Városlőd története. / A lövöldi kolostori ásatások tárgyi emlékei.

 

    Az 1962-es leletmentés feladata 30x15 m-es területen 1018hrsz. egy részén kideríteni, hogy a középkori kolostor kiterjedt-e a kérdéses helyre, ahol még abban az évben kultúrházat akarnak építeni. Az ásatás során a felső kolostor egy részén állott épületekből sikerült néhánynak a részét megtalálni.

   A kolostorra vonatkozó tárgyi anyagok ismertetése, összefüggéseinek vizsgálata. Az un. Nürnbergi kép. A Nürnbergische Nationalmuseum 1893-as katalógusában sorszám: GM580 1500 – 1520 körül. Fa 0,68m magas, 1,09m széles.001 (Koppintás vagy bal egér) Magunk csak a lövöldi kolostort ábrázoló részletét vizsgáljuk.

   A domboldalon álló, erdővel körülvett kolostorépületet sövényből font kerítés övezi. A sövénykerítés mögötti kolostorfalat két helyen töri meg ajtónyílás. Az egyik, a sövénykerítés kapujával szembeni nyílás fölött Kaputorony. Mellette csúcsos tetejű két padlásablakos épület. Az első kaputorony után újabb kaputornyos bejárat következik, majd a központi téren épült lépcsős homlokzatú színes mázas tetőcserepű központi rendházépület, a refektórium. Közvetlen mellette a huszártornyos támpilléres kettős osztású ablakokkal ellátott szentélyű templom.

   A kolostor D.-i oldalán a szerzetesek cellái húzódnak. A képen négy látható. A Ny.-i oldalt hosszúkás kettős ablakú nyeregtetős épület zárja le. Amíg a kolostor É.-i oldalán, DK.-i sarkán hasonló, de kisebb épületek láthatók. A kolostort a kép felső részén olvasható felirat ”Vallis Sancti Michaelis in Lewl in Ungaria” alapján azonosíthattuk.

   Már a kép is tükrözi, hogy a kolostort bizonyos szabályok szerint építették. A karthauziak egyházi szabályzata Szent Brúnó, Szent Jeromos és Szent Benedek rendszabályaiból tevődik össze, az építkezésnél pedig az 1018-ban alapított Kamalduliak szokásait követték.

   „A” épület 8,8x9,4m. Majdnem négyzet alakú helység tájolása kb. 10 fokkal tér el az égtájak irányától. Az „A” épületet cellának határozhatjuk meg. Elképzelésünket még megerősítené a kettős bejárat. Az egyik a cellához tartozó kertre nyílhatott, míg a másik a kerengőre, közös udvarra, melyen a templom is állt. A cellától NY.-i irányba 13m-re előkerült kőfal pedig a cellákat elválasztó kerítés szerepét tölthette be.002

   „B” épület, az „A” épületre É.-ról merőlegesen húzott kutatóárokban került elő. Csak egy derékszögű falszakaszt ismerünk belőle. Hossza 4,4 méter, belső oldalán vakolva volt. A lehullott vakolatdarabokon sárgásbarna színű egyszerű, geometrikus díszítés található. Elhelyezkedése az „A” épülettel egyező.

   „C” épület Nem ásatás alkalmával került elő, hanem a kultúrház alapozás árkának ásásakor bukkantak rá. Három oldalfala egysoros, hosszában rakott téglákból áll. Egyik oldala 2,5 méter, a másik három oldal hossza ismeretlen. 100 ill 60 cm hosszú szakaszt ismerünk csak. A szembe ötlően gyenge minőségű és kivitelű fallal rendelkező helység padlózata annál meglepőbb. Rombusz és háromszög alakú padlótéglákkal burkolt, melyek egy része sárga, zöld, fehér, rózsaszín és vörös mázzal volt egyik oldalán díszítve. A téglák mérete 18x18 cm.

   Az ásatási munka alkalmával folytatott egyéb vizsgálataink eredményét az alábbiakban foglalhatjuk össze:

   Sikerült megtalálni a plébániatemplom barokk kori kupolás boltozata felett a középkori kolostor templomának diadalív indítását és két helyen a középkori szentély boltozatát tartó bordák pillérfejezetét.002/1 Ezek felmérése, dokumentálása objektív okok miatt elmaradt elvégzése azonban a boltozati rendszer kiszerkesztése miatt szükséges. Jelentősége felbecsülhetetlen, ugyanis ez az eredményünk bizonyítja, hogy a barokk kori építkezés idején még a középkori templom felerészben majdnem a falkorona magasságáig állott.

   Ez azt is jelenti, hogy egy általános falkutatás esetleges műemléki helyreállítás során számolhatunk eredeti építészeti részletekre, mint ajtó és ablaknyílások előkerülésével is. Az 1990-től kezdődött ásatások alapján a templom külső vakolatának teljes leverése után Német Péter várakozásai beigazolódtak. Előkerült a templom mellé épített kerengő lenyomata, középkori ajtó és ablaknyílások, eredeti vakolatrészek. A felfedezést sajnos már nem érhette meg.(A szerk.)003

   A kolostor tárgyi emlékei: A kőemlékeket két csoportba oszthatjuk. Az első csoportba azok a kövek tartoznak, melyek a múlt században még láthatók voltak, s azóta elpusztultak vagy elkallódtak. Míg a második csoportban lévők jelenleg is látható darabokból állnak. Mindkét csoport egységesen a kolostor építészeti emlékeit alkotja, azonban mivel nagyobbrészt nem ismerjük eredeti előkerülési helyüket, csak másodlagos felhasználásukat, nem minden esetben tudjuk épülettípushoz kötni őket.

  • Templom mellett fekvő és összetört ”vízmedence”
  • „vörös márványmedence” melyen két szárnyas angyalfőt láthatni.
  • „nyolcszögletű oszlopdarab” melynek váltogató lapjain négy pajzson15Z2 évszám, Magyarország hármas dombon álló kettős keresztjét, négy folyójú címerét, és koronás fejű kiterjesztett szárnyú sast láttam.                        

     Fenti kövekről nincs tudomásunk, azonban ehhez az együtteshez tartozik

     egy ma is meglévő darab.

  • Hasáb alakú kváder négy oldalán reneszánsz tükörrel. Egyik tükör alján MD felirat. Közepén henger alakú vájat húzódik végig melybe korábban az országzászló rudja lehetet/volt belecementezve.

A fenti négy darab faragvány -úgy gondoljuk-, összetartozik és egy dísz kutat alkotott. Az 1990-től indult ásatások alkalmával, kb. a templom oldalajtaja előtt 4m-re 110cm mélyen előkerült a valószínűleg fent említett dísz kút lábazata.(A szerk.)

A fenti első három követ Rómer Flóris leírásából ismerjük,004 míg a negyedik darab a Tihanyi apátság kőtárában látható.

  • Falpillér köteg fejezete
  • Címerpajzs Petőfi utca 12. kerítés kőlábazatában találták. LDM-ben.005
  • Falpillér fejezet006
  • Falpillér darabok
  • Kapubéllet lábazati darabja
  • Vakmérműves faragvány a Veszprémi Bakony Múzeum raktáraiban.
  • Halakkal díszített ablaknyílás. A barokk korban a plébánia építése alkalmával kerülhetett a jelenlegi helyére, a plébánia lépcsőfeljárójának belső oldalába. A két egymással szemben ábrázolt hal egy téglalap alakú nyílásszerkezet – talán ételbeadó adlak, esetleg kapusfülke beszélő rése- alsó részét díszítette.
  • Gyámkő. Három emberi fejet ábrázoló fél nyolcszögű erősen kiugró gyám.
  • Nyolcszögletű pillér lábazat. Az építkezések során előkerült darabok a veszprémi Bakony múzeum raktáraiban.
  • Ásatás során előkerült padlótégla, kályhacsempék, kályhaszemek. Veszprémi Bakony Múzeum raktáraiban.007 007/1

Előszó az 1994-től kezdődő feltárási munkálatokhoz:

Csengel Péter - Gere László:

A városlődi karthauzi kolostor régészeti feltárása

1994-től.

   Az 1990-as évek elején Frey Mátyás plébános-esperes úgy gondolta, nyugdíjba vonulása előtt rendbe teteti az oltárt és a templom külsőt. Az oltár restaurálása során is felmerült annak igénye, hogy megelőzendő a berendezés további károsodását, meg kell szüntetni a templomfalak további nedvesedését. Nagy feladat volt a falak vizesedésének megoldása, és a templom külső homlokzatának rendbetétele.

   A szakemberek/régészek több pontba szedett utasításokkal láttak el bennünket a vizesedést megoldandó. Első pontban a lábazati vakolat eltávolítását tűzték ki. A társadalmi munkában elvégzett vakolatleverés folyamán, a déli oldalon a szentély ívétől kb. 2-3 méterre (ma is látható) 25cm mély falnyílás kőkerete került elő, melyben ajtópántok vasalatának helye is látható.008

   További előírás a templom körül három helyen a fal mellett, szondázó gödör ásása a talajvízszint meghatározásához. Ismerve a terület múltját, a munkát magam végeztem. Természetesen az első (és egyben az utolsó is) kutató gödröt a falon megtalált kőkeretnél kezdtem. 20-30 cm fedőréteg után előkerült a hajdan a templom mellett álló épület beomlott kőanyaga.

   Lejjebb előkerültek a boltívet tartó pillérek maradványai vakolat és mész is. Úgy 120cm-nél előkerült a (mint utólag kiderült a valószínűleg a perjel kápolnájának) helység még mindig hibátlan 20x20-as 3cm vastag diagonálba rakott kerámia padlóburkolata.009 A munkáról Plébános Úr tájékoztatta a műemlékeseket. Rajner Pál területi felelős a Veszprém Megyei múzeumból felmérte és elszállította az általam kiválogatott, és félretett faragott maradványokat.(Szerk.)

   A tervbe vett templom külső falának újravakolásához/festéséhez Plébános Úr beállványoztatta a déli homlokzatot. Erre a szakemberek falkutatást végeztek, ahol természetesen, (az eddigi ismereteink alapján) láthatóvá vált az 1300-as évek közepén készült templom külső homlokzata. Természetesen a tervezett helyreállítás ezzel, akkor meghiúsult.010

   A feltárásokat Németh Katalin területi felügyelő kérésére 1994 nyarán kezdték el. A munka során a faragott kövek kivételével minden kiásott követ/anyagot elszállítottak, a falu végén az utolsó három ház, és a vasút által körbezárt területre.(Szerk.)

   További ásatások során kiderült, a szentély külső felén, a mai talajszinttől több mint 2m-rel lejjebb még nem találták meg a templom alapozásának alját. Ettől függetlenül, mivel a templombelső vakolatán több (már nagyon rég óta meglévő) repedést láttak, a műemlékvédelem „szakmérnökei” a templom aláinjektálásáról döntöttek. A sok száz éve álló, és az építészeti stílusából kifolyólag anno 3-4 méterrel magasabb templomot, úgy döntöttek, sok tonna cementel, nagy nyomással aláinjektálják.

   Ezzel szerintem tönkretéve minden további kutatás lehetőségét, mivel a beinjektált anyag szétterült a templom alatt és körül található üregekbe, vakond járatokba, templombelsőben. (A jobb első padsor hátulja azért áll feljebb, mint kellene.) Ezt természetesen ők is észrevették, az elkövetett baklövésről azonban mélyen hallgattak. A munkát ráadásul kontár módon a torony templom felöli oldalán kezdték. A nagy nyomás hatására a torony elvált a templomtól, 4-5cm-es rést képezve az orgona feletti mennyezet boltívén. A károkat helyreállították, és a torony tatarozását is vállalták, elvégezték.

   További hozzá nem értésükről tanúskodik a falszárítás címszóval, a templom belsejében kiásatott un. angolakna is. Kiszellőztetéséről az óta sem gondoskodtak, így az ott képződő víz, a következő télen a frissen festett templombelső mennyezetéről (Azt maradandóan elcsúfítva.) esőként hullott alá. Fóliával, szőnyeggel önhatalmúlag letakartuk a perforált saválló lemezzel fedett árkot, így a talajvíz, mivel nincs, hol távozzon, továbbra is ott marad.(Szerk.)

 

Csengel Péter - Gere László:

A városlődi karthauzi kolostor régészeti feltárása 1994-től.

   A városlődi kolostor nemcsak régészeti, hanem kultúrtörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű, mert az egyetlen magyarországi karthauzi kolostor, amely kiterjedésével is a legjelentősebb közép-európai kolostorok között állt. Pusztulását követően a közös német-magyar történelmi múlt jegyében épült ujjá temploma és működik jelenleg is. Régészeti feltárását öt ütemre osztottuk. A templom déli oldala előtt, a járdáig elterjedő terület feltárása, az É.-i oldalon tájékozódó jellegű szondázó kutatás. A kerengő és a hozzá közvetlen csatlakozó épületek maradványainak teljes régészeti feltárása.

  

A templom külső homlokzati kutatása.


Az egyház 1995-ben a templom újravakolását, festését vette tervbe. Ezért a homlokzatok tervezett helyreállítását megelőzően, módunk nyílt a templom külső homlokzati kutatására. A kutatás korlátozott volta miatt igyekeztünk célirányosan vizsgálni a homlokzatot, ezért elsősorban a déli homlokzatra irányítottuk a figyelmet.

   Ezen az oldalon ugyanis a templom fedélszékében „in situ" gótikus részletelemek, nevezetesen a diadalív hevederindítása és a szentély egyik boltindítása is megmaradt.012 Már az itt látható maradványok is azt a benyomást keltették bennünk, hogy a barokk átépítésben a karthauzi kolostortemplom magasan felmenő falai maradtak meg. A homlokzaton szabálytalanul, egymástól különböző tengelytávolságban elhelyezkedő 18. századi ablakok azt sugallják, hogy kialakításukkor esetleg a középkori nyílásrendszer kiosztásához igazodtak.

   A homlokzat egyes részein a vakolat alatti falazat korántsem volt egységes. Míg a lábazati rész fölött tört kövekből rakott falazatot találtunk jellegzetesen középkori habarccsal,013 addig a homlokzat középső és felső, főpárkány alatti szakaszai merőben más falazatúak voltak. Többségüket lapjában faragták meg, majd élükre állítva falazták fel őket. Ez a falazat a lábazati párkány magasságától tulajdonképpen beborította a teljes homlokzat felületét. Megbontva a köpenyfalat kiderült, hogy az többféle, középkori és barokk eredetű falazatot takart el.

   A középkorinak tartott törtköves falazat nagyjából a barokk ablakok párkányáig tartott, majd kő és tégla vegyes falazattal folytatódott. Ez a falazat rendkívül szilárd megtartással készült, másodlagosan elhelyezett kváderekkel. A tagozott oldalukkal befelé forgatott faragványokat egymástól elszórtan falazták be, közéjük téglákat helyeztek el.014

   Az említett váltás elsősorban a barokk ablakok környékén és a főpárkány magasságában mutatkozott. Ugyanakkor a középkori falazat több helyen, a mai főpárkány magasságában is jelentkezett. A szentély déli falánál - leszámítva a gótikus ablak befalazását és helyén a barokk nyílás kialakítását - a törtköves, középkori falazat egészen a főpárkányig tart. Nem tudtunk különbséget tenni a vegyes falazat és a köpenyfal falazóanyaga között, ezért úgy véljük, hogy azok egy építési periódusban ugyan, de két munkafázisban készültek.

   A déli homlokzaton négy gótikus ablak maradványait bontottuk ki. Szabálytalanul, egymástól különböző távolságra helyezkednek el, a homlokzat nyugati sarka felé eső két ablak szorosan egymás mellett, míg a további kettő egymástól nagyobb távolságra van. Káváik a barokk ablakok sávjában, közvetlenül a téglaköpeny takarása alatt kerültek elő. Sajnálatos módon ezeket a barokk ablakok kialakításakor részben elpusztították, meglévő szakaszaik pedig a befalazás téglabekötései miatt több helyen sérülten maradtak meg. Mivel a barokk ablakok a gótikusak helyére épültek, ezen a részen a gótikus ablakkávák is erősen megrongálódtak.

   A barokk nyílások fölött pedig a kiromlásokat korrigáló falazat pusztította el többé-kevésbé a gótikus ablakkávákat. Az ablakok rézsűs káváit szabálytalanul, vegyesen, mészkő és tégla, helyenként bazalttufa felhasználásával építették. Az ablakok kőkeretesek voltak, de a keretek 60 cm mélyen a falmagban helyezkednek el, ezért csak nagy nehezen, és mindössze két helyen, igen kis részletében fértünk hozzá azokhoz. A kávák vakoltak és fehérre meszeltek voltak.015 A második gótikus ablak maradt meg a legépebben, mert itt a barokk ablakkiosztás a két egymás melletti gótikus ablak közül csak az egyiket tudta felhasználni.016 Itt részben kiszabadítottuk a magasan felmetszett könyöklőpárkányt is.

   Az ablakok teljes magasságméretét nem tudtuk meghatározni - ehhez későbbi rekonstrukcióra lesz szükség -, mert azok eredetileg túlnyúltak a jelenlegi barokk párkányon is. Ezek közül a szentélybe nyíló - sorban a negyedik - ablak esetében már csak átfalazásuk alig követhető nyomait sikerült megfigyelni.017 A gótikus ablakok kávái mellett nagyobb felületeken megmaradt középkori vakolatot találtunk. Az egyenetlen felületű, kanálháttal simított vakolat megszakítás nélkül kapcsolódott az ablakok kereteléséhez.

   Ez alatt mindenhol közvetlenül a törtköves, középkori falazatot tártuk fel.   A lábazati szakaszon a falazat alaposabb megtisztítása után - a barokk oldalbejárattól nyugatra eső részen - napvilágra került a hajóhoz kapcsolódó kerengő boltozatának rajzolata, amelyet a kőszerkezet kiomlását követően, a fészkek barokk visszafalazása őrzött meg. A homlokzat további szakaszán ez a 18. századi javítások miatt már kevésbé látható, de a boltvállak indítása és a boltszakaszok aránya, szélessége itt is jól követhető. Ezen a szakaszon kapunk magyarázatot az ablakok aránytalan elhelyezkedésének okára.

   A fentebb már említett, két egymás mellett elhelyezkedő gótikus ajtó fölött nincsenek ablakok, mivel a kapuk között - a karthauzi előírások szerint - magas lettner választotta ketté a templom terét. Feltételezzük, hogy a lettnerfal nyugati oldalához az egymással szemben lévő északi és (egyik) déli kapu között - esetleg zárt és boltozott felépítménnyel - folyosószakasz húzódott, amely átjárást biztosított a két kerengő között.018

   Hasonlóan a hajó homlokzatához, a szentély falazata is változatos képet mutatott. A szentély déli homlokzatán egészen a főpárkányig törtköves középkori falazatot találtunk, ez alól mindössze az egykori gótikus ablak vegyes anyagú elfalazása jelentett kivételt. Ezzel azonban, mint már írtuk, csaknem teljesen eltüntették a gótikus nyílás nyomait. Egészen más képet mutatott a szentélyzáródás többi homlokzata. Itt, a legalsó falszakaszokat leszámítva, tulajdonképpen nem találtuk meg a 14. századi középkori falazatot. Apró, vegyes, törtköves, téglás falazatot figyelhettünk meg, számos, másodlagosan elhelyezett gótikus faragvánnyal.019

   A homlokzat felső harmadában a falazat átvált a korábban ismertetett vegyes falazatra, amelyet a 18. századhoz kötöttünk. A szentély déli homlokzata ugyanakkor a sárga, mészhabarcsos kötőanyagba rakott törtköves falazat volt, amely a szentélysaroknál átfordul, majd hirtelen véget ér. A szentélyzáródás délkeleti oldalán, kevéssel a főpárkány alatt, a hajó déli homlokzatán feltárttól eltérő típusú, késő gótikus ablak egyetlen, kissé kifelé dőlő rétegkövét sikerült kibontanunk a vakolat alól.020

   Az ablak többi részén és a másik két szentélyoldalnál, akárcsak a déli homlokzat szentélyablakánál, az átfalazás vizsgálatakor csupán egy korábbi ablak bizonytalan körvonalát sikerült meghatároznunk. Az északi homlokzat szondázása nem hozta meg a várt eredményt. A vakolat alatt mindenhol a 18. századhoz köthető vegyes falazatra bukkantunk, mi több, a támpillérek falazata is egyezett azzal.

   A régészeti feltárás, mint fentebb írtuk, igazolta a fal és a támpillér alsó részének középkori voltát, így el kell fogadnunk azt az elképzelést, hogy a 18. században a - feltehetően rossz állapotban lévő - pilléreket lebontották, majd eredeti, középkori alapozásukra visszaépítették azokat. Nem tudjuk, hogy az északi oldalon teljes magasságig számolhatunk-e középkori falmaggal, vagy csak az alsó szakaszokon van meg, erősen elpusztult állapotban.021

   A 2. és 3. támpillér között, a kutatóárok kijelölésekor megfigyelt ajtónyílás körvonalaira rábontva, egy elfalazott barokk oldalajtó és kőkeret fészkei kerültek elő. Szárkő elemeit a befalazásban helyezték el. Nyugati kávája mellett, másodlagosan befalazva, reneszánsz párkánytöredéket is találtunk.

   A 18. századi plébániatemplomnak tehát a hajó mindkét oldalán volt egy-egy kőkeretes bejárata. A szentély északi falában, a sekrestye tetőgerince fölött, a padlástérbe nyíló szegmensíves ajtónyílást bontottunk ki, amit egyidősnek tartunk a barokk átépítéssel. Feltehetően külső fa lépcsővel lehetett megközelíteni, szerepét a torony megépülésével veszíthette el. Összefoglalásunkban a szokásostól eltérően távolról sem kívánunk pontos építéstörténeti összefoglalót adni. Nem is igen tehetnénk ezt, hiszen kutatásainkat csak korlátozott körben végezhettük.

   Az épület fontos területei még feltáratlanok, a templomban sehol sem végeztünk kutatásokat, így ismeretlenek annak belső homlokzatai, és váratlan meglepetésekkel szolgálhat a padlózat felbontása után a felszín alatti terület feltárása is. Egy-egy újabb részlet felbukkanása akár jelentős mértékben is módosíthatja eddig kialakított véleményünket, ezért csakis megfigyeléseink összegzését vállalhatjuk. A történeti adatok ismeretében és a homlokzatkutatás eredményeit tekintve nincs okunk kételkedni abban, hogy a 14. században alapított kolostor templomával állunk szemben. Ennek az egykori épületnek az alaprajza - a torony kivételével megegyezett a mai templom alaprajzával és méreteivel.

   Északi oldalán - feltehetően emeletes - sekrestye állt, az itteni homlokzat előtt és a szentély sarkainál támpillérek helyezkedtek el. Ezzel szemben a déli oldalon sem támpillérek, sem támívek nem épültek. A templom nyugati zárófalában impozáns méretű, festett kapuzat nyílhatott, a szerzetesek a mindennapi élet során azonban az alsó kolostor kerengője felől nyíló két ajtót használhatták. Az északi oldalon, a felső kolostor kerengőbekötése felől is nyílt ajtó - amelyet a szemben lévővel - talán a lettnerhez támaszkodó folyosó kötött össze. így a templomon keresztül is átjárást biztosítottak a két kerengő között. Az északi oldalon további ajtó is lehetett, amely közvetlenül a laikusok épületeiből nyílt a templom számukra fenntartott részébe. káptalantermet megtoldva, magas, késő gótikus, feltehetően hálóboltozatos kápolnát építettek.

   A templom 15. század végi - 16. század eleji átépítése azonban annak csak liturgikus terét, a szentélyt érintette, a hajó homlokzataira már nem vonatkozott. Az átépítéshez köthető ablakok bizonyosan mérművesek voltak. Nincs adatunk arra, hogy a hódoltság után visszaszivárgó magyar lakosság, amely néhány református családot jelentett, végzett-e javításokat a templomon. Ezt a kérdést, véleményünk szerint már csak a templom belső kutatása válaszolhatja meg.

     Úgy véljük azonban, erre anyagi erejükből aligha futotta, hiszen a később betelepülő sváb lakosság kezdetben inkább új templomot épített magának a falu határában. Elképzelhető azonban, hogy korábban az itt lakók - más templom hiányában - a kolostortemplom épebb részeit használhatták. Bél Mátyás ugyanis még csekély munkával helyreállíthatónak látta az épületet.022

   Mindemellett a homlokzatok külső vizsgálata csak az egész épületet átfogalmazó, nagyléptékű barokk építési koncepcióval végrehajtott átalakítást tudott megállapítani. A templom 18. századi megújítása Padányi Bíró Márton, veszprémi püspök nevéhez fűződik. A minden bizonnyal tető nélkül álló, ám a források szerint még mindig imponáló méretű templom pusztulásáról nincs pontos képünk. Átépítése során a hajó erősen sérült falkoronáját jelentősen visszabontották, és az eredeti párkánymagassághoz képest jóval alacsonyabban új barokk főpárkányt alakítottak ki.

   A gótikus részletek megszüntetése (ablakok elfalazása, a szentély támpilléreinek visszabontása, a sekrestye átépítése, szentélyének lebontása) mellett, a falakat ért sérülések eltakarására építhettek köpenyfalat a középkori homlokzat elé. A középkori emeletes sekrestye falait visszabontva földszintes sekrestyét építettek, eltüntetve a korábbi épület szentélybővítését is. Több mint egy évtizeddel később épült meg a torony, erre az időre tehető a templom első tatarozása is. A templomot övező területen az épületmaradványok lerombolása, illetve a törmelék elterítése ekkortájt történhetett. A templomtól kissé távolabb azonban ( az ún. Papkertben is) a romok még sokáig láthatóak voltak a felszín fölött, amint arról forrásaink is tudósítanak.023

     A templomtér - sajnos máig tartó folyamatként - lassan beépülő környezetének épületeihez folyamatosan használták fel a kolostor kibontott köveit. A kolostor maradványainak feltárását 1996-ban elsősorban a templom déli oldala előtt húzódó területen, a falkutatás és az eddig feltárt részletek további bővítése érdekében szeretnénk folytatni. E terület feltárásának azért lenne jelentősége, mert így ismertté válna a kolostor legfontosabb, központi része, annak a kerengőhöz csatlakozó épületeivel. A városlődi karthauzi kolostor középkori emlékanyagunk jelentős részét képezi, feltárása számos újabb adattal bővíthetné a középkori kolostori életről és építészetről, nem utolsósorban pedig a karthauziakról szerzett eddigi ismereteinket is.

   Kutatásaink, bár a feladat nagyságához képest eddig elenyésző időt fordíthattunk erre, az elmúlt két évben is meglehetősen nehéz anyagi körülmények között folyt. Mára még a feltárások leállítása is reális veszéllyel fenyeget. Egyre inkább szembe kell néznünk azzal a lehetetlen helyzettel, hogy a munkát esetleg bizonytalan anyagi hátteret nyújtó pályázati vagy alapítványi támogatással kell folytatnunk, vagy éppenséggel újabb hosszú időre be kell fejeznünk azt.

Jelen munkánk az AMRK 1995 - 1996. évi tudományos beszámoló ülésszakán elhangzott előadás bővített változata.

   Elvégeztük a jelenlegi templom un. épületgépészeti kutatását. Megállapítást nyert, hogy a 14. sz.-i gótikus templom falainak felhasználásával építették a mai templomot. Részben előkerültek annak nagyméretű gótikus ablaki is. A déli oldalon végig megtalálható a templomnak nekiépített kerengő boltozatának mintázata, a kiszakadt középkori boltvállak fészkét visszafalazó barokk javítás.024 A keleti oldalon, a hajdan volt oldalbejárat nyomait, amit később belül a „un. Lurdy-oltárral építettek be.025

     A templom keleti oldala előtti terület feltárása, a lábazat kiszabadítása a feltöltés alól. A sekrestye bejárata előtt, a kerítésig, és a torony keleti oldaláig terjedő területen. A sekrestye bejárata előtti területen kb. 1 méter mélyen, megtaláltuk a Nürnbergi képen látható színes tetőcserepek maradványait, ami a kép hitelességét/pontosságát bizonyítja.

A többi tervezett feltárás és helyreállítás, úgy, mint:

  • A templom környékén még megkutatható/szabad területek feltárása.
  • A feltárt területeken a romok bemutatásával kulturcentrum kialakítását terveztük.026

Az elmaradt feltárási munkálatok valószínűleg anyagi okok (mint az ismert injektálás nem várt költségei, és annak károkozása) miatt eddig nem valósultak meg. Folytatásáról már az ásatások befejezése után, és az óta sem történt említés.(Szerk.)

Tetejére