Városlőd történet. / A karthauziak irodalmi tevékenysége.

 

Részlet Vida Beáta: A karthauzi rend története a középkori Magyar Királyság területén

A néma barátok megtelepedése és berendezkedése

Doktori értekezés

 

    Elképzelni sem lehet egy monostort könyvek nélkül, de talán nem kell külön felhívni a figyelmet a szerzetesek könyvmásoló tevékenységére sem. A karthauzi rend szerzetesei minden egyéb tevékenységnél fontosabbnak tartották a scriptori munkát: minden monachus a saját maga cellájában foglalatoskodott a könyvmásolással. Még a nyomtatott könyvek idejében is kiemelkedően elismert illuminátorok voltak. A karthauzi szerzetesek számára a cella magánya biztosította a teret az olvasásra és a kéziratok készítésére – a helyben maradás, a bezártság teremtette meg erre a tökéletes atmoszférát.001(Koppintás vagy bal egér)

   A könyvek másolásának spirituális jelentősége is volt, mivel a lélek táplálékaként tekintettek a könyvekre.002 A rend szokásaiból tudjuk, hogy a szerzetesi cellák részét képezte a másoláshoz szükséges felszerelés, rendelkezésükre állt: tinta, tábla, pergamen, toll, kréta, a bőr simításához horzsakő, két rudacska a kész írás feltekerésére, metszőeszközök, törlőkés, pontozó, valamint a könyvek bekötésére szolgáló eszközök is.003

   Két könyvet is a cellájukban tarthattak, melyekre nagy gonddal kellett vigyázniuk. Elképzelésük szerint újakat kell írniuk, mivel szóban nem hirdethetik Isten igéjét, ezért kezük munkájával, az írással teszik azt meg: Libros quippe tanquam sempiternum animarum nostrarum cibum cautissime custodiri et studiosissime volumus fieri, ut qui ore non possumus, dei verbum manibus predicemus.004 Nem feledkezhetünk meg a karthauzi teológusokról, lelki írókról, ismert misztikusokról és a falak között alkotó költőkről sem. Írásaik nagy része csak a XIX. század során került napfényre, mikor több monostor levéltárába és könyvtárába világi szakemberek nyertek betekintést.005

   A legújabb kutatás arra mutatott rá, hogy a karthauziaknak, főleg a rend kezdeti évszázadaiban, nem voltak annyira jelentős tudós szerzői, mint a cisztercieknek, ennek ellenére a néma barátok közt is volt néhány meghatározó spirituális szerző a késő középkor során. Közéjük tartozott az alapító Szent Brúnó, I. és II. Guigó perjelek, Szászországi Ludolph, Kempf Miklós, Karthauzi Dénes, Jüterbocki János és még mások, akiknek munkáit a szélesebb közönség is megismerhette.006

   A XV. században viszont a rend sajátos formáját         hozta létre a lelki olvasmányoknak, mégpedig a devotio moderna hatására, hiszen a teológiai mondandójukat erőteljesen ötvözték a mindennapi hit megéléséhez nélkülözhetetlen lelki békével, illetve tanácsokkal és példákkal látták el az olvasókat ennek eléréséhez. Ennek segítségével betekintést nyújtottak a szerzetesek imádságos hétköznapjaiba, közel hozták az olvasókat önmaguk életformájához, tükröt mutatva a hétköznapi embereknek007 – ettől kezdve a szerzetesek mondandójukat a nyilvánosságnak szánták.008

   Ennek ellenére a mai napig viszonylag keveset tudunk a karthauziak spiritualitásáról és liturgiájáról a rend korai időszakából. Ennek fő oka szintén az, hogy kevés, a rendtagok által írt kézirat maradt ránk. Meg kell jegyezni, hogy a karthauziak csak minimális mértékben tartották a kapcsolatot a külvilággal, így ismert levelezésük nem bír jelentős rendtörténeti forrásértékkel. James Hogg felhívta a figyelmet arra is, hogy az Európában ismert kéziratokban szinte elenyésző a karthauzi szerzők másolatainak száma. Feltételezi, hogy még Szent Brúnó írásai sem voltak közismertek a renden kívül.009

   A rend könyvtáraiban fellelhető kódexek tanulmányozásával összehasonlító jellegű értekezések születtek, melyek a karthauziak liturgiájának egyediségét fedték fel. Ez a tendencia nemcsak a középkor során mutatható ki, hanem egészen napjainkban is jellemző a barátokra. Az officium divinum változásaira csak a Generális Káptalan határozatai lehettek hatással. Azt nem érintették a világi egyház történései, illetve a többi szerzetesrend liturgiájában végbement folyamatok: sem a reformáció, sem a II. vatikáni zsinat nem befolyásolta azt.

   Kölni Szent Brúnó élete során a reimsi katedrális kanonokjainak officíniumát végezte, ez lett a meghatározó számára a remeteségben eltöltött idő alatt is. A Molesme-ben szerzett élményeknek köszönhetően az némileg megközelítette a bencések és a ciszterciek liturgikus szokásait.010 A karthauziak életében – mint már említettem – fontos szerepet játszottak a könyvek, azok másolása és a könyvkötés mestersége is. Saját könyvtáruk létezéséről ismerünk forrásokat, bár annak bővítésén dolgozó szerzetesekről keveset tudunk.

   A renden belül gyakran találkozhatunk azzal a szokással, hogy az egyes monostorok könyvadománnyal látták el az új házakat. Az sem volt szokatlan, hogy bizonyos könyveket kölcsön adjanak a többi monostornak, akik aztán saját gyűjteményük gyarapítására lemásolták azokat. Erre találunk példát a Generális Káptalan feljegyzéseiben is, amikor a Lövöldiek 1388-ban visszaadták a Seitziek könyveit,011 majd 1391-ben a lechniciek jártak el hasonlóképpen,012 1394-ben pedig a Mindenszentek-völgyének kellett visszakapnia könyveit.013

   A következő évben már súlyos szankciókkal fenyegették a lövöldieket. A káptalanon úgy fogalmaztak, hogy eléggé csodálkoznak, hogy a Mindenszentek-völgye monostornak még nem adták vissza a könyveit. A perjelt utasították, hogy cselekedjen, különben felfüggesztik funkciójából, amíg végre nem hajtja az utasításokat. Ugyanekkor azt kérték tőlük, hogy a jövőben tanúsítsanak nagyobb engedelmességet, mert a káptalan megbünteti az egész házat.014

   1448-ban megbírságolták a lövöldi szerzeteseket, mivel még mindig nem adták vissza a gamingi háznak a kölcsönkért könyveket.015 Arra következtethetünk, hogy a monostor fennállásának kezdeteikor a szerzetesek maguk gondoskodtak az alapvető könyvek beszerzéséről, a ház ellátásáról, illetve pontosabban a könyveket saját maguk használatára másolták. A későbbi időkből találunk példát arra is, hogy hazai monostorokból kölcsönöztek, így például 1432-ben a vizitátorral kellett visszaküldeniük a Tárkányi barátok könyveit.016 A menedékszirti krónikásnak köszönhetően, aki az egyik legjelentősebb szerzője a Szepesség történetének, értesülünk arról, hogy a házba érkező első szerzetesek sok liturgikus könyvet hoztak magukkal.

     Megemlítette az első perjelt, Konrádot, dicsérte könyvmásoló munkáját, hiszen műveit még az ő korában is használják a szerzetesek. A szakirodalom sem felejtette el őt, neve gyakran felmerül a jelentős másoló munkát végző személyek között. Valószínűleg 1307 és 1310 között volt a monostor elöljárója, ám saját kérésére felmentették funkciójából, mivel szeretett volna több időt foglalkozni a könyvmásolással.017 A telgárti származású Jodok perjel is hasonló érdeklődésű volt. Mielőtt perjellé választották, a ház tanára volt.018

   Szepesség kultúrtörténete szorosan összeolvad a megye két karthauzi monostorával.019 1338-ból ismerünk egy oklevelet, amelyben a menedékszirti karthauzi szerzetesek könyveket ajándékoznak a lechnici barátoknak.020 Liturgikus könyvekről van szó, de megemlítenek más jellegű olvasmányokat is Szent Ágostontól és Szent Gergely pápától.021

 Mivel ezeket a könyveket egy működő monostor kapta, arra következtethetünk, hogy a műveknek nagy jelentőséget szenteltek az anyamonostorban: nem az alapításnál nélkülözhetetlen kéziratokat adományoztak a testvéreknek, hanem bővítették a könyvállományukat.022 A néma barátok könyvtáraira jellemző, hogy a kéziratos könyveket nemcsak gyűjtötték, de rendszeresen olvasták és korrigálták is azokat. Ezt bizonyítják a meglévő kötetekben talált feljegyzések, az utólagosan megszerkesztett tartalomjegyzék, használati utasítások.

   A későbbi kutatás számára érdekes lehet az a tény is, hogy a könyvtárak állományából pont azok a kötetek nem ismertek, melyeket naponta használtak: a liturgikus könyvek.023 Ezek segítségével betekintést nyerhetnénk a hazai karthauziak mindennapi liturgiájába, így azonban „csak” műveltségükről szerzünk tudomást. A meglévő kötetek vizsgálata abban is segítséget nyújt, hogy a jegyzetek, margináliák alapján virtuálisan rekonstruálhatóvá válnak az egyes monostorok könyvei.024 Mielőtt 1563-ban a szerzetesek elhagyták a monostort, csak legféltettebb könyveiket vitték magukkal. A többit befalazták a sekrestye feletti kamrába. Ezeket csak egy évszázaddal később fedezték fel, amikor az épületegyüttest átépítették.

   A karthauzi rend lelkiségét illetően új adatokkal gazdagodott a szakma Szabó Flórisnak köszönhetően,025 aki felhívta a figyelmet a Pannonhalmi Főapátság Könyvtárában található bibliákra, melyeknek a lapszéli bejegyzései hasznos információkkal szolgáltak a remeték rítusáról – egy XIII. századi bibliáról és egy 1483-ban Velencében kiadott ősnyomtatványról van szó, melyek jelölései szinte teljesen megegyeznek. Ezekhez a kötetekhez kapcsolta még az Országos Széchényi Könyvtár egyik kéziratos kódexét, mivel a benne foglalt olvasmányrend szintén ezek sorát követi.026

   A szerző tanulmányában a jegyzetek ismertetése mellett bemutatta a rend Szokásaiban előírt olvasmányok sorát. A Guigo perjel által összeállított bibliai könyvek és az atyák olvasmányai megegyeznek a pannonhalmi bibliák megjegyzéseivel.027

   A karthauzi szokások fontos kitétele, hogy a kórusban és az ebédlőben is felolvasnak olyan jeleneteket, amelyet a cluny reform utáni bencés és ciszterci szerzetesek nem. Hasonló a helyzet a néma barátok miserendjével is.028 A karthauziak könyveinek tartalmára a devotio moderna volt jelentős hatással.029

   A karthauzi rend esetében megfigyelhető, hogy irodalmi tevékenységük főleg a XIV. század végétől jelentős tartalmi változáson ment keresztül, ami Nyugat-Európában a XV. század derekán érte el kiteljesedését. Írásaikban a hagyományos értelemben vett szentek életét és cselekedeteit bemutató történetekben a hangsúly eltolódott, a vita-k, sermo-k és párbeszédek formájában megírt szűz mártírok szerepe a spirituális vezető szerepét vette át.

   Mindkettőjük munkássága hamarosan ismertté vált, hiszen írásaikat főként a latinul nem tudó, egyszerű életű hívek számára készítették. Kézirataikban jelentek meg a Szentírás részletein túl a Legenda Aurea, a Vitae Patrum első fordításai, valamint megfigyelhető, hogy a korai egyház szentjeire fókuszálták mondandójukat.030 Az új irányzat laikus közösségekben látta meg a napvilágot, később szivárgott be a szerzetesek celláiba, így érdemes megfigyelni a monostorok könyvtárának állományát. Kempis Tamás De imitatione Christi című műve nagyon gyorsan elterjedt, a XVI. században már több nyelvre fordított változatai is felbukkantak a közösségekben.

   Ámde a nyomtatott fordítások előtt a kéziratok tartalmára is nagy hatással volt a hazai monostorokban is. A latinul tudó tudós szerzeteseknek köszönhetően női közösségek anyanyelvükön olvashatták a vallásos irodalom legújabb nézeteit, miközben a fordítások során nem csorbult az eredeti művek mondandója.031 A könyvek külső és belső jegyei alapján meg lehet állapítani azoknak a köteteknek a jegyzékét, melyek nagy valószínűséggel a karthauziak birtokában voltak.

   A szerzetesek könyvtárainak állománya jelenleg több intézmény gyűjteményét képezi, köteteket találunk a túrócszentmártoni Szlovák Nemzeti Könyvtárban,032 az ELTE Egyetemi Könyvtárában, valamint az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában is. Az Egyetemi Könyvtár összesen 30 könyvet őriz ebből a gyűjteményből és 26 példánynak teljesen megegyezik a kötése: „színezetlen, fehérnek látszó nyersbőrkötés, a gerincen 5, a kisebb kódexeknél 4 kettős borda, és jól megerősített, kézzel varrott oromszegélyek jellemzik ezeket a kódexeket. A táblák négy sarkában kör, esetleg csillag alakú réz csúsztatók vannak, illetve voltak. A kötéstáblák egy részénél téglalap alakú, illetve a téglalap sarkait átlós irányban összekötő vaknyomást találunk. A lechnici könyvtárban úgy látszik, hogy a tábla külső színezésével különböztették meg a latin, német, stb. nyelvű, eredetileg egyformán kötött kódexeket egymástól.”033

   A szepességi karthauziak egykori könyvtárából eddig összesen 33 kódexet, 70 ősnyomatot és 26 könyvet ismerünk a XVI. századból.034 Ezek vizsgálata bonyolult, mivel Lechnic könyvtára 1543 után kibővült azokkal a példányokkal, amelyeket a menedékszirti testvérek magukkal vittek a dunajeci házba, amikor az elpusztult monostorukból elmenekültek. A könyvtár később sokszor gazdát cserélt, mire a XX. században a művek Budapestre kerültek.035

   Egy koraújkori leírásból nemcsak arról értesülünk, hogy a Szent Antal-völgyi monostor elhelyezkedése és megjelenése is figyelemre méltó volt, hanem említésre kerül a szerzetesek könyvtára is. Repffius Udalrik vizitátor, a lengyelországi gdanski Paradicsom-völgyi (Domus Paradisi beatae Mariae) monostor perjele a XVII. században, 1638-ban járt Magyarországon és leírásában megemlékezett a lengyel határ mentén fekvő karthauzi telepről is.036 A rendnek küldött jelentése szerint Trifodius Kristóf brünni perjellel együtt látogatta meg a magyar monostort.

   Ekkortájt már kettős fallal volt körülvéve, a kezdetben fából épült templom, mely a tér közepén helyezkedett el, kőből készült díszes építmény volt. A sekrestyéből ajtó vezetett a könyvtárba, de azt csak utólag építették, ám tele volt könyvekkel. A felső monostor 14 cellából állt és mindegyikhez tartozott külön kis kertecske. Az alsó monostorban volt az ispotály is, melynek vörös tetőcserepeiről nevezték el a létesítményt Vörös kolostornak: Rubrum Clastrum.

     Ugyanebből a jelentésből megtudjuk azt is, hogy a ház előző lakóinak könyvei a krakkói karmelitáknál vannak. A karthauziak könyveiből általában hiányzik a possessor bejegyzés, ennek ellenére a kötés és a tartalom alapján jól beazonosíthatóak.037 Az elmúlt évtizedekben a kutatás nagyobb figyelmet szentelt a karthauziak megmaradt könyveire. Így például Fodor Adrienne a dunajeci scriptorium működését vizsgálta meg.038 A lechnici könyvek kiemelkedő értéke abban rejlik, hogy „az egyetlen, Mohács előtti hazai kolostori kódexmásoló műhelyünk, amelynek a vizsgálatát fennmaradt kódexek alapján kísérelhetjük meg.”039 Madas Edit szintén a kötések vizsgálata során találta meg egy kórus-lectionárium darabjait.

   A hasonló szövegek nagy segítséget jelentenek a kutatók számára egy rend, illetve középkori egyháztartomány liturgikus jellegének vizsgálata során.040 A pozsonyi orvosi témájú könyvek, melyekről a töredék előkerült, valószínűleg egyszerre lettek bekötve és a munkálatok során a XVII. században egy akkortájt haszontalannak tartott kódex lapjait használták fel. A töredékeken olvasható szövegek alapján Madas Editnek sikerült kizárnia a szerzetesrendek által használt rítusok nagy részét és a húsvéti ünnepkör alkalmával olvasott Szentírás részletek alapján a karthauzi rend rítusát ismerte fel.041

   Azt, hogy a kéziratot a magyarországi telepek egyike használta, bizonyítja az is, hogy nem sokkal a rend megszűnése után Pozsonyban hasznosították a kötetet. A szepességi monostoroknak főleg krakkói kapcsolataik voltak, a tőlünk kissé nyugatra elhelyezkedő szerzeteseket nem érintette a megsemmisülés, így könyvtáraik sem szóródtak szét. A szerző megállapítása szerint a töredék írásképe itáliai eredetre utal, így a lövöldi monostor jelölhető meg a kézirat forrásaként, amelyet sokban befolyásoltak Mátyás király kapcsolatai is.042

   A lövöldi barátok könyvtárának és könyvkötéseinek kutatása előkelő helyet foglal el a magyar szakirodalomban. A díszítőelemek alapján sikerült beazonosítani a kötéseket az 1478 és 1520 évek között.043 Az ebben a korszakban kötött kódexek vizsgálata során több helyen felfedezték az „FM”, illetve „FMus” szignókat, ami valószínűleg frater Matheust jelent. A testvér a lövöldi monostor scriptora és valószínűleg egyúttal az egyik könyvkötője is volt.044 Az 1959. évben folytatott városlődi régészeti kutatás során feltárták a monostor nyomait, illetve bizonyítékait annak, hogy a házban egykor intenzív könyvmásolási és könyvkötészeti munkák zajlottak.045 Nem számít ismeretlen jelenségnek a könyvek hagyományozása. A karthauziaknál ezen a téren a dunajeci monostor emelkedik ki.

   Tudjuk, hogy a szepességi remeteségeknek intenzív lengyel kapcsolatai voltak, sőt 1495-ben a menedékszirtiek még konfraternitásra is léptek a Krakkó melletti ágostonos rendházzal.046 A lechnici könyvek vizsgálata pedig bebizonyította, hogy állományuk gyorsan gyarapodott az egykori krakkói egyetemisták felajánlásaival. Ennek köszönhető, hogy a lechnici monostor könyveiben tetten érhető az egyetem korszerű műveltsége.047 A lechnici monostornak könyveket adományozott a két rektor, Mathias de Cobylino és Jan Pnyowski, valamint több egyházi személy is, mint Michael Venceslai de Conyn, magister Venceslaus altarista in Cracovia, Nicolaus Czipser altarista ecclesie beate virginis in Cracovia és a híres professzor, Nicolas de Elkus.048

   Varjú Elemér ismertetett egy hasonló történetű adományt, az Egyetemi Könyvtárban található Nicholaus de Lyra könyvvel kapcsolatban. A kötet belső táblájára ragasztott feljegyzések egykori tulajdonosától származnak 1486-ból és 1487-ből.049 Megtudjuk, hogy Swanthoslaus karthauzi szerzetes 1486 elején Krakkóban tartózkodott és 12 magyar forintért megvásárolta a Nicholaus de Lyra-féle bibliát. Ezt a könyvet a karthauzi monostornak adományozta.050 A bejegyzést a következő évben módosította, miszerint Walendorfi Jakab mester élete végéig használhatja a művet.

     Az adományozóról csak annyit lehet tudni, hogy a krakkói egyetem diákja volt és jómódú családból származott. Erre abból következtethetünk, hogy a korban viszonylag sokat költött könyvekre, amit csak a tehetősebbek engedhettek meg maguknak. Valószínűleg később léphetett be a karthauzi rendbe, méghozzá a lechnici monostorban, mivel ez található a Szepesség északi részében, Krakkóhoz közel.051 Varjú Elemér megemlíti, hogy Swanthoslaus az egyetemen ismerkedett meg Jakabbal, akit szintén elhívott a remeték közé. Walendorfi Jakab később állítólag a dunajeci monostor perjele lett, bár forrásokkal ezt nem tudjuk igazolni. Mezey László megállapítását Fodor Adrienne árnyalta, miszerint a krakkói egyetem diákjai és tanárai könyvekkel ajándékozták meg a szerzeteseket. Úgy vélte, hogy a karthauziak kivették részüket a számukra készített könyvek másolásában és a scriptoriumban maradt, javarészt másolati példányokat egy idő után más kéziratokkal együtt bekötötték.052 Nem volt ismeretlen szokás, hogy az egyetemek scriptoriumokat alkalmaztak könyveik terjesztése céljából. A lechnici gyakorlat viszont felhívja a figyelmet arra, hogy a karthauzi szerzeteseknek nagy szerepük volt a modern tudományos irodalom népszerűsítésében.053

   Sajnos a magyarországi barátok irodalmi tevékenységét csak kivételes esetekben ismerjük, ám a szerzetesek kódexein keresztül, bár csak az állomány töredékéről beszélünk, viszonylag egyértelmű képet kaphatunk az általuk olvasott művekről. A kedvelt rendi szerzők közé tartoztak Guigo perjelen kívül Nicholaus de Kempf és Heinricus Eger von Calkar is. Ezeknek a szerzeteseknek a művei a menedékszirti barátoktól jutottak el a lechnici monostorba.

   Kempf a bécsi egyetem professzora volt, később a gamingi monostor perjele lett. Tanítványai közül sokan álltak be a karthauzi rendbe, a világi egyház kötelékéből is többen választották a remete életet.054 A magyarországi szerzetesek életében is meghatározó szerepet játszott, mivel hosszú ideig a Felső-Alemann tartomány vizitátoraként huzamosabb ideig tartózkodott hazánkban.

   A nagy tudású Miklós menedékszirti perjel mauerbachi elöljáró is volt, személyesen ismerte Nicholaus de Kempfet. Gaming házának abban az időben 52 fogadalmas testvére volt, de csak 24 élt a monostorban. Kempf a többi szerzetest osztrák, magyar és morva monostorokban küldte, hogy a művelt atyák segítségével megvalósítsák a renden belüli reformokat. Az elküldött karthauziak magisteri címmel rendelkeztek – valószínűleg mind a bécsi egyetemen tanultak –, és heten közülük perjelekké lettek új hazájukban.055 Ügyelt arra, hogy a szepességi monostorokban másolják a műveit. Sőt, halálának évfordulóját egyedül egy ottani kódexben őrizték meg.056

   A szepességi karthauziakhoz köthető egyik XV. századi kódexben megőrződött a szerző De modo tenendi se in capitulo című traktátusa, amely a devotio moderna szellemében a monostori élet feltételeiről szól. Szintén ebből a századból származik két másik kódex is, amelyek a rend szabályait tartalmazzák.057 Itt érdemes kitérnünk a magyar házak kapcsolatára a gamingi és a seitzi monostorokkal. Seitz fontos szerepet töltött be az összes hazai alapítás során, hiszen a templomok felszentelése után innen érkeztek az első konventi tagok. Menedékszirten András rektor után még Konrád ás Detre perjelek is seitzi fogadalmasok voltak.

   Dunajec első perjele, János is ebből a házból érkezett, aki már menedékszirti szerzetesként nyerte el címét. Tárkány esetében nem ismerjük a korai forrásokat, de Lövöld első elöljárója, János is ebből a monostorból érkezett. Két szerzetesről is tudjuk, hogy seitzi fogalmasok voltak, 1390-ből ismerjük Konrád lövöldi conversust és 1484-ből Fábián tárkányi monachust.

   A vizitátorok között ritkán találkozunk ennek a háznak az elöljáróival, csak kisebb tartozások ügyében említik az akták Seitz és a magyar monostorok kapcsolatát. A források hiánya feltűnő annak fényében, hogy az alapításoktól kezdve folyamatosan nyomon követték a magyar házak sorát. Ezzel szemben sokkal aktívabb együttműködés figyelhető meg Gaminggal.

   A Melk közelében található monostor kilenc dokumentálható esetben biztosított perjelt a Magyar Királyságban. Valószínűleg ez a házak belső gondjai miatt alakult ki, hiszen ezeket az elöljárókat a Generális Káptalan nevezte ki a magyar monostorok élére az után, hogy elődeiket felmentették funkciójukból.

   Menedékszirten először 1462-ben talákozunk ilyen esettel, amikor Papler Tamást nevezték ki. Budai Pál gamingi perjelből lett lechnici elöljáróvá 1392- ben. Neubeck Benedek gamingi fogadalmas volt, szintén 1462-ben nevezték ki őt. 1543-ban István Gamingban tartózkodott, amikor kinevezték dunajeci perjelnek, ahol egykor fogadalmát is letette. Ágostont 1406-ban nevezték ki tárkányi perjelnek, az ausztriai tartózkodás után lövöldi vikárius volt. Hüpfel Kristóf 1432-ben már segedelemvölgyi perjelként tért vissza Gamingba, hogy háza számára könyveket vásároljon.

   Később seitzi, majd gamingi elöljáró lett. Utóda szintén ebből a monostorból került Tárkányba 1442-ben, majd ezután aggsbachi perjel lett. Hasonlóan Benedek is, akivel 1459-ben találkozhatunk ebben a pozícióban. János a tartomány vizitátora és gamingi perjel volt, amikor a menesztett lövöldi elöljáró helyét adta neki a Generális Káptalan. Korábban pleterjei perjel is volt, Veszprém megyében először a gubernátori széket foglalhatta el. A ház szerzetesei közül csak egyről tudjuk, hogy Gamingban tette le fogadalmát, Johannes de Patavia frater sok gondot okozott a rend fórumának. A vizitátorok között gyakran találkozhatunk ennek a háznak az elöljáróival.

   A Generális Káptalan azért küldhette a gamingi perjeleket a magyar házakba, mert azok jól ismerték azok helyzetét és lehetőségeiket. Ezen kívül gyakran látták el könyvekkel a monostorokat. A tárkányi karthauziakról csak csekély forrással rendelkezünk, így az ottani szerzetesek könyveiről sem szerezhetünk sok információt. A szakirodalom ez idáig csak egyetlen olyan adatot ismert, amely a segedelemvölgyi barátok könyvbeszerzésére utal: a melki bencés apátság egyik kéziratában azt olvashatjuk, hogy 1432. május 8-án a tárkányi perjel 23 forintért könyveket vásárolt: In memorali ad annum 1432 legitur: Feria quinta ante Gordiani vendidimus Cristoferro priori Vallis Auxilia in Tarkan unum missale, unum graduale, unum antiphonarium pro XXIIII florenis in promptu solutis. Item dedimus sibi ex libraria gratis pro deo libros istis titulis.058

   A szerzetesek kapcsolatát a könyvekkel egy felettébb érdekes esettel is színesíthetjük. A XV. század első harmadából a kutatás rendelkezésére áll egy oklevél töredéke, amelyben a karthauzi rend valamennyi háza megvizsgálására külön kiküldött megbízottak egyezségét olvashatjuk. Eszerint a szepesi ciszterci apátság szerzetesei, mint felperesek, panaszt emeltek a menedékszirti karthauziak ellen. Történt ugyanis, hogy László knini püspök tudta nélkül István perjel, Péter és János szerzetesek a monostor ebédlőjéből könyveket vittek el. Az alperesek elismerve, hogy az elmondottak helytállók, Miklós perjel és Boldizsár szerzetes a konvent nevében kötelezik magukat az elégtételadásra.059

   Az Érdy kódexről bővebben külön fejezetben foglalkozunk.

Az Érdy-kódexnél valamivel korábban keletkezett a menedékszirti krónika, ám ez a jelentős középkori elbeszélő forrás főként historia domus jelleggel bír. A karthauzi rend szepességi működésének legfontosabb emlékéről van szó, amelyet a menedékszirti monostor egyik szerzetese készített a XVI. század elején.060

   A rend hagyományainak megfelelően szerzője ismeretlen, aki munkáját valószínűleg 1517-ben készíthette el, mivel ehhez a dátumhoz köthetőek az utoljára leírt események.061 A krónika szövege két XVIII. századi másolatban maradt fenn, ám ezek közül ma már csak az egyik van meg. 1774-ben Wagner Károly a Szepesség történetét bemutató források között publikálta Fundatio Lapidis Refugii seu monasterii beati Joannis Baptistae címen az általa ismert kéziratot.062

   Jegyzetei alapján tudjuk, hogy rendelkezésére állt egy pergamen lapos kódex, amelyet Wagner saját ismeretei és a betűk alapján XVI. század elejinek vélt. A kötetet egy szepességi nemes, Dobai Székely Sámuel értékes könyvtárából kapta meg lemásolásra.063 Sajnos ez ma már nem ismert, így a kódex eredetéről nem tudunk semmilyen további információt. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy Wagner munkájában nem az eredeti szöveget publikálta, hanem a Székely Sámuel által készített másolatot dolgozta fel.064

   Dobay gyűjteményéből ismerünk egy másik kézzel írt kódexet is, amely értékes információkat tartogat. A Joachim Leibizter-féle krónika érdekessége, hogy a naplószerűen írt mű olyan kódexben szerepel, amelybe a szerző belemásolta a menedékszirti krónika szövegét is.065 A XVII. század első évtizedeiből származó mű több helyen tartalmazza a gyűjtő megjegyzéseit is, de sajnos az évszázadok alatt némileg megrongálódott.066

   Ami a krónika másik, fennmaradt példányát illeti, az valamivel fiatalabb, de egy régebbi másolat alapján készülhetett: valószínűleg az eredeti kézirat átírása. Keletkezési helyéül a Lechnic mellett található vöröskolostori kamalduli kolostort jelölhetjük meg,067, amiből arra következtethetünk, hogy a remete szerzetesek idején az eredeti krónika másolata még részét képezte a második karthauzi konvent könyvtárának.

   A kézirat szerzője szintén ismeretlen, de a bevezetésben leírja az elhagyott lechnici karthauzi monostor adományozásának körülményeit, mivel tulajdonosa, aki azt 1699-ben megvásárolta, később a kamalduli szerzetesek birtokába juttatta. A krónika átírása valószínűleg azt a célt is szolgálhatta, hogy részletesebben megindokolják egy újabb kontemplatív rend meghonosítását a Szepességben, valamint a létező monostor átvételét is, azaz a már erős gyökerekkel rendelkező karthauzi tradíció tudatos folytatását és felhasználását figyelhetjük meg.068 Emellett meg kell jegyezni, hogy a másik szepességi monostor, a dunajeci esetében is létezett krónikája a szerzeteseknek.

   Az Anonymus Rubri Claustri néven ismert szerző műve elveszett, de a kamalduli szerzetes, Romuald Hadbavný krónika formájában papírra vettette a karthauziak történetét, amelyet Wagner Károly kisebb változtatásokkal publikált forrásgyűjteményében.069 A két kézirat, azaz Wagner kiadása és a fentmaradt másolat összehasonlítása során bizonyos nyelvtani különbségeket figyelhetünk meg, amelyek főleg a múlt idő használatánál szembetűnőek. A kamalduli kézirat esetében a cím sem egyezik meg: Chronicon Carthusianorum Lapidis Refugii. Az események leírása viszont nem mutat jelentős eltéréseket, ami szintén bizonyítja a közös forrás egykori létezését.

     A fiatalabb kamalduli kézirat viszont nem teljes, mivel a leírás az 1463. évvel véget ér, még pedig azzal az eseménnyel, amikor a menedékszirti konvent az Újfaluból való Gábort választotta meg perjelévé.070 A krónika szövege jellegét és szerkezetét tekintve kimagaslik a korabeli, hasonló jellegű munkák közül. Szerzője nagy figyelmet szentelt a források hű interpretációjának. Ezt magyarázhatjuk azzal, hogy a kézirat keletkezésének idejében a skriptóriumban fellelhetőek voltak nemcsak a monostor jogi-gazdasági ügyeivel kapcsolatos okleveleik, hanem más szepességi intézményekkel, a környező karthauzi konventekkel és a Generális Káptalannal folytatott levelezése is.

   Már a kézirat első sorai felhívják a figyelmet a munka jelentőségére. A kamalduli szerzetes egy rövid bevezetőt írt a menedékszirti krónika másolatának elé, amivel aktualizálni szerette volna a művet. Leírta, hogy az egykori lechnici karthauzi monostort Matyasovszky László nyitrai püspök 1699-ben megvásárolta, majd végül a kamalduli rend tagjainak ajándékozta.071 Nemcsak az épületek, hanem a bennük található oklevelek is a remeték birtokába jutottak. A szerző fontosnak vélte megemlíteni ezt a tényt, ezért a krónika lemásolását tekinthetjük egyfajta tisztelgésnek az elődök emléke előtt, bár a birtokokkal kapcsolatos oklevelek megléte megfelel a magyar szokásjog követelményeinek.

   Tudomást szerzünk arról, hogy a szerzeteseknek adományozott terület egykor menedékül szolgált a Szepesség lakosainak, itt találtak biztos helyet a mongol támadások idején. A szerző valószínűleg a ma már nem ismert szepesi krónikából értesült a XIII. századi történésekről072 ez a krónika szolgálhatott alapul az 1454-ből származó, úgynevezett Szepesszombati krónikának, amely a terület eddig ismert legrégebbi krónikája.073

   Igaz a krónikában leírt kannibalizmus és a későbbi monostor helyéül szolgáló hegy. Amelynek földjét liszt helyett használták a kenyér sütéséhez, kimaradt a menedékszirti kéziratból. Mégis több helyen hasonlóságokat fedezhetünk fel a leírásokban.074 Demkó Kálmán a szepesszombati krónikát ismertetve arra a megállapításra jutott, hogy az ország múltját ismertető leírás fő forrása a Képes Krónika volt.075 Felsorolta azokat a passzusokat, amelyek nem találhatóak meg a „Kálti Márk-féle“ krónikában. Ezek közé tartozik Lapis refugii és Lőcse alapítása is. Az eltérő és új adatok mindegyike a Szepességhez köthető.076 Ám a XV. századból származtatott kézirat pontossága megszakad a XIV. század közepének eseményeinél, így valószínűsíthető, hogy a compilátor nem rendelkezett elegendő forrással.077 A menedékszirti krónika szerzője hosszasan tárgyalta Magyarországnak és a Szepességnek a szerzetesek megérkezése előtti történetét. Csak ezután ismerkedhetünk meg magával a monostorral, illetve történetével. Az ismeretlen szerző elbeszélését az egyes perjelek működésének időrendje szerint írta, hasonlóképpen, mint a pálos Gyöngyösi Gergely tette azt.

   Ám a párhuzamok nem állnak meg, mivel szerzőnk mondandóját alapvetően a levéltárban fellelhető oklevelekre alapozta, és csak ritkán szakította meg a szöveget saját gondolataival. Ha összehasonlítjuk a krónika szerkezetét a mai napig ismert oklevelekkel, akkor megállapíthatjuk, hogy a menedékszirti monostor levéltári anyagának bizonyos értelemben vett regeszta gyűjteményét vizsgáljuk. A kéziratban is találunk utalást arra, hogy szerkesztője felhasználta az általa talált okleveleket.078 A krónikának így jelentős forrásértéke mellett fontos levéltár történeti értéke is van, mivel az 1543-ban megszűnt menedékszirti monostor levéltára szétszóródott és elkallódott, ám a krónika bizonyos értelemben pótolja az okleveleket és így tartalma nélkülözhetetlen a karthauziak történetének bemutatásában.079

Tetejére