Városlőd története. / Ki és betelepítés Városlődön.

 

    Az 1941. évi népszámláskor a falu 1885 fős lakosságából 1614 (86%) vallotta magát német anyanyelvűnek. 1947–1948-ban a kitelepítés során 452 főt hurcoltak Németországba, rajtuk kívül jó néhány család veszítette el minden vagyonát. Helyükre 522 főt telepítettek be részben az Alföldről, részben Csehszlovákiából, a cseh-magyar lakosságcsere keretében.

Az áttelepítési rendelet szerint

1. Áttelepítendők mindazok, akiket az 1941. évi népszámlálási lapjuk német nemzetiségűnek tüntet fel,

2. akik Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulat, SS-nek tagjai voltak,

3. akik magyarosított családi nevüket némethangzásúra változtatták vissza,

4. azok, akik - bár az 1941. évi népszámláláskor német anyanyelvűnek, de  magyar nemzetiségűnek vallották       

     magukat, ha a népszámlálást követő időben bebizonyíthatólag

     a) családi nevüket visszanémetesítették vagy

     b) a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak, SS-nek tagjai,

   c) a német fasizmus politikai, gazdasági és katonai céljait és érdekeit a magyar nép rovására anyagilag vagy     más módon önként támogatta. (Megj.: E pont értelmében nagyon sok nem németet is ki kellett volna telepíteni.)

5. Kitelepítendők végül azok is, akik önként akarnak áttelepülni, és e jelentkezést a miniszteri biztos elfogadta.

A rendelet még kimondta, hogy a német anyanyelvű, de magyar nemzetiségű személyek további rendelkezésig áttelepítés alá nem vonhatók.001(Koppintás vagy bal egér)

 

   (Így utólag átgondolva kitelepítendők valószínűleg azok a német nemzetiségűek voltak, akinek sok földjük volt. Azon egyszerű oknál fogva hogy a Trianonban elcsatolt területekről kiűzött magyaroknak földet kellett biztosítani. Nagyapám nemzetisége ellenére -mivel vasúti pályamunkás volt, csöpp kis kerttel- fel sem került a kitelepítendők listájára. Szerk.)

  

„Egy 1946-os egyezmény alapján: A Magyarországból Csehszlovákiába áttelepítendő szlovákokkal és csehekkel egyenlő számban olyan Csehszlovákiában állandó lakóhellyel bíró magyar nemzetiségű személyek telepítettnek át Magyarországra, akik a Csehszlovák Köztársaság Elnökének a német és magyar nemzetiségű személyek, csehszlovák állampolgárságának rendezése tárgyában kiadott 1945. aug. 2- án kelt rendelete értelmében csehszlovák állampolgárságukat elveszítették.”002

1946. január 7. Megkezdődik a német lakosság igazoltatása. Előző napokban

   élelmet gyűjtenek a faluban a népes bizottság részére. (Hús, zsír, élelem,

   baromfi, stb.) Az igazoló bizottság tagjai esznek-isznak, tivornyáznak, az

   élelemgyűjtés egyre folyik, a kétségbeesett nép mindent odaad, cserében

   reménykedik.

1946. március 3-4-5.: Farsang. Kétségbeesésükben sokan isznak és mulatnak,

   bár szesztilalom van, a kocsmákban bál nincs. Bort pénzért nem lehet kapni,

   egy liter bor ára 6 kg búza, egy kg borjúhúsért 8 kg kenyérgabonát kell adni.

1946. április 17.: Berhidáról és Küngösről 56 magyar telepescsalád érkezik,

   akiket az 1. és 2. pontok szerinti házakba telepítenek. Több család a házakat

   nem tartja megfelelőnek, és elhagyja a falut. Hetek óta nem dolgozik senki a

   földeken, a bizottságot feljelentik, hogy a jómódúak megvesztegették.

1946. április 29.: A pártok, így a Független Kisgazdapárt mozgalmat indít a csak

   anyanyelvesek mentése érdekében. A Szociáldemokrata Párt harminc

   valahány tagját Peyer Károly veszi védelmébe.

1946. június 1.: Az első kitelepítő bizottság megkezdi működését, az általa

   kifüggesztett kitelepítendők jegyzékén 1277 név szerepel, ebből 588

   volksbundista. A községet lezárják, távozás tiltva. Az ifjúság nem búsul, itt

   már nem remélnek jövőt.

1946. június 8.: Tiszaföldvárról 10 telepescsalád érkezik, sokgyerekes, szegény

   emberek, szállást két hétig nem tudnak kapni, addig a régi iskolaépületben

   helyezik el őket.

1946. július 17.: Hajdúböszörményből 35 betelepülő családot hoznak. Két

   vezetőjük elmondja, hogy őket úgy tájékoztatták, hogy a bakonyi német

   községekből a lakosságot már kitelepítették, a házak üresek, és a háziállatok

   gondozóra, gazdára várnak. A 35 család helye nem volt biztosítva, ahol két

   szoba volt, egyet a telepes kapott. Akik a kitelepítési listán vannak, már nem  

   arathatnak, a telepesek nem győzik a munkát, legtöbbje még sohasem aratott.

   A bizottságot különböző megvesztegetési visszaélések miatt feloszlatják. A

   kitelepítés megakad, marad a zűrzavar.

1946. augusztus 9.: Újabb mentesítő bizottság érkezik, ismét túlkapások,

   felelőtlen intézkedések történnek, éjjeli órákban SS-eseket, volksbundistákat

   keresnek, felverik a pihenőket, kihajtják őket kényszermunkára, köztük sok

   ártatlant is, több családot kilakoltatnak.

1946. augusztus 16.: Újabb névjegyzék a kitelepítendőkről 824 névvel. Sokan

   Budapestre utaznak a statisztikai hivatalhoz adatokért, kérvények,

   kétségbeesetten védekeznek.

1946. augusztus 23.: Központi intézkedéssel a kitelepítést elhalasztják. A

   kitelepítendők azonban megkapják vagonszámukat. A telepesek járják a

   házakat, az áttelepítésre (nem kitelepítésre) kiírt családoktól elveszik a

   gabonát, lisztet, élelmet. Ezek a rablóműveletek most már a menekülés vágyát

   keltik, el innen, akárhová, de itt már nem lehet kibírni.

A környék falvaiban a kitelepítésre kiírtak aránya ilyen volt:

Ajkarendek  38%

Bakonyjákó 63%

Németbánya 56%

Iharkút         25%

Farkasgyepű 33%

Kislőd          26%

Magyarpolány 50%

Városlőd      50%

Úrkúton nem volt kitelepítés, noha a mangánbánya német lakossága nagyrészt volksbundista volt, de mindenki belépett a kommunista pártba, így a bánya mentesítette őket. Kolontáron is csak néhány családot telepítettek ki. 1942 végén indult el Tolna és Baranya megyéből a „Hűséggel a Hazáért" mozgalom. Célja a németség távoltartása a Volksbundtól. Hármas jelszavuk: „Hűség Istenhez, hűség a magyar hazához, hűség a népiséghez." Környékünkön, Veszprémfajszon volt az alakuló gyűlés 1943-ban, 12 község lakói vettek rajta részt, köztük 25—30 városlődi is. Igazolványt és jelvényt kaptak, a kitelepítés idején ezek nagyobb része mentesítést kapott. A veszprémi püspök állásfoglalása az volt, hogy pusztán anyanyelv és származás nem lehet ok a büntetésre. A plébánosok mentsék ezeket.

1946. október 6.: A miniszteri bizottság Olaszfaluba költözött. A kitelepítés

   szünetel.

1947. január 1.: Újévkor, a szilveszteri éjszakát átmulatva, a délelőtti órákban

   Arndt Antal agyonszúrta lakásukon férjes nővérét, Németh Kálmánnét, a

   segítségére siető Németh Kálmánt pedig hasba szúrta és többször mellbe is.

   Némethnek sikerült Arndot még vasrúddal fejbe vágni, de kórházba szállítása

   után 3 hét múlva felesége után ő is meghalt. Arndt Antal józan állapotban a

   légynek sem ártott, de ittasan életveszélyes verekedő volt. Két évi börtönt

   kapott, szabadulásakor felesége másfél éves kislánnyal lepte meg. Arndt  

   1956-ban disszidált, majd az USA-ban baleset következtében meghalt.

1946 végén Vesztergom György ig. kántortanítót akarata ellenére

   kényszernyugdíjazzák.

1947. január 27.: Vesztergom György 18 évi városlődi szolgálat után elhunyt. A

   templomban felállított ravatala mellett gyászmise közben az énekkar

   búcsúztatta, majd a falu részvéte mellett kísérték utolsó útjára.

1947. március 16.: Egy idegen rendőrtiszt vezetésével titkos igazoló bizottság

   alakul 5 helybeli német és 5 telepes taggal. Újabb mentesítések történnek,

   másokat belesodornak. Folynak az elkobzások, napirenden vannak a durva

   tettlegességek.

1946-47-ben a németektől kb. 10 vagon kenyérgabonát és sok állatot rekvirálnak

   el. A falu állatállományának 80%-a eltűnt, de a megmaradt állatok sem

   kapnak rendes gondozást. A még házában lévő sváb-" tól minden végzés

   nélkül viszik az állatokat.

1947. június 17.: Újabb áttelepítési bizottság érkezik 100 fő segédszemélyzettel,

   karhatalmi századdal. A Szlovákiából áttelepedettek részére helyet kell

   csinálni, így az újabb névjegyzékre 1068 személy neve kerül, főleg a

   vagyonosabb gazdák.

Június 20-án teherautók robognak be a faluba, aki a kilakoltatottak közül nem

   talál helyet, öregeket, nőket, gyerekeket durván feltaszigálják egy-két zsákban

   a legszükségesebb holmival. Viszik őket Fenyőfőre, Szűcsre, Márkóra. A

   férfiak egy része megszökik. Magyarpolányról pedig Városlődre hoznak

   kilakoltatott német családokat. A szervezetlenség teljes.

Június 21.: Gömörből 27 család érkezik 26 gyerekkel. 70 vagonban holmijukat

   is magukkal hozzák. Aratás: a telepesek a felvidékiek kivételével képtelenek

   rá, ezért részesaratókat fogadnak. A németek saját gabonájukat részért aratják

   le.

Szeptember 2.: Ismét új áttelepítő bizottság, rendőrség, karhatalom, miniszteri

   biztos, rémhírek, bizonytalanság, stb. Herenden megkezdi működését az

   utolsó mentesítő bizottság. A községi megbízottakkal közölték: „Elv,

   mindenkit kitelepíteni, akinek vagyona van. Nem számít, ki mi volt, minden

   sváb egyforma."

1948. január 1.: Itt van a végleges kitelepítő bizottság. Az előre elkészített

   összeíró lapokat a helyi bizottság véleményezi és aláírja, a munkát sietve,

   kapkodva, felületesen végzik el. Fónyad Endre gyógyszerész, Fazekas Jenő és

   Kapota György telepes bizottsági tagok kegyetlen és irgalmatlan

   erőszakossága folytán nem egy bűnös maradt, az ártatlan ment.

Január 13-án kezdődik az új névjegyzék alapján a kitelepítés, amikor

   személyenként 100 kg-os csomagot (80 kg ruha, 20 kg élelem) magukkal víve

   452 személyt vittek a Városlőd-Kislőd vasútállomásra. Köztük önként

   jelentkezők is voltak. (A férj követte feleségét vagy fordítva, az idősebb

   gyermek ment szüleivel, stb.) Többeket közvetlen a vonat indulása előtt

   mentesítettek és engedtek ki a vagonokból, míg végül 452 ember előtt zárult

   be véglegesen a vagonajtó. Rakodás alatt a csomagok és emberek ellenőrzését

   végző suhancok sok nekik tetsző dolgot eltulajdonítottak.

A kitelepítő vonat 1948. január 15-én (Hosszas várakozás után, mivel az éppen szolgálatot teljesítő,  helyi illetőségű forgalomirányító csak fegyveres fenyegetés mellett volt hajlandó elindítani a vonatot.) du. 4 óra 15 perckor indult Veszprém felé, és lassan gördült végig a falun, miközben hangos sírás, búcsúszavak, az itthon maradottak integetése kísérte a távozókat.

A szívfacsaró jeleneteket nem lehet elég hűen leírni. Sok száz embert akarata ellenére vittek ki hazájából, szülőfalujából, anélkül, hogy rászolgáltak volna, jócskán csak azért kerültek a vagonba, mert verítékkel szerzett jobb házuk, több földjük, állatuk volt. Harminc ember egy vagonba csomagokkal együtt összezsúfolva. Hosszú, viszontagságos utazás után Németország keleti zónájában, Pirnau városában leltek a kitaszítottak új hazára, ahonnan az elkövetkező években szétszóródtak a világ minden tája felé.

„1948. februárjában Perény volt a soron. „Megérkeztek a katonák, és kijárási  

   tilalmat rendeltek el este 8-tól reggel 6-ig. Megértettük most már biztosan

   kitelepítenek bennünket. Úgy éreztem mintha eljött volna a világ vége.

   Magyar MATEOSZ teherautók és rakodómunkások érkeztek. Segítettek

   pakolni. Fegyveres katonák felügyelete mellett folyt a rakodás. Anyám sírt,

   apám összeszorította a száját, de könnyes volt a szeme. Megrendültem néztem

   őket, mit éltek át, amíg rakodtak. Csak az épületek és a föld maradt.

   Indultunk, éppen harangoztak. Apám szerint így búcsúztatták a kilakoltatottakat.

   Vittek bennünket a kassai vasútállomásra. A költöztetés heteken át tartott, de mindig csak

   annyi családot vittek el, amennyi ingósággal együtt egy hosszú tehervagon szerelvényben

   elfért. Indulás előtt a vagon oldalára helyeztek egy kis cédulát rajta célként Bátaszék.

   Valahol, talán a fővárosi rendező pályaudvaron kicserélték a Bátaszék felírást

   Városlőd-Kislődre. Két hónap alatt 130 (máshol 165, ill.179 család szerepel.) családot

   475 személyt telepítettek ki. Az eltávozók helyére folyamatosan érkeznek a betelepülő

   magyarországi szlovák családok. Feltűnt, hogy az érkezők milyen kevés holmival

   érkeztek. Szegény emberek voltak. Számukra Perény az ígéret földje lett.”003

1948. március 10-én: A Kassa környéki Perény községből 106 áttelepülő

   személy érkezik. Állatállományt, bútort és gazdasági felszerelést hoztak

   magukkal. „A jóérzésű felvidékiek csak vonakodva hurcolkodtak be, a régi

   gazdák pedig büntetve érezték magukat” ( Katona Lajos esperes)

   Más vélemény szerint nem Városlődre, hanem Bakonyjákóra voltak irányítva,

   de mert az ottani házak, körülmények nem feleltek meg nekik, Városlődhöz

   ragaszkodtak. Erre a bizottság az itthon maradt magyar nemzetiségű és német  

   anyanyelvűek házait, földjeit vette el, és adta a Perényieknek törvénytelenül.

   A németajkúak a hosszúra nyúlt, viszontagságos események által annyira meg

   voltak félemlítve, hogy a kilakoltatás, átköltöztetés karhatalom nélkül is

   simán ment.

Így vesztette el házát, földjét pl. Englert Ferenc, Englert Antal, Schwéder Antal, Schwéder József, Albert János, Remesch Lőrinc, Noé Keresztély, Róth Mihály és mások. A perényiek földigényének kielégítésére a volt püspöki földeket is igénybe vették. (A forrás ismeretlen.)

   Az itt maradt őslakosság megfélemlítve visszahúzódott a közélettől, tevékeny részt abban nem tudott és nem is mert vállalni. Tanácstól, párttól távol tartották magukat — a pártba egyébként a felvidékiek sem léptek be — így történt, hogy a községet évtizedeken át olyan vezetők irányították, akik az itteni körülményeket, lakókat nem ismerték, ami által elmaradt más községek fejlődési ütemétől.004

A be- és kitelepítés számszerű összefoglalása:

1946. ápr. 16. Berhidáról, Küngösről 56 család érkezik,

   ebből marad 23 család 143fő  

1946. jún. 1. Tiszaföldvárról 10 család érkezik, kb.46 fő

1946. júl. 12. Hajdúböszörményből érkezik 35 család, kb. 105 fő

1947. júl. 7. Gömörfügéről (Felvidék) 11 család érkezik 48 fő

 Alsókálosa és Oldalfala helyekről (Felvidék) 23 család érkezik, 74 fő

1948. márc. 10. Perényből (Kassa mellett) 27 család érkezik 106 fő

A Városlődre betelepített bel- és külföldi lakosok száma összesen: 522 fő

A Városlődről 1945. január 15-én Németországba kitelepítettek németajkú lakosok száma összesen: 452 fő.005

Az ide betelepítettek szerint, legnagyobb probléma a helyiek tájékoztatásának teljes hiánya az érkezőkről. Kevesebb lett volna a nézeteltérés, ha tudják a helyiek, hogy ők is akaratuk ellenére kerültek ide. (Szerk.)

Tetejére