Városlőd története. / Kulturális élet Városlődön. 

  A Városlődi Kossuth Lajos Művelődési Otthon.

 

    A vasúti megálló felett az Úttörő utca és Petőfi utca sarkán, 1937-38.-ban kultúrház épül. Közmunkával, a Közbirtokossági erdőből kitermelt faanyaggal, és községi pénzen készült.001(Koppintás vagy bal egér) Benne iparoskör, gazdakör, és olvasókör is helyet kapott. Előadások és mozi vetítés helye is volt, ami azt mutatja, hogy a község számára az épület, jelentős kultúrközponttá vált. Sajnos 1945. március 23-án lebombázták. A háború okozta szörnyűségek ellenére hamarosan élénk kulturális tevékenység bontakozott ki a községben. Kezdetben az iskolában voltak az egész estét betöltő színdarabok, itt rendezték az ismeretterjesztő előadásokat, bálokat. Az 50-es évek elején a Windischmann-féle vendéglőt mozivetítésre alkalmas teremmé alakították át, kicsi beépített színpaddal és ferdén emelkedő nézőtérrel. Ezután itt kerültek előadásra évi 2-3 alkalommal a helyi amatőr színjátszók rendezvényei, az iskolai és községi ünnepélyek műsorai, az ismeretterjesztő előadások.

   Az egész estét betöltő színdarabokat, az állami ünnepélyek műsorszámait kizárólag a pedagógusok tanították be, az ismeretterjesztő előadások tartásába rajtuk kívül az orvos és védőnő is bekapcsolódott. Mozielőadás heti két ízben volt, és rendszerint telt ház előtt pergett a film. (Televízió még nem volt akkor.) Évente 1-2 budapesti színészegyüttes fellépésére is sor kerülhetett már. A rendezvények minden esetben sok nehézség közepette zajlottak le, mert szűk volt a nézőtér, kicsi volt a színpad, nem volt öltöző, az öltözést gyakran a színpad oldalfüggönye mögött kellett elvégezni, mert a színpadhoz csatlakozó lakás konyháját a tulajdonos hol adta, hol nem adta bérbe erre a célra. A vasárnapi előadásokért külön harcot kellett vívni a moziüzemi vállalattal.

   Elkeserítő volt a rendezők részére az, hogy amikor sok estét felőrlő fáradságos munka után végre színre lehetett volna már lépni, akkor jöttek a gáncsoskodások. Általános volt a sürgető kívánság, hogy a községnek legyen önálló és korszerű művelődési háza. A tanácsi vezetők (Veres István tanácselnök, Albert Mihályné vb. titkár) beszerezték a felettes hatóságok pénzügyi támogatását és egy olyan típustervet, amely Bőnyrétalapon, Győr közelében már a kivitelezés befejezése előtt állt. A terv végleges elfogadása előtt küldöttség utazott motorkerékpárokon Bőnyrétalapra az épület megtekintésére. (Motorosok: Vallner Kálmán építésvezető. Tóvári Lajos iskolaigazgató, Koppányi István iskolaigazgató helyettes és népművelési ügyvezető, Mikó László. Utasok: Veres István tanácselnök, Albert Mihályné vb. titkár, József Mihály KISZ-titkár.)

   Az épület megnyerte a küldöttség tetszését, majd beszámolója alapján a tanácsülés elfogadta a bőnyrétalapi tervet, és 1962-ben megkezdődött a művelődési ház építési munkálata. Az alapok kiásásakor jelentős mennyiségű Kolostori falmaradvány került elő.(Szerk.) A kész épület átvételére és ünnepélyes avatására 1964. május l-jén került sor.002 Egyelőre azonban csak a terv fele valósult meg, pénz hiányában a klub- és mellékhelyiségek nem épültek meg. Az elkészült 10x20 méteres nagyterem, 8x10 méteres színpaddal, két kicsi öltözővel (alig lehet öltözőnek használni), a mozi vetítő gépház, iroda, pénztár, ruhatár, büfé összesen egy és fél millió Ft-ba került, amelynek nagy részére államsegélyt kapott a község. Fel kell jegyezni azt a tényt, hogy az átvevő bizottság száznál több építési hiányosságot vétetett fel az átvételi jegyzőkönyvbe. A kivitelező vállalat ugyanabban a jegyzőkönyvben a hibák egy éven belüli kijavítására kötelezte magát. Ez azonban sohasem történt meg, mert más helyeken elkövetett visszaélések miatt a vállalati vezetők börtönbe kerültek, a munkások szétszóródva más vállalatoknál helyezkedtek el, így a követelés nem volt behajtható.

   Már az avatást követő években bebizonyosodott, hogy klubhelyiségek és megfelelő nagyságú könyvtár nélkül jó tartalmi munka nem jöhet létre. A művelődési háznak kezdettől fogva függetlenített vezetője volt. Amíg kultúrháza nem volt a községnek, addig népművelési ügyvezető látta el az iskolán kívüli népművelési feladatokat, csekély havi tiszteletdíjért, vagy inkább úgy mondható, hogy társadalmi munkában. 1949-től 1964-ig Koppányi István iskola igazgatóhelyettes látta el ezt a munkát a faluban.

   A művelődési ház megnyitását megelőző 15 év alatt is élénk kulturális élet folyt, amit az akkori statisztikai feljegyzések alapján néhány adattal illusztrálunk: Minden állami ünnepélyt külön iskolai és külön községi szinten ünnepeltünk meg, minden esetben gazdag kultúrműsor keretében. Műkedvelő iskolai és ifjúsági amatőr színjátszó és tánccsoportok tevékenykedtek lelkes hozzáállással. Gyakori volt a 3 felvonásos mesejáték színrevitele az úttörők előadásában.

    Az iskolában két tanteremet elválasztó "spanyolfal" elmozdításával, a két termet egybe lehetett nyitni, így jelentős méretű, nagyobb rendezvények lebonyolításásra is alkalmas térhez jutottak.

   Az ifjúsági amatőr színjátszásnak Városlődön régi hagyományai voltak. A két háború között egy-egy pedagógus segítségével az iparoskör volt ezek gazdája. A 2. vh. alatt Tóvári Lajos rendezett számos sikeres előadást, a háború után is volt néhány rendezése (Karikagyűrű, Mágnás Miska), majd ez a munka a népművelési ügyvezető feladata lett. Néhány általa rendezett három felvonásos: Úrhatnám polgár. A pórul járt uraság. A fösvény. Kérők. Huszárkisasszony. A cigány, A betyár, Falusi verebek, Csikós, Csalódások, Liliom-fi, A képmutató, Fehér Anna. stb. 1958-ban az idősebb generáció is kedvet kapott a színjátszáshoz, a népfront keretében a 35—45 évesekből alakult színjátszó csoport, az ügyvezető rendezésében A borjú. Két szerelem és a Végrendelet c. háromfelvonásosokat adták elő. A színművek nemcsak helyben, hanem gyakran a szomszéd községekben is bemutatásra kerültek, máskor pedig Városlőd fogadta az ottani színjátszókat. Ilyen községek voltak: Kislőd, Szentgál, Bakonyjákó, Herend és Úrkút. Egy-egy darabot rendezett Schell Béláné (Nagymama), Páter Mihályné (Ingyenélők) is, mindketten pedagógusok. Bár évenként több ízben járt községünkben a Faluszínház, a Magyar Játékszín, budapesti kamaraszínházak, stb. a lakosság szívesen megnézte a helyi csoportok előadásait is, a nézőtér rendszerint zsúfolt volt, tapsban sem volt hiány, és napokig volt téma a látottak elemzése.

   A fentiekben vázolt 15 év még a televízió általános elterjedését megelőző időkre esett, kevesebb volt a vidéki üzemekbe járó ingázás. A fiatalok, idősek egyaránt szívesen vették, ha estéiket őket érdeklő módon tölthették el, így szívesen jártak próbákra, előadásokra. De amiért olyan nehezen vártuk szép, nagy művelődési házunkat, vagyis, hogy többek között az amatőr színjátszást is emberibb körülmények között folytathassuk, nem valósult meg. Az avatás óta egyetlen háromfelvonásost sem mutatott be helyi színjátszó csoport. Az első művelődési-ház igazgató még tett ilyen irányú, pár sikertelen kísérletet, de a televízió mellől már nem voltak az emberek elmozdíthatók.

   A 70-es évek közepéig gyakran és szívesen játszott itt a Déryné Színház, mert kevés ilyen nagyságrendű faluban találtak ilyen jó feltételeket színházi előadáshoz. Azután megszűnt a Déryné Színház, és utóda, a Népszínház jelentékenyen magasabb árakat kért az előre kifizetendő előadásokért. így azok ráfizetésesek lettek ezért lassan el is maradtak.

A városlődi svábbál

   1966-ban dr. Wild Frigyes, az Országos Demokratikus Német Szövetség főtitkára meghívta fellépni a Rozmaring Táncegyüttest az országos svábbálra, Budapestre. Ennek kapcsán vetődött fel az ötlet, hogy egy ilyen rendezvényt Városlődön is meg lehetne szervezni. Ebben egyetértett Zágon Sándor, a néptánccsoport vezetője és Tóth János Zoltán, a művelődési ház akkori igazgatója is. Így 1967- farsangján a helyi németségből az akkori 35-40 évesek, a vegyeskar oszlopos tagjai közös akarattal megrendezték az I. Városlődi Svábbált.003 Rengeteg ember jött össze, első alkalommal 670 fő. Óriási volt az érdeklődés a környező német ajkú települések (Herend, Veszprém, Pula, Nagyvázsony, Tótvázsony, Vöröstó, Ajkarendek, Kislőd, Magyarpolány) részéről is. Rangos, országos hírű zenekar játszott, a Mányi Fúvósok.

     A következő évben már külön szervező bizottság alakult a svábbál megrendezésére. A plakátokon ez állt: Városlődi Svábbál, játszik a Pilisvörösvári Sváb Party. Megjelenés alkalmi öltözékben, farmer kizárva. A bál hivatalos megnyitóval kezdődött, melyet Dr. Wild Frigyes nyitott meg. Elhangzott a Himnusz a Vegyeskar előadásában, a Rozmaring Táncegyüttes pedig keringőt táncolt.

A kulturális csoportokról lejjebb, külön fejezetekben, bővebben.

   A városlődi svábbálokra mindig nagyon színvonalas zenekarokat hívtak, ez a siker egyik fő kulcsa. Játszott nálunk többek között a soroksári, pilisvörösvári, tarjáni fúvósok, vagy a veszprémi Lustige Musikanten is. Több mint 10 évig rendszeresen a Mecseknádasdi Stefan’s Kapelle játszotta a bált, a Taksonyi Szigeti Fiúk pedig 20 éven át minden évben vendégeink voltak. A Waschludter Johann’s Kapelle először 1998-ban lépett itt színpadra, előtte hat évig nagyon komolyan készültek arra, hogy megközelítsék a bálokon játszó országos hírű zenekarok színvonalát. Most már büszkén mondhatjuk, hogy a Waschludter Johann’s Kapelle is az élvonalban van, és ahol ők játszanak, ott garantált a jó hangulat.

Évről évre óriási volt az érdeklődés, ezért az 1970-es évektől kezdve évente kettőt, majd a 90-es években három bált rendezett a művelődési ház vezetője. Sok vidéki jött el hozzánk szórakozni. Kevés reklámot igényelt a rendezvény, mert már nagyon várták az emberek. Kialakult egy törzsközönség.

   1989-ben a rendezőség úgy döntött, hogy az énekkar a Himnusz helyett a Szózatot énekelje, hiszen ez fejezi ki legjobban a nemzeti identitásunkat. A műsorban helyi német népdalokat és népdal-feldolgozásokat énekelt a kórus, a tánccsoport pedig a magyar Palotással nyitotta meg a bált. Zágon Sanyi bácsi, azt mondta, miért ne táncolhatnánk el a Palotást, hiszen itt Magyarországon élünk és magyarok is vagyunk. A népművelő kérésére a 90-es évek közepétől német néptánc-műsort is bemutattak a táncosok. Ez a menetrend működik még ma is. 1967-től napjainkig nagy az érdeklődés a városlődi svábbálok iránt. Más települések is próbálkoztak és próbálkoznak, de ők is azt mondják, hogy megmagyarázhatatlan és utánozhatatlan a városlődi bál hangulata. Évente 500-600 ember szórakozik.

   Ennyi év után lankadatlan a svábbálok hangulata, melyek egyben a hagyományőrzés könnyed formái, ami az emberek emlékezetében megmarad. Ehhez természetesen elengedhetetlen a helyi művészeti csoportok színvonalas munkája, szereplése is. A generációk változnak, a résztvevők öregednek, de nagy örömünkre a fiatalok körében is van igény erre a szórakozási formára. A városlődi svábbálról elmondható, hogy a 15 évestől a 92 évesig együtt, egy helyen tud szórakozni mindenki. A vendégek körében egyre népszerűbb nemzetiségi ruhában megjelenni a bálon.

A városlődi svábbál immár fogalom és nekünk Városlődieknek, akik a kultúra iránt nagyon fogékonyak vagyunk, szeretünk táncolni, énekelni, őseink hagyományait felidézni, óriási értéket jelent.

    A 2020-as év elejére világméretű "őrületet" keltő Covid 19-es járvány, merőben megváltoztatta életünket. Komolyan át kell gondolnunk hagyományaink továbbvitelének más lehetőségét is. A nagy tömegeket megmozgató rendezvények helyett, őseink iránti tiszteletből, talán vissza kellene hoznunk azok mégéléset a mindennapjainkban. (Hit, öltözködés, ételkészítés, ünnepi hagyományok megélése, a legkisebb közösségben, a családon belül is.)(Szerk.)

 

1964 óta a következő művelődési-ház igazgatók ténykedtek itt:

   Kurucz Lászlóné     1964. - 1967.        

   Tóth János               1967. - 1972.        

   Frend Vendel           1973. - 1974.01.31.

   Pelczmann Zsuzsanna 1974.02.01. - 1974.08.31.

   Koppányi István          1974.09.01. - 1976.03.31.

   Alagi János        1976.01.13. - 1982.08.31.

   Bakura Emília   1982.09.01. - 1982.09.30.

   Oszvald József  1982.10.01. - 1983.03.31.

   Marék László    1983.04.01. - 1983.09.01.

   Nehéz Imre        1983.09.01. - 1987.05.01. Kisegít: Németh Tamás

   Freund Erika     1987.05.01. - 1988.09.01.

   Bittmann Zoltán   1988.09.01. - 1991.09.15.  

   Freund Vendelné 1991.09.15. - 2010.04.15.

   Freund Vendelné nyugállományba vonulása után a státuszt megszüntették.  Azóta ezt a státust országosan központilag megszüntették.  Feladatkörét a jegyző vette át. (Szerk.)

    Nem mulasztható el annak a személynek megnevezése, aki művelődési házunk sikeres működésének feltételeit mintegy 23 éven át egyedül, a legnagyobb gondossággal biztosította. Frank Józsefnéről van szó, aki gondos gazdaként (takarítás, fűtés, jegykiadás, svábbál szervezés stb.) végezte munkáját hosszú éveken át.004

    2021-ben központi szervezéssel ismét megadták a lehetőséget, hogy a települések kulturális és szabadidős igényeiket-lehetőségeiket képzett szakember fogja össze. Ehhez a Városlődi Önkormányzat  közművelődési és közönségkapcsolati szakembert bízott meg:003/1

Lang Rudolf     2021. Dec 1.-től

 

    

 

 

Heimatklang énekegyüttes

 

    A dalkör 2012-ben alakult azzal a szándékkal, hogy még talán az utolsó, azaz 24. órában összegyűjtse, megőrizze, az utókornak átadja annak ahatalmas dalkincsnek a legjavát, melyet Városlődön énekeltek az akkori német ajkú emberek.001 12 jó hangú emberből áll: fiatal és idősebbek korosztály egyaránt képviselteti magát, de mindegyikük gyökerei a városlődi németséghez vezethetők vissza.

A kórus alapítótagjai:


Csekényiné Schneider Katalin

Horváth Józsefné(Bambek Erzsébet)

Pfeiferné Takács Hajnalka

Staub Mária

Staub Jánosné (Kerstner Mária)

Steierhoffer Erzsébet

Tepper Terézia

Magasházi János

Pilcz Mihály

Schneider Helmut

Schneider István

Staub János

 

Az alapító tagok közül Horváth Józsefné (Bambek Erzsébet) helyett ma már Auerbach Lászlóné (Bambek Valéria) ill. Magasházi János helyett Bauernhuber József erősítik a kórust.002
A dalkör keresztapja és tanácsadója  Konrad Faust, mecénása Oszvald József.

    Évente 20-30 fellépésük van, bejárták már szinte az egész Dunántúlt. 2016 áprilisában a Landesrat, a Magyarországi Német Ének- Zene- és Tánckarok Országos Szövetsége által szervezett országos minősítő versenyen Rozmarein (Rozmaring) díjban részesült a csoport.003
    2016 novemberében, az országos megmérettetésen, Vecsésen fesztiváldíjat kaptak,004 melynek köszönhetően 2019 januárjában felléphettek a Magyarországi Németek Országos Éves Gáláján, mely Budapesten a Kongresszusi Központban került megrendezésre.

   2018 januárjában a Kórusok Országos Tanácsa (KÓTA) nemzetiségi KÓTA-díjjal jutalmazta a kórus munkáját.005

    2018-ban megjelent első CD lemezük , melyen 27, többségében városlődi dal hallható.005/1

   2019 májusában a Landesrat által szervezett országos minősítő versenyen ismételten  Rozmarein (Rozmaring) díjban részesült a csoport. Ezt követően a 2019 novemberében, Törökszentmiklóson megrendezett országos gálán fesztiváldíjat kaptak.006

    2022 januárjában ismét részt vehetnek az országos gálán, melynek a tervek
szerint a Kodály Központ Pécsett fog helyet adni.

007 Balról jobbra: Steierhoffer Erzsébet, Schneider Helmut, Staub Mária,Auerbach Lászlóné (Bambek Valéria), Pilcz Mihály, Tepper Terézia, Staub Jánosné (Kerstner Mária), Staub János, Csekényiné Schneider Katalin, Schneider István, Pfeiferné Takács Hajnalka,
Harmonika kiséret: Bauernhuber József
Szakmai vezető: Pfeiferné Takács Hajnalka009

 

 

A Városlődi Pergő- Rozmaring Táncegyüttes

 

   A néptánccal való foglalkozás segít megismerni egy nemzet kultúráját, és hozzájárul nemzeti identitásunk kialakításához. Egy-egy jól sikerült fellépés nem csak a közönségnek, de a táncosoknak is hatalmas élményt jelent. Abban, hogy a kultúra ezen ága továbbra is megmaradjon, éppúgy az idősebb korosztálynak, mint a fiatalabb generációnak is, nagy szerepe van. Előbbi a tanításban, és az értékek átadásában, utóbbi a tanulásban és az értékek megőrzésében kell, hogy helytálljon.

   A néptáncnak Városlődön nincsenek olyan régi hagyományai, mint a kóruséneklésnek. Míg a régi időktől fogva mindig akadt egy-egy pedagógus a faluban, aki a Városlődiek rendkívüli zenei hallását énekkarokban, zenekarokban gyümölcsöztette, addig a néptánc kultiválása csak a felszabadulás utáni időkben vált országos mozgalommá. Néptánccsoportunk 1964 őszén alakult Zágon Sándor és Zágon Sándorné vezetésével. A két vezető immár Veszprémből jár ki községünkbe hetente, és ez idő alatt fiataljaink százaival kedveltették meg a népi táncot, adtak nekik személyiségfejlesztő, kulturált mozgással egybekötött testedzést, nem beszélve arról a sok sikerélményről, amit számtalan versenyen, szereplésen itthon és szerte az egész Dunántúlon e hosszú idő alatt szereztek.

   1975 óta a felnőtt tánccsoport mellett úttörő tánccsoport is alakult, majd 1977-ben az egészen kicsik, a kisdobosok (8-10 évesek) is kedvet kaptak hozzá. A Zágon házaspár szívesen foglalkozott a gyermekcsoporttal is, mert céljuk a felnőtt csoport számára a folyamatos utánpótlás nevelése. 1983-ban ilyen létszámban tanulnak fiataljaink táncolni: 32 kisdobos, 45 úttörő, 28 felnőtt fiatal, összesen 105 fő. Községünk szerencsés helyzetben van, mert van két olyan táncoktatója, akik a hosszú évek sok nehézsége, működési mostohasága ellenére, szakmai körökben is elismert magas művészi szinten oktatják nálunk a néptáncot.

   Kezdettől fogva gondot jelentett a zenekíséret. A kezdeti években a próbákon Koppányi István harmonikával kísérte a táncokat, fellépésekkor gyakran Páter Mária óvónő hegedűvel, Udvardi Ferenc — volt iskolaigazgató - dobbal egészítette ki a kíséretet. Nagyobb fellépésekkor (Budapesti svábbál, Soproni Szüreti Hetek, területi versenyek) néhányszor alkalmi, 6—7 tagú zenekart sikerült összehozni. Ennek társadalmi munkában való működtetése azonban nem bizonyult járható útnak. 5—6 éven keresztül a zenekíséret úgy oldódott meg, hogy amikor a csoport fellép, esetenként a veszprémi 8—9 tagú „Sváb parti" fúvószenekar kíséri, minden fellépésért, ha csak 10 percig tart is, 3 ezer Ft a díj. A próbákon továbbra is harmonikakíséret van. (Bauernhuber József, Albert Antal)

   A Kezdetekben néptánccsoportunkat a Magyarországi Németek Szövetsége, a Veszprém és Vidéke ÁFÉSZ és a MÉSZÖV patronálta. Megalakulása óta itthon és vidéken számos esetben szórakoztatta a közönséget, ért el sok sikert, tapsot, amit az oklevelek, vázák, serlegek tömege dokumentál. A kiemelkedő művészeti munkát magas fórumokon is elismerték. Így

   1970-ben Miniszteri Dicsérettel,

   1981-ben Szocialista Kultúráért éremmel,

   1982-ben pedig az országos minősítésen „Arany III." fokozattal tüntették ki a csoportot. Két ízben külföldi vendégszereplésen is járt, egy ízben, Ausztriában,

   1983-ban pedig az NSZK-ban,

   1994 óta a Városlődi Német Nemzetiségi Kulturális Egyesület keretein belül működik a táncegyüttes, az egyesület gondoskodik a csoport működésének tárgyi feltételeiről, pályázati források és anyagi támogatók megszerzése révén igyekszik e magas színvonalú szakmai munka anyagi hátterét megteremteni.

   1995-ben a Rozmaring Táncegyüttes mellett megalakult gyermekcsoportként a Pergő Táncegyüttes Petres Ákos és Petresné Reiter Andrea vezetésével, a felnőtt csoport vezetését pedig Freund Tamás vette át.

   1996-ban a két csoport már együtt utazott Wiesthalba.

A Rozmaring Táncegyüttes kiemelkedő teljesítményt nyújtott az

   1997. évi késmárki Közép-Európai Németek Kulturális Fesztiválján, ahol Városlőd képviselte a magyarországi németséget.

   2001-ben a két csoport Petres Ákos és Petresné Reiter Andrea vezetésével egyesült. Fennállásuk alatt közel 400 fiatal táncolt Városlőd tánccsoportjában.

   2007-ben Ukrajnában,

   2008-ban Szarajevóban képviselték Magyarországot.

   2009-ben Passauban jártak, majd

   2010-ben Wiesthalban és Aschaffenburgban táncoltak.

   2011-ben a csapat arany minősítést kapott a Landesrat által szervezett országos minősítőn,

   2014-ben Nagymányokon újabb arany minősítést kapott a táncegyüttes, amely jól mutatja, hogy a tánccsoport folyamatosan magas színvonalon végzi szakmai munkáját.  

   A városlődi Pergő- Rozmaring Táncegyüttes tagjai fiatalságuk ellenére méltón képviselik a magyarországi németséget, kiemelkedő tevékenységet végeznek a Magyarországon élő nemzetiségek körében. E tevékenységük elismeréseként a csoport

   2019-ben nagy elismerésben részesült, megkapta a Pro Cultura Minoritatum Hungariae díjat, amelyet dr. Semlyén Zsolt, nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes adott át Budapesten az Uránia Filmszínház Dísztermében.001

   2019. november 16-án nagyszabású rendezvényen ünnepelte fennállásának 55. évfordulóját.002

Máig közkedvelt és rendszeres fellépői a városlődi svábbáloknak, falunapoknak, nagyon sokszor a falun kívül is megmutatják tudásukat, bemutatva a település tánckultúráját, öregbítve Városlőd jó hírét. 010

 

 

A Városlődi Vegyeskar

 

   Városlődön a kórusdal kultúrának régi hagyományai vannak. Gulden István a városlődi plébánia történetében már a múlt század közepén ír elismerő dicsérettel a Városlődiek négyszólamú, szépen hangzó énekléséről.  

   A Veszprém Megyei Múzeumi Közlemények 10/1971. számában Molnár László „ A városlődi kőedénygyár 1866—1950." c. írásában a következüket mondja:

„A városlődi kőedénygyár 1866-ban Mayer György000 tulajdona és 1884-ben bekövetkezett haláláig vezeti. Ekkor a fejlődést mutató számok valóban egy virágzás kezdetét jelentik, amely a városlődi kőedénygyártás tekintetében az egész községre hatott. Az úgyszólván teljes egészében német ajkú lakosság művelődéstörténetéhez tartozó adalék, hogy a helyi tanító Stangl Sándor kezdeményezésére és Mayer György támogatása és elnöksége mellett létrehozott dalárda ünnepélyes alkalmakkor magyar szövegű énekeket ad elő. (Erről ír a Veszprém Megyei Hivatalos Heti Közlöny 1878. december 1-jei 48. száma.)

   Stangl Sándor 1919-ig működött Városlődön. Utóda az 1880-ban született Jáhni József tanító, kántortanító, majd igazgató tanító, akinek szülőfaluja is Városlőd volt. 1920-ban 24 taggal ujjászervezte az énekkart, két aranyérmet szerzett, 1929-ben Pápára került pedagógusnak. Kántortanítóként Vesztergom György követte, aki ugyancsak sokat foglalkozott az énekkar (vegyeskar) működtetésével. 1931-ben a Dalárda Királyi díjat kapott, mely akkor a legmagasabb elismerés volt.

   A városlődi vegyeskar a harmincas években, mint falusi kórus Székesfehérváron, egy ízben 1937-ben Budapesten Erkel színházban dec. 6.-án szerepelt énekkari díszhangversenyen Horthy Miklós tiszteletére. Utóbbi szereplésükről az egykori újságcikk így ír: „Meglepetéssel a két vidéki együttes szereplése szolgált. A Veszprém megyei Városlőd község r. k. vegyeskarának vezetője, Vesztergom György példát mutatott sok fővárosi énekkarnak, hogyan kell magasrendű műsort összeállítani. Ádám—Bárdos—Halmos műveket énekeltek lelkesen, meglepő hangtisztasággal és karfegyelemmel."

Az Országos dalosszövetség 1938. június 25-26.án Székesfehérváron rendezte meg XXV. országos dalosversenyét. A rendezvény művészeti vezetője Bárdos Lajos volt. A versenyre 160 énekkar nevezett be, köztük a városlődi r.k. vegyes kar is, Vesztergom György karnagy vezetésével. A városlődi kórus a VI. Bronzérmes vegyes kari csoportban indult, és 35-ös rajtszámmal lépett a dobogóra. A kötelező mű ebben a csoportban Dr. Török Zoltán: Kedves édesanyám-című darabja volt, míg a Városlődiek szabadon választott kórusműve: Nádasdy Kálmán: Három út és Cifra Palota-című népdalfeldolgozása volt. A városlődi kórus a népes mezőnyben (40 versenyző között) az előkelő III. helyezett címet nyerte el. Magyar Dal 1938 évi számaiból.001

   A Városlődiek éneklési kedve kimeríthetetlen volt. A vegyeskar mellett, azzal egy időben férfikórus is működött. A dalárdát Magyar Károly szervezte és vezette, számos sikeres fellépéssel, kellemes, tisztacsengésű műsorszámmal szórakoztatta nemcsak a helybeli, de gyakran a vidéki közönséget is.1940-től, a háborús helyzet miatt megszűnnek az énekkarok.

   Ez idáig (A 60-as években a televízió elterjedéséig) nem csak a kórusban, hanem vasár és ünnepnapon, bálokon, a kóruson kívül is szerettek az emberek énekelni.001/1 A lakosok körében közismert, közkedvelt régi nóták dalok, megőrzése érdekében 1999-ben és 2003-ban Dr. Roth Ferenc a maga technikájával (nem stúdió, de jó minőség), az idősebb énekkarosok tevékeny közreműködésével 6 CD-nyi anyagot vett fel, mellékelve elhangzási sorrendben a szövegeket is.(Szerk.)002

   Az elmondottak azt szemléltetik, hogy az ősök dalolási kedve egyik generációról a másikra öröklődött. Tóvári Lajos 1965. november 8.-ára hirdette meg az ujjá alakulás megszervezését. A jelentkezők létszáma várakozáson felüli volt: 28 nő, 20 férfi. Egy igen nagy vegyeskart tett ki.

   Az immár évek óta sikert sikerre halmozó vegyeskar felkészüléseiben segítséget kapott a vezető az iskola pedagógusaitól, akik szólamvezetőkként működtek közre: Schell Béláné tanító, Páter Mária óvónő, Koppányi István ig.h. majd később Pelczmann Zsuzsanna, Takács Hajnalka, Tóvári Erika, Udvardy Ágnes, Roth János, Bauernhuber József. A felsoroltak több-kevesebb évig adtak segítséget a műsorszámok betanításához. Koppányi István iskolaigazgató helyettes, majd iskolaigazgató, a vegyeskar újra-alakulásától megszakítás nélkül szólamvezető.

Az első fellépésre 1965. dec. 11.-én került sor a kultúrházban.  

   Kezdetekben a vegyeskar fenntartója a Veszprém és Vidéke ÁFÉSZ, aki ruhával látja el a tagokat, szereplési lehetőségeket biztosít, a MESZÖV-vel együtt fedezi azok anyagi költségeit. A Tóvári Lajos által vezetett vegyeskar számtalanszor vívta ki nemcsak a széles közönség tetszését, hanem az igényes szakemberek elismerését is. A teljesség igénye nélkül alábbi sikeres szerepléseket emeljük ki:

   1966: Megyei minősítő hangversenyen Arany fokozatot értek el.

     A szakszervezeti kórusok megyei találkozóin:

   1966., 1968., 1970., 1974., 1980., 1982. években szerepeltek kiváló  

     teljesítménnyel. A Földműves szövetkezetek Együttesei vetélkedőjén 1968-

     ban Dicsérő Elismerést kaptak. A Mozgalmi Dalfesztiválon 3 ízben, a

     Szolnoki Kulturális Heteken 5 ízben, a Forradalmi Ifjúsági Napokon 1 ízben,

     a Vándor Sándor Dalfesztiválon 2 ízben hívták fel magukra tiszta hangzású,

     kulturált éneklésükkel a figyelmet.

   1967 óta rendezték meg Szolnokon kétévenként a Szakszervezeti Kórusok

     Országos Találkozóját. Ide azokat a kórusokat hívják meg az egész ország

     területéről, amelyek az előzően megrendezett területi döntőkön kiemelkedő

     produkciójukkal azt kiérdemlik. A városlődi vegyeskar a következő szolnoki

     szerepléseken vett részt:  

   1967., 1969., 1971., 1973., 1975., 1977., 1979., 1981. Az 1983. évi szolnoki

     szereplésre szóló meghívásnak az NSZK-beli vendégszereplése miatt nem

     tudott eleget tenni.

   1975. évi szolnoki teljesítményért NÍVÓDÍJAT, az

   1977. éviért pedig a zsűri NAGYDÍJÁT kapta az együttesünk.

   1968. febr. 17.-én Magyar rádió „Veszprém megye” műsort vette fel.

   1969-ben Miniszteri Dicsérő Oklevelet,

   1971-ben a Baján megrendezett Dunamenti Folklór Fesztiválon a

     Szövetkezetek Országos Szövetségének Díját,

    1971. november 9-én a „KIVÁLÓ EGYÜTTES" címet nyerte el a vegyeskar.

       Az Országos Minősítő Hangversenyeken alábbi eredményeket érte el:

    1968. Bronzkoszorú,

    1970. Bronzkoszorú Diplomával,

    1972. Ezüstkoszorú Diplomával,

    1974. Arany fokozat,

    1976. Aranykoszorú fokozat,

    1979. Aranykoszorú Diplomával,

    1983. Aranykoszorú fokozat.

A felsorolásból érzékletesen lemérhető a minden elismerést kiérdemlő, felfelé ívelő munka. A kórus átlagos létszáma 45 fő, 1981-ben az NDK-ban, 1983-ban pedig az NSZK-ban voltak cserevendég szereplésre. A felsorolásban nem szerepelnek a helyi, járási, megyei ünnepélyekre, nemzetiségi találkozókra szóló meghívások alapján történt számos szereplések, a többszörös rádiófelvételek alapján a rádió Kóruspódium műsorában való közvetítések. Kiemelkedően sikeres a vegyeskar színvonala.

   1984.márc. 24. Magyar rádió „Kóruspódium” felvétele.

   1983-tól 2000-ig évente mintegy 8 - 14 fellépést lehet összeszámlálni.

    

   2000. március 11. rádiófelvétel.

  2000 őszén Tóvári Lajos karnagy 83 éves korában, 35 évi karnagyi munka után lemond karnagyi teendőiről.003

  2001-től Bankó Mónika (Veszprémből) veszi át a kórus irányítását.

A 2003-ban Budapesten a Vigadóban megrendezésre került Nemzetközi Kórusversenyen, ahol több országból főleg nagyvárosi énekkarok szerepeltek, a „Városlődi Vegyeskar" ezüst III. minősítést nyert el.

   2004 Gradói (Olaszország) Nemzetközi kórusversenyen ezüst II. minősítés.

   2004 Német nemzetiségi kórusok Országos fesztiválja Fesztiváldíj.

   2007., 2010., 2013 Német nemzetiségi minősítés Városlődön arany fokozat.

   2016., 6. Városlődi Német Nemzetiségi Kórusminősítő - Többszólamú  

             kottából éneklő kategória Arany minősítés.004

   2019. május 11. Csolnok Német Nemzetiségi Kórusminősítő - Többszólamú  

             kottából éneklő kategória Rozmaringos Arany minősítés.005

A felsorolásból Bankó Mónika vezetése alatt is, lemérhető a minden elismerést kiérdemlő, felfelé ívelő munka.

Máig közkedvelt és rendszeres fellépői a városlődi svábbáloknak, falunapoknak, az adventi és újévi koncerteknek.

 

A városlődi németek étkezési kultúrája

 

     A városlődi németek étkezési kultúráját 2003-ban Dr. Roth Ferenc " Die alte Waschludter Bauernküche /A régi városlődi parasztkonyha című 280 oldalas könyvében foglalta össze. Ezen mű nem csak a hagyományos receptekre szorítkozik. Bemutatja a használt konyhai és háztartási eszközöket, az itt élők élet és lakáskörülményeit, hétköznapjait és szokásait. Mindezt magyar és német nyelven. A receptek magyar és városlődi dialektusban vannak összegyűjtve, ehhez segítségül a könyv végén egy több mint 20 oldalas dialektus/német szótár is található.

 

Tetejére