Városlőd története. / Német Nemzetiségi Tájház.

 

    Az 1800-as évek vége 1900-as évek elejének jellegzetes építkezési stílusa. A törpeoszlopos, mellvédes tornáccal ellátott, bolthajtásos belső terű, szarufás szerkezetű, nyeregtetős épület, a Tájház megóvásával örökíthető át, mely a ma látható formáját 1900 körül nyerte.001(Koppintás bal egér) Az 1791-ben készült falutérképen, amely a belső telkeket és lakóházakat ábrázolja, már látható ezen épület is. Itt még nem állt a hátsó lakóház, tehát minden bizonnyal a XIX. században építették. Erre utal az elsőtől eltérő stílusa is.

   Az Országos Műemlékvédő Bizottság, a Veszprém Megyei Tanács, a Veszprémi Bakonyi Múzeum, a helyi Községi Közös Tanács évek óta tesz erőfeszítéseket annak érdekében, hogy ebből az épületből egy bakonyi német tájházat alakítson ki.002 Az anyagi fedezet az említett szervek révén rendelkezésre állt, csupán a megbízott kivitelező mulasztása okozta, hogy az 1982 októberére tervezett megnyitás nem történhetett meg.

   Azután más kivitelező kapta meg a munkát, aki 1983 végére vállalta annak elvégzését. Az épület első része betonkoszorút kapott, tetőzetét kijavították, cseréppel átfedték, utcai tűzfalát régi állapotába, egyenesre építették. A belső munkák 1984-ben kerülnek sorra, úgyszintén az épület hátsó része, valamint a pajta és a sertésól. A megvalósításhoz a község társadalmi munkával járul hozzá. Bár az épület eredeti, régi formájában szalmatetős volt valaha, ilyenné való visszaalakításáról a megfelelő személyi és tárgyi feltételek hiányában - rozstermesztés, kézi kaszás aratás, kézi cséplés, tetőfedő, stb. — le kellett mondani. A Városlődi Nemzetiségi Tájház 6-7 éves előkészület után 1988. Május elsején megnyitott.

   A házbelső és a tárgy együttes egy középbirtokos gazda vagy egy közepes módban élő iparos lakáskultúrájáról, háztartásának eszközkészletéről és elsősorban női ruhatáráról ad áttekinthető képet.  

   A tájház épülete a bakonyi német népi építészet jellegzetes példája. A falat kőből rakták, konyhája szabadkéményes füstelvezetésű, pitvarral, hátsó részében középre elhelyezett hasábtest alakú kemencével és az üstházzal.003 A konyhában - a tüzelőberendezés mellett - a pitvar és a konyha közötti falszakaszon elhelyezett, cserépedények tárolására szolgáló ún. fazekas polc húzódott. A vizet vödörben a vizes padon, a főzőedényeket pedig polcon (stelázsi) tartották. De a konyhában egy kisebb asztal, négyzet ülőlapú támlátlan székek (hokedli), láda és mosdóállvány is helyet kaptak.006 A konyha falán egy 1930-40 körüli időből való kivarrott falvédő látható.008

   A nagyszoba sarkos elrendezésű (diagonális). Eredetileg 1940-ig ez a berendezési típus uralkodott. A lakótér fő helye jobb oldalon, az ablakok közti sarokban elhelyezett sarokpad előtte a kenyér tárolására szolgáló, nagy, fiókos asztallal. A tároló bútorok (szekrények, láda) az ágyak végében, a pihenésre szolgáló ágyak pedig az ellentétes sarkokban kaptak helyet. A két ablak közé olyan bútordarab (sublót vagy kászli) került, amelyen elhelyezhetők voltaka szakrális tárgyak, (feszület, gyertyatartók, szobrocskák) és a  különféle lakásdíszítő elemek közé sorolható kisméretű tárgyak.004 A tüzelőberendezés kék-zöld madaras szemekből (kupák) és sík lapokból rakott kályha-takaréktűzhely együttese, mely főzésre és sütésre egyaránt alkalma volt.005 Két oldalán általában az időseknek helyet adó két karfás szék látható.

   A később leválasztott kisszoba a nagyszülőknek adhatott helyet. Berendezését a nagyszobában nem használatos bútorok alkották. Jelenleg az akkori  (vőlegény menyasszony, krisztkindli és hétköznapi) viseletek láthatók, bábukon és régi fotókon egyaránt.

   A berendezési tárgyak egy része, a régebbi típusúak (láda, sarokpad, asztal, fazekas polc, vizes pad, stelázsi) a 19. század második felében, másik részük (ágyak, sublót, asztal, székek, szekrények) pedig a 20. század első felében készült. Mindössze két 19. század eleji berendezési tárgy található csak az együttesben: egy faragott háttámlájú szék és egy tálas fogas.

   A bútorzat többségét asztalosmesterek, kisebb részét pedig házilag készítették. A lakásdíszítő elemek többsége szakrális tárgy (szentképek, szobrok, gyertyatartók, szenteltvíztartók), porcelán csészék, kisebb része textília (fehér lyukhímzéses terítő, bécsi piros, majd geometrikus mintás szövet ágyterítő garnitúra).007 A szenteltvíztartók minden esetben az ajtók mellett találhatók. Az ágy felett keretben szentkép. (A hagyomány szerint a menyasszony kereszt anyjától kapott nászajándék.) 

   A második épület lakásrészében a tájház megnyitása óta eltelt időszakban összegyűjtött, a különböző helyi mesterségekhez kapcsolódó tárgyakat mutatunk be a kiállítás keretében.009 Az első helyiségben a férfiasabb tevékenységek eszközei láthatók. Az ügyes kezű férfiak nemcsak hivatásszerűen űzték az asztalos szakmát, hanem sokan értettek a fa különféle megmunkálásához, a hétköznapi élethez szükséges mezőgazdasági szerszámok és egyéb használati tárgyak készítéséhez.010

   A kosárfonás is hasznos elfoglaltságaik közé tartozott, mivel a kosár nélkülözhetetlen volt minden háztartásban.011 A legkisebb helyiségben bemutatott tárgyak a régi kamrák hangulatát idézik.012 A következő helyiségben a lányok, asszonyok mindennapos tevékenységeihez kapcsolódó használati tárgyakat mutatjuk be. A kisszobában, a cipész mesterség kellékei figyelhetők meg. A tájház felújított, parkettázott szobájában, vitrinekben, a régi városlődi kerámiagyárak tárgyi emlékei láthatók.

   Az önellátó családi élethez elengedhetetlen volt az alapvető szükségletek kielégítése, ezért a nőknek meg kellett tanulniuk szőni, fonni, varrni, kukoricacsuhéból táskát, papucsot, lábtörlőt készíteni. Az itt bemutatott szövőszék a Felvidékről származik.013

   A helyreállított szín alatt a mezőgazdasági élet eszköz anyaga látható. Az udvaron álló hidassal (disznóól) pedig a haszonállatok tartásának módja figyelhető meg.

A Falumúzeum Baráti Kör eddigi vezetői:

   Oszvald József 1986-tól 2000-ig                                              

   Staub László 2000-től 2003-ig                                          

   Roth Mihály   2003-tól 2014-ig                                            

   Peidl Antalné Windischmann Ildikó 2014-től  

A tájház eddigi idegenvezetői:

   Frank Józsefné 1988-tól 1996-ig

   Pesty Lászlóné 1996-tól 2016-ig

   Blaha Ferencné 2016-tól 2022-ig

akik magyar és német nyelven is megismertetik az érdeklődőkkel, az akkori korok életkörülményeit, az emberek mindennapjait, a kiállított berendezési tárgyak használatát, fontosságát, jelentőségét. Tisztán, és rendben tartják az épületet, és a benne bemutatott használati eszközöket.

A tájház, amely múzeumi engedéllyel rendelkezik (az engedély száma: Mk/b/101 1982.), fenntartó szerve: Városlőd Község Önkormányzat Képviselő-testülete.014

Tetejére