Városlőd története. / Pille falu és az üveghuta. / Pille Dorf und die Glashütte. 

         „Pile” szlovákul fűrészüzem

 

   Nagyurak, sőt városok és vármegyék is nagyban telepítettek már, amikor a Neoacquistica Commissió (Újszerzeményi Bizottság) Lipóttal 1701-i rendeletét kiadatta, mely az új telepeseknek általában három évre mentességet ígér adó, vám, beszállásolás alól. Hóman Szekfű: Magyar története 6./86. oldal szerint" A morvaországi hatóságok már 1699-ben fellépnek e mozgalom ellen, elpanaszolva, hogy jobbágyaik házukat és udvarukat elhagyva, asszonyukkal és gyerekeikkel „csapatosan” mennek át a szomszédos magyar királyságba, hogy ott megtelepedjenek.".

 

    A mai Városlőd déli része - a Kolostor u. D-i végétől a Városlőd-Kislőd vasútállomásig - hivatalosan Pille utca, népi neve „Klashite" (Glashütte = üveghuta)._{000/1 (Koppintás bal egér)} 

   „Földrajzi egységek csak annyiban állapíthatók meg, hogy a telepítés kezdetén még a szomszédos örökös tartományokból, Alsó-Ausztriából, Morva- és Csehországból is lehetett telepest kapni, így főként a Bakony falvaiba és az ország nyugati határszéleire;”₀₀₁

    Pille falu múltja egyes vélemények szerint még a karthauziak idejére nyúlik vissza, az itteni lakosok adták a kolostor külső munkásait. A Pille nevet akkor kapta, amikor itt már üveghuta működött a 18. sz. elejétől, ennek emlékét őrzi a Pille utca név. Pille lehetett a középkori oklevelekben Ordo-Leweld-ként emlegetett falu, amely közvetlen a kolostor környékén terülhetett el. Igaz hogy az 1700 utáni különféle összeírásokban nem szerepel.(Szerk.)

    „Fiókegyházképpen Város-lőd-höz tartozott Pille, a karthauziak korából így nevezve volt község, melynek lakosai a kolostor külkertjében kötelesek voltak munkára megjelenni. Ezt is egy ideig, mint egyéb szomszéd községeket protestánsok lakták, azért az élő Szt. Gáliak hagyományként beszélik, hogy ő eleik Pilléről igen csinos hajadonokkal nősültek.”₀₀₂

    Az 1696. évi Kislődre vonatkozó adókimutatásban többek között egy Horváth János és több Osvald név szerepel.₀₀₃ - Gulden írja, hogy Vida Ferenc magyar református Pilléről telepedett át Kislődre, akit azonnal többen is követtek. Kovács Botond Árpád Szentgáli Református lelkésztől, helybeliek közlése szerint, állítólag Kislődön a mai katolikus templom eredetileg református volt, alatta, körülötte református temető található.(Szerk.) A pillei falurésszel határos „Kerékfalut" - mely egyik kiegészítő utcáját képezte a karthauziak kolostorához tartozó nyugat felőli belbirtoknak - a lakosság zöme odahagyta, és a mostani Kislődi falukútnak (A mostani orvosirendelő és kultúrház helyén. Szerk.) környékére húzódott át. Az átköltözők magyar és szlovák reformátusok lehettek, az átköltözés időpontja csak hozzávetőleg tehető a 17. sz. végére.

    A 18. században említés történik a Pillén működő deszkametszőről, ahonnan a Rákóczi-szabadságharc idején (1703 - 1711) faanyagot szállítottak Dunaföldvárra híd építéséhez.

    Pillén már 1715-ben üveghuta működött. A huta osztrák szakmunkásainak már 1711-12 előtt ide kellett érkezniük, hogy a hutát és házaikat felépítsék. A hutamunkások már kb. 15 éve itt éltek, amikor a Pillén letelepedő bajor telepesek megérkeztek, így jogos az a feltételezés, hogy az Anna kápolna építésében Rubner János első hutamesternek és hutamunkásainak volt már szerepük.

    A pillei kápolnáról ez olvasható: ,,Az itteni kápolna láthatóan a falu lakóinak jámbor szorgalma által fából és fonott sövényből készült és utána agyaggal betapasztották. Benne áll egy oltár és rajta különböző festett képek. A kápolna előtt egylábas harangtorony áll, amelyben csak egy harangocska lóg. A kápolna Szent Anna tiszteletére épült." A kápolnáról már 1735-ben van feljegyzés. ,,A Pesti Commissió 1735-ben megfelelő állapotban lévő fakápolnát talált Városlődön..." „...oltárral felszerelve, Szent Anna tiszteletére."₀₀₅ Nem tudjuk, hogy az alsó falusi temetőben kőből és téglából újjáépítve ma is álló, községünknek valószínűleg legrégibb épületét kik és mikor építették.    A Pillére telepített németek és az ottani reformátusok között gyakori volt az ellentét (1748-ban a pilleiek nem engedték be falujukba a katolikus papot, hogy az az ottani katolikus hitre visszatért hívét eltemesse.)

   A pillei reformátusok közül az említett Vida Ferencen kívül a Kozma és a Kerkápoly család neve ismeretes. A Kerkápoly család egyik leszármazottja Deák Ferenc idejében pénzügyminiszter lett. ( Új Magyar Lexikon 1961)

  Az 1745. évi egyházi összeírásban egy Horvát Konrád és felesége Erzsébet neve olvasható 15, 12 és 1 éves gyermekeikkel együtt, mint pillei lakosok. Ugyancsak itt szerepel egy Osvald Ferenc, Mária nevű feleségével és 14, 10, 12 és 1 éves gyermekeikkel. Szlovák eredetű, de katolikus lehetett az összeírásban szereplő Latzkó János és Katalin nevű felesége 6 gyermekkel, valamint Latzkó Márton és felesége Zsuzsanna gyermektelen házaspár. A pillei Horváth és Osvald családoknak a Kislődre települtekkel lehettek kapcsolataik, esetleg rokonságban voltak. A pillei reformátusok a katolikus összeírásban nem szerepelnek, így közülük csak kevésnek nevét ismerjük. Az 1747-es Püspöki levéltár A-8/6-os összeírásban található további katolikus magyar vagy szlovák nevek: Péter Valentin és Fejér Ursula 3 gyermekkel, Lacz(k)ó János és Kóbor Katalin 4 gyermekkel, Fujt János és Bogucz Anna 4 gyermekkel.

    A Bíró Márton féle Visitatio Cannonica Pille falut Városlőd filiájaként írja össze 1747-ben. Az összeírás latin szövegében ez olvasható:,,Az anyaegyház lakói német anyanyelvűek és tiszta katolikusok, a filiaegyházban (Pillén) szintén német anyanyelvűek, de bírják a szlovák nyelvet és nem katolikus magyarokkal vannak keverve." „A filia lakóinak nincs papjuk, se tanítójuk, és eddig az anyaegyház papjának semmit sem adóztak."₀₀₄  

    Városlőd határának egyik dűlőjét, amely a vasúti kanyartól É-ra, a csehbányai bekötőút két oldalán terül el, „Tótréti dűlőnek", népi nevén „Schlowake Wiese"-nek nevezik. A dűlő neve feltehetően az itt lakó szlovákokkal kapcsolatos.

    

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez.

    Padányi Bíró Márton (1745—1762 között veszprémi püspök) egész egyházmegyéje területén hatalmas harcot folytatott az elterjedt reformáció visszaszorítására. Tevékenységének eredménye: 40 helyen megszűnt a református istentisztelet, eltávolított 28 lelkészt, lebontatott 18 imaházat, 3774 protestáns visszatért a katolikus hitre.

    A pillei reformátusok, a Kislődiekkel együtt ellen álltak a visszatérítési kísérletnek, ezért a püspök nem tűrte meg őket hűbérbirtokán. A távozásra kényszerülők nagyobb része Balatonudvariban telepedett meg, amelynek régi református temetőjében ma is láthatók azok a különös szív alakú sírkövek, amelyeket a 18. sz.-ban idetelepített városlődi (pillei) hitvallók síremlékeinek tartanak, ami sajnos már nem ellenőrizhető, mivel a II. világháború idején - bombatalálat miatt -  megsemmisültek a Balatonudvari református egyházközség régi anyakönyvei, feljegyzései. (Császár Attila református lelkész.)Szerk.

    Azt, hogy a Bakonyban az első, majd az ezután megalapított üveghuták létesítését mi tette szükségessé és lehetővé, szükségtelen részletesen tárgyalni. Elég, ha felhívjuk a figyelmet arra, hogy a török hódoltság, illetőleg a felszabadító háborúk és a kuruc szabadságharc megszűntével a megye elnéptelenedett falvai újra telepítésének gondja — az egyházi és világi földesurakat egyaránt erőteljesen foglalkoztatta —

    A Bakony hatalmas erdőségeinek hasznosítása nem kis gondot jelentett.₀₀₆ Ennek módozatai között megtaláljuk az irtás földek mezőgazdasági hasznosítását, mint uralkodó tendenciát. De az erdők faállományának hasznosításában jelentős szerepet kaptak az építkezések egyre szélesebb körűvé válásakor a fafeldolgozó üzemek (deszkametsző) mellett a hamuzsírfőzők₀₀₇ is, már a XVII sz. első évtizedeiben. Teljesen magától érthetőnek tűnik tehát az üveghuták létrehozása is, mint az egyébként gazdaságilag alig, vagy egyáltalán nem hasznosítható erdőségek felhasználásának aránylag legkifizetődőbb módja. Jóllehet az első huták évi bérletösszegei nem voltak jelentősek, kétségtelen, hogy létrehozásuk az egyes uradalmak számára hasznos volt saját üvegszükségletük biztosítása érdekében. így a távoli nyugat magyarországi vagy felvidéki, de jelentéktelen hazai, még inkább a drágább külföldi üvegáru egy részének beszerzése vált mellőzhetővé.

    A manufaktúrák, melyek létesítésénél a nyersanyag adott volt, még így is a kívántnál és szükségesnél kisebb mértékben létesültek országszerte, így vidékünkön is. Ennek oka a tőke- és a szakemberhiányban kereshető. Azonban éppen az első bakonyi üveghuta helyének kiválasztása s az ugyanezen a környéken működő kisebb ipari üzemek „alapítása" utal egy határozott gazdasági koncepcióra. Ennek megvalósításán a veszprémi püspökség fáradozott. Városlőd és környéke a középkorban a dúsgazdag itteni — lövöldi — karthauzi monostor birtokában volt.₀₀₈ A török hódoltság idején teljesen elpusztult uradalom a veszprémi püspökség birtokába került.

    A XVIII. sz. elején az itteni adottságok: az úthálózat, bőséges erdőségek, sebes folyású patak, agyag- és ércelőfordulások, mészégetési lehetőség stb. arra bírták a püspököket, hogy Városlőd újratelepítésével egyidejűleg kisebb üzemeket is létesítsenek itt. Az üveghuta, vashámor, deszkametsző, hamuzsírfőző, mészégető üzemek, majd később keménycserép gyár létesítésének szorgalmazása jelzi az adottságokat figyelembe vevő korszerű gazdálkodásra törekvő szándékot. A Városlőd-Kislőd határából kialakított Pille nevű területrészt a helytörténeti lexikon szerint 1747-ben jelzik először önálló településként,₀₀₉ bár a szerzők utalnak arra, hogy korábban is lakott hely lehetett. Benépesülését Kis- és Városlőd 1730 utáni, németekkel történt újratelepítésével hozzák összefüggésbe, bár hangsúlyozzák, hogy Pille „keletkezését, faluvá válását üveges üzemének köszönheti."

   A két falu, illetőleg Pille benépesítési körülményei nem túlságosan ismertek. Városlőd első monográfusa szerint a két falu jobbágynépességét Eszterházy Imre veszprémi püspök a Rajna mellékéről hívta be."₀₁₀ Acsády alapján a helytörténeti lexikon is írja, hogy ez a telepítés már a harmadik volt, mivel az 1715-ben Városlődön összeírt 15 magyar telepes család, majd az 1720-as összeírás szerint itt élt 4 család időközben elköltözött.₀₁₁ (Mint alább látni fogjuk, Városlődön, illetőleg Pillén találunk a XVIII. sz. közepéig magyarokat, nincs tehát arról szó, hogy 1720 után mintegy tíz esztendeig a település néptelen lett volna — ezt bizonyítja éppen az üveghuta fennállása is.)

    Azt azonban a már említett monográfus, Gulden István, a falu plébánosa  1864 előtt  (ennél fogva a helyi hagyományokat is jobban ismerve) megírta, hogy Pille népessége nem a Rajna mellékéről vándorolt be:" . . .1733-ban üveghuta állott fel, s németektől betelepítve — kiknek máig a város-lődi falubeliektől eltérő szójárásaik osztrák származásra mutatnak — külön bíró alatti községet képezett."₀₁₂ Adataink Gulden megállapítását igazolják. 1744-ben, 84 esztendős korában halt meg a városlődi plébánia anyakönyvébe tett bejegyzés szerint Rubner János Péter, „fuitus Magister antea vitrariae Pileensis".

    Ő volt tehát az itteni huta első mestere, feltehetőleg alapítója is. Rubnerrel azonban már jóval korábban találkozunk, mint városlődi lakossal. 1718-ban Horváth János, ugyancsak városlődi lakos Ádám nevű gyermekének keresztszülője, Veronika nevű feleségével együtt.₀₁₃ A már ekkor is idős mestert tehát Városlőd első betelepítése kapcsán hívhatta ide a püspökség— családjával együtt — s ennek célja — véleményünk szerint — már az üveghuta létesítése lehetett. Ennél fogva, bár csak közvetett adatok alapján, a pillei üveghuta működésének megindítását nem 1747-re, vagy 1733-ra, hanem már az 1710-es évekre kell tennünk. Az idős mester három felnőtt fiával érkezett Pillére. Egyiküket, Rubner Ferencet az 1730-as években, a városlődi anyakönyvben „colonus et socius vitrarius"- ként említik, itt él az 1745-ös és 1748-as egyház összeírások szerint is, a későbbiekben nevével már nem találkozunk. Ki a Városlődi, vagy Pillei, már régóta keveredést okoz. (Szerk.)

    Rubner neve szerepel már 1722—25 között is a veszprémi anyakönyvben: két leányát és egy fiát keresztelteti itt. A két másik fiúnak, R. János Györgynek és János Mihálynak nevét ugyancsak a veszprémi anyakönyv 1728-as, illetve 1719—29 közötti bejegyzései őrzik. Bár foglalkozásukat nem említik, igen valószínű, hogy ők is a hutánál dolgoztak.

    A család harmadik generációjába sorolható Rubner András, aki, mint fiatal házas él Pillén az 1748-as összeírás idején. Rajtuk kívül — nem tudjuk, hogy a második, vagy harmadik generációba tartoznak-e — még két Rubner-leány nevét is meg kell említenünk. Az egyik 1745-ben Köller János „colonus et magister ferrarius Wároslődiensis"₀₁₄ felesége, a másikkal 1738-ban köt házasságot Városlődön Gleiszner Márton „socius vitrarius Pileiensis".₀₁₅ A Rubner-család megtelepülése és a pillei huta létesítése közötti összefüggés további bizonyítást nem igényel.

   Adósak vagyunk azonban még a huta munkásainak névsorára, származásukra vonatkozó bizonyítékokkal. Vegyük előbb a származást. Schmoll Ádám üvegfúvó 1739-ben köt házasságot Városlődön. Egyik házassági tanúja éppen Gasteiger Mihály, a pillei huta második mestere. A bejegyzés szerint a vőlegény „honesti Jacobi Schmoll coloni Luckenhausiensis" fia. Miután ismeretes, hogy Léka, Szalónak, Rohonc vidéke Nyugatmagyarország híres üveggyártó központja volt, kiindulópontunk -s egyben Gulden feltevésének igazolása - ez az adat lehet a pillei huta szakmunkásainak eredeztetésére vonatkozóan. 1743-ban Spistinger Ferenc „socius vitrarius, filius Austriacus Berghnetziensis" nősülését jegyzik fel Városlődön.

    Egyelőre ez a két adat támasztja alá feltevésünket: a pillei (majd az ebből kiszakadó németbányai) üveghuta munkásai az osztrák határszéli üveghutákból települtek át.₀₁₆ Az említett két üvegfúvóval, Gasteiger Mihállyal és a Rubner-család tagjaival együtt 1734—1745 között az anyakönyvi bejegyzések alapján 15 hutamunkás nevét ismerjük Pilléről, némelyikük további életútja természetesen évtizedeken át nyomon kísérhető az üveghutánál.  Miután a huta első évtizedeiről úgyszólván csak ezek az adatok szolgálnak felvilágosítással, sok következtetés levonását nem teszik lehetővé.

    Annyit mindenesetre megállapíthatunk — még ha a munkások vándorlásának tényét figyelembe vesszük is — hogy az 1730—50 közötti időszakban a huta átlagosan 8—10 szakmunkást foglalkoztathatott, termelése, felszerelése nem különbözhetett az ország más részeiben működött s adatok alapján jobban ismert hutákétól. E korban s különösen a bakonyi huták működésénél természetes volt, hogy egy-egy huta bérlője, irányítója szerepét egy-egy család tartotta a kezében. Ez, bármilyen szerény méretű, de mégis bizonyos vagyon: tőke, felszerelés meglétét, gyarapításának lehetőségét jelenti.

    Érdekesnek tűnik, hogy Pille első hutamesterének tevékenységét nem valamelyik fia folytatta. Itteni munkálkodásukról későbbi adataink is vannak, hanem egy, a Rubnerekkel kimutathatóan még csak rokonságban sem álló személy, id. Gasteiger János Mihály került, mégpedig- még az idős Rubner életében a huta élére. őt mindenesetre azok közé, az 1730-as évektől kimutathatóan Pillén dolgozó szakemberek közé sorolhatjuk, akik a Rubnerék alapította hutához érkeztek — feltehetően szintén a nyugati határszélről. Magister vitrarius-ként a már idézett 1739-es anyakönyvi bejegyzés említi először, de róla szóló, itteni adatok korábbról is vannak. Valószínűleg 1713 körül született s az 1734—35 fordulóján megkezdett városlődi anyakönyv első bejegyzései között, már 1735 tavaszán említik nevét. Felesége Colbert Annamária, ekkor keresztelik meg harmadik gyermeküket.        

    Házasságkötésének, első két gyermekük születésének helye, időpontja nem ismeretes, feltehetően 1733—34 ezek időpontja. Gasteiger sem egyedül jött Pillére. Néhány évvel fiatalabb öccsét, Fülöpöt 1743-ban már vicemagisterként említi az anyakönyv. Pillei tevékenységének első, több mint egy évtizedes időszakáról semmit sem tudunk, csupán az anyakönyvben találkozunk nevével, saját, vagy munkásai gyermekeinek keresztelése, vagy házasságkötéseknél történt tanúskodása alkalmával. Pillének, az 1730-as évektől lakosai foglalkozása, jogállása tekintetében is önállósult településnek első, egyházi összeírása 1745-ből való.₀₁₇

    Eszerint Pillén ekkor 35 családfő élt, a felnőttek lélekszáma 78, a gyermekeké 82. Az 1748-as újabb összeírás 33 családfő és 3 özvegy nevét tartalmazza, 76 felnőtt és 80 gyermek nevével. A lakosok között találunk magyarokat is.₀₁₈

    Figyelemreméltó, hogy a két összeírás között eltelt időszakban 10 család költözött el s ugyanannyi érkezett ide, a lakosok kb. 30%-a cserélődött tehát ki. Az 1747-es adóösszeírás viszont csak 10, egésztelkes német jobbágycsaládot tüntet fel Pillén.₀₁₉ Közülük Gasteiger a legvagyonosabb: kertje, 12 pozsonyi mérős irtás földje és 6 ökre van. Ő a település ura, a bormérés jogáért és a hutabérlet fejében évente 175 Ft-ot fizetett. A többieknek földje nincs, csak egy-egy tehene s együttesen 30 Ft-tal váltják meg magukat, ez az összeg a lényegében változatlan lélekszámú falunál 1749-ben 45 Ft-ra emelkedett.

    A tíz adófizető család tagjai közül (Gasteigerrel együtt) a hutában az összeírás szerint 3 szakmunkás dolgozott, ide sorolhatjuk azonban valószínűleg az 5 munkás-napszámost, sőt még az 1 kőművest is. Ezen kívül 1 takácsról tudunk. A foglalkozásra utaló anyakönyvi bejegyzések, az adó- és a két egyházi összeírás alapján bizonyosan a hutánál dolgozó szakmunkások közül hétnek ismerjük 1745—48 között a nevét.₀₂₀ Az ezekre a személyekre vonatkozó adatok kb. 1735-től folyamatosak, megállapítható tehát, hogy Gasteigeren kívül 6 üvegfúvó alkothatta a huta ,,törzsgárdáját" több mint egy évtizeden keresztül.   

    Hozzájuk csatlakozhattak kb. hasonló számban a folytonosan vándorló szakmunkások. Bizonyos azonban, hogy a település lakosságának másik része is jobbára a huta körüli munkáknál (favágás, homok-, agyagbányászás, hamuzsírégetés, fuvarozás stb.) találhatta megélhetését. A munkások számán, a bérleti díj összegén kívül alig van más adatunk a huta működésére. Úgyszólván semmit sem tudni arról, hogy mit és milyen mennyiségben termelt a huta.

  1749 őszén Horányi Gábor rendelt a püspökségnél üvegkarikákat ,,pro fenestris necessarios Vitreos Circulos".₀₂₁  Bíró Márton püspök egy hónap múltán már arról értesítette, hogy öt, ezer darabot tartalmazó csomagban elszállították az ablaküveget, áruk összesen 50 Ft.₀₂₂ Horányi 1757-ben az épülő tordasi templomhoz szintén Bíró Mártonhoz intézett levelében kéri 2000 ablaküveg elkészítését.₀₂₃

    A termékek értékesítésében, felhasználásában tehát, akárcsak másutt, Pillén is döntő szerepe lehetett a földesúrnak. Gasteiger vagyoni helyzetére nézve legfeljebb az általa nyújtott kisebb-nagyobb kölcsönök összege adhat felvilágosítást.₀₂₄ Az 1750-es évek elején merült fel annak gondolata, hogy a régi huta körüli erdők ritkulása miatt az üzemet át kellene telepíteni, újat kellene építeni. Bíró Márton püspök szorgalmazta a püspökség birtokainak minél intenzívebb kihasználását. Az egyházmegyében folytatott nagyszabású rekatolizáló tevékenysége, mely egyházi épületek emelésével, restaurálásával járt együtt, egyre nagyobb összegeket igényelt.   

    Annak érdekében például, hogy alkalmazottai, bérlői kizsákmányolását egyedül a püspökség végezhesse, visszaélve főispáni hatalmával, ezeket a nem nemeseket felmentette az adófizetés alól. Az ellene indított 1752-es vizsgálat 29 vádpontjának egyike is felrója ezt, s külön megemlíti a pillei hutamestert is a mentesítettek között. Gasteigerrel 1753-ban köti meg Bíró Márton az új szerződést, melyben egy új huta létesítésére is megbízást adnak neki.₀₂₅

    A szerződésből kitűnik, hogy a pillei „öveg bányász" évente már 200 Ft bérletet fizet s a majdani huta bérlete is ennyi lesz. Megengedte Gasteigernek a püspök azt is, hogy új házat építhessen. A szerződés rövid időre, alighanem három évre szólt. Az új huta építése rövidesen megkezdődött, 1756-ra készen is lehetett. A munka ez alatt természetesen Pillén sem szünetelt. Időközben azonban, valószínűleg az évi bérleti összeg és a szolgáltatások emelésének szándéka, Bíró Márton további fejlesztési tervei következtében a püspökség és Gasteiger között nézeteltérés keletkezhetett.

    Ezért Bíró 1755-ben versenytársat keresett és talált Adler Ferenc dél csehországi hutamester személyében. Neki szándékozott átadni a régi pillei huta bérletét — természetesen magasabb, évi 400 Ft-os bérlet fejében. Ezzel egyidejűleg a már üzemelésre készen állott új, németbányai huta bérletét is emelni kívánta. A szorítóba került Gasteiger kénytelen volt engedni.₀₂₆ Csak azt kérte, hogy az 1756/57-es évben₀₂₇ az új huta mellett még a régiben is dolgozhassék, míg Adler munkához nem lát — de még a 200 Ft-os bérlet fejében.₀₂₈

    A pillei hutában az új bérlő 1757-től dolgozott. A vele megkötendő szerződésbe azt kérte bevenni, hogy az amúgy is elavult pilléi hutában három éven keresztül, évi 400 Ft árendáért fehérüveget (Kreideglas) készíthessen, ez idő alatt egy új huta építését kezdhesse meg s 6-6 évre kötendő szerződések alapján abban dolgozhassék.₀₂₉

    Az 1757-es egyházi összeírás Pillére vonatkozó adatai igen érdekesek. Megtaláljuk bennük a Gasteiger féle hutához tartozókat is, hiszen még csak kevesen tudtak Németbányára átköltözni, ott házat építeni, de szerepelnek benne az Adler - hozta jövevények is, egyelőre még zsellérként. A település népessége megkétszereződött.

    174 felnőttet és 156 gyermeket írtak össze, 47 családot, és mint inquilinusokat, Adleréket. A lélekszám megnövekedése nem magyarázható egyedül az új hutamunkások megérkezésével, hiszen ők mindössze 24-en voltak, ezek között három család 5 gyermeke. A lakosság cserélődését mutatja, hogy az1748-as 33 családból már csak 19-et találni, a 14 elköltözött család helyére viszont 28 új érkezett. Gasteigerrel együtt 9 hutabeli szakmunkás él a törzslakosság között.₀₃₀

   Az egy-egy háztartásnál összeírt inas, segéd, vagy a foglalkozás kifejezett megjelölése alapján 11 családfő lehetett iparűző.₀₃₁ A lakosság összetételében észrevehető változás arra utal, hogy Pille ekkor már korántsem egy huta-környéki kolónia csupán. Bizonyára nőtt a huta teremtette munkaalkalmak száma is, de inkább a település viszonylag kötetlenebb jogállása vonzhatott sokakat ide. A zsellérek száma is jelentős: 35 felnőtt. 12 gyermek.

    Mint említettük, Adler munkásai, mesterükkel együtt még csak inquilinus-ként kerültek összeírásra. 13 lehetett a szakmunkások száma.₀₃₂ Közülük mindössze csak öt volt idősebb, ebből három családos, a többi 16—24 év közötti fiatalember. A jövevények nem sokáig éltek Pillén, hiszen Csehbánya néven hamarosan működésbe lépett az új huta, ahol a 13 üvegfúvó közül 8 nevével találkozunk majd másfél évtized multán is.

    Pille azonban nem néptelenedett el 1757 után, ahogyan a helytörténeti lexikon írja.₀₃₃ Az 1757-es országos árvíz kapcsán a Séd okozta károk, (e pusztításról Bíró Márton leveléből értesülünk,)₀₃₄ továbbá a két új huta működésének megindulása eredményezett bizonyos mértékű elvándorlást. Még a huta sem szűnt meg, mint gondolnánk, az Adler által kért hároméves szerződés lejártakor, tehát 1760-ban. 1762 májusában egy félévi árenda — 300 Ft — befizetését eszközli Adler Ferdinánd a püspökségnek, ahol az összeg rendeltetésére vonatkozóan ezt jegyzik fel: ,,a duabus Officinis videlicet neo-erecta, et antiqua".₀₃₅ A jelek szerint azonban Pille után már csak a régi, évi 200 Ft-os bérletet fizették. Egyelőre ez a legkésőbbi adatunk a huta fennállásáról, melynek legfontosabb adatait tehát így foglalhatjuk össze :

1. Működött kb. 1715—1762 között.

2. Hutamesterei: Rubner (kb. 1715—kb. 1738),

    Gasteiger (kb. 1738—1757), Adler (1757—1762).

3. Munkáslétszáma (üvegfúvók): 8—12 fő között.

4. Termelt: fehérüveget, kerek ablaküveget bizonyosan.

5. Bérlet összege: 1753-ig (bizonyíthatóan csak

    1747-től) évi 175 Ft, 1753—56 között évi 200, 1757-től—1760-ig évi 400,

    majd 1762-től ismét 200 Ft.

    1762 után, miután az üveggyártás Pillén végleg megszűnt, az üvegfúvók a településről elvándoroltak, valóban nem volt ok önállóságának fennmaradására. Amint azt, csak az időpontban tévedve, Gulden is megírja,₀₃₆ Pillét egyszerűen Városlődhöz csatolták.₀₃₇

 

Die Geschichte von Városlőd. / Pille Dorf und die Glashütte.

"Pille" auf Slowakisch für Sägewerk.

   Großgrundbesitzer und sogar Städte und Komitate siedelten sich bereits in großer Zahl an, als die Neoacquistica Commissio (Neusiedlungskommission) unter der Herrschaft von Lipót ihr Dekret von 1701 erließ, das den neuen Siedlern für einen Zeitraum von drei Jahren generell Steuer-, Zoll- und Siedlungsfreiheit versprach. Laut Hóman Szekfű: Geschichte Ungarns, Seite 6/86, "gingen die mährischen Behörden bereits 1699 gegen diese Bewegung vor, indem sie sich darüber beschwerten, dass ihre Leibeigenen ihre Häuser und Höfe verließen und sich "in Trupps" mit ihren Frauen und Kindern im benachbarten ungarischen Königreich niederließen.

   Der südliche Teil des heutigen Városlőd - vom südlich der Kolostor str. bis zum Bahnhof Városlőd-Kislőd - offiziell Pille-Straße, im Volksmund "Klashite" (Glashütte) genannt._{000/1 (linker Mausklick)}

  "Geografische Einheiten lassen sich nur insofern herstellen, als zu Beginn der Besiedlung Siedler aus den benachbarten Erblanden Niederösterreich, Mähren und Böhmen vor allem in den Dörfern des Bakony und an der Westgrenze des Landes zu finden waren. "₀₀₁

   Man nimmt an, dass die Geschichte des Dorfes Pille auf die Zeit der Kartäuser zurückgeht, da die Einwohner die externen Arbeitskräfte für das Kloster stellten. Der Name Pille wurde dem Dorf gegeben, als es bereits zu Beginn des 18. Jahrhunderts eine Glashütte war, und der Name Pille-Straße erinnert daran. Bei Pille könnte es sich um das in mittelalterlichen Dokumenten als Ordo-Leweld bezeichnete Dorf gehandelt haben, das sich möglicherweise in unmittelbarer Nähe des Klosters befand. Es stimmt, dass es in den verschiedenen Volkszählungen nach 1700 nicht mehr erwähnt wird.

   "Pille, ein Dorf, das seit der Zeit der Kartäuser so genannt wird, gehörte als Filialkirche zur Város-lőd, und seine Bewohner waren verpflichtet, im Garten des Klosters zu arbeiten. Eine Zeit lang war es, wie andere Nachbardörfer, von Protestanten bewohnt, und es wird von den lebenden St. Gál als Tradition erzählt, dass ihre Vorfahren aus Pille sehr hübsche Mädchen geheiratet haben. "₀₀₂

   In der Steuererklärung von 1696 für Kislőd werden unter anderem die Namen von János Horváth und mehreren Osvalds genannt.₀₀₃ - Gulden schreibt, dass sich Ferenc Vida, ein ungarischer Reformierter, von Pille aus in Kislőd niederließ, dem sofort weitere folgten. Nach Angaben der Einheimischen, des reformierten Pfarrers von Szentgál, Árpád Botond Kovács, war die heutige katholische Kirche in Kislőd ursprünglich reformiert, und es gibt einen reformierten Friedhof unter und um sie herum. Das an das Dorf Pille angrenzende "Raddorf", das eine zusätzliche Straße zum westlichen Teil der zum Kartäuserkloster gehörenden Binnensiedlung war, wurde von der Mehrheit der Bevölkerung verlassen und in die Gegend um die heutige Dorfstraße von Kislőd verlegt (wo sich heute die medizinische Klinik und das Kulturhaus befinden, Anm. d. Red.). Die Umsiedler waren möglicherweise ungarische und slowakische Reformierte, und das Datum der Umsiedlung lässt sich nur ungefähr auf das Ende des 17.

    Im 18. Jahrhundert wird eine Holzmühle in Pille erwähnt, von der aus Holz nach Dunaföldvár transportiert wurde, um während des Unabhängigkeitskrieges von Rákóczi (1703 - 1711) eine Brücke zu bauen.

   Bereits 1715 war in Pille eine Glashütte in Betrieb. Die österreichischen Facharbeiter der Hütte mussten vor 1711-12 hierher kommen, um die Hütte und ihre Häuser zu bauen. Als die bayerischen Siedler in Pille eintrafen, lebten die Hüttenarbeiter bereits seit etwa 15 Jahren hier, so dass man davon ausgehen kann, dass der erste Hüttenmeister und die Hüttenarbeiter von János Rubner bereits beim Bau der Annakapelle eine Rolle gespielt haben.

   Über die Kapelle von Pillei heißt es: "Die Kapelle hier wurde offenbar durch den frommen Fleiß der Dorfbewohner aus Holz und Weidengeflecht gebaut und dann mit Lehm bedeckt. Sie enthält einen Altar und verschiedene gemalte Bilder. Vor der Kapelle steht ein einbeiniger Glockenturm, in dem nur eine Glocke hängt. Die Kapelle wurde zu Ehren der Heiligen Anna erbaut". Die Kapelle wird bereits 1735 erwähnt: "1735 fand die Pesti Commissió in Városlőd eine hölzerne Kapelle in gutem Zustand... "₀₀₅ Wir wissen nicht, wann und von wem das Gebäude, das wahrscheinlich das älteste im Dorf ist, gebaut wurde, und das heute noch steht, in Stein und Ziegel auf dem unteren Dorffriedhof umgebaut. Zwischen den Deutschen, die sich in Pille niederließen, und den örtlichen Reformierten kam es häufig zu Konflikten (1748 ließen die Piller den katholischen Priester nicht in ihr Dorf, um ihren Konvertiten zu bestatten).

    Unter den Pille-Reformierten sind neben dem bereits erwähnten Ferenc Vida auch die Familien Kozma und Kerkápoly bekannt. Ein Nachkomme der Familie Kerkápoly wurde Finanzminister unter Ferenc Deák (Új Magyar Lexikon 1961).

    In der kirchlichen Volkszählung von 1745 werden ein  Konrád Horváth und seine Frau Erzsébet mit ihren 15, 12 und 1 Jahr alten Kindern als Einwohner von Pille genannt. Außerdem ist hier ein Ferenc Osvald mit seiner Frau Mária und ihren Kindern im Alter von 14, 10, 12 und 1 Jahr aufgeführt. Slowakischer Herkunft, aber möglicherweise katholisch, waren János Latzkó und seine Frau Katalin mit 6 Kindern sowie Márton Latzkó und seine Frau Zsuzsanna, ein kinderloses Paar, das in der Volkszählung aufgeführt ist. Die Familien Horváth und Osvald aus Pille könnten mit denen, die sich in Kislőd niederließen, verwandt oder verschwägert gewesen sein. Die Pille-Reformierten sind in der katholischen Volkszählung nicht aufgeführt, so dass nur wenige von ihnen bekannt sind. Andere katholische ungarische oder slowakische Namen, die in der Volkszählung A-8/6 des Bischofsarchivs von 1747 gefunden wurden, sind.

   In der Visitatio Cannonica von Márton Bíró wird das Dorf Pille im Jahr 1747 als Filiale von Városlőd beschrieben. Der lateinische Text der Volkszählung lautet. "Die Bewohner der Filia haben keinen Priester oder Lehrer, und bisher haben sie keine Steuern an den Priester der Mutterkirche gezahlt. "₀₀₄

   Einer der Weinberge am Rande von Városlőd, nördlich der Eisenbahnkurve, beiderseits der Zufahrtsstraße zur  Csehbánya, heißt "Tótréti dűlő", im Volksmund auch "Schlowake Wiese" genannt. Der Name der Wiese geht vermutlich auf die Slowaken zurück, die hier lebten.

István Éri: Daten über die Geschichte der Bakonyer Glashütten.

  Márton Bíró Padányi (Bischof von Veszprém zwischen 1745 und 1762) führte einen gewaltigen Kampf zur Unterdrückung der sich ausbreitenden Reformation in seiner Diözese. Das Ergebnis seiner Aktivitäten war die Einstellung der reformierten Gottesdienste in 40 Orten, die Absetzung von 28 Pfarrern, der Abriss von 18 Bethäusern und die Konvertierung von 3774 Protestanten zum Katholizismus.

   Die Reformierten von Pille wehrten sich zusammen mit den Kislődies gegen den versuchten Übertritt, so dass der Bischof sie nicht auf seinem Lehen duldete. Die meisten der Vertriebenen ließen sich in Balatonudvari nieder, auf dessen altem reformierten Friedhof noch heute die merkwürdigen herzförmigen Grabsteine zu sehen sind, die werden für die Grabsteine der Gläubigen der Dorf Pille gehalten, die sich hier im 18. Jahrhundert niederließen, was leider nicht überprüft werden kann, da die alten Register und Aufzeichnungen der reformierten Gemeinde von Balatonudvar während des Zweiten Weltkriegs durch Bombenangriffe zerstört wurden. (Attila Császár, reformierter Pfarrer.)

   Es erübrigt sich, im Einzelnen zu erörtern, was die Errichtung der ersten und der nachfolgenden Gewächshäuser im Bakony notwendig und möglich machte. Es genügt darauf hinzuweisen, dass nach dem Ende der türkischen Besatzung, den Befreiungskriegen und dem kuruzinischen Unabhängigkeitskrieg das Problem der Wiederbesiedlung der entvölkerten Dörfer des Komitats - eine Angelegenheit, die sowohl den kirchlichen als auch den weltlichen Grundbesitzern große Sorgen bereitete - im Vordergrund stand.

  Die Nutzung der ausgedehnten Wälder des Bakony war kein geringes Problem.₀₀₆ Unter den Möglichkeiten, dies zu tun, ist die landwirtschaftliche Nutzung der gerodeten Flächen die dominierende Tendenz. Mit der zunehmenden Verbreitung des Bauwesens wurde jedoch auch die Nutzung der Holzressourcen der Wälder durch holzverarbeitende Betriebe (Bohlenschlag) und Aschenöfen₀₀₇ bereits in den ersten Jahrzehnten des 17. Jahrhunderts maßgeblich beeinflusst. Die Errichtung von Gewächshäusern scheint daher auch die kostengünstigste Form der Nutzung von Wäldern zu sein, die ansonsten kaum oder gar nicht wirtschaftlich genutzt werden konnten. Obwohl die jährlichen Pachtpreise der ersten Glashäuser nicht sehr hoch waren, besteht kein Zweifel daran, dass ihre Errichtung für die einzelnen Güter von Nutzen war, um den eigenen Glasbedarf zu decken und so zu vermeiden, dass ein Teil des Glases aus dem äußersten Westen Ungarns oder aus dem Hochland, aber auch unbedeutendes einheimisches Glas und noch weniger teures ausländisches Glas gekauft werden musste.

   Obwohl die Rohstoffe vorhanden waren, wurden im ganzen Land, auch in unserer Region, weniger Manufakturen gegründet als gewünscht und notwendig. Der Grund dafür war der Mangel an Kapital und qualifizierten Arbeitskräften. Doch schon die Wahl des Standorts der ersten Glashütte in Bakony und die "Gründung" kleinerer Industriebetriebe in der gleichen Gegend deuten auf ein bestimmtes wirtschaftliches Konzept hin. Das Bistum Veszprém arbeitete an dessen Umsetzung. Im Mittelalter waren Városlőd und seine Umgebung im Besitz des wohlhabenden Kartäuserklosters Lövöld.₀₀₈ Das Gut, das während der türkischen Besatzung völlig zerstört wurde, wurde vom Bistum Veszprém übernommen.

   Zu Beginn des 18. Jahrhunderts ermutigten die örtlichen Gegebenheiten - das Straßennetz, die reichlich vorhandenen Wälder, der plätschernde Bach, die Ton- und Erzvorkommen, das Kalkbrennen usw. - die Bischöfe, hier gleichzeitig mit der Umsiedlung von Városlőd kleine Fabriken zu errichten. Die Ansiedlung von Glashütten, Eisenschälereien, Bretterverarbeitungsbetrieben, Töpfereien, Kalkbrennereien und später einer Hartziegelfabrik ist ein Indiz für die Absicht, den Gegebenheiten Rechnung zu tragen und moderne Landwirtschaft zu betreiben. Laut Heimatlexikon wird das an der Grenze zu Városlőd-Kislőd entstandene Gebiet von Pille erstmals 1747 als eigenständige Siedlung erwähnt,₀₀₉ obwohl die Autoren vermuten, dass es schon früher bewohnt gewesen sein könnte. Sie bringen seine Besiedlung mit der Wiederbesiedlung von Kis- und Városlőd durch Deutsche nach 1730 in Verbindung, obwohl sie betonen, dass Pille "seine Entstehung und seine Entwicklung zum Dorf der Glashütte verdankt."

   Die Umstände der Besiedlung der beiden Dörfer und von Pille sind nicht genau bekannt. Laut dem ersten Monographen von Városlőd wurden die Leibeigenen der beiden Dörfer vom Bischof von Veszprém, Imre Eszterházy, aus dem Nebenfluss des Rheins eingeladen.₀₁₀ Auf der Grundlage von Acsády schreibt das örtliche Geschichtslexikon auch, dass dies die dritte Ansiedlung war, da die 15 ungarischen Siedlerfamilien, die 1715 in Városlőd verzeichnet wurden, und die 4 Familien, die laut Volkszählung von 1720 dort lebten, in der Zwischenzeit weggezogen waren.₀₁₁ (Wie wir weiter unten sehen werden, finden wir in Városlőd und Pille bis zur Mitte des 18. Jahrhunderts Ungarn, so dass es keine Frage ist, dass die Siedlung nach 1720 etwa zehn Jahre lang unbewohnt war - die Existenz der Glasfabrik ist ein Beweis dafür).

   Der bereits erwähnte Monograph István Gulden, der Pfarrer des Dorfes, schrieb jedoch vor 1864 (und ist daher mit den örtlichen Traditionen besser vertraut), dass die Bevölkerung von Pille nicht vom Rhein her eingewandert sei. . . .1733 wurde eine Glashütte errichtet, die von Deutschen besiedelt wurde, deren Dialekte, die sich von denen der Dorfbewohner von Városlőd unterscheiden, noch immer auf österreichische Herkunft hinweisen, und die ein eigenes Dorf unter der Gerichtsbarkeit eines Richters bildeten. "₀₁₂ Unsere Daten bestätigen Guldens Aussage. Laut Eintrag im Kirchenbuch der Gemeinde Városlőd starb János Péter Rubner, "fuitus Magister antea vitrariae Pileensis", im Jahr 1744 im Alter von 84 Jahren.

   Er war also der erste Meister des huta hier, und wahrscheinlich auch sein Gründer. Wir treffen Rubner jedoch schon viel früher als Einwohner von Városlőd an. Im Jahr 1718 war János Horváth, der ebenfalls in Városlőd wohnte, zusammen mit seiner Frau Veronika Pate seines Kindes Ádám.₀₁₃ Der damals schon alte Meister wurde also im Zusammenhang mit der ersten Ansiedlung von Városlőd zusammen mit seiner Familie vom Bistum hierher eingeladen - und der Zweck davon muss unserer Meinung nach die Gründung der Glashütte gewesen sein. Daher müssen wir, wenn auch nur indirekt, den Beginn der Glashütte in Pille nicht in die Jahre 1747 oder 1733, sondern bereits in die 1710er Jahre legen. Der alte Meister kam mit seinen drei erwachsenen Söhnen nach Pille. Einer von ihnen, Ferenc Rubner, wird in den 1730er Jahren als "colonus et socius vitrarius" im Matrikelbuch von Városlőd erwähnt, wo er laut der Kirchenzählung von 1745 und 1748 wohnt, aber sein Name wird in späteren Aufzeichnungen nicht erwähnt. Wer Városlődi oder Pillei ist, war lange Zeit eine Quelle der Verwirrung.

   Der Name Rubner wird bereits 1722-25 im Registerbuch von Veszprém erwähnt: Hier wurden zwei Töchter und ein Sohn getauft. Die Namen der beiden anderen Söhne, János György R. und János Mihály R., sind ebenfalls in den Registern des Veszprémer Registers von 1728 bzw. 1719-29 verzeichnet. Obwohl ihr Beruf nicht erwähnt wird, ist es sehr wahrscheinlich, dass sie ebenfalls auf dem Mutanten gearbeitet haben.

   Die dritte Generation der Familie ist András Rubner, der als junger verheirateter Mann zur Zeit der Volkszählung von 1748 in Pille lebte. Neben ihnen - wir wissen nicht, ob sie zur zweiten oder dritten Generation gehören - müssen wir auch die Namen von zwei Rubner-Töchtern erwähnen. Eine von ihnen ist 1745 die Frau von János Köller "colonus et magister ferrarius Wároslődiensis "₀₁₄ , die andere ist 1738 in Városlőd mit Márton Gleiszner "socius vitrarius Pileiensis" verheiratet.₀₁₅ Der Zusammenhang zwischen der Ansiedlung der Familie Rubner und der Gründung des Hofes in Pille bedarf keines weiteren Beweises.

   Allerdings fehlen uns noch immer Belege für die Namen und die Herkunft der Arbeiter in der Hütte. Betrachten wir zunächst die Herkunft. Adam Schmoll, ein Glasbläser, heiratete 1739 in Városlőd. Einer der Trauzeugen ist Mihály Gasteiger, der zweite Meister der Mühle in Pille. Der Eintrag besagt, dass der Bräutigam der Sohn von "Honesti Jacobi Schmoll coloni Luckenhausiensis" ist. Da bekannt ist, dass Léka, Szalónak, die Region von Rohonc, das berühmte Glasmacherzentrum Westungarns war, können diese Daten über die Herkunft der Facharbeiter der Pille-Hütte unser Ausgangspunkt sein - und auch die Bestätigung der Hypothese von Gulden. Im Jahr 1743 wird in Városlőd die Heirat von Ferenc Spistinger "socius vitrarius, filius Austriacus Berghnetziensis" verzeichnet.

   Diese beiden Daten stützen vorerst unsere Hypothese: Die Arbeiter der Glashütte Pille (und später der abgespaltenen Deutschenhütte) wurden aus den Glashütten an der österreichischen Grenze umgesiedelt.₀₁₆ Zusammen mit den beiden oben erwähnten Glasbläsern, Mihály Gasteiger und Mitgliedern der Familie Rubner, sind aus den Registern zwischen 1734 und 1745 die Namen von 15 Glasbläsern aus Pille bekannt, deren weiterer Werdegang sich natürlich teilweise über Jahrzehnte in der Glashütte verfolgen lässt. Da dies die einzigen Daten sind, die für die ersten Jahrzehnte der Hütte vorliegen, lassen sie kaum Rückschlüsse zu.

   Auf jeden Fall können wir - selbst wenn wir die Tatsache der Abwanderung von Arbeitskräften berücksichtigen - zu dem Schluss kommen, dass die Hütte in der Zeit zwischen 1730-50 durchschnittlich 8-10 Fachkräfte beschäftigen konnte und sich ihre Produktion und Ausstattung nicht von der der Hütten in anderen Teilen des Landes unterschieden haben kann, die anhand von Daten besser bekannt waren. In dieser Zeit und insbesondere bei den Hütten im Bakony war es selbstverständlich, dass die Rolle des Pächters und Verwalters einer Hütte von einer einzigen Familie wahrgenommen wurde. Dies bedeutete, wenn auch in bescheidenem Umfang, das Vorhandensein bestimmter Vermögenswerte: Kapital, Ausrüstung, die Möglichkeit der Bereicherung.

   Es scheint interessant, dass der erste Hutamacher von Pille nicht von einem seiner Söhne weitergeführt wurde. Wir haben hier zwar spätere Daten über deren Arbeit, aber eine Person, die nicht einmal mit den Rubners verwandt ist. Jedenfalls kann er zu den Fachleuten gezählt werden, die ab den 1730er Jahren in Pille tätig waren und die - vermutlich auch von der Westgrenze - auf den von Rubner gegründeten Hof kamen. Die erste Erwähnung als Magister Vitrarius findet sich in dem bereits zitierten Eintrag von 1739, aber es gibt auch frühere Aufzeichnungen über ihn in diesem Gebiet. Er wurde wahrscheinlich um 1713 geboren, und sein Name wird in den ersten Einträgen des Registers Városlőd, das um die Jahreswende 1734-35 angelegt wurde, bereits im Frühjahr 1735 erwähnt. Seine Frau war Annamária Colbert, und ihr drittes Kind wurde zu dieser Zeit getauft.

   Ort und Datum ihrer Heirat und der Geburt ihrer ersten beiden Kinder sind nicht bekannt, aber wahrscheinlich 1733-34. Gasteiger kam nicht allein nach Pille. Sein einige Jahre jüngerer Bruder Philipp wird 1743 im Register als Vikar erwähnt. Über die erste Periode der Tätigkeit von Pille, die mehr als ein Jahrzehnt dauerte, ist nichts bekannt, außer dass sein Name in den Registern auftaucht, wenn er seine eigenen Kinder oder die seiner Arbeiter taufte oder ihre Ehen beglaubigte. Die erste kirchliche Volkszählung von Pille, einer Siedlung, die seit den 1730er Jahren beruflich und rechtlich unabhängig war, stammt aus dem Jahr 1745.₀₁₇

   Demnach lebten zu dieser Zeit in Pille 35 Familienoberhäupter mit 78 Erwachsenen und 82 Kindern.1748 werden in der neuen Volkszählung 33 Familienoberhäupter und 3 Witwen mit 76 Erwachsenen und 80 Kindern genannt. Unter den Einwohnern befinden sich auch Ungarn.₀₁₈

   Bemerkenswert ist, dass in der Zeit zwischen den beiden Volkszählungen 10 Familien weggezogen und ebenso viele zugezogen sind, so dass etwa 30 % der Bevölkerung den Besitzer wechselten. In der Steuerzählung von 1747 werden dagegen nur 10 deutsche Leibeigene in Pille aufgeführt.₀₁₉ Von diesen ist Gasteiger der wohlhabendste: Er besitzt einen Garten, 12 Brandrodungsfelder aus Pressburg und 6 Ochsen. Er war der Herr der Siedlung und zahlte 175 Ft im Jahr für das Recht, Wein zu verkosten und für die Miete seiner Hütte. Die anderen haben kein Land, nur je eine Kuh, und zusammen lösen sie sich für 30 Ft ab, eine Summe, die 1749 auf 45 Ft für ein Dorf mit einer im Wesentlichen unveränderten Bevölkerung anstieg.

   Von den zehn steuerzahlenden Familien (einschließlich Gasteiger) arbeiten laut Volkszählung 3 Facharbeiter in der Hütte, aber wahrscheinlich sind darunter 5 Tagelöhner und sogar 1 Maurer. Wir wissen auch von 1 Weber. Aus den Berufsregistern, den Steuerregistern und zwei Kirchenzählungen kennen wir die Namen von sieben Facharbeitern, die zwischen 1745-48 in der Hütte arbeiteten.₀₂₀ Die Aufzeichnungen über diese Personen sind ab etwa 1735 fortlaufend, so dass man daraus schließen kann, dass neben Gasteiger sechs Glasbläser mehr als ein Jahrzehnt lang die "Stammgäste" der Hütte gewesen sein müssen.

   Zu ihnen gesellte sich eine ähnliche Anzahl von ständig abwandernden Facharbeitern. Es ist jedoch sicher, dass die übrige Bevölkerung der Siedlung ihren Lebensunterhalt hauptsächlich mit Arbeiten rund um die Hütte bestritt (Holzeinschlag, Sand- und Tonabbau, Kalibrierung, Fuhrwerk usw.). Abgesehen von der Zahl der Arbeiter und der Höhe der Pacht haben wir kaum Daten über den Betrieb der Hütte. Es ist praktisch nichts darüber bekannt, was und in welchen Mengen die Glashütte produzierte.

  Im Herbst 1749 bestellte Gábor Horányi beim Bistum Glasringe "pro fenestris necessarios Vitreos Circulos".₀₂₁ Bischof Márton Bíró teilte ihm einen Monat später mit, dass das Fensterglas in fünf Paketen zu je 1.000 Stück verschickt worden sei, was insgesamt 50 Forint kostete.₀₂₂ 1757 bat Horányi ebenfalls in einem Brief an Márton Bíró um die Anfertigung von 2.000 Fensterscheiben für die im Bau befindliche Kirche in Tordas.₀₂₃

   Wie andernorts dürfte also auch in Pille der Grundherr eine entscheidende Rolle für den Verkauf und die Verwendung der Produkte gespielt haben. Gasteigers finanzielle Situation lässt sich nur durch die Höhe der von ihm gewährten Kredite bestimmen.₀₂₄ Anfang der 1750er Jahre kam die Idee auf, das Werk zu verlegen und ein neues zu errichten, da die Wälder um den alten Hof gelichtet worden waren. Bischof Márton Bíró drängte darauf, die Ländereien des Bistums so intensiv wie möglich zu nutzen. Seine groß angelegte Rekatholisierungsarbeit in der Diözese, die mit der Errichtung und Restaurierung von Kirchengebäuden verbunden war, erforderte immer höhere Geldbeträge.

   Um sicherzustellen, dass allein das Bistum seine Angestellten und Pächter ausbeuten konnte, missbrauchte er beispielsweise seine Macht als Erzbischof und befreite diese Adligen von der Zahlung von Steuern. In einem der 29 Anklagepunkte der Untersuchung gegen ihn aus dem Jahr 1752 wird ihm dies vorgeworfen, und unter den Befreiten wird ausdrücklich der Gutsherr von Pille genannt. Im Jahr 1753 schloss Márton Bíró einen neuen Vertrag mit Gasteiger, in dem er auch mit dem Bau eines neuen Hofes beauftragt wurde.₀₂₅

   Aus dem Vertrag geht hervor, dass der "Gürtelknappe" in Pille bereits eine Pacht von 200 HUF pro Jahr zahlt, und die Pacht der künftigen Mühle wird dieselbe sein. Der Bischof erlaubte Gasteiger auch, ein neues Haus zu bauen. Der Vertrag wurde für einen kurzen Zeitraum geschlossen, wahrscheinlich für drei Jahre. Der Bau der neuen Hütte begann bald und konnte bis 1756 abgeschlossen werden. Während dieser Zeit standen die Arbeiten an der Pille natürlich nicht still. In der Zwischenzeit könnte es jedoch, wahrscheinlich wegen des Wunsches nach einer Erhöhung der jährlichen Pacht und der Dienstleistungen sowie wegen der Pläne von Márton Bíró für einen weiteren Ausbau, zu Unstimmigkeiten zwischen dem Bistum und Gasteiger gekommen sein.

   Deshalb suchte und fand Bíró 1755 einen Konkurrenten in Ferenc Adler, einem Hutamacher aus Südböhmen. Ihm wollte er die Pacht der alten Hütte in Pille übertragen - natürlich gegen eine höhere Pacht von 400 Forint pro Jahr. Gleichzeitig wollte er auch den Pachtzins für die neue Hütte in Deutschhütte erhöhen, die bereits betriebsbereit war. Gasteiger, der sich in einer Zwangslage befand, musste nachgeben.₀₂₆ Er bat nur darum, in der neuen Hütte 1756/57027 arbeiten zu dürfen, bis Adler die Arbeit aufnehmen konnte - aber immer noch zu der Miete von 200 Ft.₀₂₈

  Der neue Pächter arbeitete ab 1757 in der Hütte in Pille. In dem mit ihm abzu-schließenden Vertrag bat er darum, in der bereits veralteten Hütte in Pille drei Jahre lang zu einem Preis von 400 HUF pro Jahr Weißglas herstellen zu dürfen, um in dieser Zeit mit dem Bau einer neuen Hütte zu beginnen und darin auf der Grundlage von Verträgen zu arbeiten, die für 6-6 Jahre abgeschlossen werden sollten.₀₂₉

  Die Angaben über Pille in der Kirchenzählung von 1757 sind sehr interessant. Wir finden darin diejenigen, die zur Gasteiger Hütte gehörten, denn nur wenige von ihnen konnten nach Deutschhütte ziehen und dort ein Haus bauen, aber auch die von Adler mitgebrachten Neuankömmlinge sind aufgeführt, vorerst als Söldner. Die Bevölkerung der Siedlung hatte sich verdoppelt.

   174 Erwachsene und 156 Kinder wurden registriert, 47 Familien, und als inquilinus die Adler. Der Anstieg der Einwohnerzahl kann nicht allein durch die Ankunft neuer Huta-Arbeiter erklärt werden, denn es gab nur 24 von ihnen, darunter drei Familien mit fünf Kindern. Die Fluktuation der Bevölkerung zeigt sich daran, dass von den 33 Familien im Jahr 1748 nur noch 19 zu finden sind, während die 14 weggezogenen Familien durch 28 neue ersetzt wurden. Einschließlich Gasteiger befinden sich unter der Stammes-bevölkerung 9 Facharbeiter aus Hutabel.₀₃₀

   Ausgehend von der Anzahl der pro Haushalt erfassten Bediensteten, Hilfskräfte oder Berufe könnten 11 Haushaltsvorstände Handwerker sein.₀₃₁ Die spürbare Veränderung in der Zusammensetzung der Bevölkerung lässt darauf schließen, dass Pille zu diesem Zeitpunkt nicht mehr nur eine Siedlung am Rande der Huta war. Sicherlich gab es durch die Huta mehr Arbeitsmöglichkeiten, aber es war eher der relativ informelle Status der Siedlung, der viele Menschen anzog. Es gab auch eine beträchtliche Anzahl von Söldnern: 35 Erwachsene und 12 Kinder.

   Wie bereits erwähnt, wurden die Arbeiter von Adler, einschließlich ihres Meisters, nur als inquilinus erfasst. Die Zahl der Facharbeiter muss 13 betragen haben.₀₃₂ Nur fünf von ihnen waren älter, drei von ihnen mit Familien, der Rest junge Männer zwischen 16 und 24 Jahren. Die Neuankömmlinge lebten nicht lange in Pille, da die neue Fabrik bald unter dem Namen Böhmischhütte in Betrieb genommen wurde, wo die Namen von 8 der 13 Glasbläser eineinhalb Jahrzehnte später wieder auftauchen werden.

   Pille wurde jedoch nach 1757 nicht entvölkert, wie es das Heimatlexikon beschreibt.₀₃₃ Die Schäden, die der Fluss Séd im Zusammenhang mit der nationalen Überschwemmung von 1757 anrichtete (wir erfahren von dieser Zerstörung aus dem Brief von Márton Bíró)₀₃₄ und der Beginn des Betriebs der beiden neuen Dörfer führten zu einer gewissen Abwanderung. Auch die Hütte hörte nicht, wie man meinen könnte, mit dem Ablauf des von Adler geforderten Dreijahresvertrages, also 1760, auf zu existieren. Im Mai 1762 zahlte Ferdinand Adler eine halbjährliche Pacht - 300 Ft - an das Bistum, wobei als Verwendungszweck vermerkt wurde: "a duabus Officinis videlicet neo-erecta, et antiqua".₀₃₅ Es scheint jedoch, dass nach Pille nur noch die alte Pacht von 200 Ft pro Jahr gezahlt wurde. Dies sind die letzten Informationen, die wir über das Bestehen des Gutes haben, dessen wichtigste Einzelheiten sich wie folgt zusammenfassen lassen:

1. Betrieben von etwa 1715 bis 1762.

2. Hüttenwirte:Rubner (ca. 1715-c. 1738),

                        Gasteiger (ca. 1738-1757),

                        Adler (1757-1762).

3. Anzahl der Arbeiter (Glasbläser): zwischen 8 und 12 personen.

4. Hergestelltes Glas: weißes Glas, vor allem rundes Fensterglas.

5. Pachtzins: bis 1753 (kann nur nachgewiesen werden1747) 175 Ft pro Jahr,

     zwischen 1753-56 200 Ft pro Jahr,

     von 1757 bis 1760 400 Ft pro Jahr, 

     dann  ab 1762 wieder 200 Ft.

   Nach 1762, als die Glasproduktion in Pille endgültig aufhörte und die Glasbläser das Dorf verließen, gab es eigentlich keinen Grund mehr für die Selbständigkeit der Dorf. Wie Gulden nur irrtümlich über das Datum schreibt,₀₃₆ wurde Pille einfach zu Városlőd angegliedert.₀₃₇