Városlőd története. / Leveld település első említései.

 

    Városlődről az első tudósítást Mátrai Gábornak, a nyelvésznek a Magyar Tudományos Akadémián 1850-ben elhangzott előadásából ismerjük, amelyben az Érdy-kódex keletkezési helyének vizsgálatával kapcsolatban rámutat: „Kutatásom sajnos azon tapasztalatra vezetett, hogy a magyar egyházi történetek írói a hazánk béli néma barátok szerzetére minden egyéb szerzetnél legkevésbé fordíták figyelmöket, pedig már csak e hajdankori kincsünk is elég ösztönt gerjeszthet bennünk az egykori eredethelye utáni fürkészetre. Azzal szoros kapcsolatban lévő magyarhoni carthausiak iránt eddig elhanyaglott búvárkodásra”.001(Koppintás vagy bal egér)

   Rövid összeállításban, pár mondatban hozzávetőleges képet ad a hazai karthauzi monostorok történetéről, így a városlődiről is, kiemelve a Közhasznú Esméretek Tárában 1832-ben, a Carthusianus címen megjelent sorokat.002

   Majd 1860-ban Rómer Flóris közöl értékes adatokat - két, díszesen faragott kő leírását - „A Bakony" című munkájában. A Városlődön látottak fölötti elkeseredés íratja tollával a következőket: „Találni még a faluban, itt-ott elszórva, többnyire lépcsőkül használt faragott köveket, de mi ez mind oly roppant kiterjedésű kolostor után! Tapasztaljuk romba dűlő építményeknél, miszerént elsők az urak, használják a köveket haszonépületekre, mit azok hagynak, azt a köznép prédálja - először a sas és oroszlány, utánuk az apróbb állatkák viszik osztályrészüket-.003 A két faragott kő, feltehetőleg egy „keresztkút" részei az óta minden bizonnyal elpusztultak, szerencsére Rómer rajzai fennmaradtak róluk.004

   A kövek jelentőségét felismerve Ipolyi Arnold azonnal leközli őket.005 Így műemlék jegyzékeinkben, mint a monostor egyedüli ismert emlékeit idézik.006 1863-ban Jancsik Ede veszprémi piarista tanár hívta fel a figyelmet a monostorra „Dunántúli tájrajzok" című útleírásában.007  

   Egy évvel később jelent meg a község történetének summás vázlata. Gulden (később: Forintos) István városlődi plébánostól a Magyar Sión egyháztörténeti folyóiratban. Középkori történeti anyaga érthető módon nagyon felszínes, ellenben a XVIII-XIX. századra vonatkozó részek ma is haszonnal forgathatók.008 1872-ben Rupp Jakab közölt néhány Városlőddel kapcsolatos, az Országos Levéltárban található okleveles adatot.009    

  1889-ben az MTA pályázatára Dedek Crescens Lajos írta meg Oltványi-díjjal jutalmazott munkáját,010 amelyben a magyarországi karthauzi monostorok történetét igyekezett feldolgozni az egyetemes rendtörténetbe beleágyazva. írásának a jelentőségét ma is az adja meg, hogy az egyetlen, magyar nyelven megjelent ilyen jellegű kiadvány. Szerzője csak az okleveles anyagot vonta be a könyvébe, amelynek legjobb részei azok, ahol az elődök is számos tanulmányt közöltek. Így a városlődi monostor történetének a rekonstruálása az Eger melletti Felsőtárkányival együtt a könyv gyengébb lapjai közé tartoznak, kevésbé hasznosítható, pontatlan megállapításokkal.

   Ugyancsak erre a pályázatra adhatta be Kandra Kabos „A karthauziak története Magyarországon" című munkáját, amely akadémiai dicséretet nyert. Sajnos, a kéziratot máig sem tudtuk fellelni.011

   A helytörténet kutatás újabb fellendülésének az időpontja a millennium esztendeje volt. Az országszerte készülő megyei monográfiák részére mindenütt hozzákezdtek a szorgos anyaggyűjtéshez. A meg nem jelent Veszprém vármegyei kötet részére az alispán szólította fel a falvak értelmiségi vezetőit, jegyzőit és papjait községük történetének megírására.

   Erre a felhívásra Bauer József városlődi plébánosnak csak a válaszlevelét ismerjük: „...vármegyénk monográfiájának megírása céljából a városlődi plébánia történetét tárgyaló és rendelkezésem alatt lévő adatokat egybeállítva szíves készséggel megküldenem szerencsém van,” de az elkészült kéziratok sorsáról sajnos semmit sem tudunk.012

    Ezután hosszú ideig nem találkozunk a monostor nevével a történeti irodalomban.

   1927-ben Dornyai Béla számolt be ismertté vált Bakony útikalauzában egy, még álló falmaradványról, amely azóta majdnem eltűnt.013 Feltételezhető - bár írásos adatunk nincs erre -, hogy Rhé Gyula múzeumigazgató tervei között a monostor maradványainak a felkutatása is szerepelt,014 de ebben bizonyára halála akadályozhatta meg. 1940-ben Fürnstein József városlődi plébános összegzi az elődök tudásanyagát - nagyobbrészt Gulden István adatait - a Katolisches Kirchenblatt hasábjain egy cikksorozatban.015 Ugyanakkor Csemegi József felmérte a község területén elszórtan található faragott köveket, levélben hívta fel ezekre a veszprémi múzeum igazgatójának a figyelmét.016

   Legújabban Koroknay Éva művészettörténész foglalkozott a városlődi karthauzi monostorral.017 Dolgozatában, amelynek Dedek Cr. Lajos munkájából átvett történeti adatai nagyrészt hibásak, azt igyekezett kimutatni, hogy Corvináink kötéseinek egy részét itt, a városlődi monostorban készítették.

   Koppányi István 1991-ben kiadott 237 oldalas -Városlőd története- az élet minden területére kiterjedő értékes anyagot tartalmaz.

   A veszprémi Bakonyi Múzeum, említést tesz az 1962. évi leletmentő ásatásról. Mivel az ún. Papkertben a községi tanács kultúrház építési munkáinál falmaradványok kerültek elő. „Éri Istvánnal, a Bakonyi Múzeum igazgatójával közösen végzett feltáró munkánk során érlelődött meg bennem az a szándék, hogy a kolostor életével behatóbban foglalkozzam, sőt szakdolgozati témául válasszam.” (Németh Péter).018 A helytörténet kutatás a 80-as évektől kapott ismét nagy lendületet. Szinte, mint gomba a májusi eső után jelennek meg a különféle helytörténeti kiadványok, szakdolgozatok, az élet legkülönbözőbb területeiről.(Szerk.)019

Tetejére