Városlőd története. / A Karthauzi rend története.

 

Előzetesen:

   „A középkorban a szerzetesek épületeit monostor megjelölés mellett a klastrom szóval is illették. A monostor a görög monasztérion (remetelak) szóból kialakult latin monasterium átvétele, a klastrom a latin claustrum (retesz, lakat, erőd, végvár) szóból alakult ki. A középkori latinban a claustrum monasterii a rendház laikusok elől elzárt belső része volt, majd a claustrum rendház értelemben önállósult. Mára eltűnt; a kolostor szó teljesen kiszorította. Ezt a szót a nyelvújítók hozták létre 1784-ben a klastrom régies és tájnyelvi kalastorom névváltozatának lerövidítésével. Eredeti alakja (kalastor) az akkor még azonos jelentésű monostor hangalakjához igazodott. A rendház kifejezés még újabb keletű: a 19. században alakult ki.

   A „kolostor” és „monostor” kifejezéseket mindmáig többnyire szinonimaként használják, de jelentésük elkezdett különválni. A monostor inkább a monasztikus rendek templommal egybeépített, kötött rendszerű telepét jelenti – az ilyen telepek a rend tagjainak minden élet-, hit- és gazdasági funkcióját (szállás, étkezés, ima, önellátó ipar, gazdálkodás) kiszolgálják.

   A kolostor viszont inkább csak a szerzetesek szállásépülete, amihez templom is csatlakozhat (nem fontos egybeépíteni), de nincs komplett kiszolgáló egysége. Rendháznak vagy székháznak általában a kolostorhoz, ill. monostorhoz tartozó, de más településen lévő szerzetesházat nevezik, így például a győri bencés rendház, ill. székház Pannonhalmához tartozik.” (Wikipédia. Szerk.)

 

Részlet Vida Beáta: A karthauzi rend története a középkori Magyar Királyság területén

A néma barátok megtelepedése és berendezkedése

Doktori értekezés

 

    A rend alapítójának származása körül hosszú viták zajlottak, a „régi krónikások” feljegyzései alapján ugyanis nem lehetett eldönteni, hogy Brúnó Köln városában vagy Reimsben született.001(Koppintás vagy bal egér) Kutatóknak viszont sikerült bebizonyítaniuk, hogy egy előkelő kölni család sarja, méghozzá a Van Der Hardefausok leszármazottja volt, de Reimsben nevelkedett.002 Hasonlóan bizonytalan helyzettel találkozhatunk Brúnó születési évének meghatározásánál. Az elmúlt évszázadokban az 1010–1050-es évek közötti időszakot állapították meg különböző források alapján, sőt egyes esetekben még a szent halálának időpontja is eltérő évvel szerepelt. A mai napig viszont a legvalószínűbbnek mégis az 1009. évet tartják.

   A szerzetes életrajzának írói első tanítójaként az édesanyját nevezik meg, aki kiváló műveltségű vallásos asszony volt. Mivel Brúnó már gyerekként is megmutatta tehetségét, ezért a nagyhírű reimsi iskolába küldték őt. Egyházi pályáját a kölni Szent Kunibert-egyház kanonoki stallumával kezdte, mely címhez egész élete során ragaszkodott. Tanulmányait Toursban folytatta, ahol a bölcsészet mesterének, Berengárnak lett a tanítványa, majd Párizsban fejezte be a stúdiumot.003 Rövid kölni tartózkodás után Brúnót nevezték ki reimsi rektornak. Sorsát befolyásolták a Manasses érsek hivatalát övező botrányok, ezért szülővárosába visszavonulva kereste a csendes ima lehetőségét.004

   A hívek azonban őt szerették volna látni az érseki székben. 1081-ben végleg elhagyta Reims városát, és barátaival együtt Molesme bencés monostorába vonult, ahol letették a szerzetesi fogadalmat. Fontos állomás volt ez a jövendő rend életében, hiszen Molesme apátja ekkor nem más volt, mint a későbbi Szent Róbert, a ciszterci rend megalapítója.005 Teljes visszavonultságban szerettek volna élni, ezért a bencések félreeső lakatlan birtokán töltöttek el néhány évet. A Gaisse-Fontain nevű birtokon még egy kápolnát is felépítettek. Ám annak felszentelésekor már nem tartózkodtak a molesmei monostorban, mivel Brúnó az aszkézist keresve hat társával együtt kivonult a vadonba. Hugó grenoblei püspök menedéket adott a barátoknak: az itáliai Landuin, bourgi István, Dieyi István és Hugó áldozópapoknak, valamint András és Guarinus világi személyeknek, akik mesterüket, Brúnót követték.006

    „A legenda szerint Hugó, Brúnó eljövetele előtt álmában látta, hogy hét csillag hullik, le La Chartreuse-be a hegyek közé. Ezt Isteni jelnek vette és eldöntötte, hogy a legmegfelelőbb helyen telepíti meg Brúnót és társait, ahova Keresztelő Szent János ünnepén érkeztek meg.” Ezt a napot tekintik a karthauzi rend születésének.007 Az elsőként megépített felső monostort rövid idő után egy lavina elsodorta, így néhány méterrel lejjebb hozták létre azt a remeteséget, amelyik a mai napig a rend központja.008 Az alapítás évében sokáig nem tudtak megegyezni a történészek.009 VII. Gergely pápa levelei, valamint Szent Hugó püspök életrajzai alapján az alapítást 1084-re tették. A helyről kapta megnevezését a rend.010 Kezdetei szoros kapcsolatban állnak a fehér szerzetesek, vagyis a ciszterciek létrejöttével. Ahogy Brúnó, úgy Róbert sem kívánt új rendet alapítani, mégis mindkét kezdeményezést később a reform bencések tevékenységéhez sorolták.

   A Szent Benedek reguláját követő szerzeteseknek a cluny reformok sem tudták azt a hitéletet nyújtani, amire sok buzgó klerikus vágyott. Úgy vélték, a monasztikus élet számukra szigorúbb alapokat igényel. A bencés regulát csak részben vették alapul, a Charta Charitatis és a Consuetudines szabályozottabb napirendet biztosított, bár ezek az okmányok csak később születtek, a két rendnek sikerült élesen elkülönülnie a bencésektől a monasztikus jelleg megtartásával. Brúnó élete azt igazolja, hogy nem kívánt rendalapító lenni, nem írt elő követendő szabályokat.

   Életvitelét szánta követésre: a lemondást, aszkézist, böjtölést és az imát. Celláikban elzárva éltek, fogadalmukat Istennek tették. A birtokot, amelyen létrehozták remeteségüket, Hugó püspök néhány évvel az alapítás után a szerzeteseknek adományozta. A törés az alapítás utáni hatodik évben következett be. Brúnó egykori tanítványát pápává választották és – új nevén – II. Orbán maga mellé kérette tanácsadónak hajdani mesterét.011

   Nem sokkal az után, hogy elhagyta a telepet, a szerzetesek szétszéledtek, mivel vezetőjük nélkül nem bírták tovább a pusztaságban. Pápai utasításra azonban sikerült újra életet vinni a remeteségbe, a szerzetesek visszamentek Grenoble melletti otthonukba. II. Orbánnak viszont szüksége volt mestere tanácsaira, ezért Brúnót nem engedte el maga mellől, az idő múlásával azonban nem volt más választása. Nem engedte meg neki, hogy visszamenjen Franciaországba, mivel szerette volna a közelében tudni, azért Kalábriában szabadon választhatott magának egy elhagyatott helyet, ahol visszavonultan leélhette életét. Tanítványaival együtt La Torre lett a további elmélkedéseik színhelye.

   Nemcsak a jövendő monostor területét kapták meg, hanem adományokkal is bőkezűen ellátták az újonnan alapított telepet.012 1092-ben II. Orbán pápa önálló szerzetesrendként ismerte el a karthauziakat, ezzel is dicsérve egykori mestere művét. A kalábriai és a chartreuse-i remeteségek szoros kapcsolatban voltak, sőt rövid időn belül további monostorok alapítására is sor került.013 Brúnó leveleiben buzdította a szerzeteseket, akik az anyamonostorban távol voltak tőle.014

   Ezek az iratok néhány évtizeddel később a rend Szokásainak alapjává váltak. Brúnó halálának napjaként 1101. október 6-át tartjuk számon.015 A XI. századi reformok, a cluny-mozgalom és Gergely pápa újításai ellenére is több szerzetesrend jött létre a bencés közösségekből kiválva. A fuga mundi, vagyis a világ elől való menekülés hívei a kietlen pusztaságban, hatalmas erdőségekben találták meg vágyukat. A remeték életének fő motívuma az üressé válás Isten számára, vacare Deo, hogy ezáltal Isten teljesen betöltse az embert.016

   A karthauziak és a kamalduliak voltak azok a remeték, akik a benedeki regulát mellőzve meg tudták őrizni magányukat, ami mellett Szent Brúnó a transzcendens célok szolgálatába állított magány keresésével érvelt. Az alapító halála után egyre több telep alapítására került sor. A kialakult helyzetben égető szükséget éreztek a rend szabályainak tisztázására. Sem az alapító, sem a kortársak nem készítették el a szokások írásos változatát. Az egyes remeteségeket a példakép követése tartotta össze. Az első szerzetesek számára maga Brúnó volt a regula.017

   Elsőként Grand Chartreuse ötödik perjele, I. Guigo állította össze a rend szabályait 1121 és 1127 között, amelyet Consuetudines-nek, vagy a hagyomány szerint „Guigo úr szokásainak“ neveznek.018 A rend egyenesen a második alapítóként tartja számon a perjelt, aki Brúnó hagyatékából, Szent Jeromos és Szent Benedek írásai alapján állította össze a karthauziak szokásait tartalmazó gyűjteményt. Brúnó hitvallásának másolata csak egy XVI. századi kódexben került napvilágra.019

   Guigo Dauphine városában született és huszonhárom éves korában lépett be a monostorba. Rövidesen perjellé választották. Hivatali idejének nagy részét azzal töltötte, hogy újraépítse a remeték otthonát, mivel az első chartreuse-i monostort egy lavina teljesen megsemmisítette.020 Leveleit, melyek fontos alapját képezik a karthauzi rend lelkiségének, élete utolsó napjaiban írta meg, a remete lét szeretetét a szerzetes legfontosabb erényének tartotta, ugyanis ezzel a militia Christi legkitartóbb tagjaivá váltak.021

   Tevékenységét és munkáit leginkább Clairvaux-i Szent Bernátéhoz lehet hasonlítani, akit a ciszterci rend második atyjának neveznek.022 Minél több remeteséget hoztak létre, annál összetettebbé vált az egyes telepek irányítása és felügyelete. A szokások betartása és egyesítése céljából a perjeleknek össze kellett gyűlniük. (Szent) Anthelmus, a hetedik chartreuse-i perjel módosításainak jóváhagyása után kerülhetett sor az első Generális Káptalan megtartására, mégpedig 1140-ben vagy 1141- ben.023 James Hogg szerint ez az esemény tekinthető de facto az egységes karthauzi rend létrejöttének.

   A perjelek ekkor hagyták jóvá a szerzetesek szokásait. A rend III. Sándor pápai megerősítése még váratott magára, erre ugyanis csak 1176-ban került sor. A későbbiekben újabb írások is születtek, amelyekben módosították a karthauzi szokásokat.024 Brúnó létrehozta az első monostort, I. Giugo megírta a szokásokat, II. Ince pápa 1133-ban elfogadta a rend szabályait, II. Guigo perjel 1173 és 1180 között megírta a karthauziak első nagy munkáját a kontemplatív életről. Megfogalmazta az azzal kapcsolatos dokumentumokat.025 Több fontos okmánya is született a rendnek, mint a Statuta Jancelini is 1222-ben,026 de a meghatározóak az 1259-ben érvénybe lépett Antiqua statuta, 1368-ban a Nova statuta, majd végül 1509-ben a Tercia compilatio statutorum megnevezésűek voltak.027

   Generális Káptalanok helyszínéül az anyamonostort választották, a perjeleken kívül monostoronként még egy szerzetes vehetett részt az üléseken. A rend szokásainak megfogalmazása idejében már hét remeteség működött Európában, de ekkor még nem volt köztük jogi kapcsolat. Csak Guigo perjel írásai után vette fel a chartreusi perjel a generális címet és indult el a közös szabályok szerinti összehangolt élet,028 ám csak a harmadik, 1163-ban megtartott összejövetelről tudjuk, hogy teljes mértékben sikerült egybefognia a remeteségeket. A generális perjel a rend központi monostorának vezetője volt, aki csak ennek a konventnek a tagja lehet. Egészen addig viselhette hivatalát, amíg a rendtagok ezt meg nem tagadták tőle.

   A perjelnek ugyanis a Generális Káptalan első napján kérnie kellett az egybegyűlteket, hogy mentsék fel őket címük viselésének terhe alól. A káptalan számára súlyos döntés volt a misericordia – felmentés, mentesítés megadása vagy annak megtagadása.029 Ha valakit felmentenek funkciójából, illetve ha a perjel igen nagyon kérte felmentését, a generális perjel tisztje arról dönteni, hogy a házba maga, illetve vizitátorai útján jelöl ki új elöljárót, vagy engedélyezi a monostornak, hogy a szerzetesek válasszanak valakit saját maguk közül.

   Az első káptalanok egyikén döntöttek arról, hogy minden további alapítást az ülésen jóvá kell hagyni, illetve megszabták a perjelek jogkörének tartalmát is.030 Az elkövetkezendő évek gyűléseiről nem sok írásos feljegyzés maradt fenn. Az ismertek javarészt a zsolozsmázásról, a renden belüli élet szabályairól szólnak. Fokozatosan megszabták a monostorok birtokában lévő jószágok számát, vagyonának nagyságát, még a foglalkoztatható napszámosok számát is.

   Érdekesnek mutatkozik, hogy már az intézményesített Generális Káptalan kezdeti időszakában leszögezték, hogy a szerzetesek kérhetik a perjelek elmozdítását, amit azonban a gyűlésnek kell jóváhagynia. Az elöljáró engedélye nélkül a barátok nem levelezhettek Rómával, sőt a kölcsönös béke értelmében kötelezték magukat arra, hogy többé nem vesznek fel a soraikba ciszterci és premontrei szerzeteseket.

   A más rendű szerzetesek felvétele a karthauzi házakba a magyar monostorok esetében is több bonyodalmat okozott, mivel a pálos testvérek közül többen tekintették vonzóbbnak a szigorú aszkézisben élő remeték berendezkedését, ám ez a tendencia visszaszorult, miután rendeződött a pálosok helyzete a Magyar Királyságban.031 A Generális Káptalanok eleinte nem foglalkoztak mással, mint a Guigo perjel által leírt szokások bővítésével és módosításával.

   Az 1261. évben tartott gyűlés tárgya fontosnak bizonyult, mivel itt döntötték el, hogy az egymáshoz közeli monostorok elöljárói gyakran látogassák meg egymást, és tanuljanak a másik remeteség jó és rossz eseteiből. Ebből a gyakorlatból nőtte ki magát a visitatio intézménye. Az említett káptalani határozat előtt is látogatták egymást a perjelek, akiknek jogában állt ellenőrizni nemcsak az elöljáró, de a szerzetesek életmódját is. Idővel belátták, hogy a monostorok közötti távolság nagy, így a visitátoroknak sok időt kell úton tölteniük.

   Az 1261. évi káptalan határozatai között szerepelt az a megegyezés is, miszerint az anyamonostortól távol eső remeteségek perjeleinek csak minden harmadik évben kell megjelenniük a rendi gyűlésen.032 A terjeszkedés fokozatos fejlődéssel járt: a rend monostorait különálló tartományba szervezték és ezek élére önálló visitátorokat neveztek ki. Magát Franciaországot hat tartományra osztották, ezen kívül még további tizenegy jött létre. A század elején alapított monostorok a lombardiai tartomány részét képezték, majd 1335-ben kerültek át az újonnan létesített Provincia Alemaniae-ba.

   A remeteségek elterjedésével a tartományt két részre osztották, Alsó- és Felső-Alemannra, ahova már területi elhelyezkedésük alapján sorolták be a házakat.033 Krajna, Karintia, Lengyelország és Magyarország kezdetben a szlavóniai tartomány része volt, de később a Felső-Alemann része lett Tirol, Ausztria, Morvaország és Csehország házaival együtt.034 Eleinte csak francia földön jöttek létre új monostorok. 1200-ban már 35 remetesége létezett a rendnek, ezek közül 28 volt az alapító hazájában.035 A Német Birodalom határain belül az első alapításra 1165-ben a karintiai Seitzben III. és IV. Ottokár stájer őrgrófok révén került sor, amely a mai Szlovéniában lévő Žiče monostora.036

   Ez a remeteség a későbbiek során fontos szerepet játszott a magyar karthauziak életében, hiszen legalább három magyarországi monostor alapításában tevékenyen részt vettek. A seitzi templomot Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel,037 elképzelhető, hogy ezért választották ezt a patrocíniumot Menedékszirt esetében is. Felső-Ausztriában Mauerbachban jött létre az első alapítás 1312-ben Szép Frigyesnek köszönhetően.038

   A bajorországi Grünau alapításának hátterében Hohenlohe grófjának tragikus vadászbalesete állt az 1330. év tájékán. A Melkhez közeli Gaming monostorát II. Albert osztrák fejedelem alapította, szintén 1330-ban. Tirolban Luxemburgi János cseh király fia, Henrik alapított karthauzi telepet, méghozzá Schnalzban 1326-ban, ahol házassága révén lett a vidék grófja.

   Ennek köszönhetően Csehországba is eljutottak a szerzetesek, akik Prágában találták meg otthonukat 1341-ben a Szűz Mária kertje elnevezésű remeteségben. A monostor fénykorát a Luxemburgok uralkodása alatt élte, és ebben a korban erős hatást gyakorolt a lengyel földön létrehozott házakra is: innen alapították 1360-ban a szczecini és 1382-ben a gdański remeteséget.039

   Másfél évtizeddel később a morvaországi Brünn városa mellett is letelepedtek a szerzetesek – a házat 1375-ben Jan Jindřich morva őrgróf alapította.040 Mint jól látható, az egyes területek első alapításai uralkodói házakhoz, illetve a legelőkelőbb pozíciókban álló nemesekhez köthetők. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy csak az európai elit legtehetősebb képviselői engedhették meg maguknak, hogy hatalmas összefüggő területeket adományozzanak a rendnek, mivel a karthauzi szerzetesek – híven az előírásokhoz – önfenntartó gazdaságokat irányítottak.

   Így a barátok számára nem annyira az anyagi juttatások voltak fontosak, mint a megfelelő termőföld, a miseborhoz elengedhetetlen szőlő termesztésére alkalmas hegyek, legeltetésre használható rétek. Történt ez annak ellenére, hogy a rend monostorai csak kivételes esetben váltak a nemzetségek hatalmát jelképező szakrális központokká. Az uralkodók és a tehetős nemesi családok befolyása a néma barátok életében, megfigyelhető a magyar alapítások esetében is. Az első magyar monostort Menedékszirten hozták létre, és a szepesi szászok comese, a szepesi címzetes püspök és III. András nevéhez köthető.041

   A birtokok többsége is az urak jóvoltából került a szerzetesek tulajdonába. A dunajeci monostor Kakas mester adományainak köszönheti meglétét, amelyeket az uralkodó, Károly király is támogatott. Lövöld esetében olyan folyamatokat kísérhetünk nyomon, melyek az európai alapítások során is felmerültek. Lajos király adományai, utalás András herceg halálára,042 a Zsigmond király által eszközölt birtokcserék (melynek köszönhetően a monostor törzsbirtokai kizárólag korábbi királyi földek voltak), Mátyás király látogatása, a királyné bebocsátása a falak közé, amely a Generális Káptalan külön engedélyével történt.

   Segedelemvölgy esetében ez a séma nem látszik igazoltnak, a híres gyógyfürdője és könyvmásoló tevékenysége ellenére az egri püspökség befolyása példanélküli hazánkban. A karthauzi rend egyik nagy mecénása viszont a magyar monostorok támogatásával szerzett nagy elismerést a szerzetesek körében. Szapolyai Hedvig tescheni hercegnő hazánkban szinte példátlan kegyben részesítette a néma barátokat. A karthauziak női ága is viszonylag gyorsan kialakult. Szent Anthelmus perjel engedélyével és III. Jenő, valamint III. Sándor pápák jóváhagyásával hivatalosan is elismertek lettek, de önálló intézményként csak a XIII. században jelentek meg.

   Az első provence-i közösség 1145-ben kérte csatlakozását a karthauziakhoz. Az 1259. évi káptalan meghagyta, hogy az apácák is zsolozsmázzanak, de monostoruk élén férfi szerzetesnek kellett állnia. Ez a rendszer azt is eredményezte, hogy a női közösségek liturgikus szokásai nem tudtak teljes mértékben a nem férfiak alkotta rendekhez hasonlóan kialakulni: kezdetben a liturgia hasonlított a bencések és ciszterciek női zárdáihoz, ám a szigorú szakrális megkötések betartásának köszönhetően a karthauzi apácák nem tudtak maradandót alkotni.043 Változtatásokra volt szükség, amelynek alapját az jelentette, hogy a karthauziak, eltérően a ciszterciektől, liturgikus szempontból nem tartoztak a bencések családjába, ennek köszönhetően a zárdák napjainkig fenn tudtak maradni, sőt akadtak más női közösségek, melyek átvették liturgiájukat.044 A női ág népszerűtlensége a középkorban azzal magyarázható, hogy ezeket a zárdákat nem a karthauziak aszketikus feltételei alapján hozták létre. A következő nagy hátránya a női közösségeknek, hogy nem tudtak konkurálni a férfi konventekkel. A női vallásosság a karthauziaknál még az irodalmi tevékenységükön keresztül sem tudott meghatározóvá válni.045 A zárdák nem terjedtek el, sőt saját irataik alapján a rosszhiszemű szóbeszédek elkerülése végett betiltották az új alapításokat. Erre 1506-ban II. Gyula pápa utasítására került sor.046

   A XIII. század végén 63 monostora volt a rendnek, de a virágzás korát a XIV. század jelentette, amikor 100 új remeteséggel bővült a karthauziak családja – ezt a dinamikus terjeszkedést azzal is magyarázzák, hogy a szerzeteseket elkerülte a Fekete Halál. Az időszak a sikeres alapítások számával azért is jelentős, mivel a karthauziak életében is jelentős változást eredményezett a nyugati egyházszakadás, a pápa avignoni fogsága a rendre is hatással volt.047 Raynaldi Vilmos perjel volt a rend generálisa, amikor XI. Gergely pápa halála után 1378-ban két pápa megválasztására került sor.

   Franciaország és Spanyolország VII. Kelemen pártján volt, Németország és Olaszország VI. Orbánnak fogadott hűséget.048 Ez a megoszlás jellemezte a karthauziakat is, az Orbán pápát pártoló monostorok vezetője Bari János lett, akit 1382-ben Rómában választottak meg. Ettől az időtől kezdve a rendnek két Generális Káptalanja lett.049 Vilmos vezetésével továbbra is Chartreuse-ben ült össze az avignoni pápához hű monostorok perjeleinek közössége, míg a római pápát elfogadó szerzetesek fóruma főleg Mauerbachban és Bolognában ülésezett, akik az egyházfőtől további kiváltságokban részesültek. Bari Jánosnak 1384-ben sikerült a házakat a területileg illetékes ordinariusok alól kivennie és azokat közvetlenül a Generális Káptalan alá rendelte.050

   Hasonló változásokon mentek keresztül a Johanniták is a XIV. században. VI. Orbán pápa évente 500 forinttal támogatta a rendi gyűlések megtartását.051

    Csak 1391-ben döntöttek úgy, hogy a nagyobb egység megvédése érdekében Seitz monostora fog otthont adni a Bari János perjel által vezetett karthauziaknak.052  

   1410. május 21-én Griffenberg Jánosra esett a választás, aki 1420-ban bekövetkezett haláláig viselte a címet, így ismét helyreállt a karthauzi rend egysége. Mivel a két pártra szakadt rend egyik központja Seitzbe került, ebben az időszakban a magyar házak több figyelmet kaptak. Közvetve vagy közvetlenül, mind a négy hazai monostor életében a Generális Káptalanoknak színhelyéül szolgáló monostor alapítóként vett részt. Seitzben jól ismerték a Magyar Királyság helyzetét, így pontosabb információk tükrében tudtak meghatározó döntéseket hozni a házakat érintő kérdésekben. Ebben az időszakban viszonylag gyakrabban vettek részt a perjelek is a rendi fórumon. Gyakran találkozhatunk karthauzi vizitátorokkal az egyházszakadás időszakában is, pedig ekkor a magyar szerzetesek legnagyobb problémája az új tagok hiánya volt – a Generális Káptalan érzékelte ennek a helyzetnek a súlyát. A vizitátorok jelenlétének tudható be, hogy a Generális Káptalan élénken foglalkozott a rendtartományban jelentkező problémákkal.

   Az aktákban többször megemlítették, a magyar házak késnek a rendi hozzájárulás megfizetésével, ám ennek köszönhetően évente előtérbe kerültek a monostorok anyagi nehézségei.053 A XVI. század elején már 196 monostorral rendelkezett a karthauzi rend szerte Európában, de a legtöbb remeteség francia földön jött létre.054 A XVII. században húsz alapítás történt, ennek zöme, tizenkét ház francia területen. A következő évszázadban viszont az ismert források alapján nem történt új alapítás, sőt II. József rendeleteinek hatására több házban megszűnt a szerzetesi élet.

   A napóleoni háborúk következményeként nemcsak lerombolták a monostorokat, de a rend Generális Káptalanja ismét kettészakadt (1837-ben állt helyre az egység). 51 szerzetes halt ekkor mártírhalált és bezárták az összes női zárdát – az ő jogállásuk csak a II. vatikáni zsinat után rendeződött. A helyzetet nehezítette, hogy az újkorban a monostorok létrehozását a rend saját forrásokból biztosította, illetve csak a tehetősebb jótevők anyagi segítségére számíthattak az építkezések során. Ráadásul ebben az időben, Le Masson Ince perjelsége alatt a rend generális monostora is nagymértékű átépítésen esett át.055 Összehasonlításképpen, a karthauziakkal szinte egy időben alapított ciszterci rend a XII. század során már 350 apátsággal rendelkezett a kontinensen, ám a fehér szerzetesek fénykorukat a XIII. században élték, amikor a karthauziak csak első külföldi alapításaikat tudhatták maguk mögött. Ekkor mintegy 100 monostort alapítottak, ám a következő évszázadban már felfedezhető volt a hanyatlás.056

   A karthauzi remeteségek számának dinamikus növekedését egy a rendtől független tényező is befolyásolta, amit a szerzetesek kiválóan fordítottak a saját hasznukra. A devotio moderna egy lelkiségi irányzat, amely a XIV. és a XV. században a katolikus egyház belső, lelki és erkölcsi megújulását tűzte ki céljául. A mindennapok misztikájára került a középpontba, hangsúlyozták a Szentírás fontosságát, a kétkezi munka szeretetét, az ifjúság erkölcsös nevelését, a rendszeres imádságot, a szerénységet és Krisztus követésének megélését a hétköznapok során. A lelki élet fontos segédeszközei lettek az idézetgyűjtemények, levelek, lelki olvasmányok. Az új lelkiség alapkövének Kempis Tamás De imitatione Christi című műve tekinthető, amely nagy hatást gyakorolt a katolikus megújulásra.057

   A korábbi gyakorlattól eltérően a devotio moderna nem egy szerzetesrenden belül alakult ki, hanem laikus mozgalomként jött létre, ennek ellenére terjedésében nagy szerep jutott a karthauzi rendnek. A mindennapi hit megéléséhez nélkülözhetetlen szükség volt arra, hogy az emberek megértsék a lelki olvasmányokat, így fontossá vált a lelki olvasmányok fordítása. A devotio moderna hatással volt a karthauzi szerzetesekre, ám ennél meghatározóbb, hogy a szerzetesek életvitele ennek ezáltal inspiratívvá vált a külvilág számára. Már a XIV. századtól megfigyelhető a monostorok terjedése, ebben az időszakban jött létre a középkori karthauzi házak többsége, a rend népszerűnek számított a monasztikusok között, a XVI. század során ötven új alapítás történt, főként Spanyolország, Portugália és Anglia területén.058 Ennél is érdekesebb, hogy monostorokat hoztak létre a protestánsokkal szimpatizáló Svájcban, németalföldi és német vidékeken is, miközben Szászországban a rend számára elveszett szinte az egész tartomány.A devotio moderna által kezdeményezett reformokat a monasztikusoknál nem szabad csupán (egyház) politikai és teológiai aspektusból szemlélni, a változások hátterében a középkori egyetemeken történt eseményeket – via moderna – sem hanyagolhatjuk el: nem feledkezhetünk meg arról, hogy a jelentős munkák szerzői otthonosan mozogtak az oktatás színterein is.059

   A szerzetesek nem pusztán a világ elől elzárt területeken működtek, hanem egyre közelebb kerültek a településekhez, tehát magukhoz a hívekhez.060 A németalföldi atyák szegényházakat hoztak létre és gondoskodtak a társadalomból kitaszított rétegekről, ide tartoztak a szegény özvegyasszonyok is. Ezekben a házakban alakultak ki a vallásos női közösségek, mivel hamarosan fiatal, hívő lányok csatlakoztak a szegény asszonyokhoz. Karthauzi szerzetesek vezetése alatt mintegy harmadrendi csoportosulások jöttek létre.061

   Ezt az elképzelést változtatták meg magukról a karthauziak a devotio moderna segítségével, mikor önszántukból közelítettek a városok, tehát a más jellegű vallásosság felé. Prédikáltak, részt vettek karitatív tevékenységekben, ezáltal pedig toboroztak: a középkori vallásosság jellegzetes megnyilvánulási formái közé tartozott a karitatív tevékenység gyakorlása, melyek gyakran intézményesült formában valósultak meg.062 A városi, vagy városhoz közeli élet sok változást hozott a rend belső szerkezetében – ezt hazai példával is alá tudjuk támasztani, mikor a szepességi szerzetesek átmenetileg, letelepedtek Lőcse városában.063 Bár az utazó prédikátorok más szerzetesrendek életében is meghatározóak voltak, meg kell jegyezni, hogy városi környezetben főleg a karthauziak (karitatív) női közösségei működtek a késő középkor során.064

A XIV. század végére, a XV. század elejére a rend elterjedt egész Európában.065

   Az utókor ezt a korszakot vizsgálva alkotta meg azt a szállóigévé vált meghatározást, ami napjainkig megjelenik a renddel foglalkozó művekben: a karthauziak vallásosságát soha nem kellett megreformálni, amint azt XI. Ince pápa írta a rendről, hogy Cartusia numquam reformata quia numquam deformata. Nicolas Molin rendtörténész ezt a kijelentést megpróbálta magyarázni munkájában: Per silentiam, solitudinem, capitulum generale, visitaciones cartusia permanent in vigore.066

A szerző összefoglalást közölt azokról a meghatározó elemekről, amelyekben a rend a gyakorlatban különbözött a többi bencés reformtól, ezzel is igazolva a zavartalan működést a középkor után is. A rendről tett megállapítás az obszervanciára vonatkozik, mivel az idők során több esetben is módosultak a szerzetesek szabályai, valamint az előírások is (étkezés, prédikáció, gyógyítás, vizitációk, mecénások), főleg az egyes meghatározó zsinatok után.067

   Az 1391. évi káptalan egyik határozata azt is bizonyította, hogy a magyar házaknak is jelentős szerep jutott a rend életében. Ekkor ugyanis a generális perjel „kiválasztja az alábbi perjeleket: a londonit, a hollandiait, a strasbourgit, a prágait, a menedékszirtit, a trisultumi Szent Bertalanit, a firenzeit, a milánóit. Ezek a perjelek pápai felhatalmazással, amit Karthuzia Urának adott, teljhatalommal bírnak a lelkiismeret fórumán, és feloldozhatnak bárki rendi személyt, a kiközösítés minden köteléke alól. Ahogyan a boldog emlékű XI. Gergely pápa engedélyében világosabban írva van.068

A bázeli zsinaton 4 karthauzi perjel vett részt, akik mindvégig kitartottak annak kitűzött céljai mellett, 1440. május 13-án ünnepélyesen bejelentették, hogy a rend V. Félix ellenpápát támogatja, mivel pártolták az egyház megreformálását. Igaz rövid időn belül a rend visszatért IV. Jenő pápa oldalára, a zsinat eseményeinek következtében kisebb liturgikus változások történtek a néma barátoknál.069 A karthauziakat a ciszterci rend középkori történetével összehasonlítva találkozhatunk azzal a megállapítással is, mely szerint a fehér szerzetesek hamarabb élték meg virágzásukat, ám hanyatlásuk során a karthauziaknál még nem köszöntött be a krízis.  

   Túlzás lenne azt állítani, hogy a rend történetében soha nem történt kísérlet a változtatásra. Ilyen próbálkozásnak nevezhetnénk a Fratres Vallis Caulium megnevezést elnyerő csoportot is. A kezdeményezés főszereplője egy francia monostor fogadalmasa, Guido szerzetes volt, akit Biárd néven is ismerünk.070 Szembeszállt a rend szigorú előírásaival és megszökött a monostorból. Szinte halálra éhezve találta meg őt Mantiorne ura a birtokán. Elmesélte, hogy nincs egyéb gondja a szigorú szerzetesi léttel, csak a kenyéren és vízen tartott böjt során szeretett volna zöldséget venni magához. A földesúr megkedvelte a szerzetest, és egy kis kertet ajándékozott neki, ahol Biárd letelepedett. Nem sokkal ezután több társa is csatlakozott hozzá és rövidesen egy új monostort építettek a zöldségeskert mellé. A szerzetesek továbbra is megtartották a karthauzi rend szokásait, csak abban különböztek mindennapjaik, hogy a kertben megművelt növények lettek a megélhetésük alapjai. Miután III. Ince pápa tudomást szerzett az új telepről, oltalma alá vette a barátokat, de ennek ellenére ez az ág nem tudott széles körben elterjedni.

   Összességében elmondható, hogy a karthauzi rend a kezdeti nehézségek ellenére meghatározó tényezőjévé vált az európai vallásosságnak. A szigorú előírások elrettentő példaként szolgáltak a nagyközönség számára, ám a Brúnó és Guigo által összeállított szokások a világi hívek csodálatát kiváltva a szerzetesek kedvelt résztvevői lettek a középkori monasztikus szerzetességnek. A karthauziak által létrehozott önfenntartó gazdaságok példaértékűek voltak, és még azokon a vidékeken, ahol ezt az idillikus állapotot nem tudták fenntartani, ott is törekedtek a lehető legnagyobb függetlenségre.

   Ennek is köszönhetik hosszú ideig elnyúló virágkorukat, mivel a rend krízise nem a fegyelem lazulásának, hanem a világi politika elkerülhetetlen következménye volt.

   A nehézségek VIII. Henrik angol király monostorokat felszámoló rendelkezésével kezdődtek, majd sorra következtek a csapások: a huszita támadások, a török pusztítás, II. József intézkedései és a napóleoni háborúk következményei.

 A Magyar Királyságban működő karthauzi monostorok pusztulása is ezekhez az eseményekhez köthető, tehát a hazai házak még végnapjaik során sem tértek el a központosított rend sorsától. Azonban meg kell megjegyezni, hogy a rend által előírt szigorú szabályok nem tartottak ki változás nélkül az évszázadok során: a karthauziak a devotio moderna által kezdeményezett reformoknak köszönhetően tudtak fennmaradni, és így lettek a vallásos élet meghatározó szereplői.071

Tetejére