Városlőd története. / Német Nemzetiségi Tájház. / Dorfmuseum.
Veszprém megyében elsőként megnyílt német nemzetiségi tájház. A telek, amelyen a lakóház áll, szalagtelek, ahol az épületek tömörülését a tagolt épületelrendezés jellemzi. Udvarformája keresztcsűrös elrendezésű. Egymás végébe építve itt két lakóház található, mindkettő háromosztatú volt, az első a Staub, majd a Noe, a hátsó az Ircsik és a Steinböck család tulajdonát képezte. A közös udvarban élő családok rokonsági kapcsolatban voltak.
A lakosság létszámának az emelkedésével a lakóházak számát - adott méretű, meghatározott telken - általánosan csak ily módon lehetett növelni. Városlődön számos példát találunk az osztott ház, udvar kialakulására, oka egyszerűen az, hogy a település határa meghatározott volt, több ház építésére nem volt lehetőség. A közös udvarban összeépült tetőzetű, csak tűzfallal elválasztott lakásokban kettő, néha még három család is lakott. Különösen a mai Petőfi utcában volt sok ilyen ház.
Az 1800-as évek vége 1900-as évek elejének jellegzetes építkezési stílusa. A törpeoszlopos, mellvédes bolthajtásos tornáccal ellátott, mestergerendás belső terű, szarufás szerkezetű, nyeregtetős épület, a Tájház megóvásával örökíthető át, mely a ma látható formáját 1900 körül nyerte.001(Koppintás bal egér) Az 1791-ben készült falutérképen, amely a belső telkeket és lakóházakat ábrázolja, már látható ezen épület is. Itt még nem állt a hátsó lakóház, tehát minden bizonnyal a XIX. században építették. Erre utal az elsőtől eltérő stílusa is.
Azután más kivitelező kapta meg a munkát, aki 1983 végére vállalta annak elvégzését. Az épület első része betonkoszorút kapott, tetőzetét kijavították, cseréppel átfedték, utcai tűzfalát régi állapotába, egyenesre építették. A belső munkák 1984-ben kerülnek sorra, úgyszintén az épület hátsó része, valamint a pajta és a sertésól. A megvalósításhoz a község társadalmi munkával járul hozzá. Bár az épület eredeti, régi formájában szalmatetős volt valaha, ilyenné való visszaalakításáról a megfelelő személyi és tárgyi feltételek hiányában - rozstermesztés, kézi kaszás aratás, kézi cséplés, tetőfedő, stb. — le kellett mondani. A Városlődi Nemzetiségi Tájház 6-7 éves előkészület után 1988. Május elsején megnyitott.
Az 1900-as évek első felében két család lakott az épületben. Az udvart és a gazdasági épületeket, valamint a kertet is megosztva használták, művelték. Az első rész a Staub családé volt, őket 1948-ban telepítették ki Németországba. Az épületet a megosztott ház és telek miatt nem fogadta el az ide költöző felvidéki Heiler család. Nagyon tetszett nekik viszont a Noé család eredeti, hajópadlós szép háza, ezért azt kérelmezték, és meg is kapták, a Noé családot pedig a Staub család helyére költöztették. Noé néni megfogadta, hogy ő a házon nem változtat semmit, azt mondta, hogy ők így fogják leélni az életüket, ahogy a ház van. Így a házbelső és a tárgy együttes egy középbirtokos gazda vagy egy közepes módban élő iparos lakáskultúrájáról, háztartásának eszközkészletéről és elsősorban női ruhatáráról ad áttekinthető képet.
A tájház épülete a bakonyi német népi építészet jellegzetes példája. A falat kőből rakták, konyhája szabadkéményes füstelvezetésű, pitvarral, hátsó részében középre elhelyezett hasábtest alakú kemencével és az üstházzal.003 A konyhában - a tüzelőberendezés mellett - a pitvar és a konyha közötti falszakaszon elhelyezett, cserépedények tárolására szolgáló ún. fazekas polc húzódott. A vizet vödörben a vizes padon, a főzőedényeket pedig polcon (stelázsi) tartották. De a konyhában egy kisebb asztal, négyzet ülőlapú támlátlan székek (hokedli), láda és mosdóállvány is helyet kaptak.006 A konyha falán egy 1930-40 körüli időből való kivarrott falvédő látható.008
A nagyszoba sarkos elrendezésű (diagonális). Eredetileg 1940-ig ez a berendezési típus uralkodott. A lakótér fő helye jobb oldalon, az ablakok közti sarokban elhelyezett sarokpad előtte a kenyér tárolására szolgáló, nagy, fiókos asztallal. A tároló bútorok (szekrények, láda) az ágyak végében, a pihenésre szolgáló ágyak pedig az ellentétes sarkokban kaptak helyet. A két ablak közé olyan bútordarab (sublót vagy kászli) került, amelyen elhelyezhetők voltaka szakrális tárgyak, (feszület, gyertyatartók, szobrocskák) és a különféle lakásdíszítő elemek közé sorolható kisméretű tárgyak.004 A tüzelőberendezés kék-zöld madaras szemekből (kupák) és sík lapokból rakott kályha-takaréktűzhely együttese, mely főzésre és sütésre egyaránt alkalma volt.005 Két oldalán általában az időseknek helyet adó két karfás szék látható.
A később leválasztott kisszoba a nagyszülőknek adhatott helyet. Berendezését a nagyszobában nem használatos bútorok alkották. Jelenleg az akkori (vőlegény menyasszony, krisztkindli, ünnepi és hétköznapi) viseletek láthatók, bábukon és régi fotókon egyaránt.
A berendezési tárgyak egy része, a régebbi típusúak (láda, sarokpad, asztal, fazekas polc, vizes pad, stelázsi) a 19. század második felében, másik részük (ágyak, sublót, asztal, székek, szekrények) pedig a 20. század első felében készült. Mindössze két 19. század eleji berendezési tárgy található csak az együttesben: egy faragott háttámlájú szék és egy tálas fogas.
A bútorzat többségét asztalosmesterek, kisebb részét pedig házilag készítették. A lakásdíszítő elemek többsége szakrális tárgy (szentképek, szobrok, gyertyatartók, szenteltvíztartók), porcelán csészék, kisebb része textília (fehér lyukhímzéses terítő, bécsi piros, majd geometrikus mintás szövet ágyterítő garnitúra).007 A szenteltvíztartók minden esetben az ajtók mellett találhatók. Az ágy felett keretben szentkép. (A hagyomány szerint a menyasszony kereszt anyjától kapott nászajándék.)
A második épületbenlakott Ircsik András (1877.03.08.) és felesége Eisenacker Mária (1882. 08.23). Az Ircsik család felmenői Bakonyjákóról származtak. A családi adatok szerint az biztos, hogy az 1900-as évektől kezdve már ők laktak itt, hiszen legidősebb gyermekük Ircsik Ferenc 1900-ban született, feltehetőleg ebben a házban, Ircsik András lovakkal foglalkozott: lovakat adottvett. Gyengébb lovakat vásárolt, feljavította őket és úgy adta tovább. Felesége Eisenacker Mária pedig háztartásbeli volt, de dolgozott több helyen, ahol munkához jutott. A család művelte a házhoz tartozó földet is, amely az udvar után hátul egészen a főútig (8-as számú) ért. Ahogy a telek, a föld is ketté volt osztva. 6 gyermekük született, 3 fiú és 3 lány: Ferenc (1900), József (1902), Margit (1905), Franciska (1909), Mária (1911), Vilmos (1914).
Eisenacker Máriára unokája, Rózsi néni (Aki 20 évig gondnoka volt a Tájháznak.) így emlékszik: „Pici, alacsony asszony volt, csak németül beszélt, és sokszor jött gyalog Kislődre, hozzánk.”
Eredetileg a második épület is háromosztatu volt. Eisenacker Mária 1946. 12. 1-jén halt meg. Halála után a lánya, Ircsik Mária és annak férje, Steinböck János 1947-ben költözött vissza Kislődről a szülői házba. A lakrészben ekkortól két család élt, a nagyobb szobában a Steinböck család, 3 gyermekkel: Rozália (1940), Anna (1943), Mária (1947). A kisebb, hátsó szobában pedig az agglegény Ircsik József élt. Ircsik Mária még német nemzetiségi viseletet hordott lányként és fiatalasszonyként, a második világháború után viselt csak „rendes” ruhákat.Tulajdonképpen a felvidéki magyarok által viselt „magyar ruha” megismerése után hagyták el a fiatal német asszonyok a bő szoknyás viseletet, s készítettek maguknak egyszerűbb ruhákat. Egy bő szoknya anyagából két ruha is kitelt. Az idősebb asszonyok azonban még sokáig megtartották viseletűket, főleg ünnepnapokon. Ircsik Mária sem olvasni, sem írni nem tudott magyarul, csak a nevét, hiszen azt muszáj volt megtanulnia. A konyhában a kemence elbontásával a szükség miatt, kis kamrát, és egy padlásfeljárót alakítottak ki. A lakásrészben a tájház megnyitása óta eltelt időszakban összegyűjtött, a különböző helyi mesterségekhez kapcsolódó tárgyakat mutatunk be a kiállítás keretében.009 Az első helyiségben a férfiasabb tevékenységek eszközei láthatók. Az ügyes kezű férfiak nemcsak hivatásszerűen űzték az asztalos szakmát, hanem sokan értettek a fa különféle megmunkálásához, a hétköznapi élethez szükséges mezőgazdasági szerszámok és egyéb használati tárgyak készítéséhez.010
A kosárfonás is hasznos elfoglaltságaik közé tartozott, mivel a kosár nélkülözhetetlen volt minden háztartásban.011 A legkisebb helyiségben bemutatott tárgyak a régi kamrák hangulatát idézik.012 A következő helyiségben a lányok, asszonyok mindennapos tevékenységeihez kapcsolódó használati tárgyakat, lenfeldolgozás eszközeit mutatjuk be. Az önellátó családi élethez elengedhetetlen volt az alapvető szükségletek kielégítése, ezért a nőknek meg kellett tanulniuk szőni, fonni, varrni, kukoricacsuhéból táskát, papucsot, lábtörlőt készíteni. Az itt bemutatott szövőszék a Felvidékről származik.013
A kisszobában, egy csikótűzhely mellett a cipész mesterség kellékei figyelhetők meg.
A harmadik szobában, vitrinekben, a 25 évig működő pipa és kályhacsempegyár, az 50 évig működő első bakonyi üveghuta, és a 150 évig működő méltán híres városlődi kerámiagyár tárgyi emlékei láthatók.
A helyreállított szín alatt a mezőgazdasági élet eszköz anyaga (a szántástól a betakarításig, a takarmánytárolás és feldolgozás, valamint a disznóvágás eszközei) láthatók. Az udvaron álló hidassal (disznóól) pedig a haszonállatok tartásának módja figyelhető meg.
A szín bal oldalán, (kemencével, üstházzal) és a második épület pincéjében múzeumpedagógiai foglalkoztató került kialakításra.
A Falumúzeum Baráti Kör eddigi vezetői:
Oszvald József 1986-tól 2000-ig
Staub László 2000-től 2003-ig
Roth Mihály 2003-tól 2014-ig
Peidl Antalné Windischmann Ildikó 2014-től
A tájház eddigi gondnokai:
Frank Józsefné 1988-tól 1996-ig
Pesty Lászlóné 1996-tól 2016-ig
Blaha Ferencné 2016-tól 2022-ig
Perlaki Antal 2023-tól
akik magyar és német nyelven is megismertetik az érdeklődőkkel, az akkori korok életkörülményeit, az emberek mindennapjait, a kiállított berendezési tárgyak használatát, fontosságát, jelentőségét. Tisztán, és rendben tartják az épületet, és a benne bemutatott használati eszközöket.
A tájház, amely múzeumi engedéllyel rendelkezik (az engedély száma: Mk/b/101 1982.), fenntartó szerve: Városlőd Község Önkormányzat Képviselő-testülete.014
Die Geschichte von Városlőd. / Deutschvölkisches Dorfhaus.
Das Grundstück, auf dem das Wohnhaus steht, ist ein Bandgrundstück, auf dem die Gebäude kompakt in einem segmentierten Grundriss angeordnet sind. Der Innenhof hat die Form einer Kreuzschleife. An den Enden des Kreuzes stehen zwei dreiteilige Wohnhäuser, von denen das erste den Familien Staub und Noe gehörte, das hintere den Familien Ircsik und Steinböck. Die Familien, die den gemeinsamen Hof bewohnten, waren verwandtschaftlich miteinander verbunden.
Als die Bevölkerung wuchs, konnte die Zahl der Wohnungen - auf einer bestimmten Grundstücksgröße - im Allgemeinen nur auf diese Weise erhöht werden. In der Stadt Városlőd gibt es viele Beispiele für geteilte Häuser und Höfe, einfach weil die Grenzen der Siedlung festgelegt waren und es nicht möglich war, mehr Häuser zu bauen. In einem gemeinsamen Hof lebten zwei oder manchmal sogar drei Familien in Wohnungen mit einem Dach, die nur durch eine Brandmauer getrennt waren. Vor allem in der heutigen Petőfi-Straße gab es viele solcher Häuser.
Ein typischer Baustil der späten 1800er und frühen 1900er Jahre. Das giebelständige Gebäude mit Zwerchgiebel, Vorbau und geschlossenem Innenraum mit Sparrendach kann durch den Erhalt des Bauernhauses, das um 1900 seine heutige Form erhielt, bewahrt werden.001(linke Maustaste) Dieses Gebäude ist bereits auf dem Dorfplan von 1791 zu sehen, auf dem die inneren Grundstücke und Wohnungen eingezeichnet sind. Da es auf der Rückseite kein Wohnhaus gab, wurde es wahrscheinlich im 19. Jahrhundert erbaut. Darauf deutet auch der unterschiedliche Stil des ersten Gebäudes hin.
Das Nationale Komitee für Denkmalschutz, der Komitatsrat von Veszprém, das Bakony-Museum in Veszprém und der örtliche Gemeinderat bemühten sich seit Jahren darum, dieses Gebäude in ein deutsches Bakony-Landhaus umzuwandeln.002 Die finanziellen Mittel waren durch diese Gremien vorhanden, aber da der Bauunternehmer die Arbeiten nicht abschließen konnte, konnte die für Oktober 1982 geplante Eröffnung nicht stattfinden.
Die Arbeiten wurden dann an einen anderen Auftragnehmer vergeben, der sich verpflichtete, sie bis Ende 1983 abzuschließen. Der vordere Teil des Gebäudes erhielt eine Betonumrandung, das Dach wurde repariert und mit Ziegeln gedeckt, und die Brandmauer an der Straße wurde wieder in ihre alte gerade Position gebracht. Die Innenarbeiten werden 1984 durchgeführt, ebenso wie die Arbeiten an der Rückseite des Gebäudes, an der Scheune und am Schweinestall. Die Gemeinde beteiligt sich an den Arbeiten durch Sozialarbeit. Obwohl das Gebäude in seiner ursprünglichen, alten Form strohgedeckt war, mußte der Umbau in diese Form aufgegeben werden, da es an Personal und Ausrüstung fehlte - Roggenanbau, Handmähen, Handdreschen, Dachdecken usw. Nach 6 oder 7 Jahren Vorbereitung wurde das Városlőd National House am 1. Mai 1988 eröffnet.
Die Kombination von Interieur und Objekt vermittelt ein anschauliches Bild von der Wohnkultur, den Werkzeugen des Haushalts und vor allem der Garderobe eines bürgerlichen Bauern oder eines bürgerlichen Industriellen.
Das Landhaus ist ein typisches Beispiel für die deutsche Volksbauweise im Bakony. Die Wände sind aus Stein, die Küche ist offen, mit einem Vorhof und einem mittig angeordneten, plattenförmigen Backofen an der Rückseite und dem Kessel.003 In der Küche befindet sich neben dem Herd ein Töpferregal zur Aufbewahrung von Steingut in der Wand zwischen Vorhof und Küche. Das Wasser wurde in Eimern auf der Wasserbank aufbewahrt und die Kochutensilien in einem Regal (stelazsi). Die Küche enthielt aber auch einen kleinen Tisch, quadratische Stühle (Hocker), eine Truhe und einen Waschtisch.006 An der Wand der Küche befindet sich ein Wandschirm von ca. 1930-40.008
Der große Raum ist in einer Ecke (diagonal) angeordnet, was bis 1940 die ursprüngliche Anordnung war. Der Hauptwohnraum befindet sich auf der rechten Seite, mit einer Eckbank davor, in der Ecke zwischen den Fenstern, mit einem großen Tisch mit Schubladen zur Aufbewahrung von Brot. Die Aufbewahrungsmöbel (Schränke, Truhen) befanden sich am Ende der Betten, die Betten zum Ausruhen in den gegenüberliegenden Ecken. Zwischen den beiden Fenstern befand sich ein Möbelstück (Untertuch oder Soutane), auf dem sakrale Gegenstände (Kruzifixe, Kerzenständer, Statuetten) und kleine Gegenstände verschiedener Art abgestellt werden konnten.004 Die Feuerstelle ist eine Kombination aus Herd und Ofen mit einer Ofenpfanne aus blaugrünen Vogeltränken und flachen Kacheln, die sowohl zum Kochen als auch zum Backen verwendet wurde.005 Auf beiden Seiten stehen in der Regel zwei Sessel mit Armlehnen, meist für ältere Menschen.
Das kleine Zimmer, das später abgetrennt wurde, könnte für die Großeltern genutzt worden sein. Es war mit Möbeln eingerichtet, die im großen Saal nicht verwendet wurden. Heute kann man die damaligen Kostüme (Bräutigam-Braut, Christkind und Alltag) sowohl auf Schaufensterpuppen als auch auf alten Fotografien sehen.
Einige der Einrichtungsgegenstände älteren Typs (Truhe, Eckbank, Tisch, Töpferregal, Wasserbank, Podest) stammen aus der zweiten Hälfte des 19. Jahrhunderts, während andere (Betten, Unterbetten, Tisch, Stühle, Schränke) aus der ersten Hälfte des 20. Die einzigen beiden Möbelstücke des Ensembles stammen aus dem frühen 19. Jahrhundert: ein Stuhl mit geschnitzter Rückenlehne und ein Schalenhalter.
Der Großteil der Möbel wurde von Tischlermeistern gefertigt, ein kleinerer Teil wurde selbst hergestellt. Bei den meisten Dekorationselementen handelt es sich um sakrale Gegenstände (Heiligenbilder, Statuen, Kerzenständer, Altaraufsätze), Porzellantassen und zu einem kleinen Teil um Textilien (weiß bestickte Tischdecken, wienerrote und dann geometrisch gemusterte Stoffbettdecken).007 Die Altaraufsätze stehen immer neben den Türen. Über dem Bett befindet sich ein gerahmtes Heiligenbild (traditionell ein Hochzeitsgeschenk der Patin die Braut).
Ursprünglich war auch das zweite Gebäude dreigeteilt. In der Küche wurden durch den Abriss des Ofens zwei kleine Kammern geschaffen. Eine davon ist der Dachboden. In den Wohnräumen sind im Rahmen der Ausstellung Gegenstände zu sehen, die seit der Eröffnung des Landhauses zu verschiedenen lokalen Handwerken gesammelt wurden.009 Der erste Raum enthält Werkzeuge für eher männliche Tätigkeiten. Die Männer mit geschickten Händen übten nicht nur den Beruf des Schreiners aus, sondern viele waren auch in verschiedenen Arten der Holzbearbeitung, der Herstellung von landwirtschaftlichen Geräten und anderen Utensilien des täglichen Lebens erfahren.010
Das Korbflechten war eine ihrer nützlichen Tätigkeiten, denn Körbe waren in jedem Haushalt unentbehrlich.011 Die im kleinsten Raum ausgestellten Gegenstände vermitteln die Atmosphäre der alten Kammern.012 Der nächste Raum zeigt Utensilien und Werkzeuge zur Verarbeitung von Wäsche, die mit den alltäglichen Tätigkeiten der Mädchen und Frauen zusammenhängen. Um sich selbst versorgen zu können, mussten die Frauen weben, flechten, nähen, Taschen, Pantoffeln und Matten aus Maishülsen herstellen lernen. Der hier gezeigte Webstuhl stammt aus dem Hochland.013
In dem kleinen Raum neben einem Kachelofen sind die Werkzeuge des Schuhmacher-handwerks zu sehen.
Im dritten Raum sind in Vitrinen Gegenstände aus der 25 Jahre lang betriebenen Pfeifen- und Ofenkachelfabrik, aus der 50 Jahre lang betriebenen ersten Glashütte in Bakony und aus der 150 Jahre lang betriebenen berühmten Keramikfabrik in Stadtlőd ausgestellt.
Unter dem restaurierten Anstrich sind die Werkzeuge des landwirtschaftlichen Lebens (vom Pflügen bis zur Ernte, von der Lagerung und Verarbeitung des Futters bis zum Schlachten von Schweinen) und der Schweinestall im Hof zu sehen, der zeigt, wie die Nutztiere gehalten wurden.
Auf der linken Seite der Bühne (mit einem Ofen und einem Kesselhaus) und im Keller des zweiten Gebäudes wurde eine museumspädagogische Werkstatt eingerichtet.
Frühere Vorsitzende der Freundekreises des Dorfmuseums:
József Oszvald von 1986 bis 2000
László Staub von 2000 bis 2003
Mihály Roth von 2003 bis 2014
Peidl Antalné Ildikó Windischmann ab 2014
Frau Frank József von1988 bis 1996
Frau Pesty Lászlón von1996 bis 2016
Frau Blaha Ferenc von 2016 bis 2022
Antal Perlaki ab 2023
die die Besucher in ungarischer und deutscher Sprache über die damaligen Lebensbedingungen, den Alltag der Menschen, den Gebrauch, die Bedeutung und den Sinn der ausgestellten Einrichtungsgegenstände informieren. Sie halten das Gebäude und die darin ausgestellten Utensilien sauber und aufgeräumt.
Das Landhaus, das eine Museumslizenz besitzt (Lizenznummer: Mk/b/101 1982.), wird vom Rat der Gemeinde Városlőd unterhalten.014