Városlőd története. / Pille falu és az üveghuta. 

         „Pile” szlovákul fűrészüzem

 

    Nagyurak, sőt városok és vármegyék is nagyban telepítettek már, amikor a Neoacquistica Commissió (Újszerzeményi Bizottság) Lipóttal 1701-i rendeletét kiadatta, mely az új telepeseknek általában három évre mentességet ígér adó, vám, beszállásolás alól. Hóman Szekfű: Magyar története 6./86. oldal szerint" A morvaországi hatóságok már 1699-ben fellépnek e mozgalom ellen, elpanaszolva, hogy jobbágyaik házukat és udvarukat elhagyva, asszonyukkal és gyerekeikkel „csapatosan” mennek át a szomszédos magyar királyságba, hogy ott megtelepedjenek.".

 

   A mai Városlőd déli része - a Kolostor u. D-i végétől a Városlőd-Kislőd vasútállomásig - hivatalosan Pille utca, népi neve „Klashite" (Glashütte = üveghuta).000/1 

„Földrajzi egységek csak annyiban állapíthatók meg, hogy a telepítés kezdetén még a szomszédos örökös tartományokból, Alsó-Ausztriából, Morva- és Csehországból is lehetett telepest kapni, így főként a Bakony falvaiba és az ország nyugati határszéleire;”001

    Pille falu múltja egyes vélemények szerint még a karthauziak idejére nyúlik vissza, az itteni lakosok adták a kolostor külső munkásait. A Pille nevet akkor kapta, amikor itt már üveghuta működött a 18. sz. elejétől, ennek emlékét őrzi a Pille utca név. Pille lehetett a középkori oklevelekben Ordo-Leweld-ként emlegetett falu, amely közvetlen a kolostor környékén terülhetett el. Igaz hogy az 1700 utáni különféle összeírásokban nem szerepel.(Szerk.)

    „Fiókegyházképpen Város-lőd-höz tartozott Pille, a karthauziak korából így nevezve volt község, melynek lakosai a kolostor külkertjében kötelesek voltak munkára megjelenni. Ezt is egy ideig, mint egyéb szomszéd községeket protestánsok lakták, azért az élő Szt. Gáliak hagyományként beszélik, hogy ő eleik Pilléről igen csinos hajadonokkal nősültek.”002

    Az 1696. évi Kislődre vonatkozó adókimutatásban többek között egy Horváth János és több Osvald név szerepel.003 - Gulden írja, hogy Vida Ferenc magyar református Pilléről telepedett át Kislődre, akit azonnal többen is követtek. Kovács Botond Árpád Szentgáli Református lelkésztől, helybeliek közlése szerint, állítólag Kislődön a mai katolikus templom eredetileg református volt, alatta, körülötte református temető található.(Szerk.) A pillei falurésszel határos „Kerékfalut" - mely egyik kiegészítő utcáját képezte a karthauziak kolostorához tartozó nyugat felőli belbirtoknak - a lakosság zöme odahagyta, és a mostani Kislődi falukútnak (A mostani orvosirendelő és kultúrház helyén. Szerk.) környékére húzódott át. Az átköltözők magyar és szlovák reformátusok lehettek, az átköltözés időpontja csak hozzávetőleg tehető a 17. sz. végére.

    A 18. században említés történik a Pillén működő deszkametszőről, ahonnan a Rákóczi-szabadságharc idején (1704) faanyagot szállítottak Dunaföldvárra híd építéséhez.

    Pillén már 1715-ben üveghuta működött. A huta osztrák szakmunkásainak már 1711-12 előtt ide kellett érkezniük, hogy a hutát és házaikat felépítsék. A hutamunkások már kb. 15 éve itt éltek, amikor a Pillén letelepedő bajor telepesek megérkeztek, így jogos az a feltételezés, hogy az Anna kápolna építésében Rubner János első hutamesternek és hutamunkásainak volt már szerepük.

    A pillei kápolnáról ez olvasható: ,,Az itteni kápolna láthatóan a falu lakóinak jámbor szorgalma által fából és fonott sövényből készült és utána agyaggal betapasztották. Benne áll egy oltár és rajta különböző festett képek. A kápolna előtt egylábas harangtorony áll, amelyben csak egy harangocska lóg. A kápolna Szent Anna tiszteletére épült." A kápolnáról már 1735-ben van feljegyzés. ,,A Pesti Commissió 1735-ben megfelelő állapotban lévő fakápolnát talált Városlődön..." „...oltárral felszerelve, Szent Anna tiszteletére."005 Nem tudjuk, hogy az alsó falusi temetőben kőből és téglából újjáépítve ma is álló, községünknek valószínűleg legrégibb épületét kik és mikor építették.    A Pillére telepített németek és az ottani reformátusok között gyakori volt az ellentét (1748-ban a pilleiek nem engedték be falujukba a katolikus papot, hogy az az ottani katolikus hitre visszatért hívét eltemesse.)

A pillei reformátusok közül az említett Vida Ferencen kívül a Kozma és a Kerkápoly család neve ismeretes. A Kerkápoly család egyik leszármazottja Deák Ferenc idejében pénzügyminiszter lett. ( Új Magyar Lexikon 1961)

    Az 1745. évi egyházi összeírásban egy Horvát Konrád és felesége Erzsébet neve olvasható 15, 12 és 1 éves gyermekeikkel együtt, mint pillei lakosok. Ugyancsak itt szerepel egy Osvald Ferenc, Mária nevű feleségével és 14, 10, 12 és 1 éves gyermekeikkel. Szlovák eredetű, de katolikus lehetett az összeírásban szereplő Latzkó János és Katalin nevű felesége 6 gyermekkel, valamint Latzkó Márton és felesége Zsuzsanna gyermektelen házaspár. A pillei Horváth és Osvald családoknak a Kislődre települtekkel lehettek kapcsolataik, esetleg rokonságban voltak. A pillei reformátusok a katolikus összeírásban nem szerepelnek, így közülük csak kevésnek nevét ismerjük. Az 1747-es Püspöki levéltár A-8/6-os összeírásban található további katolikus magyar vagy szlovák nevek: Péter Valentin és Fejér Ursula 3 gyermekkel, Lacz(k)ó János és Kóbor Katalin 4 gyermekkel, Fujt János és Bogucz Anna 4 gyermekkel.

    A Bíró Márton féle Visitatio Cannonica Pille falut Városlőd filiájaként írja össze 1747-ben. Az összeírás latin szövegében ez olvasható:,,Az anyaegyház lakói német anyanyelvűek és tiszta katolikusok, a filiaegyházban (Pillén) szintén német anyanyelvűek, de bírják a szlovák nyelvet és nem katolikus magyarokkal vannak keverve." „A filia lakóinak nincs papjuk, se tanítójuk, és eddig az anyaegyház papjának semmit sem adóztak."004  

    Városlőd határának egyik dűlőjét, amely a vasúti kanyartól É-ra, a csehbányai bekötőút két oldalán terül el, „Tótréti dűlőnek", népi nevén „Schlowake Wiese"-nek nevezik. A dűlő neve feltehetően az itt lakó szlovákokkal kapcsolatos.

    

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez.

    Padányi Bíró Márton (1745—1762 között veszprémi püspök) egész egyházmegyéje területén hatalmas harcot folytatott az elterjedt reformáció visszaszorítására. Tevékenységének eredménye: 40 helyen megszűnt a református istentisztelet, eltávolított 28 lelkészt, lebontatott 18 imaházat, 3774 protestáns visszatért a katolikus hitre.

    A pillei reformátusok, a Kislődiekkel együtt ellen álltak a visszatérítési kísérletnek, ezért a püspök nem tűrte meg őket hűbérbirtokán. A távozásra kényszerülők nagyobb része Balatonudvariban telepedett meg, amelynek régi református temetőjében ma is láthatók azok a különös szív alakú sírkövek, amelyeket a 18. sz.-ban idetelepített városlődi (pillei) hitvallók síremlékeinek tartanak, ami sajnos már nem ellenőrizhető, mivel a II. világháború idején - bombatalálat miatt -  megsemmisültek a Balatonudvari református egyházközség régi anyakönyvei, feljegyzései. (Császár Attila református lelkész.)Szerk.

    Azt, hogy a Bakonyban az első, majd az ezután megalapított üveghuták létesítését mi tette szükségessé és lehetővé, szükségtelen részletesen tárgyalni. Elég, ha felhívjuk a figyelmet arra, hogy a török hódoltság, illetőleg a felszabadító háborúk és a kuruc szabadságharc megszűntével a megye elnéptelenedett falvai újra telepítésének gondja — az egyházi és világi földesurakat egyaránt erőteljesen foglalkoztatta —

    A Bakony hatalmas erdőségeinek hasznosítása nem kis gondot jelentett.006 Ennek módozatai között megtaláljuk az irtás földek mezőgazdasági hasznosítását, mint uralkodó tendenciát. De az erdők faállományának hasznosításában jelentős szerepet kaptak az építkezések egyre szélesebb körűvé válásakor a fafeldolgozó üzemek (deszkametsző) mellett a hamuzsírfőzők007 is, már a XVII sz. első évtizedeiben. Teljesen magától érthetőnek tűnik tehát az üveghuták létrehozása is, mint az egyébként gazdaságilag alig, vagy egyáltalán nem hasznosítható erdőségek felhasználásának aránylag legkifizetődőbb módja. Jóllehet az első huták évi bérletösszegei nem voltak jelentősek, kétségtelen, hogy létrehozásuk az egyes uradalmak számára hasznos volt saját üvegszükségletük biztosítása érdekében. így a távoli nyugat magyarországi vagy felvidéki, de jelentéktelen hazai, még inkább a drágább külföldi üvegáru egy részének beszerzése vált mellőzhetővé.

    A manufaktúrák, melyek létesítésénél a nyersanyag adott volt, még így is a kívántnál és szükségesnél kisebb mértékben létesültek országszerte, így vidékünkön is. Ennek oka a tőke- és a szakemberhiányban kereshető. Azonban éppen az első bakonyi üveghuta helyének kiválasztása s az ugyanezen a környéken működő kisebb ipari üzemek „alapítása" utal egy határozott gazdasági koncepcióra. Ennek megvalósításán a veszprémi püspökség fáradozott. Városlőd és környéke a középkorban a dúsgazdag itteni — lövöldi — karthauzi monostor birtokában volt.008 A török hódoltság idején teljesen elpusztult uradalom a veszprémi püspökség birtokába került.

    A XVIII. sz. elején az itteni adottságok: az úthálózat, bőséges erdőségek, sebes folyású patak, agyag- és ércelőfordulások, mészégetési lehetőség stb. arra bírták a püspököket, hogy Városlőd újratelepítésével egyidejűleg kisebb üzemeket is létesítsenek itt. Az üveghuta, vashámor, deszkametsző, hamuzsírfőző, mészégető üzemek, majd később keménycserép gyár létesítésének szorgalmazása jelzi az adottságokat figyelembe vevő korszerű gazdálkodásra törekvő szándékot. A Városlőd-Kislőd határából kialakított Pille nevű területrészt a helytörténeti lexikon szerint 1747-ben jelzik először önálló településként,009 bár a szerzők utalnak arra, hogy korábban is lakott hely lehetett. Benépesülését Kis- és Városlőd 1730 utáni, németekkel történt újratelepítésével hozzák összefüggésbe, bár hangsúlyozzák, hogy Pille „keletkezését, faluvá válását üveges üzemének köszönheti." A két falu, illetőleg Pille benépesítési körülményei nem túlságosan ismertek. Városlőd első monográfusa szerint a két falu jobbágynépességét Eszterházy Imre veszprémi püspök a Rajna mellékéről hívta be."010 Acsády alapján a helytörténeti lexikon is írja, hogy ez a telepítés már a harmadik volt, mivel az 1715-ben Városlődön összeírt 15 magyar telepes család, majd az 1720-as összeírás szerint itt élt 4 család időközben elköltözött.011 (Mint alább látni fogjuk, Városlődön, illetőleg Pillén találunk a XVIII. sz. közepéig magyarokat, nincs tehát arról szó, hogy 1720 után mintegy tíz esztendeig a település néptelen lett volna — ezt bizonyítja éppen az üveghuta fennállása is.)

    Azt azonban a már említett monográfus, Gulden István, a falu plébánosa  1864 előtt  (ennél fogva a helyi hagyományokat is jobban ismerve) megírta, hogy Pille népessége nem a Rajna mellékéről vándorólt be:" . . .1733-ban üveghuta állott fel, s németektől betelepítve — kiknek máig a város-lődi falubeliektől eltérő szójárásaik osztrák származásra mutatnak — külön bíró alatti községet képezett."012 Adataink Gulden megállapítását igazolják. 1744-ben, 84 esztendős korában halt meg a városlődi plébánia anyakönyvébe tett bejegyzés szerint Rubner János Péter, „fuitus Magister antea vitrariae Pileensis".

    Ő volt tehát az itteni huta első mestere, feltehetőleg alapítója is. Rubnerrel azonban már jóval korábban találkozunk, mint városlődi lakossal. 1718-ban Horváth János, ugyancsak városlődi lakos Ádám nevű gyermekének keresztszülője, Veronika nevű feleségével együtt.013 A már ekkor is idős mestert tehát Városlőd első betelepítése kapcsán hívhatta ide a püspökség— családjával együtt — s ennek célja — véleményünk szerint — már az üveghuta létesítése lehetett. Ennél fogva, bár csak közvetett adatok alapján, a pillei üveghuta működésének megindítását nem 1747-re, vagy 1733-ra, hanem már az 1710-es évekre kell tennünk. Az idős mester három felnőtt fiával érkezett Pillére. Egyiküket, Rubner Ferencet az 1730-as években, a városlődi anyakönyvben „colonus et socius vitrarius"- ként említik, itt él az 1745-ös és 1748-as egyház összeírások szerint is, a későbbiekben nevével már nem találkozunk. Ki a Városlődi, vagy Pillei, már régóta keveredést okoz. (Szerk.)

    Rubner neve szerepel már 1722—25 között is a veszprémi anyakönyvben: két leányát és egy fiát keresztelteti itt. A két másik fiúnak, R. János Györgynek és János Mihálynak nevét ugyancsak a veszprémi anyakönyv 1728-as, illetve 1719—29 közötti bejegyzései őrzik. Bár foglalkozásukat nem említik, igen valószínű, hogy ők is a hutánál dolgoztak.

    A család harmadik generációjába sorolható Rubner András, aki, mint fiatal házas él Pillén az 1748-as összeírás idején. Rajtuk kívül — nem tudjuk, hogy a második, vagy harmadik generációba tartoznak-e — még két Rubner-leány nevét is meg kell említenünk. Az egyik 1745-ben Köller János „colonus et magister ferrarius Wároslődiensis"014 felesége, a másikkal 1738-ban köt házasságot Városlődön Gleiszner Márton „socius vitrarius Pileiensis".015 A Rubner-család megtelepülése és a pillei huta létesítése közötti összefüggés további bizonyítást nem igényel.

    Adósak vagyunk azonban még a huta munkásainak névsorára, származásukra vonatkozó bizonyítékokkal. Vegyük előbb a származást. Schmoll Ádám üvegfúvó 1739-ben köt házasságot Városlődön. Egyik házassági tanúja éppen Gasteiger Mihály, a pillei huta második mestere. A bejegyzés szerint a vőlegény „honesti Jacobi Schmoll coloni Luckenhausiensis" fia. Miután ismeretes, hogy Léka, Szalónak, Rohonc vidéke Nyugatmagyarország híres üveggyártó központja volt, kiindulópontunk -s egyben Gulden feltevésének igazolása - ez az adat lehet a pillei huta szakmunkásainak eredeztetésére vonatkozóan. 1743-ban Spistinger Ferenc „socius vitrarius, filius Austriacus Berghnetziensis" nősülését jegyzik fel Városlődön.

    Egyelőre ez a két adat támasztja alá feltevésünket: a pillei (majd az ebből kiszakadó németbányai) üveghuta munkásai az osztrák határszéli üveghutákból települtek át.016 Az említett két üvegfúvóval, Gasteiger Mihállyal és a Rubner-család tagjaival együtt 1734—1745 között az anyakönyvi bejegyzések alapján 15 hutamunkás nevét ismerjük Pilléről, némelyikük további életútja természetesen évtizedeken át nyomon kísérhető az üveghutánál.  Miután a huta első évtizedeiről úgyszólván csak ezek az adatok szolgálnak felvilágosítással, sok következtetés levonását nem teszik lehetővé.

    Annyit mindenesetre megállapíthatunk — még ha a munkások vándorlásának tényét figyelembe vesszük is — hogy az 1730—50 közötti időszakban a huta átlagosan 8—10 szakmunkást foglalkoztathatott, termelése, felszerelése nem különbözhetett az ország más részeiben működött s adatok alapján jobban ismert hutákétól. E korban s különösen a bakonyi huták működésénél természetes volt, hogy egy-egy huta bérlője, irányítója szerepét egy-egy család tartotta a kezében. Ez, bármilyen szerény méretű, de mégis bizonyos vagyon: tőke, felszerelés meglétét, gyarapításának lehetőségét jelenti.

    Érdekesnek tűnik, hogy Pille első hutamesterének tevékenységét nem valamelyik fia folytatta. Itteni munkálkodásukról későbbi adataink is vannak, hanem egy, a Rubnerekkel kimutathatóan még csak rokonságban sem álló személy, id. Gasteiger János Mihály került, mégpedig- még az idős Rubner életében a huta élére. őt mindenesetre azok közé, az 1730-as évektől kimutathatóan Pillén dolgozó szakemberek közé sorolhatjuk, akik a Rubnerék alapította hutához érkeztek — feltehetően szintén a nyugati határszélről. Magister vitrarius-ként a már idézett 1739-es anyakönyvi bejegyzés említi először, de róla szóló, itteni adatok korábbról is vannak. Valószínűleg 1713 körül született s az 1734—35 fordulóján megkezdett városlődi anyakönyv első bejegyzései között, már 1735 tavaszán említik nevét. Felesége Colbert Annamária, ekkor keresztelik meg harmadik gyermeküket.        

    Házasságkötésének, első két gyermekük születésének helye, időpontja nem ismeretes, feltehetően 1733—34 ezek időpontja. Gasteiger sem egyedül jött Pillére. Néhány évvel fiatalabb öccsét, Fülöpöt 1743-ban már vicemagisterként említi az anyakönyv. Pillei tevékenységének első, több mint egy évtizedes időszakáról semmit sem tudunk, csupán az anyakönyvben találkozunk nevével, saját, vagy munkásai gyermekeinek keresztelése, vagy házasságkötéseknél történt tanúskodása alkalmával. Pillének, az 1730-as évektől lakosai foglalkozása, jogállása tekintetében is önállósult településnek első, egyházi összeírása 1745-ből való.017

    Eszerint Pillén ekkor 35 családfő élt, a felnőttek lélekszáma 78, a gyermekeké 82. Az 1748-as újabb összeírás 33 családfő és 3 özvegy nevét tartalmazza, 76 felnőtt és 80 gyermek nevével. A lakosok között találunk magyarokat is.018

    Figyelemreméltó, hogy a két összeírás között eltelt időszakban 10 család költözött el s ugyanannyi érkezett ide, a lakosok kb. 30%-a cserélődött tehát ki. Az 1747-es adóösszeírás viszont csak 10, egésztelkes német jobbágycsaládot tüntet fel Pillén.019 Közülük Gasteiger a legvagyonosabb: kertje, 12 pozsonyi mérős irtás földje és 6 ökre van. Ő a település ura, a bormérés jogáért és a hutabérlet fejében évente 175 Ft-ot fizetett. A többieknek földje nincs, csak egy-egy tehene s együttesen 30 Ft-tal váltják meg magukat, ez az összeg a lényegében változatlan lélekszámú falunál 1749-ben 45 Ft-ra emelkedett.

    A tíz adófizető család tagjai közül (Gasteigerrel együtt) a hutában az összeírás szerint 3 szakmunkás dolgozott, ide sorolhatjuk azonban valószínűleg az 5 munkás-napszámost, sőt még az 1 kőművest is. Ezen kívül 1 takácsról tudunk. A foglalkozásra utaló anyakönyvi bejegyzések, az adó- és a két egyházi összeírás alapján bizonyosan a hutánál dolgozó szakmunkások közül hétnek ismerjük 1745—48 között a nevét.020 Az ezekre a személyekre vonatkozó adatok kb. 1735-től folyamatosak, megállapítható tehát, hogy Gasteigeren kívül 6 üvegfúvó alkothatta a huta ,,törzsgárdáját" több mint egy évtizeden keresztül.   

    Hozzájuk csatlakozhattak kb. hasonló számban a folytonosan vándorló szakmunkások. Bizonyos azonban, hogy a település lakosságának másik része is jobbára a huta körüli munkáknál (favágás, homok-, agyagbányászás, hamuzsírégetés, fuvarozás stb.) találhatta megélhetését. A munkások számán, a bérleti díj összegén kívül alig van más adatunk a huta működésére. Úgyszólván semmit sem tudni arról, hogy mit és milyen mennyiségben termelt a huta.

    1749 őszén Horányi Gábor rendelt a püspökségnél üvegkarikákat ,,pro fenestris necessarios Vitreos Circulos".021  Bíró Márton püspök egy hónap múltán már arról értesítette, hogy öt, ezer darabot tartalmazó csomagban elszállították az ablaküveget, áruk összesen 50 Ft.022 Horányi 1757-ben az épülő tordasi templomhoz szintén Bíró Mártonhoz intézett levelében kéri 2000 ablaküveg elkészítését.023

    A termékek értékesítésében, felhasználásában tehát, akárcsak másutt, Pillén is döntő szerepe lehetett a földesúrnak. Gasteiger vagyoni helyzetére nézve legfeljebb az általa nyújtott kisebb-nagyobb kölcsönök összege adhat felvilágosítást.024 Az 1750-es évek elején merült fel annak gondolata, hogy a régi huta körüli erdők ritkulása miatt az üzemet át kellene telepíteni, újat kellene építeni. Bíró Márton püspök szorgalmazta a püspökség birtokainak minél intenzívebb kihasználását. Az egyházmegyében folytatott nagyszabású rekatolizáló tevékenysége, mely egyházi épületek emelésével, restaurálásával járt együtt, egyre nagyobb összegeket igényelt.   

    Annak érdekében például, hogy alkalmazottai, bérlői kizsákmányolását egyedül a püspökség végezhesse, visszaélve főispáni hatalmával, ezeket a nem nemeseket felmentette az adófizetés alól. Az ellene indított 1752-es vizsgálat 29 vádpontjának egyike is felrója ezt, s külön megemlíti a pillei hutamestert is a mentesítettek között. Gasteigerrel 1753-ban köti meg Bíró Márton az új szerződést, melyben egy új huta létesítésére is megbízást adnak neki.025

    A szerződésből kitűnik, hogy a pillei „öveg bányász" évente már 200 Ft bérletet fizet s a majdani huta bérlete is ennyi lesz. Megengedte Gasteigernek a püspök azt is, hogy új házat építhessen. A szerződés rövid időre, alighanem három évre szólt. Az új huta építése rövidesen megkezdődött, 1756-ra készen is lehetett. A munka ez alatt természetesen Pillén sem szünetelt. Időközben azonban, valószínűleg az évi bérleti összeg és a szolgáltatások emelésének szándéka, Bíró Márton további fejlesztési tervei következtében a püspökség és Gasteiger között nézeteltérés keletkezhetett.

    Ezért Bíró 1755-ben versenytársat keresett és talált Adler Ferenc dél csehországi hutamester személyében. Neki szándékozott átadni a régi pillei huta bérletét — természetesen magasabb, évi 400 Ft-os bérlet fejében. Ezzel egyidejűleg a már üzemelésre készen állott új, németbányai huta bérletét is emelni kívánta. A szorítóba került Gasteiger kénytelen volt engedni.026 Csak azt kérte, hogy az 1756/57-es évben027 az új huta mellett még a régiben is dolgozhassék, míg Adler munkához nem lát — de még a 200 Ft-os bérlet fejében.028

    A pillei hutában az új bérlő 1757-től dolgozott. A vele megkötendő szerződésbe azt kérte bevenni, hogy az amúgy is elavult pilléi hutában három éven keresztül, évi 400 Ft árendáért fehérüveget (Kreideglas) készíthessen, ez idő alatt egy új huta építését kezdhesse meg s 6-6 évre kötendő szerződések alapján abban dolgozhassék.029

    Az 1757-es egyházi összeírás Pillére vonatkozó adatai igen érdekesek. Megtaláljuk bennük a Gasteiger féle hutához tartozókat is, hiszen még csak kevesen tudtak Németbányára átköltözni, ott házat építeni, de szerepelnek benne az Adler - hozta jövevények is, egyelőre még zsellérként. A település népessége megkétszereződött.

    174 felnőttet és 156 gyermeket írtak össze, 47 családot, és mint inquilinusokat, Adleréket. A lélekszám megnövekedése nem magyarázható egyedül az új hutamunkások megérkezésével, hiszen ők mindössze 24-en voltak, ezek között három család 5 gyermeke. A lakosság cserélődését mutatja, hogy az1748-as 33 családból már csak 19-et találni, a 14 elköltözött család helyére viszont 28 új érkezett. Gasteigerrel együtt 9 hutabeli szakmunkás él a törzslakosság között.030

   Az egy-egy háztartásnál összeírt inas, segéd, vagy a foglalkozás kifejezett megjelölése alapján 11 családfő lehetett iparűző.031 A lakosság összetételében észrevehető változás arra utal, hogy Pille ekkor már korántsem egy huta-környéki kolónia csupán. Bizonyára nőtt a huta teremtette munkaalkalmak száma is, de inkább a település viszonylag kötetlenebb jogállása vonzhatott sokakat ide. A zsellérek száma is jelentős: 35 felnőtt. 12 gyermek.

    Mint említettük, Adler munkásai, mesterükkel együtt még csak inquilinus-ként kerültek összeírásra. 13 lehetett a szakmunkások száma.032 Közülük mindössze csak öt volt idősebb, ebből három családos, a többi 16—24 év közötti fiatalember. A jövevények nem sokáig éltek Pillén, hiszen Csehbánya néven hamarosan működésbe lépett az új huta, ahol a 13 üvegfúvó közül 8 nevével találkozunk majd másfél évtized multán is.

    Pille azonban nem néptelenedett el 1757 után, ahogyan a helytörténeti lexikon írja.033 Az 1757-es országos árvíz kapcsán a Séd okozta károk, (e pusztításról Bíró Márton leveléből értesülünk,)034 továbbá a két új huta működésének megindulása eredményezett bizonyos mértékű elvándorlást. Még a huta sem szűnt meg, mint gondolnánk, az Adler által kért hároméves szerződés lejártakor, tehát 1760-ban. 1762 májusában egy félévi árenda — 300 Ft — befizetését eszközli Adler Ferdinánd a püspökségnek, ahol az összeg rendeltetésére vonatkozóan ezt jegyzik fel: ,,a duabus Officinis videlicet neo-erecta, et antiqua".035 A jelek szerint azonban Pille után már csak a régi, évi 200 Ft-os bérletet fizették. Egyelőre ez a legkésőbbi adatunk a huta fennállásáról, melynek legfontosabb adatait tehát így foglalhatjuk össze :

1. Működött kb. 1715—1762 között.

2. Hutamesterei: Rubner (kb. 1715—kb. 1738),

    Gasteiger (kb. 1738—1757), Adler (1757—1762).

3. Munkáslétszáma (üvegfúvók): 8—12 fő között.

4. Termelt: fehérüveget, kerek ablaküveget bizonyosan.

5. Bérlet összege: 1753-ig (bizonyíthatóan csak

    1747-től) évi 175 Ft, 1753—56 között évi 200, 1757-től—1760-ig évi 400,

    majd 1762-től ismét 200 Ft.

    1762 után, miután az üveggyártás Pillén végleg megszűnt, az üvegfúvók a településről elvándoroltak, valóban nem volt ok önállóságának fennmaradására. Amint azt, csak az időpontban tévedve, Gulden is megírja,036 Pillét egyszerűen Városlődhöz csatolták.037

Tetejére