Városlőd története. / Ki és betelepítés Városlődön. / Ein und Ansiedlung.

Az 1941. évi népszámláskor a falu 1885 fős lakosságából 1614 (86%) vallotta magát német anyanyelvűnek. 1947–1948-ban a kitelepítés során 452 főt hurcoltak Németországba, rajtuk kívül jó néhány család veszítette el minden vagyonát. Helyükre 522 főt telepítettek be részben az Alföldről, részben Csehszlovákiából, a cseh-magyar lakosságcsere keretében.

Az áttelepítési rendelet szerint

1. Áttelepítendők mindazok, akiket az 1941. évi népszámlálási lapjuk német nemzetiségűnek tüntet fel,

2. akik Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulat, SS-nek tagjai voltak,

3. akik magyarosított családi nevüket némethangzásúra változtatták vissza,

4. azok, akik - bár az 1941. évi népszámláláskor német anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek vallották

magukat, ha a népszámlálást követő időben bebizonyíthatólag

a) családi nevüket visszanémetesítették vagy

b) a Volksbundnak vagy valamely fegyveres német alakulatnak, SS-nek tagjai,

c) a német fasizmus politikai, gazdasági és katonai céljait és érdekeit a magyar nép rovására anyagilag vagy más módon önként támogatta. (Megj.: E pont értelmében nagyon sok nem németet is ki kellett volna telepíteni.)

5. Kitelepítendők végül azok is, akik önként akarnak áttelepülni, és e jelentkezést a miniszteri biztos elfogadta.

A rendelet még kimondta, hogy a német anyanyelvű, de magyar nemzetiségű személyek további rendelkezésig áttelepítés alá nem vonhatók._{001(Koppintás bal egér)}

(Így utólag átgondolva kitelepítendők valószínűleg azok a német nemzetiségűek voltak, akinek sok földjük volt. Azon egyszerű oknál fogva hogy a Trianonban elcsatolt területekről kiűzött magyaroknak földet kellett biztosítani. Nagyapám nemzetisége ellenére -mivel vasúti pályamunkás volt, csöpp kis kerttel- fel sem került a kitelepítendők listájára. Szerk.)

„Egy 1946-os egyezmény alapján: A Magyarországból Csehszlovákiába áttelepítendő szlovákokkal és csehekkel egyenlő számban olyan Csehszlovákiában állandó lakóhellyel bíró magyar nemzetiségű személyek telepítettnek át Magyarországra, akik a Csehszlovák Köztársaság Elnökének a német és magyar nemzetiségű személyek, csehszlovák állampolgárságának rendezése tárgyában kiadott 1945. aug. 2- án kelt rendelete értelmében csehszlovák állampolgárságukat elveszítették.”₀₀₂

1946. január 7. Megkezdődik a német lakosság igazoltatása. Előző napokban élelmet gyűjtenek a faluban a népes bizottság részére. (Hús, zsír, élelem, baromfi, stb.) Az igazoló bizottság tagjai esznek-isznak, tivornyáznak, az élelemgyűjtés egyre folyik, a kétségbeesett nép mindent odaad, cserében reménykedik.

1946. március 3-4-5.: Farsang. Kétségbeesésükben sokan isznak és mulatnak, bár szesztilalom van, a kocsmákban bál nincs. Bort pénzért nem lehet kapni, egy liter bor ára 6 kg búza, egy kg borjúhúsért 8 kg kenyérgabonát kell adni.

1946. április 17.: Berhidáról és Küngösről 56 magyar telepescsalád érkezik, akiket az 1. és 2. pontok szerinti házakba telepítenek. Több család a házakat nem tartja megfelelőnek, és elhagyja a falut. Hetek óta nem dolgozik senki a földeken, a bizottságot feljelentik, hogy a jómódúak megvesztegették.

1946. április 29.: A pártok, így a Független Kisgazdapárt mozgalmat indít a csak anyanyelvesek mentése érdekében. A Szociáldemokrata Párt harminc valahány tagját Peyer Károly veszi védelmébe.

1946. június 1.: Az első kitelepítő bizottság megkezdi működését, az általa kifüggesztett kitelepítendők jegyzékén 1277 név szerepel, ebből 588 volksbundista. A községet lezárják, távozás tiltva. Az ifjúság nem búsul, itt már nem remélnek jövőt.

1946. június 8.: Tiszaföldvárról 10 telepescsalád érkezik, sokgyerekes, szegény emberek, szállást két hétig nem tudnak kapni, addig a régi iskola-épületben helyezik el őket.

1946. július 17.: Hajdúböszörményből 35 betelepülő családot hoznak. Két vezetőjük elmondja, hogy őket úgy tájékoztatták, hogy a bakonyi német községekből a lakosságot már kitelepítették, a házak üresek, és a háziállatok gondozóra, gazdára várnak. A 35 család helye nem volt biztosítva, ahol két szoba volt, egyet a telepes kapott. Akik a kitelepítési listán vannak, már nem arathatnak, a telepesek nem győzik a munkát, legtöbbje még sohasem aratott. A bizottságot különböző megvesztegetési visszaélések miatt feloszlatják. A kitelepítés megakad, marad a zűrzavar.

1946. augusztus 9.: Újabb mentesítő bizottság érkezik, ismét túlkapások, felelőtlen intézkedések történnek, éjjeli órákban SS-eseket, volksbundistákat keresnek, felverik a pihenőket, kihajtják őket kényszermunkára, köztük sok ártatlant is, több családot kilakoltatnak.

1946. augusztus 16.: Újabb névjegyzék a kitelepítendőkről 824 névvel. Sokan Budapestre utaznak a statisztikai hivatalhoz adatokért, kérvények, kétségbeesetten védekeznek.

1946. augusztus 23.: Központi intézkedéssel a kitelepítést elhalasztják. A kitelepítendők azonban megkapják vagonszámukat. A telepesek járják a házakat, az áttelepítésre (nem kitelepítésre) kiírt családoktól elveszik a gabonát, lisztet, élelmet. Ezek a rablóműveletek most már a menekülés vágyát keltik, el innen, akárhová, de itt már nem lehet kibírni.

A környék falvaiban a kitelepítésre kiírtak aránya ilyen volt:

Ajkarendek 38%

Bakonyjákó 63%

Németbánya 56%

Iharkút 25%

Farkasgyepű 33%

Kislőd 26%

Magyarpolány 50%

Városlőd 50%

Úrkúton nem volt kitelepítés, noha a mangánbánya német lakossága nagyrészt volksbundista volt, de mindenki belépett a kommunista pártba, így a bánya mentesítette őket. Kolontáron is csak néhány családot telepítettek ki. 1942 végén indult el Tolna és Baranya megyéből a „Hűséggel a Hazáért" mozgalom. Célja a németség távoltartása a Volksbundtól. Hármas jelszavuk: „Hűség Istenhez, hűség a magyar hazához, hűség a népiséghez." Környékünkön, Veszprémfajszon volt az alakuló gyűlés 1943-ban, 12 község lakói vettek rajta részt, köztük 25—30 városlődi is. Igazolványt és jelvényt kaptak, a kitelepítés idején ezek nagyobb része mentesítést kapott. A veszprémi püspök állásfoglalása az volt, hogy pusztán anyanyelv és származás nem lehet ok a büntetésre. A plébánosok mentsék ezeket.

1946. október 6.: A miniszteri bizottság Olaszfaluba költözött. A kitelepítés szünetel.

1946 végén Vesztergom György ig. kántortanítót akarata ellenére kényszer-nyugdíjazzák.

1947. január 27.: Vesztergom György 18 évi városlődi szolgálat után elhunyt. A templomban felállított ravatala mellett gyászmise közben az énekkar búcsúztatta, majd a falu részvéte mellett kísérték utolsó útjára.

1947. március 16.: Egy idegen rendőrtiszt vezetésével titkos igazoló bizottság alakul 5 helybeli német és 5 telepes taggal. Újabb mentesítések történnek, másokat belesodornak. Folynak az elkobzások, napirenden vannak a durva tettlegességek.

1946-47-ben a németektől kb. 10 vagon kenyérgabonát és sok állatot rekvirálnak el. A falu állatállományának 80%-a eltűnt, de a megmaradt állatok sem kapnak rendes gondozást. A még házában lévő sváb-" tól minden végzés nélkül viszik az állatokat.

1947. június 17.: Újabb áttelepítési bizottság érkezik 100 fő segédszemélyzettel, karhatalmi századdal. A Szlovákiából áttelepedettek részére helyet kell csinálni, így az újabb névjegyzékre 1068 személy neve kerül, főleg a vagyonosabb gazdák.

Június 20-án teherautók robognak be a faluba, aki a kilakoltatottak közül nem talál helyet, öregeket, nőket, gyerekeket durván feltaszigálják egy-két zsákban a legszükségesebb holmival. Viszik őket Fenyőfőre, Szűcsre, Márkóra. A férfiak egy része megszökik. Magyarpolányról pedig Városlődre hoznak kilakoltatott német családokat. A szervezetlenség teljes.

Június 21.: Gömörből 27 család érkezik 26 gyerekkel. 70 vagonban holmijukat is magukkal hozzák. Aratás: a telepesek a felvidékiek kivételével képtelenek rá, ezért részesaratókat fogadnak. A németek saját gabonájukat részért aratják le.

Szeptember 2.: Ismét új áttelepítő bizottság, rendőrség, karhatalom, miniszteri biztos, rémhírek, bizonytalanság, stb. Herenden megkezdi működését az utolsó mentesítő bizottság. A községi megbízottakkal közölték: „Elv, mindenkit kitelepíteni, akinek vagyona van. Nem számít, ki mi volt, minden sváb egyforma."

1948. január 1.: Itt van a végleges kitelepítő bizottság. Az előre elkészített összeíró lapokat a helyi bizottság véleményezi és aláírja, a munkát sietve, kapkodva, felületesen végzik el. Fónyad Endre gyógyszerész, Fazekas Jenő és Kapota György telepes bizottsági tagok kegyetlen és irgalmatlan erőszakossága folytán nem egy bűnös maradt, az ártatlan ment.

Január 13-án kezdődik az új névjegyzék alapján a kitelepítés, amikor személyenként 100 kg-os csomagot (80 kg ruha, 20 kg élelem) magukkal víve 452 személyt vittek a Városlőd-Kislőd vasútállomásra. Köztük önként jelentkezők is voltak. (A férj követte feleségét vagy fordítva, az idősebb gyermek ment szüleivel, stb.) Többeket közvetlen a vonat indulása előtt mentesítettek és engedtek ki a vagonokból, míg végül 452 ember előtt zárult be véglegesen a vagonajtó. Rakodás alatt a csomagok és emberek ellenőrzését végző suhancok sok nekik tetsző dolgot eltulajdonítottak.

A kitelepítő vonat 1948. január 15-én (Hosszas várakozás után, mivel az éppen szolgálatot teljesítő, helyi illetőségű forgalomirányító csak fegyveres fenyegetés mellett volt hajlandó elindítani a vonatot.) du. 4 óra 15 perckor indult Veszprém felé, és lassan gördült végig a falun, miközben hangos sírás, búcsúszavak, az itthon maradottak integetése kísérte a távozókat.

A szívfacsaró jeleneteket nem lehet elég hűen leírni. Sok száz embert akarata ellenére vittek ki hazájából, szülőfalujából, anélkül, hogy rászolgáltak volna, jócskán csak azért kerültek a vagonba, mert verítékkel szerzett jobb házuk, több földjük, állatuk volt. Harminc ember egy vagonba csomagokkal együtt összezsúfolva. Hosszú, viszontagságos utazás után Németország keleti zónájában, Pirnau városában leltek a kitaszítottak új hazára, ahonnan az elkövetkező években szétszóródtak a világ minden tája felé.

„1948. februárjában Perény volt a soron. „Megérkeztek a katonák, és kijárási tilalmat rendeltek el este 8-tól reggel 6-ig. Megértettük most már biztosan kitelepítenek bennünket. Úgy éreztem mintha eljött volna a világ vége. Magyar MATEOSZ teherautók és rakodómunkások érkeztek. Segítettek pakolni. Fegyveres katonák felügyelete mellett folyt a rakodás. Anyám sírt, apám összeszorította a száját, de könnyes volt a szeme. Megrendültem néztem őket, mit éltek át, amíg rakodtak. Csak az épületek és a föld maradt a temetőben nyugvó hozzátartozókkal.

Indultunk, éppen harangoztak. Apám szerint így búcsúztatták a kilakoltatottakat. Vittek bennünket a kassai vasútállomásra. A költöztetés heteken át tartott, de mindig csak annyi családot vittek el, amennyi ingósággal együtt egy hosszú tehervagon szerelvényben elfért. Indulás előtt a vagon oldalára helyeztek egy kis cédulát rajta célként Bátaszék.

Valahol, talán a fővárosi rendező pályaudvaron kicserélték a Bátaszék felírást Városlőd-Kislődre. Két hónap alatt 130 (máshol 165, ill.179 család szerepel.) családot 475 személyt telepítettek ki. Az eltávozók helyére folyamatosan érkeznek a betelepülő magyarországi szlovák családok. Feltűnt, hogy az érkezők milyen kevés holmival érkeztek. Szegény emberek voltak. Számukra Perény az ígéret földje lett.”₀₀₃

1948. március 10-én: A Kassa környéki Perény községből 106 áttelepülő személy érkezik. Állatállományt, bútort és gazdasági felszerelést hoztak magukkal. „A jóérzésű felvidékiek csak vonakodva hurcolkodtak be, a régi gazdák pedig büntetve érezték magukat” ( Katona Lajos esperes) Más vélemény szerint nem Városlődre, hanem Bakonyjákóra voltak irányítva, de mert az ottani házak, körülmények nem feleltek meg nekik, Városlődhöz ragaszkodtak. Erre a bizottság az itthon maradt magyar nemzetiségű és német anyanyelvűek házait, földjeit vette el, és adta a Perényieknek törvénytelenül.

A németajkúak a hosszúra nyúlt, viszontagságos események által annyira meg voltak félemlítve, hogy a kilakoltatás, átköltöztetés karhatalom nélkül is simán ment.

Így vesztette el házát, földjét pl. Englert Ferenc, Englert Antal, Schwéder Antal, Schwéder József, Albert János, Remesch Lőrinc, Noé Keresztély, Róth Mihály és mások. A perényiek földigényének kielégítésére a volt püspöki földeket is igénybe vették. (A forrás ismeretlen.)

Az itt maradt őslakosság megfélemlítve visszahúzódott a közélettől, tevékeny részt abban nem tudott és nem is mert vállalni. Tanácstól, párttól távol tartották magukat — a pártba egyébként a felvidékiek sem léptek be — így történt, hogy a községet évtizedeken át olyan vezetők irányították, akik az itteni körülményeket, lakókat nem ismerték, ami által elmaradt más községek fejlődési ütemétől.₀₀₄

A be- és kitelepítés számszerű összefoglalása:

1946. ápr. 16. Berhidáról, Küngösről 56 család érkezik, ebből marad 23 család 143fő

1946. jún. 1. Tiszaföldvárról 10 család érkezik, kb.46 fő

1946. júl. 12. Hajdúböszörményből érkezik 35 család, kb. 105 fő

1947. júl. 7. Gömörfügéről (Felvidék) 11 család érkezik 48 fő

Alsókálosa és Oldalfala helyekről (Felvidék) 23 család érkezik, 74 fő

1948. márc. 10. Perényből (Kassa mellett) 27 család érkezik 106 fő

A Városlődre betelepített bel- és külföldi lakosok száma összesen: 522 fő

A Városlődről 1948. január 15-én Németországba kitelepítettek németajkú lakosok száma összesen: 452 fő.₀₀₅

Az ide betelepítettek szerint, legnagyobb probléma a helyiek tájékoztatásának teljes hiánya az érkezőkről. Kevesebb lett volna a nézeteltérés, ha tudják a helyiek, hogy ők is akaratuk ellenére kerültek ide. (Szerk.)

Die Geschichte von Városlőd. / Ein und Ansiedlung.

Bei der Volkszählung von 1941 gaben 1.614 (86 %) der 1.885 Einwohner des Dorfes an, deutschsprachig zu sein. In den Jahren 1947-1948 wurden 452 Personen im Rahmen der Evakuierung nach Deutschland deportiert, wobei einige Familien ihr gesamtes Eigentum verloren. An ihrer Stelle wurden 522 Personen im Rahmen des tschechisch-ungarischen Bevölkerungsaustauschs umgesiedelt, zum Teil aus dem Unterland und zum Teil aus der Tschechoslowakei.

Gemäß dem Umsiedlungsdekret

1. die Umsiedlung aller Personen, die laut Volkszählungsbogen von 1941 die deutsche Staatsangehörigkeit besaßen,

2. die dem Volksbund oder einem bewaffneten deutschen Korps, der SS, angehörten

3. die ihren ungarischen Nachnamen wieder in einen deutschen geändert hatten,

4. die bei der Volkszählung von 1941 zwar ihre deutsche Muttersprache, aber ihre ungarische Staatsangehörigkeit angegeben haben wenn sie zu einem Zeitpunkt nach der Volkszählung nachweisen konnten, dass sie

(a) deren Nachname in den Familiennamen zurückverwandelt wurde oder

(b) Mitglieder des Volksbundes oder eines bewaffneten deutschen Korps, SS,

(c) die freiwillig die politischen, wirtschaftlichen und militärischen Ziele und Interessen des deutschen Faschismus auf Kosten des ungarischen Volkes finanziell oder anderweitig unterstützt haben.

5. Das Dekret sah auch vor, dass Personen, deren Muttersprache Deutsch war, die aber die ungarische Staatsangehörigkeit besaßen, bis auf weiteres nicht umgesiedelt werden konnten._{001(linker Mausklick)}

(Im Nachhinein betrachtet handelte es sich bei den zu Deportierenden wahrscheinlich um Personen deutscher Nationalität, die über viel Land verfügten. Aus dem einfachen Grund, dass die Ungarn, die aus den in Trianon annektierten Gebieten vertrieben wurden, mit Land versorgt werden mussten. Trotz der Staatsangehörigkeit meines Großvaters - er war Eisenbahnarbeiter mit einem kleinen Garten - stand er nicht einmal auf der Liste der zu Evakuierenden. Ed.)

"Auf der Grundlage eines Abkommens von 1946: Umsiedlung einer Anzahl ungarischer Staatsangehöriger nach Ungarn, die der Anzahl der in die Tschechoslowakei umzusiedelnden Slowaken und Tschechen entspricht, die ihre tschechoslowakische Staatsangehörigkeit gemäß dem Dekret des Präsidenten der Tschechoslowakischen Republik vom 2. August 1945 über die Regelung der tschechoslowakischen Staatsangehörigkeit für Personen deutscher und ungarischer Nationalität verloren hatten. "₀₀₂

7. Januar 1946 Die Regularisierung der deutschen Bevölkerung beginnt. In den vorangegangenen Tagen (Fleisch, Fett, Essen,)

Die Mitglieder des Rechtfertigungsausschusses essen, trinken, feiern, die Lebensmittelsammlung geht weiter und weiter, die verzweifelten Menschen geben alles weg in der in der Hoffnung auf eine Gegenleistung.

3-4-5 März 1946: Karneval. In ihrer Verzweiflung trinken und feiern viele, obwohl Prohibition herrscht und in den Kneipen nicht getanzt werden darf. Wein ist nicht für Geld zu haben. Ein Liter Wein kostet 6 kg Weizen, und ein kg Kalbfleisch kostet 8 kg Brotgetreid 17. April 1946: 56 ungarische Siedlerfamilien aus Berhida und Küngös treffen ein, die in den unter Punkt 1 und 2 beschriebenen Häusern untergebracht werden. Einige der Familien ziehen in die Häuser ein, die werden als nicht geeignet erachtet und verlassen das Dorf. Niemand hat im Dorf gearbeitet. Das Komitee wird beschuldigt, von den Wohlhabenden bestochen worden zu sein.

29. April 1946: Die Parteien, darunter die Unabhängige Kleinbauernpartei, starten eine Bewegung für die Partei der Volkspartei, einschließlich der Unabhängigen Arbeiterpartei (PAP), um nur Muttersprachler zu retten. Dreißig Mitglieder der Sozialdemokratischen Partei, darunter auch die Sozialdemokraten, sind nun in einer einzigen Partei vereinigt. Einunddreißig Mitglieder der Sozialdemokratischen Partei werden von Károly Peyer verteidigt.

1. Juni 1946: Der erste Evakuierungsausschuss nimmt seine Arbeit auf, und die Liste der zu Deportierenden enthält 1.277 Namen, von denen 588 von ihnen sind Volksbundisten. Das Dorf wird abgeriegelt und niemand darf es verlassen. Die jungen Leute lassen sich nicht entmutigen, hier sind sie keine Hoffnung mehr für die Zukunft.

8. Juni 1946: 10 Siedlerfamilien kommen aus Tiszaföldvár, arm und mit vielen Kindern. Sie können keine Unterkunft für zwei Wochen in dem alten Schulgebäude bekommen. Sie werden für zwei Wochen untergebracht.

17. Juli 1946: 35 Familien werden aus Hajdúböszörmény gebracht. Zwei ihrer Anführer sagen, sie seien informiert worden, dass die deutsche die Bevölkerung bereits evakuiert worden sei, die Häuser leer stünden und das Vieh warten auf Verwalter und Besitzer. Die 35 Familien hatten keine Bleibe, wo zwei ein Zimmer an die Siedler vergeben wurde. Diejenigen, die auf der Vertreibungsliste stehen, sind nicht mehr ernten, die Siedler gewinnen die Arbeit nicht, die meisten von ihnen haben noch nie geerntet. Der Ausschuss wird wegen verschiedener Bestechungsfälle aufgelöst. Die Wiederansiedlung gerät ins Stocken, die Verwirrung bleibt.

9. August 1946: ein weiteres Entlastungskomitee trifft ein, wieder gibt es Ausschreitungen, unverantwortliche Maßnahmen, SS-Männer und Volksbundler werden nachts durchsucht, die Ruheplätze werden verprügelt, zur Zwangsarbeit gezwungen, darunter viele Unschuldige, mehrere Familien werden vertrieben.

16. August 1946. Viele Menschen fahren nach Budapest zum Statistischen Amt, um Daten und Anträge zu erhalten, verzweifelt, um sich zu wehren.

23. August 1946: Die Deportation wird durch eine zentrale Maßnahme aufgeschoben. A Die zu deportierenden Personen erhalten jedoch ihre Wagennummern. Die Siedler gehen auf die Straße. Die Familien, die für die Umsiedlung ausgewählt wurden, werden ihres Getreides, Mehls und ihrer Lebensmittel beraubt. Getreide, Mehl, Lebensmittel. Diese Raubüberfälle sind nun ein Wunsch zu entkommen. von hier wegzukommen, wohin auch immer, aber es ist nicht mehr möglich, hier zu überleben.

In den Dörfern der Region war dies der Anteil derer, die evakuiert wurden:

Ajkarendek 38%

Bakonyjákó 63%

Németbánya 56%

Iharkút 25%

Eisenhut 33%

Kislőd 26%

Magyarpolány 50%

Városlőd 50%

In Úrkút gab es keine Deportation, obwohl die deutsche Bevölkerung der Manganmine größtenteils volsbundistisch war, aber alle waren der Kommunistischen Partei beigetreten, so dass die Mine sie ausnahm. Auch in Kolontár wurden nur wenige Familien umgesiedelt. Ende 1942 wurde in den Komitaten Tolna und Baranya die Bewegung "Mit Treue für das Vaterland" ins Leben gerufen. Ihr Ziel war es, die Deutschen vom Volksbund fernzuhalten. Ihre drei Slogans lauteten. Die Gründungsversammlung fand 1943 in unserer Nachbarschaft, in Veszprémfajsz, statt und wurde von den Einwohnern von 12 Dörfern besucht, darunter 25-30 Bürger aus der Stadt Veszprém. Sie erhielten Urkunden und Abzeichen, die meisten von ihnen waren während der Evakuierung befreit worden. Der Bischof von Veszprém vertrat den Standpunkt, dass die bloße Muttersprache und Herkunft kein Grund für eine Bestrafung sein sollte. Die Gemeindepfarrer sollten sie retten.

6. Oktober 1946: Das Ministerkomitee begibt sich in das Olaszfalu Dorf. Die Evakuierung wird ausgesetzt.

Ende 1946 wurde er gegen seinen Willen von György Vesztergom, Jr. als Kantorlehrer eingesetzt, gegen seinen Willen, in den Ruhestand versetzt.

27. Januar 1947: György Vesztergom stirbt nach 18-jähriger Tätigkeit als Stadtrat. Die Beerdigung von Vesztergom wurde vom Kirchenchor bei der Trauermesse zelebriert, anschließend wurde er von der Gemeinde zu seiner letzten Ruhestätte begleitet.

16. März 1947: Es wird eine geheime Beglaubigungskommission unter der Leitung eines ausländischen Polizeibeamten gebildet, der 5 einheimische deutsche und 5 Siedler angehören. Weitere Entlassungen werden vorgenommen, andere werden verschleppt. Die Beschlagnahmungen gehen weiter, und brutale Übergriffe sind an der Tagesordnung.

1946-47 werden etwa 10 Waggons Brotgetreide und viele Tiere von den Deutschen beschlagnahmt. 80 % des Viehbestandes des Dorfes sind verschwunden, aber die verbleibenden Tiere werden nicht richtig versorgt. Dem Schwaben, der sich noch in seinem Haus befindet, werden die Tiere ohne jeglichen Haftbefehl weggenommen.

17. Juni 1947: Ein weiteres Umsiedlungskomitee trifft mit 100 Hilfskräften und einer Kompanie Panzertruppen ein. Das neue Register enthält die Namen von 1.068 Personen, vor allem die der wohlhabenderen Bauern.

Am 20. Juni rollen Lastwagen ins Dorf, und diejenigen, die keinen Platz unter den Umsiedlern finden, alte Menschen, Frauen und Kinder, werden grob mit einem oder zwei Säcken mit den notwendigsten Dingen beladen. Sie bringen sie nach Fenyőfő, Szűcs, Márkó. Einige der Männer entkommen. Und aus Magyarpolány bringen sie vertriebene deutsche Familien nach Városlőd. Die Desorganisation ist komplett.

21. Juni: Aus Gömör kommen 27 Familien mit 26 Kindern. In 70 Waggons bringen sie ihre Habseligkeiten mit. Ernte: Die Siedler, mit Ausnahme der Hochländer, sind nicht in der Lage zu ernten, also nehmen sie Pächter auf. Die Deutschen ernten ihr eigenes Getreide gegen einen Anteil.

2. September: Wieder ein neuer Umsiedlungsausschuss, Polizei, Militär, Ministerialbeauftragter, Gerüchte, Ungewissheit usw. Der letzte Entlastungsausschuss nimmt in Herend seine Arbeit auf. Den Gemeindekommissaren wird gesagt: "Prinzipiell soll jeder, der Eigentum hat, evakuiert werden. Egal, wer was war, alle Schwaben sind gleich."

1. Januar 1948: Hier ist der letzte Evakuierungsausschuss. Die vorbereiteten Volkszählungsbögen werden vom örtlichen Komitee geprüft und unterschrieben, die Arbeit wird hastig, hastig, schlampig erledigt. Endre Fónyad, ein Apotheker, Jenő Fazekas und György Kapota, Mitglieder des Siedlungskomitees, sind rücksichtslos und gnadenlos in ihrer Gewalt.

Am 13. Januar beginnt die Evakuierung auf der Grundlage des neuen Registers, wenn 452 Personen zum Bahnhof Városlőd-Kislőd gebracht werden, mit 100 kg Gepäck pro Person (80 kg Kleidung, 20 kg Lebensmittel). (Der Ehemann folgte seiner Frau, oder umgekehrt, das ältere Kind ging mit seinen Eltern, usw.) Mehrere Personen wurden kurz vor der Abfahrt des Zuges abgelöst und aus den Waggons gelassen, bis die Waggontüren schließlich für 452 Personen geschlossen wurden. Während des Verladens kontrollierten die Schläger das Gepäck und stahlen viele Dinge, die ihnen gefielen.

Der Evakuierungszug nach Veszprém fuhr am 15. Januar 1948 um 16.15 Uhr ab (nach langem Warten, da der diensthabende örtliche Fahrdienstleiter nur unter Androhung von Waffengewalt bereit war, den Zug in Gang zu setzen) und rollte langsam durch das Dorf, während laute Schreie, Abschiedsgesänge und das Winken der Zurückgebliebenen die abfahrenden Passagiere begleiteten.

Herzzerreißende Szenen können nicht glaubwürdig genug beschrieben werden. Hunderte von Menschen wurden aus ihren Häusern, aus ihren Dörfern geholt, gegen ihren Willen, ohne es zu verdienen, viele von ihnen nur deshalb im Waggon, weil sie ein besseres Haus, mehr Land, mehr Tiere hatten, alles durch Schweiß verdient. Dreißig Menschen, zusammengepfercht in einem Waggon mit Gepäck. Nach einer langen, beschwerlichen Reise fanden die Ausgestoßenen in der Ostzone Deutschlands, in der Stadt Pirnau, eine neue Heimat, von wo aus sie in den nächsten Jahren in alle Teile der Welt verstreut wurden.

"Im Februar 1948 war Perényi an der Reihe. "Die Soldaten kamen und verhängten eine Ausgangssperre von 20.00 bis 6.00 Uhr. Uns war klar, dass wir nun definitiv evakuiert werden würden. Ich hatte das Gefühl, dass das Ende der Welt gekommen war. Ungarische MATEOSZ-Lastwagen und Lader kamen an. Sie halfen uns beim Packen. Das Verladen wurde von bewaffneten Soldaten beaufsichtigt. Meine Mutter weinte, mein Vater presste die Lippen zusammen, aber seine Augen waren wässrig. Ich war schockiert, als ich sah, was sie beim Verladen durchmachten. Alles, was übrig blieb, waren die Gebäude und die Erde mit den Angehörigen, die auf dem Friedhof ruhten.

Als wir gingen, läutete die Glocke. Mein Vater sagte, dass sie sich auf diese Weise von den Vertriebenen verabschiedeten. Sie brachten uns zum Bahnhof in Kassa. Der Umzug dauerte Wochen, aber es wurden immer nur so viele Familien mitgenommen, wie in einen langen Güterzug mit ihren Habseligkeiten passten. Vor der Abfahrt wurde an der Seite des Waggons ein kleines Schildchen mit dem Zielort Bátaszék angebracht.

Irgendwo, vielleicht auf dem Rangierbahnhof der Hauptstadt, wurde die Aufschrift Bátaszék in Városlőd-Kislőd geändert. In zwei Monaten wurden 130 Familien (an anderer Stelle werden 165 und 179 Familien genannt) umgesiedelt, also 475 Personen. Die Umsiedler werden durch slowakische Familien aus Ungarn ersetzt. Mir fiel auf, wie wenig Hab und Gut die Neuankömmlinge mitbrachten. Es waren arme Menschen. Für sie wurde Perény das gelobte Land. "₀₀₃

10. März 1948: 106 Umsiedler kommen aus dem Dorf Perény bei Kassa. Sie brachten Vieh, Möbel und landwirtschaftliche Geräte mit. "Die wohlmeinenden Menschen aus dem Hochland kamen nur widerwillig, und die alten Bauern fühlten sich bestraft" (Diakon Lajos Katona). Das Komitee nahm dann die Häuser und Ländereien der zu Hause gebliebenen ungarischen Nationalität und der deutschen Muttersprachler und gab sie illegal an die Perényi-Leute ab.

Die Deutschen waren durch die langen und unangenehmen Ereignisse so eingeschüchtert, dass die Vertreibung und Umsiedlung auch ohne Gewaltanwendung reibungslos verlief.

So verloren zum Beispiel Ferenc Englert, Antal Englert, Antal Schwéder, József Schwéder, János Albert, Lőrinc Remesch, Keresztély Noé, Mihály Róth und andere ihre Häuser und ihr Land. Das Land des ehemaligen Bischofs wurde auch zur Deckung des Landbedarfs der Perényi verwendet. (Quelle unbekannt.)

Die hier verbliebenen Einheimischen wurden eingeschüchtert und zogen sich aus dem öffentlichen Leben zurück, da sie nicht in der Lage waren und Angst hatten, sich aktiv daran zu beteiligen. Sie hielten sich vom Rat und von der Partei fern - die Hochlandbewohner traten auch nicht in die Partei ein -, so dass das Dorf jahrzehntelang von Führern geleitet wurde, die die örtlichen Gegebenheiten und Bewohner nicht kannten, was dazu führte, dass es hinter dem Entwicklungstempo anderer Dörfer zurückblieb.₀₀₄

Eine zahlenmäßige Zusammenfassung der Umsiedlung und Vertreibung:

16. April 1946 Ankunft von 56 Familien aus Berhida, Küngös, von denen 23 Familien bleiben 143 Personen

1. Juni 1946 Ankunft von 10 Familien aus Tiszaföldvár, etwa 46 Personen

Juli 1946. 12. 35 Familien kommen aus Hajdúböszörmény an, ca. 105 Personen

1947 Jul. 7. 11 Familien kommen aus Gömörfüge (Felvidék) an, 48 Personen

23 Familien kommen aus Alsókálosa und Oldalfala (Felvidék) an, 74 Personen

März 1948. 10. 27 Familien kommen aus Perény (bei Kassa) an, 106 Personen

Gesamtzahl der in Városlőd angesiedelten Einwohner und Ausländer: 522

Gesamtzahl der deutschsprachigen Einwohner, die am 15. Januar 1948 aus Városlőd nach Deutschland umgesiedelt wurden: 452 Personen.₀₀₅

Nach Angaben der Umsiedler ist das größte Problem der völlige Mangel an Informationen über die Ankömmlinge unter den Einheimischen. Es hätte weniger Unstimmigkeiten gegeben, wenn die Einheimischen gewusst hätten, dass auch sie gegen ihren Willen eingereist waren.