Ahogy Városlődön énekelték. / Wie sie es im Waschludt gesungen haben.

 

"Bakony alján ha leszáll az alkony,...

Magyar és német dalok, ahogy Városlődön énekeltük." 

Speyer 2005-ben kiadott 6 CD szövegkönye.   Dr. Roth Fe­renc

 

Előszó.

   A népdalok, magyar nóták és népszerűségre tett slágerek, ma­gukban rejtik a nép lelkét. A nép jelle­gét, történetét, gondolko­dásmódját, érzelmi-, sze­rető- és szenvedő képességeit tükrö­zik. Így az énekléssel az emberben ép­pen e tulajdonságok lesznek ápolva és erősítve. Emiatt a népdalok értéke fel­mérhe­tetlen.

   Az éneklés egy érzéketlenség és eldurvulás elleni erő, ami egy po­zitív, egészsé­ges, vidám, maga­biztos élet-beállítottságot te­remt. Ezt fejezik ki a követ­kező, né­metből magyarra fordított, Népböl­csességek is:

"Hol dalolnak, ott lepihenhetsz. Nincs daluk gonosz embereknek”

"Aki reggelente háromszor mosolyog,

délben nem ráncolja a homlokát,

és este hangosan énekel,

százhúsz éves lesz."

„Ha valami keserít – az éneklés felvidít”

 

   Zenetudósok tapasztalatai szerint az éneklés, úgy nevezett zeneterápiás ön­gyógyító erőket termel. Azt tapasztalták, hogy az énekes emberek vidá­mabbak, kiegyenlítettebbek, biza­kodóbbak és na­gyobb önbizalommal ren­delkeznek. Nehéz, fájdalmas pillanatokhoz az ének­léssel, egy pozitív szemszög kapcsolható. A kellemetlen érzést így letompíthatjuk, és né­mely esetben teljesen el is űz­het­jük. Egy Svájci tanulmány bi­zonyítja, hogy töb­bet éneklő iskolások jobban tud­nak koncent­rálni. 

   Énekléshez nem kell különleges tehetség. Mindenki tud éne­kelni. Éneklés­hez és hangzatos beszéd­hez az egész testre van szükség, szívvel és lélek­kel együtt – mellesleg az érte­lemnek ebben inkább zavaró hatása van. Az éneklésnél olyan pszichológiai folyamatok indulnak be, melyek nyilván­va­lóan a félelmet is se­gítik legyőzni. Nemcsak gyerekek énekelnek vagy züm­mögnek, ha sötét pincébe kell nekik egyedül menni. Az embe­reknek már év­századok óta is­meretes, hogy az ének a gyász feldolgozásá­nál is se­gít. Még ma is tradíció, temetkezéseken gyászénekeket énekelni.

   Az ének – ez az egyedülálló összhang a hangszálak és a lé­legzet között - a lel­künk zeneszerszáma. Az ének a telt lélek, a lelki fájdalmunk kieresztő szelepé­nek szolgálhat. A test a hangnak terjedel­met ad. Az énekléshez fontos, a tüdő, a szív, a rekeszizom, sőt a has-, lábszár- és farizomzat is, melyek az ének­lésnél megfeszülnek. A “hangzatos be- és kilélegzés“ által az egész test len­gésbe ke­rül. Az éneklés­nél akaratlanul is, mélyebben lé­legzünk, így a test job­ban lesz oxi­génnel ellátva és a fennálló feszültségek fel lesznek oldva.

   Zenetudósok kimutatták, hogy az éneklés az emocionális feszült­ségeket leépíti, a teljesítőképességet valamint a szociális beillesz­kedést elősegíti. Az té­telezik fel, hogy az éneklés testsajátos öröm-anyagok, úgy nevezett Endorfinek termelé­sét serkenti és ez által betegségeknél is enyhülést okoz. Aki valaha is énekelt, bizonyára emlékszik még, milyen volt utána a közér­zete. Nem érezte magát utána sokkal szabadabbnak és jobbkedvűnek? So­kan azt mondják, hogy éneklés után boldognak ér­zik magukat. Sőt már nagy fájdalom­tól tudták a lelküket megszabadítani, vagy az éneklés által leg­alább jobb ked­vűek lettek. A zenetudós Adamek kísérletekkel be tudta bizonyítani, hogy az éneklés az ér­telmet és éleselméjűséget erősíti, tá­masztja.

   Kíséreljük meg, újra meg újra az éneklést. Meglátjuk mennyire kellemes ér­zel­met okoz, milyen jól érezzük magunkat, ha a bennünk, a lelkünkben, felhalmozott nyomást fel­szabadítjuk, kieresztjük. Nem kell egy első osz­tályú hangélményt produ­kálni. Mindenki tud énekelni. Hagyjuk a hangun­kat megint harsanni: a für­dőkádban, autó­ban, ván­dorláson. Egy vidám ének emeli a hangulatot. Régebben az éneklés mindenféle alkalomnál, hétköznapokon is, egy ter­mé­szetes dolog volt: a csa­ládban, baráti kör­ben, a munkánál, a mezőn, vándorlás­nál, vagy csak úgy.

   A hatvanas évek óta az éneklési kedv mindjobban fogyóban van. Legfőbb eset­ben popzenét imitál­nak. A más hangok imitációja azonban oda vezet, hogy a saját hangunk csenevészbe kerül. Aki imitál, az nem a saját hang­tónusán és hang­színében éne­kel. Csak aki a saját hangjával énekel, pro­fi­tálhat az éneklés pozitív egészségi kihatásától.

  Németországban a zenetudósok, pszichológusok és pedagógu­sok már évek óta panaszolják, hogy Németországban az éneklés mind­jobban felejtésbe ke­rül. Az igaz, hogy kb. 75 ezer ember, kb. 20 ezer kórusban énekel, de ez a né­met lakósság­nak csak egy szá­zaléka. Magyarországban ez a száza­lék­arány va­ló­színű ha­sonló mértékű.

   Hogy egy kórusban énekelhessünk, természetesen a szabad időnk egy ré­szét erre fel kell áldoznunk. A befektetett időért cserében, egy jó karnagyot feltételezve, a tagok hangja tovább lesz képezve, úgy­hogy maga az ének­lés fokozatosan öröm­ben részesít.

Egy énekkaros, pl. így nyilatkozott:

„Most már 2 éve, hogy kórusban énekelek. Előfordult, hogy kimerülve jöttem haza a munkából, de mindig megpróbáltam magamat a heti kórus­próbákhoz kénysze­ríteni. Soha nem merült fel az a gondolat, hogy ezt az időt jobban tudtam volna használni. Függetlenül attól, hogy napközben mennyit kellett bosszan­kodnom, vagy milyen fáradt voltam a próbák előtt, utána min­dig úgy érez­tem magam, mintha szárnyaim lennének, fesztele­nül boldog voltam. Sokszor da­lolva mentem még haza is, a bosszankodás rég el volt felejtve.”

   Hogy a társadalomban az éneklés hasznosságáról való tudatot fejlessze, Dr. Karl Adamek zenepszi­chológus, az „il-canto-del mondo”-t alapította meg. Tájé­koz­tatás kapható az Internetben: WWW.il-canto-del-mondo.org, vagy postai úton: il canto del mondo, Sauerländerweg 2 a, D-48145 Münster, alatt. Érdemes az Internetbe belenézni. Az éneklés fent említett pozitív hatásai miatt nagyon is sajná­latos, hogy az éneklés ennyire hanyat­lóba került.

   Ha a népdalok, a magyar nóták és az éneklés feledésbe ke­rülnek, úgy egy to­vábbi sajátosság, mely egy népet jellemez, veszik el. Éneklés hiányában az emberek mindig egyenlőbbek, közömbösebbek, érzéketlenebbek, gono­szab­bak, elfásultab­bak és üresebbek lesznek. Ez a ten­dencia úgy Magyaror­szágban, mint Németországban fennáll. Más országokban való­színűleg hasonló a hely­zet. Fiatal ko­romban, melyet Városlődön töltöttem, sokat és szí­vesen énekeltünk - úgy az azelőtti ge­nerá­cióknál is. Léteztek baráti körök tíz-húsz kb. egykorú lányokból és fiukból, melyek a sza­bad idejü­ket, ha csak lehetet, szíve­sen együtt töltöt­ték. Ilyen társaságokban so­kat dalol­tak is. Annak, akinek az éneklés kü­lönleges szívbeli dolga volt, volt egy kéziratú énekfü­zete, melyben minden új szerze­mény be lett írva. Így magyar és német népdalokból terje­delmes gyűjtemények jöttek létre. Ma, ahogy a kevert ba­ráti körök, úgy a kéz­iratú énekfüzetek is fele­désbe kerülnek. Sokszor tapasztaljuk, hogy az ének­lés­ben azért is akadunk meg, mert az énekek szövegének csak a tö­redékei is­mertek. Ezt a tapasztalatot a már 2001-ben megje­lent énekfüzetemmel pró­bál­tam orvosolni.

   Ha az énekek szövege mellett a dallamuk is feledésbe ke­rül, úgy min­den­korra elvesztek. Ezért már ez elejétől fogva az a gondolat vezetett, hogy az énekek szövege mellett a dalla­mukat is meg kell örökíteni. Ez volt az in­dító oka, ezen énekfü­zethez tartozó hangfelvételek készítéséhez.

   Mint az 2001-ben megjelent énekfüzet, ez a munka is, különö­sen az ifjúsá­got szeretné egy nagy nemzeti értékéhez köze­lebb hozni, azzal a feladat­tal, hogy a népdalokat és az ének­lést ne hagyja feledésbe kerülni. Minden­kit arra is akar ser­ken­teni, hogy az énekkönyvben nem található énekek szö­vegét és dallamát gyűjtse, hogy a feledéstől megmentse. Az idő­sebb ge­ne­ráció, a tanítók, taná­rok, szervezetek, clubok fel le­gyenek hívva, hogy mindannyian, töb­bet énekelje­nek és minden tőlük telhetőt megtegyenek, érezzék feladatuk­nak, legyenek serkentve, a fiatalságot e nemzeti értékhez újra közelebb hozni, az értékét felmutatni, erre lelkese­dést kelteni. Mindig úgy volt, hogy a fiatalok az idősebbektől tanulták meg az énekeket. Most hogy tanulhatnák meg, ha az idő­sebbek sem éne­kelnek.

Speyer, 2005. január.                                                                               Dr. Roth Ferenc

 

A magyar dalok szövege

CD-1/6

1.  A cigányok sátora     1-1

A cigányok sátora, ladi-ladi-lom, sárga liliom,

Leégett az éjszaka, ladi-ladi-lom, sárga liliom,

// Én a vajdát nem bánom, csak a lányát sajnálom.

  Õ volt ám az a zimberi-zombori szép asszony

  Jó asszony, ladi-ladi-lom, sárga liliom. //

 

2.  A Csitári hegyek alatt     1-2          

A Csitári hegyek alatt, régen leesett a hó,

Azt hallottam kisangyalon, véled esett el a ló,

// Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet,

   Így hát kedves kisangyalon, nem lehetek a tied. //

 

3.  A faluban nincs több kislány     1-3

A faluban nincs több kislány csak kettő, csak kettő,

Az egyiket elszerette a jegyző, a jegyző,

A másik meg a kapuban neveti, neveti,

Hogy őt meg a segédjegyző szereti, szereti.

 

Kiültek a vénasszonyok a padra, a padra,

// Nem kérem én a jó Istent csak arra, csak arra,

   Valamennyit ragassza le a padra, a padra. //

 

4. A hajnal már nem simogat     1-4 

A hajnal már nem simogat, nem csókolgat ibolyákat,

Orgonákat, jázminokat,

Piros Pünkösd virradatja pátyolgatja a szívemet,

A lelkemet megvigadja,

Fehér volt a mi szerelmünk, mint az oltár,

Egyetlenegy Madonnám is csak te voltál,

De a bánat az oltárt is gyászba vonja, hogyha te sírsz,

Hogyha könnyez a Madonna,

Lehullott az akác szirma, réges-régen vele szállt el,

Reménységem, üdvösségem,

Piros Pünkösd virradatja pátyolgatja a szívemet,

A lelkemet megvigadja,

Te vagy minden boldogságom, minden kincsem,

// Úgy elmentél madár sem szólt, virág sincsen,

  De a bánat az oltárt is gyászba vonja, hogyha te sírsz,

  Hogyha könnyez a Madonna. //

 

5.  A Horgosi csárda ki van festve     1-5

A Horgosi csárda ki van festve.

Odajár a cimbalmos a cimbalmával cimbalmozni minden este.

// Kocsmárosné azt hiszi, hogy a lányát elveszi egy valaki. //

Gyere ki a réti tarka rétre.

Ott dudál az öreg dudás dudájával dudanótát minden este.

// Duda szóra vígan jár botos táncot a bojtár, a kis bojtár. //

 

6.  A régi mániám     1-6

A régi mániám, végighajtani a Stefánián.

Egy fess fiákeren és a gomblyukamban virág terem.

// De szép platános út, langyos esti szél a fülembe súg.

  Ragyog a napsugár, ragyog a holdsugár,

  Egy fess fiákeren vidám a nyár. //

 

7.  A Városlődi fenyves erdő aljában     1-7

A Városlődi fenyves erdő aljában, oda van a kicsi tanyám csinálva,

Jöjj el hozzám édes rózsám, nézd meg az én kicsi tanyám,

A Városlődi fenyves erdő aljában,

 

Százados úr búcsúzik a századtól, előveszi harci sípját, bele fúj,

Olyan szépen szól a sípja, a századját vissza hívja,

A Városlődi fenyves erdő aljába.

 

Öreg baka búcsúzik a századtól, előveszi szerelvényét, elindul,

// Isten veled édes bajtárs, látjuk-e még viszont egymást,

  A Városlődi fenyves erdő aljában. //

 

8.  Ahogy én szeretlek     1-8

Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki,

Ahogy én csókollak, nem csókol úgy senki,

Így sohase vártak, így sohase kértek,

Így még nem szerettek soha, soha téged,

Minden virág az én szerelmemből nyílik,

Ez az én szerelemem elkísér a sírig,

// Minden nóta az én bánatomat zengi,

  Ahogy én szeretlek, nem szeret úgy senki. //

 

9.  Akácos út, ha végig megyek     1-9

Akácos út, ha végig megyek rajtad én,

Eszembe jút egy régi szép emlék,

Nyár este volt, madár dalolt a fán,

Ott kóborolt, csavargott egy cigány,

 

Megszólitám, de jó hogy itt talállak én,

A legszebb lány, tudod-e hol lakik,

Ott, arra lent, túl az akácsoron,

Ma este még egy ház elé oson,

Egy ablaknál állj meg cigány,

Úgy muzsikálj, hadd sírjon az a szép leány,

Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás,

Csak csendesen, ne hallja senki más.

 

Az éjmadár ha átsuhan a városon,

Éjfélre jár, én az utcát rovom,

A holdsugár deres hajamra süt,

Hideg sivár csend honol mindenütt,

Te csak dalolj, kacagj, nevess,

Enyém a könny, számomra úgysincs más öröm,

Attól sem félj, hogy a kacaj szívemen üt sebet,

Csak a csóknak élj, kacagj ki engemet.

 

Azóta már, más asszonya lett a lány,

Ez a kis dal, fülébe cseng talán,

Én Istenem, az idő úgy elszalad,

Nekem csupán ez a kis dal marad,

Te csak dalolj, kacagj, nevess,

Enyém a könny, számomra úgysincs más öröm,

Attól sem félj, hogy a kacaj szívemen üt sebet,

Csak a csóknak élj, kacagj ki engemet.

 

10.  Álltam ablakid alatt     1-10

Álltam ablakid alatt egy holdvilágos éjjel,

Enyhe szellő suttogott a fáknak levelében,

// Aludj édes álmodjál, senki sincs már ébren,

  Köztünk csak a szerelem és a hold az égen. //

 

11.  Alma a fa alatt     1-11

Alma a fa alatt, nyári piros alma,

Engem gyaláz a szeretőm édesanyja,

Engem gyaláz, engem tesz a, vesz a szóra,

Szeretem a lányát, nem tehetek róla.

 

Ez a kis barna lány, ha bemegy a boltba,

Megkérdi, hogy van-e vőlegénybokréta,

// A boltos úr sej-haj, azt feleli néki,

  Tán a szeretője el akarja venni. //

 

12.  Amikor majd nem leszek már     1-12

Amikor majd nem leszek már,

Akkor tud meg, hogy ki voltam, néked,

Amikor majd a szívedet száz tövissel tépi meg az élet,

Nem véd senki hazug szótól,

Kővel dobnak, nem lesz kinek fájjon,

Hazudtad csak a szerelmet, el is tűnt mint szép tavaszi álom.

 

De ha egyszer megtudod majd,

Hogy a vétked vitt engem a sírba,

Gyere ki a temetőbe, boruljál le a fejfámra sírva,

// Ott mond el, hogy megbántad már,

  Hogy néked is fáj ez a nagy vétked

  Akkor szívem a sír mélyén mindörökre megbocsát majd néked. //

13.  Amikor még a házunk előtt eljártál     1-13

 Amikor még a házunk előtt eljártál,

Más legénytőlrozmaringot nem vártál,

Babos kötény, selyemkendő, jól illett rád mind a kettő

Szebb is voltál kéknefelejcs virágnál.

 

Hová lett a selyemkendő, mi lelte,

Azt a cifra kis kalapot ki vette,

// Nem lobog már fodros szoknyád, nem nyikorog rámás csizmád,

  Fehér cipőt, selymet viselsz helyette. //

 

14.  Asszony lesz a lányból     1-14

Asszony lesz a lányból, bimbóból a rózsa,

Sok-sok édes percből lesz egy boldog óra,

Órákból a napok, napokból évek,

Fekete hajadból lassan hófehér lesz, lassan hófehér lesz.

 

Meg nem állíthatjuk, az idő múlását,

Késő ősz időben virág hervadását,

// A világ elmúlik, a virág lehullik,

  De a mi szerelmünk soha el nem múlik, soha el nem múlik. //

 

15.  Az esküvődön én is ott leszek     1-15

Az esküvődön én is ott leszek, ne félj semmi rosszat nem teszek,

Csak állok majd az emberek között, és elbújok az oszlopok mögött,

És én is nézlek mint a többiek, és hallgatom az esküvésedet,

// És amikor elindulsz haza,

   Én is megyek, csak nem tudom hova. //

 

16.  Badacsonyi nyárfás erdőn      1-16

Badacsonyi nyárfás erdőn elmerengve járok,

Balatonnak tükre felett szállnak a sirályok,

El-elnézem mindegyiknek van párja,

Csak én vagyok a világon egyedül az árva,

Amikor a felkelő hold sarlós volt az égen,

Szerelemről boldogságról mesélgettél nékem,

// Szentírásként elhittem a beszédet,

   Nem tudlak én elfeledni csak szeretni  téged. //

 

17.  Bakonyalján, ha leszáll az alkony     1-17

Bakonyalján, ha leszáll az alkony, búcsúzni jöttem hozzád angyalom,

Belenéztem a szemed kék tüzébe, tőle kérdem, hogy szeretsz-e még,

Még egy éjszakán legyen az ajkad az ajkamon,

Még egy éjszakán hallgasd meg utolsó panaszom,

Még egy éjszakán, azután örökre elmegyek,

Még egy éjszakán, többé az utadba nem leszek.

 

Megpróbáltam nálad nélkül élni, azt hittem, hogy elfelejtelek,

Nem akartam rólad már beszélni, letagadtam, hogy szerettelek,

Még egy éjszakán legyen az ajkad az ajkamon,

Még egy éjszakán hallgasd meg utolsó panaszom,

Még egy éjszakán, azután örökre elmegyek,

Még egy éjszakán, többé az utadba nem leszek.

 

18.  Bakonyalján Pünkösd éjjel kinyílott egy rózsa     1-18

Bakonyalján Pünkösd éjjel kinyílott egy rózsa,

El is hervadt hamarosan, másnap, virradóra,

Olyan volt a mi szerelmünk, mint volt az a rózsa,

Kinyílt, elmúlt talán most már nem is beszélsz róla.

 

Ha az Isten csak még egyszer oly nagyon szeretne,

A kedvemért csak még egyszer rózsanyílás lenne,

// Rózsa nyíló Pünkösd éjjel soha el nem szállna,

   A szerelmed maradna a szívem legszebb álma. //

 

19.  Be van írva fenn az égben     1-19

Be van írva fönn az égben az Úristen nagykönyvébe minden,

Be van írva minden vétked, csalfaságod, hűtlenséged itt lenn,

Nagy betűkkel az is ott áll hitegettél, csalogattál engem,

Soha, soha nem szerettél, bánatot neveltél a szívemben.

 

Csak egy percig fájna néked ami engem kínzón éget folyton,

Mikor fájó gyötrelemben a vágyakat bús szívembe fojtom,

// Csak egy percig éreznéd át az árvaság égő kínját rózsám,

   Tudom Isten megijednél, bűnbánóan visszajönnél hozzám. //

 

20.  Befogom a lovam     1-20

Befogom a lovam, befogom a lovam, zöldre festett kis kocsimba,

Elviszem a búzám, elviszem a búzám, budapesti gőzmalomba,

Megkérem a lisztes molnárt, őrölje meg a búzámat,

Úgyis más öleli, úgyis más öleli odahaza a rózsámat.

 

Csingilingi csárda csingilingi csárda, fehérre van bemeszelve,

Odajár a leány, odajár a legény, mulatozni minden este,

// Mindenkinek van babája kivel mulat a csárdába,

  Sej csak az enyém, sej csak az enyém hervad el a kaszárnyába. //

 

21.  Beszegődtem Tarnócára bojtárnak     1-21 

Beszegődtem Tarnócára bojtárnak, jó legelője van ott a gulyának,

Fizetésem tíz forint és húsz krajcár, megél abból egy bojtár.

 

Szent-György napján jönnek értem szekérrel,

A gazdámmal leszek majd egy kenyéren,

Fölteszik a túli-tulipános ládámat, furulyámat dudámat.

 

Addig-addig furulyálok dudálok, míg egy szőke, barna kislányt találok,

// Van a pusztán sok szép szőke, barna lány, belém szeret egy talán. //

 

22.  Csak egy kislány van a világon     1-22 

Csak egy kislány van a világon, az is az én drága galambom,

A jó Isten jaj de nagyon szeretett, hogy énnékem adott tégedet.

 

Szép virág az égő szerelem, piros miként ajkad édesem,

// Hej, de annyi mézet nem terem, mint pici szád édes kedvesem. //

 

23.  Csíkországi fenyvesekben     1-23 

Csíkországi fenyvesekben elhervadtak mind a gyöngyvirágok,

Csíkországi kis faluban elfeledtek kacagni a lányok,

Elvitték a gyöngyvirágot, ellopták a székely nótát a csíki hegyekből,

És azóta bánatosan hallgatnak a csíki székely lányok.

 

Ha majd egykor visszajönnek a sok csíki fehér gyöngyvirágok,

Akkor újra megtanulnak kacagni a csíki székely lányok,

// Magyar fiúk sapkájukra feltűzik a harmatozó fehér gyöngyvirágot,

Akkor újra megtanulnak kacagni a csíki székely lányok. //

 

24.  Csitt csak rózsám hallod     1-24

Csitt csak rózsám hallod, micsoda régi nótát hallok,

Sej, haj, dínom-dánom,

De csuda csárdást penget az én prímásom,

Húzd rá prímás betyár a kedvem,

Sarkantyú peng, a szoknya lebben,

Perdülj, fordulj karomba párom,

Ezt a csuda csárdást rogyásig járom.

 

Hopp hát rózsám járjad, perdüljön táncra táncos lábad,

Ég a talpam, tudd meg,

Míg ezt a csárdást járjuk, dehogy halunk meg,

// Húzd rá prímás betyár a kedvem,

  Sarkantyú peng, a szoknya lebben,

  Perdülj, fordulj karomba párom,

  Ezt a csuda csárdást rogyásig járom. //

 

25.  Darumadár fenn az égen     1-25

Darumadár fenn az égen hazafelé szálldogál,

Vándorbottal a kezében cigány legény meg-megáll,

Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,

Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson, felejtsen el engemet.

 

Ha még egyszer hamarjában veled együtt lehetnék,

Violaszín nyoszolyában oldaladhoz simulnék,

// Szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,

  Lehajtanám bús fejemet, fehér hattyú, hattyú fehér kebledre. //

 

26.  Debreceni lányok     1-26

Debreceni lányok tyúkot ültettek,

Egy tyúk alá harminchat tojást tettek,

Harminchat tojásból csak egy kakas lett,

Az is kappan lett.

 

Debreceni lányok mi lesz veletek,

Szép szatmári lányok, Isten veletek,

Már én többet nem beszélek veletek,

// Nyíljon ki a bazsarózsa a kezetekbe,

  Három évig nem szakítok belőle. //

 

27.  Deres már a határ     1-27

Deres már a határ, őszül a vén betyár,

Rá se néz már sohasem a fehérnép.

 

Nem is vár több nyarat, senkije se maradt,

Egyetlenegy hü társa a szegénység.

 

Más se kell az egész világból, csak a pipa, meg egy pohár bor.

 

Deres már a határ, őszül a vén betyár, rá se néz már sohasem a fehérnép.

 

Deres már a határ, sose bánd vén betyár, akad még az őszi erdőn virágszál.

 

Bár a nyár elszaladt, egy szív tiéd maradt, kivirulna, hogyha reá találnál,

// Van az úgy, hogy egy szál virágtól, tavasz lesz az egész világból,

  Deres már a határ, sose bánd vén betyár, nyílik még az őszi erdőn virágszál. //

 

28.  Édesanyám is volt nékem     1-28

Édesanyám is volt nékem,

Keservesen nevelt engem, éjszaka font, nappal mosott,

Jaj de keservesen tartott, bujdosik az árva madár,

Minden erdőszélen leszáll, hát az olyan árva mint én,

Hogyne bujdokolna szegény, mikor mentem hazafelé,

Megnyílt az ég háromfelé.

// Ragyogtak rám a csillagok, mert tudják, hogy árva vagyok. //

  

29.  Édesanyám kössön kendőt     1-29

Édesanyám kössön kendőt, selymet a fejére,

Menjen el a legszebb lányhoz a falu végére,

Mondja meg a legszebb lánynak, el akarom venni,

Kérdezze meg, akar-e a feleségem lenni.

 

Édes fiam azt a kislányt verd ki a fejedből,

Nem érdemli hogy szeressed szívedből, lelkedből,

// A minap is azt üzente, szebb is, jobb is kérte,

  Édesanyám fáj a szívem, majd meghasad érte. //

 

30.  Ég a kunyhó, ropog a nád     1-30

Ég a kunyhó, ropog a nád, szorítsd hozzád azt a barnát,

Míg a barnát szorongatod, azt a szőkét elszalajtod.

 

Haja cica, kis Katica, mit álmodtál az éjszaka,

Barna rózsám csókolgatott, olyan nagyon szorongatott.

 

Kis Komárom, nagy Komárom, jaj, de szép lány ez a három,

De szeretném az egyiket, várom közül a legszebbiket.

 

Kicsi a lány, nagy a gondja, az anyjának meg sem mondja,

// Ha nem mondja az anyjának, megmondja a babájának. //

 

31.  Egy tangó-harmonikán     1-31

Egy tangó-harmonikán sírom el néked,

hogy mennyit gondolok rád, azt el sem hiszed,

Te vagy a csillagos ég a napsugár,

A szívem érted dobog és téged vár,

Egy tangó-harmonikán bevallom drágám,

Hallod a hívó szavát, úgy ég a szám,

// Boldogok leszünk talán , ha te is szeretsz babám,

  A szívem küldöm egy harmonikán. //

 

32.  Egy vallomás, ez a tangó egy vallomás      1-32

Egy vallomás, ez a tangó egy vallomás,

Melyet nem ért meg senki más, pedig mindent bevall,

A fák alól csak egy kopott gitár dalol,

Mely az erkélyen áthatol, ez a szerelmi dal,

// Ha kinyitod az ablakod, lehajolnak a büszke pálmafák,

  Úgyis tudom hogy hallgatod ezt a csodás melódiát,

  Egy vallomás, ez a tangó egy vallomás,

  Melyet nem ért meg senki más, pedig mindent bevall. //

 

33.  Együtt téptük, tépegettük     1-33

Együtt téptük, tépegettük az akácfa levelét,

Háromszor is azt mondta, hogy nem szeret, hogy nem szeret,

De az a lány reám nézett, azt mondotta csendesen,

Hazudik az akác levél, mert én mégis, mert én mégis szeretem.

 

A nagy-erdő muzsikáját csak egyedül hallgatom,

// Könnyes szemmel messze nézek, lelkem csupa fájdalom,

  Belemarkol a szívembe, megnyugodni nem tudok,

  Akkor este nem az akác, nem az akác, hanem a lány hazudott. //

 

34.  Éj van csend van, nyugalomnak éje     1-34

Éj van, csend és nyugalomnak éje, a magas menny holdas csillagos,

Szőke gyermek, kék szemű kökényfa, drága gyöngyöm mit csinálsz, te most,

Drága gyöngyöm, mit csinálsz te most.

 

Engem édes álmok környékeznek, de nem alszom, ébren álmodom,

Minden álmom egy fényes királyság, koronája te vagy angyalom,

Koronája te vagy angyalom.

 

De szeretném, hogyha lopni tudnék, a lopás bármily rút lelki folt,

Meglopnám az álmod kincstárát, hogy gazdagítsam a szegény valót,

Hogy gazdagítsam a szegény valót.

 

35.  Elmegyek a templom mellett     1-35

Elmegyek e templom mellett, jaj, de szépen énekelnek,

//Valamikor, réges-régen, nékem is volt reménységem,

Imádságom, nékem is volt kit szeressek, de már nincsen.//

 

36.  Elmentünk Steierba     1-36

Elmentünk Steierba, megnéztük mit csinál,

Megnéztük mit csinál a három lány,

Hollári holláró, hollári  holláró, hollári hollária holláró.

.

Az egyik mosogat, a másik varrogat,

A harmadik pedig csak csókolgat,

Hollári holláró, hollári holláró, hollári hollária holláró.

 

Az egyik szobalány, a másik varrólány,

A harmadik pedig az én rózsám,

Hollári holláró, hollári holláró, hollári hollária holláró.

 

37.  Én gyermekem ne keress ibolyát     1-37 

Én gyermekem ne keress ibolyát a nyár hevében,

Ibolya akkor már nincs,

Kora tavasszal ibolyák nyílnak,

Tudd meg, hogy nyáron ibolya nincs,

Siess, akadályt ne tekints,

Tudd meg, hogy nyáron át ibolya nincs.

 

Én gyermekem ne szakíts tavasszal rózsát,

Rózsafa akkor még nincs,

Kora tavasszal ibolyák nyílnak,

Hervadt virágért könnyet ne ejts,

// Siess, akadályt ne tekints,

   Tudd meg, hogy nyáron át ibolya nincs. //

 

38.  Én vagyon a falu rossza     1-38

Én vagyon a falu rossza egyedül,

Engem ugat minden kutya messziről,

Sem az anyám, sem az apám nem volt rossz,

Csak egyedül, csak egyedül, magam vagyok a gonosz.

 

Édesanyám leányának neveznek,

Nem tehetek róla, hogy így szeretlek,

Édesanyám azt kötötte lelkemre,

Ne öleljek, ne szorítsak csalfa legényt keblemre.

 

Nincsen annyi tenger csillag az égen,

Mint ahányszor eszembe jutsz te nékem,

// Ha te engem, tiszta szívből szeretnél,

  Mélyebb lenne, nagyobb lenne szerelmünk a tengernél. //

 

39.  Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma     1-39

Erdőszélen nagy a zsivaj, lárma,

Erdőszélen esküszik a cigány vajda lánya,

Táncra perdül, vígan dalol az egész cigányhad,

Csak egyedül a mennyasszony arcán ül a bánat,

Arcán ül a bánat.

 

Szomorú a cigány vajda lánya,

Rejtett könnyét senki más, csak édesanyja látja,

Vigasztalja: felejtsed el, fellejtsd el a régit,

Édesanyám, nékem az kell, az a rongyos régi,

Az a rongyos régi.

 

Már biz én azt a rongyost nem bánnám,

Ez rangosabb, ezüst pityke fityeg a dolmányán,

// Azt a régit meg se látnám, semmilye sincs néki,

  Édesanyám, fáj a szívem, majd meghasad érte,

  Majd meghasad érte. //

 

40.  Esik eső, sűrű cseppje     1-40

Esik eső sűrű cseppje, sötét felhők járnak,

Szomorúan verdesi a ragyás csárda falát,

Tört ablakán süvít a szél, benne rozzant lámpa,

Meg-meginog hosszú drótján füstös már a lángja.

 

Vendég ide hogy is jönne, ily cudar időben,

A csapláros is alszik már, lenn a kármentőben,

Hej, az ilyen jómadarak, most már nem is járnak,

Vége van már réges-régen a betyár világnak.

 

Ámde mégis ajtó nyílik lassan belép rajta,

Őszült ember meglátszik, hogy régi betyárfajta,

A csaplárné egy nagyot néz, hogy még egyszer lássa,

Csaplárosné, száz szál gyertyát, száz icce bort ide az asztalra,

A vén betyár egyre ordít, fokosát forgatja,

Csaplárosné száz szál gyertyát, száz icce bort ide az asztalra.

 

41.  Esti csillag ha az égen fenn ragyog     1-41

Esti csillag ha az égen fenn ragyog,

Szívemben a szerelem csak úgy sajog,

Ránk néz a hold, ránk néznek a csillagok,

Mert tudják, hogy én is olyan árva vagyok.

 

Tengeren áll a hajó süvít a szél, jó anyám,

Mondj imát fiadért, ki útra kél,

Parton láttam keseregni jó anyám,

Ki értem a tengerben emészti el magát.

 

Ha elnyel a tenger menthetetlenül,

Hozzád anyám két galamb repül hírül,

// Fel tehát a vitorlát, evezzünk a tengeren át,

  Felejtsük el a gondot és a bút,

  Gond nélkül szerencsés lesz az út. //

 

42.  Ez a kislány megy a kútra     1-42

Ez a kislány megy a kútra, nem talál a gyalogútra,

Hajnalba, ha, ha, ha, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt.

 

Ez a kislány olyan kislány, maga jár a legény után,

Hajnalba, ha, ha, ha, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt.

 

Ez a kislány azt akarja, hogy a legény megcsókolja,

Hajnalba, ha, ha, ha, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt.

 

Akármilyen öreg asszony, ha férjhez megy csak menyasszony,

Hajnalba, ha, ha, ha, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt.

 

Még azt mondják a legények, adjon Isten engem kendnek,

Hajnalba, ha, ha, ha, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt.

 

Elesett a lúd a jégen, majd felkel a jövő héten,

Hajnalba, ha, ha, ha, hajnal előtt, rózsafa nyílik a házam előtt.

 

43.  Fa leszek, ha fának vagy virága     1-43

Fa leszek, ha fának vagy virága, ha harmat vagy, én virág leszek,

Harmat leszek, ha te napsugár vagy, csak, hogy lényünk egyesüljenek.

 

Ha, leányka, te vagy a mennyország, akkor én csillaggá változom,

Ha, leányka, te vagy a pokol, hogy egyesüljünk én elkárhozom.

 

CD-2/6

 

44.  Favilla, fakanál, fatányér     2-1

 

Favilla, fakanál, fatányér, meghalok, meghalok a babámér,

Favilla, fakanál, fatányér, meghalok, meghalok a babámér,

Ha bemegyek a kocsmába, bent leszek,

Ha kidobnak a kocsmából kint leszek,

Favilla, fakanál, fatányér, meghalok, meghalok a babámér.

 

Fatányér, fakanál, favilla, bolond az, aki a lányt siratja,

Fatányér, fakanál, favilla, bolond az, aki a lányt siratja,

Azt az egyet jól véssed a fejedbe,

Ha egy elmegy, másik akad helyette,

Fatányér, fakanál, favilla, bolond az, aki a lányt siratja.

 

Borban az, borban az igazság, bor nélkül nincsen igaz vigasság,

Borban az, borban az igazság, bor nélkül nincsen igaz vigasság,

// Csak azért is, csak azért is kívánom,

  Úgysem ihatok a másik világon,

  Borban az, borban az igazság, bor nélkül nincsen igaz vigasság, //

 

45.  Folyjon élted     2-2 

Folyjon élted, mint virágos partú kis patak,

Merre lépsz utadba rózsák mindig nyíljanak,

Élj soká, oly soká, oly nagyon, nagyon sokáig,

Mindig boldogan, mert szívünknek mélyéből száll ezer sóhaj,

/// Éljen, éljen, éljen ő soká, soká, éljen, éljen, éljen ő soká,

   Az Isten éltesse soká, éljen ő soká. ///  (háromszor)

 

46.  Galambszívet örököltem     2-3

Galambszívet örököltem az édesanyámtól,

A víg dalos nótás kedvet az édesapámtól,

Õk neveltek, tanítottak minden szépre, jóra,

A bóbitás kis galambom szerelemre, csókra.

 

Megbecsülöm édesanyám, apám örökségét,

Szívem mélyén őrizgetem szerelmem hűségét,

// Az én édes kicsi párom hasonlít anyámra,

  Én pedig a nótás kedvű édes jó apámra.//

 

47.  Gólya, gólya, hosszúláb gólya     2-4

Gólya, gólya, hosszúlábú gólya, hányszor mondtam ne menj le a tóra,

Oda járnak fürödni a lányok, gólya madár szégyent ne hozz rájuk.

 

Oda jár a hosszúlábú gém is, oda járok a babámmal én is,

Addig-addig jártunk le a tóra, míg házunk felett megjelent a gólya.

 

Kis Mariska mossa bugyogóját, a lábával ringatja a pólyát,

// Aludj-aludj szerelem virága, szerelemből jöttél a világra.//

 

48.  Gyere bodri kutyám     2-5

Gyere bodri kutyám, szedd a sátorfádat,

Megvertek bennünket, kövesd a gazdádat,

Téged bottal vertek, engem kacagással,

Gyere bodri kutyám, megleszünk egymással.

 

Egymás mellett megyünk, mint két kivert kutya,

Miért bántak így velünk, egyikünk sem tudja,

// Ne könnyezz jó pajtás, menjünk csak előre,

  Majd csak megpihenünk kint a temetőben. //

 

49.  Gyere velem akáclombos falumba     2-6

Gyere velem akáclombos falumba, oda viszlek ölelő két karomba,

Édesanyám gondol majd rád, rózsalevél lesz a párnád.

 

Lábad nyomán kinyílik a virág is, nézlek, nézlek mint a nap a felleget,

Hátha szíved valamikor megszeret.

// Hogyha látlak, hogyha nézlek, sír bennem a fájó lélek,

  Szegény szívem úgy elfogja a bánat. //

 

50.  Gyöngyvirágtól illatozik     2-7 

Gyöngyvirágtól illatozik májusban az oltár,

Gyöngyvirág nyílt a szívemben, míg az enyém voltál,

Napsugaras nyár van újra gyöngyvirág is nyílik,

Csak a szívem és a lelkem szomorú a sírig.

 

Hogyha egyszer, május este meghallgatnál végre,

Leborulnék a templomba az oltár elébe,

// Gyöngyvirággal díszíteném a Mária-képet,

  Úgy vinnélek szent vasárnap esküvőre téged. //

 

51.  Ha valamikor arra jár     2-8

Ha valamikor arra jár, hol legelőször várt,

Keresse fel a kispadot, hol karjaiba zárt,

Szép júniusi este volt, a sűrű lomb reánk hajolt,

A madár is nekünk dalolt, emlékszik még.

 

Ha valamikor másra vár, ne várjon ugyanott,

Hisz maga akkor ott nekem mély hűséget fogadott,

// A hűség ugyan messze szállt, és maga is már másra vár,

   Ha valamikor arra jár, gondoljon rám. //

 

52.  Hajlik a jegenye     2-9

Hajlik a jegenye, zöldül a levele, nappalom, éjjelem, orcáddal van tele,

Napsugár vagy nappal, éjjel édes álom,

Hajnalom, csillagom, egyetlen virágom, gyönyörű virágom.

 

Hajlik a rózsafa, nyílik a virága, hívtalak, kértelek, vártalak hiába,

Ha nem éri harmat, elhervad a rózsa,

Gyere ki galambom, egyetlen egy szóra, egyetlenegy csókra.

 

Hajlik a jegenye, pereg a levele, kertetek aljába még egyszer gyere be,

// Csak annyit szeretnék elmondani néked,

  Ne menj el, ne hagyj itt, fáj a szívem érted, majd meghalok érte. //

 

53.  Haragszik az édesanyám     2-10

Haragszik az édesanyám, mért járok a lányok után,

Ne haragudj édesanyám, utánad is járt az apám,

Néhanapján, vasárnap.

 

Ablak alá járt az apám, kend lakott ott, édesanyám,

Hol beugrott, hol kiugrott, egyszer-másszor bent maradott,

Néhanapján, vasárnap.

 

Haragszanak rám a lányok, mert én menyecskéhez járok,

// Ne haragudjatok lányok, hozzátok is el-el járok,

  Néha napján, vasárnap. //

 

54.  Házunk előtt muzsikálnak     2-11 

Házunk előtt muzsikálnak, annak a szép barna lánynak,

Kék a szeme, göndör haja, jaj de szép kis leány maga.

 

Nem tudok én nélküled élni, nem tudok én nélküled halni,

Érted élek, érted halok, mindörökre tied vagyok,

 

Meghalok én nemsokára, piros pünkösd hajnalában,

Koszorúm sem legyen másból, piros pünkösdi rózsából.

 

Az én sírom nem lesz messze, nem lesz aki felkeresse,

Nem lesz annak jártas útja, rózsalevél eltakarja.

// Mindenkinek azt ajánlom, szerelemnél szebb az álom,

  Mert az álom nyugodalom, a szerelem szívfájdalom. //

 

55.  Hej cigányok húzhatjátok már     2-12                 

Hely cigányok húzhatjátok már, csordulásig teli a pohár,

Szép leányok Isten veletek, mert én innen úgyis elmegyek.

 

Senkinek én nem panaszkodom, nem seggit a könny a bánatom,

Fájó szívvel elmegyek tovább, csendes kis falum jó éjszakát.

 

Jó éjszakát szép szülőhazám. az én szívemben nincsen boldogság,

Nincs boldogság, nem is lesz soha, elvette egy kislány mosolya.

 

Hely cigányok húzhatjátok már, csordulásig teli a pohár,

Fájó szívvel elmegyek tovább, csendes kis falum jó éjszakát.

 

Hely cigányok húzhatjátok már, itt van már az én édesanyám,

                                                 Ne sírjon hát drága jó anyám,                                                 visszajön a fiad nemsoká.

// Búcsúzásom mindenkinek szól, tenéked is kicsike babám,

  Fájó szívvel elmegyek tovább, csendes kis falum jó éjszakát. //

 

56.  Hideg szél fúj édesanyám     2-13

Hideg szél fúj édesanyám, adja ki a kendőm,

Még az éjjel felkeresem a régi szeretőm,

Kiállok a kapujába, kibeszélgetem magamat véle utoljára,

Ellőtték a jobb karomat, folyik piros vérem,

Nincsen itt az én édesanyám, ki bekösse nékem,

// Gyere kis angyalom kösd be sebeimet,

  Gyógyítsd meg a bánatos szívemet. //

 

57.  Hogyha ír majd édesanyám     2-14

Kerülöm a házatokat nem akarlak látni,

Úgyis tudom, hogy a szíved más után fog fájni,

Így talán majd elfelejtem, bánatomban megnyugszik a lelkem,

El akarlak felejteni, mást szeressél kicsikém, nem engem.

 

Hogyha ír majd édesanyám írjon a falunkról,

Küldjön egy szál virágot az öreg akáclombról,

Írja meg, hogy az emberek sajnáltak-e, hogy el kellett mennem,

Írja meg, hogy magán kívül megsiratott-e valaki engem.

 

Írja meg, hogy házunk előtt áll-e még a nyárfa,

Írja meg, hogy a faluba milyen nóta járja,

// Él-e még az öreg cigány, járnak-e a fonóba mint régen,

Mindenkiről írjál anyám, csak egy lányról sose írjál nékem //.

 

Írok, írok édes fiam, írok a falunkról,

Küldök egy szál virágot az öreg akácunkról,

Nem él már az öreg cigány,

Nem járnak a fonóba mint régen,

Az a kislány kit szerettél, kinn nyugszik a temetőben régen.

 

58.  Hogyha nékem sok pénzem lesz     2-15

Hogyha nékem sok pénzem lesz felülök egy repülőre,

Úgy elszállok, mint egy fecske oda fent a levegőben,

// Amerre én járok, bámul a világ, irigylik a sok pénzt, amit költök rád,

  Én a sok pénzt nem sajnálom, csak te légy a kicsi párom. //

 

59.  Így élni szép     2-16

 

Így élni szép, így élni jó, így oly vidám az élet,

Éljen az egész lump kompánia,

Hajnalban pálinkát iszunk, ha van, csak úgy,

// A sör, a sör a bor az éjszakában,

  Szép lányt ölelgetünk mi minden éjszakán. //

 

60.  Itt hagyom a falutokat nemsokára     2-17

Itt hagyom a falutokat nemsokára,

Elmegyek én titőletek más országba,

Csillagtalan sötét éjjel, jövök hozzád búcsút venni,

Hogy a könnyem meg ne lássa soha senki.

 

Ha elmegyek nem mondjatok rosszat rólam,

Kártevője én senkinek sosem voltam,

// Te sem vethetsz a szememre egyéb hibát, egyéb vétket,

  Csak annyit, hogy szerettelek nagyon téged. //

 

61.  Jaj de magas, jaj de magas     2-18

Jaj de magas, jaj de magas, ez a vendégfogadó,

Van-e benne, van-e benne, jó vörös bor eladó,

Ha nincs benne jó vörös bor eladó, dűljön össze ez a vendégfogadó.

 

Nemcsak bor van, nemcsak bor van, hanem lány is eladó,

Pedig éppen, pedig éppen az én kedvemre való,

Ha megittam a csárdás vörösborát, elveszem azt a gyönyörű leányát.

 

Három a tánc, három a tánc, mindig így volt Pest-Budán,

Jaj de szépen, gyönyörűen járja ez a kisleány,

Mint a rózsa ha a szellő lengeti, táncra termett kis lábait úgy szedi.

 

Kakukkmadár, kakukkmadár azt tanítja fiának,

Rakjon fészket, rakjon fészket, ott ahol tud, magának,

// Te is keres szebbet, jobbat nálamnál, akkor tud meg, ki volt, akit elhagytál. //

 

62.  Jegenyefán fészket rak a csóka     2-19

Jegenyefán fészket rak a csóka, barna kislány tanított a csókra,

Tüzes csókját jaj de sokszor vissza-vissza kérte.

 

A szívemet, a lelkemet adtam oda neki érte, adtam csókot az Isten tudja hányat,

Csókolom a csókra termett szádat,

// De mióta széjjelszakad szerelmünknek lánca,

  Városlődön nincsen olyan kovács, aki összekalapálja. //

 

63.  Jégvirágos hideg tél volt      2-20 

Jégvirágos hideg tél volt, mikor megismertelek,

Rózsa sem volt, virág sem volt, mégis megszerettelek,

Nem tavasszal jöttél hozzám, a szívembe mégis májust hoztál,

Melletted oly szép az élet, áldjon meg az Isten téged,

Legyél az én párom.

 

Akácfa-virágos nyár volt mikor elvesztettelek,

Ölelgetvén, csókolgatván, más karjában leltelek,

Megátkoznom kéne téged, de én azért megbocsájtok néked,

// Büszkeségem sutba vágom, gyere vissza rosszaságom,

  Legyél az én párom. //

 

64.  Jó (é)jszakát kell mondani      2-21

Jó (é)jszakát kell mondani, nem kell álmot rontani,

Jó (é)jszakát szép rózsaszál, felőlem széped álmodjál.

 

Ez az utca liliom, benne járni de finom,

Benne járni de finom, Isten veled szép angyalom.

 

Ez az utca de köves, benne járni keserves,

Benne járni keserves, Isten veled édes kedves.

 

Kukorica, ricaszál, kapálatlan maradtál,

// Kapáljon meg az a lány, aki a legény után jár. //

 

65.  Jó éjszakát, jó éjszakát     2-22

Jó éjszakát, jó éjszakát,

Elválunk s ébren álmodom tovább.

 

// Ha hallaná a szívem dobogását,

Bocsássa meg nekem, ha elviszem az álmát,

Jó éjszakát, jó éjszakát,

Elválunk s ébren álmodom tovább, //

Jó éjszakát.

 

66.  Jöjjön Óbudára      2-23

Jöjjön Óbudára, egy jó túrós csuszára,

A kerthelységben sramli szól, és ott lehet csak inni jól.

 

// Az abrosz tarka-barka, rajta a jó kadarka,

  És már az első csók után meglátja de jó lesz itt Óbudán. //

 

67.  Kár valakit hazug szóval visszahívni      2-24

Hull a levél hideg ősszel hideg földre,

A szívemben meghalt a vágy mindörökre,

A világot mosolyogva vígan járom,

Nem tudják, hogy siratom a boldogságom.

 

Kár valakit hazug szóval visszahívni,

Amikor már minden elmúlt nem fáj semmi,

// Minek százszor esküdözni, könnyet sírni,

   Kár valakit hazug szóval visszahívni. //

68.  Kecskebéka felmászott      2-25

Kecskebéka felmászott a fűzfára, annak is a legmagasabb ágára,

Így sem volt jó, úgy sem volt jó, sehogyan sem volt az jó,

Mindig csak a más asszonya volt a jó.

 

A kis cica felmászott a padlásra, kisegeret hozott le a szájába,

// Ide tette, oda tette, mindenhová letette,

  Utoljára fülét, farkát megette. //

69.  Kéket nyílik az ibolya nem sárgát      2-26

Kéket nyílik az ibolya nem sárgát,

Mit tagadjam én is jártam tehozzád.

 

Cifra szűröm szemtanúja,

Hányszor voltál a vállamra borulva.

 

Vállaimra ráborultál, zokogtál,

Ajkaimra forró csókot osztottál,

// Esküdöztél égre, földre,

   Hogy hű leszel mindörökre, de megcsaltál. //

 

70.  Kéknefelejcs, kéknefelejcs      2-27 

Kéknefelejcs, kéknefelejcs virágzik a, virágzik a tó partján,

Beteg vagyok, fáj a szívem, nem sokáig, nem sokáig élek én.

// De nem azért, hanem azért, koszorút ha meghalok,

  A síromra, sírhalmomra nefelejcsből fonjátok. //

 

71.  Kendő, kendő      2-28

Kendő, kendő, csipkés szélű, drága kicsi kendő,

Mond meg nékem, súgd meg nékem, mit hoz a jövendő,

Enyém lesz-e a te gazdád, ó, ha te azt megmondhatnád,

Kendő, kendő, csipkés szélű, drága kicsi kendő.

 

Kendő, kendő, csipkés szélű, drága kicsi kendő,

Te maradtál csak meg nékem, amikor elment ő,

// Mennyi édes tündérálom! Hová lett a boldogságom,

  Fehér selyem, csipkés szélű, drága kicsi kendő. //

 

72.  Ki tudja merre, merre visz a végzet     2-29

Ki tudja merre, merre visz a végzet,

Göröngyös utunk, sötét éjjelén,

Vezesd még egyszer, győzelemre néped,

Csaba királyfi, csillag ösvényen.

 

// Maroknyi székely, porlik mint a szikla,

  Népek harcának zajló tengerén,

  Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,

  Ne hagyd elveszni, Erdélyt Istenünk. //

 

Ameddig élünk magyar ajkú népek,

Megtörni lelkünk nem lehet soha,

Szülessünk bárhol földünk bármely pontján,

Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.

// Maroknyi székely….//

 

Keserves múltunk, évezredes balsors,

Tatár, török dúl labanc rabigát,

Jussunk a honba magyar székely földön,

Szabad hazában élni boldogan.

// Maroknyi székely….//

                                                                                                                                                

Már másfél ezer év óta Csaba népe,

Sok vihart élt át, sorsa mostoha,

Külső ellenség jaj de gyakran tépte,

Nem értett egyet otthon sem soha.

// Maroknyi székely….//

 

Hős szabadságát elveszti Segesvár,

Madéfalvára fájón kell tekints,

Földet dús kincsét népek élik s dúlják,

Fiaidnak sokszor, még kenyérre sincs,

// Maroknyi székely….//

 

73.  Kicsi fehér meszelt szoba     2-30

Kicsi fehér meszelt szoba, falon függő mária kép,

Az asztalnál a sarokban, halvány fényű gyertya ég,

Mellette egy lány és legény, szívükben vágy és remény,

Szívükben a szerelem,

Tulipános ládán ülve tervezgetnek csendesen.

 

A kemence szögletében öreganyó kuporog,

Olvasót tart a kezében, de az ajka nem mozog, //

Az ifjakat ézi-nézi, a múltakat felidézi,

Könny szökik a szemébe.

Csak a jó Isten tudja, Hogy mi jutott az eszébe. //

74.  Kidőlt a fa mandulástól     2-31

Kidőlt a fa mandulástól, elválok én a rózsámtól,

Úgy elválok én szegénytől, mint ősszel fa levelétől elválik.

 

Hogyha tudtad, hogy nem szeretsz, miért csaltad meg a szívemet,

Hagytál volna békét nékem, más is elvett volna engem valaha.

 

Kákatövén költ a ruca. Jó földben terem a búza,

Ott ahol a szép lány terem, azt a helyet nem ismerem seholsem.

 

75.  Kínálgattam mindenkinek     2-32

Kínálgattam mindenkinek az én árva szívemet,

Egy kisleány elfogadta, százszor mondta, hogy szeret,

Megunván a sárba dobta, egyet rá is taposott,

A bolond szív még akkor is csak őérte dobogott.

 

Öreg anyó jött az úton, haja fehér mint a hó,

Felvette a vérző szívet, ne szenvedj te kis bohó,

// Gyógyítót is tett a sebre, könnyes szemmel ráhajolt,

   Édesanyám mennyországból földre szállott lelke volt. //

 

76.  Kis Katóka ilyen ez az élet     2-33

Kis Katóka ilyen ez az élet, hazudnak a május éjszakák,

Álmok után jönnek ébredések, elfeledni nem tudom magát.

 

Tévedés csupán az élet, sokszor tévedünk,

// Múlnak órák, múlnak évek, szeretünk feledünk,

  Kis Katóka ilyen ez az élet, meglátod mi boldogok leszünk. //

 

77.  Kis kút kerekes kút     2-34

Kis kút, kerekes kút van az udvarunkba

Egy szép barna kislány van a szomszédunkba

Csalfa szemeimet rá sem merem vetni

Fiatal az édesanyja azt is kell szeretni

Ennek a szép barna lánynak dombon van a háza

Sudár jegenyefa van az udvarába

// Sudár jegenyefa földre hajlik az ága

  Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja //

 

78.  Kis lak áll a nagy Duna mentében     2-35

Kis lak áll a nagy Duna mentében, oh mily drága e lakocska nékem,

Könnyben úszik két szemem pillája, valahányszor emlékszem reája.

 

Bár maradtam volna benne végig, de az embert vágyai vezérlik,

Vágyaimnak sólyom szárnya támadt, oda hagytam ős lakóm, s tanyámat.

 

Szép hazámba ismerősök mennek, jó anyámnak vélük mit üzenjek,

Mondjátok meg földiek ha lészen, utazástok háza közelében.

 

Mondjátok, hogy könnyeit ne öntse, mert fiának kedvez a szerencse,

// Óh, ha tudná mily nyomorban élek, meghasadna szíve a szegénynek. //

  

79.  Lakodalom van a mi utcánkba     2-36

Lakodalom van a mi utcánkba, férjhez megy a falu legszebb lánya,

Hivatalos vagyok oda én is,

Nem mennék el, ha százszor üzennék is.

 

Vége van már a lakodalomnak, nagy bánata van a mennyasszonynak,

// Forgatja a karikagyűrűjét, sajnálja a régi szeretőjét. //

 

80. Lányok a legényt jól megbecsüljétek     2-37

Lányok a legényt jól megbecsüljétek, ha részeg is hazakísérjétek,

// Fektessétek a zöldpaplanos ágyba,

  Nyomjatok csókot a részeg pofájára. //

 

Sej anyám, anyám, kedves édesanyám, de szomorú vasárnap délután,

// Házunk előtt szépen muzsikálnak,

  Engemet pedig visznek katonának. //

 

81.  Lányok, lányok, lányok a faluban     2.38

Lányok, lányok, lányok a faluban,

Falu végén szépen szól a muzsika,

// Addig iszok mulatok míg csak be nem rukkolok,

  Ha elvisznek katonának megsiratnak engemet a leányok. //

 

82.  Ledűlőt, ledűlőt     2-39

Ledűlőt, ledűlőt a szénaboglya teteje,

Gólyamadár sej-haj, fészket rakott belőle,

Gólyamadár sej-haj, szépen kelepel a háztetőn,

Elhagyott, elhagyott engemet a szeretőm.

 

Káposzta, káposzta, téli nyári káposzta,

Édesanyám háza, nálam nélkül de árva,

// Az van a káposzta kacskaringós levelére ráírva,

  Érted vagyok rózsám három évig katona. //

 

83.  Lenn a délibábos a Hortobágyon     2-40

Lenn a délibábos a Hortobágyon, megakadt a szemem egy barna lányon,

Hullámzott a göndör haja a sötétbe, mikor belenéztem a szemébe.

 

El is megyek hozzá, meg is kérem, legyen az én drága feleségem,

// Boldogságom tudom nála megtalálom, lenn a délibábos a Hortobágyon. //

  

84.  Leszállt a csendes éj     2-41

Leszállt a csendes éj, alszik a város, aludj hát te is fiam,

Feletted százszorszép pillangó szálldos, feléd száz tündér suhan

Búcsúzom tőled most karom kitárom, úgy súgom jó éjszakát,

Amíg a tündérek országát járod, apád majd vigyáz reád.

 

Te vagy az életem minden reménye, te vagy az élet nekem,

Add hát a kis kezed apád kezébe, s álmodjál szép gyermekem,

Álmodban hallgass majd tündér meséket, hallgasd a szívem szavát,

Szeress úgy engem, mint ahogy én téged, kis fiam jó éjszakát.

 

Ha majd az utadon virágok nyílnak, akkor is törődj velem,

Én mindig szeretlek, várok rád, hívlak, gondolj rám szép gyermekem,

Mikor majd utamnak végére értem, mond ki a búcsú szavát,

Köszönj el apádtól mint egykor régen: pihenj meg, jó éjszakát.

 

85.  Ma önről álmodtam megint     2-42

Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom,

Nincsen abban semmi bűn, ha önről álmodom.

 

Fehér selyemben jött felém a vágyak éjjelén,

Rám mosolygott könnyedén, oly boldog voltam én.

 

// Rózsa virult az ágon, csók tüze gyúlt a számon,

  Arca virult, hozzám simult a rózsa mind lehullt.

 

  Ma önről álmodtam megint, bocsánat, asszonyom,

  Nincsen abban semmi bűn, ha önről álmodom. //

 

86.  Madár vígan dalol a lombos ágon     2-43

 

Madár vígan dalol a lombos ágon, nyáresti széltől csókdosott virág,

És minden, minden széles e világon, szerelmet érez, hõn szeretni vágy.

 

Bevallanám én is titkát szívemnek, elmondanám, hogy mily híven szeretlek,

Elmondanám, de hasztalan beszéd, hideg szobor vagy, meg sem értenéd.

 

Elmondanám, hogy csendes éjszakákon, midőn a földön mindent béke fed,

Az én szememről messze száll az álom, nyugalmat én akkor sem lelhetek.

 

// Ha biztat is egy percre a reménység, mint űzi azt el szászezernyi kétség,

  Elmondanám, de hasztalan beszéd, hideg szobor vagy, meg sem értenéd. //

 

87.  Magas jegenyefán     2-44

Magas jegenyefán sárgarigó fészek,

Kedves kis angyalom! De szeretlek téged,

Az a sárgarigó könnyen felszáll oda

De én tihozzátok nem megyek el soha.

 

Magas a házatok, kunyhóban lakom én,

Hogy is járna hozzád ilyen szegény mint én,

// De ha egyszer mégis, mihozzánk eljönnél,

  Magas házatokba vissza sose mennél. //

 

CD-3/6

 

88.  Mához egy hétre már nem leszek itt     3-1

Mához egy hétre már nem leszek itt, elvisz a gyorsvonat engemet is,

Gyorsvonat sebesvonat valahol megáll - ha meg áll,

Nyújtom a jobb kezem, szervusz babám.

 

Utcára nyílik a csárdaajtó, kihallatszik belőle a szép muzsikaszó,

Sört ide, bort ide te szép barna lány - az anyád,

Hadd mulatom ki magam igazán.

 

Szeretni, szeretni, szerettelek, feleségül elvenni sosem mertelek,

// Menyasszonyi fátyol a fejedre kerül - ha kerül,

  Szívem a bánatba belemerül. //

 

89.  Megismerni a kanászt     3-2

Megismerni a kanászt fürge járásáról,

Tűzött-fűzött bocskoráról, tarisznya szíjáról.

 

Hej, élet-élet kanászélet ez aztán az élet,

Ha megunom magamat, magam is úgy élek.

 

A búzába ment a disznó, csak a füle látszik,

Árokpartján a kanász menyecskével játszik.

 

// Hej, élet-élet kanászélet ez aztán az élet,

  Ha megunom magamat, magam is úgy élek. //

 

90.  Megyen már a hajnalcsillag lefelé     3-3

Megyen már a hajnalcsillag lefelé,

(Az én édes galambom most megyen hazafelé)

Az én rózsám most megyen hazafelé,

Lábán van csizmája, lakkosszárú kis csizma,

Rásütött a hajnalcsillag sugara.

 

91.  Messze, messze van egy kicsi falu     3-4

Messze, messze van egy kicsi falu, én csak oda vágyom,

Ott lakik a kis angyalom nádfedeles házban,

Nádfedeles háznak kicsi ablakában

Télen-nyáron virágzik a muskátli virágja.

 

Este mikor megszólal a kis furulyám hangja,

Este mikor megkondul a kis templom harangja,

// Mikor azt a kislányt imádkozni látom,

   Messze, messze van egy kicsi falu, én csak oda vágyom. //

 

92.  Mikor én még legény voltam     3-5

Mikor én még legény voltam a kapuba kiállottam,

Egyet-kettőt kurjantottam, mindjárt tudták, hogy én voltam.

 

Amióta házas vagyok a kapuba kiállhatok,

// Akárhányat kurjanthatok, mégsem, tudják, hogy én vagyok. //

 

93.  Minek a szőke énnékem     3-6

Minek a szőke énnékem, mikor a barnát szeretem,

Neki a földön párja nincs, de még a mennyországban sincs

 

Eszem a szemed mindenét, ne nézz reám mert megvakítsz,

Ha pici szádat csókolom, magam a menyben gondolom.

 

Tavasszal nyit az ibolya, későn hervad el a rózsa,

Nem hervad el a barna lány, nem hervad el ilyen korán.

 

// Ne mondják, hogy a szőke szép, tagadom azt én mindenképp,

  Mert a barnának párja nincs, de még a mennyországban sincs. //

 

94.  Mivel az erkölcsöm laza     3-7

  Mivel az erkölcsöm laza, mindennap más kísér haza,

Gondolni rosszra nem szabad, talán egy fess fiú akad,

Hadnagy utca hat, ott lakom én egy szám alatt. //

 

Majd ha arra megy, kicsi szobámat nézze meg,

Muskátli lesz az ablakomban, egy csók egy csuda alkalomra, 

Hadnagy utca hat, ott lakom én egy szám alatt. //

 

95.  Nekem már nincs mit vesztenem     3-8

Nekem már nincs mit vesztenem, egy másik nyerhet még talán,

Egy lapra mindent feltettem az élet játékasztalán.

 

Nem volt megállás, sodort az élet, hiába bíztam, győzött a végzet,

Elszállt a mámor, elhagyott ő is, ősz lett a nyárból, itt van a tél is.

 

Bankár a sors én vesztettem az élet játékasztalán,

Nekem már nincs mit vesztenem, egy másik nyerhet még talán.

 

Kisgyermek koromban sok szépet álmodtam, sokat bolondoztam,

Azt hittem az élet, ez a rongyos élet hoz valami szépet.

 

Egyszer csak arra ébredtem, hogy a hajam ősz,

És az én szívemben benn lakik az ősz,

Isten veled álmom, tavaszi virágom, elszállt ifjúságom.

 

Nekem már nincs mit vesztenem, egy másik nyerhet még talán,

Egy lapra mindent feltettem az élet játékasztalán.

 

96.  Nékem olyan asszony kell     3-9 

Nékem olyan asszony kell ha beteg is keljen fel,

Főzze meg a vacsorát,

// Úgy várja, várja, úgy várja, várja, úgy várja haza az urát. //

 

Nékem olyan ember kell ha beteg is keljen fel,

Vágja meg az apró fát,

// Hogy főzzek néki, hogy főzzek néki, hogy főzzek néki vacsorát. //

 

97.  Nem kell nékem a világon semmi      3-10

Nem kell nékem a világon semmi,

Csak még egyszer tudnék haza menni,

Csak még egyszer lehetnék tenálad,

Párnám lenne puha bársony ágyad,

Csak még egyszer tudnék haza menni.

 

Szebb lesz az éj, szebb lesz akkor minden,

Ha majd egykor hazamegyünk innen,

Szebb lesz, jobb lesz minden meglásd,

Ha majd egykor viszont látjuk egymást,

Csak még egyszer tudnék haza menni.

 

Tavaszodik virág van a réten,

Édes rózsám mit üzensz te nékem,

Üzend azt, hogy szeretsz úgy mint régen

Mert én akkor szabadságot kérek,

Csak még egyszer tudnék haza menni.

 

Most, hogy haza segített az Isten,

Olyan árva, olyan kihalt minden,

                                            // Az hagyott el akit úgy imádtam,                                             

  Akiért én mindig haza vágytam,

  Jobb volna most messze idegenben. //

 

98.  Nem zörög a haraszt     3-11

Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja,

Virágos a kedvem, ha a cigány húzza,

Hajlik szívem jobbra, ballra,

Mindegy neki szőke, barna,

Nem vagyok én olyan válogatós fajta.

 

Rólunk beszél már az egész világ szája,

Azt mondják, hogy te vagy az én szívem párja,

// Tagadjuk, hogy igaz volna,

  Mégis azt mondja a nóta,

  Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. //

 

99.  Nótás kedvű volt az apám     3-12

Nótás kedvű volt az apám, átmulatott sok éjszakát,

Nem sajnálta rá a napot, kettőt-hármat egybetoldott.

 

De még azt is megduplázta, ha az anyám megdorgálta,

Ha a cigány nem jól játszott, a bőgőbe belevágott.

 

Nótás kedvű édesapám jaj de régen nem dalol már,

A szívemet bánat járja egy-egy régi nótájára.

 

// Mi lett a sok nóta vége, kivitték a temetőbe,

  Dalos ajkú kis madárka, szállj az apám fejfájára. //

 

100.  Nyár volt     3-13

Nyár volt és csodásan kék volt az ég,

Hullott a rózsalevél,

Elmentél örökre itt van a tél,

A vágyam mindig csak rólad mesél.

 

Látlak-e még egyszer édes, visszajön-e majd a nyár,

A szívem úgy szenved érted, ajkam a csókodra vár.

 

// Minek is élni a földön, ha már nincs semmi remény,

  Jöjj vissza és szeress, nem bánom bármi lesz,

  Csak te légy enyém, enyém. //

 

101.  Orgonavirág, oly árva az én szívem     3-14

Orgonavirág, oly árva az én szívem,

Orgonavirág, ne menj el maradj velem.

 

// Ugye te megérted a bánatom,

  Hogyha nem is kérded, mi fáj nagyon,

  Orgonavirág, mond mért nincsen szerelmesem,

  Orgonavirág, súgd meg nekem. //

 

102.  Párjáért sír a vadgalamb     3-15

Párjáért sir a vadgalamb az ágon,

Én is sírok, mert elhagyott a párom,

Elhagy engem minden ember,

Beismerem nem birok a szívemmel.

 

Csak felőled álmodoztam, de hiába,

Nem szúlettünk mi az egymás számára,

// Én elmegyek, te csak szeress,

  Sírba viszem emlékedet magammal. //

 

103.  Piros Pünkösd napján      3-16

Piros Pünkösd napján imádkoztam érted,

Piros Pünkösd napján vártam vissza téged.

Tele volt a határ nyíló vadvirággal,

Vártalak a keresztútnál pünkösdi rózsával.

 

Mindhiába vártam ősz is lett azóta,

Elhervadt már régen a pünkösdi rózsa,

Kacagó kis párom többé sosem hívlak,

Mert a késő fagyos télben jégvirágok nyílnak.

 

Kacagó kis párom mégis visszajöttél,

Nem a tavasz hozott, hanem a hideg tél,

// Ugye, hogy nem hagysz el, a tél elmúltával,

  Telehintem kis szobádat pünkösdi rózsával. //

 

104.  Piros, piros, piros     3-17

Piros, piros, piros, háromszor is piros,

Piros bort az üvegbe,

Csinos, csinos, csinos, háromszor is csinos,

Menyecskét az ölembe,

// Gömbölyű két karja,vállamat takarja

  Megölelném, de ő nem akarja. //

 

Tilos, tilos, tilos, háromszor is tilos,

Nagypénteken bort inni,

Tilos, tilos, tilos, háromszor is tilos,

Más asszonyát szeretni

// Gyönyörű szép ajka,szívem csalogatja

  Megölelném, de ő nem akarja. //

 

105.  Repül a szán     3-18

Repül a szán, búsul a lány, fut a fakó, sír a Kató,

A szeretője megy esküvőre, lekenyerezte a bíró.

 

// Lányok, lányok ha volna eszetek, sej nem fájna annyit a szívetek,

  Mért ne volna csalóka a legény, mikor a lány oly könnyen lépremén. //

 

106.  Részeg vagyok rózsám     3-19

Részeg vagyok rózsám mint a csap,

Nem aludtam három éjjel, három nap,

// Hazamennék, sej de nem tudok,

  Hajnalig rózsám nálad maradok. //

 

107.  Réten, réten, sej a Városlődi réten     3-20

Réten, réten, sej a Városlődi réten,

Elvesztettem a zsebre való késem,

Késem után karika gyűrűmet, galambom,

Azt sajnálom, nem a régi szeretőmet.

 

Este, este sej este akar lenni,

Ez a kislány haza akar menni,

// Haza menne de nincs kísérője, galambom,

  Elkísérem leszek én a szeretője. //

 

108.  Sárga a csikó, sárga a nyereg     3-21

Sárga a csikó, sárga a nyereg rajta,

Most akartam hozzád menni rajta,

Most akartam véled beszélgetni,

Itt van az idő, el kell masírozni.

 

Sej anyám, anyám, kedves édesanyám,

De szomorú vasárnap délután,

// Házunk előtt szépen muzsikálnak,

  Engemet pedig visznek katonának. //

 

109.  Sej, haj Rozi, vasárnap kirándulunk     3-22

Sej, haj Rozi, vasárnap kirándulunk,

Meglásd Rozi, unatkozni nem fogunk.

 

// Két szép szemed hamisan kacsint le rám,

  Nóta közben súgd meg nekem,

  Hogyha csókra szomjas a szád.  //

 

110.  Sír a kislány a Balaton partján     3-23 

Sír a kislány a Balaton partján, mert elhagyta szeretője csalfán,

Ne sírj kislány olyan keservesen, majd megsegít téged a jó Isten.

 

De szeretnék aranyhallá válni, Siófoktól Füredig úszkálni,

// Beleúsznék babám hálójába, elbúcsúznék tőle utoljára. //

 

111.  Söprik a Pápai utcát     3-24

Söprik a Pápai utcát, masíroznak a katonák,

Száztizenhat éves barna kislány, foga sincs már,

Sétál a regiment után.

 

Kérdi tőle a kapitány: Hová, hová barna kislány,

Mit kérdezi tőlem a kapitány, a kapitány,

Megyek a szeretőm után.

 

A szeretőm be van zárva a Pápai laktanyába,

A Pápai laktanya lukadjon ki, lukadjon ki,

Te meg babám szabadulj ki.

 

Szabadulnék de nem lehet, letöltöm a három évet,

// Egyet töltök sej haj a hazámért, a hazámért,

  Kettőt meg a szép babámért. //

 

112.  Sűrű csillag ritkán ragyog az égen     3-25

Sűrű csillag ritkán ragyog az égen,

Az én rózsám szénát kaszál a réten,

Olyan szépen penge-penge-pengeti a kaszáját,

Oda várja kökényszemű babáját.

 

Ha legény vagy gyere velem kaszálni,

Megtanítlak sűrű rendet levágni,

// Vágok olyan sűrű, sűrű, sűrű rendet a réten,

  Kilenc kislány nem szedi fel a héten. //

 

113.  Szánt a babám     3-26

Szánt babám csirreg-csörög sej haj a járom,

Szánt a babám a benedeki határon,

Száraz a föld, a hármas eke nem állja

Szép a babám, Benedeken sej-haj nincs párja.

 

Mondtam babám, ne rakd meg a sejk-haj szekeret,

Feltöri a villanyél a kezedet,

// Fábul van a villanyele nem másbul,

  Feltöri a tenyeredet sej-haj csúnyául. //

 

114.  Szellők szárnyán     3-27

Szellők szárnyán szállj velem repülj velem,

Erdők vén vadonán kószáljunk szerelmesen,

// Dús fű selyme legyen nászágyunk,

  És senki ne tudja, ne sejtse hol járunk. //

 

115.  Szép a rózsám, nincs hibája     3-28

Szép a rózsám, nincs hibája, csak egy kicsit libegõs a járása.

Huncut adta, csókos ajka, jaj, de hamis a két szeme járása.

 

Ne csodálja ha hibája nincs néki, (hisz)

Én vagyok a szeretője, őnéki,

Szép a rózsám, nincs hibája, csak egy kicsit libegős a járása.

 

Régi nóta, bárki tudja, két bolond a szerelemben is egy pár,

Mért cicáztál a szívemmel, hogyha úgyis az eszem elvetted már.

 

// A csepegő eresz alá kiállnék, érted még a pokolra is sétálnék,

  Régi nóta, bárki tudja, két bolond a szerelemben is egy pár. //

 

116.  Szép asszonynak kurizálok     3-29

Szép asszonynak kurizálok, kurizálok, kurizálok,

A lányoknak fittyet hányok, fittyet hányok, fittyet hányok,

Jaj, jaj, jaj, jaj a szívem, meg ne tudja senki sem,

Hogy én ezt a barna kislányt szeretem,

Csak a cigány egyedül, aki nékem hegedül,

Csak az tudja egyedül.

 

Házunk előtt van egy árok, van egy árok, van egy árok,

Minden este arra járok, arra járok, arra járok,

// Jaj, jaj, jaj, jaj a szívem, meg ne tudja senki sem,

  Hogy én azt a barna kislányt szeretem,

  Csak a jegyző meg a pap, aki minket összead,

  Csak az tudja egyedül. //

 

117.  Szeretnék május éjszakáján     3-30

Szeretnék május éjszakáján letépni minden orgonát,

Amíg ölel az édes álom, díszítni véle kis szobám.

Amíg szívünk még egyre dobban,

Szeretnék mézet lopni onnan,

Csókolni édes ajkadat, mindent hiába nem szabad.

 

Szeretnék mindent elfeledni, amit feledni oly nehéz,

Nevetni, mindig csak nevetni, amíg szívem a könnyre kész,

Fájó sebekre mit sem adni, kacagva mindent elsiratni,

// Széttépni bús emlékeket, mindent hiába nem lehet. //

 

118.  Szőke kislány csitt, csitt, csitt     3-31

Szőke kislány csitt, csitt, csitt, súgok neked valamit,

Rozsbimbó pattan, három a csók csattan,

Csitt, csitt, csitt galambom egy kicsit.

 

Szőke kislány csitt, csitt, csitt, repüljünk csak egy kicsit,

Viseld magad szépen, fenn vagyunk az égben,

Csitt, csitt, csitt galambom egy kicsit.

 

119.  Tejben fürdik az én rózsám     3-32

Tejben fürdik az én rózsám, ha felkel,

Törölközik piros rózsa levéllel,

Fehérebb is az orcája a hónál,

Pirosabb is a hasadó hajnalnál.

 

Jaj de félek, hogyha hűvös szél támad,

Hűvös szellő meg ne fújd a babámat,

// Süss le rája Isten napja ragyogva,

   Szállj el madár fejem felett dalolva. //

 

120.  Tudom, hogy mért nem tetszem Önnek     3-33 

Tudom, hogy mért nem tetszem Önnek,

Tudom, hogy mért kerül ha lát, tudom mért mondta akkor este,

Hogy kerüljem el messze magát.

 

Tudom, tudok mindent, hisz azért hagyott el csupán,

Azért nem szabad szeretnem, mert kopott rongyos a ruhám,

Szegény vagyok igazán.

 

Kisasszony csak arra kérem, azt az egyet tegye meg,

Ha véget ér a szenvedésem, csak annyit mondjon, hogy szeret.

 

Csak annyit mondjon kérve kérem,

Hisz azért hagyott el csupán, azért nem szabad szeretnem,

Mert kopott rongyos a ruhám, szegény vagyok igazán.

 

Lenn a Duna parton frakkos urak kísérik,

Selyem szoknya lebbenését százan és ezren lesik.

Ön meg mind egy alvajáró, lopva néztem a nő után,

Két szememből hull a könnyem,

Mert kopott rongyos a ruhám, szegény vagyok igazán.

 

121.  Túl a Tiszán faragnak az ácsok     3-34

Túl a Tiszán faragnak az ácsok, ide hallik a kopácsolásuk,

Eredj lányom, kérdezd meg az ácsot, ád-e egy csókért egy kötény forgácsot.

 

Édesanyám, huncutok az ácsok, méreg drágán adják a forgácsot,

Kilenc csókot adtam neki érte, tizediket ráadásul kérte.

 

Kék a kökény, zöld a petrezselyem, tótágast áll bennem a szerelem,

// Én Istenem, hát most mit csináljak, szeressek-e vagy tótágast álljak. //

 

122.  Üres a fészek, elrepült belőle     3-35

Üres a fészek, elrepült belőle, a dalos ajkú, édes kis madár.

Az árnyas erdő dalos csacska őre, ki tudja merre, mely határba jár.

 

Amíg a fészket nézem elmerengve, az én szívem is, mintha üres lenne,

Vad égő kínnal felsajogva fáj, üres a fészek, nincs lakója már.

 

Nekem is volt egy édes kis madárkám, mosolygó ajkú édes angyalom,

Behunyt szemekkel, mintha most is látnám, tekintetével  rabigába van.

 

Én messze jártam, idegen országban, és zokon vette, hogy tőle messze jártam,

S hogy vissza tértem, hej mi lett az ár, üres a fészek, nincs lakója már.

 

Magam vagyok, a hűvös esti szellő, a fészek mellett némán átsuhan,

És akit várok, mindhiába, nem jön. az én madárkám  messze-messze van.

 

A múlt regénynek bűbájos varázsa, amíg a fészek nem volt üres, árva,

// Szép holdas estén vissza-vissza vár, üres a fészek, nincs lakója már. //

 

123.  Utcátokban most nyílnak az akácfa virágok     3-36

Utcátokban most nyílnak az akácfa virágok,

Minden este szerelmesen tifelétek járok.

Elsírom a bánatomat, az akácok bólingatnak rája,

Másnak adtad az esküdet, másnak leszel párja.

 

Az akácok elhervadnak, az álmok elszállnak,

Megtudod még, tudom egyszer, mit jelent a bánat.

// Megsiratod, tudom egyszer, azt a sok szép elfelejtett álmot,

   Megsiratod a lehulló akácfa virágot. //

 

124.  Valahol egy kis faluban     3-37

Valahol egy kis faluban nem nyílnak már a pünkösdi rózsák,

Valahol egy ablak alatt elnémultak a szerelmes nóták.

Valahol egy csendes utcán szomorúan, álmodozva járok,

Ne tudja meg soha senki, hogy még mindig valakire várok.

 

Valamikor boldog voltam, ha pünkösdi rózsát láttam nyílni,

Valamikor örömkönnyet tudtam én a rózsák között sírni.

Valamikor nem gondoltam, hogy én egyszer így maradok árván,

Hogy énnékem nem nyílik már soha virág a pünkösdi rózsán.

 

Ne tudja meg soha senki, mért járok az utcátokban sírva,

Ne tudja meg soha senki, mért borulok az asztalra  sírva.

// Nem születtem boldogságra, virág nincsen amerre én járok,

  Ne tudja meg soha senki, hogy én még mindig valakire várok. //

 

125.  Valakit keresek, valakire várok     3-38

Valakit keresek, valakire várok, valakit szeretek, valakit imádok.

Keresem a boldogságom, keresem a párom, sehol sem találom.

 

Valamikor egyszer, nem is olyan régen, nékem is volt csillagom odafent az égen.

Elhervad az akác lombja, elhervadok én is, de szeretlek mégis.

 

Fáj a szívem, lelkem, elkerül az álom, akit én kerestem, nem jött el a párom.

Keresem a régi álmom széles a világon, sehol sem találom.

 

// Gyere el még egyszer egyetlenegy szóra, szálljon rám még egyszer az a boldog óra,

  Mindhiába hívom, várom, keresem a párom, sehol sem találom. //

 

126.  Valamikor a mi kertünk     3-39

Valamikor a mi kertünk tele volt virággal,

Oda jártunk csókolóztunk, kacagtunk vidáman,

Elhervadtak a virágok, elmúlt minden csendben,

Minden-minden elmúlott már, szívem mégsem könnyez.

 

Hosszas csendes nyári estén könnyes lett a párnám,

Sírt a szívem, sírt a lelkem, mert itt hagytál árván,

Sem éjjelem, sem nappalom, úgy gyötör a bánat,

Álmomban is téged látlak, mindig vissza-vissza várlak.

 

Azt a szegfűt amit adtam tegye el emlékbe,

Hogyha fog a szíve fájni, tűzze a keblére,

// Ápolgassa hervadt szirmát, hullasson rá könnyet,

  Küldje vissza ha majd érzi, hogy a szíve könnyebb. //

 

127.  Van egy dalom     3-40

Van egy dalom, mit sohsaem dalolhatok,

Van egy képem, nem nézhetem soha.

Van egy elrejtett megőrzött virágom,

Egy ábránd, mely szép de ostoba.

 

Van egy név, amelynek hallatára,

Felújul minden régi-régi seb.

E virág e név, e dal e kép,

Nékem mindig csak a legkedvesebb.

 

Van egy valaki, kit én szívemből szeretek,

Engem talán már el is felejtett,

Nem tudom, hogy gondol-e még néha rám,

Él-e még szívében szerelem.

 

Életem nélküle oly nehéz lesz,

Mint végig nagy-nagy szenvedés,

// Ő az örömöm, s a bánatom,

   Hogy szeretem már meg sem mondhatom. //

 

128.  Van neki, van neki     3-41

Van neki, van neki, van neki, van neki, van.

Karika gyűrűje, barna szeretője,

Van neki, van neki , van neki, van.

 

Ha nincs néki majd lesz néki,

Jó az Isten majd ád néki,

Kinek szeretője öt-hat nincsen,

Annak egy csöpp esze sincsen, sincsen.

 

// Nekem sincsen, neked sincsen,

  Neked egy csöpp eszed sincsen,

  Kinek szeretője öt-hat nincsen,

  Annak egy csöpp esze sincsen, sincsen. //

129.  Vecsernyére szól a harang     3-42

Vecsernyére szól a harang, szelíd szavú hívogató hangja,

Imádkozik az Istenhez fűzfa-lombos kicsi falum papja.

Kíséri az orgonaszó mikor a nép boldogságát kéri,

De amit én elvesztettem, azt nem tudja többé visszakérni.

 

Én is jártam vecsernyére valamikor nem is olyan régen,

Imádkoztam az Istenhez, hogy tégedet adjon vissza nékem.

// De mióta a lelkemből a reményt is ki engedte tépni,

  Bocsássa meg a jó Isten a templomba nem tudok betérni. //

130.  Vékony héja van a piros almának     3-43

Vékony héja, de vékony héja van a piros almának,

Szép szeretője, de szép szeretője van a magyar huszárnak,

// Szép szeretője de vékony karcsú a dereka, dereka,

  Jobb válláról a bal vállára, ball válláról a jobb vállára,

  Sej, haj, göndörödik a haja, de a haja. //

 

131.  Veszprém megye kellős közepében     3-44 

Veszprém megye kellős közepében, áll egy kis fatornyos falú,

Kicsi házak egymás mellett szépen, mindegyiken van egy zöld zsalu.

 

A férfinép elment onnan régen. az asszonyok csendben sírnak ott.

És odafenn ragyognak az égen, azok a szép fényes csillagok.

 

Özvegy asszony a kicsi fiával, kiül este a pitvar elé,

Áhítatos, áhítatos arccal, néznek ketten fel az ég felé.

 

// Édesanyám mondja meg azt nékem, hogy odafenn vajon mi ragyog,

  Mit jelentnek odafenn az égen, azok a szép fényes csillagok. //

 

Két szemébe sűrű könnyek gyűlnek, s megszólal a bakonyi anya,

 Az egyik egy szakaszvezetőé, a másik egy káplár csillaga.

 

Gallérjukra volt az rájatűzve, hanem most már szegény mind halott.

Az angyalok felvitték az égbe, s ott ragyognak fent a csillagok.

  

132.  Virágéknál ég a világ     3-45

Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát,

Zimmezum-zimmezum recefice-bumbumbum.

 

Puskás Gábor odakapott, békacombot ropogtatott,

Zimmezum-zimmezum recefice-bumbumbum.

 

Bíró Marcsa későn futott, neki csak a füle jutott,

Zimmezum-zimmezum recefice-bumbumbum.

 

133.  Visszakérem a szívemet     3-46

Visszakérem a szívemet amit néked valamikor adtam,

Mert nem tudtad megbecsülni, úgy szeretni, ahogy én akartam.

 

Megpróbáltam mást szeretni, el tudlak-e felejteni,

Nálad nélkül élni,

De már nékem az életben, úgysem szabad soha mást szeretni.

 

// Elfelejtek minden gondot, ne légy te soha boldog,

  Csak az én karomban,

  Visszajössz még tudom érzem, mert így van a csillagokba írva. //

 

134.  Vörös bort ittam az este     3-47

Vörös bort ittam az este, angyalom, ragyogó csillagom,

Most is részeg vagyok tőle, angyalom, ragyogó csillagom.

A lábamon alig-alig állok, mégis szeretnek a lányok,

Angyalom, ragyogó csillagom.

 

Azt mondják, hogy beteg vagyok, angyalom, ragyogó csillagom,

Mint az égő gyertya fogyok. angyalom, ragyogó csillagom,

// Beteg az én szívem tája, te vagy annak patikája,

  Angyalom, ragyogó csillagom. //

 

135.  Zöldre van a rácsos kapu festve     3-48

Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve,

Oda járok minden szombat este,

Szombat este nem győztelek várni,

Be kellett a, be kellett a rácsos kaput zárni,

Szombat este nem győztelek várni, várni, várni,

Be kellett a, be kellett a rácsos kaput riglizni.

 

(Bezárhatod, bezárhatod rácsos kis kapudat,

Vethetsz most már szegfűt majoránnát,

Nem taposom, nem taposom többé a virágát.)

 

Texte der Deutschen Lieder

CD-4/6

 

1.   Ach Waldeslust   4-1

Ach Waldeslust, ach Waldeslust,

Ach wie einsam schlägt die Brust,

Ihr lieben Vögelein, singet mir ein Liedelein,

Singet mir mit voller Brust, die Waldeslust.

 

Ach Waldeslust, ach Waldeslust,

Ach wie einsam schlägt die Brust,

Mein Vater kennt mich nicht,

meine Mutter liebt mich nicht,

Und sterben kann ich nicht, bin noch so jung.

 

Ach Waldeslust, ach Waldeslust,

Ach wie einsam schlägt die Brust,

//: Wenn ich einst gestorben bin,

 traget mich in Friedhof hin,

 leget mich ins kühle Grab, dort hab´ ich Ruh://

 

2.  Ade zur guten Nacht    4-2

Ade zur guten Nacht! Jetzt wird der Schluß gemacht,

Dass ich muss scheiden. //: Im Sommer wächst der Klee,

Im Winter schneit´s den Schnee, da komm ich wieder://

 

Es trauern Berg und Tal, wo ich viel tausendmal bin drüber,

gegangen, //:das hat deine Schönheit gemacht, hat mich,

zum Lieben gebracht mit großem Verlangen://

 

Das Brünnlein rinnt und rauscht, wohl unterm Holderstrauch,

wo wir gesessen. //: wie manchen Glockenschlag, da Herz,

beim Herzen lag, hast du vergessen://

 

Die Mädchen in der Welt, sind falscher als das Geld, mit,

ihrem Lieben. //: Ade zur guten Nacht! Jetzt wird der Schluss,

gemacht, dass ich muss scheiden://

 

3.  Am Brunnen vor dem Tore    4-3

Am Brunnen vor dem Tore,

Da steht ein Lindenbaum, ich träumt',

In seinem Schatten so manchen süßen Traum,

Ich schnitt in seine Rinde so manches liebe Wort,

Es zog in Freud´ und Leide //: zu ihm mich immer fort ://

 

Ich mußt' auch heute wandern vorbei in tiefer Nacht,

Da hab ich noch im Dunkeln die Augen zugemacht,

Und seine Zweige rauschten, als riefen sie mir zu,

„Komm her zu mir Geselle, //: hier find'st du deine Ruh“ ://

 

Die kalten Winde bliesen mir grad´ ins Angesicht,

Der Hut flog mir vom Kopfe, ich wendete mich nicht,

Nun bin ich manche Stunde entfernt von jenem Ort,

Und immer hör´ ich´s rauschen,

"Du fändest Ruhe dort, du fändest Ruhe dort“.

 

4.  An der Waschludter Grenz    4-4

An der Waschludter Grenz hab´s ein Fuhrmann verhaft,

jedeli, jedeli, jedeliho.

Ganz Recht hat im gscheh´n, warum fahrt er so staat,

jedeli, jedeliho.

//: Tralalalla-la-la, Tralalalla-la-la, Tralalalla-la-la-la ://

 

Mein Dirndl ist sauber vom Fuß bis zum Kopf.

jedeli, jedeli, jedeliho.

Am Hals hat´s ein Pinkel, das nennt man den Kropp.

jedeli, jedeliho.

//: Tralalalla-la-la, Tralalalla-la-la, Tralalalla-la-la-la ://

 

Es gibt ja nicht´s schön´res als Schulmeisterei,

jedeli, jedeli, jedeliho.

Bald wird ein KIndseh´und bald sterb´n eins-zwei.

jedeli, jedeliho,

//: Tralalalla-la-la, Tralalalla-la-la, Tralalalla-la-la-la ://

 

5.  Annemarie    4-5

Annemarie wo steht die Reise hin,

Annemarie wo steht die Reise hin,

Wohl in die Stadt hinein,

Wo die Soldaten sein,

Anne hopp-hopsasa, Annemarie.

 

Annemarie was suchst du in der Stadt,

Annemarie was suchst du in der Stadt,

Ich such mir einen Mann,

Der mich ernähren kann,

Anne hopp-hopsasa, Annemarie.

 

6.  Auf der Lüneburger Heide    4-6

Auf der Lüneburger Heide, in dem wunderschönen Land,

Ging ich auf und ging ich unter, allerlei am Weg ich fand,

Wallarie, wallara, wallara und jucheirassa, und jucheirassa.

//: Liebster Schatz, liebster Schatz, denn du weißt, du weißt es ja ://

 

Brüder lasst die Gläser klingen, denn der Muskateller Wein,

Wird vom langen Stehen sauer, ausgetrunken muß er sein,

Wallarie, wallara …

 

7.  Auf dieser Hochzeit    4-7

Auf dieser Hochzeit, da gibt´s Kolatschen,

Nach dieser Hochzeit, da kommen die Watschen,

Nur ich und du allein, san gute Freunde,

Nur ich und du allein, auf dieser Welt.

 

Im Sommer ist´s so warm, im Winter ist´s so kalt,

Da gehen die Waschludter Madl ja in den Wald,

Nur ich und du allein, san gute Freunde,

Nur ich und du allein, auf dieser Welt.

 

Sie gehen in den Wald, setzen sich auf das Holz,

Drum san die Waschludter Madl immer so stolz,

Nur ich und du allein, san gute Freunde,

Nur ich und du allein, auf dieser Welt.

 

Auf diesem Wasser, da schwimmen zwei Enten,

Das ist die Liebe, das kannst dir denken,

//: Nur ich und du allein, san gute Freunde,

Nur ich und du allein, auf dieser Welt ://

8.  Das der Wald so dunkel ist    4-8

Das der Wald so dunkel ist, das macht das grüne Laub,

Das mein Schatz so untreu ist, das hät´ ich ja niemals geglaubt,

Ja, ja die Liebe, die Liebe ist schuld. Oder Geduld, sie war schuld.

 

Im grünen Wald spazieren, das ist ja nie erlaubt,

Zu dir, zu dir zu gehen, das ist ja mein alter Gebrauch,

Ja, ja die Liebe, die Liebe ist schuld. Oder Geduld, sie war schuld.

 

Ei Schatz warum so traurig und schaust mich gar nicht an,

Ich seh´s aus deinen Äugelein, dass du geweinet hast,

Ja, ja die Liebe, die Liebe ist schuld. Oder Geduld, sie war schuld.

 

Gedenke nur darüber, wer dein geliebter war,

Dein Leib der muß verwesen bis an den Jüngsten Tag,

Ja, ja die Liebe, die Liebe ist schuld. Oder Geduld, sie war schuld.

  

9.  Der die Liebe hat erfunden    4-9

Der die Liebe hat erfunden, hat auf Scheiden nie gedacht,

Sonnst hätt´ er die schönsten Stunden, bei der Liebe zugebracht.

 

Blaue Augen blonde Haare, haben mich zur Lieb´ gebracht,

Der´s nicht glaubt, der wird´s erfahren, was die Lieb´ für Sorgen macht.

 

Wenn die Stunde einst wird schlagen, daß du wieder denkst an mich,

Und du wirst mich nicht erkennen, weil du schon ein` andren liebst.

 

Wenn die Stunde einst wird kommen, daß du wieder denkst nach mich,

Und sie werden dir schon sagen, daß ich ruh im kühlen Grab.

 

10.  Der Pfannenflicker    4-10

Wer sein Handwerk gut versteht der leidet keine Not,

Der was Pfanne flicke kann verdienst sein täglich´s Brot,

Der Pfannenflicker, er zieht hinaus

Und schreit flick, flick, flick, flick von Haus zu Haus.

 

Da kam er zu ein Dörfelein zu einem kleinen Haus,

Drinnen war ein Mädichen beim Fenster ruft sie raus,

Ei Pfannenflicker komm Du herein,

Es wird schon was bei der Nacht zum flicken sein.

 

Da gab sie ihm ein Pfännelein das war bedeckt mit Ruß,

Darinnen war ein Löchelein so groß wie ein Ochsenfuß,

Ei Pfannenflicker nimm dich in Acht,

Daß Du das Loch bei der Nacht nicht größer machst.

                                                                       

Als das Pfännlein fertig war die Pfanne war geflickt,

Da gab sie ihm ein Silberstück wohl in die Hand gedrückt,

//: Der Pfannenflicker, er schwenkt sein Hut,

Und sagt Adieu mein Schatz der Flick war gut ://

 

11.  Der Tag war grau, der Tag war schwer   4-11

Der Tag war grau der Tag war schwer, und stürmisch ging die See,

Und kältet´s auch vom Westen her, die Brandung glänzt wie Schnee,

Ums Achterdeck die Möwe fliegt, und leise kommt der Wind,

Der mich in goldene Träume wiegt adieu, adieu,

Der mich in goldene Träume wiegt,

Adieu mein blondes Kind, adieu, adieu,

Hörst du nicht von Ferne das Schifferklavier,

Adieu, adieu, das Lied soll dich grüßen von mir.

 

Wir halten Wacht so manche Nacht, und fanden keine Ruh,

Das Schiff hat große Fahrt gemacht, und geht der Heimat zu,

Ums Achterdeck die Möwe schreit,

Ihr Flug war voll geschwind,

Bald werd ich wieder bei dir sein, adieu, adieu,

Bald werd ich wieder bei dir sein,

Adieu mein blondes Kind adieu, adieu,

Hörst du nicht von Ferne das Schifferklavier,

Adieu, adieu, adieu, mein goldenes Kind.

 

12.  Der wer im Jäne´ geboren ist    4-12

Der wer im Jäne´ geboren ist, ///: seht auf :///

Der nimmt sein vollen Glas in die Hand,

Und sauft es aus fürs Vaterland,

//: Sauf aus, sauf aus, sauf aus://

 

(wiederholen, so lange nicht ausgetrunken ist.)

Der wer in Feber...

Der wer im März...

Der wer in April...

Der wer im Mai...

Der wer in Juni...

Der wer im Juli...

Der wer in August...

Der wer im September...

Der wer in Oktober...

Der wer im November....

Der wer im Dezember...

Der wer beim Mistfijen...

 

13.  Drei Lilien, drei Lilien    4-13

Drei Lilien, drei Lilien die pflanz ich auf ein Grab,

Da kam ein stolzer Reiter und brach sie ab.

Juwi, walla-ralle-la-la-la-la, juwi, walla-ralle-la-la-la-la,

Da kam ein stolzer Reiter und brach sie ab.

 

Ach Reiter, lieber Reitersmann, laß doch die Lilien steh´n,

Die soll ja mein Feinsliebchen noch einmal sehn.

Juwi, walla-ralle-la-la-la-la, juwi, walla-ralle-la-la-la-la,

Die soll ja mein Feinsliebchen noch einmal sehn.

 

Was scher´n mich deine Lilien, was schert mich den dein Grab,

Ich bin ein stolzer Reiter und brock sie ab.

Juwi, walla-ralle-la-la-la-la, juwi, walla-ralle-la-la-la-la,

Da kam ein stolzer Reiter und brach sie ab.

 

Und sterbe ich noch heute, so bin ich morgen tot,

Dann begraben mich die Leute am Morgenrot.

Juwi, walla-ralle-la-la-la-la, juwi, walla-ralle-la-la-la-la,

Dann begraben mich die Leute am Morgenrot.

 

14.  Dreimal Rosen    4-14

Dreimal Rosen, dreimal Rosen,

Dreimal Rosen, die schöne bunte Welt,

Der Hansl trinkt den Branntwein aus,

Der Sepl trinkt den Wermutwein,

Der Hansl trinkt den Branntwein aus,

Dann muß man Lustig sein,

Dreimal Rosen, dreimal Rosen,

Dreimal Rosen, die schöne bunte Welt.

 

15.  Droben im Oberland    4-15

Droben im Oberland, hei da ist es wunderschön,

Da blüht die Jägerei, da ist das Schießen frei,

Da möchte ich Oberjäger sein, schießen, das ist meine Freud.

 

Schieß ich ein Rehbock an, fällt er oder fällt er net,

Fällt er net, so bleibt er stehn, zu mein Madl muß i gehn,

Zu mein Madl muß i gehn, alle Woche siebemol.

 

Gestern ist Sonntag gwesn, heute war sie wieder da,

//: Sie hat ein Hütel auf, eine wundaschöni Feda drauf,

Sie schaut so reizend aus,

Und ich ging mit ihr Nachhaus ://

 

16.  Du, du liegst mir im Herzen    4-16

Du, du liegst mir im Herzen, du, du liegst mir im Sinn,

Du, du machst mir viel Schmerzen, weißt nicht wie gut ich dir bin

Ja, ja, ja, ja, weißt nicht wie gut ich dir bin.

 

So, so wie ich dich liebe, so, so liebe auch mich,

Die, die zärtlichsten Triebe fühle ich einzig für dich,

Ja, ja, ja, ja, fühle ich einzig für dich.

 

Doch, doch darf ich dir trauen, dir, dir mit leichtem Sinn,

Du, du kannst auf mich bauen, weißt ja wie gut ich dir bin,

Ja, ja, ja, ja, weißt ja wie gut ich dir bin.

Und, und wenn in der Ferne mir, mir dein Bild erscheint,

Dann, dann wünscht´ ich so gerne, daß uns die liebe vereint,

Ja, ja, ja, ja, daß uns die liebe vereint.

 

17.  Du, ja du    4-17

Du ja du und wieder du, so keine auf der Welt,

Da ja du, du bist das Madl, die mir so gefällt.

Als ich dich gesehen, war´s mit mir geschehen,

Tag und Nacht hab ich kein´ Ruh´, wer hat schuld als du.

 

Du ja du und wieder du, so keiner auf der Welt,

Du ja du, du bist der Mann, der mir so gefällt,

//: So wie du küsst keiner, darum wirst du meiner,

Eine Liebe ohne dich, wäre fürchterlich ://

 

18.  Ein Tiroler wollte jagen    4-18

Ein Tiroler wollte jagen einen Gemsbock, Gemsbock silbergrau,

Doch es wollt´ ihm nicht gelingen, denn das Tierlein, Tierlein war zu schlau,

//: Holdiri, holdiriaho, holdiriaho, holdi ria, ria, riaho ://

 

Und der Gämsenjäger liebte wohl des Försters, Försters Töchterlein,

Doch sie lacht ihm, ins Gesichte, und sie lässt ihn, lässt ihn nicht herein,

//: Holdiri, holdiriaho, holdiriaho, holdi ria, ria, riaho ://

 

Meine Mutter mag´s nicht leiden, dass ich einen, einen Jäger hab,

Denn ich hab schon einen andern, einen stolzen, schönen, feschen Knab,

//: Holdiri, holdiriaho, holdiriaho, holdi ria, ria, riaho ://

 

19.  Es ist mir alles a Ding    4-19

Es ist mir alles a Ding, ob i lach oder sing,

Ich hab a Herzele wie a Vögele,

Darum lieb i a so gring.

 

Und mein Herzel ist zu, da kann niemand dazu,

Als ein einziges schönes Bürschele,

Hat das Schlüssele dazu.

 

Und du brauchst mir net trutze, weil sunst trutz i dir a,

//: Denn so e Birschele wie du eins bist,

A so a Mädel bin i a ://

 

20.  Es scheint der Mond so hell    4-20

Es scheint der Mond so hell auf dieser Welt,

Zu meinem Madel bin ich schon bestellt,

Zu meinem Madel muß ich ja geh´n, ja geh´n,

und vor ihrem Fensterlein dort bleib ich steh´n.

 

Wer ist dort drausen und klopfet an,

daß ich die ganze Nacht nicht schlafen kann,

Ich steh net auf, net auf, laß dich nicht rein, ja rein,

weil meine Eltern noch nicht schlafen ein.

 

Ein` blanken Taler den schenk ich dir,

wenn du heut´ Nacht mich schlafen läßt bei dir,

Nimm du den Taler und geh` Nachhaus, Nachhaus,

Such dir zum schlafen eine and´re aus.

 

Du wirst noch weinen und traurig sein,

Wenn Du musst schlafen heut Nacht ganz allein,

//: Du wirst noch sagen: O weh, o weh, o weh,

Hät´ ich mein Schätzelein zum Schlafen hier ://

 

21.  Es war im Böhmerwald    4-21

Im tiefen Böhmerwald, da liegt mein Heimatort,

Es ist gar lang schon her, dass ich von dort bin fort.

Doch die Erinnerung, die bleibt mir stets gewiß,

Das ich den Böhmerwald gar nie vergiß

/: Es war im Böhmerwald, wo meine Wiege stand,

Im schönen grünen Böhmerwald,

Es war im Böhmerwald, wo meine Wiege stand,

Im schönen Böhmerwald. /

 

O holde Kinderzeit, noch einmal kehr zurück,

Wo spielend ich genoß das allerhöchste Glück,

Wo ich am Vaterhaus auf grüner Wiese stand,

Und weithin schaute auf mein Vaterland,

/: Es war im Böhmerwald... /

 

Nur einmal noch o Herr, laß mich die Heimat seh´n,

Den schönen Böhmerwald, die Täler und die Höh´n,

Dann kehr ich gern zurück und rufe freudig aus,

Behüt dich Böhmerwald, ich bleib zuhaus,

/: Es war im Böhmerwald... :/

 

22.  Frage nicht warum ich weine    4-22

Frage nicht warum ich weine,

Warum ich so traurig bin,

Mein Herzgeliebter hat mich verlassen,

Darum weine ich so sehr.

 

In der späten Abendstunde,

Wo ein jedes Vöglein ruht,

Nur ich arme sitz und weine,

Bring mein Leben traurig zu.

 

Wenn mein Herz ein Fenster hätte,

Wo ein jeder reinschau´n könnt,

Marmorstein möcht´ sich erbarmen,

Über mein traurig Herz allein.

 

Hät´ ich Tinte, hät´ ich Feder.

Hät´ ich Schreibzeug und Papier,

So möchte ich Dir die Zeit abschreiben,

Die ich zugebracht bei Dir.

                                                                                                                                                

Meine Träne ist die Tinte,

Meine Wangen das Papier,

Meine Zunge ist die Feder,

Schönster Schatz da schreib ich dir.

 

Die erste Liebe ist die beste,

Und die zweite brennet heiß,

Ach wie glücklich ist der Jüngling,

Der nicht weis was Liebe heißt,

Ach wie glücklich ist der Jüngling,

Der von keiner Liebe weiß.

 

Ist das nicht die Friedhofstrasse,

Ist das nicht das Friedhofstor,

Ist das nicht mein Liebchens Grabe,

Das ich nicht vergessen kann.

 

23.  Freut euch des Lebens    4-23

Freut euch des Lebens, weil noch das Lämpchen glüht,

Pflücket die Rose, eh sie verblüht,

Man schafft so gern` sich Sorg und Müh,

Sucht Dornen auf und findet sie,

Und läßt das Veilchen unbemerkt, das uns am Wege blüht,

Freut euch des Lebens, weil noch das Lämpchen glüht,

Pflücket die Rose, eh sie verblüht.

 

Wenn schon die Schöpfung sich verhüllt,

Und laut der Donner ob uns brüllt,

Dann lacht am Abend nach dem Sturm,

Die Sonne, ach, so schön,

Freut euch des Lebens, weil noch das Lämpchen glüht,

Pflücket die Rose, eh sie verblüht.

 

Wer Neid und Missgunst sorgsam flieht,

Und G´nügsamkeit im Gärtchen zieht,

Dem schießt sie schnell zum Bäumchen auf,

Das goldene Früchte trägt,

//: Freut euch des Lebens, weil noch das Lämpchen glüht,        

Pflücket die Rose, eh sie verblüht ://

                                                                                                                                             

Wer Redlichkeit und treue übt,

Und gern dem ärmeren Bruder gibt,

Bei dem baut sich Zufriedenheit so gern ihr Hüttchen auf,

//: Freut euch des Lebens, ...://

 

Und wenn der Pfad sich furchtbar engt,

Und Mißgeschick uns plagt und drängt,

So reicht die Freundschaft schwesterlich,

Dem Redlichen die Hand,

//: Freut euch des Lebens, ....://

 

Sie trocknet ihm die Tränen ab,

Und streut ihm Blumen in das Grab,

Sie wandelt Nach in Dämmerung,

Und Dämmerung in Licht,

Freut euch des Lebens, weil noch das Lämpchen glüht

Pflücket die Rose, eh sie verblüht.

 

Sie ist des Lebens schönster Band,

Schlagt Brüder traulich Hand in Hand,

So wallt man froh, so wallt man leicht ins bess´re Vaterland,

Freut euch des Lebens, weil noch das Lämpchen glüht,

Pflücket die Rose, eh sie verblüht.

 

24.  Geh´ mach dein Fensterl auf    4-24

Geh´ mach dein Fensterl auf

Ich wart´ schon so lang drauf

Ein einzigs Pussel möchte ich nur

Vielleicht hab ich dann Ruh

Geh´ mach dein Fernsterl zu

Ich hab schon Pussell g´nug

//: Ich geb Dir ein Kreuze und

Kauf dir ein Strick

Und häng dich auf damit ://

25.  Guten Abend, gute Nacht    4-25

Guten Abend, gute Nacht, mit Rosen bedacht,

Mit Nelklein besteckt, schlupf unter die Deck,

//: Morgen früh, wenn Gott will, wirst Du wieder geweckt ://

 

Guten Abend, gute nacht, von Englein bewacht,

Die zeigen im Traum dir Christkindleins Baum,

//: Schlaf nun selig und süß, schau im Traum ´s Paradies ://

 

26.  Gyere be rózsám, komm herein    4-26

Gyere be rózsám, komm herein,

Csak magam vagyok, ganz allein,

//: Harom cigány legény spielt Musik,

Csak magam járom, ganz lustig ://

 

27.  Heimat, o Heimat    4-27

Heimat, o Heimat, Heimat wie bist du so schön,

Könnt ich, ja könnt ich, könnt ich dich wiederum sehn,

Aber es kann nicht sein, muß in die Welt hinein,

Schifflein, o Schifflein, Schifflein am blauen Fluß,

//Schaukle, schaukle, schaukle der Heimat zu ://

 

Freu dich, ja freu dich, freu dich nach Kummer und Schmerz,

Drückt mich, ja drückt mich, drückt mich mein Liebchen ans Herz,

Aber es kann nicht sein, muß in die Welt hinein,

Schifflein, o Schifflein, Schifflein am blauen Fluß,

//Schaukle, schaukle, schaukle der Heimat zu ://

 

Endlich, ja endlich, endlich nach einem Jahr,

Stehn wir, ja stehn wir, stehn wir  vorm Traualtar,

Aber es kann nicht sein, muß in die Welt hinein,

Schifflein, o Schifflein, Schifflein am blauen Fluß,

//Schaukle, schaukle, schaukle der Heimat zu ://

 

28.  Heut ist Montag (Strudel Lied)    4-28

Heut´ is Montag, heut´ ist Blau-tag

Wenn´s nur All´tag, Montag, Blau-tag wäre

Und wir lustigen Brüder beisammen wären,

Und wir lustigen Brüder beisammen sind

Heu´t ist Dienstag, heut ist Kraut-tag

Wenn´s...

Heu´t ist Mittwoch, heut ist Struhl-tag

Wenn´s...

Heut ist Donnerstag, heut ist Praahl-tag

Wenn´s...

 

Heut ist Freitag, heut ist Fischtag

Wenn´s...

Heut ist Samstag, heut ist Zahl-Tag

Wenn´s...

Heut ist Sonntag, heut ist Sauf-tag

Wenn´s...(jeweils alle vorigen Tage einbezogen singen)

 

29.  Horch was kommt von draußen rein    4-29

Horch was kommt von draußen rein? Hollari, Hollaro,

Wird wohl mein Feinsliebchen sein, hollariaho,

Geht vorbei und schaut nicht rein, hollari, hollaro,

Wird´s wohl nicht gewesen sein, hollariaho.

 

Leute haben´s oft gesagt, hollari, hollaro,

Daß ich ein Feinsliebchen hab hollariaho,

Laß sie reden, schweig fein still, hollari, hollaro,

Kann ja lieben, wen ich will, hollariaho.

 

Sagt mir Leute, ganz gewiß, hollari, hollaro,

Was das für ein Leben ist, hollariaho,

Die ich liebe krieg ich nicht, hollari, hollaro,

Und ´ne andre mag ich nicht, hollariaho.

 

Wenn mein Liebchen Hochzeit hat, hollari, hollaro,

Hab ich meinen Trauertag, hollariaho,

Geh dann in mein Kämmerlein, hollari, hollaro,

Trage meinen Schmerz allein, hollariaho.

                                                                                                                                               

Wenn ich dann gestorben bin, hollari, hollaro,

Trägt man mich zum Grabe hin, hollariaho,

Setzt mir keinen Leichensten, hollari, hollaro,

Pflanzt mir drauf Vergißnichtmein, hollariaho.

 

30.  Ich bin der Pua` vom Aubachtal    4-30

Ich bin der Pua` vom Aubachtal, hollaria riaho,

Heut sehn´ wir uns zum letzten Mal, hollaria riaho,

//: Heut muß ich fort, heut muß ich fort,

Von diesem Ort, von diesem Ort,

Muß fort vom schönen Aubachtal ://

 

Wenn ich auf hohem Berge steh´ hollaria riaho,

In meinen Augen Tränen stehn´, hollaria riaho,

//: Denk` ich zurück, denk` ich zurück,

An dieses Glück, an dieses Glück,

Ich möcht´ am liebsten heimwärts zieh´n ://

 

Und wenn ich einst gestorben bin, hollaria riaho,

So traget mich zum Friedhof hin, hollaria riaho,

//: So tragt mich fort, so tragt mich fort,

von diesem Ort, von diesem Ort,

Tragt mich in´s schöne Aubachtal ://

 

CD-5/6

31.  Ich bin ein Fischer junge    5-1

Ich bin ein Fischer junge,

Steh auf in aller Früh,

Geh außi zu dem Bächelein,

Und schau den Fischlein zu.

 

Die Fischlein in dem Wasser,

Die schwimmen hin und her,

//: Wenn ich schon glaub ich hab ihn schon,

Schlutz a´ma´ aus der Hand ://

 

32.  Ich bin heut´ Nacht vom Schlafen erwacht    5-2

Ich bin heut´ Nacht vom Schlafen erwacht,

Da hat mir der Engel die Botschaft gebracht,

Besinn mich hin, besinn mich her,

Ich weis aber nicht, was dieses werd,

Endlich ist es, gefallen ein, gefallen ein,

//: Und weil’s früh Mor(i)gen Sankt Lisabetta heißt ://

 

Sankt Lisabetta wir werd´n dich loben,

In den hohen Himmel droben,

Sankt Lisabetta, Sankt Lisabetta,

Sankt Lisabetta, wir loben dich, wir loben dich,

//: Und weil´s früh Mor(i)gen Sankt Lisabetta heißt ://

 

Sankt Lisabetta wir werd´n dich ehren,

Du sollst dein Mann und Kinder ehren,

Sankt Lisabetta, Sankt Lisabetta,

Sankt Lisabetta wir ehren dich, wir ehren dich,

//: Und weil´s früh Mor(i)gen Sankt Lisabetta heißt ://

                                                                                                                                               

Sank Lisabetta wir werd´n dich grüßen,

Du sollst uns aber nicht verdrüsen,

Sankt Lisabetta, Sankt Lisabetta,

Sankt Lisabetta wir grüßen dich, wir grüßen dich,

//: Und weil´s früh Mor(i)gen Sankt Lisabetta heißt ://

 

Sankt Lisabetta wir werd´n dich preisen,

Du sollst den Weg in Himmel weisen,

Sankt Lisabetta, Sankt Lisabetta,

Sankt Lisabetta wir preisen dich, wir preisen dich,

//: Und weil´s früh Mor(i)gen Sankt Lisabetta heißt ://

 

Sankt Lisabetta wir werd´n dich ehren,

Du sollst uns geben, was wir begehren,

Fünf Liter Wein, 10 Liter Schnaps,

Und noch vieles Geld dazu, Geld dazu,

//: Und das wir recht mulatni khenne bis in der Fruh´ ://

 

33.  Ich bin verliebt    5-3

Ich bin verliebt, und doch nicht glücklich,

das ist mein bitteres Los,

Aus meinen Augen fließen Tränen,

und mein Herz ist friedenlos.

 

Wenn du willst zu einer anderen gehen,

die du lieber hast als mich,

sag nur zu deine Liebe, sage nur,

du kennst mich nicht.

 

Warum hast du falsch geschworen,

warum kränkst du mich so sehr,

Denn du glaubst, ich geh` verloren,

denn du liebst mich niemals mehr.

 

Ein junger Bursch mit seinen Lippen,

der mein Herz so oft erfreut,

//: Ich, als armes junges Mädchen,

muß so früh verlassen sein ://

 

 

34.  Ich geh durch einen grasgrünen Wald    5-4

Ich geh durch einen grasgrünen Wald,

Und höre die Vögelein singen,

Sie singen so jung, sie singen so alt,

Die kleinen Vögelein in dem Wald,

Die hör ich so gerne wohl singen.

 

O sing nur, singe Frau Nachtigal,

Wer möchte dich Sängerin hören,

Wie wonniglich klingts im Wiederhall,

Es lauschen die Blumen die Vögel all,

Und wollen die Nachtigall hören.

 

Nun muß ich wandern bergauf, bergab,

Die Nachtigall singt in der Ferne,

//: Es wird mir so wohl, so leicht am Stab,

Und wie ich schreite hinauf, hinab,

Die Nachtigall singt in der Ferne ://

 

35.  Ich habe den Frühling gesehen    5-5

Ich habe den Frühling gesehen,

und ich habe mein Mädichen geküßt,

Die Nachtigalln die sangen schöne Lieder,

und ich habe mein Mädichen geküßt.

 

Großer Gott von dort oben,

Warum hast du mir mein Mädichen genommen,

Ach Mädichen die gibt es ja so viele,

Grad´ für mich hast du keine mehr gebaut.

 

Drauß` liegt sie mit Erde bedecket.

und die Rosen die blühen auf ihr Grabe.

//: Auch könnt ich sie noch einmal auferwecken.

Da sie mir einst die schönste Rose gab ://

 

36.  Im schönsten Wiesengrunde    5-6

Im schönsten Wiesengrunde, ist meiner Heimathaus,

Da zog ich manche Stunde ins Tal hinaus,

//: Du mein stilles Tal grüß ich tausendmal,

Da zog ich manche Stunde ins Tal hinaus ://

 

Muß aus dem Tal jetzt scheiden, wo alles Lust und Klang,

Das ist mein herbstes Leiden, mein letzter Gang,

//: Du mein stilles Tal grüß ich tausendmal,

Das ist mein herbstes Leiden, mein letzter Gang ://

 

Sterb` ich, in Tales Grunde will ich begraben sein,

Singt mir zur letzten Stunde beim Abendschein,

//: Dich mein Stilles Tal, grüß ich tausendmal,

Singt mir zur letzten Stunde beim Abendschein ://

 

37.  Jetzt kommen die lustigen Tage    5-7

Jetzt kommen die lustigen Tage, Schätzel ade,

Und dass ich es dir auch gleich sage,

Es tut ja gar nicht weh,

Denn im Sommer da blüht der rote, rote Mohn,

Und ein lustiges Blut kommt überall davon,

Schätzel ade, ade. Schätzel ade.

 

Und Morgen, da müssen wir wandern, Schätzel ade,

Und küssest du gleich einen andern,

Wenn ich es nur nicht seh´,

Und, seh' ich´s im Traum, so bilde ich mir ein,

Ach das ist ja gar nicht so, das kann ja gar nicht sein,

Schätzel ade, ade, Schätzel ade.

 

Und kehr ich dann einstmals wieder, Schätzel ade,

So sing ich die alten Lieder, vorbei ist all' mein Weh,

Und bist du mir dann wie einstmals im Mai,

So bleib ich bei dir auf ewige Treu,

Schätzel ade, ade, Schätzel ade.

 

38.  Kehr ich einst zur Heimat wieder    5-8

Kehr ich einst zur Heimat wieder,

Früh am morgen wenn die Sonn´ aufgeht,

Seh´ ich dann ins Tal hernieder,

Dort vor einer Tür ein Madel steht.

 

Da seufzt sie still ja still und flüstert leise,

Mein Heimatland, mein Schwabenland,

Ja vor Natur, Natur in alter Weise,

Wir sehn´ uns wieder, mein Heimatland,

Wir sehn´ uns wieder am Donaustrand.

 

In dem Schatten einer Eiche,

Ja da gab sie mir den Abschiedskuß,

Schatz ich kann nicht bei dir bleiben,

Weil, ja weil ich von dir scheiden muß.

 

Da seufzt sie still ja still und flüstert leise,

Mein Heimatland, mein Schwabenland,

Ja vor Natur, Natur in alter Weise,

Wir sehn´ uns wieder, mein Heimatland,

Wir sehn´ uns wieder am Donaustrand.

 

39.  Kein schöner Land    5-9

Kein schöner Land in dieser Zeit

als hier das unsre weit und breit

//:wo wir uns finden wohl unter Linden zur Abendzeit ://

Da haben wir so manche Stund'

gesessen da in froher Rund'

//: und taten singen, die Lieder klingen im Eichengrund ://

Dass wir uns hier in diesem Tal

noch  treffen so viel hundertmal

//:Gott mag es schenken, Gott mag es lenken, er hat die Gnad'://

Jetzt, Brüder eine gute Nacht

Der Herr im hohen Himmel wacht

 //: In seiner Güte uns zu behüten, ist er bedacht ://

 

40.  Lustig ist das Zigeunerleben    5-10

Lustig ist das Zigeunerleben faria,

Brauchen den Kaiser kein Zins zu geben, faria,

Lustig ist es im grünen Wald,

Wo des Zigeuners Aufenthalt,

Faria, faria, faria, faria, faria.

 

Solt uns einmal der Hunger plagen, faria,

Gen´n wir uns ein Hirschlein jagen, faria,

Hirschlein nimm dich wohl in acht,

Wenn des Jägers Büchse kracht,

Faria, faria, faria, faria, faria.

 

Solt uns einmal der Durst sehr quälen, faria,

Geh´n wir hin zu Wasserquellen, faria,

//: Trinken das Wasser wie Moselwein,

Meinen, es müßte Champagner sein,

Faria, faria, faria, faria, faria.

                                                                                                                                             

Mädchen willst du Tabak rauchen, faria,

Brauchst dir keine Pfeife zu kaufen faria,

Dort in meinem Mantelsack,

Steckt ein Pfeif und Rauchtabak,

Faria, faria, faria, faria, faria.

 

Wenn wir auch kein Federbett haben, faria,

Tun wir uns ein Loch ausgraben, faria,

Legen Moos und Reisig ´nein,

Das soll uns ein Federbett sein,

Faria, faria, faria, faria, faria.

 

Manche haben blaue Augen, faria,

Müssen eine Brille brauchen, faria,

Wir mit unserm schwarzbraunen Gesicht,

Brauchen keine Brille nicht,

Faria, faria, faria, faria, faria.

                                   

Mädchen wollest du Jungfrau bleiben, faria,

Mußt du halt von meinem Wagen absteigen, faria,

Wagen absteigen tu i net, ewig Jungfrau bleib i net,

Faria, faria, faria, faria, faria.

 

41.  Mein Land, mein Land    5-11 

Mein Land, mein Land, mein Heimatland,

Mein Land, mein Land, mein Heimatland,

Wo ist mein Land, wo ich geboren bin,

Mein Land ist dort, wo die Rosen blühn,

Mein Land ist dort wo die Feiglein blühn,

//: Die Rose richt, der Dorn der sticht,

Die Liebe heißt, vergiß mein nicht ://

 

42.  Muß i denn zum Städtele ´naus    5-12

Muß i denn, muß i denn zum Städtele ´naus,

Städtele ´naus und du mein Schatz bleibst hier,

Wenn i komm, wenn i komm, wenn i wiederum komm,

Wiederum komm, kehr i ein mein Schatz, bei dir,

Kann i gleich net all-weil bei dir sein,

Han i doch mein´ Freud an dir,

Wenn i komm, wenn i komm, wenn i wiederum komm,

Wiederum komm, kehr i ein mein Schatz, bei dir.

 

Wie du weinst, wie du weinst,

Daß i wandere muß, wandere muß,

Wie wenn d´Lieb jetzt wär´ vorbei,

Sind au drauß, sind au drauß der Mädele viel,

Mädele viel, lieber Schatz i bleib dir treu,

//: Wenn du denkst, wenn i e´ andre seh, so sei mei´ Lieb vorbei,

Sind au drauß, sind au drauß der Mädele viel,

Mädele viel, lieber Schatz i bleib dir treu ://

                                                                                                                           

Übers Jahr, übers Jahr, wenn me Träubele schneid´t,

Träubele schneid´t, stell i hier mi wiedrum ein,

Bin i dann, bin i dann dein Schätzele noch,

Schätzele noch, so soll die Hochzeit sein,

Übers Jahr da ist mein´ Zeit vorbei,

Da g´hör i mein und dein,

Bin i dann, bin i dann dein Schätzele noch,

Schätzele noch, so soll die Hochzeit sein.

 

43.  Nach der Heimat möchte ich ziehen    5-13

Nach der Heimat möchte ich ziehen, nach dem teuren Vaterort,

Wo man singt die frohen Lieder, wo man spricht ein trautes Wort,

Teure Heimat, sei gegrüßt, in der Ferne sei gegrüßt,

Sei gegrüßt in weiter Ferne. Teure Heimat, sei gegrüßt.

 

Deine Täler deine Höhen, deine heil´gen Wälder grün,

O die möchte ich wieder sehen, dorthin, dorthin möcht’ ich zieh´n,

Teure Heimat, sei gegrüßt....

 

Doch mein Schicksal will es nimmer, durch die Welt ich wandern muß,

Trautes Heim dein denk ich immer, teures Heim, dein gilt mein Gruß,

Teure Heimat, sei gegrüßt...

 

44.  No Madl willst du heiraten    5-14

No Madl willst du heiraten. Jo Muita jo,

Madl willst an Maurer hob´n? Na Muita na,

Moiltar machn konn i net, und kan Maurer brauch i net,

Hait woar bei mir ein schöner Kavallier,

 

No Madl willst du heiraten. Jo Muita jo,

Madl willst en Zimmerman hob´n? No Muita, na,

Späne glauwe mag i net und en Zimmermann brauch i net,

Hait woar bei mir ein schöner Kavallier.

 

No Madl willst du heiraten. Jo Muita jo,

Madl willst en Rafangskiara hob´n? Na Muita na,

Rafang auskiarn kann i net un den Rafangskiara mag I net,

Hait woar bei mir ein schöner Kavallier.

 

No Madl willst du heiraten. Jo Muita jo,

Madl willst en Lehrer hob´n? Jo Muita, ja,

//: Lieder singe kann i ja und en Lehrer brauch ich ja,

Hait woar bei mir ein schöner Kavallier ://

 

45.  Nun ade, du mein lieb Heimatland    5-15

Nun ade du mein  Lieb Heimatland, lieb Heimatland ade,

Es geht jetzt fort zum fremden Strand, lieb Heimatland ade,

Und so sing ich denn mit frohem Mut,

Wie man singet, wenn man wandern tut. Lieb Heimatland ade.

 

Wie du lachst mit deines Himmels blau, lieb Heimatland ade,

Wie du grüßest mich mit Feld und Au, lieb Heimatland ade,

Gott weiß, zu dir steht stets mein Sinn,

Doch jetzt zur Ferne zieht´s mich hin, lieb Heimatland ade.

 

Begleitest mich du lieber Fluß, lieb Heimatland ade,

Bist traurig, dass ich Wandern muß, lieb Heimatland ade,

//: Vom moos´gen Stein am wald´gen Tal,

Da grüß ich dich zum, letzten Mal, lieb Heimatland ade ://

 

46.  Nur noch einmal in meinem ganzen Leben    5-16

Nur noch einmal in meinem ganzen Leben,

Möchte ich meine Eltern wiedersehn,

Was würde ich dafür nicht alles geben,

Ach könnte ich sie nur einmal noch sehn.

 

Ich möchte sie so dann mit holden Blicken,

Und mit wahrem kindlichen vertraun,

An meinen heißen Busen drücken,

Und freidevoll in ihr Angesichte schaun.

 

Meine Mutter die mich in Schmerz geboren,

Und ich weiß, sie liebte mich recht sehr,

Und auf ewig hab ich sie verloren,

Und auch mein Vater lebt schon längst nicht mehr.

 

Sie sorgten stets für mich und meine Brüder,

Sie zogen uns als gute Kinder auf,

Sie sorgten stets für mich und meine Brüder,

Der liebe Gott nahm sie zu sich hinauf.

                                                              

Doch das Schicksal hat sie in mir entrücket,

Wo mein Glück, mei´ Freid mein alles war,

Und die Tränen die von mir jetzt fließen,

Die werden fließen noch im späten Jahr.  

 

47.  Schatz merk Dir den Baum    5-17

Schatz merk dir den Baum, wo wir zamm kommen sind,

Dort wächst im Winter, im wohl tiefen Schnee,

Ein weißes Blümelein auf der Höh´.

 

Ein weißes Bümelein ist gewachsen, so schnurgrad in die Höh`,

Den unsere Liebschaft, geht halt unter, und nimmimehr auf die Höh´.

 

Der Kuckuck im Walde, der hat zwei schneeweiße Fiß,

Darum sind hak bei meinem Dirndl, die Pussel so süß.

 

Der Vogel auf dem Zwetschgenbaum, der hat mich aufgeweckt

Weil sonst hätt´ ich verschlafen, bei meinem Dirndl ihrem Bett.

                                                  

Die Uhr hat eins geschlagen, sie hat zwei geschlagen,

Sie schlägt drei und vier auch,

Ich muß aufstehn und muß fort gehn´, behüt Dich Gott meine Liewi.

 

Du bist nimmirmehr mein Franzel, du bist nimmimehr bei Pua

Du kommst nimmimehr so lustig, vor meinem Fenster herzu.

 

48.  Schön ist die Jugend    5-18

Schön ist die Jugend bei frohen Zeiten,

Schön ist die Jugend, die kommt nicht mehr,

/: Drum sag ich´s noch einmal:

Schön sind die Jugendjahr´

Schön ist die Jugend, sie kommt nicht mehr :/

 

Es blüht ein Weinstock und der trägt Reben,

und aus den Reben quillt edler Wein,

/: Drum sag ich´s noch einmal...:/

 

Es blühen Rosen, es blühen Nelken,

Es blühen Rosen, sie welken ab,

/: Drum sag ich´s noch einmal...:/

 

(Vergangene Zeiten kehr´n niemals wieder,

Vergangene Zeiten, kehr´n nie zurück,

/: Drum sag ich´s noch einmal...:/ )

 

//: Sie kommt sie kommt nicht mehr,

Sie ist beim Militär,

Sie kommt ja nie mehr die goldne Zeit ://

 

49.  Schönster Schatz    5-19

Schönster Schatz verzeih´ du mir,weil ich so spät bin kommen,

Das hat gemacht, die falsche Lieb' ,die hat mich übernommen.

 

Wenn ich komm´ so schlafest du, du liegst in deinem Bette,

Erweck ich dich, erschreckest du, das tut mein Herz erbarmen.

 

Schön und reich das bin ich nicht,das kannst du ja schon wissen,

Und wenn dein Herz einen and´ren liebt,das tut mein Herz verdrießen.

 

//: Ich hab´ ein´ Ring aus reinem Gold, darin da steht meine Namen,

Wenn es bei Gott verordnet ist, dann kommen wir zusammen ://

 

50.  Steh´ ich bei meinem Fensterlein    5-20

Steh´ ich bei einem Fensterlein, schau in die dunkle Nacht hinein,

Eine nur, die hab ich gern, doch sie war so fern.

 

Sie war so fern, die ich geliebt, die mir Freud und Leiden gibt,

Freud und Leid gab sie mir viel, armes Herz schweig still.

 

Schweige still du armes Herz, trag geduldig deinen Schmerz,

Ausgeliebet hast du bald, bist dann stumm und kalt.

 

Stumm und kalt das ist der Tod, der mich erlöst aus der Not,

                                 Wenn die erste Liebe bricht, eine zweite gibt es nich                                                                                                                                                    

Meine erste Liebe war, blaue Augen blondes Haar,

Lieber Mädchen kehr zurück, denn du warst mein Glück.

 

Wenn die Schwalben heimwärts zieh´n, und die Rosen nicht mehr blüh´n,

//: So denk ich oft an dich zurück, an alt´s verlor´nes Glück ://

 

51.  Steh´ich in finstrer Mitternacht    5-21

Steh´ ich in finstrer Mitternacht, so einsam auf der stillen Wacht,

So denk ich an mein fernes Lieb, ob mir´s auch treu und hold verblieb.

 

Als ich zur Fahne fortgemusst, hat sie so herzlich mich geküsst,

Mit Bändern meinen Hut geschmückt, und weinend mich ans Herz gedrückt.

 

Sie liebt mich treu, sie ist mir gut, d´rum bin ich froh und wohlgemut,

//: Mein Herz schlägt warm in kalter Nacht, wenn ich ans ferne Lieb gedacht ://

 

52.  Steig ich den Berg hinauf    5-22

Steig ich den Berg hinauf, das macht mir Freude,

Mein Mädel an die Hand, das macht mir Lust,

Sie hat zwei wunda-wunda-schöne blaue Augen,

Sie sagt mein liewe-liewe-Pua, du bist mir gut.

 

Kennst du den Auerhahn, dort im Gebüsche,

Kennst du den Auerhahn, sein schönen Schweif,

Ja, so´ne Auerfeder trägt ein jeder gern,

Sogar die feinsten Herrn, mit zwei, drei Stern.

 

Steig ich den Berg hinauf, das mach mir Freude,

Mein Mädel an die Hand, das macht mir Lust,

//: Sie reicht zum Abschied, Abschied mir die Hände,

Und weil ich scheiden-scheiden muß von ihrer Brust ://

 

53.  Trink, trink, Brüderlein trink    5-23 

Trink, trink, Brüderlein trink, lasse die Sorgen zu Haus,

Trink, trink, Brüderlein trink, lasse die Sorgen zu Haus,

Meide den Kummer und Meide den Schmerz,

Dann ist das Leben ein Scherz,

Meide den Kummer und Meide den Schmerz,

Dann ist das Leben ein Scherz.

 

Das Trinken, das soll man nicht lassen, das trinken das ist ja die Welt,

Die Frauen die soll man nicht hassen, die sind auf zur Glütend der Stell,

(Man soll auch den Menschen nicht hassen, der stets eine Lage bestellt).

 

Trink, trink, Brüderlein trink, lasse die Sorgen zu Haus,

Trink, trink, Brüderlein trink, lasse die Sorgen zu Haus,

Meide den Kummer und Meide den Schmerz,

Dann ist das Leben ein Scherz,

Meide den Kummer und Meide den Schmerz,

Dann ist das Leben ein Scherz.

                                                                                                                                              

Man soll auch den Menschen nicht hassen,

Der stets eine Lage bestellt, trink, trink, Brüderlein trink,

Laß doch die Sorgen zu Haus, trink, Trink Brüderlein trink,

Zieh nicht die Stirne so Kraus,

//: Meide den Kummer und meide den Schmerz,

Dann ist das Leben ein Scherz ://

   

54.  Von meinem Berge    5-24

Von meinem Berge muß ich jetzt scheiden,

Und muß weiterzieh´n ins fremde Tal,

Lebt wohl ihr Berge, fließende Quellen,

Heut sehn wir uns zum letzten Mal,

O du mein Edelweiß, du meiner Liebe treu,

Grüß dich viel tausendmal, mein Herzenslieb,

Gehst du an mir vorbei, sag, dass ich gut ihr sei,

Sag ich mein Herzensgut, sie war so treu,

Wenn die Sonne lacht zum Jahr, treten wir zum Traualtar,

O du mein Edelweiß, schmück meine Braut.

 

Es ist geschehen, gar oft im Leben,

Daß meist dem Scheiden folgt ein Wiederseh´n,

Darum nicht sorgen, sich niemals Kremen,

Wenn wir vielleicht von einander zieh´n,

O du mein Rosmarein wirst grad so lieb mir sein,

Als wie das Edelweiß von Alpen höhn,

Bist grad so schön wie sie, treulos wird ich dir nie,

Denn ich schwör jetzt auf´s neu ihr meine Treu,

Wenn die Sonne lacht zum Jahr, treten wir zum Traualtar,

O du mein Edelweiß schmück meine Braut.

 

55.  Wahre Freundschaft soll nicht wanken    5-25

Wahre Freundschaft soll nicht wanken, wenn sie gleich die erste ist

Lebet fort noch in Gedanken, und die Treue nicht vergißt.

 

Keine Ader soll mir schlagen, wo ich an dich nicht gedacht

Ich will für dich Sorge tragen, bis zur späten Mitternacht.

 

Wenn der Mühlstein träget Reben, aus den Reb´ fließt kühler Wein

//: Wenn der Tod mir nimmt das Leben, hör´ ich auf getreu zu sein ://

  

56.  Wenn alle Brünnlein fließen    5-26

Wenn alle Brünnlein fließen, dann muß man trinken,

Wenn ich mein Schatz nicht rufen darf, tu ich ihn winken,

Wenn ich mein Schatz nicht rufen darf,

Ju ja rufen darf, tu ich ihn winken.

 

Ja winken mit den Äugelein und treten auf den Fuß,

Sitzt eine in der Stube drin, die meine werden muß,

Sitzt eine in der Stube drin, ju, ja Stube drin,

Die meine werden muß.

 

Warum soll sie es nicht werden, ich hab sie ja so gern,

Sie hat zwei blaue Äugelein, sie glänzen wie zwei Stern,

Sie hat zwei blaue Äugelein, ju, ja Äugelein,

Die glänzen wie zwei Stern.

 

Sie hat zwei rote Wängelein, sind röter als der Wein,

Ein solches Mädel find´ man nicht, wohl unterm Sonnenschein,

Ein solches Mädel find´ man nicht,

Ju, ja find´st du nicht wohl unterm Sonnenschein.

                                                                                                                                               

So herzig wie mein Liesele ist gar keine auf der Welt,

Vom Köpfle bis zum Füßele ist alles wohl bestellt,

Vom Köpfle bis zum Füßele, ju, ja Füßele ist alles wohl bestellt.

  

57.  Wenn die Soldaten             5-27

Wenn die Soldaten in der Stadt marschieren,

Öffnen die Mädichen die Fenster und die Türen,

Ei warum, ei warum, ei warum, ei was,

Weg´n dem Tschindarassa, bummdarassa, sa.

 

Soldaten müssen, die Mädchen küssen,

Soldaten müssen immer lustig sein,

Soldaten müssen, die Mädchen küssen,

Soldaten müssen lustig sein.

//: O wie bumbert, wie bumbert, wie bumbert mir mein Herz

vor lauter Lieb und Schmerz, vor lauter Lieb und Schmerz ://

 

Halb Liter roten Wein und ein bischen Braten,

Schenken die Mädichen Ihren Soldatren,

Ei warum, ei warum, ei warum, ei was,

Weg´n dem Tschindarassa, bummdarassa, sa.

 

Soldaten müssen, die Mädchen küssen,

                                            Soldaten müssen immer lustig sein,                                      

Soldaten müssen, die Mädchen küssen,

Soldaten müssen lustig sein.

//: O wie bumbert, wie bumbert, wie bumbert mir mein Herz

vor lauter Lieb und Schmerz, vor lauter Lieb und Schmerz ://

 

Kommen die Soldaten wieder in die Heimat,

Da sin d die Mädichen alle schon verheirat´,

Ei warum, ei warum, ei warum, ei was,

Weg´n dem Tschindarassa, bummdarassa, sa.

 

Soldaten müssen, die Mädchen küssen,

Soldaten müssen immer lustig sein,

Soldaten müssen, die Mädchen küssen,

Soldaten müssen lustig sein,

//: O wie bumbert, wie bumbert, wie bumbert mir mein Herz

vor lauter Lieb und Schmerz, vor lauter Lieb und Schmerz ://

 

58.  Wenn man die Welt umgeht    5-28

Wenn man die Welt umgeht und kommt wohin man will,

So hat man den doch nicht erreicht das schöne Ziel,

Wo man sich freundlich grüßt, reicht brüderlich die Hand,

Das find´t man nur allein im schönen Ungarland.

 

Wo der Cigány geigt und das Zimbal klingt,

Wo der magyar ember seinen Szózat singt,

Wo die menyecske ihm csókot gibt zum Pfand,

Das find´t man nur allein im schönen Ungarland.

 

Wo das Gulyásfleisch und káposzta ist zu Haus,

Wo der Paprika schaut aus dem lábos raus,

Wo der Csikós sprengt, behängt mit rotem Band,

Das find´t man nur allein im schönen Ungarland.

 

59.  Wer sich so früh in Eh´stand will begeben    5-39

Wer sich so früh in Eh´stand will begeben,

Darf auf die Liebe nicht vergessen,

Dort wo Liebe und Friede im Haus,

Der Segen Gottes, der bleibet nicht aus.

 

Wenn der Frühling einst vergeht in Jahren,

Viel Kreuz und Unglück ist wieder zu erfahren,

So traget alles mit Geduld,

Und gebt nicht einer den anderen die Schuld.

 

Wenn den Mann der Kummer tut sehr drücken,

So muß das Weib ihn mit Freude erblicken,

Sie muß ihn trösten ins Gesicht,

So denkt er wiederum aufs weitere zurück.

 

Wenn der Tod das Ehepaar tut zertrennen,

So tut einander die Ruhe vergönnen,

Verflucht einander nicht ins Grab,

Gedenket, daß ihr zusamm´ geschworen habt.

 

Gedenket an den hohen Altar,

Dort wo Jesus, der Allerhöchste war,

Dort wo Jesus, der Allerhöchste war.

 

60.  Wie die Blümlein draußen Zittern   5-30

Wie die Blümlein draußen Zittern, und die Abendlüfte wehn,

Und du willst mir´s Herz verbittern, und du willst von mir nun geh´n,

//: O bleib bei mir und geh nicht fort, an meinem Herzen ist der schönste Ort ://

 

Hab geliebet dich ohn` Ende, hab dir nie was Leids getan,

Und du drückst mir stumm die Hände, und du fängst zu weinen an,

//: O weine nicht, o geh nicht fort, mein Herz ist ja dein Heimatort ://

 

Ach da draußen in der Ferne, sind die Menschen nicht so gut,

Und ich gäb` für dich so gerne, all mein Leben all mein Blut,

//: O bleib bei mir, und geh nicht fort, mein Herz ist ja dein Heimatort ://

 

61.  Wir sitzen so fröhlich beisammen    5-31

Wir sitzen so fröhlich beisammen, und haben einander so lieb,

Wir verkürzen einander das Leben, und wenn es nur immer so blieb.

 

Die Liebe macht glücklich, macht selig, die Liebe macht Bettler zum König,

Die Liebe macht arm und macht reich, die Liebe macht alles auf gleich.

 

Ei Mädchen erhöre mich bald, und sei doch nicht immer so kalt,

//: Vertreib mir einmal meine Schmerzen, und schenk mir auf ewig dein Herz ://

 

62.  Wo die Nordseewellen spülen    5-32

Wo die Nordseewellen spülen an den Strand,

Wo die gelben Blümlein blühen im grünen Land,

Wo die Möwen schreien in dem Sturmgebraus,

Da ist meine Heimat, da bin ich Zuhaus´.

 

Wo hat mir das Leben mein Glück gestillt,

Und mir gegeben alles, was mein Herz erfüllt,

Alles ist verschwunden, was mir Leid´ und Lieb´,

Hab mein Glück gefunden, das Heimweh aber blieb.

 

Heimweh nach dem schönen grünen Land,

Wo die Nordseewellen spülen an den Strand,

Wo die Möwen schreien schrill im Sturmgebraus,

Dort ist meine Heimat, dort bin ich Zuhaus´.

 

63.  Wohlauf in Gottes schöne Welt    5-33

Wohlauf in Gottes schöne Welt, lebe wohl, ade,

Die Luft ist blau und grün das Feld, lebe wohl, ade,

Die Berge glüh´n wie Edelstein, ich wandre mit dem Sonnenschein.

//: Tra-la-la-la-la-la, tra-la-la-la-la-la, ins weite Land hinein ://

 

An meinem Wege fließt der Bach, lebe wohl, ade,

Der ruft den letzten Gruß mir nach, lebe wohl, ade,

Ach Gott da wird so eigen mir, so milde weh´n die Lüfte hier.

//: Tra-la-la-la-la-la, tra-la-la-la-la-la, als wär´s ein Gruß von dir ://

 

Ein Gruß von dir du schlankes Kind, lebe wohl, ade,

Nun den Berg hinauf geschwind, lebe wohl, ade,

Wer wandern will der darf nicht stehn, darf niemals mehr nach hinten sehn.

//: Tra-la-la-la-la-la, tra-la-la-la-la-la, muß immer weiter geh´n ://

 

Texte der deutschen Lieder

Vom zwei Frauen gesungen

CD-6/6

 

64.  Am Waldesrand die Mühle steht   6-1

Am Waldesrand eine Mühle steht, ra rara ra rara ra rara ra,

Die sich nach dem Winde dreht, la lala la lala la lala la.

 

Das Innen klappert immerzu, la lala la lala la lala la,

Der Wind der heult und pfeift dazu, a, a, a.

 

Du holde kleine Müllerin, summ, summ, summ,

Wie gerne wär´ ich bei dir drin, summ, summ, summ.

 

Wie ich mich glücklich fühle, fortsetzung, summ, summ, summ,

In deiner kleiner Műhle , a, a, a.

 

Kommt des Wegs ein junger Mann, la lala la lala la lala la,

Er klopft sehr leis´ am Fenster an, la lala la lala la lala la.

 

Da öffnet ihn die Müllerin, la lala la lala la lala la,

Flugs war er in der Mühle drin, a, a, a.

 

Du holde kleine Müllerin, summ, Summ, Summ,

Wie gerne wär´ ich bei dir drin, summ, Summ, Summ.

 

Wie glücklich ich mich fühle, summ, Summ, Summ,

In deiner kleinen Mühle a, a, a

 

65.  Bei ihrem schwerkranken Kinde  6-2

Bei ihrem schwerkranken Kinde, da sitzt die Mutter still und weint,

Weil für sie in diesem Leben, noch nie die Sonne hat gescheint.

 

Sie schluchzt, gebeugt vor Schmerz und Kummer,sodaß ihr fast das Herz zerbricht,

Da wird das kleine Kindel munter, und leise zu ihr im Fieber spricht.

 

Weist du Mutterl was mir träumt hat, ich hab in Himmel eini gseh´n,

Da war´n so viele schöne Engelein, zu denen möchte ich gerne geh´n.

 

Dort brauchen wir kein Hunger leiden, ich werd´ den leiben Herrgott sag´n,

//: Er soll mir auch zwei Flügel geben, die werden mich dann in´ Himmel trag´n ://

 

Drum fir´di Gott mein braves Mutterl, meine Hochzeit wird im Himmel sein.

 

66.  Der wer ein faules Weib will haben          6-3

Wer ein faules Waib will hab´n, darf nicht verdrießlich sein,

Der muß in aller Frühmorgen, ja, ja, Frühmorgen,

Selber hatzen ein, dass soll sein Frühstück sein.

 

Der Mann der nimmt seine Hacke und ging damit in Wald,

Er lässt seine Faule ruhen, ja, ja ruhen,

Nur drei-vierundzwanzug Stun´d, dreht sie sich einmal um.

 

Als der Mann vom  Wald heim kommt, da ruht seine Faule noch,

O du meine liewi Fauli mei, ja ja Fauli mein,

Der Hirte treibt im Wald, das Kühlein steht im Stall.

 

Die Fauli rumpelt aus dem Bett, mit ihrem Struwwelkopf,

Si jupped hin sie jupped her, ja, ja, hin und her,

Das sie den Kampl find, dass sie sich kampeln kann.

 

Die Fauli geht in Kelle um einen Schippel Gras,

Seh´ du meine liebe guti Kuh, ja, ja, guti Kuh,

Geb mir die Milch bei, der Hirte treibt im Wald.

                                                                                                                                         

Eine Halbseil melkt sie, ein halbes Schwaab dazu,

Siehst du mein lieber guter Mo, ja, ja, guter Mo,

Wie viel Milch gibt die Kuh, das macht die lange Ruh´.

 

Die Fauli nimmt einen Stecke und treibt die Kuh in Wald,

Sie treibt sie in den grünen Wald, ja, ja, Tannenwald,

Wo sich der Hirte aufhalt, wo sich der Hirte aufhalt.

 

Die Fauli will e´ Kraut koche, kein Wasser sie nicht fand,

Sie brunst in das Häfel nei, Ja; Ja, Häfel nei,

Daß sie Kraut kochen kann, daß sie Kraut kochen kann.

 

Du meine liewi Fauli mein, das Kraut das schmeckt nach Wein,

Siehst du mein lieber, guter Mo, ja, ja guter Mo,

Trag mir das Wasser bei, dann koch ich nicht mit Wein.

 

67.  Die Gedanken sind frei     6-4

Die Gedanken sind frei, wer kann sie erraten,

Sie fliegen vorbei, wie nächtliche Schatten,

Kein Mensch kann sie wissen, kein Jäger erschießen,

Mit Pulver und Blei: die Gedanken sind frei.

 

Ich denke was ich will und was mich beglücket,

Doch alles in der Still, und wie es sich schicket,

Mein Wunsch und begehren kann niemand verwehren,

Es bleibet dabei: die Gedanken sind frei.

 

Ich liebe den Wein, mein Mädchen vor allem,

Sie tut mir allein, am besten gefallen,

Ich bin nicht alleine bei meinem Glas Weine,

Mein Mädchen dabei: die Gedanken sind frei.

 

Und sperrt man mich ein im finsteren Kerker,

Das alles sind rein vergebliche Werke,

Denn meine Gedanken zerreißen die Schranken,

Und Mauern entzwei: die Gedanken sind frei.

                                                                       

Drum will ich auf immer den Sorgen entsagen,

Und will mich auch nimmer mit Grillen mehr plagen,

//: Man kann ja im Herzen stets lachen und scherzen,

Und denken dabei: die Gedanken sind frei ://.

 

68.  Droben am Berg da rauscht das Wasser  6-5

Droben am Berg da rauscht das Wasser, 

Kühler Wein der soll ja sein,

Kühler Wein der soll ja sein,

Ei Mädchen, Mädchen könnt ich bei dir sein.

 

Mädchen reich mir deine Hände,

Zum Beschluss nur einen Kuss,

Zum Beschluss nur einen Kuss,

Und weil, und weil ich von dir scheiden muß.

 

Scheiden ist ein hartes Wort,

Du bleibst hier und ich muß fort,

Du bleibst hier und ich muß fort,

Gott weis, Gott weis bestimmt auf welchem Ort.

Auf dem See dort schwimmt ein Schiff,

Lustig der noch ledig ist,

//: Lustig, lustig der noch ledig ist,

Und der, und der noch nicht verheirat´ ist: //.

 

69.  Drunt´ im Tale, wo der Ostwind weht    6-6

Drunt´  im Tale wo der Ostwind weht.,

Da stand der Jüngling vor´m  Blumenbeet,

Da stand die Blume so weiß wie Schnee,

So eine Blume hat er noch nie geseh´n.

 

Er woll´t sie pflücken aus Liebeslust,

Er woll´t sie stecken an seine Brust,

Da sprach die Blume, verschone mich,

Am nächsten Morgen blüh‘ ich viel schöner für dich.

 

Am nächsten Morgen, bei tagesgrauen,

Da ging der Jüngling seine Blume zu schauen,

Da stand die Blume ganz blätterleer,

Ich hab´ geliebet und jetzt schon nimmermehr.

 

Ich hab´ geliebet und auch genossen,

Die selige Stunden, die sind verschwunden,

Er kann nicht mehr lieben,

Und auch nicht glücklich sein.

     //: Die schönste Blume, die heißt Vergissnichtmein ://.

 

70.  Drunten im Unterland    6-7

Drunten im  Unterland steht ein hoch´s Haus, schauen drei Frauen beim Fenster heraus,

Dort möchte ich Jäger sein, dort möcht´s gut schießen sein.

 

Dort möchte ich Jäger sein, das wäre meine Freud bei der Nacht,

Dort möchte ich Jäger sein, das wäre meine Freud.

 

Zwischen zwei Berg und Tal, ist mir kein Weg zu schmal,

Zu mein Madl muß i geh´n, alle Woche siebenmal, siebenmal.

 

Zu mein Madl muß i geh´n, alle Woche siebenmal,

Ach lieb´s Dirnd´l mein, steh´ nur auf und laß mich ´nein.

 

Steh´ nur auf und laß ich ´nein, heraus ist´s kalt bei der Nacht,

Steh nur auf und laß mich ´nein, heraus ist es kalt.

 

Geh´ mach dein Fensterl auf, gib mir drei roti Röslein raus,

Gib mir drei roti Röslein raus, dann geh´ ich Nachhaus bei der Nacht.

Gib mir drei roti Röslein raus, dann geh´ ich Nachhaus

 

Den Bu den i net mag, den seh´ ich alli Tag,

Der was mei` Herzel freit, der ist gar weit bei der Nacht,

Der was mei` Herzel freit der ist gar weit.

 

71.  Ein armes Mutterl kränkt sich    6-8 

Ein armes Mutterl kränkt sich heimlich ab, denn ihr Sohn der greift zum Wanderstab,

Er zog hinaus gar mächtig, die Welt ist schön und prächtig,

Das Mutterl sagt, behüt dich Gott sie weint vor weh ihre Äuglein rot,

Sie drückt ihn leise an ihr Herz, und sagt dabei mit großem Schmerz,

„Vogel flieg in die Welt hinaus“, mutterl bleibt allein zu Haus,

Ich hab nur bloß aan dir die Bitt, vergiß dein Mutterl nicht.

 

In der Ferne, in der weiten Welt, kommt der Sohn zu Reichtum und zu Geld,

Er kennt keine Sorgen, er lebt von Heut auf Morgen,

Das Mutterl leidet bittere Not, sie ringt den Kampf ums täglich Brot,

Sie schaut betrübt beim Fenster naus, und mit Tränen ruft sie aus,

Vogel flieg in die Welt hinaus, mutterl das ist allein zu Haus,

Ich hab statt Freud nur bitteres Leid, denn es gibt keine Dankbarkeit.

 

Längst entschwunden ist des Sohnes Glück, in die Heimat kehrt er arm zurück

Einsam und verlassen steht er auf der Straße, da fällt sein Blick in das Stübel hin

Was er sucht war nicht mehr drin

Und es wie ein Rauschen kommt, fließt ihm leise an sein Ohr

Vogel flieg in den Friedhof naus, mutterl das ruht längst schon draus,

So schließ sie ein in dein Gebet, die Reue kommt zu spät,

So schließ sie ein in dein Gebet, die Reue kam zu spät.

 

 

 

 

 

 

 

 

72.  Ein Sträußchen am Hut    6-9 

Ein Sträßchen am Hut und ein Stab in der Hand,

Zieht rastlos ein Wanderer vom Lande zu Land,

Er sieht manches Städtchen, er sieht manches Land,

Aber fort muß er wieder, er muß weiter ziehen.

 

Dort sieht er am Berge ein Häuschen dort steh´n,

Mit Blumen verwachsen, so wundereschön,

Dort möcht´s ihm gefallen, dort setzt er sich hin,

Aber fort muß er wieder, er muß weiter ziehen.

 

Jetzt sieht er am Wege ein Mädchen dort steht,

Mit schneeweißem Kleide, so wundereschön,

Er schaut ihr in die Augen, sie reicht ihm die Hand,

//: Sei herzlich gegrüßet, du Wanderermann ://.

 

//: Dort steht er am Grabe und schauet zurück

Hat wenig genossen vom irdischen Glück: //.

 

73.  Es ging ein Mädichen    6-10 

Es ging ein Mädichen im grünen Walde grasen,

und sie hört den Jäger so schön blasen,

//: Sie setzt sich hin in stiller Ruh, und hört dem Jäger blasen zu ://

 

Ei liebstes Mädichen, um eins will ich dich bitten,

Ob du kommst zu meine Jägershütte.

//: Weil deine schöne blaue Aug´n, die schauen mich so traurig an ://

 

Liebster Jäger, das kann ja nicht geschehen,

denn ich muß mit Gras nachhause gehen.

//: Weil meine Mutter weint so sehr, wenn ich so spät nachhause kehr ://

 

Ei liebstes Mädichen es ist ja schon geschehen

Und du kannst mit Gras nachhause gehen.

//: Weil deine Mutter weint so sehr, wenn du so spät nachhause kehrst ://

                                                                                                                                               

Liebster Jäger eins will ich dich fragen,, ob das Kind zu dir darf Vater sagen?

//: Sobald das Kind zu dir Mutter wird sag´n , sobald wir´s auch einen Vater hab´n.://

 

74.  Es steh´n zwei Freunde    6-11 

Es steh´n zwei Freunde Hand in Hand und nehmen Abschied still,

Sie ziehen fort ins fremde Land, wie es das Schicksal will,

Sie ziehen beide traurig fort, der eine hier, der andre dort,

Noch denken beide als sie gehen, wer weiß ob wir uns wieder sehn.

 

Der Sohn der greift zum Wanderstab, lebt wohl ihr Eltern mein,

Wenn ich nur euren Segen hab, hab ich ein gut Geleit,

Der Sohn der zieht beim Tor hinaus, grüßt noch einmal sein Elternhaus,

Doch vor dem Tor da bleibt er steh´n, wer weiß ob wir uns wieder sehn.

 

Da ruft vertraut das Vaterland, der Krieger greift zum Schwert,

Er drückt des Mädchens rechte Hand, spricht, dass er wiederkehrt,

//: Er küsst des Mädchens Angesicht, sprich holdes Dirndl, weine nicht,

Doch denkt er mit leiser Weh, wer weiß ob wir uns wieder seh´n ://.

 

75.  Heut kann ich nicht schlafen ein    6-12 

Heut kann ich nicht schlafen ein. Heut fand ich keine Ruh,

Ich will nur Tanz im Lichterglanz und Musik dazu,

Grad weil ich so traurig bin, drum bleib ich nicht allein,

Ich will mein Herz betören, bei Musik und Wein.

 

Du schwarzer Zigeuner, komm spiel mir ins Ohr,

Damit ich vergessen kann, den ich verlor.

Spiel mir ein süßes Lied von Lieb und Leid,

Spiel mir ein altes Lied, von goldener Zeit,

Du schwarzer Zigeuner, du kennst ja mein Schmerz,

Wenn Deine Geige weint, weint auch mein Herz.

 

Wißt ihr was Liebe ist, ein kurzer Traum im Mai,

Und wenn dein Mund sich satt geküsst, ist alles vorbei,

Nichts als die Erinnerung bleibt dir allein zurück,

Und du, du kannst nur träumen, vom vergangenem Glück.

 

Du schwarzer Zigeuner, spiel mir etwas vor,

Damit ich vergessen kann, den ich verlor,

Spiel mir ein süßes Lied von Lieb und Leid,

Spiel mir ein altes Lied, von goldener Zeit. 

 

Du schwarzer Zigeuner, du kennst ja mein Schmerz

Wenn Deine Geige weint, weint auch mein Herz

 

76.  Ich hab geschaut dir in die Augen    6-13

Ich hab dir geschaut in die Augen,

Ich hab in dein Herz dir geblickt,

Ich hab geprüft Deine Seele, als mich deine Ehe beglückt.

 

Ich suchte nicht Reichtum nicht Perlen,

Ich suchte nicht Reichtum zum Schein,

Ich sucht mir ein Herz voller Liebe, das fand ich bei Dir allein.

 

Hörst Liebchen die festlichen Glocken,

Sie laden zur Kirche uns ein,

Sie tönen von ferne hernieder, wie die Glocken vom Himmel so rein.

 

Sie laden zwei glückliche Herzen, zu Gottes Altare ein,

//: Das was ich schon längst such´t auf Erden,

Das fand ich bei Dir allein ://.

 

77.  Ich liebte einst ein Mädichen   6-14

Ich liebte einst ein Mädichen, was jeder Jüngling tut,

Sie aber zu verführen, dazu hab ich keinen Mut,

Ich hab sie geliebt drei volle Jahre hindurch,

Den Schwur hat sie gebrochen, die Treue in die Hand.

 

Jetzt muß ich mich halt wenden, drei Jahre für´s Vaterland,

Den Schwur hat sie gebrochen, die Treue in die Hand,

Als ich kam auf Urlaub und kehr ins Gastwirtshaus,

Mein Liebchen stellt sich böse, und eilt bei der Tür hinaus.

 

Das hat mich sehr verdrossen, ich fasste mir ein Mut,

Ihr Leben muß sie lassen, das kost´ja nur ein Schuß,

Noch einmal wollt sie reden, es war ja mein Beschluß,

Ich hab sie getroffen, wohl mitten durch die Brust.

 

Sie haben mich gleich arretiert, noch in der selben Nacht,

Im Kerker eingesperrt, ins dunkle Arrest gebracht,

Meine Hände am Rücken gebunden, ins dunkle Arrest gebracht,

Jetzt bin ich halt im Kerker, mein Liebchen die ist tot,

Hät sie mich treu geliebet, hätt´ ich sie nicht ermord.

 

Hätt´ mich mein liebster Vater auf einen Baum gehängt,

  Ein´ Seil um´n Hals gebunden, ins tiefe Meer gesenkt,

       So wäre ich gestorben als armes unschuldig´s Blut,

Und hätt´ auch nicht erfahren, was falsche Liebe tut.

 

78.  In einem kühlen Grunde, da geht ein Mühlenrad   6-15

In einem Kühlen Grunde, da geht ein Mühlenrad,

Meine liebste ist verschwunden, die dort gewohnet hat,

Meine liebste ist verschwunden, die dort gewohnet hat.

 

Sie hat mir Treu geschworen, gab mir ein´n Ring dabei,

Sie hat die Treu gebrochen, das Ringlein sprang entzwei,

Sie hat die Treu gebrochen, das Ringlein sprang entzwei.

 

Ich möchte als Spielmann reisen, weit in die Welt hinaus,

Und singen meine Weisen und geh´n von Haus zu Haus,

Und singen meine Weisen und geh´n von Haus zu Haus.

 

Ich möcht als Reiter fliegen wohl in die blut´ge Schlacht,

Um Stille Feuer liegen im Feld bei dunkler Nacht,

Um Stille Feuer liegen im Feld bei dunkler Nacht.

 

Ich hör das Mühlrad gehen: Ich weiß nicht was ich will,

Ich möcht´ am liebsten Sterben, da wär´s auf einmal still,

Ich möcht´ am liebsten Sterben, da wär´s auf einmal still.

 

79.  In meiner Heimat, da blühen die Rosen    6-16 

In meiner Heimat, da blühen die Rosen,

Ein jeder heißt ja nicht umrankt vom wilden Wein,

Ich möchte so gerne mein Madelin küssen,

Und nur ein Stündchen mit ihr glücklich sein,

Mich trieb die Sehnsucht fort von diesem schönen Ort,

Wo ich das Licht der Welt zum ersten Mal geseh´n,

In meiner Heimat, da blühen die Rosen,

Ein jeder heißt ja nicht umrankt vom wilden Wein.

 

Nun muß ich ziehen, schon wieder in die Ferne,

Wer wei0 wann kehre ich zu die zurück,

Am Himmel leuchten die goldenen Sterne,

Und nach der Heimat wende ich mein Blick,

O du mein Schätzelein, du sollst nicht traurig sein,

Denn wenn ich wiederkehr, dann wollen wir glücklich sein,

In meiner Heimat, da blühen die Rosen,

Ein jeder heißt ja nicht umrankt vom wilden Wein,

 

80.  In stiller Kammer ruht das Kind    6-17

In stiller Kammer ruht das Kind,

Es Braust das Meer, es saust der Wind,

Die Mutter an dem Bettchen Kniet,

Und leise singt ihr Abendlied.

 

Auf einmal ruft´s lieb´s Mütterlein,

Kommt den mein Vater noch nicht heim,

Sei still mein Kind und bet´ für ihn,

Dein Vater muß nach Rußland zieh´n.

 

In stiller Kammer ruht das Kind,

Es Braust das Meer, es saust der Wind,

Die Mutter an dem Bettchen Kniet,

Und leise singt ihr Abendlied.

 

Auf einmal ruft´s lieb´s Mütterlein,

Kommt den mein Vater nicht mehr heim,

//: Sei still mein Kind, schließ die Äuglein zu,

Dein Vater schläft in der ewigen Ruh ://.

 

81.  Junge Mädchen wenn sie küssen      6-18

(( Ach wie süß ist doch das Küssen, kein Mensch kann den Kuß verstehn,

Der die Liebe nicht kann schätzen, der lässt auch das Küssen geh´n.

 

So ein Kuß auf roten Wangen, was so ganz elektrisiert,

Er versüßt, verkürzt das Leben, wenn er gern gegeben wird )).

 

Junge Mädchen wenn sie küssen, werden stets rot im Gesicht,

Am Anfang streiben sie sich dagegen, eine jede sagt, das schickt sich nicht.

 

Später aber, wenn die Liebe, ihnen aus den Augen schaut,

Da gibt es keine stummen Küsse, sondern küssen sie ganz laut.

                                                                                                                                               

Eilings küßt die dicke Köchin, ihren feschen Mariener,

So laut und leidenschaftlich, dass man glaubt es wackelt das ganze Kuchlgeschirr.

 

So ein Kuß von einem Matrosen, hat besonders einen hohen Wert,

Weil man sieht, es lohnt sein Küssen, ihm ein Nachtmal hat beschert.

 

Nun der beste Kuß von allen, ist und bleibt der Mutter Kuß,

Wenn das Kind von seinen Eltern, wohl in die weite Welt ´naus muß.

 

Und die Mutter mit feuchten Augen, nochmals zu ihrem Kindlein spricht,

Sei nur brav und werde glücklich, und vergiß deine Eltern nicht.

 

82.  Marithen saß weinend im Garten    6-19

Marithen saß weinend im Garten, In ihren Armen ein schlummerndes Kind,

Sie saß beim stillen Abend, beim kühlen Abendwind,

Sie saß so still und traurig, ihre heiße Träne fließt,

Sie hielt auf ihren Arnen, ihr einzig, schlummerndes Kind.

 

Dein Vater der hat uns verlassen, er wollte von uns geh´n,

Er will von uns beiden nichts wissen, von dir und mir nichts seh´n,

Nun stürzen wir uns beide wohl in die tiefe See,

Dann sind wir entbunden von lauter Kummer und Weh.

 

Da öffnet das Kind seine Augen, schaut auf die Mutter und lacht,

Die Mutter nimmt´s mit Freude, drück es an die Brust mit Kraft,

Ach nein, ach nein, wir wollen leben, wir beide ich und du,

Dein Vater sei vergessen, wie glücklich machst mich du.

 

Auf eine kleine Weile, da kommt der Vater Nachhaus,

Reicht Maritchen die Hände, mit einem Blumenstrauß,

Ach nein, auch nein, wir wollen leben,

Wir danken dem lieben Gott, dass er uns alle beide,

Das Leben geschenket hat.

 

83.  Mein beste´ Freund   6-20

Mein beste´ Freund den ich erkenn, der liegt im Wirt sein Kelle,

Er hat ein holzens Jankl an und a heißt ja Muskatelle,

Muskatelle trink ich gern, schöne Madel hab ich gern,

Holladiri, holladira, lustig muß man leben.

 

Mein Vade´ hat zu mir gesagt, du musst das Wirtshaus meiden,

Denn wenn du mal ein Weib wirst ha´m, die wird es dir nicht leiden,

//: Mit verrissene Strimpf und Schuh lauf  i´ auf das Wirtshaus zu,

Holladiri, holladira, lustig muß man leben ://.

 

84.  Mein liebes Mütterlein    5-21 

Mein liebes Mütterlein, du bist mein Sonnenschein,

Du bist mir das liebste auf erden.

 

Mein liebes Mütterlein, wie glücklich muß ich sein,

Das du hast behütet mein werden.

 

//: Und weil ich so Fern bin im Leben, vorbei ist die Jugend, das Glück

Wie gern` möchte Dank ich dir geben, jetzt denk ich an oft dir zurück.

 

Mein liebes Mütterlein, du bist mein Sonnenschein,

Du bist mir das liebste auf erden ://.

 

85.  Regiena wollt´ in Garten geh´n     6-22

Regina wollt in Garten gehen und Röslein brocken  ab,

Da begegnet ihr ein Jüngling mit ein schneeweißem Kleid,

Ach Jüngling liebster Jüngling mein, wie bist du gekommen da herein,

Meine Türen sind alle verschlossen, und auch so fest versperrt.

 

Mir ist keine Tür so fest versperrt, und auch keine Mauer zu hoch,

Denn ich bin der Rösleinmaler, der alles malen kann,

Wenn du der Rösleinmaler bist, der alles malen kann,

//: So male du mir ein Zweigelein, damit ich’s zerbrechen kann ://.

 

86.  So ist halt mein junges Leben    6-23

So ist halt mein junges Leben, so wie eine Rose blüht,

Soll ich, soll ich ein Mädchen lieben, die so viele andre Burschen liebt.

 

Roserot ist ihre Wange, zuckersüß ist auch ihr Mund,

Und ich hab von ihr empfangen, tausend Kuß´ in einer Viertelstund´.

 

Holdes Mädichen du bist verführet, schmeiß dein Unglück nicht auf mich,

//: Denn ich bin ein holder Jüngling, und das wär ja ewig schad für mich ://.

 

87.  Sobald das ich ein Jäger bin    6-24

Sobald das ich ein Jäger bin und trag ein grünes,

Sobald das ich ein Jäger bin und trag ein grünes Kleid,

Ein grünes, grünes, grünes, grünes, grünes,

Ein grünes, grünes, grünes, grünes, grünes Kleid,

Und das war meine einzige,

Und das war meine einzige Freud bei der Nacht,

Und das war meine einzige Freud.

 

Es gibt nichts schöneres auf der Welt als einen Pulver,

Es gibt nichts schöneres auf der Welt als einen Pulverschuss,

Ein Pulverschuss im grünen grünen,

Ein Pulverschuss im grünen grünen Wald,

Und das war meine einzige,

Und das war meine einzige Freud bei der Nacht, und das war meine einzige Freud.

 

Ei Madl warum stehst so traurig da und schaust mich gar so,

Ei Madl warum stehst so traurig da und schaust mich gar so an,

Ich sieh´s an deine Äuge, Äuge,

Ich sieh´s an deine Äuge, Äugelein, und daß du geweinet,

Und daß du geweinet hast bei der Nacht, und das du geweinet hast.

 

Was geht das andere Leute an wenn ich geweinet,

Was geht das andere Leute an wenn ich geweinet hab,

//: Ich hab geweint um meinen, meinen,

Ich hab geweint um meinen, meinen Schatz,

Weil er mich verlassen, weil er mich verlassen hat,

Bei der Nacht Weil er mich verlassen hat ://.

 

88.  Still ruht der See, die Vöglein schlafen    6-25

Still ruht der See. Die Vöglein schlafen,

Ein  Flüstern nur, du hörst es kaum,

Der Abend kam und senkt sich nieder,

Auf die Natur ein süßer Traum.

 

Still ruht der See. Durch das Gezweige,

Der heil‘ge Odem Gottes weht,

Die Blümlein an der Segelstange,

Sie sprechen fromm ihr Nachtgebet.

 

Still ruht der See. Vom Himmelsthrone,

Die Sternlein friedsam niederseh’n,

//: Oh, Menschenherz, gib dich zufrieden,

Auch du, auch du wirst schlafen geh’n ://.

 

89.  Tirol, Tirol, Tirol    6-26

Tirol, Tirol, Tirol du bist mein Heimatland,

Weit über Berg und Tal das Alphorn schallt.

Tirol, Tirol, Tirol.....

 

Die Wolken ziehen hin und ziehen widrum her,

Der Mensch lebt nur einmal und dann nicht mehr.

Tirol, Tirol, Tirol.....

 

Ich hab einen Schatz gekannt, der dort im Grabe ruht,

Den hab ich mein genannt, er war mir gut.

Tirol, Tirol, Tirol....

 

Ich hab keine Eltern mehr, sie sind schon längst bei Gott,

Keine Schwester, Bruder nicht mehr, sind alle dort.

Tirol, Tirol, Tirol....

 

Wenn ich einst gestorben bin, legt mich ins kühle Grab,

Wo deutsche Eichen steh´n, legt mich hinab.

Tirol, Tirol, Tirol......

 

90.  Zieh hinaus bei Morgengrau´n    6-27

Zieh hinaus bei Morgengrau´n, will das Dorf verlassen,

Schlummer müder Sterne scheint, nieder, nieder auf die Straße.

 

Trag mein Bündel Wanderslehr, doch mich drückt´s wie Eisen,

Wenn das Herz so tränenschwer, ist so schwer, so schwer das Reisen.

 

Bet`, o bete, ohne Sünd, kannst ja nicht erfassen,

Wie ich unglückselig bin, seit du, seit du, mich verlassen.

 

Schließt daran mein Augensinn, und die müden Hände,

Will ich noch vom Himmel dich, segnen, segnen, ohne Ende.

 

Vorwort

   Volkslieder bergen die Seele eines Volkes. Sie spiegeln die Art eines Vol­kes, seine Geschichte, seine Art zu Leben, zu Den­ken, zu Füh­len, zu Lie­ben und zu Leiden wider. Durch das Sin­gen von Volks­liedern werden beim Menschen ge­rade diese Merkmale gepflegt und gestärkt. Volkslieder sind deshalb ein un­schätzbares Volksgut.

   Das Singen wirkt gegen Gefühllosigkeit und Verrohung und fördert eine ge­sunde, positive, fröhliche Lebenseinstellung. Folgende Volksweisheiten bringen dies deutlich zum Aus­druck.

                                         "Wo man singt da lass dich nieder.

böse Menschen haben keine Lieder"

***

„Wer schon des Morgens dreimal schmunzelt,

des Mittags nicht die Stirne runzelt,

und abends singt, dass laut es schallt,

wird hundertzwanzig Jahre alt.“

***

„Drückt‘s dich wo, sing Dich froh.“

                                                                     ***

   Der Erfahrung von Musikwissenschaftlern zufolge, entfaltet das Singen so ge­nannte musiktherapeutische Selbstheilungskräfte. Sin­gende Menschen seien le­bensfroher, ausgeglichener, zu­ver­sichtli­cher und hätten ein größe­res Selbst­ver­trauen.

   Einem als beschwerlich empfundenen Moment kann durch das Sin­gen ein po­sitiver Aspekt hinzugefügt werden. Das unange­nehme Ge­fühl wird so etwas ab­gemildert und kann in einigen Fällen sogar ganz ausgeräumt wer­den. Eine Schweizer Studie konnte belegen, dass sich Schulkinder besser konzentrieren können, wenn sie häufi­ger singen.

   Man braucht keine außergewöhnliche Begabung um zu Sin­gen. Je­der Mensch kann singen. Zum Singen und zum klang­vollen Spre­chen benötigt man den gan­zen Körper samt Herz und Seele - der Verstand wirkt dabei eher störend. Beim Sin­gen werden psychologi­sche Prozesse in Gang ge­setzt, die offensicht­lich Ängste bewältigen helfen. Nicht nur Kinder sin­gen oder summen, wenn sie al­lein in den dunklen Keller gehen müssen. Dass Ge­sang auch bei der Verar­bei­tung von Trauer hilft, wissen die Men­schen schon seit Jahrhunder­ten. Noch heute gibt es die Tradi­tion, auf Begräbnis­sen Klagelieder zu singen.

   Singen - dieses einzigartige Zusammenspiel von Stimmbän­dern und Atemluft - ist das Musikinstrument unserer Seele. Sin­gen kann als ein Ventil für seeli­schen Druck dienen. Durch den Körper er­hält ein Ton Fülle. Wich­tig sind für das Sin­gen auch die Lunge, das Herz, das Zwerchfell, ja sogar die Bauchde­cken- Bein- und Gesäßmuskulatur, die dabei angespannt wird. Durch das „tö­nende Ein- und Ausat­men“ gerät der ganze Kör­per in Schwin­gung. Beim Singen at­men wir un­willkürlich tiefer. So wird der Or­ganismus besser mit Sauerstoff ver­sorgt, und Spannungen wer­den gelöst.

   Musikwissenschaftler haben herausgefunden, dass Singen emo­tio­nale Span­nun­gen abbaut und die Leistung und das Sozialver­halten fördert. Sie vermuten, dass Singen die Freisetzung körpereigener Glücklichmacher, der Endorphine, stimu­liert und so bei Krankheiten Linderung verschafft.

   Sicher erinnern Sie sich an das Gefühl, das Sie nach dem Singen mal hat­ten? Fühlten Sie sich nicht befreit und gut gelaunt? Viele Menschen sa­gen, dass sie sich nach dem Singen glücklich fühlen. Ja sogar, dass sie sich schon großen Schmerz von der Seele singen konnten oder sich durch das Singen zumindest besser fühlten. Sin­gen belebt den Geist. Der Musik­psy­chologe Adamek konnte das in einem Test belegen.

   Versuchen sie es doch immer wieder, sie werdet sehen, wie befrei­end es sein kann, zu Singen, wie wohl man sich fühlt, wenn man seinem Inneren Aus­druck ver­leiht, das Ventil seiner Seele öffnet. Es muss dabei kein Klangerlebnis erster Güte entstehen. Jeder kann singen. Lasst mal wieder eure Stimme erschallen: in der Badewanne, im Auto oder beim Wandern. Ein fröhliches Lied hebt die Stim­mung.

   Früher war das Singen im Alltag eine Selbstverständlichkeit - und das bei vielen Gelegenheiten: in der Familie, im Freun­deskreis, bei der Arbeit, draußen auf dem Feld, beim Wandern oder für sich allein aus reiner Lust und Laune.

   Seit den sechziger Jahren nimmt die Sangesfreude stetig ab. Besten­falls wird Popmusik nachgesungen. Das Imitieren ande­rer Stimmen führt aber dazu, dass die eigene Stimme ver­kümmert. Wer nach­singt, singt nicht mit seiner ihm eige­nen Tonlage und Stimmfarbe. Nur wer mit seiner eigenen Stimme singt, kann vom positiven Effekt des Singens für die Gesund­heit und Allgemeinbefinden profitieren.

   Seit Jahren beklagen Musikwissenschaftler, Psychologen und Päda­gogen, dass die Deutschen zunehmend das Singen ver­ler­nen. In Deutschland sin­gen zwar circa 750.000 Menschen in un­gefähr 20.000 Chören, doch das ist nicht einmal ein Prozent der Bevölke­rung. Die­ser Prozentsatz wird in Un­garn auch nicht bes­ser sein. Es ist gleich, ob man in einem Chor oder nur ganz privat singt. Wichtig ist, dass man singt!

   Um in einem Chor zu singen muss man natürlich einen Teil seiner Freizeit in­vestieren. Dafür wird in einem Chor, einen guten Chor­leiter vorausge­setzt, die eigene Stimme gebildet, sodass, dass Singen selbst auch immer mehr Spaß ma­chen kann. Ein Chormitglied äußert sich so:

   „Ich selber singe nun seit zwei Jahren in ei­nem Chor. Manchmal komme ich sehr erschöpft von der Arbeit nach Hause, aber ich ver­suche immer, mich zur wö­chentlichen Chorprobe aufzuraf­fen. Noch nie hatte ich das Gefühl, dass ich die Zeit hätte bes­ser nutzen kön­nen. Ganz egal, wie viel Ärger ich am Tag hatte oder wie müde ich vor der Probe war, hinterher fühle ich mich immer be­schwingt, ent­spannt und glücklich. Oft laufe ich sin­gend nach Hause, der Ärger ist längst vergessen.“

   Um das Bewusstsein für das Singen in der Gesellschaft zu för­dern, hat der Mu­sikpsychologe Dr. Karl Adamek die Initiative: „Il canto-del mondo“ gegründet. Informationen gibt es unter: „www.Il-canto-del-mondo.org“ oder gegen Einsen­dung von drei Euro in Briefmar­ken bei: II canto del mondo, Sauerländerweg 2 a, 48145 Münster. Es ist lehrreich ins Internet hinein zuschauen.

   Aufgrund der oben aufgeführten positiven Aspekte des Sin­gens, ist es wirklich sehr zu bedauern dass immer weniger gesungen wird. Geraten die Volkslieder und das Singen in Vergessenheit, so geht damit ein weiteres Merkmal, das zu einem Volk gehört, verloren. Die Menschen werden da­bei im­mer gleicher, ge­fühlsärmer, lustloser und auch immer leerer. Nach eige­nen Beobachtungen ist diese Ten­denz sowohl in Ungarn als auch in Deutschland zu beobachten. Ver­mutlich ist es in anderen Ländern ähnlich. In meiner Jugend, die ich in Városlõd verbrachte - wie auch in den Zeiten davor - wurde viel und gerne gesungen. Es gab Kameradschaften von zehn bis zwanzig etwa gleichaltrigen Mädchen und Buben, die ihre Freizeit gerne zu­sammen verbrachten.

   Dabei wurde auch viel gesungen. Wem das Singen eine besondere Herzensangelegenheit war, hatte ein handge­schrie­benes Liederheft, in dem alle Neuerwerbungen eingetragen wur­den. Wir hatten ein gro­ßes Liederrepertoire mit deutschen und ungarischen Lie­dern. Heute werden weder diese gemischten Kame­radschaften noch die Lieder­hefte gepflegt. Bietet sich doch mal die Gele­genheit zum Singen, so zeigt die Erfahrung, dass das Singen oft deshalb stockt, weil von den Liedtexten häufig nur mehr Bruchteile bekannt sind. Diesem Umstand sollte schon durch mein, 2001 he­rausgegebenes, Lie­derheft begegnet werden.

   Geraten aber neben dem Text der Lieder, auch deren Melodien in Verges­sen­heit, sind sie unwiederbringlich verloren. Ich hatte deshalb schon lange das Bestreben, neben den Liedtexten auch die Melodien der Volkslie­der zu archivie­ren, wie es nun, in Ver­bindung mit die­sem Lieder­heft geschehen ist.

   Wie das Liederheft von 2001 soll auch diese Arbeit besonders der Jugend ein Gut ihres Volkes mit dem Auftrag näher brin­gen, es nicht in Vergessen­heit ge­raten zu lassen. Es soll Men­schen auch anspor­nen, wei­tere, hier nicht aufge­führte Lieder in Text und Ton zu sam­meln und so dem Verges­sen zu ent­reißen. Die ältere Generation, die Lehrer und Ver­eine seien auf­gefordert, auch selbst wieder zu Singen und mit allen ihnen zur Verfügung stehenden Mitteln die Ju­gend diesem Volksgut erneut zuzu­führen, seinen Wert aufzuzeigen und dafür Be­geisterung zu wecken. Es war immer so, dass die Jugend das Liedgut von der älteren Generation übernommen hat. Wie soll das geschehen, wenn auch die älteren nicht mehr singen?

 

Speyer, im Januar 2005                                                       Dr. Franz Roth

 

A felvételeken közreműködött énekesek

Mitwirkende Sänger

  

 

  

Felvételi Információk

Aufnahme Informationen

        

Nők / Frauen	Férfiak / Männer
Blaha Ferencné, Staub Rosália	Blaha Ferenc
Boros Józsefné, Szalontai Mária	József Károly
Csomai Károlyné, Godinek Mária	Koppányi Béla
Eich Mária	Kővári József
Freund Mihályné, József Teréz	Lakner Mátyás
Freund Vendelné, Sóvári Ilona	Pilcz Mihály
Horváth Józsefné, Bambeck Erzsébet	Roth Mihály, Dr.
József Mihályné, Karl Teréz	Schneider Antal  †
Kléri Istvánné, Freund Mária	Schneider József
Koppányi Béláné, Simon Zsuzsanna	Staub János
Kővári Józsefné, Tóvári Erika	Staub József
Pfeifer Zsoltné, Takács Hajnalka	Tóvári Lajos
Pilcz Mihályné, Straub Mária	Ulrich Ambrus  †
Schneider Antalné, Zimmermann Mária
Staub Jánosné, Kersner Mária
Staub Józsefné, Schneider Valeria
Straub Antalné, Eich Mária
Tepper Hugóné, Freund Teréz
Udvardi Ferencné, Molnár Magdolna
Ulrich Antalné, Krebs Katalin

A felvételeken vezényelt:             Pfeifer Zsoltné (Takács Hajnalka)

Es haben dirigiert:                          Tóvári Lajos

 

A felvételeket készítette:      1999-ben:Durchführung der Aufnahmen: Weisz Tibor 

                                               2003 és 2004-ben: Dr. Roth Ferenc

                                                                               

A felvételeket rendezte:              

Organisation:                             Horváth Józsefné (Bambek Erzsébet)