Városlőd története. / A lövöldi kolostori ásatások tárgyi emlékei. / Objektrelikte der Klosterausgrabungen.

 

    Az 1962-es leletmentés feladata 30x15 m-es területen 1018hrsz. egy részén kideríteni, hogy a középkori kolostor kiterjedt-e a kérdéses helyre, ahol még abban az évben kultúrházat akarnak építeni. Az ásatás során a felső kolostor egy részén állott épületekből sikerült néhánynak a részét megtalálni.

   A kolostorra vonatkozó tárgyi anyagok ismertetése, összefüggéseinek vizsgálata. Az un. Nürnbergi kép. A Nürnbergische Nationalmuseum 1893-as katalógusában sorszám: GM580 1500 – 1520 körül. Fa 0,68m magas, 1,09m széles._{001(Koppintás bal egér)} Magunk csak a lövöldi kolostort ábrázoló részletét vizsgáljuk.

   A domboldalon álló, erdővel körülvett kolostorépületet sövényből font kerítés övezi. A sövénykerítés mögötti kolostorfalat két helyen töri meg ajtónyílás. Az egyik, a sövénykerítés kapujával szembeni nyílás fölött Kaputorony. Mellette csúcsos tetejű két padlásablakos épület. Az első kaputorony után újabb kaputornyos bejárat következik, majd a központi téren épült lépcsős homlokzatú színes mázas tetőcserepű központi rendházépület, a refektórium. Közvetlen mellette a huszártornyos támpilléres kettős osztású ablakokkal ellátott szentélyű templom.

   A kolostor D.-i oldalán a szerzetesek cellái húzódnak. A képen négy látható. A Ny.-i oldalt hosszúkás kettős ablakú nyeregtetős épület zárja le. Amíg a kolostor É.-i oldalán, DK.-i sarkán hasonló, de kisebb épületek láthatók. A kolostort a kép felső részén olvasható felirat ”Vallis Sancti Michaelis in Lewl in Ungaria” alapján azonosíthattuk.

   Már a kép is tükrözi, hogy a kolostort bizonyos szabályok szerint építették. A karthauziak egyházi szabályzata Szent Brúnó, Szent Jeromos és Szent Benedek rendszabályaiból tevődik össze, az építkezésnél pedig az 1018-ban alapított Kamalduliak szokásait követték.

   „A” épület 8,8x9,4m. Majdnem négyzet alakú helység tájolása kb. 10 fokkal tér el az égtájak irányától. Az „A” épületet cellának határozhatjuk meg. Elképzelésünket még megerősítené a kettős bejárat. Az egyik a cellához tartozó kertre nyílhatott, míg a másik a kerengőre, közös udvarra, melyen a templom is állt. A cellától NY.-i irányba 13m-re előkerült kőfal pedig a cellákat elválasztó kerítés szerepét tölthette be.₀₀₂

   „B” épület, az „A” épületre É.-ról merőlegesen húzott kutatóárokban került elő. Csak egy derékszögű falszakaszt ismerünk belőle. Hossza 4,4 méter, belső oldalán vakolva volt. A lehullott vakolatdarabokon sárgásbarna színű egyszerű, geometrikus díszítés található. Elhelyezkedése az „A” épülettel egyező.

   „C” épület Nem ásatás alkalmával került elő, hanem a kultúrház alapozás árkának ásásakor bukkantak rá. Három oldalfala egysoros, hosszában rakott téglákból áll. Egyik oldala 2,5 méter, a másik három oldal hossza ismeretlen. 100 ill 60 cm hosszú szakaszt ismerünk csak. A szembe ötlően gyenge minőségű és kivitelű fallal rendelkező helység padlózata annál meglepőbb. Rombusz és háromszög alakú padlótéglákkal burkolt, melyek egy része sárga, zöld, fehér, rózsaszín és vörös mázzal volt egyik oldalán díszítve. A téglák mérete 18x18 cm.

   Az ásatási munka alkalmával folytatott egyéb vizsgálataink eredményét az alábbiakban foglalhatjuk össze:

   Sikerült megtalálni a plébániatemplom barokk kori kupolás boltozata felett a középkori kolostor templomának diadalív indítását és két helyen a középkori szentély boltozatát tartó bordák pillérfejezetét._002/1 Ezek felmérése, dokumentálása objektív okok miatt elmaradt elvégzése azonban a boltozati rendszer kiszerkesztése miatt szükséges. Jelentősége felbecsülhetetlen, ugyanis ez az eredményünk bizonyítja, hogy a barokk kori építkezés idején még a középkori templom felerészben majdnem a falkorona magasságáig állott.

   Ez azt is jelenti, hogy egy általános falkutatás esetleges műemléki helyreállítás során számolhatunk eredeti építészeti részletekre, mint ajtó és ablaknyílások előkerülésével is. Az 1990-től kezdődött ásatások alapján a templom külső vakolatának teljes leverése után Német Péter várakozásai beigazolódtak. Előkerült a templom mellé épített kerengő lenyomata, középkori ajtó és ablaknyílások, eredeti vakolatrészek. A felfedezést sajnos már nem érhette meg.(A szerk.)₀₀₃

   A kolostor tárgyi emlékei: A kőemlékeket két csoportba oszthatjuk. Az első csoportba azok a kövek tartoznak, melyek a múlt században még láthatók voltak, s azóta elpusztultak vagy elkallódtak. Míg a második csoportban lévők jelenleg is látható darabokból állnak. Mindkét csoport egységesen a kolostor építészeti emlékeit alkotja, azonban mivel nagyobbrészt nem ismerjük eredeti előkerülési helyüket, csak másodlagos felhasználásukat, nem minden esetben tudjuk épülettípushoz kötni őket.

• Templom mellett fekvő és összetört ”vízmedence”
• „vörös márványmedence” melyen két szárnyas angyalfőt láthatni.
• „nyolcszögletű oszlopdarab” melynek váltogató lapjain négy pajzson15Z2 évszám, Magyarország hármas dombon álló kettős keresztjét, négy folyójú címerét, és koronás fejű kiterjesztett szárnyú sast láttam.                        

     Fenti kövekről nincs tudomásunk, azonban ehhez az együtteshez tartozik

     egy ma is meglévő darab.

• Hasáb alakú kváder négy oldalán reneszánsz tükörrel. Egyik tükör alján MD felirat. Közepén henger alakú vájat húzódik végig melybe korábban az országzászló rudja lehetet/volt belecementezve.

A fenti négy darab faragvány -úgy gondoljuk-, összetartozik és egy dísz kutat alkotott. Az 1990-től indult ásatások alkalmával, kb. a templom oldalajtaja előtt 4m-re 110cm mélyen előkerült a valószínűleg fent említett dísz kút lábazata.(A szerk.)

A fenti első három követ Rómer Flóris leírásából ismerjük,₀₀₄ míg a negyedik darab a Tihanyi apátság kőtárában látható.

• Falpillér köteg fejezete
• Címerpajzs Petőfi utca 12. kerítés kőlábazatában találták. LDM-ben.₀₀₅
• Falpillér fejezet₀₀₆
• Falpillér darabok
• Kapubéllet lábazati darabja
• Vakmérműves faragvány a Veszprémi Bakony Múzeum raktáraiban.
• Halakkal díszített ablaknyílás. A barokk korban a plébánia építése alkalmával kerülhetett a jelenlegi helyére, a plébánia lépcsőfeljárójának belső oldalába. A két egymással szemben ábrázolt hal egy téglalap alakú nyílásszerkezet – talán ételbeadó adlak, esetleg kapusfülke beszélő rése- alsó részét díszítette.
• Gyámkő. Három emberi fejet ábrázoló fél nyolcszögű erősen kiugró gyám.
• Nyolcszögletű pillér lábazat. Az építkezések során előkerült darabok a veszprémi Bakony múzeum raktáraiban.
• Ásatás során előkerült padlótégla, kályhacsempék, kályhaszemek. Veszprémi Bakony Múzeum raktáraiban._{007 007/1}

Előszó az 1994-től kezdődő feltárási munkálatokhoz:

Csengel Péter - Gere László:

A városlődi karthauzi kolostor régészeti feltárása

1994-től.

   Az 1990-as évek elején Frey Mátyás plébános-esperes úgy gondolta, nyugdíjba vonulása előtt rendbe teteti az oltárt és a templom külsőt. Az oltár restaurálása során is felmerült annak igénye, hogy megelőzendő a berendezés további károsodását, meg kell szüntetni a templomfalak további nedvesedését. Nagy feladat volt a falak vizesedésének megoldása, és a templom külső homlokzatának rendbetétele.

   A szakemberek/régészek több pontba szedett utasításokkal láttak el bennünket a vizesedést megoldandó. Első pontban a lábazati vakolat eltávolítását tűzték ki. A társadalmi munkában elvégzett vakolatleverés folyamán, a déli oldalon a szentély ívétől kb. 2-3 méterre (ma is látható) 25cm mély falnyílás kőkerete került elő, melyben ajtópántok vasalatának helye is látható.₀₀₈

   További előírás a templom körül három helyen a fal mellett, szondázó gödör ásása a talajvízszint meghatározásához. Ismerve a terület múltját, a munkát magam végeztem. Természetesen az első (és egyben az utolsó is) kutató gödröt a falon megtalált kőkeretnél kezdtem. 20-30 cm fedőréteg után előkerült a hajdan a templom mellett álló épület beomlott kőanyaga.

   Lejjebb előkerültek a boltívet tartó pillérek maradványai vakolat és mész is. Úgy 120cm-nél előkerült a (mint utólag kiderült a valószínűleg a perjel kápolnájának) helység még mindig hibátlan 20x20-as 3cm vastag diagonálba rakott kerámia padlóburkolata.₀₀₉ A munkáról Plébános Úr tájékoztatta a műemlékeseket. Rajner Pál területi felelős a Veszprém Megyei múzeumból felmérte és elszállította az általam kiválogatott, és félretett faragott maradványokat.(Szerk.)

   A tervbe vett templom külső falának újravakolásához/festéséhez Plébános Úr beállványoztatta a déli homlokzatot. Erre a szakemberek falkutatást végeztek, ahol természetesen, (az eddigi ismereteink alapján) láthatóvá vált az 1300-as évek közepén készült templom külső homlokzata. Természetesen a tervezett helyreállítás ezzel, akkor meghiúsult.₀₁₀

   A feltárásokat Németh Katalin területi felügyelő kérésére 1994 nyarán kezdték el. A munka során a faragott kövek kivételével minden kiásott követ/anyagot elszállítottak, a falu végén az utolsó három ház, és a vasút által körbezárt területre.(Szerk.)

   További ásatások során kiderült, a szentély külső felén, a mai talajszinttől több mint 2m-rel lejjebb még nem találták meg a templom alapozásának alját. Ettől függetlenül, mivel a templombelső vakolatán több (már nagyon rég óta meglévő) repedést láttak, a műemlékvédelem „szakmérnökei” a templom aláinjektálásáról döntöttek. A sok száz éve álló, és az építészeti stílusából kifolyólag anno 3-4 méterrel magasabb templomot, úgy döntöttek, sok tonna cementel, nagy nyomással aláinjektálják.

   Ezzel szerintem tönkretéve minden további kutatás lehetőségét, mivel a beinjektált anyag szétterült a templom alatt és körül található üregekbe, vakond járatokba, templombelsőben. (A jobb első padsor hátulja azért áll feljebb, mint kellene.) Ezt természetesen ők is észrevették, az elkövetett baklövésről azonban mélyen hallgattak. A munkát ráadásul kontár módon a torony templom felöli oldalán kezdték. A nagy nyomás hatására a torony elvált a templomtól, 4-5cm-es rést képezve az orgona feletti mennyezet boltívén. A károkat helyreállították, és a torony tatarozását is vállalták, elvégezték.

   További hozzá nem értésükről tanúskodik a falszárítás címszóval, a templom belsejében kiásatott un. angolakna is. Kiszellőztetéséről az óta sem gondoskodtak, így az ott képződő víz, a következő télen a frissen festett templombelső mennyezetéről (Azt maradandóan elcsúfítva.) esőként hullott alá. Fóliával, szőnyeggel önhatalmúlag letakartuk a perforált saválló lemezzel fedett árkot, így a talajvíz, mivel nincs, hol távozzon, továbbra is ott marad.(Szerk.)

 

Csengel Péter - Gere László:

A városlődi karthauzi kolostor régészeti feltárása 1994-től.

   A városlődi kolostor nemcsak régészeti, hanem kultúrtörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű, mert az egyetlen magyarországi karthauzi kolostor, amely kiterjedésével is a legjelentősebb közép-európai kolostorok között állt. Pusztulását követően a közös német-magyar történelmi múlt jegyében épült ujjá temploma és működik jelenleg is. Régészeti feltárását öt ütemre osztottuk. A templom déli oldala előtt, a járdáig elterjedő terület feltárása, az É.-i oldalon tájékozódó jellegű szondázó kutatás. A kerengő és a hozzá közvetlen csatlakozó épületek maradványainak teljes régészeti feltárása.

  

A templom külső homlokzati kutatása.

Az egyház 1995-ben a templom újravakolását, festését vette tervbe. Ezért a homlokzatok tervezett helyreállítását megelőzően, módunk nyílt a templom külső homlokzati kutatására. A kutatás korlátozott volta miatt igyekeztünk célirányosan vizsgálni a homlokzatot, ezért elsősorban a déli homlokzatra irányítottuk a figyelmet.

   Ezen az oldalon ugyanis a templom fedélszékében „in situ" gótikus részletelemek, nevezetesen a diadalív hevederindítása és a szentély egyik boltindítása is megmaradt.₀₁₂ Már az itt látható maradványok is azt a benyomást keltették bennünk, hogy a barokk átépítésben a karthauzi kolostortemplom magasan felmenő falai maradtak meg. A homlokzaton szabálytalanul, egymástól különböző tengelytávolságban elhelyezkedő 18. századi ablakok azt sugallják, hogy kialakításukkor esetleg a középkori nyílásrendszer kiosztásához igazodtak.

   A homlokzat egyes részein a vakolat alatti falazat korántsem volt egységes. Míg a lábazati rész fölött tört kövekből rakott falazatot találtunk jellegzetesen középkori habarccsal,₀₁₃ addig a homlokzat középső és felső, főpárkány alatti szakaszai merőben más falazatúak voltak. Többségüket lapjában faragták meg, majd élükre állítva falazták fel őket. Ez a falazat a lábazati párkány magasságától tulajdonképpen beborította a teljes homlokzat felületét. Megbontva a köpenyfalat kiderült, hogy az többféle, középkori és barokk eredetű falazatot takart el.

   A középkorinak tartott törtköves falazat nagyjából a barokk ablakok párkányáig tartott, majd kő és tégla vegyes falazattal folytatódott. Ez a falazat rendkívül szilárd megtartással készült, másodlagosan elhelyezett kváderekkel. A tagozott oldalukkal befelé forgatott faragványokat egymástól elszórtan falazták be, közéjük téglákat helyeztek el.₀₁₄

   Az említett váltás elsősorban a barokk ablakok környékén és a főpárkány magasságában mutatkozott. Ugyanakkor a középkori falazat több helyen, a mai főpárkány magasságában is jelentkezett. A szentély déli falánál - leszámítva a gótikus ablak befalazását és helyén a barokk nyílás kialakítását - a törtköves, középkori falazat egészen a főpárkányig tart. Nem tudtunk különbséget tenni a vegyes falazat és a köpenyfal falazóanyaga között, ezért úgy véljük, hogy azok egy építési periódusban ugyan, de két munkafázisban készültek.

   A déli homlokzaton négy gótikus ablak maradványait bontottuk ki. Szabálytalanul, egymástól különböző távolságra helyezkednek el, a homlokzat nyugati sarka felé eső két ablak szorosan egymás mellett, míg a további kettő egymástól nagyobb távolságra van. Káváik a barokk ablakok sávjában, közvetlenül a téglaköpeny takarása alatt kerültek elő. Sajnálatos módon ezeket a barokk ablakok kialakításakor részben elpusztították, meglévő szakaszaik pedig a befalazás téglabekötései miatt több helyen sérülten maradtak meg. Mivel a barokk ablakok a gótikusak helyére épültek, ezen a részen a gótikus ablakkávák is erősen megrongálódtak.

   A barokk nyílások fölött pedig a kiromlásokat korrigáló falazat pusztította el többé-kevésbé a gótikus ablakkávákat. Az ablakok rézsűs káváit szabálytalanul, vegyesen, mészkő és tégla, helyenként bazalttufa felhasználásával építették. Az ablakok kőkeretesek voltak, de a keretek 60 cm mélyen a falmagban helyezkednek el, ezért csak nagy nehezen, és mindössze két helyen, igen kis részletében fértünk hozzá azokhoz. A kávák vakoltak és fehérre meszeltek voltak.₀₁₅ A második gótikus ablak maradt meg a legépebben, mert itt a barokk ablakkiosztás a két egymás melletti gótikus ablak közül csak az egyiket tudta felhasználni.₀₁₆ Itt részben kiszabadítottuk a magasan felmetszett könyöklőpárkányt is.

   Az ablakok teljes magasságméretét nem tudtuk meghatározni - ehhez későbbi rekonstrukcióra lesz szükség -, mert azok eredetileg túlnyúltak a jelenlegi barokk párkányon is. Ezek közül a szentélybe nyíló - sorban a negyedik - ablak esetében már csak átfalazásuk alig követhető nyomait sikerült megfigyelni.₀₁₇ A gótikus ablakok kávái mellett nagyobb felületeken megmaradt középkori vakolatot találtunk. Az egyenetlen felületű, kanálháttal simított vakolat megszakítás nélkül kapcsolódott az ablakok kereteléséhez.

   Ez alatt mindenhol közvetlenül a törtköves, középkori falazatot tártuk fel.   A lábazati szakaszon a falazat alaposabb megtisztítása után - a barokk oldalbejárattól nyugatra eső részen - napvilágra került a hajóhoz kapcsolódó kerengő boltozatának rajzolata, amelyet a kőszerkezet kiomlását követően, a fészkek barokk visszafalazása őrzött meg. A homlokzat további szakaszán ez a 18. századi javítások miatt már kevésbé látható, de a boltvállak indítása és a boltszakaszok aránya, szélessége itt is jól követhető. Ezen a szakaszon kapunk magyarázatot az ablakok aránytalan elhelyezkedésének okára.

   A fentebb már említett, két egymás mellett elhelyezkedő gótikus ajtó fölött nincsenek ablakok, mivel a kapuk között - a karthauzi előírások szerint - magas lettner választotta ketté a templom terét. Feltételezzük, hogy a lettnerfal nyugati oldalához az egymással szemben lévő északi és (egyik) déli kapu között - esetleg zárt és boltozott felépítménnyel - folyosószakasz húzódott, amely átjárást biztosított a két kerengő között.₀₁₈

   Hasonlóan a hajó homlokzatához, a szentély falazata is változatos képet mutatott. A szentély déli homlokzatán egészen a főpárkányig törtköves középkori falazatot találtunk, ez alól mindössze az egykori gótikus ablak vegyes anyagú elfalazása jelentett kivételt. Ezzel azonban, mint már írtuk, csaknem teljesen eltüntették a gótikus nyílás nyomait. Egészen más képet mutatott a szentélyzáródás többi homlokzata. Itt, a legalsó falszakaszokat leszámítva, tulajdonképpen nem találtuk meg a 14. századi középkori falazatot. Apró, vegyes, törtköves, téglás falazatot figyelhettünk meg, számos, másodlagosan elhelyezett gótikus faragvánnyal.₀₁₉

   A homlokzat felső harmadában a falazat átvált a korábban ismertetett vegyes falazatra, amelyet a 18. századhoz kötöttünk. A szentély déli homlokzata ugyanakkor a sárga, mészhabarcsos kötőanyagba rakott törtköves falazat volt, amely a szentélysaroknál átfordul, majd hirtelen véget ér. A szentélyzáródás délkeleti oldalán, kevéssel a főpárkány alatt, a hajó déli homlokzatán feltárttól eltérő típusú, késő gótikus ablak egyetlen, kissé kifelé dőlő rétegkövét sikerült kibontanunk a vakolat alól.₀₂₀

   Az ablak többi részén és a másik két szentélyoldalnál, akárcsak a déli homlokzat szentélyablakánál, az átfalazás vizsgálatakor csupán egy korábbi ablak bizonytalan körvonalát sikerült meghatároznunk. Az északi homlokzat szondázása nem hozta meg a várt eredményt. A vakolat alatt mindenhol a 18. századhoz köthető vegyes falazatra bukkantunk, mi több, a támpillérek falazata is egyezett azzal.

   A régészeti feltárás, mint fentebb írtuk, igazolta a fal és a támpillér alsó részének középkori voltát, így el kell fogadnunk azt az elképzelést, hogy a 18. században a - feltehetően rossz állapotban lévő - pilléreket lebontották, majd eredeti, középkori alapozásukra visszaépítették azokat. Nem tudjuk, hogy az északi oldalon teljes magasságig számolhatunk-e középkori falmaggal, vagy csak az alsó szakaszokon van meg, erősen elpusztult állapotban.₀₂₁

   A 2. és 3. támpillér között, a kutatóárok kijelölésekor megfigyelt ajtónyílás körvonalaira rábontva, egy elfalazott barokk oldalajtó és kőkeret fészkei kerültek elő. Szárkő elemeit a befalazásban helyezték el. Nyugati kávája mellett, másodlagosan befalazva, reneszánsz párkánytöredéket is találtunk.

   A 18. századi plébániatemplomnak tehát a hajó mindkét oldalán volt egy-egy kőkeretes bejárata. A szentély északi falában, a sekrestye tetőgerince fölött, a padlástérbe nyíló szegmensíves ajtónyílást bontottunk ki, amit egyidősnek tartunk a barokk átépítéssel. Feltehetően külső fa lépcsővel lehetett megközelíteni, szerepét a torony megépülésével veszíthette el. Összefoglalásunkban a szokásostól eltérően távolról sem kívánunk pontos építéstörténeti összefoglalót adni. Nem is igen tehetnénk ezt, hiszen kutatásainkat csak korlátozott körben végezhettük.

   Az épület fontos területei még feltáratlanok, a templomban sehol sem végeztünk kutatásokat, így ismeretlenek annak belső homlokzatai, és váratlan meglepetésekkel szolgálhat a padlózat felbontása után a felszín alatti terület feltárása is. Egy-egy újabb részlet felbukkanása akár jelentős mértékben is módosíthatja eddig kialakított véleményünket, ezért csakis megfigyeléseink összegzését vállalhatjuk. A történeti adatok ismeretében és a homlokzatkutatás eredményeit tekintve nincs okunk kételkedni abban, hogy a 14. században alapított kolostor templomával állunk szemben. Ennek az egykori épületnek az alaprajza - a torony kivételével megegyezett a mai templom alaprajzával és méreteivel.

   Északi oldalán - feltehetően emeletes - sekrestye állt, az itteni homlokzat előtt és a szentély sarkainál támpillérek helyezkedtek el. Ezzel szemben a déli oldalon sem támpillérek, sem támívek nem épültek. A templom nyugati zárófalában impozáns méretű, festett kapuzat nyílhatott, a szerzetesek a mindennapi élet során azonban az alsó kolostor kerengője felől nyíló két ajtót használhatták. Az északi oldalon, a felső kolostor kerengőbekötése felől is nyílt ajtó - amelyet a szemben lévővel - talán a lettnerhez támaszkodó folyosó kötött össze. így a templomon keresztül is átjárást biztosítottak a két kerengő között. Az északi oldalon további ajtó is lehetett, amely közvetlenül a laikusok épületeiből nyílt a templom számukra fenntartott részébe. káptalantermet megtoldva, magas, késő gótikus, feltehetően hálóboltozatos kápolnát építettek.

   A templom 15. század végi - 16. század eleji átépítése azonban annak csak liturgikus terét, a szentélyt érintette, a hajó homlokzataira már nem vonatkozott. Az átépítéshez köthető ablakok bizonyosan mérművesek voltak. Nincs adatunk arra, hogy a hódoltság után visszaszivárgó magyar lakosság, amely néhány református családot jelentett, végzett-e javításokat a templomon. Ezt a kérdést, véleményünk szerint már csak a templom belső kutatása válaszolhatja meg.

     Úgy véljük azonban, erre anyagi erejükből aligha futotta, hiszen a később betelepülő sváb lakosság kezdetben inkább új templomot épített magának a falu határában. Elképzelhető azonban, hogy korábban az itt lakók - más templom hiányában - a kolostortemplom épebb részeit használhatták. Bél Mátyás ugyanis még csekély munkával helyreállíthatónak látta az épületet.₀₂₂

   Mindemellett a homlokzatok külső vizsgálata csak az egész épületet átfogalmazó, nagyléptékű barokk építési koncepcióval végrehajtott átalakítást tudott megállapítani. A templom 18. századi megújítása Padányi Bíró Márton, veszprémi püspök nevéhez fűződik. A minden bizonnyal tető nélkül álló, ám a források szerint még mindig imponáló méretű templom pusztulásáról nincs pontos képünk. Átépítése során a hajó erősen sérült falkoronáját jelentősen visszabontották, és az eredeti párkánymagassághoz képest jóval alacsonyabban új barokk főpárkányt alakítottak ki.

   A gótikus részletek megszüntetése (ablakok elfalazása, a szentély támpilléreinek visszabontása, a sekrestye átépítése, szentélyének lebontása) mellett, a falakat ért sérülések eltakarására építhettek köpenyfalat a középkori homlokzat elé. A középkori emeletes sekrestye falait visszabontva földszintes sekrestyét építettek, eltüntetve a korábbi épület szentélybővítését is. Több mint egy évtizeddel később épült meg a torony, erre az időre tehető a templom első tatarozása is. A templomot övező területen az épületmaradványok lerombolása, illetve a törmelék elterítése ekkortájt történhetett. A templomtól kissé távolabb azonban ( az ún. Papkertben is) a romok még sokáig láthatóak voltak a felszín fölött, amint arról forrásaink is tudósítanak.₀₂₃

     A templomtér - sajnos máig tartó folyamatként - lassan beépülő környezetének épületeihez folyamatosan használták fel a kolostor kibontott köveit. A kolostor maradványainak feltárását 1996-ban elsősorban a templom déli oldala előtt húzódó területen, a falkutatás és az eddig feltárt részletek további bővítése érdekében szeretnénk folytatni. E terület feltárásának azért lenne jelentősége, mert így ismertté válna a kolostor legfontosabb, központi része, annak a kerengőhöz csatlakozó épületeivel. A városlődi karthauzi kolostor középkori emlékanyagunk jelentős részét képezi, feltárása számos újabb adattal bővíthetné a középkori kolostori életről és építészetről, nem utolsósorban pedig a karthauziakról szerzett eddigi ismereteinket is.

   Kutatásaink, bár a feladat nagyságához képest eddig elenyésző időt fordíthattunk erre, az elmúlt két évben is meglehetősen nehéz anyagi körülmények között folyt. Mára még a feltárások leállítása is reális veszéllyel fenyeget. Egyre inkább szembe kell néznünk azzal a lehetetlen helyzettel, hogy a munkát esetleg bizonytalan anyagi hátteret nyújtó pályázati vagy alapítványi támogatással kell folytatnunk, vagy éppenséggel újabb hosszú időre be kell fejeznünk azt.

Jelen munkánk az AMRK 1995 - 1996. évi tudományos beszámoló ülésszakán elhangzott előadás bővített változata.

   Elvégeztük a jelenlegi templom un. épületgépészeti kutatását. Megállapítást nyert, hogy a 14. sz.-i gótikus templom falainak felhasználásával építették a mai templomot. Részben előkerültek annak nagyméretű gótikus ablaki is. A déli oldalon végig megtalálható a templomnak nekiépített kerengő boltozatának mintázata, a kiszakadt középkori boltvállak fészkét visszafalazó barokk javítás.₀₂₄ A keleti oldalon, a hajdan volt oldalbejárat nyomait, amit később belül a „un. Lurdy-oltárral építettek be.₀₂₅

     A templom keleti oldala előtti terület feltárása, a lábazat kiszabadítása a feltöltés alól. A sekrestye bejárata előtt, a kerítésig, és a torony keleti oldaláig terjedő területen. A sekrestye bejárata előtti területen kb. 1 méter mélyen, megtaláltuk a Nürnbergi képen látható színes tetőcserepek maradványait, ami a kép hitelességét/pontosságát bizonyítja.

A többi tervezett feltárás és helyreállítás, úgy, mint:

• A templom környékén még megkutatható/szabad területek feltárása.
• A feltárt területeken a romok bemutatásával kulturcentrum kialakítását terveztük.₀₂₆

Az elmaradt feltárási munkálatok valószínűleg anyagi okok (mint az ismert injektálás nem várt költségei, és annak károkozása) miatt eddig nem valósultak meg. Folytatásáról már az ásatások befejezése után, és az óta sem történt említés.(Szerk.)

 

Die Geschichte von Városlőd. / Objektrelikte der Klosterausgrabungen in Lövöld.

 

   Die Aufgabe der Ausgrabung im Jahr 1962 bestand darin, herauszufinden, ob sich das mittelalterliche Kloster auf die betreffende Stelle ausgedehnt hatte, wo im selben Jahr der Bau eines Kulturhauses geplant war. Bei der Ausgrabung konnten Teile einiger Gebäude gefunden werden, die auf einem Teil des oberen Klosters standen.

   Beschreibung der Artefakte des Klosters und seines Umfelds. Das un. Nürnberger Bild. Im Katalog des Nürnbergischen Nationalmuseums von 1893, Seriennummer GM580 um 1500 - um 1520. Holz 0,68m hoch, 1,09m breit._{001(linker Mausklick)} Wir untersuchen nur den Ausschnitt des Klosters in Lövöld.

   Das Klostergebäude steht auf einem von Wald umgebenen Hügel und ist von einer Hecke umgeben. Die Klostermauer hinter der Hecke wird von zwei Türöffnungen durchbrochen. Die eine, oberhalb der Öffnung gegenüber dem Tor der Heckenumzäunung, ist eine Pforte. Daneben befinden sich zwei Dachfenster mit Spitzdächern. Nach dem ersten Portal befindet sich ein weiteres Portal mit einer Türöffnung, gefolgt vom Refektorium, einem zentralen Klostergebäude mit einer Stufenfassade und farbig glasierten Dachziegeln, das auf dem zentralen Platz errichtet wurde. Unmittelbar daneben befindet sich die Kirche mit ihrem walmdachigen Strebepfeiler-Heiligtum mit doppelflügeligen Fenstern.

   An der D.-Seite des Klosters befinden sich die Zellen der Mönche. Vier davon sind auf dem Bild zu sehen. Die Westseite wird von einem langgestreckten Giebelgebäude mit Doppelfenstern umschlossen. Auf der N-Seite des Klosters, an der DK-Ecke, sind ähnliche, aber kleinere Gebäude zu sehen. Das Kloster kann durch die Inschrift "Vallis Sancti Michaelis in Lewl in Ungaria" am oberen Bildrand identifiziert werden.

   Das Bild selbst zeigt, dass das Kloster nach bestimmten Regeln gebaut wurde. Die kirchlichen Regeln der Kartäuser basierten auf den Regeln des Heiligen Bruno, des Heiligen Hieronymus und des Heiligen Benedikt, und der Bau wurde nach den Regeln der 1018 gegründeten Kamaldulenser durchgeführt.

   Gebäude "A" 8,8x9,4m. Die Ausrichtung des fast quadratischen Raumes ist etwa 10 Grad von den Himmelsrichtungen entfernt. Gebäude A kann als eine Zelle definiert werden. Unsere Idee würde durch den doppelten Eingang noch verstärkt. Einer öffnete sich zum Garten der Zelle, der andere zum Kreuzgang, einem gemeinsamen Hof, auf dem die Kirche stand. Die Steinmauer, die 13 m nordöstlich der Zelle gefunden wurde, könnte als Zaun gedient haben, der die Zellen trennte.₀₀₂

   Gebäude "B" wurde in einem Graben ausgegraben, der senkrecht zu Gebäude A von Norden her verlief. Es ist nur ein rechteckiger Abschnitt der Mauer bekannt. Er ist 4,4 m lang und war auf der Innenseite verputzt. Die abgefallenen Putzstücke weisen ein einfaches geometrisches Dekor in gelblich-brauner Farbe auf. Seine Lage ist die gleiche wie die von Gebäude "A".

   Gebäude "C" Es wurde nicht bei einer Ausgrabung gefunden, sondern beim Ausheben des Fundamentgrabens des Kulturhauses. Seine drei Seitenwände bestehen aus einer einzigen Reihe von längs gestapelten Ziegeln. Eine Seite ist 2,5 m lang, die Länge der anderen drei Seiten ist unbekannt. Die einzigen bekannten Abschnitte sind 100 und 60 cm lang. Umso überraschender ist der Fußboden des Raums, dessen Qualität und Ausführung der Wände auffallend schlecht ist. Er war mit rautenförmigen und dreieckigen Bodenfliesen bedeckt, von denen einige auf einer Seite mit gelber, grüner, weißer, rosa und roter Glasur verziert waren. Die Ziegel messen 18x18 cm.

   Die Ergebnisse unserer weiteren Untersuchungen während der Grabungsarbeiten sind im Folgenden zusammengefasst:

   Es ist uns gelungen, den Beginn des Triumphbogens der mittelalterlichen Klosterkirche über dem barocken Kuppelgewölbe der Pfarrkirche und an zwei Stellen die Pfeilerköpfe der das mittelalterliche Sanktuargewölbe stützenden Rippen zu finden._002/1 Die Vermessung und Dokumentation dieser wurde nicht aus sachlichen Gründen durchgeführt, sondern ist wegen der Notwendigkeit der Ausrichtung des Gewölbesystems notwendig. Ihre Bedeutung ist unschätzbar, da dieses Ergebnis beweist, dass die mittelalterliche Kirche zur Zeit des Barockbaus noch fast bis zur halben Höhe des Mauerwerks stand.

   Das bedeutet auch, dass wir bei einer allgemeinen Wanduntersuchung für eine mögliche Restaurierung eines denkmalgeschützten Gebäudes erwarten können, dass wir originale architektonische Details wie Tür- und Fensteröffnungen finden. Die 1990 nach dem vollständigen Abriss des Außenputzes der Kirche begonnenen Ausgrabungen bestätigten die Erwartungen von Peter German. Man fand einen Abdruck des neben der Kirche errichteten Klosters, mittelalterliche Tür- und Fensteröffnungen und originale Putzteile. Leider blieb es nicht bei dieser Entdeckung.(Hrsg.)₀₀₃

   Die materiellen Denkmäler des Klosters: Die steinernen Denkmäler lassen sich in zwei Gruppen unterteilen. Die erste Gruppe besteht aus Steinen, die im letzten Jahrhundert sichtbar waren und seitdem zerstört wurden oder verloren gegangen sind. Die zweite Gruppe besteht aus Steinen, die heute noch sichtbar sind. Beide Gruppen bilden ein einheitliches architektonisches Erbe des Klosters, aber da wir nicht wissen, wo sie ursprünglich gefunden wurden, und nur ihre sekundäre Verwendung kennen, können wir sie nicht immer einem bestimmten Gebäudetyp zuordnen.

   - ein "Wasserbecken" neben der Kirche,

   - aufgebrochen "rotes Marmorbecken" mit zwei geflügelten Engelsköpfen.
   - ein "achteckiges Säulenstück" mit vier Schilden auf seinen abwechselnden Platten, der Jahreszahl 15Z2, dem Doppelkreuz von Ungarn auf einem dreifachen Hügel, den Wappen von vier Flüssen und einem Adler mit gekröntem Kopf und ausgebreiteten Flügeln.
   Wir haben keine Kenntnis von den oben genannten Steinen, aber zu diesem Ensemble gehört ein Stück, das heute noch existiert: ein rautenförmiger Anhänger mit Renaissance-Spiegel auf vier Seiten. MD-Inschrift auf der Unterseite eines der Spiegel. In der Mitte befindet sich eine zylindrische Rille, in der möglicherweise der Balken der Nationalflagge eingeklebt war.

   Die vier obigen Schnitzereien sind vermutlich zu einem Zierbrunnen zusammengefügt. Bei den 1990 begonnenen Ausgrabungen wurde etwa 4 m vor der Seite der Kirche in einer Tiefe von 110 cm der Sockel des wahrscheinlich oben erwähnten Zierbrunnens gefunden.

   Die ersten drei Steine kennen wir aus der Beschreibung von Rómer Flóris,₀₀₄ während sich der vierte im Steingewölbe der Abtei von Tihany befindet.

   - Kapitel eines Bündels von Holzsäulen,
 - Das Schild wurde im Steinsockel des Zauns in der Petőfi-Straße 12 gefunden. LDM.₀₀₅
   - Mauerpfeiler Kapitel₀₀₆
   - Mauerpfeiler-Stücke
   - Sockelstück einer Torbrüstung
   - Blinde Schnitzerei im Lager des Bakony-Museums in Veszprém.
   - Mit Fischen verzierte Fensteröffnung. Es könnte während des Baus der Pfarrei in der         Barockzeit an seinem heutigen Platz an der Innenseite der Pfarrtreppe angebracht               worden sein. Die beiden gegenüberliegenden Fische zierten den unteren Teil einer             rechteckigen Öffnung, vielleicht eine Durchreiche oder eine Tür zu einem Torhaus.
  - Stein der Pforte. Halbachteckiger, stark vorspringender Kragstein, der drei                           menschliche  Köpfe darstellt.
  - Achteckiger Pfeilersockel. Bei den Bauarbeiten in den Lagerräumen des Bakony-               Museums in Veszprém geborgene Stücke.
  - Bei den Ausgrabungen gefundene Ziegel, Ofenkacheln und Ofenkörner. In den Lager-       räumen des Bakony-Museums in Veszprém._{007 007/1}

   Vorwort zu den 1994 begonnenen Ausgrabungsarbeiten:

Péter Csengel - László Gere: 

   Die archäologische Ausgrabung des Kartäuserklosters von Városlőd ab 1994.

   

   Anfang der 1990er Jahre beschloss der Pfarrer und Diakon Mátyás Frey, den Altar und die Außenfassade der Kirche zu renovieren, bevor er in den Ruhestand ging. Mit der Restaurierung des Altars entstand auch die Notwendigkeit, weitere Schäden am Mobiliar zu verhindern und die Kirchenwände vor weiterer Feuchtigkeit zu schützen. Eine wichtige Aufgabe bestand darin, die Staunässe an den Wänden zu beseitigen und die Außenfassade der Kirche zu reparieren.

   Die Techniker/Maurer gaben uns eine Reihe von Punkt-für-Punkt-Anweisungen, um die Staunässe zu beseitigen. Der erste Punkt war die Entfernung des Putzes vom Sockel. Im Zuge der von den Sozialarbeitern durchgeführten Putzentfernung wurde auf der Südseite, etwa 2-3 Meter vom Gewölbe des Altarraums entfernt, ein 25 cm tiefer Steinrahmen einer (heute noch sichtbaren) Wandöffnung gefunden, in dem auch die Stelle der Beschläge der Türscharniere sichtbar war.₀₀₈

   Eine weitere Vorschrift rund um die Kirche war die Aushebung einer Sondierungsgrube an drei Stellen entlang der Mauer, um den Grundwasserspiegel zu bestimmen. Da ich die Geschichte der Gegend kannte, führte ich die Arbeiten selbst aus. Natürlich begann ich die erste (und letzte) Sondierungsgrube an dem an der Mauer gefundenen Steinrahmen. Nach 20-30 cm Überdeckung kam das eingestürzte Steinmaterial des Gebäudes, das einst neben der Kirche stand, zum Vorschein.

 Weiter unten fand man auch die Überreste der Säulen, die das Gewölbe stützten - Gips und Kalk. Auf einer Höhe von etwa 120 cm fand man die noch tadellosen 20x20 Keramikfliesen (wie sich später herausstellte, wahrscheinlich die Kapelle des Priors) des Raumes, die in einer 3 cm dicken Diagonale verlegt waren.₀₀₉ Der Pfarrer meldete die Arbeiten dem Presbyterium. Pál Rajner, der Regionalbeauftragte des Komitatsmuseums Veszprém, begutachtete und transportierte die von ihm ausgewählten und beiseite gelegten Schnitzreste.

   Um die Außenwand der geplanten Kirche auszubessern/zu streichen, ließ der Pfarrer die Südfassade neu streichen. Es wurde eine Wandvermessung durchgeführt, bei der natürlich (nach dem, was wir bisher wissen) die Außenfassade der Mitte des 13. Jahrhunderts erbauten Kirche sichtbar war. Die geplante Restaurierung wurde dann natürlich vereitelt.₀₁₀

   Die Ausgrabungen wurden im Sommer 1994 auf Ersuchen von Katalin Németh, der regionalen Inspektorin, begonnen. Während der Arbeiten wurden alle ausgegrabenen Steine/Materialien, mit Ausnahme der behauenen Steine, in den Bereich um die letzten drei Häuser am Ende des Dorfes und die Bahnlinie entfernt.

Weitere Ausgrabungen ergaben, dass der Boden des Kirchenfundaments an der Außenseite des Heiligtums, mehr als 2 m unter dem heutigen Bodenniveau, noch nicht gefunden worden war. Da jedoch mehrere (sehr alte) Risse im Innenputz des Gotteshauses festgestellt wurden, beschlossen die "Fachingenieure" der Denkmalpflege, das Gotteshaus zu verputzen. Die Kirche, die seit Hunderten von Jahren stand und aufgrund ihres Baustils 3-4 Meter höher war als früher, sollte mit vielen Tonnen Zement und unter hohem Druck verpresst werden.

   Dies hat meines Erachtens jede weitere Forschung zunichte gemacht, da das injizierte Material in die Hohlräume unter und um die Kirche sowie in die Maulwurfslöcher im Inneren der Kirche (die Rückseite der vorderen rechten Kirchenbank ist höher als sie sein sollte) verteilt wurde. Außerdem wurden die Arbeiten auf der Kirchenseite des Turms begonnen, und zwar auf umstrittene Weise. Der hohe Druck führte dazu, dass sich der Turm von der Kirche löste und eine 4-5 cm große Löche im Deckengewölbe über der Orgel entstand. Der Schaden wurde behoben und die Restaurierung des Turms wurde in Angriff genommen und durchgeführt.

   Ein weiterer Beweis für ihre Inkompetenz ist die so genannte "Aalgrube", die im Inneren der Kirche unter dem Stichwort "Mauertrockenlegung" ausgehoben wurde. Für dessen Belüftung wurde seither nicht gesorgt, so dass das Wasser, das sich dort bildete, im folgenden Winter von der frisch gestrichenen Decke des Kircheninneren herabfiel (sie wurde dauerhaft verunstaltet). Der mit perforiertem, säurefestem Blech abgedeckte Graben wurde mit Folie und Teppich bedeckt, so dass das Grundwasser, das nirgendwo entweichen konnte, dort blieb.

 

Péter Csengel - László Gere:

   Die archäologische Ausgrabung des Kartäuserklosters von Stadtlőd aus dem Jahr 1994.

   Das Kloster von Városlőd ist nicht nur aus archäologischer, sondern auch aus kulturhistorischer Sicht von herausragender Bedeutung, denn es ist das einzige Kartäuserkloster in Ungarn, das zu den bedeutendsten Klöstern Mitteleuropas gehörte. Nach seiner Zerstörung wurde seine Kirche wieder aufgebaut und ist noch heute im Sinne der gemeinsamen deutsch-ungarischen Geschichte in Betrieb. Die archäologische Ausgrabung wurde in fünf Phasen unterteilt. Ausgrabung des Geländes vor der Kirche auf der Südseite bis zum Pflaster und Sondierungssondierungen auf der Nordseite. Vollständige archäologische Ausgrabung des Kreuzgangs und der Reste der unmittelbar angrenzenden Gebäude.

   Untersuchungen an der Außenfassade der Kirche.

   Im Jahr 1995 plante die Kirche eine Renovierung und einen neuen Anstrich der Kirche. Daher hatten wir vor der geplanten Restaurierung der Fassaden die Gelegenheit, eine Untersuchung der Außenfassade der Kirche durchzuführen. Aufgrund des begrenzten Umfangs der Untersuchung haben wir versucht, unsere Aufmerksamkeit auf die Südfassade zu richten.

   An dieser Seite haben sich nämlich "in situ" gotische Details erhalten, nämlich das Gurtwerk des Triumphbogens und einer der Fensterstürze des Sanktuariums.₀₁₂ Allein die hier sichtbaren Reste vermittelten uns den Eindruck, dass der barocke Umbau die hohen Mauern der Kartäuserklosterkirche bewahrt hat. Die unregelmäßig angeordneten Fenster aus dem 18. Jahrhundert an der Fassade, die unterschiedliche Achsabstände zueinander haben, lassen vermuten, dass sie dem mittelalterlichen Öffnungssystem nachempfunden worden sein könnten.

   In einigen Teilen der Fassade war das Mauerwerk unter dem Putz alles andere als einheitlich. Während oberhalb des Sockels ein Mauerwerk aus Bruchsteinen mit einem typischen mittelalterlichen Mörtel vorhanden war,₀₁₃ wiesen die mittleren und oberen Abschnitte der Fassade unterhalb der Hauptbrüstung ein völlig anderes Mauerwerk auf. Die meisten Steine wurden in Platten gehauen und dann mit ihren Rändern in Ziegelmauerwerk aufgemauert. Dieses Mauerwerk bedeckte praktisch die gesamte Oberfläche der Fassade ab der Höhe des Sockels. Beim Öffnen des Kamins kam zum Vorschein, dass er eine Vielzahl von Mauerwerken mittelalterlichen und barocken Ursprungs enthielt.

   Das Ziegelmauerwerk, das als mittelalterlich gilt, setzte sich ungefähr bis zur Brüstung der Barockfenster fort und wurde dann mit gemischtem Stein- und Ziegelmauerwerk fortgesetzt. Dieses Mauerwerk war sehr solide mit sekundären Pflastersteinen gebaut. Die Schnitzereien, deren gegliederte Seiten nach innen gerichtet sind, wurden mit Ziegeln durchsetzt.₀₁₄

   Diese Veränderung war vor allem im Bereich der Barockfenster und auf der Höhe der Hauptbrüstung sichtbar. Aber auch auf der Höhe der heutigen Hauptbrüstung war an mehreren Stellen mittelalterliches Mauerwerk vorhanden. An der Südwand des Sanktuariums setzt sich das mittelalterliche Mauerwerk in Form von Bruchsteinmauerwerk bis zur Hauptbrüstung fort, abgesehen vom Mauerwerk des gotischen Fensters und der barocken Öffnung an seiner Stelle. Es ist uns nicht gelungen, das Mischmauerwerk von der Mantelmauer zu unterscheiden, so dass wir davon ausgehen, dass sie in zwei Phasen errichtet wurden, obwohl sie in dieselbe Zeit fallen.

   An der Südfassade wurden die Reste von vier gotischen Fenstern freigelegt. Sie sind unregelmäßig verteilt, wobei die beiden Fenster in der westlichen Ecke der Fassade dicht beieinander liegen und die beiden anderen weiter auseinander. Ihre Hohlräume wurden im barocken Fensterband, direkt unter dem Ziegelmantel, gefunden. Leider wurden diese beim Bau der Barockfenster teilweise zerstört, und ihre noch vorhandenen Abschnitte sind an mehreren Stellen durch das Mauerwerk des Backsteinmantels beschädigt worden. Da die Barockfenster an der Stelle der gotischen Fenster eingebaut wurden, sind auch die gotischen Fenstersprossen in diesem Teil des Gebäudes stark beschädigt.

   Über den barocken Öffnungen hat das Mauerwerk, das die Hohlräume korrigierte, die gotischen Fenstergitter mehr oder weniger zerstört. Die Zinnen der Fenster sind unregelmäßig aus einer Mischung aus Kalkstein und Ziegeln sowie stellenweise aus Basalttuff gemauert. Die Fenster waren steingerahmt, aber die Rahmen waren 60 cm tief in die Wand eingelassen, so dass wir nur sehr wenig Zugang zu ihnen hatten, und das auch nur an zwei Stellen und in sehr kleinen Details. Die Cafés waren verputzt und weiß getüncht.₀₁₅ Das zweite gotische Fenster ist am besten erhalten, da die barocke Fensteraufteilung hier nur eines der beiden benachbarten gotischen Fenster nutzen konnte.₀₁₆ Hier haben wir auch die stark kannelierte Ellbogenschwelle teilweise freigelegt.

   Die volle Höhe der Fenster konnte nicht ermittelt werden - eine Rekonstruktion wird später erforderlich sein -, da sie ursprünglich über das heutige Barockgesims hinausragten. Bei dem Fenster zum Altarraum, dem vierten in der Reihe, konnten wir nur Spuren seiner Ummauerung feststellen.₀₁₇ Neben den gotischen Fensterkästen fanden wir auf größeren Flächen mittelalterlichen Putz. Die unebene Oberfläche des löffelglatten Putzes war ununterbrochen mit der Rahmung der Fenster verbunden.

   Darunter haben wir das mittelalterliche Mauerwerk freigelegt, das direkt sichtbar ist. Im Sockelbereich wurde nach einer gründlicheren Reinigung des Mauerwerks - im Teil westlich des barocken Seiteneingangs - die Zeichnung des Gewölbes des an das Kirchenschiff angebauten Kreuzgangs freigelegt, die durch die barocke Verfüllung der Nester nach der Erosion der Steinstruktur erhalten blieb. Auf dem Rest der Fassade ist dies aufgrund von Reparaturen aus dem 18. Jahrhundert weniger sichtbar, aber der Beginn der Ladenschultern sowie die Proportionen und die Breite der Ladenjoche sind hier noch deutlich zu erkennen. In diesem Abschnitt wird auch der Grund für die unproportionale Anordnung der Fenster erklärt.

   Über den beiden erwähnten, nebeneinander liegenden gotischen Türen befinden sich keine Fenster, da der Kirchenraum nach Kartäusermaßstab durch einen hohen Lettner zwischen den Türen geteilt war. Es wird angenommen, dass ein Gangabschnitt, möglicherweise mit einem geschlossenen und gewölbten Überbau, entlang der westlichen Seite der Spitzbogenwand zwischen dem Nord- und (einem der) Südtore, die sich gegenüberstanden, verlief und einen Durchgang zwischen den beiden Kreuzgängen bildete.₀₁₈

   Wie die Fassade des Kirchenschiffs war auch das Mauerwerk des Sanktuariums unterschiedlich. Die Südfassade des Sanktuariums wies bis zur Hauptbrüstung mittelalterliches Mauerwerk aus Bruchsteinen auf, mit Ausnahme des Mischmauerwerks des ehemaligen gotischen Fensters. Dieses hat jedoch, wie bereits beschrieben, die Spuren der gotischen Öffnung fast vollständig verwischt. Ein ganz anderes Bild boten die anderen Fassaden des Altarraumes. Hier gibt es, abgesehen von den untersten Mauerabschnitten, kein mittelalterliches Mauerwerk aus dem 14. Jahrhundert. Wir haben ein kleines, gemischtes Mauerwerk aus Block- und Ziegelsteinen mit zahlreichen gotischen Schnitzereien an sekundären Stellen festgestellt.₀₁₉

   Im oberen Drittel der Fassade geht das Mauerwerk in das bereits beschriebene Mischmauerwerk über, das wir dem 18. Jahrhundert zuordnen. Die südliche Fassade des Heiligtums hingegen besteht aus gelbem Blockmauerwerk im Kalkmörtelverband, das an der Ecke des Heiligtums eine Kurve macht und dann abrupt endet. An der Südostseite des Sanktuariums, direkt unter der Hauptbrüstung, wurde unter dem Putz ein einzelnes spätgotisches Fenster ausgegraben, das sich von dem an der Südfassade des Kirchenschiffs ausgegrabenen Fenster unterscheidet und eine einzige Lage leicht nach außen geneigter Pflastersteine aufweist.₀₂₀

   In den anderen Teilen des Fensters und an den beiden anderen Seiten des Sanktuariums, wie im Fall des Sanktuariumsfensters an der Südfassade, konnten wir bei der Untersuchung des Mauerwerks nur die vagen Umrisse eines früheren Fensters erkennen. Die Sondierung der Nordfassade erbrachte nicht die erwarteten Ergebnisse. Unter dem Putz fanden wir überall Mischmauerwerk aus dem 18. Jahrhundert, und auch das Mauerwerk der Strebepfeiler stimmte mit diesem überein.

   Die oben beschriebenen archäologischen Ausgrabungen bestätigten den mittelalterlichen Charakter der Mauer und des unteren Teils des Strebepfeilers, so dass man davon ausgehen muss, dass die Pfeiler, die sich wahrscheinlich in einem schlechten Zustand befanden, im 18. Jahrhundert abgerissen und auf ihren ursprünglichen mittelalterlichen Fundamenten wieder aufgebaut wurden. Es ist nicht bekannt, ob die mittelalterliche Mauer auf der Nordseite in voller Höhe vorhanden ist oder ob sie nur in den unteren Abschnitten in einem stark verfallenen Zustand vorhanden ist.₀₂₁

   Zwischen den Strebepfeilern 2 und 3 zeigten die beim Abstecken der Gräben festgestellten Umrisse des Portals die Nester einer gemauerten barocken Seitentür mit Steinrahmen. Die Elemente aus Lehmstein wurden in das Mauerwerk eingelassen. Neben dem westlichen Café wurde auch ein Fragment eines Renaissance-Gesimses gefunden, das sekundär eingemauert war.

   Wichtige Bereiche des Gebäudes sind noch unerforscht, die Innenfassaden der Kirche sind unbekannt, und die Ausgrabung des Untergrunds nach der Öffnung des Fußbodens könnte ebenfalls unerwartete Überraschungen zutage fördern. Die Entdeckung eines neuen Details könnte unsere derzeitige Meinung erheblich ändern, so dass wir uns nur zu einer Zusammenfassung unserer Beobachtungen verpflichten können. Angesichts der historischen Daten und der Ergebnisse der Fassadenuntersuchung gibt es keinen Grund, daran zu zweifeln, dass es sich um die Kirche eines Klosters aus dem 14. Der Grundriss dieses Gebäudes war mit Ausnahme des Turms identisch mit dem Grundriss und den Abmessungen der heutigen Kirche.

   Die Pfarrkirche aus dem 18. Jahrhundert hatte also auf jeder Seite des Kirchenschiffs einen steingerahmten Eingang. In der Nordwand des Altarraums, über dem First der Sakristei, wurde ein segmentbogiges Tor zum Dachboden freigelegt, das vermutlich aus der Zeit des barocken Umbaus stammt. Der Zugang erfolgte vermutlich über eine hölzerne Außentreppe, die beim Bau des Turms verloren gegangen sein könnte. In unserer Zusammenfassung haben wir nicht die Absicht, eine exakte Zusammenfassung der Geschichte des Gebäudes zu geben, was nicht der üblichen Praxis entspricht. Dies war auch nicht möglich, da unsere Recherchen nur einen begrenzten Umfang hatten.

   Auf der Nordseite gab es eine Sakristei - wahrscheinlich mit einem Stockwerk - und Strebepfeiler vor der Fassade und an den Ecken des Heiligtums. Auf der Südseite hingegen gab es keine Strebepfeiler oder Bögen. Die westliche Stirnwand der Kirche hätte ein imposantes gemaltes Portal gehabt, aber die Mönche nutzten die beiden Türen, die sich vom Kreuzgang des unteren Klosters aus öffneten, für ihr tägliches Leben. Auf der Nordseite hatte der obere Kreuzgang ebenfalls eine Tür, die vom Kreuzgang in das obere Kloster führte und mit der gegenüberliegenden Tür durch einen Gang verbunden war, der möglicherweise an das Taufbecken angelehnt war. Möglicherweise gab es auf der Nordseite auch ein weiteres Tor, das direkt von den Gebäuden der Laien in den ihnen vorbehaltenen Teil der Kirche führte. Eine hohe, spätgotische Kapelle, vermutlich mit Netzgewölbe, wurde als Ergänzung zum Kapellenraum errichtet.

   Der Umbau der Kirche im späten 15. und frühen 16. Jahrhundert betraf jedoch nur den liturgischen Raum, den Altarraum, und nicht die Fassaden des Kirchenschiffs. Bei den mit dem Umbau verbundenen Fenstern handelt es sich mit Sicherheit um gemauerte Fenster. Wir haben keine Informationen darüber, ob die ungarische Bevölkerung, die nach der Eroberung in die Kirche zurückkehrte und aus einigen reformierten Familien bestand, irgendwelche Reparaturen durchführte. Wir glauben, dass nur eine Untersuchung im Inneren der Kirche diese Frage beantworten kann.

   Es wird jedoch vermutet, dass sie kaum die finanziellen Mittel dazu hatten, da die später ansässige schwäbische Bevölkerung es zunächst vorzog, eine neue Kirche am Rande des Dorfes zu bauen. Es ist jedoch möglich, dass die Einwohner in Ermangelung anderer Kirchen die eleganteren Teile der Klosterkirche genutzt haben. Mátyás Bél sah, dass das Gebäude mit wenig Aufwand restauriert werden konnte.₀₂₂

   Die äußere Betrachtung der Fassaden konnte jedoch nur einen groß angelegten barocken Umbau des gesamten Gebäudes erkennen lassen. Die Erneuerung der Kirche im 18. Jahrhundert wird Márton Bíró Padányi, dem Bischof von Veszprém, zugeschrieben. Wir haben kein klares Bild von der Zerstörung der Kirche, die zwar dachlos ist, aber den Quellen zufolge immer noch eine beeindruckende Größe aufweist. Beim Wiederaufbau wurde der stark beschädigte hölzerne Chor des Kirchenschiffs weitgehend abgebaut und eine neue barocke Hauptbrüstung errichtet, die viel niedriger als die ursprüngliche war.

   Neben der Beseitigung der gotischen Details (Verschließen der Fenster, Abbruch der Strebepfeiler des Sanktuariums, Wiederaufbau der Sakristei und Abbruch des Sanktuariums) konnte vor der mittelalterlichen Fassade eine Mantelwand errichtet werden, um die Schäden an den Wänden zu verdecken. Die Mauern der mittelalterlichen einstöckigen Sakristei wurden abgerissen und eine erdgeschossige Sakristei gebaut, wobei der Anbau des Heiligtums des früheren Gebäudes entfernt wurde. Der Turm wurde mehr als ein Jahrzehnt später hinzugefügt, und die erste Renovierung der Kirche stammt aus dieser Zeit. Der Abriss der Gebäudereste und die Verteilung des Schutts in der Umgebung der Kirche könnten zu dieser Zeit stattgefunden haben. Etwas weiter von der Kirche entfernt waren die Ruinen jedoch noch lange Zeit oberhalb der Oberfläche sichtbar, wie unsere Quellen berichten.₀₂₃

   Leider haben sich die Gebäude in dem langsam bebauten Gebiet um den Kirchhof bis heute kontinuierlich der ausgegrabenen Steine des Klosters bedient. Die Ausgrabungen der Überreste des Klosters sollen 1996 fortgesetzt werden, vor allem im Bereich vor der Südseite der Kirche, um die Mauern weiter zu erforschen und die bisher entdeckten Details zu ergänzen. Die Ausgrabung dieses Bereichs wäre von großer Bedeutung, da sie den wichtigsten, zentralen Teil des Klosters mit seinen an den Kreuzgang angeschlossenen Gebäuden bekannt machen würde. Das Kartäuserkloster in Stadtlőd stellt einen bedeutenden Teil unseres mittelalterlichen Erbes dar, und seine Ausgrabung könnte unserem Wissen über das mittelalterliche Klosterleben und die Architektur, nicht zuletzt über die Kartäuser, viele neue Informationen hinzufügen.

   Unsere Forschungen, für die wir im Verhältnis zum Umfang der Aufgabe nur wenig Zeit aufwenden konnten, wurden in den letzten zwei Jahren unter recht schwierigen finanziellen Bedingungen durchgeführt. Heute besteht sogar die reale Gefahr, dass die Ausgrabungen gestoppt werden. Wir sehen uns zunehmend mit der unmöglichen Situation konfrontiert, die Arbeiten auf der Grundlage von Zuschüssen oder Stiftungen mit unsicherer finanzieller Unterstützung fortsetzen oder sogar für einen weiteren langen Zeitraum beenden zu müssen.

   Die vorliegende Arbeit ist eine erweiterte Fassung eines Vortrags, der auf der "AMRK"-Sitzung 1995-1996 gehalten wurde.

   Wir haben eine sogenannte bautechnische Untersuchung der heutigen Kirche durchgeführt. Es wurde festgestellt, dass die heutige Kirche unter Verwendung der Mauern der gotischen Kirche aus dem 14. Jahrhundert errichtet wurde. Einige der großen gotischen Fenster wurden ebenfalls gefunden. Auf der Südseite findet sich durchgehend das Muster des in die Kirche eingebauten Kreuzganggewölbes mit barocken Reparaturen, die die Nester der abgerissenen mittelalterlichen Ladenschultern wieder aufbauen.₀₂₄ Auf der Ostseite finden sich Spuren des ehemaligen Seiteneingangs, der später im Inneren durch den "un. Lurdy-Altar" ersetzt wurde.₀₂₅

   Ausgrabung des Bereichs vor der Ostseite der Kirche, um den Sockel von der Aufschüttung zu befreien. Der Bereich vor dem Sakristeieingang, bis zum Zaun und der Ostseite des Turms. Im Bereich vor dem Sakristeieingang fanden wir in etwa 1 m Tiefe die Reste der farbigen Dachziegel, die auf dem Nürnberger Bild zu sehen sind, was die Echtheit/Genauigkeit des Bildes belegt.

   Die weiteren geplanten Ausgrabungen und Restaurierungen, wie z.B.:

   - Erkundung der unerforschten/freien Bereiche um die Kirche.
  - Es ist geplant, in den ausgegrabenen Bereichen ein Kulturzentrum einzurichten, in dem die Ruinen ausgestellt werden sollen.₀₂₆

 Die bisher nicht durchgeführten Ausgrabungsarbeiten wurden wahrscheinlich aus finanziellen Gründen nicht durchgeführt (z. B. wegen der unerwarteten Kosten der bekannten Injektionsarbeiten und der damit verbundenen Schäden). Weder nach Abschluss der Ausgrabungen noch danach wurde ihre Fortsetzung erwähnt.