Városlőd története. / Kulturális élet Városlődön.
A Városlődi Kossuth Lajos Művelődési Otthon.
A vasúti megálló felett az Úttörő utca és Petőfi utca sarkán, 1937-38.-ban kultúrház épül. Közmunkával, a Közbirtokossági erdőből kitermelt faanyaggal, és községi pénzen készült.001(Koppintás bal egér) Benne iparoskör, gazdakör, és olvasókör is helyet kapott. Előadások és mozi vetítés helye is volt, ami azt mutatja, hogy a község számára az épület, jelentős kultúrközponttá vált. Sajnos 1945. március 23-án lebombázták. A háború okozta szörnyűségek ellenére hamarosan élénk kulturális tevékenység bontakozott ki a községben. Kezdetben az iskolában voltak az egész estét betöltő színdarabok, itt rendezték az ismeretterjesztő előadásokat, bálokat. Az 50-es évek elején a Windischmann-féle vendéglőt mozivetítésre alkalmas teremmé alakították át, kicsi beépített színpaddal és ferdén emelkedő nézőtérrel. Ezután itt kerültek előadásra évi 2-3 alkalommal a helyi amatőr színjátszók rendezvényei, az iskolai és községi ünnepélyek műsorai, az ismeretterjesztő előadások.
Az egész estét betöltő színdarabokat, az állami ünnepélyek műsorszámait kizárólag a pedagógusok tanították be, az ismeretterjesztő előadások tartásába rajtuk kívül az orvos és védőnő is bekapcsolódott. Mozielőadás heti két ízben volt, és rendszerint telt ház előtt pergett a film. (Televízió még nem volt akkor.) Évente 1-2 budapesti színészegyüttes fellépésére is sor kerülhetett már. A rendezvények minden esetben sok nehézség közepette zajlottak le, mert szűk volt a nézőtér, kicsi volt a színpad, nem volt öltöző, az öltözést gyakran a színpad oldalfüggönye mögött kellett elvégezni, mert a színpadhoz csatlakozó lakás konyháját a tulajdonos hol adta, hol nem adta bérbe erre a célra. A vasárnapi előadásokért külön harcot kellett vívni a moziüzemi vállalattal.
Elkeserítő volt a rendezők részére az, hogy amikor sok estét felőrlő fáradságos munka után végre színre lehetett volna már lépni, akkor jöttek a gáncsoskodások. Általános volt a sürgető kívánság, hogy a községnek legyen önálló és korszerű művelődési háza. A tanácsi vezetők (Veres István tanácselnök, Albert Mihályné vb. titkár) beszerezték a felettes hatóságok pénzügyi támogatását és egy olyan típustervet, amely Bőnyrétalapon, Győr közelében már a kivitelezés befejezése előtt állt. A terv végleges elfogadása előtt küldöttség utazott motorkerékpárokon Bőnyrétalapra az épület megtekintésére. (Motorosok: Vallner Kálmán építésvezető. Tóvári Lajos iskolaigazgató, Koppányi István iskolaigazgató helyettes és népművelési ügyvezető, Mikó László. Utasok: Veres István tanácselnök, Albert Mihályné vb. titkár, József Mihály KISZ-titkár.)
Az épület megnyerte a küldöttség tetszését, majd beszámolója alapján a tanácsülés elfogadta a bőnyrétalapi tervet, és 1962-ben megkezdődött a művelődési ház építési munkálata. Az alapok kiásásakor jelentős mennyiségű Kolostori falmaradvány került elő.(Szerk.) A kész épület átvételére és ünnepélyes avatására 1964. május l-jén került sor.002 Egyelőre azonban csak a terv fele valósult meg, pénz hiányában a klub- és mellékhelyiségek nem épültek meg. Az elkészült 10x20 méteres nagyterem, 8x10 méteres színpaddal, két kicsi öltözővel (alig lehet öltözőnek használni), a mozi vetítő gépház, iroda, pénztár, ruhatár, büfé összesen egy és fél millió Ft-ba került, amelynek nagy részére államsegélyt kapott a község. Fel kell jegyezni azt a tényt, hogy az átvevő bizottság száznál több építési hiányosságot vétetett fel az átvételi jegyzőkönyvbe. A kivitelező vállalat ugyanabban a jegyzőkönyvben a hibák egy éven belüli kijavítására kötelezte magát. Ez azonban sohasem történt meg, mert más helyeken elkövetett visszaélések miatt a vállalati vezetők börtönbe kerültek, a munkások szétszóródva más vállalatoknál helyezkedtek el, így a követelés nem volt behajtható.
Már az avatást követő években bebizonyosodott, hogy klubhelyiségek és megfelelő nagyságú könyvtár nélkül jó tartalmi munka nem jöhet létre. A művelődési háznak kezdettől fogva függetlenített vezetője volt. Amíg kultúrháza nem volt a községnek, addig népművelési ügyvezető látta el az iskolán kívüli népművelési feladatokat, csekély havi tiszteletdíjért, vagy inkább úgy mondható, hogy társadalmi munkában. 1949-től 1964-ig Koppányi István iskola igazgatóhelyettes látta el ezt a munkát a faluban.
A művelődési ház megnyitását megelőző 15 év alatt is élénk kulturális élet folyt, amit az akkori statisztikai feljegyzések alapján néhány adattal illusztrálunk: Minden állami ünnepélyt külön iskolai és külön községi szinten ünnepeltünk meg, minden esetben gazdag kultúrműsor keretében. Műkedvelő iskolai és ifjúsági amatőr színjátszó és tánccsoportok tevékenykedtek lelkes hozzáállással. Gyakori volt a 3 felvonásos mesejáték színrevitele az úttörők előadásában.
Az iskolában két tanteremet elválasztó "spanyolfal" elmozdításával, a két termet egybe lehetett nyitni, így jelentős méretű, nagyobb rendezvények lebonyolításásra is alkalmas térhez jutottak.
Az ifjúsági amatőr színjátszásnak Városlődön régi hagyományai voltak. A két háború között egy-egy pedagógus segítségével az iparoskör volt ezek gazdája. A 2. vh. alatt Tóvári Lajos rendezett számos sikeres előadást, a háború után is volt néhány rendezése (Karikagyűrű, Mágnás Miska), majd ez a munka a népművelési ügyvezető feladata lett. Néhány általa rendezett három felvonásos: Úrhatnám polgár. A pórul járt uraság. A fösvény. Kérők. Huszárkisasszony. A cigány, A betyár, Falusi verebek, Csikós, Csalódások, Liliom-fi, A képmutató, Fehér Anna. stb. 1958-ban az idősebb generáció is kedvet kapott a színjátszáshoz, a népfront keretében a 35—45 évesekből alakult színjátszó csoport, az ügyvezető rendezésében A borjú. Két szerelem és a Végrendelet c. háromfelvonásosokat adták elő. A színművek nemcsak helyben, hanem gyakran a szomszéd községekben is bemutatásra kerültek, máskor pedig Városlőd fogadta az ottani színjátszókat. Ilyen községek voltak: Kislőd, Szentgál, Bakonyjákó, Herend és Úrkút. Egy-egy darabot rendezett Schell Béláné (Nagymama), Páter Mihályné (Ingyenélők) is, mindketten pedagógusok. Bár évenként több ízben járt községünkben a Faluszínház, a Magyar Játékszín, budapesti kamaraszínházak, stb. a lakosság szívesen megnézte a helyi csoportok előadásait is, a nézőtér rendszerint zsúfolt volt, tapsban sem volt hiány, és napokig volt téma a látottak elemzése.
A fentiekben vázolt 15 év még a televízió általános elterjedését megelőző időkre esett, kevesebb volt a vidéki üzemekbe járó ingázás. A fiatalok, idősek egyaránt szívesen vették, ha estéiket őket érdeklő módon tölthették el, így szívesen jártak próbákra, előadásokra. De amiért olyan nehezen vártuk szép, nagy művelődési házunkat, vagyis, hogy többek között az amatőr színjátszást is emberibb körülmények között folytathassuk, nem valósult meg. Az avatás óta egyetlen háromfelvonásost sem mutatott be helyi színjátszó csoport. Az első művelődési-ház igazgató még tett ilyen irányú, pár sikertelen kísérletet, de a televízió mellől már nem voltak az emberek elmozdíthatók.
A 70-es évek közepéig gyakran és szívesen játszott itt a Déryné Színház, mert kevés ilyen nagyságrendű faluban találtak ilyen jó feltételeket színházi előadáshoz. Azután megszűnt a Déryné Színház, és utóda, a Népszínház jelentékenyen magasabb árakat kért az előre kifizetendő előadásokért. így azok ráfizetésesek lettek ezért lassan el is maradtak.
A városlődi svábbál
1966-ban dr. Wild Frigyes, az Országos Demokratikus Német Szövetség főtitkára meghívta fellépni a Rozmaring Táncegyüttest az országos svábbálra, Budapestre. Ennek kapcsán vetődött fel az ötlet, hogy egy ilyen rendezvényt Városlődön is meg lehetne szervezni. Ebben egyetértett Zágon Sándor, a néptánccsoport vezetője és Tóth János Zoltán, a művelődési ház akkori igazgatója is. Így 1967- farsangján a helyi németségből az akkori 35-40 évesek, a vegyeskar oszlopos tagjai közös akarattal megrendezték az I. Városlődi Svábbált.003 Rengeteg ember jött össze, első alkalommal 670 fő. Óriási volt az érdeklődés a környező német ajkú települések (Herend, Veszprém, Pula, Nagyvázsony, Tótvázsony, Vöröstó, Ajkarendek, Kislőd, Magyarpolány) részéről is. Rangos, országos hírű zenekar játszott, a Mányi Fúvósok.
A következő évben már külön szervező bizottság alakult a svábbál megrendezésére. A plakátokon ez állt: Városlődi Svábbál, játszik a Pilisvörösvári Sváb Party. Megjelenés alkalmi öltözékben, farmer kizárva. A bál hivatalos megnyitóval kezdődött, melyet Dr. Wild Frigyes nyitott meg. Elhangzott a Himnusz a Vegyeskar előadásában, a Rozmaring Táncegyüttes pedig keringőt táncolt.
A kulturális csoportokról külön fejezetekben, bővebben.
A városlődi svábbálokra mindig nagyon színvonalas zenekarokat hívtak, ez a siker egyik fő kulcsa. Játszott nálunk többek között a soroksári, pilisvörösvári, tarjáni fúvósok, vagy a veszprémi Lustige Musikanten is. Több mint 10 évig rendszeresen a Mecseknádasdi Stefan’s Kapelle játszotta a bált, a Taksonyi Szigeti Fiúk pedig 20 éven át minden évben vendégeink voltak. A Waschludter Johann’s Kapelle először 1998-ban lépett itt színpadra, előtte hat évig nagyon komolyan készültek arra, hogy megközelítsék a bálokon játszó országos hírű zenekarok színvonalát. Most már büszkén mondhatjuk, hogy a Waschludter Johann’s Kapelle is az élvonalban van, és ahol ők játszanak, ott garantált a jó hangulat.
Évről évre óriási volt az érdeklődés, ezért az 1970-es évektől kezdve évente kettőt, majd a 90-es években három bált rendezett a művelődési ház vezetője. Sok vidéki jött el hozzánk szórakozni. Kevés reklámot igényelt a rendezvény, mert már nagyon várták az emberek. Kialakult egy törzsközönség.
1989-ben a rendezőség úgy döntött, hogy az énekkar a Himnusz helyett a Szózatot énekelje, hiszen ez fejezi ki legjobban a nemzeti identitásunkat. A műsorban helyi német népdalokat és népdal-feldolgozásokat énekelt a kórus, a tánccsoport pedig a magyar Palotással nyitotta meg a bált. Zágon Sanyi bácsi, azt mondta, miért ne táncolhatnánk el a Palotást, hiszen itt Magyarországon élünk és magyarok is vagyunk. A népművelő kérésére a 90-es évek közepétől német néptánc-műsort is bemutattak a táncosok. Ez a menetrend működik még ma is. 1967-től napjainkig nagy az érdeklődés a városlődi svábbálok iránt. Más települések is próbálkoztak és próbálkoznak, de ők is azt mondják, hogy megmagyarázhatatlan és utánozhatatlan a városlődi bál hangulata. Évente 500-600 ember szórakozik.
Ennyi év után lankadatlan a svábbálok hangulata, melyek egyben a hagyományőrzés könnyed formái, ami az emberek emlékezetében megmarad. Ehhez természetesen elengedhetetlen a helyi művészeti csoportok színvonalas munkája, szereplése is. A generációk változnak, a résztvevők öregednek, de nagy örömünkre a fiatalok körében is van igény erre a szórakozási formára. A városlődi svábbálról elmondható, hogy a 15 évestől a 92 évesig együtt, egy helyen tud szórakozni mindenki. A vendégek körében egyre népszerűbb nemzetiségi ruhában megjelenni a bálon.
A városlődi svábbál immár fogalom és nekünk Városlődieknek, akik a kultúra iránt nagyon fogékonyak vagyunk, szeretünk táncolni, énekelni, őseink hagyományait felidézni, óriási értéket jelent.
A 2020-as év elejére világméretű "őrületet" keltő Covid 19-es járvány, merőben megváltoztatta életünket. Komolyan át kell gondolnunk hagyományaink továbbvitelének más lehetőségét is. A nagy tömegeket megmozgató rendezvények helyett, őseink iránti tiszteletből, talán vissza kellene hoznunk azok mégéléset a mindennapjainkban. (Hit, öltözködés, ételkészítés, ünnepi hagyományok megélése, a legkisebb közösségben, a családon belül is.)(Szerk.)
Szerencsére 2 év után visszatalált az élet a régi kerékvágásba, és folytatódhat a "normális" élet.
1964 óta a következő művelődési-ház igazgatók ténykedtek itt:
Kurucz Lászlóné 1964. - 1967.
Tóth János 1967. - 1972.
Frend Vendel 1973. - 1974.01.31.
Pelczmann Zsuzsanna 1974.02.01. - 1974.08.31.
Koppányi István 1974.09.01. - 1976.03.31.
Alagi János 1976.01.13. - 1982.08.31.
Bakura Emília 1982.09.01. - 1982.09.30.
Oszvald József 1982.10.01. - 1983.03.31.
Marék László 1983.04.01. - 1983.09.01.
Nehéz Imre 1983.09.01. - 1987.05.01. Kisegít: Németh Tamás
Freund Erika 1987.05.01. - 1988.09.01.
Bittmann Zoltán 1988.09.01. - 1991.09.15.
Freund Vendelné 1991.09.15. - 2010.04.15.
Freund Vendelné nyugállományba vonulása után a státuszt megszüntették. Azóta ezt a státust országosan központilag megszüntették. Feladatkörét a jegyző vette át. (Szerk.)
Nem mulasztható el annak a személynek megnevezése, aki művelődési házunk sikeres működésének feltételeit mintegy 23 éven át egyedül, a legnagyobb gondossággal biztosította. Frank Józsefnéről van szó, aki gondos gazdaként (takarítás, fűtés, jegykiadás, svábbál szervezés stb.) végezte munkáját hosszú éveken át.004
2021-ben központi szervezéssel ismét megadták a lehetőséget, hogy a települések kulturális és szabadidős igényeiket-lehetőségeiket képzett szakember fogja össze. Ehhez a Városlődi Önkormányzat közművelődési és közönségkapcsolati szakembert Lang Rudolfot bízta meg:003/1
A városlődi németek étkezési kultúrája
A városlődi németek étkezési kultúráját 2003-ban Dr. Roth Ferenc " Die alte Waschludter Bauernküche /A régi városlődi parasztkonyha című 280 oldalas könyvében foglalta össze. Ezen mű nem csak a hagyományos receptekre szorítkozik. Bemutatja a használt konyhai és háztartási eszközöket, az itt élők élet és lakáskörülményeit, hétköznapjait és szokásait. Mindezt magyar és német nyelven. A receptek magyar és városlődi dialektusban vannak összegyűjtve, ehhez segítségül a könyv végén egy több mint 20 oldalas dialektus/német szótár is található.
Die Geschichte von Városlőd. / Das kulturelle Leben in Városlőd.
Das Lajos Kossuth Kulturzentrum von Városlőd.
Oberhalb des Bahnhofs, an der Ecke der Úttörő str. und der Petőfi str., wurde 1937-38 ein Kulturhaus gebaut. Es wurde mit öffentlicher Arbeit, mit Holz aus dem Wald des Gemeindegutes und mit Gemeindegeldern gebaut.001(linker Mausklick) Es beherbergte auch einen Handwerker-, einen Bauern- und einen Lesezirkel. Außerdem fanden hier Vorträge und Kinovorführungen statt, was zeigt, dass das Gebäude zu einem wichtigen kulturellen Zentrum des Dorfes wurde. Leider wurde es am 23. März 1945 bombardiert. Trotz der Schrecken des Krieges entwickelte sich das Dorf bald zu einem Zentrum kultureller Aktivitäten. In der Schule fanden anfangs nächtliche Theateraufführungen, pädagogische Vorträge und Bälle statt. Anfang der 1950er Jahre wurde die Gaststätte Windischmann zu einem Kinosaal mit einer kleinen eingebauten Bühne und einem schrägen Zuschauerraum umgebaut. Hier fanden jährlich 2 bis 3 Aufführungen lokaler Amateurtheatergruppen, Schul- und Gemeindefeste und pädagogische Vorträge statt.
Die Theaterstücke, die den ganzen Abend in Anspruch nahmen, und die Programme für die staatlichen Feierlichkeiten wurden ausschließlich von den Lehrern unterrichtet, die von dem Arzt und der Krankenschwester bei den pädagogischen Vorträgen unterstützt wurden. Zweimal in der Woche fanden Kinovorführungen statt, meist vor vollem Haus (Fernsehen gab es damals noch nicht). Die Veranstaltungen waren immer mit großen Schwierigkeiten verbunden, denn der Zuschauerraum war eng, die Bühne klein, es gab keine Garderoben, und das Umkleiden musste oft hinter den Seitenvorhängen der Bühne erfolgen, weil der Eigentümer die Küche der an die Bühne angrenzenden Wohnung nicht vermieten wollte oder konnte. Für die Sonntagsvorstellungen musste ein besonderer Kampf mit der Kinogesellschaft geführt werden.
Für die Regisseure war es frustrierend, dass, wenn sie nach vielen Abenden mühsamer Arbeit endlich auf die Bühne gehen konnten, die grausigen Szenen begannen. Der Wunsch nach einem unabhängigen und modernen Gemeindezentrum war allgemein sehr groß. Die Leiter der Gemeinde (István Veres, Vorsitzender der Gemeinde, Mihályné Albert, stellvertretender Sekretär) erhielten die finanzielle Unterstützung der übergeordneten Behörden und einen Entwurf, der in Bőnyrétalap bei Győr bereits in Arbeit war. Eine Delegation reiste mit Motorrädern nach Bőnyrétalap, um das Gebäude vor der endgültigen Genehmigung des Entwurfs zu besichtigen. Lajos Tóvári, Schuldirektor, István Koppányi, stellvertretender Schuldirektor und László Mikó, Direktor des Bildungsministeriums. Beifahrer: Ratsvorsitzender István Veres, Vizesekretär Mihály Albert, "KISZ"(Kommunistischer Jugendverband)-Sekretär Mihály József).
Das Gebäude fand die Zustimmung der Delegation, und auf der Grundlage ihres Berichts nahm der Rat den Plan für Bőnyrétalap an, und 1962 wurde mit dem Bau des Gemeindezentrums begonnen. Beim Ausheben der Fundamente wurde eine beträchtliche Menge von Klostermauerresten freigelegt.(Hrsg.) Das fertige Gebäude wurde im Mai 1964 übernommen und eingeweiht.002 Allerdings wurde nur die Hälfte des Plans verwirklicht, und der Klub und die Nebengebäude wurden aufgrund fehlender Mittel nicht gebaut. Der fertiggestellte 10x20 Meter große Saal mit einer 8x10 Meter großen Bühne, zwei kleine Umkleideräume (kaum als Umkleideräume nutzbar), der Kinovorführraum, das Büro, das Kassenbüro, die Garderobe und die Kantine kosteten insgesamt eineinhalb Millionen Forint, wovon der größte Teil von der Gemeinde bezuschusst wurde. Es sei darauf hingewiesen, dass der Abnahmeausschuss im Abnahmeprotokoll mehr als hundert Baumängel feststellte. In demselben Bericht verpflichtete sich der Bauunternehmer, die Mängel innerhalb eines Jahres zu beheben. Dies geschah jedoch nicht, da die Manager des Unternehmens wegen anderweitig begangener Missbräuche ins Gefängnis kamen, die Arbeiter zu anderen Unternehmen abgewandert waren und die Forderung nicht beigetrieben werden konnte.
Schon in den Jahren nach der Einweihung wurde deutlich, dass ohne Clubräume und eine ausreichend große Bibliothek keine gute inhaltliche Arbeit geleistet werden konnte. Von Anfang an hatte das Gemeindezentrum einen eigenen Leiter. Bis das Dorf über ein Kulturhaus verfügte, war ein Folkloreleiter gegen ein geringes monatliches Entgelt für die außerschulische Folklorearbeit zuständig, sozusagen als Sozialarbeiter. Von 1949 bis 1964 übte István Koppányi, der stellvertretende Schulleiter, diese Tätigkeit im Dorf aus.
In den 15 Jahren vor der Eröffnung des Kulturzentrums herrschte auch ein reges kulturelles Leben, wie einige Daten aus den statistischen Aufzeichnungen jener Zeit zeigen: Alle öffentlichen Feste wurden getrennt in der Schule und im Dorf gefeiert, jeweils mit einem reichhaltigen Kulturprogramm. Amateur-Theater- und Tanzgruppen, sowohl Schul- als auch Jugendgruppen, waren aktiv und enthusiastisch. Ein Märchenspiel in drei Akten, das von den Pionieren aufgeführt wurde, war ein gängiges Element.Durch das Versetzen der "Trennwand", die zwei Klassenräume in der Schule trennte, konnten die beiden Räume zu einem einzigen geöffnet werden, so dass ein großer Raum entstand, der für größere Veranstaltungen geeignet war.
Das Jugendamateurtheater hat in Városlőd eine lange Tradition. Zwischen den beiden Kriegen wurden sie vom Industriekreis mit Hilfe eines Lehrers veranstaltet. Während des Zweiten Weltkriegs leitete Lajos Tóvári mehrere erfolgreiche Aufführungen, und nach dem Krieg führte er auch bei einigen Aufführungen Regie (Karikagyring, Mágnás Miska), dann wurde diese Arbeit in die Verantwortung des Direktors für Volkskultur gelegt. Einige der drei Akte, die er inszenierte. Der arme Herr. Der Geizige. Die Bettler. Fräulein Husar. Der Zigeuner, Der Geächtete, Die Dorfspatzen, Der Kitzler, Die Enttäuschungen, Die Lilienleber, Der Heuchler, Die weiße Anna usw. 1958 wurde auch die ältere Generation zur Schauspielerei herangezogen und eine Theatergruppe der 35-45-Jährigen unter der Leitung des Direktors im Rahmen der Volksfront gegründet. Es wurden die Stücke Zwei Lieben und Das Testament aufgeführt. Die Stücke wurden nicht nur vor Ort aufgeführt, sondern oft auch in den Nachbardörfern, und bei anderen Gelegenheiten war die Stadt Városlőd Gastgeber für die lokalen Schauspieler. Diese Dörfer waren Kislőd, Szentgál, Bakonyjákó, Herend und Úrkút. Béláné Schell (Großmutter) und Mihályné Páter (Freireiter), beide Lehrer, führten ebenfalls bei je einem Stück Regie. Obwohl die Faluszínház, das Ungarische Schauspielhaus, die Budapester Kammerspiele usw. mehrmals im Jahr unser Dorf besuchten, interessierte sich die Bevölkerung auch für die Aufführungen der lokalen Gruppen, der Zuschauerraum war meist voll, es fehlte nicht an Applaus, und tagelang war das Publikum in einem Zustand der Analyse.
In diesen 15 Jahren war das Fernsehen noch nicht so weit verbreitet, und es gab weniger Fahrten zu den ländlichen Fabriken. Jung und Alt wollten ihre Abende mit Aktivitäten verbringen, die sie interessierten, und besuchten daher gerne Proben und Aufführungen. Aber das, was wir uns für unser schönes, großes Gemeindezentrum so sehr gewünscht hatten, nämlich unter anderem Amateurtheater unter humaneren Bedingungen betreiben zu können, hat sich nicht erfüllt. Seit der Einweihung wurde kein einziger Dreiakter von einer lokalen Theatergruppe aufgeführt. Der erste Direktor des Kulturhauses unternahm sogar einige erfolglose Versuche in dieser Richtung, aber die Leute ließen sich nicht mehr vom Fernsehen wegbewegen.
Bis Mitte der 1970er Jahre war das Déryné-Theater ein gut besuchtes und beliebtes Theaterunternehmen, denn nur wenige Dörfer dieser Größe boten so gute Bedingungen für das Theater. Dann hörte das Déryné-Theater auf zu existieren, und sein Nachfolger, das Volkstheater, verlangte deutlich höhere Preise für kostenpflichtige Vorstellungen, die zu Abonnements wurden und langsam aufgegeben wurden.
Schwabenball in Városlőd
Im Jahr 1966 Dr. Frigyes Wild, der Generalsekretär des Nationalen Demokratischen Deutschen Bundes, die Rozmaringer Tanzkompanie zu einem Auftritt beim nationalen Schwabentreffen in Budapest ein. In diesem Zusammenhang wurde die Idee geäußert, dass eine solche Veranstaltung auch in Városlőd organisiert werden könnte. Sándor Zágon, der Leiter der Volkstanzgruppe, und János Zoltán Tóth, der damalige Direktor des Kulturzentrums, waren einverstanden. So organisierten die deutsche Gemeinde, damals 35-40 Jahre alt, und die Mitglieder des gemischten Chors im Fasching 1967 den ersten Városlőd Svábál.003 Eine große Anzahl von Menschen kam zusammen, 670 Personen beim ersten Mal. Auch aus den umliegenden deutschsprachigen Dörfern (Herend, Veszprém, Pula, Nagyvázsony, Tótvázsony, Vöröstó, Ajkarendek, Kislőd, Magyarpolány) war das Interesse groß. Es spielte ein angesehenes, landesweit bekanntes Orchester, das Mányi Blaskapelle.
Im darauffolgenden Jahr wurde ein spezielles Organisationskomitee für die Organi-sation des Schwabenfestes gegründet. Auf den Plakaten war zu lesen: Városlődi Svábbál, gespielt von der Pilisvörösvárer Schwabenpartei. Erscheinen Sie in legerer Kleidung, keine Jeans. Der Ball begann mit der offiziellen Eröffnung durch Dr. Frigyes Wild. Die Nationalhymne wurde vom Gemischten Chor gesungen und das Tanzgruppe Rozmaring tanzte einen Walzer.
Mehr über kulturelle Gruppen in separaten Kapiteln.
Die Schwaben der Stadt Lodz haben immer sehr gute Musikkapellen eingeladen, was einer der Hauptgründe für ihren Erfolg ist. Zu den Bands, die hier gespielt haben, gehören die Blaskapellen aus Soroksár, Pilisvörösvár, Tarján und die Lustigen Musikanten aus Veszprém. Seit mehr als 10 Jahren spielt die Stefan's Kapelle aus Mecseknádasd regelmäßig auf dem Ball, und die Szigeti Boys aus Taksony sind seit 20 Jahren jedes Jahr unsere Gäste. Die Waschludter Johann's Kapelle stand 1998 zum ersten Mal bei uns auf der Bühne und bereitete sich zuvor sechs Jahre lang sehr ernsthaft darauf vor, sich dem Niveau der landesweit bekannten Ballkapellen anzunähern. Heute können wir mit Stolz sagen, dass auch die Waschludter Johann's Kapelle auf höchstem Niveau spielt, und wo sie auftritt, ist gute Stimmung garantiert.
Jahr für Jahr war der Andrang so groß, dass der Leiter des Gemeindezentrums ab den 1970er Jahren zwei Bälle pro Jahr organisierte, in den 1990er Jahren dann drei. Viele Leute aus dem Umland kamen zu uns, um sich zu amüsieren. Die Veranstaltung brauchte wenig Werbung, denn die Leute freuten sich darauf. Es hatte sich ein Stammpublikum entwickelt.
Im Jahr 1989 beschlossen die Organisatoren, dass der Chor anstelle der Nationalhymne das "Szózat" singen sollte, da es unsere nationale Identität am besten zum Ausdruck bringt. Der Chor sang einheimische deutsche Volkslieder und Volksliedbearbeitungen, und die Tanzgruppe eröffnete den Ball mit der ungarischen Palotás. Onkel Sanyi Zágon sagte, warum nicht die Palotás tanzen, denn wir leben in Ungarn und sind Ungarn. Auf Wunsch des Folkloristen präsentieren die Tänzer seit Mitte der 1990er Jahre auch eine deutsche Volkstanzshow. Von 1967 bis heute gibt es ein großes Interesse an den Schwanengesängen von Városlőd. Andere Gemeinden haben es versucht und versuchen es immer noch, aber auch sie sagen, dass die Atmosphäre des Balls in Városlőd unerklärlich und unnachahmlich ist. Jedes Jahr haben 500-600 Menschen Spaß.
Nach all den Jahren ist der Geist der schwabenballs immer noch lebendig und gut, eine unbeschwerte Form der Traditionspflege, die in der Erinnerung der Menschen bleibt. Natürlich ist auch die Qualität der Arbeit und der Darbietungen der lokalen Künstlergruppen von entscheidender Bedeutung. Die Generationen wechseln, die Teilnehmer werden älter, aber wir freuen uns, dass diese Form der Unterhaltung auch bei jungen Menschen gefragt ist. Im Fall des Városlőd Schwaben können sich alle von 15 bis 92 Jahren an einem Ort gemeinsam vergnügen. Es wird immer beliebter, dass die Gäste in Tracht zum Ball kommen.
Der Schwabenball in Városlőd ist jetzt ein Konzept und für uns, die Városlőder, die sehr empfänglich für Kultur sind, gerne tanzen, singen und sich auf die Traditionen unserer Vorfahren besinnen, ist er von großem Wert.
Die Pandemie Covid 19, die bis Anfang 2020 eine weltweite "Raserei" auslösen wird, hat unser Leben für mehrere Jahren verändert. Wir müssen ernsthaft über andere Wege nachdenken, um unsere Traditionen weiterzuführen. Anstelle von Veranstaltungen, die große Menschenmengen anziehen, sollten wir aus Respekt vor unseren Vorfahren vielleicht deren Leben in unser tägliches Leben zurückholen (Glaube, Kleidung, Kochen, Leben der festlichen Traditionen, selbst in der kleinsten Gemeinschaft, innerhalb der Familie).
Zum Glück hat sich das Leben nach 2 Jahren wieder normalisiert, und wir können wieder ein "normales" Leben führen.
Seit 1964 haben die folgenden Direktoren des Kulturhauses hier gearbeitet:
Lászlóné Kurucz 1964 - 1967.
János Tóth 1967. - 1972.
Vendel Frend 1973. - 31.01.1974.
Zsuzsanna Pelczmann 01.02.1974-31.08.1974.
István Koppányi 01.09.1974 - 31.03.1976.
János Alagi 13.01.1976 - 31.08.1982
Emilia Bakura 01.09.1982 - 30.09.1982.
József Oszvald 01.10.1982 - 31.03.1983.
László Marék 01.04.1983 - 01.09.1983.
Imre Nehéz 01.09.1983 - 01.05.1987 Aux: Tamás Németh
Erika Freund 01.05.1987 - 01.09.1988.
Zoltán Bittmann 01.09.1988 - 15.09.1991.
Freund Vendelné 15.09.1991 - 15.04. 2010
Nach dem Ausscheiden von Frau Freund Vendelné wurde der Status beendet. Seitdem ist dieser Status auf zentraler nationaler Ebene abgeschafft worden. Seine Funktionen wurden vom Notar übernommen.
Ich möchte nicht versäumen, die Person zu erwähnen, die 23 Jahre lang im Alleingang und mit größter Sorgfalt die Voraussetzungen für das erfolgreiche Funktionieren unseres Kulturhauses geschaffen hat. Es handelt sich um Józsefne Frank, die viele Jahre lang ihre Arbeit als umsichtige Gastgeberin (Reinigung, Heizung, Kartenverkauf, Organisation des Betrugs usw.) geleistet hat.004
Im Jahr 2021 wurde den Gemeinden erneut die Möglichkeit eingeräumt, ihre Kultur- und Freizeitbedürfnisse und -möglichkeiten durch eine ausgebildete Fachkraft über eine zentrale Organisation zusammenzuführen. Zu diesem Zweck hat die Gemeinde Városlőd eine Fachkraft im Bereich Kultur und Öffentlichkeitsarbeit Rudolf Lang eingestellt:003/1
Die Esskultur der Deutschen in Városlőd
Die Esskultur der Deutschen in Városlőd wurde 2003 von Dr. Ferenc Roth in seinem 280-seitigen Buch "Die alte Waschludter Bauernküche" zusammengefasst. Dieses Werk beschränkt sich nicht nur auf traditionelle Rezepte. Es beschreibt die verwendeten Küchen- und Haushaltsgeräte, die Lebens- und Wohnverhältnisse, das Alltagsleben und die Bräuche der Menschen, die dort lebten. All dies in ungarischer und deutscher Sprache. Die Rezepte sind auf Ungarisch und im Városlődischen Dialekt gesammelt, und am Ende des Buches befindet sich ein mehr als 20-seitiges Wörterbuch Dialekt/Deutsch.