, és 1872. október 3-án már meg is indult a teljesen megépült pályán a vasúti forgalom.
A vasútépítésről bővebben külön fejezetben.
1880-ban a lakosságszám alapján leolvashatjuk, hogy a legnagyobb német közösségek a megyében Városlődön, illetve Zircen éltek, ezek lakosságszáma 1836 és 1780 fő volt.020/1
Az első világháború 68 hősi halottat követelt Városlődtől.
Az 1920-as években épült a Városlőd-Kislőd Vasútállomás melletti mészégető helyén „Pannónia Kőedénygyár Kislőd”. 1928-ban azonban ezt az üzemet is megvette a Városlődi Kőedénygyár akkori tulajdonosa, Iglauer István, és csőgyártásra állította át. Az 1930-as években (részben a villamosításnak köszönhetően) mindkét gyárban felszökött a termelés, a munkások száma átlagban 110 fő volt. A csőgyárat a háború végén a visszavonuló német katonák felrobbantották.
1922. január 16-án alakult meg a Városlődi Katolikus Iparoskör, melynek működéséről az 1940. április 7-ig vezetett jegyzőkönyvei számolnak be. A második világháború után a Kisiparosok Országos Szövetsége (KIOSZ) vette át az iparosok szervezési és érdekvédelmi feladatait. Érdekes adat bizonyítja, hogy a 8 céhlámpa valóban céhtulajdon volt. Az 1922-ben alakult Városlődi Iparoskör jegyzőkönyvében olvasható, hogy 1933. október 15-én két „kegylámpa" megjavíttatását határozzák el. Az 1936. februári gyűlés jegyzőkönyve szerint ekkor arról is szó van, hogy, ,,...a körnek négy temetési lámpája van, melyeket a közgyűlés határozata szerint 1 Pengőért bocsátja a kívülállók rendelkezésére."
1928-ban már mozigépkölcsönzésről olvashatunk. Az új kultúrház megépülésével új, modern két gépes, 35mm-es Xenonlámpás hangosfilm, jó hangzás, és kényelmes padok várták a nézőket. 1979-ig Szabó Antal és családja üzemeltette. Tőlük én (Szerk.) vettem át 1982-ig. Végezetül Felbert Zsoltnál jutott el odáig, hogy a Televízió és az internet világa érdektelenné tette működését. Fénykorában heti három vetítés is volt, igen jelentős nézettséggel.
1929-ben megalakul a Városlődi Takarékpénztár Rt. 68 000 pengő összbevétellel nyitott.
A Strandvölgy az 1930-as években épült strandról kapta a nevét. Nagyon sokáig Ajkáról is ide jártak fürödni. A medencét a Kálvária-patak felduzzasztásával töltötték, mígnem az 1970-es években a KÖJÁL (ANTSZ) fertőzés veszély miatt csak ivóvízzel engedte feltölteni, és 10 - 14 nap után leengedni. Ennyi idő alatt még nagyon meleg nyári napokon is csak alig kúszott a víz hőfoka 20fok fölé. Így melegítési lehetőség híján, nem volt értelme működtetni, bezárták.(Szerk.)038/1
A völgyben tovább haladva a szép környezetben fekvő horgásztó egészíti ki a faluképet.
1932-ben a községet bekapcsolták az elektromos hálózatba.
A 1935-től építették a Városlőd északi széle felett vonuló 8-as számú műutat. Régebben az országút építésnél fő irányzat volt, hogy minél több helységen haladjon át. Ez a szemlélet a gépkocsik elterjedésével megváltozott, vagyis a főutak, lehetőleg lakott területen kívül helyezkedjenek el. Az építkezés során szép völgyhíd készült, melyet két 16 méter magas, és 32 méter széles beton félkörív tartott.
1939-ben a község, a hősök emlékmű-höz, a régi gátból faragott köveket vásárol. Ezek a faragott kövek a műút melletti halastó gátjából kerültek ide, mondhatnánk vissza, hiszen az itteni volt kolostor romjaiból származnak. A mondott halastó területe a 30-as években már szántó és rét volt Weiss Márton tulajdonában. Az emlékművet 1941-ben állították fel. Mellé országzászló-tartót is építettek.031/1
A Hősök emlékműről bővebben külön fejezetben.
Míg a németek száma 1910-ben csupán négy településen (Városlőd, Bakonyjákó, Kislőd és Herend) haladta meg az 1000 főt, addig 1941-ben már nyolc településen. A legnagyobb német közösség Bakonyjákón élt (1666 fő), továbbá az említett határérték felett volt még a német lakosság száma Városlődön (1614 fő), Lókúton (1610 fő), Magyarpolányban (1418 fő), Kislődön (1368 fő), a mai Ajkán (1204 fő), Úrkúton (1176 fő) valamint Herenden (1087 fő) is.031/2
A második világháború történéseiben is szembetűnően érvényes a bevezetőben említett "... ugyanazt az eseményt, két vagy több ember több féle képen látja, értelmezi, éli meg." A nagy számú túlélő sok tragikus emlékkel bír, sokban teljes az ellentmondás. Megpróbáltam a több ember szerint is azonos történések bemutatását.
A tragikus események mély nyomokat hagytak testben lélekben, és épületekben egyaránt. Már 1939-ben a Felvidék visszacsatolására 150 férfit (un. Szabadcsapatost) vonultattak be Városlődről. Szerencséjükre harc nélkül jöhettek haza. A "Volksbund" és egyéb csoportok propagandájában beígért rózsás jövő színe mindjobban lilába, kékbe, sötétbe változott. 1942 elején országszerte megkezdődnek az SS toborzások.031/2 Az 1942-ben felállított 2. Magyar hadsereg veresége a keleti fronton egyre több áldozatot követelt. A frontokon a hadiszerencse megfordult. 1943-ban általános katonai behívás, a nagyharangot leszedték a toronyból és vitték hadi célokra. 1944-ben még a leventék bevonultatása Városlődön is bekövetkezett. A falu tele van németekkel. Az iskola húsfeldolgozó lett, a kőedénygyár épületeiben harckocsijavító, az óvodában telefonközpont, a csőgyár raktár, hatalmas készletekkel. A házakban, közösségi épületekben német katonák sokasága, mivel Városlődön székelt a "Basilika" fedőnevű német főparancsnokság.
1945 Januárjában mindjobban közeledett a front. A Szovjet ágyúk a Balaton felől egyre közelebb dübörögnek. A falu lakossága élelem fejében ruhaneműt, pokrócot, bakancsot cserél. Van aki a német katonák dupla-falú üstjeit használhatja disznóvágáskor. A front elől menekülők kocsi-karavánjai árasztották el az utakat. Az itteni németek parancsot adnak, hogy mindenki csomagoljon és meneküljön Németországba, de csak 10 család tesz eleget a felszólításnak. Március 23.-án délután fél négy táján, a tavaszi napfényt elfedték a Szentgál-Úrkút irányából érkező bombázó és támogató repülőgépek. Három hullámban hullott a bombák tömkelege. Az először kisebb bombákat szórtak, utánuk a kb. 300 db nagyméretű bomba hullott a falura. A harmadik hullám bombái a "Béke szigetet" érintették egy család két tagjának halálát okozva.
"1945 Március 23-án déli 11 óra 40 perc körül — a szovjet csapatok már megkezdték Veszprém ostromát, az USA 15. légi hadsereg 157 db B—24. „Liberatora" és a kísérő vadászrepülőgépek közül több kötelék behatolt a Dunántúl és ezen belül Veszprém megye légterébe, s 11 óra 45 perc körül 6—8 P—51. „Mustang" mintájú vadászrepülőgép egész Veszprém légteréig repült. Ezt követően délután 15 óra előtt egy USA P-38. „Lightning" mintájú kétmotoros, kéttörzsű vadászrepülőgép-kötelék csapott le Nagyvázsonyra." Lehet hogy fél óra múlva ők bombázták Városlődöt.
A bombázás csak néhány percig tartott, de a pusztítása irtóztató. A por és füst sötétségbe borított mindent. A robbanások megsüketítették a füleket. A rákövetkező csendben segélykérő sikolyok, és halálhörgések ijesztették a magukhoz térőket. Minden felé romok és holttestek. Sok ház, melléképület ég, több ház szabályosan eltűnt. Az utcákon hatalmas kráterek. A templom falán akkora repedés, hogy ki lehet rajta látni. Az azonosítható halálos áldozatok száma 160, ebből 43 városlődi, 12 idegen polgári személy, a többi német katona. Pontosan megszámlálni sem lehetett. Sokan teljesen megsemmisültek. A német katonaság hanyatt-homlok menekült Kislőd felé, nem maradt senki, aki azonosíthatta volna a német katonákat. A mozdulni tudók az erdőkbe húzódtak. 24.-én késő délelőtt hatalmas robbanások rázták meg a környéket.031/3 Ekkor a 8-as főút négy hídját robbantották fel. A tüzérségi párbaj eltartott vasárnap hajnalig, sok kárt okozva a faluban.
1945. Március 25.-én vasárnap hajnali 5-kor gördült be a Kálvária felől az első orosz tank, majd rövidesen az egész falut elárasztotta a szovjet katonaság.031/4 Megkezdődtek a megszállók fosztogatásai, szexuális zaklatásai, erőszakoskodások. Volt olyan is kinek pozitív élmény (segítségnyújtás) jutott az orosz katonáktól osztályrészül.
A holtak temetésére csak később lassacskán került sor. A sok német katonát több tömegsírba (felső temető, Kolostor utca) temettek. Az utolsó 20 körülit április 9.-én a tanító kertjében (?) földelték el. Április közepe táján megindult a mezőn a munka. Lassacskán a leventék és hadifoglyok is hazatérnek. Kezdik a házakat, épületeket rendbe hozni.
A be és kitelepítésről külön fejezetben.
2. világháborút követően a 60-as évekig többnyire négyzet alapú, egyszintes sátortetös házakat építettek, nagyobbrészt téglából. Ezekben a lakásokban általában konyha, két szoba és éléskamra, esetenként előszoba kapott helyet. Tovább él azonban az a hagyomány, hogy az egész család egy szobában alszik, és az ún. tisztaszoba berendezve, de lakatlanúl áll. Ennek egyik oka a fűtési költségekkel való takarékoskodásban rejlik. Ezekben az évtizedekben válik divattá az ún. nyári konyha kialakítása és használata. Többnyire a meghagyott melléképületben rendeztek be egy helyiséget, hol tavasztól őszig „lakott” a család, csak aludni jártak a házba. Télen a disznóvágással kapcsolatos munkálatokat végezték a nyári konyhában. Így kevesebb kosz került a lakásba, és az állatoknak szánt takarmány (krumpli, répa) főzését kísérő kellemetlen szagok is kint rekedtek a lakásból. Bár új építési telkeket is alakítanak ki (ekkor épül ki az Úttörő utca, néhány ház épül a Strandvölgyben), sok régi házat is lebontanak, és helyükre építik az újakat. Hosszú ideig mindössze két emeletes ház volt a faluban: az ún. Schröck-ház a Kolostor utca és Pille utca találkozásánál, illetve Horváth László jegyző háza a Strandvölgyben.
Jelentős változás kezdődött a faluképet illetően a 60-as évektől.
1969-ben a (Rendkívül bővizű forrás a falu É-i végén, a viadukt közelében. Az elnevezés abból az időből származik, amikor a 18. sz. végén a forráshoz legközelebbi házban Schell György nevű tulajdonos lakott.) forrásra megépül a törpevízmű az egész falut egészséges ivóvízzel ellátó víztárolóval és csőhálózattal. Ma már mindenki hálával gondol Veres István hajdani tanácselnökre és Albert Mihályné volt vb. titkárra, akik fáradhatatlan harcosai voltak a vízvezeték megépítésének, az állami támogatások pénzösszegei megszerzésének. A megvalósulás másik döntő tényezője az volt, hogy Schneider József városlődi lakos, építőipari művezető vállalata révén meg tudta szerezni egészen jutányos áron azokat az árokásó gépeket, amelyek könnyedén elvégezték azt a munkát, ami a sok helyütt köves talaj miatt nagyon sokáig tartott volna, így lett Városlődnek sok környező községet megelőzve és a bővizű forrás adta lehetőséget kihasználva egészséges, tiszta, fertőzésmentes ivóvize.
Míg a falu „belsejében” egy elöregedési folyamat játszódott le, új utcák és házsorok épültek a felsőfalu magasabb, viszonylag sík részein. Először a Kecskehegy feletti rész épült be (Hunyadi u., Rózsa u.), majd a falu nyugati oldalán folytatódott az építkezés (Nagy Lajos király utca, Lehel utca, Mohácsi utca, stb.). Ezek a házak már szinte kivétel nélkül többszintesek vagy padlástér beépítésűek, nyeregtetősök, összkomfortosak. Míg korábban a típustervek szerinti kivitelezés volt a jellemző, addig az új házak általában egyedi tervezésűek.
Az új utcák kialakításával párhuzamosan beépült a Strandvölgy, új, modern épületek jelentek meg a régebbi utcákban (Petőfi u., József A. u., Kolostor u., Pille u.) is. A településnek ma is a Templom tér a központja. Körülötte egy szűk sugarú körben található a plébánia, a kultúrház, az óvoda, az egykori bölcsőde épülete (2021-óta zarándokház), a gyógyszertár, az iskola, a községi könyvtár, az autóbusz megálló, a posta és az orvosi rendelő.
Az 1983-óta alakuló kapcsolatra 1990-ben Városlőd hivatalosan is partnerkapcsolatot létesített németországi Wiesthallal, ahonnan néhány család községünkbe települt a 18. század elején. Ennek emlékére a Templom téren felállítottak egy színes homokkövet, amely egy (Aubach völgyi, Wiesthal melletti) valamikori Krommenthali kőfejtőből származik. Mellé egy igazi Spessart-i tölgy, a másik oldalról egy bakonyi bükkfa került.039
1990-ben ünnepelte Városlőd oklevélbeli említésének (1240) 750. évfordulóját.
1992-97 között német segítséggel felújítják a vissza vásárolt Ifjúsági tábort (korábbi úttörőtábor). A központi épületet „kastélyt” az 1920-as években a Kőedénygyár történetének legsikeresebb tulajdonosa, a budapesti szék- és faáru nagykereskedő, Iglauer István építteti a gyár közvetlen szomszédságában, az Üveg-hegy oldalában.040 Ezt a nagyrészt fából készült villát Svájcban előre gyártott kitűnő fa alkatrészekből állították össze. A faáru gyáros Iglauer az örökzöldek tisztelőjeként a villa körül parkot is létesített.041 Szeibert József Iglauer kertésze szerint a sokat utazó üzletember útjairól mindig valamilyen örökzöld csemetével tért haza, így a parkban minden (Ezen az éghajlaton megmaradó.) örökzöld megtalálható volt.Szerk.) Az építtető iránti tiszteletből 2001-ben e csodálatos helyet a benne található épületekkel Iglauer Parkká keresztelték. Azóta is folyamatos felújítások, átépítések vannak, az ide érkező jelentős számú tanulni, pihenni és kikapcsolódni vágyó vendégek minél színvonalasabb kiszolgálása érdekében.
A „régi” iskolaépület átalakításával megoldották az iskolások étkeztetését is. Már nem kell az ebédhez az Iglauer parkba lesétálni.
Öt év után 1995-ben befejeződik a műemléki oltár restaurálása. Újra régi fényében tündököl.
1997-ben minden házhoz kiépítik községünkben a telefonhálózatot.
1998-ban a kitelepítés 50. évfordulóján kerül felállításra/felszentelésre a templom bejáratával szemben egy be nem fejezett sírkő, mint emlékmű. A művész gondolatában, a szomorú történet szerint, a megrendelő, vagy a mester kitelepítése miatt maradhatott félkészen a mű.
1998-ban vezetékes gáz épül a faluban. Sok családnak megkönnyítve az életet.
1999 végén a csatornarendszer szinte minden házhoz kiépítésre került. Ezzel megszűnt a sok bosszúságot okozó, és sokhelyütt szabálytalan módon megépített, derítők környezet szennyezése.
Az országos tendenciákkal szemben, megyénkben egyre többen vállalták nemzetiségi identitásukat, hiszen míg 1990-ben csupán 768 fő, addig 2001-ben már 3077 fő vallotta magát a német nemzetiséghez tartozónak. A német anyanyelvűek száma is növekedett: az 1990-es adatok szerint akkor 855-en, míg 2001-ben már 1150-en vallották anyanyelvüknek a németet.
A két új kérdésre adott válaszok szerint pedig a német nyelvet családi, baráti körben használók száma 2469 fő, míg a német kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődőké 4607 fő volt. 2001-ben a németek száma Veszprémben volt a legmagasabb, ahol összesen 1055 fő vallotta magát a nemzetiséghez tartozónak. Rajta kívül pedig mindössze 13 településen haladta meg számuk a 100 főt. (Ide tartozik Városlőd is.)
Sajnos míg 2001-ben a német kisebbséghez tartozók 19%-a vallotta anyanyelvének is a németet, addig 2011-ben már kevesebb, mint 16%-uk.041/1
2017. szeptember 13-án A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság soros ülésén 61/2017. számú határozatával „A” kategóriában a nemzeti sírkert részévé nyilvánította Mayer György gyáros sírhelyét (Városlőd, Alsó temető).
2019-ben új optikai kábelen jut el sok házba, a telefon, a gyors internet, és sok televíziós csatorna.(Szerk.)
2021 Februárjában az itt élők régi vágya vált valóra. Hosszú ideje tervezgetett, régóta murvával leterített templom tér, faluközponthoz méltó burkolatot kapott. A többitől eltérő más jellegű burkolat, valamelyest tükrözi az alatta megbújó, az ásatások során elő került falmaradványok helyét.041/2
Ugyanekkor készült el és lett átadva / felszentelve a település egészségügyi központja. Az eddig külön helyen, a Békeutca 7-ben található fogorvosi rendelő, és a csecsemőgondozó, új helyre az orvosi rendelő mellé, a szépen átalakított, volt orvosi lakásba költözött.042
Városlőd elöljárói:
Bírók:
Osvad Mihály 171504210
Josef Köller04211
Keller János 1768
Joannes Fölker 1804042/1 Bartl Flórián, akiről az 1844. és 1851
Seibert Josef mbíró (?) 1874042/2
Tanácselnökök:
Retkes István 1950.10.22.-1953.04.07. Tremmel László vb. titkár
Szekeres Dezső 1953.04.08.-1956.11.19. Tusák Magdolna vb. titkár
Tomkó István 1956.12.01.-1957.06.30. Kovács Anna vb. titkár
Veres István 1957.09.16.-1978.02.11. Albert Mihályné vb. titkár
Schell Béla el.h. 1978-1980. Simon Tiborné vb. titkár. / Szabó Margit vb. titkár
Újhelyi Sándor 1980-től - 1990-ig Fülöpné Klára vb. titkár majd jegyző
Polgármesterek
József Károly 1990 -1998-ig
Pintér Károlyné 1998 - 2002-ig
József Károly 2002 – 2006-ig 2007-től - 2012-ig Dobosi Gergely jegyző
Csekényi István 2006 – 2019-ig 2012-től Dr. Ádám Renáta jegyző
Schell Tamás 2019 –
Folytatás a következő fejezetben.
Városlőd Község címere
A címer egyes elemei a község történetének mindkét korszakára (a török dúlás előtti és az újratelepítést követő időszakokra) utalnak.043 A címer, pajzs alakú, a szélén teljesen körbefutó keskeny kékeszöld színű szegéllyel.
Ennek jelentése: a község egy védett völgyben (amit valamikor Szt. Mihály völgynek hívtak) fekszik, és forrásokban gazdag mezők és erdők övezik.
A címert függőlegesen egy hullámos kék csík szeli ketté. Ez részben a falu közepén kanyargó Torna-patakot jelképezi, részben a Spessarti Aubach völgyére utal, ahonnan a XVIII. sz. elején néhány család ide áttelepült.
A címer 4 mezőből áll, melyek alapszíne a sárga és a purpur. A sárga szín az érett gabonát, a kenyeret, az életet jelképezi. A purpur a hajnal, az újrakezdés színe arra utal, hogy ebben a völgyben több nép (avarok, szlávok, magyarok, németek) építette fel a maga települését az előző település romjaira vagy azok mellé.
Bal felső mező: Sárga alapon egy fehér tányér, melynek díszítése két egymással szembefordított hal. A tányér határainkon túl is jól ismert majolikagyárra utal. A benne lévő két hal a karthauzi szerzeteseket, a hajdani kolostort és a hozzátartozó halas tavakat jelképezi.
Jobb felső mező: Purpur alapon egy írótoll és egy üvegfúvó cső. Az írótoll a karthauzi szerzetesek egyik fontos tevékenységét, a kódexírást jelzi. Az üvegfúvó cső az 1715 körül alapított pillei üveghutára utal.
Bal alsó mező: Purpur alapon egy ekevas látható csoroszlyával és öt gabonakalásszal. Ezek együtt azt jelzik, hogy elődeink egyik fő foglalkozása a földművelés volt.
Jobb alsó mező: Sárga alapon tölgyfalevél két makkal. A községet régen nagy erdők övezték, amelyek lehetővé tették az üveghuta üzembe helyezését, faeszközök készítését, a sertések makkoltatását. Mivel a környékre inkább bükkfa a jellemző, a tölgylevél a fafeldolgozás mellett a XVIII. sz. elején betelepített lakosság őshazáját, a Spessarti erdőket is idézi.
Die Geschichte von Városlőd. / Entwicklung der Siedlung.
Große Herren und sogar Städte und Komitate hatten sich bereits in großer Zahl angesiedelt, als die Neoacquistica Commissio (Neusiedlungskommission) unter der Herrschaft von Lipót ihr Dekret von 1701 erließ, in dem sie den neuen Siedlern für einen Zeitraum von drei Jahren Steuer-, Zoll- und Siedlungsfreiheit versprach. Die Ansiedlungen wurden wahrscheinlich durch den Unabhängigkeitskrieg von Rákóczi gestoppt, aber nach dem Frieden von Satu Mare wieder aufgenommen.
Die ersten deutschen katholischen Siedler kamen aus dem Kurfürstentum Mainz in der Nähe des Rheins nach Városlőd. Dieses deutsche Gebiet war zu dieser Zeit stark überbevölkert, so dass der Kurfürst die Auswanderung ohne Einschränkungen zuließ. Die Fürsten und Maria Theresia streckten ihre Fühler auch in das große Becken des Deutschen Reiches aus und ernannten kaiserliche Kolonisationskommissare in Ulm, Köln, Frankfurt am Main, Schweinfurt und Regensburg, die sich nun um die Auswanderer am Herkunftsort zu kümmern begannen.001 (linker Mausklick)
Auf deutschem Boden versprachen die Anwerber im Namen ihrer ungarischen Herren den Auswanderern 5 bis 7 Jahre Steuerfreiheit, Saatgut und andere Vergünstigungen. Durch die Verbreitung von Anwerbegedichten und -liedern ermunterten sie die Bevölkerung, ihre Heimat zu verlassen und in das fremde Land einer anderen Sprache aufzubrechen. Ein solches Lied:
"Das Ungarland ist's reichste Land,
Dort wächst viel Wein und Baum.
So hat's in Günsburg man verkündet,
Die Schiffe sind bereit
Es gibt viel Vieh und Fisch und Geflügel
Und Waid gibt's auch reichlich
Wer geht jetzt nach Ungarn?
Das goldene Zeitalter ist da!"002
Von den deutschen Siedlern verlangten die ungarischen Grundherren einen gewissen Geldbetrag, was zu einem beträchtlichen Kapitalzufluss ins Land führte. Die Einwanderer kamen nicht mit leeren Händen.
In den Aufzeichnungen - Lőd, erstmals 1715 erwähnt.003
Wann und woher kamen die deutschen Siedler in Városlőd? Gulden gibt das Datum mit 1723 an. Bekannt ist der Name von Jakab Kunkel, der sich 1726 in Városlőd niederließ, sicher nicht allein, nachdem er aus Heilbrick gekommen war.004
Die ersten Aufzeichnungen über eine Schule in Városlőd finden sich um 1730.
Mehr über die Schule in einem separaten Kapitel.
Die Entwicklung des heutigen Dorfes begann mit der Ansiedlung von deutschen Familien im frühen 18. Die Wahl der Lage der einzelnen Häfen und Straßen wurde durch die geographische Lage des Dorfes und die Topographie bestimmt. Von Ajka kommend ist das Tal des Torna Baches (zur Zeit der Kartäuser das Tal des Heiligen Michael) recht breit und seine Hänge sind sanft. An der südlichen Grenze von Városlőd, wo sich der Knoblauchberg unmittelbar links des Baches steil erhebt, verengt es sich abrupt. Unterhalb der Kőhegy wird er flacher, um sich dann nach der Kalvarien weiter zu verbreitern, wobei seine Ufer wieder immer sanfter werden. Dieser letzte Teil des Tals schien für eine Besiedlung am besten geeignet. Die Veszprém-Straße ist ein Abschnitt der alten Hauptstraße (Nr. 8). Bei der Auswahl der Standorte für die Häuser musste auch berücksichtigt werden, dass das Kartäuserkloster zu Beginn des 16. Jahrhunderts über Fischteiche verfügte, die durch das Wasser des Baches angeschwollen waren und während der Türkenzeit von niemandem gepflegt worden waren, so dass sie verschlammt waren. Diese Situation machte eine Bebauung des Talbodens vorerst unmöglich, so dass der Bach verengt werden musste.
Unter diesen Umständen wurde das Gebiet um den heutigen oberen Friedhof (Kecskehegy, heutige Petőfi-Straße) als erstes besiedelt, und hier errichteten die ankommenden fränkischen Familien aus Wiesthal (Hessbach, Aschaffenburg, Heilbrick, Weslern, Mainz)005 ihre erste Kirche und Schule. Erwähnt wird ein am 02. August 1730 geschlossener Vertrag (als Vertreter der Dorfbewohner, Richter und Geschworene) mit ihrem ersten Pfarrer, János Bayermann. u.), in der Neue-Straße (József A.), in der Pápai- und Veszprémi-Straße, im Dorf (oberer Teil der Kossuth-Lajos-Straße) und in dem Teil der heutigen Kloster-Straße nördlich der Kirche.
Während im nördlichen Teil des Tals das neue Dorf gebaut wurde, befand sich am Fuße von Kőhegy / Steinberg (Staperich) bereits eine Glashütte, und die für die Glasherstellung gerodeten Wälder wurden von den dort ansässigen Bayern gerodet und bewirtschaftet. Einige Jahrzehnte später wurde der Torna-Bach in einer gemeinsamen Aktion aufgestaut, die Reste der Fischteiche wurden trockengelegt. In der Mitte des 18. Jahrhunderts wurde ein neues Dorfzentrum (Kirche, Pfarrei, Schule) errichtet, und in der zweiten Hälfte des Jahrhunderts kam es zur Vereinigung der beiden Siedlungen (Városlőd und Pille) und schließlich zu deren Zusammenschluss.
Es ist nicht mehr möglich, die Veränderungen in der Form der Wohnungen und ihrer Bauweise zu beschreiben, da die Entwicklung immer mit dem Abriss alter Häuser einherging. Da sie das Dorf selbst errichten mussten (in einigen Teilen des Landes wurden die deutschen Siedler mit Häusern empfangen, die vom Grundherrn gebaut wurden), brachten die Familien, die sich dort niederließen, höchstwahrscheinlich ihre eigene technische Ausrüstung aus ihrer Heimat mit. Es könnte sich um einen Fachwerkbau gehandelt haben, da die Materialien (Holz, Lehm, Steine) zur Verfügung standen, aber dafür gibt es keine Belege. Es sei denn, man nimmt die Aufzeichnung über den Besuch des Bischofs in der Kapelle der Anna von Pille im Jahr 1747 als Beweis, aus der hervorgeht, dass die Kapelle aus Holz und Flechtwerk bestand, das mit Lehm bedeckt war (d. h. ein Holzrahmen mit Flechtwerk auf beiden Seiten und einer Füllmauer dazwischen).006 Die Kapelle wurde später aus Stein wiederaufgebaut. Auf jeden Fall ist sie das älteste Gebäude des Dorfes.
Die Gestaltung der bäuerlichen Höfe könnte auf den Kenntnissen beruhen, die aus der deutschen Landschaft mitgebracht wurden. Das Wohnhaus bestand aus 2-3 Räumen (Küche, Stube, Vorratskammer), von denen sich die meisten in der offenen Küche befanden. Die Häuser waren niedrig, hatten kleine Türen und Fenster und mit Stroh oder Schindeln gedeckte Dächer. Die Ställe waren eine Erweiterung des Wohnhauses und hatten meist ein Innenfenster zum Zimmer oder zur Kammer, so dass der Bauer sofort hören konnte, wenn mit den Tieren etwas nicht in Ordnung war.
In der Regel gab es separate Scheunen und Ställe. Letztere wurden in der Regel auf der von der Straße abgewandten Seite des rechteckigen Grundstücksstreifens senkrecht zum Wohnhaus errichtet. Auf diese Weise dienten die Scheunen auch als eine Art Schutz vor den Feldern und Gärten. Aufgrund der natürlichen Gegebenheiten waren die Grundstücke schmal und lang, und die Häuser standen dicht beieinander, was im Falle eines Brandes zur Zerstörung ganzer Straßenzüge führen konnte und auch führte.007
Laut dem lateinischen Text der Kirchenzählung von 1747 war die Glocke der von den Einwanderern errichteten kleinen Kirche 20 Jahre zuvor gekauft und installiert worden.008 Das bedeutet, dass die Häuser 1727 bereits gebaut waren und die Kirche bereits stand. Der Wald lieferte das Holz, der Lehmboden den Lehm, aber um aus all dem eine Unterkunft und eine Kirche zu machen, brauchte es viel Schweiß.
Was muss das für eine Freude gewesen sein, als durch diese gemeinsame Anstrengung eine Familie in ihr eigenes Haus unter einem Strohdach einziehen konnte und in drei oder vier Jahren ein ganzes Dorf daraus wurde. Die Gemeindeverwaltung von Városlőd besitzt noch das ursprüngliche Siegel aus dem Jahr 1728. Die Jahreszahl auf dem Siegel beweist, dass Városlőd im Jahr 1728 ein organisiertes Dorf mit einem Pfarrer, einem gewählten Richter und einer Jury war.009
Diejenigen, die sich mit all ihrem Geld in Ulm eingeschifft hatten, mussten in Ungarn bald feststellen, dass sie ihren Lebensunterhalt nur um den Preis übermenschlicher Anstrengungen sichern konnten. In den Aufzeichnungen heißt es: "Der Erste hat den Tod - der Zweite hat die Not - der Dritte hat erst Brot."
Trotz der schwierigen Umstände hielten sie es als Beweis ihres tiefen religiösen Glaubens für wichtig, als erste nach ihren Häusern eine Kirche zu bauen. Die deutschen Siedler verschwanden nicht im Chaos der rätischen, olachischen und tótischen Gebiete, sondern bildeten, ihrem alten Charakter und ihren Bräuchen treu bleibend, fleißige, treue und relativ kultivierte Inseln auf der bunten ethnographischen Landkarte des neuen Ungarn, die sich am ehesten mit der ungarischen Bevölkerung harmonisieren konnten, als der Kontakt möglich war. Ihre christliche Religiosität war die gleiche wie die der Ungarn, und das war in dieser religiös geprägten Zeit von großer Bedeutung. "010
Die große Cholera-Epidemie.
Veszprém Wochenblatt vom 14. Oktober 1866:
- Városlőd soll von zwei Frauen besucht worden sein, die die Cholera aus Csatka mitbrachten, wohin sie zu einem Abschiedsbesuch gegangen waren. Nicht umsonst machten die Zeitungen der Hauptstadt Aufhebens davon, dass in einem Epidemiegebiet Begräbniszüge verboten werden sollten.
Bis zum 8. Okt. 1866. 198 Kranke 98 Tote
15. 229 108
Bis 16. 251 118
23. 279 141
Bis 7. Nov. 310 Kranke 155 Tote
In den ersten drei Volkszählungen lag die Zahl der Kranken weit unter dem 10-fachen der Gemeinden der Region. Auch später wurde sie nur von der Stadt Pápa überholt.
Die sogenannte "Ungarische Westbahn" wurde zwischen 1869 und 1872 in einer für damalige Verhältnisse unglaublich kurzen Zeit gebaut. Die Baugenehmigung wurde am 14. Juli 1869 von Kaiser Franz Joseph und Ministerpräsident Gyula Andrássy unterzeichnet, und am 3. Oktober 1872 lief bereits der Bahnverkehr auf der fertig gebauten Strecke.
Mehr über den Eisenbahnbau in einem eigenen Kapitel.
1880 zeigen die Bevölkerungszahlen, dass die größten deutschen Gemeinden im Komitat in Városlőd und Zirc mit 1.836 bzw. 1.780 Einwohnern lagen.020/1
In den 1920er Jahren wurde an der Stelle des Kalkofens in der Nähe des Bahnhofs Városlőd-Kislőd die "Pannonia Steingutfabrik Kislőd" errichtet. Im Jahr 1928 kaufte der damalige Besitzer der Steinzeugfabrik Városlőd, István Iglauer, dieses Werk und stellte es auf die Produktion von Rohren um. In den 1930er Jahren stieg die Produktion in beiden Fabriken (u. a. aufgrund der Elektrifizierung) mit durchschnittlich 110 Beschäftigten stark an. Am Ende des Krieges wurde die Rohrfabrik von abziehenden deutschen Soldaten gesprengt.
Am 16. Januar 1922 wurde der Katholische Industrieverband Városlőd gegründet, dessen Aktivitäten in den Protokollen bis zum 7. April 1940 festgehalten sind. Nach dem Zweiten Weltkrieg übernahm der Nationale Verband der Kleinhandwerker (KIOSZ) die Aufgabe, die Interessen der Handwerker zu organisieren und zu verteidigen. Eine interessante Tatsache beweist, dass die 8 Zünfte tatsächlich Zunfteigentum waren. Im Protokoll der 1922 gegründeten Industriellenvereinigung von Városlődi heißt es, dass sie am 15. Oktober 1933 die Reparatur von zwei "Minaretten" beschlossen hat. Im Protokoll der Versammlung vom Februar 1936 heißt es weiter: "...der Kreis hat vier Leichenlampen, die die Generalversammlung beschlossen hat, für 1 Pengo an Außenstehende zu verleihen."
1928 lesen wir von der Ausleihe einer Kinomaschine. Mit dem Bau des neuen Kulturzentrums erwartete die Zuschauer ein neues, modernes zweimaschiniges 35-mm-Xenonlampentonkino mit gutem Ton und bequemen Bänken. Es wurde von Antal Szabó und seiner Familie bis 1979 betrieben. Ich (Redakteur) übernahm die Leitung bis 1982. Schließlich war es Zsolt Felbert, der dafür sorgte, dass die Welt des Fernsehens und des Internets sie uninteressant machte. In der Blütezeit gab es drei Vorführungen pro Woche, mit sehr hohen Zuschauerzahlen.
1929 wurde die Városlődi TakarékBank Ltd. mit 68 000 pengő gegründet.
Während 1910 die Zahl der Deutschen nur in vier Siedlungen (Városlőd, Bakonyjákó, Kislőd und Herend) über 1.000 lag, waren es 1941 bereits acht Siedlungen. Die größte deutsche Gemeinde war in Bakonyjákó (1.666 Personen), und auch in Városlőd (1.614 Personen), Lókút (1.610 Personen), Magyarpolány (1.418 Personen), Kislőd (1.368 Personen), dem heutigen Ajka (1.204 Personen), Úrkút (1.176 Personen) und Herend (1.087 Personen) lag die deutsche Bevölkerung über der Grenze.031/2
Im Januar 1945 rückte die Front immer näher. Die sowjetischen Geschütze aus Richtung des Plattensees donnern immer näher. Die Dorfbewohner tauschen Kleidung, Decken und Stiefel gegen Lebensmittel ein. Einige von ihnen benutzen die doppelwandigen Kessel der deutschen Soldaten, um Schweine zu schlachten. Karawanen von Menschen, die von der Front fliehen, überschwemmen die Straßen. Die Deutschen hier befehlen allen, ihre Sachen zu packen und nach Deutschland zu fliehen, aber nur 10 Familien kommen dem nach. Gegen 15.30 Uhr am 23. März wird die Frühlingssonne durch Bomber und Unterstützungsflugzeuge aus Richtung St. Gallen-Urkút verdunkelt. Die Bomben fielen in drei Wellen. Zuerst wurden kleinere Bomben abgeworfen, dann fielen etwa 300 große Bomben auf das Dorf. Die dritte Bombenwelle traf die "Friedensinsel" und tötete zwei Mitglieder einer Familie.