Városlőd története. / A település első említései. / Erste Erwähnungen der Siedlung.
Városlődről az első tudósítást Mátrai Gábornak, a nyelvésznek a Magyar Tudományos Akadémián 1850-ben elhangzott előadásából ismerjük, amelyben az Érdy-kódex keletkezési helyének vizsgálatával kapcsolatban rámutat: „Kutatásom sajnos azon tapasztalatra vezetett, hogy a magyar egyházi történetek írói a hazánk béli néma barátok szerzetére minden egyéb szerzetnél legkevésbé fordíták figyelmöket, pedig már csak e hajdankori kincsünk is elég ösztönt gerjeszthet bennünk az egykori eredethelye utáni fürkészetre. Azzal szoros kapcsolatban lévő magyarhoni carthausiak iránt eddig elhanyaglott búvárkodásra”.001(Koppintás bal egér)
Rövid összeállításban, pár mondatban hozzávetőleges képet ad a hazai karthauzi monostorok történetéről, így a városlődiről is, kiemelve a Közhasznú Esméretek Tárában 1832-ben, a Carthusianus címen megjelent sorokat.002
Majd 1860-ban Rómer Flóris közöl értékes adatokat - két, díszesen faragott kő leírását - „A Bakony" című munkájában. A Városlődön látottak fölötti elkeseredés íratja tollával a következőket: „Találni még a faluban, itt-ott elszórva, többnyire lépcsőkül használt faragott köveket, de mi ez mind oly roppant kiterjedésű kolostor után! Tapasztaljuk romba dűlő építményeknél, miszerént elsők az urak, használják a köveket haszonépületekre, mit azok hagynak, azt a köznép prédálja - először a sas és oroszlány, utánuk az apróbb állatkák viszik osztályrészüket-.003 A két faragott kő, feltehetőleg egy „keresztkút" részei az óta minden bizonnyal elpusztultak, szerencsére Rómer rajzai fennmaradtak róluk.004
A kövek jelentőségét felismerve Ipolyi Arnold azonnal leközli őket.005 Így műemlék jegyzékeinkben, mint a monostor egyedüli ismert emlékeit idézik.006 1863-ban Jancsik Ede veszprémi piarista tanár hívta fel a figyelmet a monostorra „Dunántúli tájrajzok" című útleírásában.007
Egy évvel később jelent meg a község történetének summás vázlata. Gulden (később: Forintos) István városlődi plébánostól a Magyar Sión egyháztörténeti folyóiratban. Középkori történeti anyaga érthető módon nagyon felszínes, ellenben a XVIII-XIX. századra vonatkozó részek ma is haszonnal forgathatók.008 1872-ben Rupp Jakab közölt néhány Városlőddel kapcsolatos, az Országos Levéltárban található okleveles adatot.009
1889-ben az MTA pályázatára Dedek Crescens Lajos írta meg Oltványi-díjjal jutalmazott munkáját,010 amelyben a magyarországi karthauzi monostorok történetét igyekezett feldolgozni az egyetemes rendtörténetbe beleágyazva. írásának a jelentőségét ma is az adja meg, hogy az egyetlen, magyar nyelven megjelent ilyen jellegű kiadvány. Szerzője csak az okleveles anyagot vonta be a könyvébe, amelynek legjobb részei azok, ahol az elődök is számos tanulmányt közöltek. Így a városlődi monostor történetének a rekonstruálása az Eger melletti Felsőtárkányival együtt a könyv gyengébb lapjai közé tartoznak, kevésbé hasznosítható, pontatlan megállapításokkal.
Ugyancsak erre a pályázatra adhatta be Kandra Kabos „A karthauziak története Magyarországon" című munkáját, amely akadémiai dicséretet nyert. Sajnos, a kéziratot máig sem tudtuk fellelni.011
A helytörténet kutatás újabb fellendülésének az időpontja a millennium esztendeje volt. Az országszerte készülő megyei monográfiák részére mindenütt hozzákezdtek a szorgos anyaggyűjtéshez. A meg nem jelent Veszprém vármegyei kötet részére az alispán szólította fel a falvak értelmiségi vezetőit, jegyzőit és papjait községük történetének megírására.
Erre a felhívásra Bauer József városlődi plébánosnak csak a válaszlevelét ismerjük: „...vármegyénk monográfiájának megírása céljából a városlődi plébánia történetét tárgyaló és rendelkezésem alatt lévő adatokat egybeállítva szíves készséggel megküldenem szerencsém van,” de az elkészült kéziratok sorsáról sajnos semmit sem tudunk.012
Ezután hosszú ideig nem találkozunk a monostor nevével a történeti irodalomban.
1927-ben Dornyai Béla számolt be ismertté vált Bakony útikalauzában egy, még álló falmaradványról, amely azóta majdnem eltűnt.013 Feltételezhető - bár írásos adatunk nincs erre -, hogy Rhé Gyula múzeumigazgató tervei között a monostor maradványainak a felkutatása is szerepelt,014 de ebben bizonyára halála akadályozhatta meg. 1940-ben Fürnstein József városlődi plébános összegzi az elődök tudásanyagát - nagyobbrészt Gulden István adatait - a Katolisches Kirchenblatt hasábjain egy cikksorozatban.015 Ugyanakkor Csemegi József felmérte a község területén elszórtan található faragott köveket, levélben hívta fel ezekre a veszprémi múzeum igazgatójának a figyelmét.016
Legújabban Koroknay Éva művészettörténész foglalkozott a városlődi karthauzi monostorral.017 Dolgozatában, amelynek Dedek Cr. Lajos munkájából átvett történeti adatai nagyrészt hibásak, azt igyekezett kimutatni, hogy Corvináink kötéseinek egy részét itt, a városlődi monostorban készítették.
Koppányi István 1991-ben kiadott 237 oldalas -Városlőd története- az élet minden területére kiterjedő értékes anyagot tartalmaz.
A veszprémi Bakonyi Múzeum, említést tesz az 1962. évi leletmentő ásatásról. Mivel az ún. Papkertben a községi tanács kultúrház építési munkáinál falmaradványok kerültek elő. „Éri Istvánnal, a Bakonyi Múzeum igazgatójával közösen végzett feltáró munkánk során érlelődött meg bennem az a szándék, hogy a kolostor életével behatóbban foglalkozzam, sőt szakdolgozati témául válasszam.” (Németh Péter).018 A helytörténet kutatás a 80-as évektől kapott ismét nagy lendületet. Szinte, mint gomba a májusi eső után jelennek meg a különféle helytörténeti kiadványok, szakdolgozatok, az élet legkülönbözőbb területeiről.(Szerk.)019
Die Geschichte von Városlőd. / Erste Erwähnungen der Siedlung.
Die erste Erwähnung von Városlőd stammt aus einem Vortrag des Sprachwissenschaftlers Gábor Mátrai an der Ungarischen Akademie der Wissenschaften im Jahr 1850, in dem er auf den Entstehungsort des Érdy-Codex hinweist: "Meine Nachforschungen haben mich leider zu dem Schluss geführt, dass die Verfasser ungarischer Kirchengeschichten dem Kloster der stillen Freunde unseres Landes weniger Aufmerksamkeit geschenkt haben als irgendeinem anderen Kloster, obwohl dieser uralte Schatz allein schon genug Instinkt in uns wecken kann, um nach seinem einstigen Ursprungsort zu suchen. Nach den mit ihm eng verbundenen ungarischen Kartäusern zu tauchen, ein bisher vernachlässigtes Tauchen".001(linker Mausklick)
In einer kurzen Zusammenstellung gibt sie in wenigen Sätzen ein ungefähres Bild von der Geschichte der Kartäuserklöster in Ungarn, einschließlich der Stadtarchäologen, und hebt dabei die Zeilen hervor, die 1832 im Buch der öffentlichen Aufsätze unter dem Titel Carthusianus veröffentlicht wurden.002
1860 veröffentlichte Flóris Rómer in seinem Werk "Der Bakony" wertvolle Daten - Beschreibungen von zwei kunstvoll geschnitzten Steinen. Verzweifelt über das, was er in Városlőd gesehen hatte, schrieb er mit seiner Feder: "Man kann im Dorf noch hier und da verstreut geschnitzte Steine finden, die meist als Treppen benutzt wurden, aber was ist das alles nach einem so großen Kloster! In den verfallenen Gebäuden finden wir, dass die Herren die Steine als erste für gewinnbringende Bauten verwenden, und was sie übrig lassen, wird vom gemeinen Volk erbeutet - zuerst der Adler und die Löwin, und dann nehmen die kleineren Tiere ihren Anteil an der Beute. "003 Die beiden behauenen Steine, vermutlich Teil eines "Kreuzbrunnens", sind seither sicherlich zerstört worden, aber glücklicherweise sind Rómers Zeichnungen davon erhalten geblieben.004
Arnold Ipolyi erkannte die Bedeutung der Steine und veröffentlichte sie sofort.005 So sind sie in unseren Denkmallisten als die einzigen bekannten Denkmäler des Klosters aufgeführt.006 1863 machte Ede Jancsik, ein Piaristenlehrer aus Veszprém, in seinem Reisebericht "Landschaften von Transdanubien" auf das Kloster aufmerksam.007
Eine zusammenfassende Skizze der Geschichte des Dorfes wurde ein Jahr später veröffentlicht. István Gulden (später: Forintos), Pfarrer von Városlőd, in der ungarischen Zeitschrift für Kirchengeschichte. Sein mittelalterliches Geschichtsmaterial ist verständlicherweise sehr oberflächlich, aber die Teile, die sich auf das 18. und 19. Jahrhundert beziehen, sind immer noch nützlich.008 1872 veröffentlichte Jakab Rupp einige dokumentarische Daten über Városlőd im Nationalarchiv.009
1889 schrieb Lajos Dedek Crescens sein mit dem Oltványi-Preis ausgezeichnetes Werk,010 in dem er versuchte, die Geschichte der Kartäuser-Klöster in Ungarn, eingebettet in die universelle Geschichte des Ordens, aufzuarbeiten. Die Bedeutung seines Werkes liegt auch heute noch darin, dass es die einzige Publikation dieser Art in ungarischer Sprache ist. Der Autor hat nur das dokumentarische Material in sein Buch aufgenommen, von dem die besten Teile diejenigen sind, zu denen auch die Vorgänger zahlreiche Studien veröffentlicht haben. So gehört die Rekonstruktion der Geschichte des Klosters Stadtlőd zusammen mit der von Felsőtárkányi bei Eger zu den schwächeren Seiten des Buches, mit weniger nützlichen und ungenauen Erkenntnissen.
Die Jahrtausendwende brachte einen neuen Boom in der Heimatforschung. Überall wurde mit dem fleißigen Sammeln von Material für die landesweit in Vorbereitung befindlichen Komitatsmonographien begonnen. Für den noch unveröffentlichten Band über das Komitat Veszprém rief der stellvertretende Gouverneur die geistigen Führer, Notare und Pfarrer der Dörfer auf, die Geschichte ihrer Gemeinden zu schreiben.
Wir kennen nur das Antwortschreiben von József Bauer, Pfarrer von Városlőd: "...zum Zwecke der Abfassung einer Monographie über unser Komitat habe ich das Vergnügen, Ihnen die mir zur Verfügung stehenden Daten über die Geschichte der Gemeinde Városlőd zu übermitteln, aber leider wissen wir nichts über das Schicksal der fertiggestellten Manuskripte.012
Für eine lange Zeit danach finden wir den Namen des Klosters nicht mehr in der historischen Literatur.
1927 berichtete Béla Dornyai in seinem berühmten Bakony-Führer über einen stehenden Mauerrest, der seitdem fast verschwunden ist.013 Es wird vermutet - obwohl wir keine schriftlichen Aufzeichnungen darüber haben -, dass Gyula Rhé, der Museumsdirektor, Pläne hatte, die Überreste des Klosters zu erforschen,014 aber sein Tod hat ihn wohl daran gehindert, dies zu tun. Im Jahr 1940 fasste József Fürnstein, der Pfarrer von Városlőd, die Erkenntnisse seiner Vorgänger - die größtenteils auf den Angaben von István Gulden beruhten - in einer Reihe von Artikeln im Katolischen Kirchenblatt zusammen.015 Zur gleichen Zeit untersuchte József Csemegi die im Dorf verstreuten behauenen Steine und schrieb einen Brief an den Direktor des Museums in Veszprém, um ihn darauf aufmerksam zu machen.016
In jüngerer Zeit beschäftigte sich die Kunsthistorikerin Éva Koroknay mit dem Kartäuserkloster von Városlőd.017 In ihrer Arbeit, die in der Zeitschrift von Dedek Cr. Lajos Dedek veröffentlicht wurde, versuchte sie zu zeigen, dass einige der Einbände der Corvinas hier, im Kloster von Városlőd, hergestellt wurden.
Die 237 Seiten umfassende Geschichte von Városlőd von István Koppányi, die 1991 veröffentlicht wurde, enthält wertvolles Material zu allen Aspekten des Lebens.
Das Bakony-Museum in Veszprém weist auf die Ausgrabung von 1962 hin. Denn bei den Bauarbeiten für das Kulturhaus der Stadtverwaltung wurden im sogenannten Pfarrergarten Mauerreste gefunden. "Während unserer Erkundungsarbeit mit István Éri, dem Direktor des Bakony-Museums, kam mir die Idee, das Kloster genauer zu untersuchen und es sogar zum Thema einer Diplomarbeit zu machen." (Péter Németh).018 Die Erforschung der Geschichte des Klosters erhielt in den 1980er Jahren einen neuen Impuls. Fast wie ein Pilz nach dem Mairegen begannen verschiedene heimatkundliche Publikationen und Dissertationen zu den verschiedensten Lebensbereichen zu erscheinen (Hrsg.)019